ARVISURA I kötet/ Medvés hegyek, oroszlános sivatag birodalmában
Medvés hegyek, oroszlános sivatag birodalmában
Uzapani fősámán és Ibolya aranyasszony rovása Kr. e. 4020-4000. (20-40. m.t.é.)
Az ordoszi sámánképzést Úr városa azzal is segítette, hogy Gula pateszi mellé még Het, Urás és Hatus patesziket is elküldte tanítani, akiket Batour hozott magával.
Mivel Batour fősámán betegen érkezett meg Uruk, Léh és Töbet birodalmából, Uzapani nem indulhatott el a dél felé induló csoport vezetőjeként, hanem a Sötét éjszakák Marina birodalmába irányított Amida pateszi vezetésével mentek Magyarkáig. 176
Közben Het és Urás ifjúsági pateszi Csagili településénél várta meg Uzapani később induló csoportját, hogy majd Kurd fóldön találkozzanak Hatus pateszi kisebb csoportjával és a medvés hegyek, oroszlános sivatagok birodalmát feltárhassák. A nagy felmelegedés miatt itt is sivatagodás lépett fel, csakúgy mint Csagili fólött, a száraz pusztaságban.
Batour fősámán a 22. medvetoros évben meghalt és Mutfili ifjúsági fősámán vette át a hatalmat az Oregek Tanácsának irányítása mellett. Így Uzapani csak a 22. medvetoros év közepén indulhatott el Csagili érintésével Magyarkára, ahonnan a terveik szerint a Nagyvizekig kell elmenniük a települések összefogása végett.
A gazdag hun törzsek örömmel fogadták Het és Urás pateszi, ifjúsági fősámánokat. Amíg Het Marad pateszivel a Zagrosz hegység szent vidékeit kutatta át, addig Urás Turkud pateszivel Csagili környékén maradt. A következő évben a másik csoport indult el Arméne örmény szállása felé. Az év végére visszaérkeztek Csagiliba, ahol már várta a hírszerző csoportot Uzapani fősámán és a medvetort együtt ünnepelték. A százfőnyi kiképzett sámán-csoport hiánytalanul életben volt, csupán Kuri rimalány halt meg gyermekszülésben. Kisfiát Anna, a csagili tárkány leánya nevelte, aki az özveggyé lett Urás ifjúsági pateszihez ment nőül. Egyébként Csagiliben Het, Marad és Turkud is megnősült és elvették: Anita, Zida és Séti rimalányokat, de a sok várakozás alatt az Anna korabeli barátnők is férjhez mentek az alábbi kiképzett sámánokhoz: Nimród felesége Tuli, Tesub felesége Sasi, Ada felesége Hazi, Halpa felesége Hati, Tesur felesége Hajas, Ninur felesége Hepe és Hattusas felesége Hitte lett. A kétéves várakozás alatt nekik is lettek gyermekeik, és valamennyien életben maradtak. Így a felnőtt létszám 100-ról 107-re emelkedett. Kuri asszonyt még az első évben Csagiliben temették el hamvasztással.
Ezen 107 felnőtt és 11 gyermekes csoportot még 82 gazdag hun szövetségi ifjú is követte, hogy a medvés hegyvidék átkutatása után az oroszlános sivatag birodalmába kövesse az Ordoszban kiképzetteket.
Het és Urás csoportjának vezetői Csagiliban megvárták Uzapani fősámánt, aki kiadta a parancsot, hogy továbbra is kutassák át az Ardi, Kura és Arasz folyóvölgyek térségét és két év múlva a Van-tó mellett találkozzanak. Mivel Suppi és Arza ifjúsági fejedelmeket Magyarkára küldték, most Hatus pateszi csoportjával ment Uzapani a nagy Meleg-tó alján Magyarka felé, hogy a tanulni vágyó Arza-Suppi csoporttal és kiképzett sámánjaival együtt a Nagyhegyen át a Van-tó környékére menjen és ott találkozzon a Het-Urás csoporttal.
Suppi még Csagiliban feleségül vette Mara rimalányt. Arza az Arasz folyó torkolatánál esküdött hűséget Barina rimalánynak. Hatus Magyarkán kelt egybe Haki rimalánnyal. Ugyanitt Sidon sámán Arinát, Halis sámán Sencit, Maras sámán Irizt, Abu sámán Hurit, Maros sámán Karizát, míg Udu sámán Uzi rimalányt vette el feleségül.
Mire Uzapani vezetésével Csagiliből kündultak, a 150 fős sámán lovascsoport létszáma 300-ra nőtt a kísérőlovasokkal és a gondozónőkkel együtt. Ugyanis a javakorabeli lovasok valamennyien megcsaládosodtak és a feleségek elkísérték férjeiket Csagiliből a gyors-járatú szekereiken. Az elsivatagosodás miatt lófólösleg volt, így közel ötszáz tartalék lóval indultak el, amit útközben legeltettek. A csapadékosabb Magyarkán lovaik egyrészét eladták, hogy a hiányzó felszerelést pótolhassák.
Mivel a Van-tó és a Magyarka közti vidék a kurdok, örmények és a 24 Hun Törzsszövetségi népek ellenőrzése alatt állott, biztonságos volt a közlekedés. Azonban a Szavárdok és a Zagroszok között olyan harcias törzsek éltek, akik a nagy hegyek között veszélyesek voltak. Ezt a vidéket nevezték a “Medvés Hegyek Országának". Ezen
177
vidéknek az átkutatását vette tervbe Ordosz, Hunnor és Magyarka Öregek-Tanácsának szövetsége. A terv szerint Suppi és Arza pateszik csoportjának találkozója először az Urmia tónál lesz és innen indulnak a Van-tói megbeszélésre, ahol Uzapani eldönti, vajon ki megy Dabósa és Paripa városába, hogy a két Zab folyó vidékét átkutassa. Egy csoportnak pedig a Mari alapította városba és a Meleg Nagyvizek partvidékére kell menni.
