Hogyan lett Úzdból Ózd

Agaba, Batour és Uzapani fősámánok rovása                                                        Kr. e. 4040-4020. (1-20 m.t.é.)

A bölcső, amelyben az úz nép kifejlődött, a Hangun folyó, azaz mai nevén a Hoang-Hó bal partján, Ordosz környékén volt. A tengeröböl síkságán egy igen ma­gas műveltségű nép élt, akikkel a környező népek cserekereskedelmi kapcsolatban állottak. A mellettük lévő síkságon és folyóvölgyekben a hunok két törzse élt.

Amikor a gyorsan szaporodó kinajok a Hoang-Hó felé nyomultak, a tengerparti síkságról a magasabb műveltségű nép a hunokhoz menekült. Akik ellenálltak, azokat a mai néven nevezett kínaiak lemészárolták vagy meghódították. Agaba fősámán népe a Hangun felső vidékére költözött. A hun törzsek igen szívesen fogadták a régi cse­rekereskedelmi partnereiket, akik legértékesebb áruikat elhozták magukkal menekü­lésük alkalmával. Annyi sok nincsen, amely el ne fogyjon, s így a tél közepén éhín­ség fenyegetett. Ezért a sámánok összedugták fejüket és sokáig tanakodtak, hogyan oldják meg az élelmezést.

A bölcs Agaba népe nem hitt a medve égi eredetében, hanem a hét égbe nyúló vi­lágfán székelő Ata-Isis teremtő erejében hitt. Ellenben a hun törzsek, mint halászó és vadászó nép a medvéket Égi eredetűeknek tartották. Szerintük az Égi-Atya megtiltot­ta azoknak a vadászatát. Ezért a medvék nagyon elszaporodtak, sőt néha a sokaságuk­kal félelmetessé váltak. A szegényebb vendégek ekkor egy harcias medvét elejtettek és élelem hiányában megették. Vendéglátóik legnagyobb csodálkozására semmi bajuk nem esett. Ezt az eseményt tudomására hozták a bölcs Agabának.

Az ordoszi téli vásáron összejöttek a 24 folyóvölgy sámánjai és vendégeik felvilá­gosítása alapján kisütötték, hogy Numi-Tórem, az Oreg-isten, azzal büntette meg a kegyetlenkedő medvéket, hogy medvetoron fejezzék be az életüket. Megindult a nagy vadászat Agaba népének új fegyvereivel. Ordoszban a sámán-féle emberekből és a tör­zsek vezéreiből megalakult az Öregek Tanácsa.

A bőséges zsákmány miatt a medvetori ünnepek igen kedvelt szokássá váltak. Holdtöltétől-holdtöltéig megtartották az első medvetort. Ez huszonnégy napig tar­tott. A huszonötödik napon az Oregek Tanácsa megalakította a 24 Hun Törzsszövet­séget. Ebben a törzs-szövetségben egyeztették a Tóremekben hívő mondavilágukat, majd megszervezték a törzsi rendet.

Az első medvetoron elhatározták, hogy mondavilágukat egyeztetik. Ezért minden­nap más törzs mondta el, hogy miben hisz, majd a 25. napon Agaba mondta el az Égiekben való hitét. Ekkor elhatározták, hogy aratásig mindenki megírja törzsének történetét. Az egység kedvéért Agaba megalkotta a régi képírás jeleiből az új írás je­leit, amelyet mindenki ordoszi kőbe rótt, hogy megérthessék. (Az Ordosz térségében talált agyaglapokat rovással látták el és kiégették, amit ordosz-keve-nek, vagy palóco­san ordoszi kőnek neveztek.)

- Ezen a medvetori ünnepségen így végül kialakult az egységes Tórem-hit, amely ötezer évig mozgató erejévé vált a 24 Hun Törzsszövetségnek.

Az első feljegyzés Krisztus születése előtt 4040 évvel történt. Azelőtt a bölcs Agaba népe, mivel melegebb vidékről jött, az egyik holdtöltétől a másik holdtöltéig számí­tották az időt. Agaba azonban azt javasolta, hogy sokkal könnyebb lenne, ha a 24 Hun Törzsszövetség az egyik medvetortól a másik medvetorig számítaná az időt. Ezt elne­vezték medve evésnek, tehát medve-évnek, később röviden évnek.

123

9. ábra: Ataisz gyarmatai

10. ábra: A Hun Törzsek Szövetsége Kr. e. 4100-3000-ig

A magasabb műveltségű, elűzött nép bölcs emberét Agabának, azaz Oreg-medvé­nek nevezték, mivel a legtöbb kincset hozta magával a tengerparti síkságról és egyik leányát már régen az ordoszi úz vezérhez adta feleségül. Agabát ekkor 24 Hun Törzs­szövetség fősámánjává választották.

A többi sámán azt tisztelte benne, hogy nyomasztó élelmezési helyzetüket igen ügyesen megoldotta. Tervbe vette a földek megművelését a hozott magvakkal és új földművelő eszközökkel. A medvék irtását azért is helyes, bátor cselekedetnek tartot­124

ták, mert a nagyszámú erdei vad már veszélyeztette a fóldek megművelését. Így a many­sik, a hunok és az úzok szent állata, a medve; vagy a kunok, a jászok és az avarok szent állata, a szarvas; vagy a kabarok, a tatárok és a baskírok szent állata, a vaddisz­nó is megszűnt szent és sérthetetlen állatnak lenni, az első medvetor után, kártékony­ságuk miatt vadászhatóvá váltak. Egyedül az ajnó törzs nem tudta elviselni a medve­tisztelet megszűnését, ezért a Nagyvíz partjai mentén észak felé elhagyták őshazáju­kat. Távozásukat azzal is magyarázták, hogy a tizedik medvetoros évében nem esett le a hó. Így nem tudták a medvék lelkét frissen esett hóval tisztára mosni, s így nem nyerhettek a medveöléssel bűnbocsánatot.

