Beszélő boglár

Batour és Uzapani fősámánok rovása                                                         Kr. e. 4028. (12. m.t.é.)

Agaba fősámán megszervezte a 24 Hun Törzsszövetséget és annak hadrendjét, majd az Öregek Tanácsával elfogadtatta az Arvisura törvényeket, amelyet első veje, Batour kazahun fősámán rótt le a 2. Arvisurában. Összeegyeztette a 24 hun törzs re­géken alapuló hitvilágát és azt kibővítette a Nagyvízen át hajóval érkező tudós népé­nek bölcsességével, amelyet a sámánságot tanuló ifjúsággal elsajátíttatott és élete vé­gén az első Arvisurában ékesszólóan lerótt. Gyógyító tudásával még 25 medvetoros évig élt, de a 12. medvetoros évben Batournak, első vejének adta át a fősámáni széket. Bölcsen tudta érvényesíteni akaratát a törzsek szövetségében, így jó előre elkészítve, Batour örökölte a fősámáni széket.

Még Agaba fősámán életében Batour végigjárta mind a 24 hun folyó népének szál­láshelyeit. Sokszor magával vitte kis öccseit és a sámánifjakat is. Mivel Batourban nagy becsvágy volt, a törzsszövetség vezérei később megharagudtak rá. Ezért az Ore­gek-Tanácsa úgy döntött, hogy a 28. medvetoros évben újból kell indítani sámánkép­zést. Ezt azzal is indokolták, hogy a járványos megbetegedések miatt nem volt elegen­dő jól kiképzett sámán. Minden törzs két ifjút volt köteles küldeni Ordoszba, hogy a 30. medvetoros év kezdetén minden törzsben egy sámán maradjon meg a képzettek közül, míg a másik összekötő sámán lett Ordosz és a törzsi szálláshelyek között. A megbetegedések miatt egy főnek fóltétlenül részt kellett vennie a sámánképzésben, aki a rovást elsajátította és a gyógyításokban is tökéletességre tett szert.

A délebbi vidékekről előre nyomuló kinajok Agaba bölcs népét lemészárolták, vagy szolgákká tették, majd maguk közé beolvasztották. Mivel a nyár ünnepén Batour vi­172

tézeivel és népes családjával az apósánál vendégeskedett, azt javasolta Agaba népének, hogy költözzenek hozzá a kettős Huni folyóhoz, vagy pedig felesége kis húgának vő­legényéhez, Ordoszba. Az ősz Uza sámán örömmel fogadta városába Agabát, aki há­rom hajóval érkezett, majd kikötött Ordoszban és kézműves embereivel téli szállásra alkalmas kegyhelyeket épített, amelyet telehordott kincseivel.

Uza sámán boldogan fogadta kis menyét, a szépséges kis Ibolyát is és holdtöltekor megtartották a menyegzőt. Uzapani nagyon boldog vőlegény volt, mert még álmában sem álmodott szebb és jobb menyasszonyt.

Agabának két leánya volt, a kisebbik örökölte a Nagyvízen túlról hozott meny­asszonyi bogláros fejdíszt, amelyik minden almafa virágzáskor beszélni kezd és el­mondja, hogy holdtöltéig mit hoz a jövő. Ezt csak a menyasszony és a vőlegény hall­hatja meg. Uzapani és Ibolya utódainak egy szent rejtekhelyen kell őrizni a minden­tudó fejdíszt. A bogláros fejdísz népe örökké élni fog, mert Joli-Tórem nem hagyja elpusztulni az ő népét.

Ibolya, a kis menyasszony a titkok szentélyében Joli-Tóremhez fordult, hogy mi­tévők legyenek a kinajok nyomása miatt. Ekkor a bogláros menyasszonyi fejdísz meg­szólalt: “Rakjatok meg három hajót mindenfélével és menjetek el Ordoszba, ahol bé­kesség és boldogság vár rátok!"