Amíg a lovasok vadásztak, addig az asszonyok kétsoros árpát szedtek, amely vadon termett és abból a dörzsköveiken lepénynek valót sütögettek a felforrósított lapos köveiken. A kiscsikós anyalovakat minden nap megfejték, hogy a gyermekszájú férfiak és a kisgyermekek tejet ihassanak. Minden 24 Hun Törzsszövetségi településen vendégül látták őket. Ezért ők vadász zsákmánnyal fizettek a régi telepeseknek. Ekkor Magyarka közelében már ataiszi rendszer szerinti földmegmunkálás folyt. A folyók közelében csatornázott, míg a szárazabb domboldalakon a lépcsőzetes gazdaságok termelték a növényeket.
Uzapani fősámán a medvés hegyék csoportjait és Hatus ifjúsági fősámán csoportját az alábbiak szerint osztotta be:
Déli medvés hegyek:
Hét Marad Turkud Urás Suppi Atza Hatus pateszik
Hamdi Cserk Hamu Hama Kizil Boga Jazil harsány sámán
Hamál Tarsum Kurd Tuz Közi Büjük Sidon regős sámán
Adilán Támos Tesub Nimród Assur Ridi Ninib bacsa sámán
Ninur Panka Násil Anitas Pala Subar Basa bőség sámán
Vilus Kusár Arzal Siba Pitán Arnu Sibar boksa sámán
Tabar Halpa Huzi Murcsi Zidán Huzi Hakmes arbag sámán
Telpi Vadna Kaska Namra Kargam Unas Neri kács sámán
Landa Tesur Abdi Arad Árpád Inar Bukus dalacs sámán
Kiles Arnu Paja Kaska Pala Mezul Kaska ulcsák sámán
Samur Zula Kisi Arava Mezus Kassud Kikul duru sámán
Sencil Balat Maros Kádes Sivas Alak Halis jaku sámán
Tarsó Mersi Ardal Kidos Karáb Etur Milét barus sámán
Sipló Pereg Bursa Sakar Ankar Jasi Maras magóc sámán
Karis Midas Ada Nari Saru Kargam Zidan nazír sámán
Anitas Tudhal Pasu Tabari Muta Pemu Abu bán sámán
Huzija Teli Hantis Arnó Huli Hiksó Maruz kende sámán
Hamat Feke Kadir Alaca Kisis Ekem Zalpa tárkány sámán
Nesas Arzil Kinaki Kuril Magaró Umar Udu vajda sámán
Hapa Hattusas Somovi Pania Poko Bargal Gada gyula sámán
Hatur Kusár Muli Rada Mikó Kelend Dama horka sámán
Külcse Csemen Bor Pártud Kus Imar Ritu szécs sámán
Gadu Tuza Mereti Mős Guba Daha Géta igric sámán
Suba Umuk Kusdi As Kosa Isim Mani abakán sámán
Anita Zida Séti Kuri Mara Barina Uzi rimalányok
Hepe Hajas Hazi Anna Arina Senci Iriz rimalányok
Hitte Hati Sasi Tuli Huri Kariza Haki rimalányok
Amikor Csagiliből elindultak, egye dül csak Kuri rima lány halt meg, a többi kisebb
betegséget Uzapani arbag-sámánjai kigyógyították.
Mivel a bacsák, bőségpapok, boksák, magócok, barusok, vajdák, gyulák és szekeres
178
tárkányok csupán 4 éves kiképzésben vettek részt, Uzapani elrendelte mindannyiuk kiképzését sámánokká is, mert nem tudták, hogy az új településeken nem maradnak-e majd vissza. Arza, Hatus, Het, Urás, Suppi, Marad és Turkud pateszik végezték a kiképzést és a Van-tó mellett kellett bizonyságot tenniük felkészültségükről. A lovas vetélkedőt a Dabósa és Paripa városok közötti Pusztaszeren tervezték megtartani.
Az első két évben Het és Marad pateszi helyettes vezetésével, 50 kiképzett és 50 kísérő lovassal átkutatták a Zagroszok által lakott megművelt földek vidékét. A továbbiakban szintén árvízmentes vidéket kellett keresniük. Az Ardi folyón felfelé haladva megtekintették a Daha felföldet, ahol a daha népcsoportok éltek. Ezek a törzsek is a lakó-élelmezési gödrök fölé gerendaházakat építettek, míg az állataikat karámokban tartották. Het a daháknál töltött egy évet az Urmia-tó keleti oldalán lévő hegyvidéken. Marad csoportja a kurdoknál talált otthonra az Urmia-tó nyugati oldalán lévő hegyvidéken, ahol igen szép juhászatot és lótenyésztést honosítottak meg. Innen a két csoport együtt ment az Urmia-Van felföldön át a Van-tó jobb oldalára, ahol az ötödik év elején megvárták az örmény földet és a garaúz völgységeket megjárt Turkud és Urás csoportját.
Turkud 25 fős sámán és 25 kísérő lovas csoportja az Arasz-völgy jól kitaposott útjain kutatta át a letelepedésre alkalmas helyeket és az örmények lakta felföldre ért. Itt az örmények kőből épített, fagerendás házakban laktak, de mindegyik településen lakógödrök és barlanglakások is voltak. Sok helyen a barlang vagy pince gödrök elé is fagerendás házakat építettek, míg az állataik fedett ólakban vagy nyáron karámokban éltek. Ezen csoport a Van-tó északi részén telepedett meg az ötödik kalandozási év elején. Urás pateszi csoportja a negyedik év végén a Kura forrásvidékén bevárta a 25 fős sámán csoporttal és a kísérő lovasokkal közel 50 főre szaporodott Uzapani fősámán csoportját. Urás igen jól beszélte a garaúzok nyelvjárását, ezért nagyon sok garaúz lovas csatlakozott a csoportjukhoz, hiszen a 20-25 éves lovasok minden nagy kalandra kaphatók. Uzapani örömmel fogadta az önként vállalkozó garaúzokat, hiszen még nagy feladatok vártak a harcosokra az oroszlános sivatagok felkutatásában.