Agaba fősámán első dolga az volt, hogy ennek az első ordoszi medvetornak a tör­ténetét a régi írásjegyeikkel lerótta. Ennek a képjelekkel ellátott rovásnak az alapján a hun törzsek beszéde szerint megszerkesztette a 24 Hun Törzsszövetség rovását.

Veje kérésére ez a hunokhoz képest igen magas műveltségű, bölcs ember elhatároz­ta, hogy Ordoszban telepszik meg. Ismerte a hunok nyelvjárásait és a 24 napos med­vetoron óriási szervező munkát végzett. Az Oregek Tanácsával elfogadtatta, hogy öt­évenként 1-1 ifjút köteles sámán nevelés végett mindegyik törzs Ordoszba küldeni, ahol Agaba népének a hun törzsek részére módosított rovás jeleit, orvostudományát, kereskedelmi és ipari tudását, valamint a kialakult Tórem-hitet elsajátítják.

Agaba elképzelése szerint ezen ifjak a 24 Hun Törzsszövetség vezetőivé fognak vál­ni, mert Agaba népének műveltségét mind átveszik és összekötő kapcsai lesznek az addig igen laza rokoni törzsszövetségnek.

Az avarok sámánját Böllérnek hívták, aki máskülönben is az állatok vágásával fog­lalkozott. Így ő Agaba utasítása szerint a Bálvány hegyen elejtett medvét feldarabolta. A kaza-hunok sámánja Batour volt, aki mint szűcs-féle foglalkozású ember a med­

ve bundáját összevarrta és kitömte széna és falevelek tömegével, majd a kegyhely fő­helyére ültette. A medve húsából különböző ételeket készítettek, majd elkezdődött az ordoszi medvetor.

Az első napon Agaba fősámán elmondotta a “Mennyei Szent Birodalom" keletke­zését, amely szerint Ata-Isis hét eget teremtett. A legfelsőbb égben épített magának egy aranypalotát. Ennek a kertjében volt egy igen magas hegy, a hegyen egy igen ma­gas fa. Ennek a magas fának, az Élet-fájának hegyéről indították el a napot, a holdat és a csillagok millióit Ata-Isis gyermekei. Ezen a fán minden madár fészket rakott és a fa alatt mindenféle állat élt. A fa mögött egy kis fennsík terült el, melynek tavában kígyók, békák, halak és sokféle vízi állatok úszkáltak.

A szent tó Élet-vizéből táplálkozott az Élet-fája. A fa mellett egy barlangban éltek a szent medvék, amelyek kis bocsaival játszadoztak Ata-Isis gyermekei és unokái. En­nek a fának éltető gyümölcseiből Ata-Isis ledobott egyet a hatodik égbe és ráengedte az Élet-tavából kicsapódott vizet. Amikor a szent fa gyümölcséből olyan nagy fa fej­lődött ki, hogy felért a hetedik égbe, elküldte a legidősebb fiát, Sis-Tóremet, hogy né­pesítse be családjával a hatodik eget.

Később Sis-Tórem családja is nagyon elszaporodott és ő is ledobott az Élet-fájának gyümölcséből egyet az ötödik égbe. Mikor a kis fácska annyira megnőtt, hogy elérte a hatodik eget, akkor elküldötte a legkedvesebb fiát, Numi-Tóremet, hogy népesítse be az ötödik eget.

Numi-Tórem szüleihez hasonlóan szintén benépesítette az ötödik eget. Amikor aranypalotája már kicsinek bizonyult a családja részére, az Élet-fájának gyümölcséből ledobott egy kis magot a negyedik égbe, hogy fiai versenyre kelve a felnőtt fán lemen­ve mutassák meg, hogy melyikük a legéletrevalóbb.

125

Ugyanis a hetedik égben lakó Ata-Isis kiadta a parancsot, hogy a “Felső Mennyei Szent Birodalom" mintájára építsék fel utódai a maguk mennyei birodalmát.

A negyedik égből felnőtt Élet-fáján Numi-Tórem gyermekei lementek és megkez­dődött a nemes versengés, amelyikből Numi-Tórem hetedik fia, a legkisebb gyermek került ki győztesen. Ata-Isis őt jelölte ki a Világfelügyelő Aranyfejedelemnek, őt bíz­ták meg, hogy a Tóremek alkotásait gondozza és rendezze az Egi-Jószellemek és az Égi-Rossz Szellemek birodalmát, valamint a teremtett Égi-Lelkek sorsát. Ezért a ne­gyedik égben mindegyik testvére részére aranyos palotát épített és a negyedik eget hét arany-birodalomra osztotta fel. Ezzel megalkotta a Felső-Tóremnek aranyos egét.

A Világfelügyelő Aranyfejedelem aztán elültette a harmadik égben Ata-Isis világ­fáját és a felnőtt fán lemenve jó helyet csinált a Jó-Szellemek birodalmának csupa ezüstből az ezüstös-égben.

