Sikila és Töröngöj rovása Kr. e. 3981-3965. (59-75. m.t.é.)

A 40. medvetoros évben Nimród 8 fejedelmes Birodalmában felépült az új főváros, amelyet egy Ninive nevű beavatott építő tudós tervezett Buda kőfaragó fejedelem nemzetségéből. A várost az oroszlánvadász Nimród jelképével, oroszlános-kapukkal látta el. Mire rovó-deákjainak és pateszijainak temploma kész lett, a birodalmi Nagy­palota is felépült. Mielőtt a város névadása megtörtént volna, azt az építő tudósról már mindenki csak Ninivének nevezte.

Az őslakók a folyót Idaglatnak, míg az ataiszi népek Tigrisnek nevezték. Az őslakók Buranum folyóját a menekülők először csupán Rátnak, majd később, a Mari biroda­lombeliek után Rátermek, azaz Istenek folyójának hívták. Nimród lovasokat küldött Ordoszba, hogy a templom- és városszentelési ünnepélyre beavatottaikat küldjék el.

Mivel Temere lovasbaleset következtében meghalt, nejét, Sikilát az új lovasfejede­lem, Nemere vette el feleségül. Ez annál is inkább esedékes volt, mert Havarut, a leg­magasabb képzettségű beavatott fejedelem összehívta az ataiszi népek Nagyszaláját Ménes birodalmába. Ezen százévenként összehívandó Holdhónapi összejövetelnek az idejét a 70. medvetoros év nyarára jelezték. Minden beavatottnak a Nílus áradásának időpontjára meg kellett érkeznie Ön városába. Az ezen alkalomra épített Havarut vá­rosában volt a legnagyobb ünnepély, amelyen a várost felszentelték. Ezen rendkívüli eseményt kötötte össze Nimród a város- és templomszenteléssel, ahol birodalmának a beavatottjai várták a Nagyszalára érkezőket és 12 beavatott jelenlétében az egyigaz Isten templomát felszentelték. Mire az oroszlános kapuk leleplezését akarták elvégez­ni, a beavatottak létszáma 21-re nőtt. Még a Melegvizek Birodalmából is megérkezett Tardos és Pilis ifjúsági beavatott az ahájok földjén keresztül, székihun lovasok kísé­retében.

Sikila vezetésével Nemere lovasfejedelem indult el 100 lovassal, köztük Aháj tár­kányfejedelemmel és egy Kissi nevű ifjúsági aranyasszony arbag-rimalánnyal, akit Aháj indulásuk előtt, a 70. medvetoron vett el feleségül. Húsvét napjának hajnalán érkeztek Ninivébe, amikorra a városszentelési ünnepélyt kitűzték. Ekkor Sikila és Kissi is azt jelentették a férjeiknek, hogy a Nagyszala ünnepségein kisgyermek születését várják.

Az ünnepségek elmúltával, 300 lovas kíséretében megindultak a Híres-Kapu irá­nyában, a másik újváros, Hetevaret térségében Havarut felé, ahol a Sós-tavaknál Ka­run beavatott fejedelem várta őket, hogy az ünnepségekre előkészülhessenek.

Ataiszi szokások szerint a településeket itt is 20-25 évenként újjáépítették. Legelő­ször Ten vitéz, Aran fejedelmi lány férje épített a Turra hegyeiből hozott kövekből egy várost, amit Ten-nek neveztek. Mellette a fia, Ménes építette fel Ősten kegyhelyét, és azt papi várossá tette. Ménes fia, Nap-Kira az apja hódításai nyomán új várost ho­zott létre, Ön napisten városát, amit a beavatottak vezetésével Amun papjai 45 000 áradási év feljegyzéseivel gazdagítottak. Ménes fia gondosan áttanulmányozta a titkos feljegyzéseket, és azt tudta meg, hogy az Üvöltő Vízisárkány gyakran idézett elő nagy éghajlat változásokat, majd Hárpia-Tórem a Holdat Joli-Tórem Földjének irányítot­ta. Azonban Kaltes-asszony ezen gonosztettet úgy hárította el, hogy a Holdat haladá­si irányából kitérítette. Azonban Atlantic ezen súrlódás miatt elkezdett süllyedni és borzalmas kő és hópor zúdult a Földünkre. A nagy hideg elől sokan menekültek a

223

melegebb vidékek felé. Ezen éghajlat ingadozások elől menekítették a beavatott, Kaltes-asszony Földjéről jött leszármazottak feljegyzéseiket a papok kegyhelyeire. Ebben Ten vitéz mágus utódai is segítségükre voltak.

Amikor Nap-Kira 15 éves lett, megkérte Amu főpap leányának kezét. Így született meg Amun-Om, a Napisten városa. Samasna Pistije nagy papi segédlettel és kiképzett templom-gazdasági vezetőkkel érkezett meg a felszentelésre, és átvették Ménes biro­dalmának irányítását Úr városának magasabb műveltsége szerint.

Ménes második fia, Narmen új települést létesített Úr városbeli segítséggel és a kis Tébát szellemi központtá varázsolták. Városának felszentelésekor meghalt Ménes. Téba szentélyébe temették el. Az ataiszi ősi vallás hívei alávetették magukat Úr város törvényeinek és szokásainak, mivel a legújabb Kaltes-asszony szekerén érkezettek magasabb fokú szellemi műveltséget hoztak magukkal, és az éhséget az uralmuk alatt lévő területeken megszüntették.

Orsur, a Mari birodalombeli aranyasszony legnagyobb fia megöregedett és a sok felesége ellenére sem volt gyermeke. Így Ménes harmadik fiát örökbe fogadta. Hór­Aba papnak tanult és nazírságot fogadott. Őrsur halála után örökölte Órsur birodal­mát. A főpapságot Szakara mágusra ruházta át. Feleségül vette Őrsur legfiatalabb fe­leségét és Szalajkától sok gyermeke született. Új várost építtetett, s mivel a felesége után a mágusnak a veje is lett, a fejedelmi várost Szakharának nevezték. Amíg az át­költözés tartott, Őrsur városát újjáépíttették, ahol később a gyermekei székeltek.

Hor-Aba legnagyobb fia, Athotis pedig felépítette Anu városát. Később felépíttet­te Hetevaret uralkodói várost és Bothon-Esthon birodalmai felett uralkodott. Kadha­fi mágus pedig egy tengeri birodalmat létesített és Etur fejedelem népével felvette a kapcsolatot.

Hetevaret ura Kadhafi volt, akinek felmenő rokonai mindig Ibos napján, a Nílus vízáradásának napján választottak maguknak feleséget. Fiúgyermekei a legtöbb eset­ben kilenc holdhónap utáni két héten belül születtek, s így a Ménes birodalom alapí­tója negyedik fiának a nevét örökölték a Nagy Féran névadó naptár szerint. Ez a mos­tani, tengeri hajós beavatott személy már a 24. Kadhafi volt, aki a Kerétáról induló Nagyvizek hajózási útvonalait jól ismerte.

