ARVISURA I / Nincs mindig terülj vendégház
Nincs mindig terülj vendégház
Baktra és Bajon rovása Kr. e. 3775-3760. (265-280. m.t.é.)
Mustavil és Keám fősámánsága alatt a kedvező időjárás során a lakógödrök, pincék és barlangok étkészletét megnövelték. Az állatállomány is igen megnövekedett. A gazdag hunok Magyarka-Csagili-Hunor vidékén a tarkós és üzbég őslakókat a maguk jólétének emelése végett a bíró-őrségek teljes felügyelete alá kezdték helyezni. Gondtalan jómódjukban az őslakók teljes kihasználására törekedtek. A nagyállattenyésztést a maguk részére tartották fenn, a csűrök és aklok mögött letelepült őslakóknak csak a kecsketartást engedélyezték.
Ebben az igyekezetükben eleinte nem is volt semmi baj, de amikor a 260. medvetoros évben nagy szárazság uralkodott a Nagyvíz és a Hunor-tó között, minden termés kiégett és a patakok is kiszáradtak. A kecske métek az erdőirtások alatti kis bokrokat lelegelték és még a bokrok csonkjait is gyökerestül kirágták s sokhelyen megindult a szegénységet hozó homok, amelyet a 260. évben még a Hold elsötétedés is Égi porral fokozott, amely mindent kiölt.
Még ekkor sem volt semmi baj, hiszen az állatállomány felhasználása egy medvetoros évig pótolta a kieső termést. De a 262. évben az üzbég pásztorok azt mondták: “Összekeveredett a tél a nyárral." Termények alig voltak. A munkába hajszolt tarkós és üzbég pásztorok a kecskenyájaikkal kivonultak a hegyekbe és nem volt, aki a terményeket betakarítsa. A csagili bíró kilovagolt az utolsó üzbég kecskés gazda után és azt kérdezte: “Ki fog betakarítani a határban?"
- Magad Uram, ha szolgád nincs! Mi elindulunk Zagroszba. Ott is akad kecsketej és gedó, amely megment bennünket az éhezéstől.
Ilyen viszonyok között indította el Gizerák ifjúsági fősámán a pusztaszeri győztes Baktrát és Bajon rovósámánt, hogy Baktra, az elkövetkezendő ifjúsági fősámán 25-öd magával menjen el Magyarka térségébe, és hozza el Szagamóni és Szilakszó jelentését.
Huja aranyasszony az Ordosz vidéki bő termésből az útnak induló ifjúságot bőven ellátta szárított ételekkel, húsporokkal és kiváló ordoszi fegyverekkel, mert az éhezők támadásaitól tartani lehetett. A győztes Baktra feleségül vette Nésát, Gizerák és Huja leányát. Az ifjúság türelmetlenségében máris indulni akart.
A délvidékek felmelegedése miatt a Nagyút megszokott csapásait választották. Ordoszból almavirágzás ünnepén indultak és a Pusztaszer-Linhó-Baján-Ibos útvonalon, jürcsik kísérőikkel Kudzsába és Illi istenasszony folyója mellett a Bolhástóhoz értek. Innen jürcsik vadászai visszatértek. Az Almák Birodalmában már érezni lehetett, hogy Turgaj felé végképp nem mehetnek tovább, csak a dombok-hegyek érintkezésénél, a gazdag hunok útvonalán mehetnek Csagili érintésével a Nagyvíz alatti Magyarkára, élelmiszer készleteiket minden alkalommal pótolva.
262
Linhóban sok rátó mézet kaptak és aranyért új szekeret vettek. Bajónban egy altáji vitéz csatlakozott hozzájuk egy kordély élelemmel, egy lóval és kiscsikóval, míg hátaslovát a kordélyhoz kötötte. Ibosban 2 halászlegény vállalkozott kíséretnek, szamaras kisszekér vontatással, mondván, ezek bogáncson is megélnek. Így, mire a Bolhás-tóhoz értek, 15 sámán és 10 tárkány mellett 1 avar vadász és 2 széki-hun halász verte fel a sátorfáját. Amikor a sült halukat megették, két gazdag hun fejedelmi fiú jött hozzájuk érdeklődve. Mivel éppen olyan ifjúsági csalódáson estek át, amely betegségen a világ kezdete óta a fiatalok mindig átestek, gazdag örökségüket három lovasfogatos szekérre rakták és két kerék tartalékkal beálltak Baktra-Bajon rokonlátogató csoportjába. 11 szekerük, 3 kordélyuk és 1 szamaras kisszekerük volt 32 lóval és 4 szamárral. 25 nyilas vitéz, 2 halász és 3 rimalány vigyázott testi-lelki betegségeiknek meggyógyítására. Így érkeztek aratás végén Csagiliba, ahol borzalmas éhséget találtak.
A tarkósok és üzbégek kivonultak a termékeny hegyi völgyekbe, ahol az éhenhalást elkerülhetik, míg Csagili határában ismét arathatnak..
Szazeg pateszi, mivel az éhező menekültek jelentették a jóllakott vadász rokonlátogatók érkezését, 10 lovassal Baktra és Bajon elé lovagolt. Szagamóni beavatott aranyaszszony szárított húst és árpalepényeket küldött, hogy az éhezők kissé jóllakhassanak. Csagiliben 15 gazdag hun lovas csatlakozott Baktra-Bajon csoportjához és így a téli szállásra Magyarkára 50 lovassal érkeztek, ahol Szazeg pateszi a rokonlátogatókat elszállásolta.