A második égben a Világfelügyelő Aranyfejedelem újabb világ-fát ültetett a Rossz­Szellemek részére, amelynek gyökerei lelógtak az első égbe, ahol az Ata-Isistől szár­mazó lelkek fognak élni, de a kettőt elválasztotta a Vas-éggel.

Az első égben egy nagy tó közepén volt egy kis sziget, amelyből kihajtott a Tóremek világfája, amelyen át a Jó és Rossz szellemek feljuthattak a középső és a felső egekbe, a Tóremek parancsára. Ekkor a Világfelügyelő Aranyfejedelem megalkotta a nagy Terem­burát, amely a középső világot elválasztotta az alsó világtól. Ezt a Teremburát, a kék szí­nű sátorlepedőt nagyon erősnek alkotta meg a Világfelügyelő Aranyfejedelem, hogy az Égi-Lelkek az alsó világot és annak megerősített csillag-ablakait el bírják tartani.

Ezeken a csillag-ablakokon figyelik az ősök az utódaikat, hogy mennyire érvénye­sülnek erkölcseik a földi szinteken. Amelyik gyermek tiszteli a szüleit és őseit, akkor az ősök szelleme megkéri a Jó-Szellemeket: segítsék utódaikat az Élet harcaiban.

Az úz törzs a 24 Hun Törzsszövetségnek az ötödik törzse volt, akik a Hangun folyó baloldalán lévő ötödik folyó völgyében laktak és a városukat Ordosznak hívták. Az üz nép soha nem volt hódító törzse a 24 Hun Törzsszövetségnek, mert főként fazekasok­ból, szűcsökből, kovácsokból, kádár és üstkészítő emberekből állott. Agaba halála után az ordoszi fősámán hatáskörébe tartoztak. Rokoni és szakmai kapcsolataik révén a későbbi hódító kinajok átvették az úzoktól a helység- és folyó neveiket is. Így ma­radt meg a mai napig is Ordosz város, valamint a Hangun folyó neve, a Hoang-Hó.

Az úzok vadászat és fóldművelés mellett cseretárgyak készítésével és kereskedel­mével is foglalkoztak. Erre nagyon alkalmasak voltak a közeli Ordosz vásárjai.

A mesét, amit az ordoszi első medvetor ötödik napján Uza sámán mondott el a fel­díszített medve előtt, egész reggelig folyó vita követett:

- Én a Joli-Tórem sámánja vagyok! - kezdte el meséjét Uza sámán, Agaba bölcs ember nász-ura. - Joli-Tórem nem mindig az egekben él, hanem gyakran itt van köz­tünk, mert ő a Föld-Anya, Numi-Tórem felesége. Elmondom, hogyan került hozzánk:

A végtelen kékségben sétált az Istenek-Orege, Sis-Tórem. Egyik felhőről a másik­ra lépegetett, majd amikor elfáradt, egyszercsak megbotlott egy bárányfelhőben. Dü­hös lett, s így szólt:

- Hogy a tűz égessen meg!

Erre ijedten megindult a kis bárányfelhő és sisteregve csapódott társaihoz. Min­denki lökött rajta egyet. Mire a századik felhőhöz ért, tűz csapott ki a felhőcske szí­véből és tűzcsóvás nagy üstökösként magához vonzotta mindegyik felhőt. Az ezredik felhőnél egy tüzes üstté változott, majd a tízezredik felhőnél a négyszögletes üstből láng csapott ki és csillagok szálltak szét.

126

Ezek a csillagok a nagy Teremburán helyezkedtek el és kiégették a kék ég sátorle­pedőjét, amelyen át a Jó-Oreg-Lelkek figyelik az utódaik harcát az Élettel. Sis-Tórem a fiának kiáltott:

- Kedves fiam, Numi-Tórem! Fogd meg a tüzes üstöt, mert elégeti az összes bá­rányfelhőimet és akkor min fogok én sétálni.

Erre Numi-Tórem elfogta a tüzes üstöt és jóságos apja elé tette. Közösen elkészí­tették a napot és platina pályán útjára indították. Utána Sis-Tórem belenyúlt a lángo­ló üstbe, egy marék tüzet vett ki belőle, s beledobta a kéklő mindenségbe. Aztán do­bálta a tűzgolyókat, míg egyszer csak azt érezte, hogy elfáradt és már csak lassan gu­rítgatta azokat. Ezek a fáradtabb golyók egyik felhőről a másikra ugráltak és belega­balyodtak a felhők vizébe. Mire öreg este lett, ezer és ezer golyó csillogott szerteszét a végtelen kékségben.

Nagyon elfáradt Sis-Tórem a golyózásban. Mielőtt lefeküdt volna, magához hívat­ta az összes mennyei lakókat és megparancsolta nekik, mindenki válasszon az eldo­bált mennyei golyókból, gondozza, fényesítse azokat, vigyázzon rájuk. Minden égi lakó választott egy-egy tyumen fénylő golyót, csak a Ruda, a vasforraló égi kovács vo­nakodott választani. Ezért Sis-Tórem őrá bízta a tüzes üst gondozását és a nap felte­vését minden reggel a platina-pályára. Rudának éjszakánként ébren kellett őrködnie, míg Numi-Tórem háza népe esténként aludni tért a mennyei Aranypalotákban. Ezen­kívül ő lett a nagy Terembura éjszakai felügyelője.

