Magyarország a II. világháborúban – Jóllehet Magyarország már a Jugoszlávia elleni 1941. áprilisi támadásban is részt vett, hadviselő féllé csak a Szovjetunió elleni hadjárathoz való 1941. jún. 27-i csatlakozással vált. Erre a Kassát ért június 26-i légitámadás szolgáltatta az ürügyet, amelyet Horthy és környezete szovjet provokációként értékelt. A német vezetés hivatalosan nem kért magyar katonai támogatást, így a döntés elsietettnek tekinthető. A keleti frontra vezényelt magyar haderő kezdetben mintegy 40 ezer főből állt. Német követelésre 1942 tavaszán és nyarán a keleti frontra vezényelték a 2. magyar hadsereget. Ez a Don partján elhelyezkedő haderő 1943. januárjában katasztrofális vereséget szenvedett. A 200 ezer fős had­seregből 40 ezren meghaltak, 35 ezren megsebesültek, 60 ezren fogságba estek. A veszteségek akkorák voltak, hogy azokat többé nem sikerült pótolni. A tengelyhatalmak 1942–1943-as stratégiai jelentőségű vereségeinek hatá­sára a magyar kormány 1943 nyarán előzetes fegyverszüneti tárgya­lásokba kezdett a nyugati szövetségesekkel. Válaszul a német hadsereg – a kor­mány­zó beleegyezésével – 1944. márc. 19-én megszállta Magyarországot. A Sztójay Döme vezette új bábkormány fokozta Magyarország háborús erőfeszítéseit, letartóztatta az ellenzéki politikusokat, és pártjaikat betiltotta. Megkez­dődött a zsidóság deportálása is. Horthy és környezete 1944. okt. 15-én sikertelen kiugrási kísérletet hajtott végre, ami után a nyilasok kezébe került a hatalom. A szovjet hadsereg közben elérte Magyarországot, és 1945 ápr. közepére az utolsó német alakulatot is kiszorította az ország területéről. A fegyverszünetet az új (debreceni) kormány képviselői írták alá 1945. jan. 20-án Moszkvában.