Aháj ifjúsági tárkányfejedelem lovasai közül az ahájok, Baka-szkíták és etruszkok a honvágyuk miatt megszöktek a 70. medvetoros évnek Húsvéd lakomája utáni Húsvéd hajnalán. Így Ninive felszentelési ünnepe után nem maradtak meg csak Ragyolc, Rohonc, Ferenc, Miskolc, Tiszolc és Tapolc nevű kabar tárkányok, akik, bár a többi lovasokkal együtt unták az ittlétet, de oly távol voltak Ordosztól, hogy nem tudtak megszökni. Így a Sós-tavak melletti Kapuvár helységben végleg Aháj tárkányfe­jedelem szolgálatába álltak. Ők is érdeklődve nézték, hogy Kapuvár mellett már épül az új település, amelyet a vándorlovasok után Hikszosz-várnak neveztek. Itt ugyan­úgy, mint sok más településen, asszonyuralmi szokások értelmében a férfinépség el­hajózott, vagy földet művelt a táplálékos folyók dombhátain. A leányok maradtak az anyjuk körül és ha ismeretlen lovasok kerültek a Híres-Kapuba, amelyiket a Nagy­asszony dolgosnak talált, az egyik férjhezadásra alkalmas leányát hozzá adta feleségül. Amikor a szaporodás miatt nem fértek el a többiek között, a szokások szerint 10 fia­tal házaspár összeállott és a munkahelyek valamelyik kiemelkedő pontján új telepü­lést létesített. Amennyiben az őszülők már kihaltak a legrégebbi településről, úgy annak a romjaira építették fel lakhelyüket. Amikor valakinek azon ötlete támadt, hogy állataik részére kutat ássanak, néha 5-10 települési réteget is találtak. Aháj fel­jegyzése szerint az új településnek a legvállalkozóbb természetű építőnek a nevét ad­224

ták. Így született meg Ninive neve is, mielőtt Nimród a városának nevet adott volna. Húsvét hajnalán hozzájuk csapódott egy barszil leányka. A kabar ifjak maguk elé ül­tették a nyeregbe, s végül kézről-kézre adva Ferenc tárkánynál kötött ki. Aháj azon­ban megesküdtette tárkányát, hogy nem engedi magát a Nagyszala ünnepség előtt el­csábítani. Ugyanis az árva leányka legközelebbi hozzátartozói Becseán kun települé­sen laktak. Viszont a lánykának hasznát is vették, mert segített mosni és mosogatni.

Három nappal a Nílus áradása előtt érkeztek Hetevaretbe, ahol Kadhafi beavatott vendégül látta az Ordosz, Nimród és Magyarka térségből érkezőket, a Nagyvízről szállított ételekkel kedveskedve nekik.

Furcsa népek laktak a Nílus forrásvidékén, ahol még ahájok is éltek. Ugyanis Mé­nes fejedelemnek a 4 fián kívül még nagyon sok leánya volt. Nagy igényeik miatt azonban nem voltak kapósak, ezért apjuk halála után Hor-Aba birodalmába költöz­tek, ahol jobb híján íjászokhoz mentek feleségül. Így aztán utódaik a Híres-Kapu kör­nyékén szaporodtak el. Itt még a 24 Hun Törzsszövetség kalandozó lovasaiból is akadtak, akik az asszonyuralom alá hajtották fejüket és a Híres-Kapuban védték Mé­nes birodalmát.

Ninivében sok érdekes ember telepedett le. Amikor Nimród vadászatokra ment, sok apró állatkölyköt hozott haza a gyermekeinek érdekességként. Ezek között sok oroszlánkölyök is akadt, akik a gyermekeivel játszadoztak. Egyik fia szúrós szemű beavatottként született, akit 3 élő nagyszülője miatt 3 szótagos névvel Dánielnek ne­veztek. Ez a kisfiú akkor kezdett el járni, amikor édesapja állatkölyök rajcsúrjába nyolc kis oroszlánt hoztak. Ezekkel a játékos állatkákkal a kis Dan összebarátkozott. Ha később a felnőttekre ezek a gyorsan növő állatok haragudtak is, a velük együtt ját­szadozó gyermekekkel fenntartották a barátságot, mivel mindennapos együttlétük megszokott volt. Különben is, a nagykorúvá lett Dan magas fokú beavatottá fejlődött, akinek a szúrós tekintete a ketrecbe zárt állatokra is nagy hatással volt. Egy alkalom­mal kisgyermek esett be az oroszlánok vermébe. Az állatokat látogató felnőttek meg­rémültek, de Dan a vele együtt felnőtt és dühös oroszlánokat név szerint szólította és bement az oroszlánok közé. A megrémült gyermeket karjaiba véve, lassan hátrálva, szúrós szemeit az oroszlánokra szegezve sértetlenül kijött az oroszlánok verméből. Ennek az eseménynek hamar híre ment. Mire az elbeszélés a hetedik határban is be­szélgetés tárgyává lett, már mint csodáról beszéltek. Aháj ezen beszédek hatása alatt rótta le emlékül Nimród egyik fiának különleges esetét, mivel Nimród már nem tu­dott eljönni a havaruti Nagyszalára, hanem az egyetlen beavatott képességgel bíró fiát küldte el.

Sikila nagyon összebarátkozott Dan beavatottal, mivel sok, eddig ismeretlen ese­ményt tudtak elmondani egymásnak és jót nevettek azon, hogy Kadhafi hajósgazda vendégségében már úgy adták elő a vele történt régebbi eseményt, mintha bünteté­sül zárták volna be az oroszlánok vermébe, de az éhes oroszlánok, mint hízelgő kis­macskák, lábához leborultak. Ezért a mesebeli és kegyetlen király megkegyelmezett azon erős hitű fiúnak, akit még az állatok királyai sem bántottak.

Bene ifjúsági fősámánt meglepte, hogy Ten vitéz és Ménes leányai mind a Híres­Kapu környékén telepedtek le, hogy a hegyek közül támadó kalandozók soha ne ér­jék el Ménes birodalmának szívét, hanem az idegenekkel összeházasodó leányági ro­konaik védjék meg a birodalmat.

Töröngöly beavatott is olyan sokat rovó lovas volt, mint Aháj, aki Kadhafi elbeszé­lését rótta le Ten vitéz rovása után. Ugyanis Arvisura-Anyahita, amikor Van fejede­lemfit világra hozta, lábaira megbénult, ezért kisfia körülötte tanult meg járni. Utá­