Suppi és Arza pateszik lovascsoportja örömmel fogadta a Kuma folyó mellől érkező Uzapani csoportját, aki Hatus bevatott pateszivel és a 25 fős sámáncsoport mellett igen sok hun törzsszövetségi lovassal érkezett meg Magyarkára, ahol a fejedelem ünnepélyesen fogadta a 24 Hun Törzsszövetség fősámánját. Itt már inkább kőből épített házakban laktak a városlakók, a melléképületek is fagerendás, igen szép építménynek voltak. A lakógödröket, a pincéket és a barlangokat az egész vidéken szívesen alkalmazták.
Suppi és Arza pateszik csoportjának létszáma 25 fő kiképzett és 25 kísérő lovasról 75 kiképzett lovasra emelkedett a magyarkai szavárd magyar lovasokkal. Ezután az állományukat a magyarkai fejedelem 200 fő lovasra emelte fel. Így Uzapani kalandozó csoportjának magyarkai létszáma 500 főre, azaz 5 század lovasra emelkedett. A garaúzok gyakori látogatásai Magyarkán azt eredményezték, hogy Potia garaúz fejedelem harmadik fia, Etur fejedelemfi is a kalandozókhoz csatlakozott 100 lovasával. Ezzel a 600 lovassal érkezett Uzapani a Van-tó találkozóra. A Van-tói vízi ünnepély után értesültek Het-Marad és Turkud-Krás csoportjai Uzapani megérkezéséről. Ekkor volt Van városában kérőben a tengerparti szabírok ifjú fejedelme, Halpu. A rokoni 24 Hun Törzsszövetség ifjúságát meghívta oroszlán-vadász kalandra. Amikor azonban meghallotta, hogy a Tigris folyó jobb oldalán lévő Paripa és Dabósa városok közötti Pusztaszeren lovassági viadalt rendeznek, a pusztaszeri Nagy Süánt, inkább oda mentek.
179
Mivel a kurdok 100 lovassal jelentkeztek erre a hatalmasnak ígérkező lovasversenyre, a szabírok is 75 lovassal igyekeztek az eddigi legnagyobb Nagy-Süánra. Uzapani 825 lovasával együtt a versengő lovasok létszáma 1000 főre emelkedett. Azonban Uruk és Úr városának térségéből is jelentkeztek lovasok a szekeresek hadából, ezért a nők és az öregebb lovasok elálltak a versengéstől és helyet adtak a 25 uruk-birodalombeli vendégnek.
A Tigris melletti Pusztaszer síkságán 12 napig folyt a viadal. A döntő lovaglásban a 24 csoport győztese vett részt. Végül a győztes a garaúz Etur fejedelemfi lett, aki többek között jogot nyert arra, hogy kiválassza, merre akar kalandozni. Etur a melegebb tengerek legnyugatibb partjáig akart elmenni. Második lett Hatus pateszi, aki Eturral együtt azt kérte, hogy a neki legtetszőbb vidéken telepedhessen le lovasaival. Harmadik Halpa szabír ifjú fejedelemfi lett, aki azt kérte, hogy a gyakori ellenségeskedések miatt a Tigris és Ráten folyók forrásainál nyári birodalmat létesíthessen a szabír népnek. Mindhármuknak teljesítették a kívánságát. Nippur városának vezetése a három győztest vendégségbe hívta az író-papok városába, ahol mindannyian egyegy kétkerekű szekérre való agyaglapos könyvet kaptak ajándékba, amiket szamárfogaton az ifjúság a nyertesek szállására volt köteles kísérni. Így kerültek a Nippur agyaglapos könyvei Eturiába, Hatus birodalmába és Szidonba.
Mindhárman örökös Uruk-birodalombeli lovas pateszikké váltak és az ifjúság által évekig fenntartották Urukkal az összeköttetést.
Ezen a pusztaszeri lovasversenyen jelentek meg először a Saka törzsbeliek, akik Malatyán város környékén éltek a Ráten folyó jobb partján és ariól az ataiszi szokásról voltak ismeretesek, hogy őseik elhamvasztott porait emberfejes díszes agyagedényben tartották az isteneik által őrzött kaptárfülkés szentélyeikben. Ebben az időben az ázok laktak a tengerparton az uzikkal, míg alattuk, a Ráten folyó jobb oldalán a sakák, akiket a Ráten folyó bal oldalán lakó ahájok csak szkítáknak neveztek és állandóan ellenséges viszonyban állottak egymással. Mivel a saka lovasok a negyedik, ötödik és nyolcadik helyen végeztek, az ahájoknak pedig valamennyi ifjú lovasa kiesett az előfutamok mindegyikéből, a sakák gúnyolódásainak voltak kitéve. Az aháj ifjak úgy döntöttek, hogy Etur ifjúsági vezérrel mennek a meleg tengerek partjára, mert a saka törzsekkel emberáldozatokat követelő összetűzéseik voltak.
Hatodik lett Pusztaszer lovasversenyén Urás, hetedik Turkud pateszi, kilencedik Hattusas gyula-sámán, aki a gyengélkedő Tarsum helyett állott be a lovasversenybe. A tizedik Arza pateszi lett. Irigykedtek, hogy a saka-szkíta Szakadir volt a negyedik, Pályi az ötödik és Szala kísérő lovasai megelőzték a Maklár saka fejedelem lovas-karámjából valókat. Tehát öt 24 Hun Törzsszövetségi lovas mellett 3 saka-szkíta, Etur garaúz fejedelemfi, a rangelső és egy szabír lovas nyerte meg a lovassági versenyt a tíznyíl szövetség törvénye szerint.