A beszélő bogláros fejdísz a 24 Hun Törzsszövetség negyedik törzséhez, az úzok­hoz került. Minden negyedik évben egy kegyhelyet kellett építeniük, mert ha nem kerülhet minden negyedik évben új helyre a szépséges boglár, akkor elveszti beszélő képességét s így megszűnik az összeköttetés Joli-Tórem és az emberek között. Ezt nagy titokban kell tartani, még fegyveresen is őrizni kell, hogy örökké éljen Joli-Tó­rem népe.

Agaba fősámán is mindig a bogláros fejdíszhez fordult, ha valamiben döntenie kel­lett. Például a 12. medvetoros évben Agaba azt kérdezte, hogy ki legyen az utódja. Joli­Tórem úgy döntött: Mindig a legerősebb törzs, jelenleg a kaza és széki hunok törzse legyen a 24 Hun Törzsszövetség vezető ereje. Különben is, a sámánok előzködésén Batour lett az első, míg Uzapani, az úzok ifjú sámánja csak második lett. Uzapani azonban kedvesebb volt Joli-Tórem előtt, mert ő lett a vándorló bogláros fejdísz örö­köse, aki a bölcs és okos Földanya akaratát mindig megtudhatja Joli-Tórem kegyhe­lyén és így népe örökké élni fog.

A 24 Hun Törzsszövetség legnagyobb ünnepévé az idők folyamán a nyári bőség és az aratási hála ünnepe vált, amikor a fősámán hálát adott Joli-Tóremnek, majd be­ment a kegyhelyre, ahol holdtöltekor megszólalt az ősanya hangja, amely útmutatást adott a Tóremek akarata szerint. Amikor az ötnapos előzködés végeredményéről a Pusz­taszerről beérkező aranyifjúság meghozta az örömhírt, holdtöltekor kihirdették az eredményeket és a győztesek megkapták a Vezérek ajándékait. Az Oregek-Tanácsának beleegyezése után a fősámán bejelentette az Égi-Atya akaratát az Arvisura törvények alapján, amelynek örökéletű emlékét Joli-Tórem kegyhelyén őrzi a mindenkori fősá­mán. Ekkor Földanya boglárját rejtekhelyéről előhozza az úzok sámánja, utána azt egy újonnan épített kegyhelyre viszik és négy éven át őrzik, mert a hármaskő törvé­nyei így kívánják. Ugyanis a nagy fóldindulás, tengerháborgás, égszakadás alkalmával csak azok a hajók menekültek meg, amelyeken Joli-Tórem boglárjai voltak elrejtve.

Ekkor hirdették ki a sámánképzés végeredményét és a viaskodó aranyifjúság győz­teseinek nevét, akik egy medvetoros évre meghatározták az ifjúság életét. Az Arvisura törvények alapján a téli holdtöltekor kezdődő medvetoron aztán az Oregek-Tanácsa vagy jóváhagyta, vagy nem a győztes ifjú tervét. Ha trtindenki beleegyezését meg­

173

nyerte a javaslat, akkor a harcias ifjúság elindult a kalandozásra. Ellenben, ha a Vezé­rek, vagy az Oregek-Tanácsa nem helyeselte az ifjú Vezér tervét, csak azok indulhat­tak kalandozni, akik vállalták az Égiekkel való szembenállás kockázatát.

Batour, mint az ifjak fősámánja a 12. medvetoros évtől kezdve 16 éven keresztül folyton járta a törzsszövetség szálláshelyeit és csak óvatosan engedélyezte a kalando­zásokat. Pontosan tájékozódott a kalandozások eredményeiről és a Joli-Tóremnek be­adandó tizedeket ezek szerint szabta meg. Ebből a beadásból fedezték az összejövete­lek költségeit és a kegyhely-fenntartás kiadásait.

