Aháj és Etur vitája
Baratony, Erelc és Sikila aranyasszony rovása Kr. e. 4000-3981. (40-59. m.t.é.)
Etur és Samas házasságából született Baratony és Erek, akiket a legidősebb féltestvérük, Sikila beavatott óm-jelzésű nővérük nevelt, mivel Samasnak, mint Etur birodalma aranyasszonyának, Ibolya és Urgani Ordoszban élő aranyasszonyoknak évenként be kellett számolnia Nimród 8 birodalmának az eseményeiről.
197
A kis Baratony és Erek megtanulták az aháj és etur nép csodálatos regevilágát. Sikila fejedelmi lányt Uruk városában képezték ki aranyasszonynak. Innen Pintorba ment, a Szentvárosba, hogy az Élet-Kegyhelyén beavatottá képezzék ki. Midőn Ereket és Baratonyt a 40-ik medvetoros évben Urukba vezényelték, Sikila már kiképzett beavatott volt, aki a kis öccseit pártfogásába vette.
Potis garaúz nagyapó 4 gyümölcstermelő harcossal, míg Etur édesapja 6 fóldművelővel segítette Sikila aranyasszonyt, Baratony pateszit és Erek arbag kiképzésre küldött ifjakat, hogy az ataiszi tudományokban minél jobban elmélyüljenek.
Etur fejedelemfi innen vezényelte aztán a 3 gyermekét a Temere lovasfejedelem által küldött kísérő csoporttal Ordoszba, ahol Ordosz harmadszor átépített Templomában sámánkiképzésen is részt vettek, mivel az uruki tudományoknak is emelnie kellett az ordoszi képzés szellemi színvonalát. 10 fős kíséretüket Etur még 2 fővel emelte, mert a kiképzést csak úgy tudták biztosítani, ha 12 személy vesz részt a 3 fejedelemfi kiképzésében. Samas aranyasszonynak addig könyörgött a harmadik fia, Aháj fejedelemfi, akinek a szenvedélye a folyami és tengeri halászat volt, hogy nem tudott ellenállni kérésének. Így 12-ik küldöttségi tagnak Ahájt küldték, aki nagyon jól megtanulta az aháj-törzs mese- és regevilágát.
Az Ida-hegy alatti Eturban a fejedelmi ifjak az Urukból kapott szekérnyi agyaglapos kőtáblákról elsajátították az ataiszi tudományokat és azokat már gyermekkorukban összehasonlították a garaúz és aháj nép rege- és mondavilágával. Így Aháj fejedelmi ifjú, mint ordoszvidéki, Hangun-folyói halász esténként Sikila, Baratony és Erek tanulását a hazai tudással is segítette.
Ezek a kőtáblák a Napnál is világosabban hirdették, hogy a rokon Szabírok 3808. nyárünnepi és a garaúzok tudása szerinti 1856. tűzszerzési évben Hárpia-Tórem az Istenek viaskodásában a Holdat a Földünk felé irányította, de Kaltes-asszony és a Földanya azt kitérítette. Így a Hold Atlantic napnyugati sarkánál Földünket csak súrolta. Azóta Atlantic fokozatosan süllyed. Borzalmas mennyiségű por került a levegőbe, eljegesedtek a Föld sarkai, a jég elborította még a tengereket is és Atlantic mágneses sarkán meghaltak az emberek.
Uzapani fősámán rögtön a 40. medvetoron megindította a sámánképzést, míg a gyengélkedő Batour a Kaltes-asszony földjéről származó, beavatott óm-jelzésű fiatalokkal foglalkozott. Beavatottsági fokozatukat úgy mérték meg, hogy elvitték őket a bogláros fejdísz szentélyébe és ott versengtek, kinek mondja a legtöbbet a beszélő kő.
A legerősebb beavatott fokozatú fejedelmi személy a 43-ik medvetoros évben Sikila ifjúsági aranyasszony volt. Amikor Batourt a tatárok meggyilkolták, Temere fővezér és lovasfejedelem az Arvisura törvények alapján elhozta a Föld-anya bogláros fejdíszét és a gyanúsítottakat Batour holtteste előtt elvonultatta. Mivel Sikila volt a legerősebb ataiszi-életfás beavatott, felkérték, mondja el a “Fekete-lepel" alatt, hogy Kaltesasszony birodalmának gondolatrezgései alapján vajon ki lehet a gyilkos. Sikila azt válaszolta:
“- Kaltesi tudományok szerint, amikor a gyanúsítottak elmennek Batour holtteste előtt, a Beszélő Boglár megszólal, amint a gyilkos tiszteletét fejezi ki a holttest előtt, és az Őserő az alvadt vérrel együtt Batourból a kést a bűnös elé kiveti."
A 24 bíró és a Horkák felsorakoztak Batour holtteste mellett. Az Égiek tudománya szerint meg akartak győződni arról, ki a gyilkos. Amikor sorrendben elvonultak a törzsek vezetői, a 12. törzsből Karakun tatár vezér is megjelent az 5 vezéres csoportjával. Elsőnek Karakun vezér hajolt meg Batour holtteste és a Bogláros fejdísz előtt.