A Tigrisparti Pusztaszeren az ataiszi 1000 lovas mellett 10.000, azaz 1 tömény néző vett részt. Bargal-Barina uruki pateszi áldását adta a versenyzőkre. A fejedelmi lugalok a győzteseknek 1-1 bárányt adtak emlékül és 1-1 díszes kétkerekű szekeret a hadseregük felszereléséből, amit a csatáikban használtak.
A díszes felvonulást Etur garaúz fejedelemfi kezdte meg, míg menyasszonya, a saka fejedelmi lány, Szente követte a legdíszesebb harci szekéren. Ók 50-50 lovassal indultak el és a meleg tenger partján megalapították Eturiát. Másodiknak Hatus következett, aki Haki rimalány feleségével a második harci szekéren vonult fel 50-50 ordoszi és magyarkai lovasával. Harmadiknak Halpa szabír fejedelemfi vonult fel karcsú oroszlánvadász lovával, míg a díszes harci szekér saka-szkíta leányokkal telt meg,
180
akik közül Halpa a saka-szkíta Kerecsen rimalányt választotta feleségül, akit Sidon várába vitt fejedelmi lakába. Őket is 50 szabír és 50 saka-szkíta lovas követte. Utánuk a többi 7 győztes következett harci szekéren, mindegyik 50-50 ifjú lovasával. Mire a felvonulás befejeződött, 1 tömény kurd is belovagolt Pusztaszerre.
Etur garaúz fejedelemfi és Szente fejedelmi lány a Nagy-Süán győzedelmes ünnepségei után elindultak 50 garaúz és 50 saka-szkíta lovassal nagynyugat felé új hazát keresni. Oroszlán-vadászat közben érkeztek Mari városába, ahol Mari aranyasszony utódainak vendégségét örömmel vették igénybe. Itt Szente egy foggal született kislánynak, Sikila fejedelmi lánynak adott életet, aki Anyahita egyisten hite szerint beavatott óm-jelzéssel született, ezért Kaltes-asszonynak ajánlották fel. Innen egy évig vándoroltak, s közben oroszlánokra és más nagyvadakra vadásztak, majd egy tengeröbölben másodszor is megpihentek, mivel Szentének egy kisfia született, aki sakaszkíta névadással az Adana nevet kapta, mivel az anyjára hasonlítva kék-szemű fiúcska lett. Innen északnyugat felé vették az útjukat. Három hónap múlva, egy nagy tó partjára értek, ahol szintén meg kellett pihenniük, mert Szentének megszületett a második fia, akit, barna szeme lévén, garaúz névadással Tuzának neveztek. Utána a hegységben medvére vadászva két évig vándoroltak. Amikor elérték egy hármas hegy alján a nagy meleg tengert, Szentének iker-gyermeke született, aki apja után az Etur nevet kapta, míg a leánykát Idának nevezték el. Itt az 50-50 főnyi lovas megcsaládosodott és letelepedett, mivel a szekértáborukkal érkező Mari birodalombeli, járványok elől menekülő és főként leányokból álló csoporttal az Ida hegyén megtartott hegyi ünnepélyen leányvásárt tartottak. A harmadik nap hajnalán, fejedelmi nászon Etur összeadta a szerelmes fiatalokat, ezért ezen százfőnyi csoportot Etur-népének nevezték.
Kísegítőként ifjú aháj családok is indultak Eturral a meleg tengerek felé. Ők Ida hegyétől észak felé vették útjukat, és Etur népét a nyelvjárásuk szerint etruszkoknak nevezték. Azonban ezen elnevezés az ahájoknak az őslakosokkal való összeházasodása után is fennmaradt és elterjedt. Etur száz családból álló népét az Ida hegységtől elindulva dél felé, a meleg tengerparton telepítette le. Amikor egy nagyobb hegységhez értek, megszületett az ötödik gyermeke, akit saka-szkíta névadással Sipinek neveztek és egy évig megpihentek a termékeny tengerparton. Egy év múlva újból elindultak dél felé és egy folyó alatti síkságon megszületett Sikila, Adane, Tuza, Ida, Etur és Sipi után Milét és Szirma nevű kisfia, de felesége, Szente fejedelmi lány ezután gyermekszülési betegségben meghalt. Ekkor Etur gyermeknevelés végett két, kisgyermeket szoptató aháj nőt hozatott a kamlikjába, hogy a kis Milét és Szirmát felneveljék. Így a Ráten folyótól menekülő ahájnők vették a gyermekeit pártfogásuk alá, akik közül aztán Samos leányzót feleségül vette.
Másodiknak Hatus indult el Haki rimalány kíséretében, míg Jazil harsány elöl haladva jelezte a veszély közeledtét. Sidon helyett az ifjabb Tarsum regős hagyta el idősebb Tarsum pateszi csoportját. Hatus pateszi csoportjából Sidon regős ment Etur fejedelemfi csoportja után. Ők a Tuza-tó mellett utolérték a garaúz és saka-szkíta csoportot, de Etur javaslatára visszamaradtak a szépséges hegyek környékén és elnevezték Hatus birodalmának. Basa és Ninib sámánok egy magyarkai testvér leánypárt vettek el feleségül. Sibar boksa Hakmes arbagsámánnal lakott egy sátorban, mivel ők is testvér Ieányokat vettek el feleségül. Neri kács, Bukucs dalacs, Kaska ulcsák, Kikul ulcsák sámánok viszont egy magyarkai faluból nősültek. Halis jaku, Milét barus, Maras magóc viszont az ordoszi élelmező leányok közül nősült és mindig együtt tartottak. Zidan nazír egy nippuri papnőt vett el feleségül. Abu bán és Maruz kende agglegény maradt és oldalt biztosították a Hatus csoportot. Zalpa tárkány és Udu vajda
a magyarkai hegyvidékről nősült. Hattusas gyula is csatlakozott hozzájuk, mivel Udu sámán unokatestvérét vette el az Othegyről. Gada gyula cserébe Etur csoportjához csatlakozott, mivel saka-szkíta leányt vett el feleségül. Dama horka, Ritu szécs, Géta igric magyarkai rimalányt vettek el feleségül, ezért mindig egy szálláson maradtak. Mani abakán egy uruki papnőt tett a hitvesévé, aki Urukkal és Nippurral tartotta a kapcsolatot Zidan nazír feleségével együtt, aki egy folyami hajós leánya volt. Testvérei mind a Tigris, mind a Ráten folyón voltak szolgálatban. Nemcsak az ordoszi sámánok vettek el feleségül uruki és nippuri leányokat, hanem a még mindig legény Bargal-Bagina uruki pateszi is az ordoszi rimalányok közül választott magának fele-
ségét, mivel a 12.-nek befutó Iriz rimalánynak kérte meg a kezét. Dabósában tartották meg a díszes esküvőt.