Reggel Sis-Tórem a tüzes üsthöz sietett, ahol Ruda-Tórem fáradtan aludt a szépsé­ges Kemivel, Numi-Tórem szolgáló leányával. Dühösen a tüzes üsthöz lépett, a szé­léről lekapott egy marék tűzhabot és a ködbe dobta. Megparancsolta Keminek, hogy a hideg Holdat gondozza és ő rakja fel mindig a platina-pályára. Ruda-Tóremet pedig megbízta azzal, hogy minden égi, lakó részére ezeröles láncot készítsen, amelyeken leereszkedhetnek a saját golyóik ellenőrzésére.

Keminek nagy ellensége volt Sis-Tórem, mert először az Arany-égből, majd később az Ezüst-égből száműzte a Vas égre, ahol Numi-Tórem felesége, a jószívű Joli-Tórem vette pártfogás alá és az Aranypalotába fogadta szobalánynak.

A vasból készült Teremburán játszi könnyedséggel sétált Pécs asszony, a szerelme­sek Tóremje, aki csupán azért küldette le Sis-Tóremmel Kemit, mert féltékeny volt rá. Amikor észrevette, hogy a nőtlen Ruda-Tórem mellett alszik, gyorsan elment a testvéréhez, Sis-Tóremhez és így árulkodott:

- Kedves Bátyám, nézzél csak le az égi-kovácsok műhelyébe, mert az a céda termé­szetű Kemi elcsavarja szegény Ruda-Tóremnek a fejét! Ezüstös fejével minden férfit meg akar hódítani!

Ekkor Sis-Tórem elment a legkedvesebb fiával a Vas égbe, ahol Kemi a nagy fáradt­ságtól valóban nagyon mélyen aludt. Numi-Tóremnek megparancsolta, hogy azonnal költse fel és minden reggel söpörtesse ki vele az Égi-kovácsok műhelyét. Amint Kemi az Ezüst-Ég és Vas-ég műhelyeit kisöpörte, a fémporokból nagy köd lett. Pécs asszony gyönyörködött az ezüst-ködben, amely a Sis-Tórem fényes golyói között gomolygott.

Sis-Tóremnek egy furcsa ötlete támadt. Megkérdezte Pécs-Tóremet, a szerelmesek Tóremjét:

- Kedves Húgocskám, mit szólsz hozzá: erre a Kemire már az Arany-égben is fél­tékeny voltál, mert minden férfira olyan hamisan nézett, majd az Ezüst-égben is a fér­fiak után vetette magát. Férjedet, Enlit-Tóremet is majdnem hatalmába kerítette a kedveskedéseivel. Ezért azt javasolnám, hogy akik egymáshoz vonzódnak, azokat je­gyessé kell tenni, mondjuk egy fényes drágakővel vagy fényes abronccsal, amelyet a

127

fejükön vagy a kezükön viselnének. Ezeket a lányokat menyasszonyá kellene tenni, jelezve hogy már foglaltak. Neked az lesz a feladatod, hogy minél több leány Égi-je­gyes menyasszony és ifjú Égi-jegyes vőlegénnyé váljon.

- Kedves Bátyám, helyeslem a javaslatodat. Kemi ezennel az én gyűrűmmel legyen az első foglalt menyasszony és a Te gyűrűddel Ruda az első vőlegény!

Joli-Tórem, az égi lakók gazdasszonya volt Numi-Tórem felesége. Mivel az apósa, Sis-Tórem nagyon sok munkával látta el a menyét, mindig fáradt volt. Sis-Tórem neki is adott a mennyei golyókból és fényes tüzes labdáját a legsűrűbb felhők közé gurította. Joli-Tórem a hat fiára bízta, hogy hozzanak hírt az ő tüzes golyójáról.

Gyermekei közül Ajak-Tórem, a sárkányos szárnyas-Tórem találta meg a golyót és hírül hozta, hogy megtalálta azt, de elborította a felhők vize és abban foro~. Joli-Tórem, az úzok védője megkérte a sógornőjét, Kaltes-asszonyt, az Elet-Anyát,

hogy vigye el a búvár kacsát és iszapot, majd követ, s végül földet hozzon fel a víz alól, hogy az ezeröles láncon megtekinthesse a saját golyóját. Aztán az Elet-Anya pa­rancsolja meg a vöröshasú cethalnak, hogy tartsa a hátán ezt a hordalékot, hogy az Élet-Anya azon életet teremtsen.

A búvár kacsa éjjel-nappal hordta az iszapot, követ és földet a víz alól, a jóságos Élet-Anya pedig összegyúrta ezeket a hordalékokat, s embereket, állatokat és mada­rakat készített ebből a masszából, majd életet lehelt beléjük. Este hírül adta Joli­Tóremnek, hogy az égi lakókéhoz hasonló életet teremtett a földön, ezért az égiek el­nevezték a gazdasszonyukat Föld-Anyának.

Az égiek kovácsa, a mindig morcos Ruda-Tórem szüntelenül kovácsolta a sok-sok ezeröles láncot. Jártak is az égiek azon le-fel a golyóikra. Igy a Föld-Anyának szaporo­dott meg leginkább a dolga, mert apósa parancsára mindig főtt ételnek kellett lenni az üstökben, hogy igen dolgos családja jól lakhasson. Kaltes-asszony férjének, Kabul­Tóremnek is azért kellett megszöknie a legfelső égből, mert Sis-Tórem mindig sok munkával látta el az egyetlen sógorát és az a munkában megszakadt. Joli-Tórem is nagyon elfáradt a sok munkában és amikor ebédet vitt Ruda-Tóremnek az égi kovács­műhelyébe, amíg a szótlan Ruda-Tórem evett, a Föld-Anya egy kissé elaludt. Sis-Tó­rem, aki mindenkire felügyelt, ezt látva a fiát biztatta, hogy ellenőrizze feleségét.