225

na, ha valamitől megijedt, mindig az édesanyja mellé bújt. Ilyenkor az anyja az ijedt­ségét mindig mesékkel oldotta fel. Nősülni is úgy vállalkozott, hogy a síksági hun fe­jedelem eljött gyermekeivel az Aranyasszonyok ünnepére. Vendéglátás közepette Van fejedelemfinek nagyon tetszett a hun fejedelem középső kislánya, a szófogadó Do­rozsma és a kislányt hajnaltánc után megcsókolta. Dorozsma sírni kezdett és addig nem hallgatott el, amíg a fejedelemfa meg nem ígérte, hogy elveszi majd feleségül. Van fejedelemfa, hogy a lánykát megvigasztalja, kérte, jöjjön be az édesanyjához. Anya­hitának bevallották a megtörtént fiatalkori eseményt. A menynek való Dorozsma na­gyon megnyerte Anyahita tetszését. Ősi szokás szerint a nagyobb gyermekek otthagy­ják a szülői házat, de a legkisebb mindig otthon maradt. Így az Aranyasszony körébe küldte a fiát a síksági hunokhoz és Dorozsma Arvisura-Anyahita kegyhelyére jött fi­atal asszonyként. Haláláig ő ápolta az aranyasszonyt, de a kilencedik gyermekének születésekor Dorozsma meghalt. Van nagy bánatában a tűzőrző lányok segítségét kér­te, akik gyermekeit az egyik tűzszerzési ünneptől a másik tűzszerzési évig gondozták. Arvisura-Anyahita a fiával közösen azt állapította meg, hogy a tűzőrző lányok közül az Agaba származású Kati ikertestvére, Katika a leggondosabb gyermekápoló, akit aztán Van fejedelemfa a Hegyi-Ünnepélyen feleségül vett. Ezek után az ifjú pár és Ar­visura-Anyahita a Kaltes-asszony szekerén érkezők részére megszerkesztette az első Féran névadó-rovást, amely az Égitestek járása alapján készült el. Ezt a bizonyos Férant aztán népcsoportonként továbbfejlesztették és az ataiszi népek Ataisz pusztu­lásakor magukkal vitték. Anyahala Gafidél, míg Dorozsma Gyak napján meghalt. Ennek a névadó naptárnak az alapján kapta meg a nevét az oroszlánok megszelídítő­je, Dániel is, aki Nimród birodalmi vezető beavatottjaként most Kadhafi vendége volt. Bármilyen kedves vendégek is voltak, lovaskísérettel Havarutba lovagoltak, ahol a Nílus áradásának napján, a 9324. tűzszerzési évben a Nagyszalát ünnepélyesen meg­nyitották. Maga a Kegyhely csupán 25 személyes volt, amelyet a 12 személyes családi tűzőrző-helyből építettek újjá. Bothon, Esthon és Sába ura és a 21 beavatott a Min­dentudó rovó-deákkal vett részt a megnyitáson. A lovaskíséretek, papok és papnők csupán a fedett oszlopcsarnokban tartózkodtak. Innen a harmadik napon Anu kegy­helyre lovagoltak, ahol szintén három napig vettek részt a Nagyszala megbeszélésein.

A Havarut-Nagyszala megnyitása a 25 személyes kegyhelyen történt, a 24 Hun Törzsszövetség beavatottjainak elhelyezése pedig Hétváron volt. Itt nyert elhelyezést a 300 lovas Sikila, Töröngöly, Tardos és Pilis beavatottakkal együtt. Hét beavatott volt a vendéglátójuk. Bábel, Dániel, Ganna és Lagas beavatottakat az ünnepélyes megnyi­tás után Kadhafi Kadlarsa végvárban helyezte el szálláson. A többi Ménes-birodalom­beli beavatott és kísérete előrement és Anu kegyhelyén készítette elő a Nagyszala to­vábbfolytatását.

A Lóvárosból jött Arpach az ünnepélyes megnyitás után Karun kérésére, mint a legmagasabb képzettségű arbag-pateszi a hosszú élet titkáról és a rákos elhalálozásról tartott beszédet, ebben az Égiektől tanult gyógyítási módok legfőbb tanításaként a mértékletes és változatos életmódot és étkezést javasolta a résztvevőknek. Amíg az emberiség csupán vadászzsákmányból és gyűjtögetésből élt, gyakori volt az éhezés. Az ataiszi tudományok a megszelídített állatoknak tenyésztésével életbőséget teremtet­tek, és lehetővé vált a tartalékok gyűjtése. Lépcsős, majd öntözéses gazdálkodással az Égiektől kapott nemesebb magvakkal bőségesen ellátták a templomgazdaságokat és a kása ételek mellett elkezdték a lepény- és kenyérsütés bevezetését. Az állatok zsír készlete mellett a papi gazdaságban megjelent az étolaj előállítása. Megkezdődött az emberek és az állatállomány részére a tartalékolás és ezzel kezdetét vette az emberevés

226

megszüntetése. A vadászat és nagyállat-tartás mellett az emberek átlagos életkora 25­35 tűzszerzési év volt. A pateszik és a beavatottak templomgazdaságaiban a növényi eredetű ételek fogyasztása mellett az életkor már 35-50 tűzszerzési év volt. Az ehető gyökérfélék és a mesterségesen ültetett gyümölcsök fogyasztása mellett az életkor 40­55 tűzszerzési évre nőtt. Elkezdődött a gyógynövények gyűjtése az Égiektől megta­nult arbag-gyógyítási módok szerint. Szitás és kádas fürdők és a mértékletes életmód alkalmazása az életkort 45-60 tűzszerzési évre emelte fel. Minden templomgazdaság­ban bevezették az arbag gyógymódokat.

Az Égből jöttek tanítása nyomán az emberevés mellett a túlzott húsfogyasztást is megtiltották. Arvisura-Anyahita magával hozta az Élet-gyökeret, amelynek alkalmazá­sa új gyógymódot teremtett. A nyershús fogyasztóknál elterjedt “Egyen meg a Rák" nevű betegség az Élet-györekének ésszerű fogyasztásával gyógyítható. Égő-csipkebok­rok bogyóinak levével, növényi anyagok és gyümölcsök gyakori fogyasztásával, csupán galamb, nyúl és fürj hetenként egy-egy napi fogyasztásával és minden más hús fogyasz­tásának megszüntetésével minden ember szervezetében ellenanyag fejlődhet ki.

Amikor ide ért a beszédében, óriási hangzavar keletkezett. Havarut a kegyhelyről kiszaladva látta, hogy egy hatalmas Égi-Madár fülelsértő számunhangok mellett a fú­ves legelőre leszáll. Havarut a beavatottakkal együtt az érkezők felé ment. A földre la­pult lovasok is bátorságot kapva Karun beavatott fejedelmi személy jelzésére követ­ték a vendégfogadásra indult menetet az Égi-Madár felé, ahol Havarut fennhangon, pusztára szóló hangon, üdvözölte az Égieket:

- Kaltes-asszony szekerén érkező, Égi-tudású férfiak, örömmel üdvözlünk benne­teket a Nagyszalu tanácskozásain és a segítséget hozó nagyobb tudásotokat örömmel véve, előre is köszönjük az Égiek segítségét!

A két fejjel magasabb kaltesi küldött átölelte Havarut és Karun beavatott fejedel­meket és a többi beavatott felé meghajolva mosolygott. A lovasság és az élelmező cso­port tagjai kezüket felemelve üdvözölték a tőlük magasabb növésű, 12 főnyi küldött­séget. Ekkor a 12 érkező Égi-beavatott, és Havarut vezetésével még 12 Joli-Tórem Földjén élő legmagasabb fokozatú beavatott Havarut új Kegyhelyére távozott. A töb­bi beavatott az Égiek által hozott étkezési meglepetésekkel a szakácsok helyiségébe ment, ahol előkészítették az ünnepi lakomát.

Karun arbag ~ateszi folytatta az “Egyen meg a rák" betegség elleni védekezésről szóló előadást:

- A tisztátalan ételek fogyasztásától, valamint az emberek egymástól és az élet ne­hézségeitől való félelme miatt keletkező és gyógyíthatatlannak hitt betegségből úgy gyógyíthatjuk meg az emberiséget, hogy elejét vesszük a gyors halált okozó kóros je­lenségnek. Mivel a 8508. tűzszerzési évben hozott gyógyszereink már elfogytak, arbag tudományunknak gondoskodni kell arról, hogy az Égiek által hozott gyógyító csep­pek helyett hasonlót készítsünk. Mivel a “Fűben-Fában-Kövek-Vizek sokaságában van az orvosság", nekünk is meg kell tanulnunk az “Egyen meg a rák" rossz kíván­sággal megnevezett betegség gyógyítását.