- Karakun, te kaltesi származású embert öltél meg! - harsogta a Bogláros fejdísz. 198
Batour szívéből megindult az alvadt vér és a kés Karakun lába elé esett. Erre az égi jelre a többi 4 tatár küldöttségi harcos Karakun vezért a kardjukkal darabokra vágták.
Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a “BeszélőBoglár" segítségét és sikerült is a vérengzésnek véget vetni. Sikila beavatott fejedelmi leány a 24 Hun Törzsszövetségben nagy tiszteletnek örvendett. A “Beszélő-Boglár" szent helyeire 4 évenként továbbvándorolt. Sikilát az özvegy Temere lovas-fejedelem vette el feleségül és a lovas-kiképzések során minden negyedik év végére új kegyhelyre költöztek. Sikila ifjúsági aranyasszony a gondolatrezgésekkel foglalkozott, melynek eredményeit Temere lovasainak igénybevételével mindig közölte Pintor Szentvárossal. Így az ordoszi beavatott kegyhely a 8 fejedelmes Nimród birodalmával és uruk népével az összeköttetést mindig fenntartotta.
A tárkányképzésnél a kaltesi-tudományok oktatásában Sikila is részt vett és ataiszi szokások szerint Nemerével együtt megszerkesztették a 3-24 tárkány törzs titkos rovását, amelyet csak a tárkányok sajátítottak el.
Temere lemondott a fővezéri tisztségéről és azt az ifjú Nemerének adta át, aki Lovas-fejedelemként érkezett meg Uzapanival. Temere a Tanfejedelmi tisztséget vette át, hogy az új beavatottak három ágazatú kiképzését feleségével, Sikilával vezesse. A beavatottak képzése 3 évig tartott, amelyen az ötéves képzésen már átesett pateszik, papok és sámánok vettek részt. Mivel a sámánképzés a 40. medvetoros évtől a 45. medvetoros évig tartott, 43 után már az új, kiképzett beavatott ifjúság is részt vett a sámánképzésen és a 4 éves tárkány-képzésen.
Sikila Óm-jelzésű beavatott a 3 éves képzésen, az ordoszi új, titkos adásokon tudatta, hogy az úzok teremtés felfogásában igaz azon elmélet, hogy a társbolygónk, amelyet Kaltes-asszony Földjének neveznek, 10.000, azaz 1 tömény évvel magasabb szellemi műveltséggel rendelkezik. Lakói Kaltes-asszony szekerével több hullámban érkeztek a mi Földünkre, amelyet az úzok Joli-Tórem Földjének neveznek.
Ezen magasabb műveltségű emberek egy része más-más okból ittmaradt a Földünkön és az őslakókkal összeházasodva szaporodott. Ha a naptevékenység miatt a természet jéggel borította az északi és déli részeket, a kaltesi beavatottaktól származó emberek a melegebb részek felé igyekeztek és különböző helyeken állították fel a tudás központját.
A Holddal való érintkezés miatti legutolsó jégkorszak alatt Ataiszban jött létre a kaltesi beavatottak központja, amely aztán Arvisura Anyahita 8 tagú csoportját befogadta. Először csak gondolatrezgésekkel tudtak velük a beavatottak értekezni, de aztán megtanultak egy nyelven beszélni. Sajnos, a Kékleny-hegység mágnesessége miatt, Kaltes-asszony szekerük megsérült és így visszamaradtak Ataiszban. Először csak egymás között szaporodott az 5 férfi és a 3 nő, de aztán a régebbi beavatottak utódaival szaporodtak tovább. Ezek a beavatottak a gondolatrezgések útján több-kevesebb sikerrel fogadni tudták a Kaltes-asszony Földjének adásait, de Kaltes-asszony Földjének távolodása miatt később már csak a magasabb fokozatú beavatottak tudták az adásokat fogadni. Uzapani rokonlátogatásakor nagyon megörültek az akkor még kislány Sikilának, mert a legmagasabb fokú beavatottsággal bírt. Ordoszba is csak azért engedték el biztosított kísérettel, hogy az Égi, azaz Kaltesi adásokat a Pintor szentvárosi beavatottakkal közölni tudja. Ordosz beavatott képzésének sokkal inkább szüksége volt rá, hogy a 24 Hun Törzsszövetség központját megerősítse. Igy az Agaba által elkezdett rovásokon alapuló képzés nagyon megerősödött. Ennek a fő célja az volt, hogy Atlantic menekültjeinek sáska népei elől a beavatottakat a központjukkal együtt Ordoszba tudják menekíteni.
199
Az ARDVISURA ANYAHITA leszármazottak beavatottjai megtiltották az emberevést, és a növénytermeléssel, majd a nagyállattartással az őslakók között meg- ' szüntették az éhséget s azok lassan civilizált emberekké váltak.
Kaltes-asszony Földjének étkezési szokásai Joli-Tórem Földjének táplálkozását ez- : által megváltoztatták. A főként növényevő pateszi és beavatott réteg életkora 25-30
évről 50-60 évre emelkedett. Ezért a termékenyebb vidékekről az őslakókat kiszorították. Így a szabírok is kiűzték a pelazgokat Él-Isten birodalmából, akik a tengerpartra menekültek. .