Halpa szabír fejedelemfi Mari városáig együtt ment a Hatus-Haki csoporttal és a nagy síkságon együtt vadásztak oroszlánra. Mariból díszes harci szekér vezetésével a szabírok tengerpartja felé mentek a szabír harcosok a saka-szkíta feleségeikkel. Itt Halpa fejedelemfi Kerecsen rimalánnyal és annak kíséretével Sidon városába ment, ahol Kerecsen rimalány 50 saka-szkíta lovasával nem mutatott szegényebb felvonulást, mint Halpa fejedelemfi 50 lovasa, amikor Sidon várának kapuján átlovagoltak. Bargal-Bagina az elvonulás előtt megegyezett a pateszikkel, hogy az uruki-nippuri ,
folyami hajós társadalommal összeköttetést fog teremteni a jövőben.
Uzapani déli csoportjának azonban nemcsak örömei, hanem bánatai is voltak. Még Csagiliban meghalt Kuri gyermekszülésben. Magyarka és Dabósa között meghalt Halpa felesége, Hati, oroszlán vadászat közben Maras magóc sámán és a felesége, Iriz rimalány a Tigris parti Pusztaszeren feleségül ment Bargal-Bagina pateszihez, s ezzel megvetette az alapját annak, hogy a 150 fős sámáncsoportnak állandó összeköttetése legyen.
Uzapani minden csoportot megbízott azzal, hogy az oroszlánok vadászata mellett az egyes folyóvölgyeket átkutassák. Bargal-Baginával történt megbeszélése szerint folyami kishajó építőket vezényeltek át az Etur és Halpa csoportjához, hogy UrukNipur-i hajóépítési szabályok szerint nagyméretű ataiszi hajókat építsenek a nyugati melegvízű nagyvizek átkutatásához. Alig ért a Halpa csoport a tenger partjaira, meghalt Arina rimalány, Sidon felesége, akinek gyermekét Halpa felesége, Kerecsen rimalány nevelte fel. Sidon ezután két évig küldetésben járt Nippur városa és Etur, Hatus és Halpa csoportja között. Majd Uruk-Nippur nyugatra vezényelt hajókészítőit a nyugati meleg tengerekhez kísérte, ahol cédrusfákból nagyméretű hajókat készítettek. Az őslakos zagroszok, dahák, szavárdok, szabírok, kurdok, sakák, ázok, uzik és ahájok is szívesen csatlakoztak a kalandozók csoportjaihoz. Különösen az ahájok segédkeztek sokat Eturiában a tengerjáró hajók építésénél, hogy ellessék a hajóépítés módját. Halpa csoportjánál a szabírok segédkeztek a hajóépítésnél és a hikszoszokkal is felvették a tengeri kapcsolatot.
Uzapani Bargal-Bagina meghívására Batour nyomdokain Uruk városába érkezett és résztvett Nippurban a rovó-papok kiképzésén és az írnokok fejlődését is ellenőrizte. Ellátogatott Úr városba is, ahová Ménes birodalmából is sokan jöttek tanulni pappá való kiképzés végett. Igen tetszett neki a kegyhely-gazdaságok szervezése, amelyet Ordoszban is meg lehet majd valósítani. Igen sok rovást készített. Amikor 5 év múl
tán útnak indult Paripa városa felé, a Bargal-Bagina ajándékaként kapott harci-szeké- j ren minden agyaglapos írását elszállította. A szamár vontatású szekeret aztán lecserél- j te lóvontatású harci-szekérre és Paripa városától Magyarkára már lóvontatású szeké
ren szállíttatta a déli kegyhely-gazdaságokból hozott rováslapokat. Mivel Dabósa és
182
r
Paripa városában főként kurdok éltek, akik szintén az ataiszi népcsaládok közé tartoztak, sokan kérték, hogy ifjaikat Ordoszba küldhessék kiképzésre.
Ezért Uzapani az udvartartásába 24-24 kurd és zagrosz törzsbeli ifjút felfogadott, akik testőrként Ordoszba kísérték.
...Pusztaszer ünnepségei tíz napig tartottak. Anyahita két fia, Aton és Mitra voltak Paripa és Dabósa városának védnökei, akik Anyahita aranyasszony hónapjában tartották a két városban a városalapítású ünnepségeket, vásárokkal egybekötve. Ennek köszönhető, hogy ötezer főnyi tömeg verődött össze a pusztaszeri lovasversenyen. A legnagyobb tömeget a szabírok adták, akik a nyári birodalmukban tartózkodtak. Bölcseik keresték Uzapanival az összeköttetést.
A szabíroknak olyan feljegyzéseikkel is voltak, hogy a tűzszerzési, azaz tűzfutási év után 1856 évvel Joli-Tórem Földjét a hozzá vágott Hold megsúrolta. Ekkor borzasztó mennyiségű Égi-por hullott minden teremtményre és jeget fagyasztott az emberi lakhelyekre. A 24 Hun Törzsszövetség megalakulásakor a szabírok már a 15 460. nyárünnepet tartották. Náluk a Földhöz való Hold-súrlódás a 3808. nyárünnep elején történt. Panaszkódtak, hogy ettől az időtől kezdve Atlantic fokozatosan süllyed és a szírsémi népek a napnyugati birodalmat már ellepték és folyamatosan Ménes birodalma felé tartanak, mint a sáskák. Ez annyit jelentett, hogy az északról menekültek. 1952 évvel hamarább teremtették meg a szellemi központjukat, mint Anyahita és társai Ataiszban. A beavatottaknak Úr városa mellett történt földrejutása magasabb szellemi tudást hozott magával. Így a legerősebb szellemi központ Uruk birodalmában volt.