Az úzok többnyire nem vállalkoztak kalandozásra, mert Ordoszban ők voltak a min­denkori fősámán testőrei, Joli-Tórem kegyhelyének őrei és a tizedek révén amúgyis ré­szesültek a sok jóból. Ezeket az őrségeket Ordosztól egynapi járófóldre állították fel. Hallótávolságra cölöpvárakat építettek, amelyek földalatti összeköttetésben állottak egymással.

Közben Batour öccsei egyre csak nőttek és szaporodtak. Már tizennégy módos törzsbe beházasodtak, amikor a tatárok vezére, Burján a tizenötödik kisöccstől meg­tagadta egyszem leánya kezét. Sőt az összes törzs vezérei előtt azzal vádolta meg Batourt, hogy a hunok törzse az Arvisura törvényeket a többi törzs ellen játssza ki, amikor a házasságok révén le akarja igázni a szabad hun törzseket. Télen pedig foly­ton a szent Arvisurákat tanulja, hogy túljárjon a többi törzs vezéreinek az eszén, mert az Égiek minden szavát a maga javára fordíthatja.

Példaként megjegyezte, hogy Ordosz fősámáni székhelyen soha nincsenek járvá­nyok, míg a többi törzs székhelyén még a sámánok nagy része is meghal. Ezért ket­tőzött létszámmal induljon meg az előképzés nélkül beindított négyéves, illetve az előképzéses hat éves sámánképzés. Nagyon fontos, hogy a bölcs Agaba gyógyítási módját minden törzs sámán ifjai elsajátítsák és így csökkentsék az elhalálozásokat, valamint az állatállomány elhullását.

Agaba, félve attól, hogy a nehezen megszervezett 24 Hun Törzsszövetség felbom­lik, a panaszkodó vezéreknek adott igazat és a 28. medvetoros évben megindította a harmadik sámánképzést. Itt legfiatalabb veje, az úz származású Uzapani volt a rang­idős. Már a képzés elején ismerte Agaba bölcs népének rovását, mert felesége, aki a Rima-lányok vezére lett, sokat segített Joli-Tórem szent hajlékában az Arvisura tör­vényeket tartalmazó rováslapoknak az elkészítésében. Bölcs Agaba a legkisebb leá­nyát, Ibolyát bízta meg Joli-Tórem kegyhelyének rendben tartásával. Ehhez segítség kellett. Ezért minden törzs köteles volt két ügyes leányt Ordoszba vezényelni, akik egyben a vezéri szállást és törzsi kegyhelyet is rendben tartották.

Ezek a rimalányok nevüket bölcs Agaba feleségétől kapták, aki már a tengerparti városukban is gyógyítással és az ételek tartósításával foglalkozott. Tudományát és mesterségét Ordoszban is folytatta, ezért a 24 Hun Törzsszövetség asszony társadal­mában jó hírnévnek örvendett. Maguk az asszonyok kérték, hogy a szép Rima asz­szony udvartartásában a leányaik egy-két évig ott lehessenek. Ez azért is volt közked­velt, mert ritka leány volt, aki nem mint asszony vagy menyasszony ment haza a törzsi szállására.Ezért nagyon sok leánynak az volt az álma, hogy Ordoszba menjen tanulni.

Természetesen ezt a kérést Agaba mind erkölcsileg, mind anyagilag kihasználta, mert a szülők fedezték leányaik költségeit. Amelyik leányzó nem ment férjhez, azok végezték Joli-Tórem kegyhelyének őrzését és az orvostudományok elsajátítását. En­nek a kalandozásoknál igen nagy hasznát vették, mert a sámánok és a Rima-lányok minden kalandot orvosi és asszonyi szemmel is néztek. Ritka kalandozás volt az, ami­kor valami újdonságot ne hoztak volna a 24 Hun Törzsszövetség fővárosába.

174

A másik úz-törzsi sámán-jelölt Uzapani unokaöccse, a vígkedélyű Kecső volt. Ha néha betegeskedett, Ibolya mindig helyettesítette. Néha még Uzapani helyett is el­ment bölcs Agaba tanítására, így az úzok mindig teljes oktatásban részesültek. A 30. medvetoros évtől Kecső és Ibolya az Arvisura lapokat rótták.