Kürtök és dobok hangjai mellett étkezésre szólították a Nagyszalu tagjait. Az őrlo­vasok és a kísérő személyzet részére étkező sátrakban terítettek, míg a beavatottak és a vendégek részére a szent-sátorban lévő szövetség ládájára hordták az enni-innivaló­kat. Étkezés közben a tízezer tűzszerzési évvel magasabb műveltségű és tudású ven­dégek, a gondolatrezgések átvitelére való finom dobozkáikat elhelyezve, az asztalfőn a Nagyszalu beavatottjaival kicserélték a gondolataikat és véleményüket:

- Egi járművünkön még el tudtunk jönni Joli-Tórem társbolygónk beavatottjaihoz, 227

és az igen fejlett híradó dobozaink segítségével, a mai megbeszélést is hallgatva, elő­készítettük a magunkkal hozott gyógyszereinket.

- Az Úr város körzetében való legutóbbi leszállásunk alkalmával elhoztuk a Temp­lom-gazdaságokban történő irányított, tervszerű, bőséget adó gazdálkodás tudomá­nyát. Most Kaltes-asszonyunk Földjének tudósai azt kívánják, hogy hozzánk hason­ló építkezési módokat vezessetek be a birodalmaitokban, mert a 20-25 év alatt meg­semmisülő épületek a meghosszabbodott életkor miatt nem szolgálnak ki egy ember­életet. Ezért a tudósok-bölcsek sokasága sajátítsa el a mi építkezési módunkat!

- A 9324. tűzszerzési évben törvénybe iktatott Ibos-napi, azaz nálatok a Nílus ára­dásához kötött időszámítást helyesnek tartjuk. A 9538. tűzszerzési évben, tehát a Ní­lus áradás számítás Ibos-napi bevezetése utáni 266. évben helyeseltük a havaruti Nagyszala megrendezését. Gondolatrezgések alapján értesült róla Kaltes-asszony Földjének központja, hogy az “Egyen meg a rák" nevű betegség gyógycseppjei, amit az Úr város melletti leszállás alkalmával küldtünk, már elfogytak és a beavatottak sem tudják ezt a betegséget a társbolygónkon gyógyítani, ezért útba indítottak bennünket. Ezen jó gyógyszereket, amelyek nálunk kiválóan beváltak, Amu főpap utódai fogják őrizni, hogy a beavatott társadalom igénybe vehesse.

- Ezenkívül elhoztuk a Kaltes-Birodalombeli építési tudomány alkotásainak váz­latait, hogy az emberi fejlődésetek következő lépcsőfokaként olyan maradandó építé­si remekműveket alkossatok, amelyet az emberevő társadalom nem fog megérteni. A Ti időszámításotok szerint 10 000 tűzszerzési évvel ezelőtt a Joli-Tórem bolygóján még szokásos háborúskodást már megszüntettük, továbbá a halálos ítéleteket eltöröl­tük, mert ezen embertelen ítéletek mindig csak az uralkodó rétegek érdekeit szolgál­ták, hogy a kisebb tudású emberiséget a hatalmon lévők szolgaságba és örökös féle­lembe taszítsák. Az ember-ember elleni érdekek ráerőszakolása miatt keletkezett az “Egyen meg a rák" és a többi hozzá hasonló betegség. Ennek a lappangó betegség­nek a gyógyító cseppjeit most elküldték bölcseink.

Az Égitestek járása és a Ti bölcseitek számítása szerint háborúskodások még a ha­lak 2160. évi Világhónapban is lesznek, sőt annak vége felé fokozódni fognak. A Víz­öntő Világhónap kezdetén a beavatottak hatására ráeszmél földetek emberisége, hogy háborúval nem lehet megoldani semmit. Fokozatosan abba kell hagyni a fölösleges öldökléseket, és a mi Égi rendeltetésű szokásainkat fogjátok követni. A beavatottak minden Nagyszalán folytassák az emberséges életért való küzdelmet!

- Nagyon örülnek a bölcseink annak, hogy az Úr város környéki Templom-gazda­ságok termelési módjait a Nílus áradásának Ibos-napi számolgatásával Ti is átvetté­tek és a Nílus mentén 1 napi járóföldön elért bő terméssel csökkentettétek az éhség miatti emberevést. Sajnos, mióta Hárpia-Tórem társutasként a Hold-Anyát hozzátok szegődtette, Atlantic-Földjének a súrlódás következtében beállott elsüllyedését mi sem akadályozhatjuk meg. A süllyedés fokozatos bekövetkezése miatt még sok ember fog Bothon-Esthon és Káldia felé menekülni, ami a Ti jólétetekben zavarokat fog okozni. Hold-Anya hatására a Ti földeteken az ár-apály miatt fölgyorsult az élet, vi­szont Joli-Tórem Földjének a forgása lelassult. Sőt, Ataisz bölcseinek a régebben szá­mított Tűzszerzési időszámítása 380 napról fokozatosan 370 alá csökkent és jelenleg 365-366 napos időszaknak felel meg. A csillagok járása szerinti névadásokat azonban ne hagyjátok abba, mert a Hold-Anya egy Üstökös vagy más Égi-test hatására eltávoz­hat a társutas szolgálatból és Kaltes-Anyánk földjéhez újból közelebb kerülhettek. Most a közöttünk lévő távolság folyton nő és a Halak Világhónapjában már csak Kaltes­asszony lámpácskáira szerelt műszereinkkel tudjuk társbolygónk életét figyelni.

228

- Magatokra azonban soha nem fogunk hagyni benneteket, mert a 10.000 évvel magasabb műveltségünk és tudásunk nekünk is rohamléptekkel nő és apró lámpács­káink átjátszó állomásként fognak működni. A különböző fokú beavatottak, mint örökké élő hírvivőink és híradóink az Életfátok szerint újjá fognak születni és a mi gondolatainkat magukévá fogják tenni. Így az Égi származású beavatottak a haladás útjára fogják serkenteni Joli-Tórem földjének emberiségét. Az emberevés után még lesz gyűlölködés, de egy magasabb fokú beavatott a gyűlölködés helyett életre fogja hívni Kaltes-asszony Földjének szeretethitét. A Vízöntő Világhónapjában a szeretet minden nép életében diadalmaskodni fog.

- A most gyakorivá vált “Egyen meg a rák!" rossz kívánságú betegségre a szűkebb beavatott társadalomnak elhoztuk a gyógyító cseppjeit. A Ti gyógyító tudományotok is fejlődni fog a háborúskodásaitok befejezéseképpen, de a gyűlölködés és az irigység, mint rossz emberi tulajdonságok, gátolni fogják a fejlődést. Valaki majd megtalálja a módját annak, hogy ezen rettenetes betegséget Joli-Tórem Földjén megszüntessétek! Erről annak idején minden beavatott értesülni fog! Kaltes-asszony lámpácskáit is utá­nozni fogják, de azok nem lesznek gondolat-rezgések átjátszó-állomásaként felműsze­rezve. A beavatottak egyszerű eljárással meg tudják mondani, hogy melyik fénylő lámpácska kaltesi és melyik Joli-Tórem földi eredetű.

- Most pedig, mint minden Nagyszalában, elmondom, hogy a Turra hegység tér­ségében megtörtént az aranycsöpp éjszakája és ősidők óta bekövetkezik az áradás, amely megtermékenyíti földjeiteket a bőség reményében. Négy nap múlva megszüle­tik a termékeny áradat és bőséges lerakódás kezdődik, majd 30 nap múltán befejező­dik az áradat, a szent munka Eletet-adó feltétele. Ibos napjától Iboska napjáig áldjá­tok az Urat, amely megszüntette az emberevést és idővel elküldi hozzátok a Szeretet gondolatát az Órök-Béke ígéretével, hogy befejezhessétek a pusztító háborúk kegyet­lenségeit. Menjetek a kísérő lovasaitokhoz és a Felséges néphez, és Égből származó békevágyunkat hirdessétek!