Pintor-Nippur és Ordosz tudás-központjainak gyakorlata alapján az őslakók hitbe- ! li szokásait nem változtatták meg, hanem az istenfélelmet támogatták. Így alakult ki
az Él, Úr és Van városok Élisten, Úristen és Vanisten világa mellett a sok ezernyi istenből álló hiedelemvilág. De az emberevés rossz szokását az Isten-félelem megváltoztatta. Baratony, Erek, Sikila és Aháj az Etur győzelmének emlékére kapott szekérnyi
írott kőtábla figyelembevételével a pelazg, aháj és etruszk nép hiedelmeit az ordoszi ( ' képzés idején az úzokkal és többi törzsekkel közölték és egyeztették.
Etur-Samas birodalmában a pelazgokra rátelepültek Etur garaúzai és aháj lovasai. Tíz év alatt új hiedelemvilág alakult ki, amelyet Etur gyermekei is átvettek. Az úzokhoz hasonlóan ők is azt mondták, hogy a Földünket körülvette az ősvíz, amelyből ősnemzés alapján megszületett és kifejlődött az Ősvíz-istennője, akit Gonosz isten szerelemre csábított. Az Ősvíz-istennő hiába hozott létre utódokat, azt GonoszIsten felfalta. A pelazgok ezen hitvilágát Etur megcáfolta: az úzok hitvilága szerint Kaltes-asszony a Földre jőve Joli-Tórem agyag-gyermek bábjaiba lelket lehelt, éspedig a fiúkba kevesebbet, mint a leánykákba. Ezért az életre keltett leánykák minden holdtöltekor véreztek. Így fejlődött ki az emberiség.
A tanítás szüneteiben aztán eldöntötték, hogy a gyermekek megevése és az emberevés mégis csak igaz lehetett, hiszen Anyahita is azt rótta le a legrégebbi rovásaiban, hogy amikor Ataiszba leszállottak, az első feladatuk volt az állatokat megszelídíteni és fóldművelésre oktatni az emberevő őslakókat. Így az éhség helyett bőség lett a Földön. A hamvasztásos temetkezés helyett a zsugorított elhantolást megfigyelve, a csatatereken azt tapasztalták, hogy a győztesek a halottak agyvelejét mindig kiszívták, mert azt még rágni sem kellett és nagyon tápláló volt.
Etur abban igazat adott Aháj fiának, hogy a jégkorszakok elmúlásáig valóban volt emberevés, de ezt a beavatottak megszüntették a bőséges termeléssel. A pelazgok regéi is ezt vallják. Tétisz, a tenger istennője, hogy a Gonosz fel ne falja, egy tojásban, éjjel hozta világra legújabb gyermekét, Erőst, akit aztán nagy titokban felnevelt. Amikor ez sikerült, mindig éjjel szülte meg fiait és leányait és a többi Ősanyát is erre bíztatta.
Tétisz hol az erdőségben, hol a tengerparton szülte meg a gyermekeit. A már nagyon öreg Gonosz nem érezte meg a kisfiainak szagát, s így a burokban születettek életben maradtak. Sokáig rejtegették a kicsinyeket, végül az Ej leple alatt hajóra szálltak. Így menekültek meg Gonosz apjuktól és a gyermekek mindig erősebbek lettek. Amikor visszatértek Ida aranyasszony hegye alá, Gonosz rájuk támadt, de Erős, testvérei védelmében dárdájával megölte a gyermekevőt.
Ezen regét Ida-hegy mindhárom oldalán másképp mesélték, de a tengerparton megtelepedett pelazgok így tudták. Tétisz szerintük a tenger ősvíz-istennője volt, míg Okemános a folyam-isten, aki az ősnemzés által született Tétisz ura lett. Ha eleinte meg is ette a gyermekeit, mégis, eldugva, burokban-tojásban Erős fia után még sok fiú és leány született. A fiúk mind egy-egy folyó mellett telepedtek le, míg a leányok 200
a szigetekre vándoroltak és várták a hajós legények érkezését, hogy Tétisz anyjuknak, a tengerek úrnőjének parancsát teljesítsék, miszerint az ő feladatuk volt a világnak benépesítése.
Az ahájok viszont azt regélték, hogy legelőször az Éj keletkezett Nis éjjeli madár istennő képében, aki tojásait a Szél fiú által történt megtermékenyítés után a legsötétebb barlangba tojta. Ebből bújt ki Erős, a szerelem istene. Ennek az aranyos szárnyú istennek minden törzsben más neve volt, de neki ez a név volt a legkedvesebb. Az első fiút a pelazgok Gonosznak hívták, mivel a későbbi tojásokból kibúvó öccseit állandóan verte. Ezért az Oséj és az Ősanya az erdőből elűzte a tengerpartra, hogy az erdőben béke legyen. Itt sírt keservesen. Tétisz, a ősvíz-istennő a partra úszott és a didergő Gonoszt a tenger mélyén lévő palotájába ragadta.
