Anyahita szellemében Baratony tanfejedelem tanításai

A Bálványhegyi beavatottak szerint a Kaltes-asszony birodalmából jött Égiek kö­zül Anyahita gyermekszülés közben megbénult. Az Égből jött tűzoszlop módjára ké­szített oszlopokon elkezdte róni az elmúlt időket és az Ataiszban összegyűlt menekül­tek regevilágát. Az Égi-Birodalom mozgása szerint minden 21 600 tűzszerzési évben megrázkódik a vöröshasú cethal, s ez bonyodalmakat okoz.

Anyahita 2 leánytársa eleinte csak 5 férfitársukkal szaporodott, de utána az alacso­nyabb képességű földiekkel is kénytelenek voltak párosodni. Anyahita fénylő óm-jele csak egyik fiánál volt látható. A párosodási arányt ennek figyelembevételével irányítot­ták. Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan beindították a felnövő, 20-24 tűzszerzési éves ifjúság vetélkedését és a győztesek közül választották ki az óm-jelzésűek életpórját.

Az 1856. tűzszerzési évben egy óriási “üvöltő Vízisárkány" csapta meg a Nagyvi­zet, amely hegymagasságú hullámokat okozott és a Földünk kérgét megrepesztette. A megháborgatott Földanya teste morajlott és tüzet kezdett okádni. Töménytelen tűzhányó kezdte okádni a hamufelhő és a tüzesfelhő hullámait, s a felforrt Nagyvíz óriási ködöket, majd sötét felhőket alkotott, amelyet csak ujjainkon számolható ritka napokon tudott a fényességes Nap sugaraival áttörni. A folyók síkságain dolgozó föl­di emberek javarésze a vizek özönében elpusztult és csak a magas hegyvidéken élet­ben maradtakkal lehetett elkezdeni újból a termőföldek megművelését. Milyen jó, hogy a hegyek tetejére épített templomgazdaságokban minden termény magvai tárol­va voltak. Beavatottjaink a mindentudó oszlopokra feljegyezték, hogy csak 23 456 tűzszerzési év múlva lehet várni a vöröshasú cethal újabb nagyarányú megrázkódását.

Az üvöltő Vízisárkány valamelyik ismeretlen leszármazottja valamilyen formában igyekszik majd a Nagy-Mindenséget ősállapotába taszítani. A Vöröshasú Cethal meg­rázkódása az üvöltő vízisárkány által újabb Földet hoz a Földanya kívánságára a fel­színre és a bűnös földrészeket újból a víz alá buktatja. Utórezgései azonban még so­káig működésben vannak. A Nap, amely az életet adja, mindig diadalmaskodik az Üvöltő Vízisárkány fölött és Földanyánk birodalmát mindig úgy fordítja meg, hogy a jók életben maradjanak és a rosszak pedig ínségesebb vidékre kerüljenek. Ez a vízi­sárkány lassan növő fiókáinak örökös harca az életet adó Nappal. Egyik fiókája, a Kun-kun sárkány, aki az Özönvizeket csinálja. Az Égiek Rendjére azonban vigyáz a Nap és a földet egyszer már súroló Hold, akit azzal büntettek meg az égiek, hogy örök kísérőnk maradjon, és a Nagyvizet örök mozgásban tartsa. Napunk hűséges szolgája a Turu-sas, aki folytonos küzdelemben áll az üvöltő Vízisárkánnyal, akit Földünk közeléből sokszor magával ragad. Magasan a Nap fölé viszi az Üvöltő Vízisárkányt és a nap tüzére ráejti. A minden jót adó Nap a bennünket elpusztítani akaró kígyót el­nyeli. A Nap éltető ereje diadalmaskodik az üvöltő Vízisárkány felett.

A diadalmaskodó Nap bölcsességének köszönhetjük, hogy a beavatottak előre fi­gyelmeztettek, hogy a Hun-síkságról, majd később Ataiszból is a Hun-törzsek szövet­ségének távozniuk kell.

A Bálvány-hegyi Ráten papok agyag- és kőoszlopán sokasodtak a rovás jelek és megállapították, hogy az Égiek és a földiek keveredése folytán csak minden tömény utódban akadt egy-egy óm-jelű beavatott. Később a földiek lassan kezdtek kipusztul­ni, és az Égiektől származottak pedig nagyon megsokasodtak. Ezer tűzfutási évenként előbb 10 tömény évenkénti szaporulatnál, majd a harmadik ezer tűzfutási évenként csak minden 100 tömény szaporulatnál, 1-1 gyermeknél jelentkezett az Om-jel. Ami­kor a 8470. tűzszerzési évben Ataisz a kimelegedés és Vörös Cet rázkódása folytán el­süllyedt, ezen 100 töményenkénti, 1 beavatott az óm-jelzésű születési arány állandó­sult, a korábbi Kaltes-asszony birodalmából érkezett és a Földön maradt beavatottak 220

utódaival való házasságok folytán, minden 1.000 tömény megszületett gyermekből akadt egy óm-jelzésű újszülött.