Közben az ifjak fősámánja Batour hajdani szokása szerint a törzsi szálláshelyeket járta és megszervezte a harcosok kiképzését. A fővezért mindig Pusztaszeren válasz­tották meg abból a törzsből, amelyből való ifjú első lett a harcosok előzködésén. Így 30 medvetoros év leforgása alatt mind a 24 törzsre sor került. Ez azt a változást hozta, hogy a győztes törzs Vezér lett a törzsszövetségben, mindig Pusztaszeren székelt és dön­tött a kalandozó vagy védelmi háborúságban. A 32. medvetoros évben Szolyva manysi vezér lett a Pusztaszeri Fővezér, akit négy évre választottak meg a Fővezéri székbe.

Erre azért volt szükség, mert a sima arcú kinajok minden kalandozás után egyre jobban megközelítették a törzsszövetség szálláshelyeit. Ilyenkor Batour mindig körül­hordoztatta a véres kardot és az ifjú vezérek diadalra vitték a 24 Hun Törzsszövetség csapatait. A 31. medvetoros évben azonban a széki-hunok vezéri szálláshelyét a kina­jok feldúlták. Még a kazahunok sem mentek segítségül, pedig csak egy napi járóföld­re dúlt a csata. Eddig a kalandozások mindig nagy zsákmánnyal végződtek, így a törzsszövetség vagyoni helyzete egyre javult.

Ekkor, a 32. medvetor ünnepén Ordoszban az Oregek-Tanácsa megtárgyalta, hogy ezután a Fővezért mindig 4 évre választják meg, aki átveszi a 24 Hun Törzsszövetség haderőinek irányítását. A 32. pusztaszeri vetélkedést egy sámánképzésben résztvevő ifjú, a daliás termetű Szolyva nyerte meg, azaz mint a Nagy Süán győztese, ő lett 4 évre a Fővezér. Ezt a szívós Szolyva már csak azért is megérdemelte, mert a 30. med­vetoros év nyarán igen hősiesen vezette a manysi sereget és a legnagyobb győzelmet ő aratta a kinajok felett.

Az úz Uzapanin kívül még az avarok, kunok, suomák és a manysik küldték másod­szor ugyanazon sámánt Agaba bölcsességének elsajátítására. A második sámán tanu­ló az lett, aki a törzsi versengésben első volt, s így az ész és a kard is képviselve volt a nagy előzködésben.

A 30. medvetoros év nyarán a hun kalmárok jelentették, hogy támadásra készülnek a kinajok sárkányos seregei. Agaba meghordoztatta a véres kardot, amelynek értelmé­ben öt nap alatt Ordoszban gyűlt össze a hunok hadserege. Fővezérnek ekkor a suo­mák vezérét, Temerét választották meg, mert a fekete hunok vezérét, Tordát elragad­ta a fekete halál. Mivel a fehér és fekete hunok 2 sereggel vettek részt a felvonulásban, a 24 hun törzsi hadsereg létszáma kettő és fél tyumenre emelkedett. A 25. hadsereg az úzok csákányos hídverőiből állt, akik sárkányos hajóikon vonultak a Hangun fo­lyón lefelé, majd amikor a Hun síkságon fölsorakozott a hun fősereg, a síkság folyóit hidakkal látták el, a lovas hírvivőket pedig úsztató tömlőkkel szerelték fel. A sámán­ifjak a rimalányokkal gyógyították a hadban állókat.