Ekkor kezdődött el a szerelmük, de Gonosz nem tudta elviselni, hogy gyermekei az anyjuktól tejet szopjanak, ezért megette őket. Erre már Sikila beavatott leányka is közbeszólt, hogy Etur apjának hitét támogassa és elmondta:
- Amikor Buda kőfaragó fejedelem Úr városának templomát felépítette, három holdtöltéig megpihent és akkor csoda történt: Kaltes-asszony szekerén Égiek érkeztek és a tengerre lesz.álltak. Sokáig ott állt Kaltes-asszony szekere a vízen, ahol egy szigetet hoztak létre. Amikor az Égiek élelme elfogyott, olyan leányok úsztak a partra, hogy felül emberek voltak, míg alul halfarokban végződtek. Az ataiszi menekültek megijedtek, csupán Aran beavatott fejedelmi lány merészkedett a tengerpartra és ott gondolatrezgésekkel megértette: az Ég fiai és leányai érkeztek, akik Uruk népét meg akarják tanítani Kaltes-asszony Földjének legmagasabb tudományára, s ezért Úrban akarnak élni.
Ataisz elmenekült beavatottjai a Napisten Birodalmába készülő Aran és a Mari birodalmába induló Mari aranyasszony 1-1 Kaltes-asszony Földjéről jött beavatottal Élisten városán keresztül Szakarába és Vanisten városán át Magyarkába tették át székhelyüket, de a gondolatrezgések útján az Úr, Pintor és Nippur városában lévő beavatottakkal is állandó összekötettésben állottak. Az volt a céljuk, hogy az emberevésből kiemelkedő népek tudását minél magasabb fokra emeljék.
Aran és beavatott társadalma Ménes birodalmába, míg Mari a régi Mari városból a férje halála után gyermekeivel a nagy Marinába vándorolt. Magyarkán keresztül a hun törzsek szövetsége segítségével Kurd, Hunor és Magyar fejedelemfiak utódaival az összeköttetést minden időben fenntartották. Ezt Vanisten birodalmának hatáskörébe adták és Magyarka városa lett az összekötő kapocs, amelyen keresztül a 24 Hun Törzsszövetség Agaba-ómtól az Encs folyóig, míg az egyisten hívő magyarok Ur városától szintén Magyarkán keresztül a nagy Marináig vándoroltak.
Az állandóan úton lévő beavatottak és rokonlátogatók mind a szellemi, mind a gyakorlati összeköttetést fenntartották. A gondolatrezgések tudományában járatos beavatott központok egységesítették a magasabb tudományok elterjedését mind az építkezéseknél, mind a rovások sokaságának kialakulása során. Így az államok irányításának a nyelve is egységes lett. A központ Ur-Nippur-Pintor volt, ahol a szellemi élet a legkorábban kifejlődött.
A szellemi élet a Tűzszerzési év ünneplésével kezdődött meg. Ennek nagy lendületet adott az 1856-ik évben a Holdnak a Földünkhöz való csapódása, amely ezután hűséges kísérője maradt a Földnek, állandó mozgásban tartva az Ősvizeket. Megkezdődött Joli-Tórem birodalmának gyorsabb fejlődése, amelyet a beavatottak társadalma irányított. Leghamarabb indult a tudás útjára Arvisura-Anyahita nyomán Ataisz műveltsége, amelyet a 7750. tűzszerzési évben Káldi-Földre menekítettek. A 8470.
tűzszerzési évben Ataisz, a jégkor elmúltával a nagy vízáradatában földrengések és tűzhányók működése közben elsüllyedt. Úr városának közelében, a 8500 tűzszerzési évben újabb, Kaltes-asszony Földjéről érkezett szekér leszállása történt. A 10.000 tűzszerzési évvel magasabb műveltségi fokkal bíró tudomány megérkezett beavatottjai a hegyen épült gazdaságokból irányították a tudás elterjesztését. Azért lett a hegyen épült Templom a Templom-gazdaságok irányító központja, mert bár a csatornás öntöző rendszerek az árvizeket tudták csökkenteni, viszont veszély esetén az Égi-irányítású hegyre a lakosság mindig elmenekülhetett. Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan intézkedés történt arra is, hogy végveszély esetén elegendő csónak-bárka-hajó álljon rendelkezésére a magasabb tudással rendelkező lakosságnak. Az ataiszi népek.közül Aran-Ménes birodalma tért rá a Nílus áradását figyelembe vevő évszámításra a 9324. tűzszerzési évben, de tekintetbe vették a jégkorszakok elől megmenekült régi beavatottak feljegyzéseit is. Utána, a 9468. tűzszerzési évben megalakult Ordosz központtal a 24 Hun Törzsszövetség. Úr-Nippur-Pintor viszont ragaszkodott a tűzszerzési évek számolásához a hegyen épült Templom-gazdaságaik feljegyzései értelmében. Az alacsonyabb tudással rendelkező lakosság a számadás megkönnyítése végett a Holdevések zárszámadásának Holdhónapjainál maradt. Amelyik földművelő, állatgondozó vagy böszörmény a vízáradások bizonytalanságát már nem bírta elviselni, a szavárdokhoz menekült. A szavárdok kézműves népei azonban ragaszkodtak a tűzszerzési évek számításához és a tűzszerzési hegyi-ünnepélyek megtartásához.