Numi-Tórem ott találta alva feleségét Ruda-Tórem műhelyében, amiért nagyon megharagudott. Ezeröles láncon a Földre engedte le a feleségét és ott korbáccsal meg­verte. Az Élet-Anya nagyon megharagudott Numi-Tóremre, hogy Kabul-Tóremhez hasonlóan Sis-Tórem parancsára miért akarja tönkre tenni gyermekeinek az anyját. Ezért kivette Numi-Tórem kezéből a korbácsot, megcsapkodta az iszapot és a véres korbács hatására a termékeny föld minden egyes csapásnál ezer öllel terjeszkedett. Joli-Tórem megszégyenült, bánatában ekkor hozta a világra a hetedik fiát, a titokban nevelt Világfelügyelő Aranyfejedelmet.

Kaltes-asszony, akinek soha nem volt gyermeke, a kisfiút arra nevelte, hogy a gyor­san szaporodó embereket az élet harcaiban megsegítse. Később mégis ő lett Sis-Tó­rem legkedvesebb unokája, és szárnyaló fehér lovat adott neki ajándékba az égi mé­nesből, hogy ügyesen ellenőrizze az általa alkotott világot.

Ruda-Tóremet, az Égi-kovácsot újból megbüntette Numi-Tórem azzal, hogy az ezüstös hajú szolgálóját, Kemit kellett feleségül vennie. A szófogadó Kemi-asszony igen sok gyermeket adott az erős és szorgalmas Ruda-Tóremnek, akik munkájukkal mindhárom égnek a lakhelyeit kiépítették és lakályossá tették.

Numi-Tórem elküldte jó szellemeit: Jóságot, Szépséget és a Bölcsességet, hogy bol­dogítsák az embereket, de ugyanakkor útba indította a rossz szellemeit is: Ármányt, 128

Ordögöt és a Halált, nehogy nagyon elszaporodjanak az emberek. Bíróul pedig Kemi­asszony első fiát küldte le a Földre: a Sis-Tórem által megátkozott medvét, hogy a szellemek harca egyenlő ne legyen és ő tegyen igazságot a hozzáforduló emberek között. Ezzel a megbízatással a medve azonban visszaélt.

Amikor a simaarcú kinajok Ármány vezetésével elűzték Agaba bölcs népét a Ter­mékeny síkságról, széttépte a panaszttevő embereket. Ezért a Világfelügyelő Arany­fejedelem megbüntette a medvéket azzal, hogy az éhes emberek agyonüthetik őket, az igazságtalan bírókat, de amikor eljön az Armány bogarait megölő, megfagyasztó tél, az emberek kötelesek a medvéket ünnepelni.

Amí$ Jóságot, Szépséget és Bölcsességet az áldott jószívű Sis-Tórem irányította, addig Armányt, Ordögöt és Halált minden esetben Hárpia-Tórem küldötte az embe­rek szomorú eseményeihez. Hárpia-Tóremet nem akarta feleségül venni Sis-Tórem, de az egy éjjel bagoly alakjában a mellére ült és majdnem megfojtotta. Sis-Tórem se­gítségért kiáltott és akkor Hárpia-Tórem átváltozott fehér galambbá és a trónus sar­kából megszólalt:

- Segítek rajtad! Elmondom a varázsigét! Rögtön megszabadulsz a fulladástól, ha feleségül veszel! Ha magadhoz térsz, menj Ata-Isis szentélyébe, s ott megtalálod mennybéli mátkádat!

Ekkor bagoly alakjában felpattant Sis-Tórem mellére és addig fojtogatta, gyömö­szölte, amíg fuldokolni kezdett, majd kirepülve a szentély felé szállt. Lassan magához tért Sis-Tórem. Felkelt. Kivánszorgott a jóságos Égi-Atya szentélyébe, ahol habfehér, fényes ruhácskában~ kibontott hajával ott üldögélt Sis-Tóremnek a szobra előtt Hár­pia-Tórem, akit az Egfiak közül eddig senki nem akart feleségül venni a boszorkány­ságra hajlamos természete miatt.

Sis-Tórem először elszomorodott. Azt gondolta: “Jobb lett volna megfulladni, mint ennek a szépséges, galambsimaságú démonnak a férjévé lenni." Azonban Hárpia-Tó­rem olyan csábító tekintettel nézett rá, hogy még a lábai is meggémberedtek, s jóleső­en tűrte a szerelemre vágyó leányka hozzásimulását, aki nyomban leányszobájába ve­zette. Utána kart-karba öltve Ata-Isihez járultak, aki engedélyezte, hogy férj-feleség legyenek. Első fiuk Numi-Tórem szófogadó gyermek volt, édesapjának, Sis-Tóremnek minden parancsát teljesítette, de az édesanyjától Hárpia-Tóremtól nagyon félt. Amíg Sis-Tórem nagyon örült, hogy Numi-Tórem feleségül vette a jóságos Joli-Tóremet, addig Hárpia-Tórem azon volt, hogy menyét mindig szomorítsa. Még Sis-Tóremet is a menyük ellen uszította. Ezért a jó após panaszra ment Ata-Isis trónusához, aki go­noszsága miatt Hárpia-Tóremet megátkozta:

- Soha nyugta egy percre sem lehessen. Csak aludni jöjjön az Égiekhez! Ármány, Ordög és Halál csak rajta keresztül mondhatja el kívánságait Ata-Isinek, aki a nagy világmindenséget olyan bölcsen kormányozza. Rossz-Asszony mivoltát az Égiekkel szemben örökre korlátoznia kell. Boszorkányságát az Égiekre át nem ruházhatja! A Világ-Hónapok rendjét és azok fejlődését ellenőrizheti! A beavatottak homlokán az Égiek óm jelzését szabályozhatja, de Ata-Isisnek az Égi-Békességre való igyekezetét meg nem akadályozhatja!