Utána a beavatottak az egyszerű emberekkel beszéltek és az általuk közismert mon­dásokat feljegyezték:

- Ha az ember otthonából és kicsiny kertjéből kimozdul tíz déli napsütésnyi idő­re, nem ismer rá a kertecskéjére és egy napig csak a port törülgeti hajlékában.

- Napsütést az esős idő váltogatja és ha a gazda vagy a felesége nem javítgatja haj­lékát, hamar elkorhad. Ha egy harcost bús fogságba hurcolnak, akkor tíz aranycsöpp éjszakája elmúltával nem ismer rá a falujára.

- Ami az öregeknek megszokott és jó, azt a fészkelődő fiatalok már nem tartják ki­elégítőnek, mert jobbat, szebbet, kényelmesebbet akarnak. Ha árvíz vagy Istencsapás éri a falut, elköltöznek látótávolságra és az ófalu maradék romjaiból újat építenek. Ha valaki zöldféle kerti termelvényeket fogyaszt, sokáig él. Ha szeretteit látni akarja, éle­te végéig 3-4 lakhelyre vándorolhat.

- Ha An, Ön vagy Ten Egi-hatalmasságok valamelyike nem segíti az ifjúságot el­képzeléseikben, akkor más istenséget választanak, de ezt minden öreg és bölcs vagy pap ráhagyja az ifjúságra. A hitében nem szabad meggátolni senkit, mert az emberi gondolkozás és Istenekben való hitvilág az Égiektől ered. Így a Nílus mentén nyol­cas Istenség van az emberek gondolkodásában uralmon, ezért mind a 8 Istenségnek templomokat építenek, hogy az Égieket dicsőíthessék. Ez sokkal jobb, mintha arra törekednének, hogy egymást megöljék és kirabolják.

- Ezért a már harmadik helyen felépült Havarut kegyhelyén nyitjuk meg a havaruti Nagyszalát, hogy a beavatottak révén az emberiség tudásban megközelítse

229

társföldünk eredményeit, mivel onnan mindig a legújabb és legfejlettebb tudásokkal ', örvendeztetnek meg bennünket. Most harmadnapra ért hozzánk az “Aranycsöpp éj- j szakája" áradata. Mire a 8 x 3-as Istenségek Kegyhelyein dicsérjük az Istent, a beava- I tolt társadalomnak sok új tudással kell gyarapodnia.

- Mivel a Bika Világhónapban vagyunk, a Napistent a szent Bika két szarva között jelképezik a főként földi eredetű emberek. Nekünk, a beavatottaknak, hogy az ember­evésről eltereljük gondolataikat, rájuk kell hagynunk a Bika-istenségbe vetett hitüket.

Az íjászok 500 fős csoportja a Nimród-Ordosz birodalombeli 300 fő lovassal előké­szítette az új Anu kegyhelyet az újabb, háromnapos ünnepélyre. Útközben a Nagy­szala törvények szerint egy alapkő letételt kell megejtenünk az újabb templom és pap­szentelés miatt. Így értünk Anu 25 személyes kegyhelyére, ahol Karun átadta az Uruk városi írnok-képzősök által küldött ajándékokat.

Ezen az Anu kegyhelyi tanácskozáson főként arról volt szó, hogy miként véleked­jenek a süllyedő Atlanticról elmenekülő barna bőrű emberek elhelyezéséről. Ugyanis az idő hidegebbre való fordulásával, mivel ezen menekültek fázósak voltak, sok fával tüzeltek. Meggondolatlan erdőirtások miatt a homokos altalaj sok helyen futóhomok­ká változott. Az uruki Templom-gazdaságok jó tanácsokkal látták el az Atlanticról jövő menekülteket, hogy a dúsvizű folyók között öntözéses csatorna-gazdaságokat lé­tesítsenek. Azonban ez sok esetben nem járt sikerrel, mert a csatornás öntözéses gaz­dálkodást csak sok munkával és türelemmel lehetett megvalósítani.

Amikor száraz esztendő következett, a dolgot tovább nehezítette azon körülmény, hogy egymás terményeit ellopták és a tettest elfogása esetén megölték. Ilyenek Ménes birodalmában nem fordultak elő, mert az Égiek törvénye ezt megtiltotta. Másként történt, ha egy csoport a Ménes Birodalmi területekre jött lopni. Miután ez gyakori­vá vált, a Hírös-Kapuból íjászokat vezényeltek nemcsak a Ten és Osten Kegyhelyek határszéli területeihez, hanem a napnyugati nyolcas istenség bokros határvonalaira is. Így az íjászok száma megszaporodott, amelynek a költségeit a magtárak készleteiből fedezték. A szegényebb vidékekkel folytatott kereskedelmet ezért mérsékelték. Ekkor, a Zagrosz vidéki szokások szerint a róluk elnevezett Bazárt is ellenőrző íjászokkal lát­ták el. A beszivárgások megelőzésére a határok őrségét mindenütt megerősítették.

Ha csellengőket fogtak el, akik raboltak, szolgaságra ítélték őket és lopás helyett megtanították a Templom-gazdaságban dolgozni. Amennyiben nem vállalták a dol­got, arra az ősi törvényt mondták ki: “Aki nem dolgozik, ne is egyék!" Amint az oko­zott kárt ledolgozták, az aratás után terménnyel ellátva visszaengedték őket hazájuk­ba. Nagyobb szárazságok idején sokan jöttek el munkát keresni. Az írnokok feljegy­zései alapján amennyi munkát elvégeztek, annyi terményt vihettek el az éhező család­jukhoz. Mivel a Ménes birodalomnak a magtárai mindig tele voltak, az éhezőket, ha másra nem, az építkezéseknél alkalmazták.

Sikila tudatta Töröngöllyel és Nemerével, a férjével, hogy a Kaltes-asszony Föld­jéről jött beavatottak segítségével a legmagasabb kaltesi tudománnyal, gondolatok át­vitelével foglalkozik. Útközben közölte Karunnal, hogy ezen Földünket illető ese­ményt Anu kegyhelyén meg kell beszélni. Anu 25 személyes kegyhelyén minden be­avatott elmondta véleményét arról, hogy a három birodalomba lopási szándékkal vagy élelem kéréssel bejötteket hogyan bírálják el.

Havarut útközben megbeszélést tartott a Nimród-Uruk-beli beavatottakkal. Az a vélemény alakult ki közöttük, hogy munkájuk szerint élelmezési anyagokkal kell kár `­pótolni a bejötteket, hogy családjukat megmentsék az éhségtől.

Tardos és Aháj lovascsoportja viszont azon a véleményen volt, hogy az elfogottakat 230

Tot szolgálatába kell venni és munkavégzésük szerint kell őket élelmezni. Túl nagy mozgási lehetőséggel nem kell a lopósokat jutalmazni; mert akkor a belső gazdaságok biztosította jólétben számuk mindinkább szaporodni fog, a vadászok és harcosok éle­te pedig csak jobban veszélyeztetve lesz. Az úr-szolga viszonyban minden fegyveres élete veszélyeztetve van, s létszámuk is csökken.