Uzapani, Kerka és Viroláj a 9428. tűzszerzési évben befejeződött nagyszabású rokonlátogatása után a beavatottak kisebb csoportjai révén megalakult a “Melegvíz-források" és “Viroláj-birodalma", valamint a folytontermő részeken a nagyvadász “Nimród-birodalma". A beavatottaknak volt egy általánosan elfogadott törvénye, hogy az őslakosságnak az istenhitéhez nem nyúlnak, mert ezen törvény Kaltes-asszony birodalmában is fennállott. Az Egy igaz Isten hitét a beavatottaknak engedélyezték, mivel ezen hit Kaltes-asszony birodalmából származott. Joli-Tórem földje lakosaiban a kaltesi behatásról az a vélemény alakult ki, hogy az Istenek az emberek agyából pattannak ki. Tehát ahány ember, annyi Isten lehetséges, vagyis az emberek hitét nem szabad elnyomni. A beavatottak a háborúskodások ellen voltak, hiszen tudták, hogy az örökké mozgó Ősvíz és Földünk még annyi titkot és leginkább annyi lehetőséget biztosít, hogy az emberiségnek Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan nincsen szüksége az öldöklésre. Mindenki részére akad munka, amely a kaltesi birodalom jólétét is megteremtette.
Ezen a felfogáson alapult Etur és Aháj vitája is az istenek létezéséről. A rokonlátogatások, kalandozások és lovasfejedelmi hírvivés az istenhitet nagymértékben terjesztették. Az aranyasszonyok vezette településeken viszont a gyermeknevelés érdekében tartották szükségesnek az isten-tanok terjesztését, mivel ez volt a feltétele az emberevő társadalom megszűnésének és a gondolkozó népek születésének. Viszont a beavatott központok tudták, hogy Kaltes-asszony birodalmának tudását csupán a Vízöntő Világhónapjában érhetjük el. Nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a ki
sebb vérengzések megszűnjenek, hogy felismerjék, miszerint minden embernek ` munkálkodnia kell, nemcsak mások keserves munkájának gyümölcséből élősködni. A munkának nagyhangú hirdetése és a munka végzése között óriási különbség van. Ele
inte a munka hirdetését gondtalan bőséges életnek, míg a munka végzését büntetés- ' nek fogják elképzelni. ; Ezen gondolatokkal érkezett meg Nemere lovasainak látogatása után az Oregedő
Etur a garaúz föld érintésével Ordoszba, hogy gyermekei fejlődésében gyönyörködjön. Aháj, a legkisebb fia leginkább a halászoknál tartózkodott a szabad idejében. A fo
202
lyami halászok regevilágát átvette. A tanítások után Erekkel az apjával, akit a legjobban szeretett, igyekezett a régi, gyermekkori meséket feleleveníteni. A folyami halászok itt azt állítják, hogy először csupán a “Tátongó" nagy sötétség uralkodott. Erek szerint az ahájok azt mesélgetik, hogy Nis, a sötétszárnyú madár az örök Éjtől megtermékenyült és egy ezüstös tojást tojt, melynek a sárgájából lett a Föld és fehérjéből az Ég, míg a kettőjük érintkezésénél, az akkor még szelíd Gonosz pattantotta fel a tojás héját és vált a szerelem istenévé.
Etur viszont Garaúz-fóldi gyermekkorára hivatkozva azt mondta: Lehet, hogy igazuk van az ahájoknak, de a garaúzok azt vallják, hogy az istenek legelőször a Mindenséget teremtették, amelybe az Életfa alatt történtek alapján Sis-Tórem megalkotta a Napot és Ruda-Tórem tüzes üstjéből az Istenek Földjeit szétdobálta a nagy Mindenségbe. Földanya aztán az Életfa törvényei szerint az általa alkotott népnek elrendelte, hogy településeiken a tűzszerzési szokások szerint először egy dombon készítsék el az élelmezési lakógödröt, azaz az életünk biztosítására szükséges “Alsóvilágot" megalkossák. Utána készítsenek a gondosan befedett lakógödör és élelmi tározó fólé gerendákra döngölt agyagpadlót és annak végébe “Tűzkemencét", hogy a gyermeknevelést gondosan elvégezhessék és legyen hol megforralni tűzköveikkel az égetett agyagedényeikben az összegyűjtött életeleségeket.
Aháj azt állította, hogy Nis madár ezüst tojásában nem egy embercsíra, hanem kettő volt, mert nemcsak Gonosz, hanem Tétisz leányka is kibújt az ezüst tojásból és ebből származtak az istenek.
Etur viszont azt állította~ hogy a nagy Mindenségből, a nagy Gaján született meg az Őstojásból a dúskeblű Ósanya, akit aztán Erős megtermékenyített. A nagy Mindenségből származott: Erek, Nis és a többi istenek, akik a biztonságos hegyeken laktak. Nekik világított először a Napisten, a Tóremfiak Földjei és Tórem-leányoknak az Élet-birodalmai, amelyen igyekezett mindegyik új életet teremteni. Az istenek és istennők pedig igen elszaporodtak és a maguk által alkotott emberekbe életet leheltek. Minden ember agyában 1-1 Életfa keletkezett, amelyekben megszületnek az isteni gondolatok. Így mindegyik megszületett ember hasznára lehet a közösségnek, mert minden ember tud értékeset alkotni a békességes élet érdekében, csupán a gonoszt kell legyőznünk a gondolkodásában.