Az első medvetor ötödik napját közös elhatározással Joli-Tóremnek, a Föld-Anyá­nak a a napjává tették. Mind a 24 sámán elmondta, amit a jó és rossz-szellemektől hallottak a Föld-Anyáról. Utolsónak Agaba fősámán kötötte fel a szertartási övet és így szólt: Amikor Joli-Tórem megteremtette a Földet, a legfelsőbb Égi-Atyának, Ata­Isisnek kérésére elültette a vöröshasú cethal hátán a tengerből felhozott termékeny földre az égigérő szent fa magvát. Kaltes-asszony pedig a saját kezével formált embe­

129

            rekbe belelehelte a Jó-Szellemnek lelkét. Itt soha nem volt bogarat megfagyasztó tél, bőven termett a föld, sok jó gyümölcsöt. Ármány, a Rossz-Szellemek vezére azonban belopódzott az emberek szívébe és rábírta a dölyfós gazdagokat, ne hallgassanak a Jó­Szellemek sámánjaira, hanem építsenek égigérő palotát, amelyen át beléphet minden­ki a Terembura kapuján az első égbe, ahol a megholtak lelkei tanyáznak, hogy bejut­hassanak a második vagy harmadik égbe, a megnyugodott lelkek birodalmába, ahol a tóremek nagy bőséget teremtettek. Ugyanis a nyugtalan lelkek az elintézetlen dol­gaik végzésére kötelesek visszajönni a fóldre, hogy az elrontott régi életüket rendez­zék. Azért az égi tudással rendelkező sámánok a megholtak lelkeivel beszélhetnek, mivel égi szemeikkel láthatják és hallhatják őket.

Ata-Isis amikor látta, hogy a dölyfös gazdagok az Égi-Lelkek ellen cselekszenek, megparancsolta a vöröshasú cethalnak, hogy rázza meg a hátán Ataist, a boldogság földjét, hadd pusztuljanak el a hitetlenek, de a jók megmaradjanak.

Hét nap és hét éjszakán jártak a Jó-Szellemek jurtáról-jurtára és a jó embereknek megparancsolták, üljenek hajókra, mert Ata-Isis elpusztítja a megromlott lelkek biro­dalmát. Ekkor a jó és hívő emberek hajókra szálltak, dobot készítettek, hogy azok hangja mellett a Jó-szellemek segítségével az Égiek segítségét kérjék.

Ekkor a vöröshasú cethal tüzet fújt a nagy Teremburáig, majd megrázta a hátát és elúszott a nagy vízben. Ataist pedig rosszasága miatt elnyelte a tenger, a rossz embe­rek mind megfulladtak, de a jók messze hajóztak, a Tóremek segítségével a kijelölt helyeken partra szálltak és birtokukba vették a nekik adott új fóldet. Igy kerültünk mi is e termékeny síkságra, ahol virágzó bőség országát teremtettünk. Ármány azon­ban belebújt asszonyainkba, nem akartak gyermekáldást, csak könnyelműen élni. Ezért a Tóremek ránk szabadították a megsokasodott kinajokat, akik a rossz embere­ket megölték, de a mindenkihez jókat befogadták, hogy egyesült erővel kiterjeszthes­sék birodalmukat az egyik tengertől a másik tengerig.

Forradalmi újítás volt Agaba részéről, hogy a magukkal hozott mitológiát össze­egyeztette a hun népek hiedelmeivel és az egyik medvetortól a másik medvetorig kezdte számolni az időt. Eleinte minden évről, majd később egyik Fősámántól a má­sikig, vagyis az Arvisura írás átadásáig... Áttértek a holdév rovástól az Agaba medve­év rovására... az Arvisura évek rovására...

Agaba bölcs népét örömmel fogadták a vadászgató hun törzsek, mert a síkság-lakók megtanították őket a köles-földek gondozására. A Világfelügyelő Aranyfejedelem megajándékozta ezeket a törzseket nyíllal és kutyákkal. Agaba népe az égi lakók pa­rancsára 3 pár szelídített lovat és három üst kölest hozott, hogy megkönnyítse az éle­tüket. Kaza sámán fia Ruda-Tórem parancsára megtanította ekével hasogatni a lege­lőt a zab és a kölesmag vetéséhez.

Agaba fősámán javaslatára a Világfelügyelő Aranyfejedelem a 24 folyóvölgy törzseit összehívatta az aratási ünnepre.

Agaba tudomására hozta a harcosoknak, hogy az Aranyfejedelem hármat lépett jobbra, kettőt meg balra és a termőfóldet az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig ki­terjesztette. A kiterjesztett földet vegyék uralmuk alá, az ajándék lovakat pedig to­vább szaporítsák, és ha megerősödnek, foglalják vissza a Termékeny síkságot, bölcs Agaba örökségét. A földi életet figyelő 24 legfelsőbb Égi-lakó felajánlotta segítségét az eddig csak nyíllal és kutyákkal vadászóknak, hogy az élet harcaiban megsegítik őket.