Anu újonnan épített kegyhelyén az előre beütemezett ügyek megbeszélése mellett a jólét és éhség kérdését a beavatottak között szavazásra tették fel: a 21 beavatott és kaltesi küldött 11-11 arányban pártolta az úr-szolga és munkaadó-dolgozó elképze­lést. Végül a kaltesi beavatott azt hangoztatta, hogy lényegében mindkét véleményt pártolni tudja, mert minden elképzelés a gyakorlatban azon fog múlni, hogy a földi emberek milyen műveltséggel járulnak hozzá az emberi nem tovább éléséhez. Ezért azt javasolta, hogy Bothon, Esthon és Sába fejedelme is szavazzon, hogy ezen legége­tőbb kérdést eldöntsék. Mivel 25-en vannak, a két vélemény közül az egyiket el kell fogadniuk, de lehet, hogy egy harmadik lenne a legjobb.

A döntés végül úgy szólt, hogy 13-12 arányban az úr-szolga viszonyt tartották el­fogadhatónak. Tehát Anu-ban elfogadták, hogy az éhezőket mind a gazdasági, mind építkezési munkákban szolgálatba kell állítani és gondolatrezgésekkel Joli-Tórem földjének összes beavatottját ezen döntésről értesíteni kell. Nagyarányú építkezések­kel munkát kell adni a rászorultaknak, hogy az elvégzett munka arányában élelemmel és ruházattal lássák el az éhező lakosságot. Az emberevés után az éhséget is csökken­teni kell az időjárás és háborúskodás okozta veszélyekkel együtt. Mivel mind a két csoport is kifejtette véleményét a maga igaza mellett, Nagy-Tot (így nevezték a kaltesi beavatottak vezetőjét) az évezredek tapasztalatait figyelembe véve azt mondta:

- A nagy Mindenség minden mozzanata hatással van az emberiségre és az Égites­tek megnyilvánulásaira. A Bika, Kos és Halak Világhónapjának öldöklő évezredei után Joli-Tórem Földje elérkezik a Vízöntő Világhónapjába, amikor az emberevés megszün­tetése, a Szeretet tanának megértése után az emberiség rájön arra, hogy az öldöklések helyett mindenkinek dolgoznia kell. A lopások, hazug vagyonszerzések nem terem­tenek örökéletűeknek gondolt jólétet; ezt csak a békességes munka és a természet tit­kainak kifürkészése adja meg.

Havarut elismerte, hogy eddig a legnagyobb bűnösöket arra ítélték, hogy a Kadha­fiak birodalmában evezős-helyre kötözve hajtsák a bárkákat és hajókat. Szerinte is sok tömény ember fog még lekötözve meghalni bűnösen vagy ártatlanul, mivel a még sokkal bűnösebbek fognak ítélkezni a hasznos munkát végző emberek fölött.

Érdekes, hogy a másodszor háromnapos tanácskozás alatt senki sem rótta le az ese­ményeket, csupán Töröngöly beavatott rovósámán. Arról szigorú törvény rendelke­zett, hogy a beavatottak közül soha senki egy emlékbotra való sort sem ír le, csupán a kijelölt évszázados rovó, aki a Nagyszalát megörökíti.

Az Anu kegyhelyén tartott megbeszélések alatt már minden talpalatnyi termőföl­det elárasztott a megtermékenyítő áradat. A kegyhelynek szépen kiépített oszlopos csarnoka volt a Szentéllyel és nagy oszlopos állásai szérűkkel, úgy hogy a 800 ló és a 30 dísz-szekér nyugodtan elfért a kegyhely térségében. Mutatványos emelvényeken jövendőmondók, csillagjósok, bűvészek és ifjú táncosok szórakoztatták a vendégek és a kíváncsiskodók sokaságát. Az étkeztetések a vendégházakban történtek, míg szállá­sokról a Templom-gazda gondoskodott. Amíg a házigazdák és urukiak az Indusvöl­gyiekkel Anu-ban maradtak, addig a 24 Hun Törzsszövetségiek Őrsur egypergős tá­volságra lévő várába lovagoltak szállásra. Havarut beavatott fejedelmi személy gon­doskodott arról, hogy Sikilát és Kissit hordszéken vagy fejedelemasszonyi utazókas­

231

ban szállítsák. Mindenki kíváncsi volt, ki lesz a következő Nagyszaláig a legerősebb fokozatú újszülött beavatott.

A legszebb asszonykorban lévő Sikila volt a legerősebb olyan beavatott, akinek gondolatrezgései bejárták a Földet. Így a gondolat felvevő beavatottak pontosan érte­sültek a Nagyszala minden egyes mozzanatáról. Így történhetett, hogy akik nem je­lenhettek meg, pontosan értesültek az Égiektől kapott észrevételekről, tanácsokról. A társföldünkön élő különleges képességű beavatottak gondolatrezgésekkel örökös kap­csolatban állottak Joli-Tórem földjének beavatottjaival.

Hajnal hasadtával, mire Őrsur várának kakasai megszólaltak, új csoport érkezett Kadhafi hajósparancsnok vezetésével, akik tengeri népek kalózainak fogságából sza­badultak ki. Mivel a havaruti-Nagyszala beavatottjai közül Sikila volt Joli-Tórem Földjének legerősebb beavatottja, reggeli fürdés után nála jelentkeztek. Anu kegy­helyről harci szekeret küldött értük Havarut, hogy az Atlanticon túlról és az Arany­partról érkező beavatottak méltó fogadtatásban részesüljenek.

Útközben az újabb vendégeket Sikila tájékoztatta az építkezési módok fejlesztésé­ről. A Havarut kegyhelyén történt döntéseket a két Atlanticon túli és Aranyparti be­avatott magára kötelezőnek ismerte el.

Anu kegyhelyén ünnepélyesen fogadták a három előre jelzett távoli beavatottat, örülve annak, hogy Kadhafi hajósai az érkezőket a kalózok fogságából kiszabadítot­ták. Mindhárman értésére adták társaiknak, hogy a megbeszéléseket maguk is érzé­kelni tudták, de Sikila már hajnalban tájékoztatta őket, s az eddigi döntésekkel egyet­értenek.

Ekkor a Bothon, Esthon és Sába fejedelme átadta helyét az új beavatottaknak, míg maguk lovas csoportjaik élén biztosították az Ibos-Iboska napok közötti megbeszélé­sek zavartalanságát. Tenisur, a Kaltes-asszony birodalombeli megbízott, Égből jött vendég előadta, hogy 10 000 évvel előbb az ő Földjükön is akadtak még a hatalmas­kodók között nézeteltérések, de a beavatottak irányítása mellett minden vitás kérdést tárgyalásokkal rendeztek. Egyik rendbiztosítási intézkedésük az volt, hogy minden érdekcsoport harcosaiból közös hadsereget alkottak. Az érdekellentéti vidékekre ezen csapatokat küldték, amelynek eltartásáról a vitázóknak kellett gondoskodniuk. Így mindkét félnek érdeke volt, hogy sérelmüket nyomban elintézzék, mivel a közös had­seregnek mind az élelmezését, mind a kulturális igényét ki kellett elégíteni. Már pe­dig az ifjú harcosok jó étvággyal bírtak és vetélkedő, majd szórakozó kedvük is sok kiadással járt.

Mindannyian tudjuk, hogy most a beavatottak szellemi központja Karun beavatott vezetésével Nippur kegyhelyén van, de előreláthatólag a ma még kicsiny Karnakba fog ezen központ menekülni. A tengeri népek emberevő hada a beavatottak központ­ját áthelyezésre készteti majd Ordoszba, mivel a nagy lovas birodalmak jobban tud­ják biztosítani a nyugodt működésüket. Az ataiszi népek az Égiektől kapott szellemi életet támogassák, mert az megszüntette az emberevést, Templom-gazdaságaik pedig megtanították a Föld lakóit az emberibb életre.