Az Ida-hegy északi oldalán, mesélte Aháj, üres tojáshéjat találtak, amelyből kibújt a sötétség, ezért a tojáshéjban csupán a Tátongás maradt. Utána Nis madár második tojásában a fényes Nap keletkezett. Így aztán nemcsak az Ida-hegy tetején, hanem minden hegyen keresztül a Sötétség és a fényes Nap kergették egymást s mikor nem sütött ki a Nap, akkor a Tátongás uralkodott.
Az Ida-hegy keleti oldalán Etur szerint azt vallották, hogy a Sötétségből keletkezett Erobos, a fénytelen sötétség és Nis madár, az éjszaka, aki megszülte Atiért, az Ég fényességét és Hemérát, aki a nappalt szerelembe hozta Erobossal, majd Gaja világra hozta a csillagos eget, hogy az Ida-hegye körül forogjanak.
Aháj azonban nem hagyta magát, mert az Ida-hegy déli oldalán, a tenger környékén azt hallotta mesélni, hogy Gaja szülte Uránost és az összes Titánokat: Gonoszt, Tétiszt, majd később Birontést, Seteropést és Argést, akiknek egy szemük van a homlokuk közepén és onnan villámokat szórnak. Azonkívül ötvenfejű-százkarú óriásokat: Taszítót, Erőst és Csupatago~, ami azt bizonyítja, hogy az Ida-hegy három oldalán elmondott mesék nem igazak, hanem a tenger oldalán mondják az igazságot, mert minden Isten Erős és Tétis házasságából született. Mivel csak Gaja és Urános maradt életben, a többi mese csak elbeszélésekből keletkezett.
203
Etur aztán hivatkozott arra is, hogy ezen történetek még előbb keletkeztek, mint a jeges korszakok és az kihülések. Napistenség idejében hozták magukkal messze északról a legelső beavatottak kísérő vadászai. Már 48 tömény évvel ezelőtt törvénytelen isteneknek nevezték a többit a Napisten hívei és tanaikat rovásokban lefektették. Az Őstitánok az Égi-Vadistenek előkelő megnevezései voltak. Azok soha nem tartoztak a Templomos hegyi-istenségek közé, és ezek között Gonosz volt az, aki nemcsak melegített, hanem perzselt is, s ezért néha előle észak felé menekültek. Ha viszont Nisnek jeges volt a lehelete, a Napistent áldották. Ezért keletkezett Ménes birodalmában a Napisten tisztelete. Az eddig emlegetett titánok az emberek agyában keletkeztek, mert a beavatottak társadalmában csupán az Úristen létezett, akinek létét a Kaltes-asszony birodalmából hozták az Égiek magukkal. Ezek bebizonyították, hogy az Úristen Élő-isten és csupán egy isten van, akit a népek tisztelnek. Ezen Vanisten, azaz létező Isten, az embert a saját képére teremtette a Földanyák révén és a jókat mindig fenntartotta. Ezek a mindig győztesek voltak, akiknek a természete ezredíziglen viszszatért az utódokban. Minden eljegesedés után győzedelmeskedett a Joli-Tórem által életre hívott földi ember, akik a Napistent tisztelték, míg a magasabb tudású beavatottak meghagyták őket a hitükben és a Napistennek Templomokat emeltek, amelyekben ők lettek az istenek papjai.
Etur látogatása az 50. medvetoros évben azt érzékeltette, hogy milyen nagy különbségek vannak Uruk földjének, majd Eturiának, továbbá Garaúzföldnek és Ordosznak a mindennapi szokásai között.
Amíg Urukban már kőből emeltek az Úristennek templomot és Uruk népe agyagtéglás házakat épített, addig Eturiában még csak kijöttek a barlangokból és agyagvermes, tűzhellyel ellátott lakhelyeket építettek a táplálékos folyók, majd Nagyvizek partján. Ordosz települése előtt télen, vagy esős időben barlangokban húzták meg magukat, csak a nyári idők beálltával mertek a sárkunyhókban lakni. Nimród birodalmában már mindenütt sütögették az állatok húsát, itt még gyakran ették a nyers húsokat. Urukban már Templomgazdaságok irányítása mellett művelték a földeket és öntöző csatornákat építettek, viszont Ordosz térségében a visszamaradt ajnók csak vadzabot és gyümölcsöket gyűjtögettek. Farudakkal vadásztak, a vermekbe űzött nagyvadakat pedig kövekkel dobálták agyon. Az egy oldalon megmunkált kőszerszámokból még csak most tértek át a kétoldalon megpattintott bontókra, a vadak bőrének lefejtésére és feldarabolására használva azokat.