Paripa és Dabósa vásárvárosok versenyeit, mint látnivalót ellepte a lovas és folyami hajós tömeg, akiknek szellemi vezető emberei felkeresték Uzapani díszes sátorát és ott megbeszélést tartottak. Mivel a kísérő lovasok között sok kereskedő volt, akik a térség minden népének nyelvén tudtak beszélni, a tolmácsolást vállalták. Az élámiak, mintánok, ozmánok, médek, szodinok, kusok, osetek, huriták, subarok, gelonok és pelazgok a kalandozókat hívták, hogy látogassák meg őket. Így az Etur vezette garaúzok és saka-szkíták 100 főnyi csoportja elindult aháj és pelazg kereskedő ifjak vezetésével. Utána Hatus indult el Haki rimalány kíséretében Tarsum regőssel és ozmán kereskedő ifjak kíséretével, míg Tarsum unokabátyja, aki a gelonok földjén kereskedő volt, csatlakozott Marad pateszi csoportjához. Ezt az idősebb Tarsumot Nippurban kiképezték pateszinek és citerapengetőként vállalta a regős-sámán szerepét. Halpa szabír fejedelemfi, aki Marad pateszi csoportjában volt arbag-sámán, feleségével, Kerecsen rimalánnyal és a Mari városából való 50 saka-szkíta lovasukkal együtt Sidon vára felé lovagoltak.
Pusztaszeren a tulajdonképpeni győztes Suppi pateszi csoportjának dalacs, azaz vitézi nevelések sámánja Árpád lett, aki az utolsó előtti, tizedik nádas-gödrös buktatónál elesett a lovával és a ló lába eltörött. Hű tárkánya, Kisis azonban, mivel a legtöbb esés itt volt, tartalék lovukkal itt tartózkodott. Árpád nyomban hozzá sietett, felpattant a tartalék lovára és tizenegyediknek futott be a célba. A lovas versenyeket jól ismerő ordosziak kiszámították, hogy esés nélkül Árpádnak kellett volna befutnia győztesként. Még így is a tizenegyedik lett, ami azt jelentette, hogy feleséget választhatott magának az előkelőségek leányai közül. Árpád a Mari birodalombeli Mari fejedelmi lányt választotta. Marinak az apja a Zab folyó torkolatától a Ráten folyó jobboldaláig terjedő vidéken kereskedő-házakkal rendelkezett. Nyomban felkérte jövendőbeli vejét, hogy tevés karavánjait segítsen fegyveresen védelmezni. Mari igen mozgékony, értelmes leányka volt és örült, hogy Bargal-Bagina uruki pateszi Asszóurban,
183
a fejedelmi városban a pusztaszeri Nagy-Süán után összeadta Árpáddal. Agadi, a boldog apa örült, hogy kereskedő-házát ilyen vitéz lovasokkal erősítheti.
Asszóurban, azaz Lóvárosban az esküvői szertartások három napig tartottak. Agadi kereskedő lányának mennyegzőjén Arad vitéz, Urás pateszi csoportjának dalacs-sámánja volt a vőfély, akibe Mari menyasszony húga, a kis Eszter beleszeretett. A boldog apa hozzájárult a kisebbik leányának az esküvőjéhez is. Így Bargal-Bagina pateszi még a mennyegző harmadik napján is esketett. A pusztaszeri Nagy-Süán valóságos népünnepéllyé vált, mivel sok eladó leány került főkötő alá.
Mivel Agadi igen eszes és gazdag kereskedő volt, érdekterületét a Kurd-földtől egészen a nagy-Meleg-Tengerig kiterjesztette. A Zab folyó torkolatánál lévő kereskedőházát kibővítette. A Suppi pateszi vezette csoport vállalta a kereskedők kíséretét. Agadi az első vejével együtt két Árpád várat épített. Az egyiket a Zab folyó torkolatánál, míg a másikat, új Arpád várát a Ráten folyónál, a jobboldali magas partrészen építették fel. A két folyó között volt Suppi pateszi érdekterülete, amit az uruk-susai kereskedők házaikkal behálóztak.
Arad vitéznek a Nagy-Meleg-Tenger partján építették fel Arad városát, ami RátenÁrpád és Aradvárosok között Arad vitéznek, s egyben Urás pateszi csoportjának az érdekterülete lett. Ünnepek alatt a lovasaik oroszlánvadászaton vettek részt, amit minden sámán megörökített.
Bargal-Bagina és Iriz rimalány révén, még Uzapani ordoszi útjai miatt az Etur daragúz fejedelemfi által megalapított Eturia központtal, a magyarkai, aháj és daragúz lovasokkal és a saka-szkíta rimalányokkal egy erős tengeri birodalom volt kialakulóban. Uruki folyami és tengeri hajósok telepedtek itt meg, akik a tengeri kereskedelmet fellendítették.
Halpának is segített Bargal-Bagina, mivel a Hatus-Haki századtól Urukba vezényelt Sidon regőst igen megkedvelte és Halpa-Kerecsen századához vezényelte összekötőnek. Eturiához hasonlóan folyami és tengerjáró hajó készítőket vezényelt a Sidon által alapított városba, ahol a szabírok partvidékén lévő igen kiváló cédrusokból karcsú tengeri hajókat építettek és a régebbi hikszosz településekkel felvették a kapcsolatot. Hajóikkal bejárták a Nagy-Meleg-Tenger egész vidékét. A hajósgazdák jelentették, hogy napnyugaton a tengeri-népek fokozatosan terjeszkednek kelet felé.