A Hetevaret és Anu kegyhelyek után újabb 3 napon át Őrsúr birodalmának 25 sze­mélyes beavatott kegyhelyén folytatták Tenisur vezetésével a Nagyszalát.

Előtte Sikilának megerőltető szellemi munkát kellett végeznie, hogy gondolatrez­gések segítségével Karunnal megértessék Kaltes-asszony földjének legújabb találmá­nyait. Töröngölynek Nippur és Ordosz rovásrendszerével agyaglapra kellett karcolni a napirendi pontokat, hogy azt a Nippurból küldött írnok-sereg Bothon-Esthon és Sába beavatottjai részére a Nílus-menti képrovásokra átültesse. Így a Nagyszala ügy­232

rendje zavartalan volt, mert a Töröngöly vezetése alá tartozó írnok-sereg minden órangos-pergő eseményeit az étkezési szünetek alatt agyaglapokra véste. A kis Aháj­nak és Kissi aranyasszonynak minden hajnalban aranylapokra kellett leróni a Nagy­szala döntéseit.

Őrsurban a Nagyszala hatodik napján a legutolsó kaltesi látogatáskori kertgazda­sági tudást egészítették ki. A 8 470. tűzszerzési évtől a 9 538. tűzszerzési évig össze­hasonlították, hogy társföldünk mennyit fejlődött a termelvényekben a mi Földünk­höz képest. Az ajándékba hozott búzakalászok sokkal nagyobb súlyúak voltak, mint a Nippur birodalmában termő kalászok, ugyanúgy az árpakalászok súlya is nagyobb volt, így ezeknek a termelésére kellett a Nílus mentén is átállni. A termények mag­vait az ataiszi beavatottak között szétosztották, hogy a magvakat szaporítsák.

A Nagyszala hetedik napján a társbolygónkon történő állattenyésztés fejlettségét mutatták be, de most nem küldtek a pulihoz hasonló nyájőrző állatkákat, vagy az agabók által delfinnek nevezett értelmes halféleségeket, csupán a házfiasítási feltételek fejlődését ismertette Tenisur Sikila által. Erről a Töröngöly vezette írnoksereg uruki, bothoni és ordoszi írásjelekkel agyagtáblákat készített.

A Nagyszala nyolcadik napján az ásványokból történő fémtárgyak előállításáról volt szó. Megbeszélték az építkezéseknél előforduló erőátvivő gépeket, a kövek tartó­sabb összeillesztését. Azt is megbeszélték, hogy Joli-Tórem földjének még nem keve­redett lakóit hogyan vonják be az építkezés és fémmegmunkálás titkaiba. Ezen tár­gyalások 5 pergőig tartottak. Utána a Sikila és Töröngöly által vett gondolatrezgések lerovása történt a három folyóvölgynek a nyelvére a sajátos rovásaik alapján. Azt is el­határozták, hogy a központi irányítási nyelv továbbra is az uruki beavatottak nyelve marad. Ezért Nippurban, Pintorban, Urban és Urukban írnok-képzést tartanak fenn. Ezenkívül Agadi, Ninive, Ordosz és Eturia rovás-mesterségét is továbbfejlesztik.

Nyolcadik nap naplementekor Sikila beteg lett, de a Tenisur által hozott csoda­gyógyszerektől hamar meggyógyult.

Mivel Ninivétől Szidonig közel száz főnyi 24 Hun Törzsszövetségi kísérő lovas je­lentkezett, Aradnál közös megbeszélés alapján Aháj tárkányfejedelem az utazási kísé­retben elfáradt garaúzokat és ahájokat az erős honvágyuk miatt hazaengedte Eturiá­ba. Az elaggott Etur, mikor meghallotta Sikila fontos szerepét a Nagyszalában, még egyszer látni akarta kedvenc leányát és Kadhafi hajósainak révén Őrsurba érkezett.

Az áradásos folyópartról Sikila szállására lovagoltak. Eturt díszes hordszéken vitték a sábaiak a felszentelt Gizeh kegyhelyre, mivel egy magas fokozatú beavatott csakis újonnan épített kegytemplomban szállhatott meg. Ugyanis a minden 24 év körül át­építendő kegyhelyeket egymástól látótávolságra építették. Így Őrsurtól elindulva az embercsapáson Alsóőrs, Ur, Felsőőrs, Előőrs, Giz, Gizel, Gizeh, Gizella és Gazella kegyhelyek szomszédságában a legújabb Gizeh-kegyhelyre mentek, ahol Sikila Tö­röngöly és Aháj rovó-deákok társaságában összeállította a Szakharai-Nagyszila napnak a szokásos 5 pergős napirendi folyamatát. Etur, aki Karun beavatott fejedelem társa­ságában hordszéken érkezett, nagyon boldog volt, hogy hamar felgyógyult leányát fontos döntések közepette találta és örömmel adta át Sikilának szülőföldje ajándékait.

A lovaskísérettel indult csoport estére érkezett meg Szakar és Zakar kegyhelyen át Szakkara új kegyhelyére, ahol a beavatottak tábora díszes vendégsereggel várta Sikila aranyasszonyt. Ezen a vidéken az volt szokásban, hogy a meghalt nemzetségfőt halá­la alkalmával ataiszi szokás szerint elhamvasztották, majd mindegyik szertartáson résztvevő egy-egy elbírható követ tett az összeomlasztott lakhelye romjaira, amit az utódai minden tűzszerzési évben felkerestek. Ezen porladásnak kitett őshalmot két­

233

szer 24-25 év múltán, mindig a legnagyobb unokájának volt joga elbontani, hogy a kétszeres kőmennyiségből egy igényüknek megfelelő kegyhelyet építsen. Így kelet­keztek száz év alatt Orsur és Szakar beavatottak utódainak a kegyhelyei. A kétszeres kőmennyiségből csupán az el nem porladt, megfelelő nagyságú köveket hordták el. A porrá lett törmelékből kis dombot emeltek, és állat jelképpel tudatták, hogy a meg­halt milyen zászlócskával indul el a vadászatokra. A szentként tisztelt ősállat kiváló­ságait az utódok a hiedelmek szerint örökölték.

Mire teljes ragyogásában felkelt a Nap, Sikiláék lovaskísérete Szakarába ért az újonnan épített Kegyhelyre, ahol Tenisur megtartotta a következő évezredekről szó­ló előadását, amelyet Aháj az alábbiak szerint tömörítve lerótt:

- Miként a kaltesi népeknél az Úr tiszteletére emelt hajlék az elmúlt nemzedék Élet-dombja fólé emeltetik, ugyanúgy a termőföldre hordott emberöltős romhalmok­ra új népek özönlenek. Az embertelen hatalmaskodókat túléli a népek ítélete. Ahogy Kaltes-asszony Földjén is győzött a népek békevágya és az irgalmasság, az erős hitű népek békevágya győzni fog és a rozsdának indult fegyverekből kiváló földművelő szerszámokat készítenek. Dolgos nép más népekre fegyvert nem emel és hadakozási játékokkal nem tölti az idejét, inkább hatalmas új hajlékokat emelnek a felnövekvő ifjúságnak. Minden nép az Égi eredetű Haladásnak állít emléket és saját jólétéért munkálkodik mindörökké!