A 24 Hun Törzsszövetség vadászai már csapdákat állítottak, amelybe a nagyvadak beleestek és éles fanyársak akadályozták meg, hogy elmeneküljenek. Kisvadakra nyilat és íjat használtak. Minden vadász a tarsolyában hordozta a saját maga készítette bőrnyúzó és húsdaraboló éles szerszámait. Mindenütt a folyók melletti dombok tetejére költöztek és a folyókban halásztak és horgásztak. A kőtűzhely használata, valamint a tüzek őrzése általánossá vált. A mozsártörők és a gabonatárolók használatát mindenütt bevezették. A magukkal hozott kétsoros árpát és kölest termelték a lepénykészítéshez. Minden 10 házas településen kegyhelyeket építettek, ahol az Égieket tisztelték, valamint a megbeszéléseiket tartották. Most uruki hatásra a Kegyhelyet különválasztották a bírók által tartott megbeszélésektől és áttértek a 24-es lakhelyek építésére, amelyek lakógödrökkel és élelmiszer kamrák csoportjával voltak ellátva. A vesszőfonatos patics lakások mellett mindenütt állatkarámokat és kisállat-ólakat építettek, amelybe télen még a lovak és egyéb állatok is befértek. Igen fontos építményeik voltak a lakások melletti fedett szénatárolók és a távolabbi, nyíltabb szénáskertek. Az emberi és állati hulladékok felhasználására bevezették az uruki lakhely-ker
204
tek gondozását. A sámánok előszeretettel támogatták a lakkegyhelyek oszlopainak felállítását. A hiedelmi szentélyek és vallási elgondolások elterjedése sem az ajnók, sem az egyéb őslakosok fejlődését nem akadályozták meg. Az ataiszi gyógyítási módok elterjedését pártolták, mivel ezzel az elhalálozásokat csökkentették. A vadkecskéknek, vadjuhoknak, vadmalacoknak és vadszamaraknak a megszelídítését vállalták.
Etur, midőn Ordoszba ért garaúz és aháj lovasaival, rögtön az Aranyasszonyok kegyhelyére ment. Uzapani, Kerka és Viroláj az Oregek Tanácsának szolgálatos tagjaival mindjárt arról érdeklődött: “Az utóbbi években milyen változás történt Nimród birodalmában?"
A beavatott fejedelemfi így válaszolt:
“- Tudom, hogy beavatott csoportját nem csupán az érdekli, hogy a pelazgokkal, ahájokkal és garaúzokkal keveredett őslakók milyen hitvilágot alakítottak ki, hanem az is, hogy a Kaltes-asszony Földjéről érkező beavatottak milyen újdonságot hoztak! Legelső az, hogy mind Ménes-birodalmában, mind Ur városa mellett Földünkre szállt beavatott csoport a kétsoros árpa és búza helyett többsoros kenyérmagvakat, valamint egy újfajta gabonát hoztak, amelynek a szárai a leginkább alkalmasak a melléképítmények fedésére. Ezen Uruk és Ménes-birodalombeli magvakból küldtek beporzásos szaporítással újfajta magvakat, amelyek termelése Földünkön meghonosodott. Ezek csupán a Templomgazdaságok kertjeiben termettek, de Urukban kíváncsiak, miként sikerül Ordoszban meghonosítani."
Uzapani, amikor átvette az értékes küldeményt, így tájékoztatta a rokonlátogatásra érkezőket:
“- Nagyon meglepődtem, amikor Ordoszba hazaérve a sámánképzősök újdonságát, az elejtett nagyvadak árván maradt kölykeinek háziasított rajcsúrját megláttam. Ugyanis ezen kisállatok a vadászokra nagyon megharagudtak, de nem úgy a kisgyermekekre, akik együtt játszadoztak az árván maradt vadmalac, vadszamár és vadkecske kölykökkel. Egy másik vadász csoport viszont kisbárányokat és kisnyulakat hozott játszani a gyermekeknek. A jártányi erővel már nem nagyon dicsekedő öregek életük talán utolsó erejével kis karámokat és kis ólakat készítettek a vadállatkölyköknek és magas karám-kerítéssel vették körül a kis ólakat, majd napsütésben itatóvályúval ellátott mozgótérbe engedték ki az árván maradt, játékos kölyköket. A gyermekek előbb csak figyelték új játszópajtásaikat, majd ennivalókat dobáltak be a karámba. Igen érdekes volt, hogy a kis vadállatkölykök a felnőttekre morogtak, de a kisgyermekek közelítését szívesen fogadták. Megmaradt ételféleségeket hoztak otthonról, fúveket szedtek játszópajtásaik részére és kedves szóval kínálták a kis árvákat. Rövid idő múltán baráti kapcsolatok alakultak ki az ember és állatkölykök között és az állat, valamint az ember-csemeték összebarátkoztak. Egyébként a 24 Hun "förzsszövetség lóállománya is igen megszaporodott, amelynek öregebb lovait már kezdték a fóldek feltörésében is igénybe venni. Így a szegény hunok által megalapított törzsszövetségben az éhezést már felváltotta a jólét és a bőség. A szent állatok vadászatának engedélyezése a húsellátást igen megjavította."