Segítője lett még a vadászoknak az Oregek-Tanácsa, akik a medve-evés emlékére minden télen összejöttek a fősámánnál Ordoszban és a megszervezett 24 Hun Törzs­

130

szövetség dolgait és céljait megtárgyalták. Itt választották meg a legügyesebb vezérek közül a fővezért, aki a 24 Hun Törzsszövetség harcait vezette.

Agaba fősámán tanácsára az első medvetoron az Öregek-Tanácsa hozzájárult, hogy az égi lakók közül a hunok Sis-Tóremet, a jászok Kaltes-asszonyt, az avarok Numi­Tóremet, a kunok Ajak-Tóremet, a manysik a Világfelügyelő Férfit, a kabarok Ruda­Tóremet, a vasforralót, a tatárok Ármány-Tóremet, az ügyességre nevelőt, a finn-liv­suomák Jókedv-Tóremet, a lapp-vadászok Kemi-asszonyt kérjék segítségül, míg a töb­bi törzs szabadon választott a fennmaradó Égi-lakók közül, hogy a kiterjesztett földet birtokukba vehessék. Agaba szerint, ahogyan szaporodni fog a hun törzsek lovainak száma, úgy lesznek egyre bátrabb harcosok, hogy elmenjenek a Nagyvizek széléig és a földet birtokukba vegyék, aztán majd felkeressék Agaba népének a hajókon szétszórodott Jó-Szellemű népét, amelyik Ata-Isis legfelsőbb Égi-fejedelem tudomá­nyát folytatja.

Mire eljött a köles aratása, Ruda-Tórem a kabarokat megtanította üstöt készíteni, míg az ordoszi úzokat Joli-Tórem, az Égi-lakók főszakácsa tűzhelyet készíteni. Ezért Ordoszban, a fősámán székhelyén mindig az úzok szakácsai főztek az Aranyasszony tűzhelyén, ha az Óregek Tanácsa összejött. Az aratási-hála ünnepen megcsodálták az öregek az újfajta tűzhelyet és otthon is hasonlót készíttettek az Ordosz vidéki úz tűz­helykészítőkkel. Joli-Tórem ezenkívül megtanította úz pártfogoltjait az edények ké­szítésére. Polem-Tórem, az égi lakók fafaragója megtanította a mordvinokat a sátor­fa-ácsolásra.

Jó bőrökért, szép prémekért az úz, a kabar és a mordvin ügyes emberek szívesen adtak díszes edényt, üstöt és díszes sátorfát a vendégségbe érkezőknek. Asszonyaik pedig megmutatták az ízes köleslepényt és a bodzasör készítését.

Ezeken a téli és nyári tanácskozásokon döntötték el, hogy a következő tavaszon, az égiek segítségével hová mennek az ifjú harcosok kalandozni. Az Oregek Tanácsa meg­határozta, hogy a fekete hunok kelet felé, míg a fehér hunok napnyugta felé ter­jeszkedjenek, de ötévenként minden törzs vezére köteles a legokosabb ifjak közül egy ifjút a Bölcsesség városába, Ordoszba küldeni, ahol megtanítják őket Ata-Isis legfel­sőbb Égi-Atyának parancsára a Tóremek bölcsességére, vagyis az egységes, Tóremek­be vetett hitre.

Ezek az ifjak elkísérték a tavaszonként kalandozásra induló ifjúságot. Jó tanácsok­kal látták el őket, a betegeket egész úton gyógyították a legjobb gyógyszerekkel, meg­tanították az ifjakat sátrak készítésére, ételek tartósítására. Minden meghódított terü­leten kijelölték a kutakat és a családi tűzhelyeket, valamint a védelmi őrhelyeket.

A sámánnövendékek az Ordosz közelében lévő, kicsi Bálvány-hegyen földbevájt, kővel bélelt kunyhókban laktak, amelyek meleg prémekkel voltak bélelve, míg felül, a szarvasagancs tető alatt az oldalakat nemezlapokkal borították. Hátul egy élelmiszer kamrával és kegyhellyel volt ellátva. Minden ifjú első dolga az volt, hogy jurtáját tör­zsének jelvényével és a törzsét támogató Tóremnek a jelképes szobrával díszítse.

A sámán-jurták központjában állott a Fősámán kőből épült palotája a tudós szen­télyével, ahol az utódaikat megtanították Agaba bölcsességére és a rovás tudományá­ra. Itt volt elhelyezve az Arvisura, az igazat mondók bölcsessége, Agaba népének Hold-év rovásai és Ata-Isis törvényei. Arvisura rovás nem történhetett medvetor le­rovás nélkül. Minden egyes Arvisura, azaz igazat mondott szó medvetorral volt kap­csolatban, hiszen a 24 Hun Törzsszövetség megalakulása óta minden rovás a Tóremek parancsára medve-évvel kezdődött.

Agaba életének végén kialakultak az Arvisura rovások törvényei, melyek szerint

131

Agaba is lerótta az összes sámán által elmondott hiedelmet. A legfőbb istenséget Ata­Isis személyében testesítette meg, aki a mai értelemben dédapának felelne meg az istenségek között. Sis-Tórem az egyik fia volt, a hunok védelmezője. Az ő fia volt Numi-Tórem, az istenfiak apja. Neki 7 fia volt, azok közül a legrátermettebb a legki­sebb fiú, a Világfelügyelő Aranyfejedelem, aki a manysi népeknek volt az irányítója.