Suppi-Árpád százada Sidontól és Agaditól átvette a kereskedelmi lovas-csoportok irányítását egészen a Zab folyó torkolatánál épült Arpád váráig, vagy ahogyan az ahájok nevezték, Arpachig. Azonban lovasfejedelmük, Nimród már a Van-tó környékén, Maros sámán temetésén összeveszett Arad vitézzel. Kereskedelmi ügyekben is gyakori volt az összetűzésük, ezért Urás-Arad külön századdá vált és nehogy az összetűzések folytatódjanak, a Ráten folyó jobb oldalán egy új Árpád várat építettek, és a tengeri kereskedelmi rakományokat itt cserélték ki. Ezért ezen vár környékét Árpád birodalmának nevezték. Bargal-Bagina részére itt rakodtak át folyami hajókra, majd Adilán, aki Het-Anita századánál szolgált, megcserélte helyét Nimróddal, aki a leghíresebb vadász lett az Oroszlánok birodalmában. Egy darabig még vállalta a két Árpád vára közötti lovas és tevés karavánok védelmét, de aztán Het-Anita birodalmában a dahák irányítója lett.
Így Nimród a dahák és a saka-szkíták birodalmában Het-Anita szerint oroszlánvadászattal és medve-vadászattal foglalkozott.Sokan csatlakoztak hozzájuk és prémes állatokból készült bundákkal ellátták az örmény, daha, zagrosz és saka népek által lakott Het-Anita birodalmat.
Az uruki népek azonban Nimród gyors futású lovait nem szerették, fóldjeiket csu184
pán szamár-fogatokkal művelték, mert a szamarak nem ettek annyit, mint a lovak. Nimród birodalmához tartozott az új Nimród városa melletti Asszó-úr, a Lóváros, ahol minden vásárnapon, hetenként lóvásárokat tartottak.
Turkud - Séti és Tesub-Sasi birodalma a Fekete-Nagyvíz partjáig terjedt, ahol az uzik és ázok laktak. Ünnepélyesen fogadták Turkud pateszit, aki a pusztaszeri NagySüán egyik győztese volt. Birodalmuk az örmények lakta hegyekig terjedt és székhelyük a Van-tónál volt.
Nimród Oszét nemzetségéből származott. Apja, Kám a Tigris mellől menekült el a nagy árvizektől és Magyarkának a Nagy-Meleg-Tó felé eső hegyvidékén telepedett le. Apja az úz nemzetségbeli Kusz vitéz volt, aki könnyen beilleszkedett az oszét nemzetség asszonyuralmi társadalmába. Nagy vadász volt, aki még a barlangi medvékkel is megbirkózott. Nimród a bátorságát apjától örökölte és Magyarka nagy vetélkedőjén elnyerte, hogy Ordoszba küldték sámánképzésre, ahol Urás pateszi csoportjában bacsa-sámán lett. Főként neki kellett frissen lőtt vadász-zsákmánnyal ellátni a garaúzokból álló kalandozó csoportot, akikhez nagyon sok szabír is csatlakozott.
Felesége, Tuli rimalány, szabír anyától született, aki a Mari város feletti erdős hegyvidéken nevelkedett fel és gyermekkorában igen sokszor vándorolt a Nagy-MelegTengerparti szabír kikötők és a magas hegyvidéki nyári szállásaik között. Ezek a vándorlások Tulit igen megedzették. Ordoszban a lóápolásban nagy tudásra tett szert. Urás-Anna és a Suppi-Mara csoportjában Arad-Agadi-Árpádvára között volt legtöbbször szolgálatában. A férje Arad dalacs-sámánnal és Árpád dalacs-sámánnal igen jó kapcsolatot alakított ki. Itt a garaúzok, szavárdok és szabirok között élénk kereskedelem alakult ki, amely Mari egykori birodalmában jólétet teremtett.
Nimród a Tigris-parti Árpád és a tengerparti Arad város között kísérte Agadi szabír fejedelem kereskedelmi karavánjait kiváló lovasaival, de közben folyton vadászott és szenvedélyesen gyűjtötte a kis szarvasgidákat és azokat az általa alapított Nimród város vadaskertjeiben tenyésztette. Mivel a legtöbb hóolvadás után nagy árvizek keletkeztek, városának lakossága folyton nőtt a menekülők táborával. Tuli is igen szerette az állatokat, karámjaikban igen sok juhot, szarvasmarhát és kecskét tenyésztettek. Így az ide menekülőket mindig el tudták látni friss élelemmel.
A biztonságossá vált kereskedelem és Nimród vadászatai igen közkedveltté tették a híres bacsa-sámánt, ezért a szarvastor elején született gyermekek közül sokat Nimród, szabír-névadó naptár szerinti névvel illettek. Ugyanígy divatos lett a Mari, Tuli, Árpád és Arad név is. Turkud csoportja azonban, akik az uzik és ázok fóldjén végeztek új kutató munkát, az uzik nyelvén Nimródot csupán Nimrudnak nevezték, ami az ő nyelvjárásuk szerint egy rút, megvetett embert jelentett. Viszont Nimród mindinkább híres emberré vált, mert 5 év alatt 35 oroszlánt ejtett el. Kis oroszlánokból, őzekből és más kis vadállatokból Nimród városnak egy kőfallal bekerített vadaskertjében a gyermekeknek örömére egy “Kölyök-állat" vadaskertet alakított ki.