A kis halász gyermek, Aháj könyörgött apjának, a rokonlátogató Eturnak:
- Mesélj Édesapám ugyanúgy, mint régen Eturiában, vajon mit regélnek az Idahegy északi oldalán az öreg ahájok?
- Ha nem tudsz aludni, kicsi horgászom - mondta Etur apa - hát elmondom altatóként az ahájok, pelazgok, garaúzok és Ida-hegyi őslakók gyermekeinek regéléseit. - Gonosz és Tétis nagy szerelméről, vagyis a folyamisten és tengeristen apály-dagály harcáról, amit Hárpia-Tórem okozott azzal, hogy a Holdat Atlantisznál a Föl
205
dünkhöz vágta. Apály-dagály hullámok megtermékenyítették a tengerek vizét és nyüzsögtek a halak az összes vízben. Napisten azonban nemcsak a vizeket, hanem a szárazföldeket is megtermékenyítette. Urán, a Napisten csak éjjel találkozott Gaja Földistennővel és azt reggelre megtermékenyítette. Minden tűzszerzési évben egy-egy gyermeke született. Azt gondosan elrejtette, mivel Urán nem szerette hallgatni a gyermeksírást, ezért az istennő azokat a barlang mélyére vitte. Reggelenként a 6 fiút és 6 leányt a barlang előtti tisztásra vitte fel, hogy azok játszadozzanak I.
- Mondd meg apám, hogyan hívták őket Pótia nagyapó szerint?
- Ezen gyermekeket garaúz földön minden völgyben másként hívják. A fiúkat Opos, Kolama, Keve, Harapi, Tesim és Kojon-nak nevezték, míg a lányokat: Teaira, Réka, Tömörke, Megyerja, Piroska és Tengelize-nek becézték. Amikor Opos már 14 tűzszerzési ünnepélyen részt vett, így szólt édesanyjának, Gajának:
- Édesanyám, mi tudjuk, hogy Napisten-Urán minden hajnalon elver Tégedet, azért olyan harmatosa Földünk minden reggel, mert Te sírsz. Ezért én már elég erős vagyok és nem akarok többet éhezni a testvéreimmel és levágom Urános-Napisten férfiasságát.
Ahogy mondta, úgy cselekedett és az apjuk nem jött többé Gaját megverni, hanem elkerülte Gaja-Földisten anyát és hagyta, hogy Földanya egyedül kínlódjon gyermekeivel. Gaja azonban mégis megőrizte Urán emlékét. Annak elcsöpögő vérét magába gyűjtötte és titkon megszülte a tarkós-népeket, akikből dolgos és erős népek lettek. ',
Urán végtagja a tengerbe esett és ebből született Aracsilla, a szerelem istennője, akinek minden igyekezete az volt, hogy Joli-Tórem szent Földjét benépesítse.
Aracsilla először a 6 leányt biztatta, hogy férjet válasszanak maguknak, mert ők már hamarabb kifejlődtek és megteremthetik az asszonyuralmat. Így választotta Teaira férjéül Karatalt, Réka a magas Herát, Tömörke az erős Devecsert, Megyerje a szép Poszádát, Piroska a kis Belezárt és Tengeliz a karcsú Zandorhánt. Karatalt nevezték ki fővadásznak, de a birodalmukban Gaja, a Földanya uralkodott.
A beszélgetésbe vitázónak beállott Sikilia is, hogy elmondja a beavatott központban kialakult feljegyzéseket, amelyek így szóltak:
- Az összes tarkós és más népek regevilága arról szól, hogy a könyörtelen istenek felfalták magzatjaikat, míg az asszonyok el nem rejtették azokat. Titokban egy-egy gyermeket felneveltek, akik amikor egy emberöltő kort elértek, megölték a hatalmaskodó és már legyengült apjukat. Ezek mind a jéggel borított időkre vonatkoztak, amikor a tarkós népeknek valamiből fenn kellett tartaniuk magukat. Viszont az Égi eredetű beavatottak az éghajlat gyakori változásai miatt mindinkább a melegebb vidékekre költöztek.
Így két beavatott központ fejlődött ki a Pamír jéghegyei alatt elterülő Nagyvíz legnagyobb szigetén, Ataiszban és az úszó jeges hegyek alján lévő Atlantiszban. Mivel azonban a kísérővé szegődött Hold Atlantisz nyugati sarkát elsüllyesztette, azóta ezen gazdag sziget fokozatosan a Nagyvízbe süllyed. A Hold viszont mozgásba hozta a Nagyvizet és az örökös ár-apályok Életet adó körforgása miatt új élet kezdődött JoliTórem Földjén.
A Ruda-Tórem által eldobott tűzgolyó azonban hiába került a köd és párák tengerébe és kihűlve a búvárkacsa szárazföldet és követ hiába hozott ki a lecsapódott Nagyvízből, az ősi tűz mégis hol itt, hol ott tüzet okád a mindenségbe és ebből új földek, új sziklák lesznek. Valami igaz azonban mégis csak van az úzok regéiben, amelyek azt állítják, hogy a Nagyvíz alján cethal van, amelyik alvásából felébredve megrázkódik és akkor reng a Föld. Így új földrészek és nagy szigetek keletkeznek s az emberek 206