- Hazug ígéreteket soha el ne higgyetek, mert aki sokat ígér, az mindig keveset ád. Gyönyörű jövő ígéretével közelítik meg elméteket, de folyton csak a maguk jólétével törődnek. Ezért távolról jött embereknek soha ne higgyetek, mert könnyű annak ígérgetni, akik a Ti munkával szerzett gyümölcsötöket akarja szétosztani. Az agyatok Életfájával megtanult gondolkozásotok Égiektől származó józansága a Ti javatokat akarja! Az Életfátok minden ágát és gyümölcsét az emberiség javára fordítsátok!

- A nagyszájú hatalmasok elgondolásaik érdekében a népeket egymás ellen uszítot­ták. Amikor valaki részegítő italát a földre öntötte és részegen ordítva az ellenfélnek mondott másik ország szegényeire rontott, akiket ugyanúgy leitattak - kissé elgon­dolkozott és visszafordult -, de ott is akadtak józanok, akik megálljt kiáltottak és megfordulva a hajcsárokra rontottak. Sokan meghaltak, de az eddig félrevezetett többség győzött. Mivel az Égitestek állása hatott az emberek idegrendszerére, többé nem háborúskodtak és mindenki igyekezett munkával megteremteni a jólétet.

- Sajnos, Joli-Tórem Földjének az Égitestekhez való viszonya a Bika, a Kos és a Halak csillagzatának hatására még olyan, hogy az öldöklés mind nagyobb méreteket fog ölteni. Az Égiek hatására eljön majd egy olyan korszak a Vízöntő Világhónapjá­ban, hogy az emberek mihozzánk hasonlóan békességben fognak élni.

- Ataisznak a jégkorszakok miatt el kellett pusztulnia, de Aran és társai elhozták onnan az olajvesszőket és a szőlőhajtásokat. Most ezen vesszők és más termelvények további nemesítésére hoztak Kaltesi eredetű nemes ágakat, hogy azzal az élelem-bő­séget fokozni tudjátok!

Töröngöly ezen beszéd tartalmát a várakozó Ahájnak kegyhelyük nyílásán kiadta és az írnok-sereg azt minden nép nyelvére rovásba vette, hogy a Templom-gazdaságok pateszijeit és a lugalok csoportját erről és a többi tárgyalásokról értesítse.

A lovasok, mint minden kegyhelynél, reggelenként százas csoportokban elindul­tak, és az utat biztosították. Ménesnek az egyik unokája bevezette a Vanisten napi lo­vassági versenyt, melyet mindig a Ménes városa melletti Pusztaszeren tartottak meg. Itt Abod fejedelmi ifjú lovassági gyakorlóteret építtetett és mellette ezen alkalomra előkészíttette az árnyas ligetek kegyhelyei közötti versenypályát, amelyet füvesítéssel 234

láttak el. A pusztaszeri viaskodás miatt Abod városát három év alatt építették fel. Szakara 25 személyes kegyhelyén új vendégek jelentkeztek, mivel megérkezett Kad­hafi kíséretében a 24. beavatott fejedelmi személy Atlantic menekültjei közül. Ezen hajós csoport beavatottja élénk kereskedelmet folytatott a süllyedő Atlantic térségében.

Tenisur, a kaltesi beavatott arról beszélt, hogy a régebbi csoportokban, amelyeket Kaltes-asszony Földjéről a beavatottak társadalma küldött, kivételes képességű embe­rek voltak, akik minden követelménynek megfeleltek. Ugyanis a kaltesi birodalom­ban csak az olyan egyének vállalhattak hosszabb Égi-járműves utazásokat, akik min­den tekintetben kiállották a megterhelő repüléseket. Kaltes-asszony birodalmában sem volt mindenki teljesen egészséges ember, mivel 100 közül 1-2-nek nem született gyermeke, tehát ilyeneket nem küldhettek oly hosszú útra, hogy a Joli-Tórem Föld­jére bizonyosan megérkezzenek. Az orvosok minden jelentkezőt megvizsgáltak és a küldötteket vércsoportonként fele-fele arányban állították össze. Az Egi-járműveken visszaérkezők jelentései alapján megvizsgálták Joli-Tórem földjének sok lakóját. A lá­togatások után megállapították, hogy Joli-Tórem és Kaltes-asszony Földjének ember társadalma 2-2 vércsoportból áll. Így a Kaltes-asszony Földjéről érkezők vérfrissítők lesznek, s ezért az elszaporodó emberiség fejlődése várható. Azért vizsgálták meg oly gondosan a tökéletesen egészséges küldötteket, hogy az értelmesebb emberiség Joli-Tó­rem Földjén is kifejlődjön. Eleinte kisebb, játékos állatkákat is hozott az ifjúság magá­val: Pulikat, delfineket és más kedvenceket, és azok a templom-gazdaságok környékén elszaporodtak. A későbbiekben magvakat és gyümölcsfák szaporító vesszőit hozták, mint ahogy jelenleg is nemesített magvakat osztottak szét a beavatottak között, hogy azokat Joli-Tórem Földjén elterjesszék. Megjegyezte, hogy eddig a kaltesi embereket azért küldték, hogy az emberi nem fejlődését a legszívósabb fiatalsággal gyorsítsák meg.

Az Étkezési szünet előtt elmondta a beavatottaknak, hogy ugyanúgy, mint eddig, a 25 személyes beavatott tábort Égi járművökön fogják a Ménes város melletti Abod­ba szállítani. A mindenkori harmadik napi Nagyszala rovót is magukkal viszik.

Mivel Bothon, Esthon és Sába fejedelmei a várt beavatottak megérkezése után nem vettek részt a kegyhelyi tanácskozásokon, ezért lovasaik élén Ménes városa elé lova­goltak, ahol Abod városában előkészítették a pusztaszeri lovasversenyt, amely min­den idők legszervezettebb ünnepélyének ígérkezett.

A 24 beavatott Szakharc kegyhelyének oszlopcsarnokában várta a harsonás jelzést. Közben a rovók által lejegyzetteket végigtárgyalták. Elcsodálkoztak Kaltes-asszony Földjének magasabb fejlettségén és ennek kapcsán a további fejlődés lehetőségéről tanácskoztak. Sikila vezetésével bőséges étkezéssel kedveskedtek a Ménes birodalom­beli papnők és az arbag rokonsági kegyhegy Tűzőrző leányai, míg a hűsítő italokat az apród-papnők szolgálták fel.

A főpapi vendégszállásról jelezték Tenisur megérkezését az Égi küldöttek társasá­gában. Mivel ezen csoport 4 férfiből és 3 papnőből állott, mindegyik magával hozta deszantját és pergőjét, amellyel az egyes szakcsoportok megbeszélési idejét szabályoz­ták. Mivel Sikilát minden nap kioktatta Tenisur a másik napi megbeszélés tervezeté­ről, a Ménes Birodalombeli papnőkkel és rimalányokkal a tanácskozás rendje lehető­ségeit latolgatták.

Tenisur mindjárt elsőként küldetésének a legkényesebb feladatát adta elő. Társföl­dünk, előttünk 10 000 tűzszerzési évvel sajnos ott tart, hogy a korcs és nyomorék szü­letések nagy száma és közlekedési balesetek következményei miatt az új nemzedék születését szabályozniuk kellett. A három Égi-Birodalombeli papnő gondosan kezelt szaporító anyaggal a már meglévő állatállományt akarja Egi módszerekkel nemesíte­

235

J