Az egy-két holdéves nagy áradások miatt igen sok gazdag család menekült Úrból, Bábelből, Urukból és Kisből a Mari borvidék dombos országába, ahol a népszerű Nimród vadászatának eredményeivel és sok karámjának szelíd állataival kedveskedett a gazdag családok menekült tagjainak, akik arannyal, ezüsttel és drágakövekkel fizettek gondos ellátásáért. Így Nimród bacsa-sámán igen meggazdagodott. Amikor egy ötödik éves látogatásánál Uzapanit megvendégelte, az megemlítette neki, hogy lovasaival szívesen maradna Mari birodalmában, mert itt jólét uralkodik. Ekkor Nimród városának már hatszáz lakosa volt. Lovasai főként a szabírok leányai közül nősültek és Nimróddal együtt Él istennek a hívei lettek. Ez annyit jelentett, hogy csupán egy
185
Isten van, Él, aki az emberiséget minden harcában megsegíti. A szabírok istene birodalmában azért Mari győzedelmeskedett, mivel az áradások miatti jólétben dicsőíthették Él istent, a mindenható Urat. Él nem volt olyan kegyetlen, mint Uruk birodalmának sokezer Istene, akik felemésztették a nép javait, és az árvizek miatt is a nép csak nyomorgott.
Nimród, aki a nagyállat vadászatokon 35 oroszlánt ejtett el, hős lett a nép szemében, aki még az állatok lugalját is puszta kézzel legyőzi. Most már nemcsak Mari birodalmában, hanem Uruk birodalmában is egyre több gyermek kapta a Nimród nevet. Agadi kereskedőháza nagyon megerősödött, mivel 5 év alatt a szabírok, eturok és ahájok tengeri kereskedelme kifejlődött, s így az ínségbe jutott városi népeket élelemmel és ruházattal ők látták el. Ezzel együtt a tengeri népek is megkezdték a behatolásukat Mari és Uruk birodalma területére. A szír kereskedők aranykincseik birtokában egy kis szír települést alapítottak Ninive névvel és fallal vették körül, azonban Nimród harcosai előtt a kapuikat mindig kinyitották, mivel Agadi kereskedőháza támogatását is élvezték.
A kalandozók az Uruk és Mari birodalombeli népek nyelvét könnyen megértették, ezért kereskedelmi csoportjaik az uruki nyelvet használták. A kereskedők Agadi csoportja tárkányjeleit vették át a 22 rovásjellel. Így a kereskedelem ezen szabír tárkányrovással jegyezte fel minden adatát. Maga Nimród bacsa is ezen szabír rovással küldött üzenetet a feleségének és városa előkelőinek, így továbbította rendelkezéseit. Ezért a szabír tárkány-rovás Arad-Agadi-Mari-Árpád-Nimród és Árpádvára közt közkedveltté vált. Igen nagy hiba volt, hogy az agyagtáblás üzeneteiket mindig megsemmisítették. Az ifjúságnak viszont felállítottak Agadiban egy kereskedő-írnok képző rajcsurt. Az ötödik évben már minden kereskedő karavánnal kiképzett írnokot is küldtek, hogy gondolataikat a kereskedő partnereikkel közölhessék.
Nyári vadászatok alkalmával Nimród, a kiváló vadász gyakran meglátogatta Turkud pateszi csoportját, akik a Fekete-Nagyvíz partján először a Ráten folyó forrásvidékéről kündulva az ázok szállásait kutatták át. Az ázok igen szívesen fogadták és Násik, Huzi, Kaska, Abdi, Kisi, Bursa, Hantis, Kadir, Somovi, Mereti és Kusdi sámánok az ázok vezetőrétegének leányai közül nősült meg. Gyakran rendeztek nyár végén nagy vadászatokat és azon Nimród vezetésével sok szarvast, őzet, vaddisznót és medvét lőttek. Se szeri, se száma nem volt az elejtett apró vadaknak.
A következő években Turkud pateszi az aháj szorosokig vándorolt, ahonnan át lehetett látni a Fekete-Nagyvíz másik partjára. Itt abban az időben az uzik éltek a tengerparti hegyvidéken. Nimródtól eltanulták a lovas és csapdás vadászatot és igen sok vadat elejtettek. A vadászlakomákon összeismerkedtek az uzikkal és a szíves fogadtatás örömében Tesub bacsa-sámán a hegyvidéki fejedelem leányát elvette feleségül. A derék Tesub még a Ráten folyó partján özveggyé vált, mivel Sasi rimalány fürdőzés közben vízbe fúlt. A Hegyi-ünnepélyen esküdtek örök hűséget, legényember társai, Hamu, Arzal, Paja, Ardal, Pasu, Kaniki, Muli és Bor sámánok ezen a hegyi esküvőn az uzi leányokból választották maguknak feleséget. Turkud pateszi nyomban megeskette őket,~ s így letelepedhettek.
Ettől az időtől kezve Nimród vadász csoportja minden vadászatokon meglátogatta az ázok és az uzik lakóhelyét és a nagy vadászatokon irtották a dúvadakat, amelyek a dolgos ázok és uzik vetéseit tönkretették. Az ilyen nagy vadak ellen hiába emeltek sövényeket, mert azok könnyen átugrották. Nyár végén Nimród elvonult a Ráten és Tigris folyó vidékére, mivel errefelé a levegő akkor már kissé enyhült és itt folytatta
a síksági és bozótos oroszlán vadászatokat, amellyel olyan híressé vált. Érdekesnek ta- II 186 I
lálta, hogy a hegyvidéki áz és uzi településeken főként vastag fákból építkeztek, mert ezt nem kellett elbontani elhasználódás miatt 20-30 évenként, hanem sokáig megmaradtak prémekkel jó melegen bélelve. Csupán akkor vált esedékessé a felgyújtásuk, amikor a nagyszülők kihaltak belőlük. Olyan fejedelmi városokban, ahol kövekből építkeztek, a köznép minden 20-25 évben újjáépítette a hajlékát. Ilyenkor a törmelékeket kissé elegyengették és az újabb kövekkel együtt mutatósabb épületet emeltek a régi helyén. Ankár fejedelem az apja halála után hegyi palotáját alápincéztette és 15 réteget talált az új vára alatt. Ez annyit jelentett, hogy már 300-500 éve éltek ezen a vidéken.
Turkud, török származású
|