Nyáreleji holdtöltekor értek a hun fóldművesek által lakott síkság szélére, amikor a hírvivők jelentették: félnapi járásra van a kinajok serege. Ekkor a haditanácson Te­mere kiadta a parancsot, hogy a hun hadsereg fehér-hun tyumenje a szálas erdőkben rejtőzzön el és félnapi pihenővel várja be a kinajokat. Előőrsnek a tatárok seregét je­lölték ki, akiknek az volt a fő feladatuk: csalogassák a kinajokat maguk után, hogy az­tán rájuk csaphasson a hun hadsereg zöme, s így elvegyék a kedvüket az újabb hódí­tásoktól. Mindenképpen meg kellett állítaniuk a kínajok előretörését.

Temere haditerve jónak bizonyult, döntő csapást mértek a kinajokra a termékeny hun síkságon. Utána ötnapi járóföldről a kinajokat béklyós fogságba hurcolták min­175

den terményükkel és felszerelésükkel együtt. A kinaj harcosok zömét az erdőkből ro­hamozó fehér hunok lemészárolták, a hadifoglyokat pedig a 24 hun hadsereg veszte­ségeinek pótlására szétosztották. A legnagyobb veszteség a mongoloknál és a tatárok­nál volt, ezért a legtöbb bebéklyózott hadifoglyot ők kapták, hogy a hősi halált hal­tak munkaerejét pótolják. A hadisarcot a győztes harcosok között osztották szét.

Mivel a hadrakelt hun sereg fősámánja Batour volt, a nagy veszteségeket szenve­dett tatárok elégedetlenek voltak vele és a viszonyuk újból megromlott.

Az öldöklő harcban Temere is megsebesült, mert az egyik lábát levágták a kinajok. Batour sámán ifjaival csak nehezen tudta megmenteni az életnek, majd Ordoszban Aga fősámán hozta teljesen rendbe Rima asszonnyal. Ezután Temere már mindig Ordoszban tartózkodott és Agabával együtt innen irányították a törzsszövetség életét. A fővezéri tisztséget azonban a nyárholdtöltei Nagy Süán ünnepén átadták a győztes Szolyva vitéznek, aki mindenben Temere terveit követte. Négy évig csak nyugat felé folytattak kalandozásokat. Agaba a kinajokkal békét kötött, mert kinaj részről elis­merték, hogy ők voltak a bűnösök, mert minden ok nélkül el akarták foglalni Ordoszt és a hun síkságot. Ez a békekötés négy évig jogot adott arra, hogy a kinaj foglyokat dolgoztassák.

Amikor a 34. medvetoros évben elérkezett a sámánok Nagy-Süánja, Uzapani bizo­nyult elsőnek s Joli-Tórem kegyhelyén fősámánná választották. Agaba még a 32. med­vetoros év közepén megtért őseihez és az ordoszi Bálvány-hegyen elégették. Amikor Batour már túl sok borsot tört a nyolc, nem rokon fekete hun vezér orra alá, Joli-Tó­rem negyedik, éjszakai ünnepe után a tatárok meggyilkolták. Batour rokonsága had­járatot akart indítani a gyilkosok ellen. Temere fővezér és Uzapani fősámán az Arvi­sura törvények alapján elrendelte az ilyenkor szokásos tetemrehívást.

A 3. nap éjjelén Uzapani elhozta Joli-Tórem kegyhelyről Föld Anyánk bogláros fej­díszét. Amikor a gyanúsított résztvevők Batour holtteste előtt elvonultak, előbb hall­gatott, de amikor a tatárok következtek, a “Beszélő-boglár" megszólalt, s amidőn Ka­rakun tatár-vezér meghajolt a fejdísz előtt, Batour szívéből megindult a vér és a kés Karakun lába elé esett. Ezen Égi-jelre a tatár küldöttség Karakun vezért darabokra vagdosta.

Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a “Beszélő­boglár" segítségét s megszüntette a vérengzést.

Uzapani és Batour még Agaba életében lerótták az összes Arvisura-törvényeket. Rendszerezték a gyógyítási módokat. A törzsek regéit, mondáit - Agaba fősámánnal együtt - megörökítették az Arvisura rovásokban. A “Beszélő-boglár" azóta is négy évenként vándorol.