Az Égiek Rendje, a csillagok állása szerint minden 2160. évben ad egy alacsonyabb rendű beavatottat, aki majd beszélhet a Rendről. A Vízöntő jegyében álló Világhónap beszélője majd hirdetheti, utolértük Kaltes-asszony birodalmának tudását. Nem lesz­nek többé öldöklő háborúk. Anyahita küldetése szerint meglátogathatjuk a Holdat és a többi Égi-Birodalmakat, hogy az emberi versengést a tudásban fejleszthessük, nem pedig az egymás lemészárlásában. A Vöröshasú Cethal által felhozott földben és nagy­vízi birodalmában olyan természeti erők rejlenek, amelynek kihasználása Kaltes-asz­szony birodalmához hasonló jómódot teremthet. Kaltes-asszony birodalmából a Föl­dünkön kényszerültek maradni egyes csoportok. Közöttük legutoljára Anyahita cso­portja is a Földünkön maradt. Az ő utódaiból származtak azon beavatottak, akik Joli­Tórem birodalmában a gondtalan jólétet megteremthetik.

A Holdat eleinte csak a beavatott bölcsek figyelhették, mert oly messze vólt tőlünk. Amikor azonban az Üvöltő Vízisárkány farkával a Földet megcsapkodta, mérgében a Holdat is érintette. Az hatalmas porral árasztotta el az eget és olyan közel került hoz­zánk, hogy majdnem olyan nagyságúvá nőtt a Földről nézve, mint a napsugár életadó ereje, csakhogy hideget árasztott felénk. Ekkor a földi emberek legbölcsebbjei már nyugodtan elmondhatták: a teleholddal ünnepeljük a Hold ünnep evéseit. Így aztán sokan a Hold-evéseket tartották a végtelen idők számítása alapjának. Így legalább ezer évig éltek. Az újonnan jöttek azonban sokkal inkább a Nap tűzszerzési évét tartották a végtelen idők számolása alapjának, mert jobbnak tartották. Ezért a késhegyig menő viták helyett Káldi és Szavárdi vezérek buzdítására inkább elhagyták Ataiszt és Kál­di, majd Szavárdi földjén telepedtek le. Az öt Nagyfolyó alján keletkezett 5 várost gyakran felkeresték: Eridut, Szippart, Bab-Tibirát, Larakot és Surupakot.

Mindkét csoport szálláscsinálója volt az ataiszi népeknek. Az Anyahita kívánságá­ra épített agyag- és kőoszlopot folyton írták a beavatottak, akik, ellentétben Ataisz többi lakójával, egyistenhívő emberek voltak. Mindenkinek tisztelték az elképzelt, vagy a távoli földrészekről hozott hitvilágát, de Kaltes-asszony birodalmából hozott tudásukat csak utódaiknak adták át. Hirdették vallásuk alaptételét, amely szerint a Nagy Mindenséget az Isten teremtette és irányítja.

Kaltes-asszony birodalmából hozott vallásuk egyik legszebb példázata az volt, hogy milyen boldog és megelégedett azon ember, akinek van Istenben való hite. Anyahita a hitvilág minden mozzanatát leírta az Arvisura nevű hitvilági leírásokba. Ennek egyik szép példája Jób hite, amelyet a hun törzsek szövetségének és Uruk népének beavatottjai előtt Anyahita így mondott el:

- Élt Uz országban egy Jób nevű ember, aki igen szorgalmas és dolgos volt, s min­den nap imádkozva dicsérte az Urat. Ez a Jób becsületes, igazságos és istenfélő, sikerek­ben gazdag, szerencsés ember volt. Jób felesége 7 fiút és 3 lányt szült neki. Nagy gaz­daságában 7 000 juhot és 3 000 tevét, sok ökröt, szamarat és szolgát, sok egyéb vagyont és sok jó barátot mondhatott a magáénak. Isten azonban egyszer vitába szállt miatta a Sátánnal. A Sátán azt állította, hogy Jóbot elhagyja az istenfélelme, ha elveszti gyerme­keit, vagyonát és barátait. De Isten bízott Jóbban és megengedte a Sátánnak, hogy azt tegyen vele, amit akar, csak az életét nem veheti el. A Sátán az isteni engedély birtoká­ban munkához látott. Előbb megfosztotta Jóbot vagyonától, majd gyermekeitől, egész­ségétől és feleségétől. De Jób minden csapás után magasztalta az Istent és akkor sem szűnt meg őt magasztalni, amikor a barátai is eltaszították maguktól: “Isten adta, Isten elvette, áldott legyen a Szent neve!" - mondotta. Végül is a Sátán meghátrált és Isten

221

mindent visszaadott Jóbnak, amit a Sátán istenfélelmének kipróbálása során elrabolt. Az ősi vagyonát megkétszerezte és bánatát örömre változtatta. Isten az embert azért te­remtette, hogy Neki szolgáljon! Hitünket nem szabad soha elveszteni!