Az Agaba-féle Arvisurában le volt róva az összes Hold év rovás kiemelkedő moz­zanata. Az elfogadott törvények alapján minden fősámán elkészítette minden medve­év rovását és később annak alapján rótta le minden fősámán az elődje Arvisuráját. Átlagban 17 évenként cserélődtek a fősámánok, akik az összes Arvisura rovást őriz­ték és rejtegették. A fősámán legtöbbször már beteg volt, mikor rákerült a sor, hogy megírja az Arvisurát. Mindenkinek csak tíz év múlva lehetett megírni az életét, ami­kor már lecsillapodtak a szenvedélyek és a rossz indulatok. Ha nagyon meggyöngült az illetékes fősámán látása, akkor más rovás-szakértőt kért meg, hogy az összes adat figyelembevételével írja meg az elődje Arvisuráját.

Amikor az egyik törzs átadta a másiknak az Arvisura rovások jogát, akkor mind az átadó, mind az átvevő törzs szokásait figyelembe vették az Agaba-féle első Arvisura rovás értelmében. Ebből alakult ki az egyes törzsek Arvisurája. Például az ötödik napi medvetoron Uza sámán tora, amelynek az alapgondolata az Arivusákban mindig is­métlődött, amikor úzok vették át az Arvisura rovás jogát.

Most pedig hálát kell mondanunk Joli-Tóremnek, a Föld-Anyának a bőséges köles aratásért. Hálát kell adnunk a Tóremfiaknak, hogy új székvárosunkat, az Ordosz utáni Úzd vezéri székhelyünket és Vasvár fóldvárát, az ifjúságunk büszkeségét felépíthettük.

Ekkorra elkészült - Agaba mesterembereinek és a hun törzsszövetség kőfaragóinak és ácsainak közreműködésével - az Aranyasszony kegyhely, amelyet most adtak át rendeltetésének. Körülötte minden hun törzs felépítette a maga Tóremjének kegy­helyét, így 25 kegyhely dicsőítette az Égi-Birodalom Tóremjeit.

Aranyasszony kegyhelye egy 24 öl hosszú és 12 öl széles, 24 karélyos szentély volt, amelyet Agaba régi rovásai alapján készítettek el az Ataisz és Uruk városi szentélyek mintájára. Ebben az épületben tartották azt az összejövetelt, amelyen Agaba felolvas­ta elődeinek rovását, hozzátéve a magáét. Utána minden törzs vezetője - rovásaik alapján - felolvasta hitük és törzsük történetét, s akkor megfogadták, hogy csak az igazat fogják róni. Hogy erre mindenki emlékezzen: Arvisura, azaz Igazszólás nevet adták a feljegyzéseknek. A sorokat felülről lefelé rótták, és a rovást baloldalon kezdték.

Agaba feleségét, a gyógyítással foglalkozó rimalányok vezetőjét, Rima-asszonyt tel­jes hatalommal rendelkező Rima-Széccsé tették meg és rábízták az Aranyasszony kegyhely gondozását. Körülötte a 24 törzs kegyhelyét ifjú harcosok védelmezték.

A sámángyűlés résztvevői elrendelték, hogy ötévenként ifjaikból 2-2 harcost vezé­nyeljenek Agaba fősámánhoz és Rima-asszonyhoz, akiktől megtanulják a rovások mesterségét, emberek és állatok gyógyítását és az ataiszi tudományokat, megtanulnak lovagolni és vitézül harcolni. Aztán minden 5. év végén eldöntik: ki méltó arra, hogy versengéseikben győzedelmeskedve az ifjúság, majd választás után a 24 törzs vezére, vagy fősámánja legyen. Mesterségek tanulására Uzon megszervezte a tárkányok neve­lését, amely 4 medvetoros évig tartott. Minden negyedik évben eggyel megtoldották a napok számát és az Aba nap előtti napot a tárkányok napjává tették. Százévenként pedig 8.évig tartott a tárkánynevelés és annak végén tartották a tárkány-napot. Nagy­szala-nappá tették azt a napot, amikor a törzsszövetség döntő határozatait hozták.

A medvetoros év első napját Aba nappá tették. A született gyermekeket a születé­sük napjáról nevezték el, például az Aba napon született gyermek neve: Tónus-Aba 132

volt (vagy kereszténységünk kezdetén: Aba-Sámuel). A törzsek minden napnak 2 ne­vet adtak: egy férfi és egy női nevet. A négyévenkénti pótnapra Nimród-tárkány féle nevet adtak.

Összejövetelük végén megvonták a törzsek legeltetési határát.

Az Ordoszi Törzsszövetség területén a mindenkori fősámán uralkodott. Ordosz lett a birodalmi központ, s mivel úz székhely volt, az úzok nyelve lett a birodalmi közös­nyelv, annál inkább, mert a sámánok ifjúságának többsége beházasodott hozzájuk. A főként kézműves úzok a kalandozásokon nem vettek részt, mert azok hasznából a sá­mán-tizedek révén amúgy is részesültek.

Uzd - melyet a szomszéd törzsnek Ózdnak neveztek -, az úzok vezéri szállásává lett.

Hej rege rejtem                                                                                                                    1(B). Arvisura