Ez a történet Ataiszban játszódott le és a beavatottak agyagtábláikra rótták. Csak egy hiba történt:

- Az úz származású beavatott, nyelvjárásuk folytán Arvisurának rótta le az ataiszi Ardvisura agyag- és kőoszlop nevét, mivel a hun nyelvben minden ilyen szót átvál­toztattak. Mivel a tanulásra küldött Tiba sámán volt a hun törzsek szövetségéből az egyedüli beavatott, sok száz éven keresztül az Igazszólások oszlopát Arvisurának ne­vezték és a hun törzsek ezen elnevezést mindenüvé magukkal vitték.

Így az ordoszi sámánképzésen is így szerepelt, Agaba is jóváhagyta.

Buda özveggyé vált leányát Samasna Pistije vette el feleségül. A vele érkezett hun lovasok azonban Aran első férjének, Ten vezérnek legnagyobb fiához, Méneshez csat­lakoztak és az északi, fagyos földekről lehúzódott beavatott Nap-papok vidékére lo­vagoltak és megalapították Ménes birodalmát. On, Ten vezér második fia azonban ott székelt Hírös pateszi kapujában és Ten vezér sírja fölé Istent dicsőítő szent templo­mot építtetett. Ménes és Ön birodalma összeköttetésbe lépett Ten vezér harmadik fi­ának, Arpachnak a birodalmával, amely a Zab folyó partján a lovasaival felépítette városát. Kurd vezér első leánya, Zimril igen megszerette a daliás ifjút és együtt épí­tették Arpach vezér városát.

Amikor Samasna Pistije lett Buda után Úr városának fejedelme, egy összejövetelt tartottak Arpach városában és ott eldöntötték, hogy az Ataisz-i fejedelmi családokat összekapcsolják, és az uruk törzs nyelvét teszik meg a papi-fejedelmek közös nyelvé­vé és közösen uralkodnak Égi tudású birodalmaikon. Hozzájuk csatlakozott Buda özvegye, Eridu leánya, Mari is, akinek első leánya Kurd vezér fiához ment nőül. Mari a gyermekeivel felépítette Mari városát és hajósai a nád-hajóikon járták a Tigris és a Rát folyók vizeit. Amikor Mari a vejeivel összekülönbözött, elhagyta városát és férj­hez ment az özvegy Magya fejedelemhez és virágzása utolsó 8 esztendejében még gyermekeket szült: Murom, Izsma, Marami, Penza, Orsa, Káma, Bugal és Oka vité­zeket. Így kapcsolódott Mari és Magyarka az Ataisz-i fejedelmi családok csoportjába.

Magya fejedelem azonban életének 52-ik tűzszerzési évében meghalt. A hun lova­sok gyakori látogatásaik során összeütközésbe kerültek Magya fiaival. Ezért az Ataiszból menekülő csoportok sokaságával a felmelegedett északvidéki nagyfolyók mellé költöztek. Mire a szolid étkezési rend szerint élő Mari fejedelemasszony meg­halt, 8 gyermeke már nagy családokat alapítva elárasztotta Marina birodalmát. Az összeköttetést azonban Ménes, On, Mari, Arpach és Hírös birodalmával állandóan fenntartották. Ataisz nyelvén beszélve a fejedelmi uralkodóház összeköttetését min­dig fenntartották és a pateszi-pap látogatások során írásban érintkeztek.

Az Égiek Rendjét fenntartották és egymásnak is a segítségére voltak. A Susa váro­sából elüldözött 400 családdal, a gazdag hun lovas birodalommal, az indijókkal és parszikkal, valamint a szegény-hunok és Agaba népének újabb szövetségével is kap­csolatot teremtettek. A pateszik ezen látogatásokat Nippurban nyilvántartották a be­avatottak titkos feljegyzéseiben.

A 3 981-ik medvetoros évben Úr városában pateszivé avattak. Susa, Indijó és Léh városok érintésével Ordoszba mentem egy pateszi csoport társaságában, hogy az Or­dosz-i sámánképzésen Baratony fősámánnak segítségére lehessünk. Minden Istenben hívő dicséri az Urat!

222