Mivel Szilakszó gyorsan kilovagolt a hegyvidéki garaúzok közé, hogy az Úrba és Ninivébe vezető Nagyutat kijavítsa, sok esetben összeütköztek az araráti örményekkel. Szagamóni az élelmezési viszonyok miatt azt a parancsot kapta Karnakból és Nippurból, hogy az Ordosztól keletre történt nagy földrengések miatt Magyarkán rendezze be a beavatottak képzését. Ezért kellett az Egyigaz-Isten kegyhelyét Balog kézműveseinek a garaúzokkal felépíteni.
A kegyhely felavatásán beavatott jelzéssel látták el Szagamóni 6. kisfiát, Kumát aki a díszünnepségen keservesen sírt. Magyarka Egyigaz-Isten kegyhelye 24 karélyos szenthellyé épült ki. Ez annyit jelentett, hogy 24 kör alakú, 5 öles építményt húztak fel a szavárd-magyar kőfaragók, egyharmados nyílással Buda ataiszi hajója 60 öl hoszszúságának és 3 öl szélességének megfelelően. Így 1 ezred lakosság fért el benne és minden lakos 1 pergőnyi időt volt köteles hallgatni a pateszik szent beszédéből, hogy közben az Oregek Tanácsának megbeszéléseit is hallgathassa. Ilyenkor minden elárusító hely bezárt, csupán a vendégházak tarthatták nyitva kapuikat, ahol napnyugtáig étel- és italféleségek voltak kaphatók. Az Egysisten papjainak és vendég patesziknek mindaddig kellett tartaniuk beszédeket, amíg csak a szentbeszédekre áhítatban vágyó sokaság a Kegyhelyet felkereste.
Leghamarább, kakasrikoltás után a rimalányok vonultak be, hogy az étkezéseket lebonyolítsák és az aranyasszony beszédét meghallgathassák. Utána a kisdedek jöttek a nagyanyókkal, majd a süldőlányok a vegyes korú legénységgel, végül a felnőttek különböző hullámokban érkeztek.
A déli étkezési harangzúgáskor érkezett meg a Baktra-Bajon csoport Magyarkára. Szagamóni aranyasszony fogadta őket az öreg Káll jelenlétében. Ugyanis a 270. medvetoron Szilakszót az araráti örmény vadász kalandozók megölték. Szagamóni terhesen ápolta férje emlékét és a nagy Kegyhelyen állandóan imádkozott. Amikor Szarvastor havának elején megszületett az imádságos kisfia, Etana (II. 6.) egy fényes kis csillag futott át az égen, amely azt jelentette, hogy 25 karélyos beavatottsági fokú kisgyermek született. Szavárd magyarok, garaúzok és örmények tömegei jöttek megnézni a kisdedet és Magyarka népe Othegyi búcsújárással ujjongott.
263
Szilakszó az összegyűjtött ordoszi jelentést elkészítette, Balog-Harkály, Hanaj és Gizerák jelentései is befutottak sok jelentő lovassal. Szilakszó halála miatt Gizeráknak kellett száz tagú küldöttséggel a rokonlátogatási jelentést elvinnie. Közös jelentésükben hírül adták Ordosz fősámáni központjának, hogy a 25 karélyos kis Etana megszületett. Karnak, Nippur és Harapi ezért beleegyezett abba, hogy a 280. medvetoros évtől kezdve Magyarkán legyen megtartva 6x6, azaz 36 évig a beavatottak képzése. Ebből a 36 éves képzésből 30 évet, azaz a 310. medvetoros évig, Magyarkán kellett megtartani, a hatodik képzési időt azonban menetközbeni kiképzéssel kellett eltölteniük. Mind az ordoszi, mind az uruk-nippuri jelentésbe belekerült, hogy nemcsak a Fekete-hun folyónál volt földrengés, hanem a Balaton-parti Biked-Birodalmában is, amelyben 30 személy és sok állat elpusztult. Ezért a Balaton nyugati partjától közel 100 család elvándorolt, akik Békés fejedelem birodalmában leltek otthonra.
Balog-Harkály-Tímár csoportja igen felduzzadt, s egy 3 százados falu keletkezett. Így megalkották a kazahon őrszázadok települését, ahol a lakosság a sok fiatal házas révén hamar elszaporodott. Mire Harkály elindult a 270. évi jelentéssel, a rimalányok jelentései alapján a kazahunok már ezrednyi létszámmal dicsekedhettek. Ezért tervbe vették, hogy a 300. medvetoros évben Debrecent majd ezredesi rangú gerendaváras helységgé növelik. A kazahunok szabadságszerető népe vásárjoggal fog rendelkezni. Harkály a Melegvizek Birodalmának jelentésével a 269. medvetoros év aratása után indult el Magyarkára. A szavárd-magyarok két tized lovassága jött érte, akik jól ismerték a Kerecs földszoroson az átkelő helyet, mert a mecser-muroma útvonalon az utazás tíz holdtöltéig is eltartott volna.
Gizerák még hamarább belovagolt a csoportjával, mivel az időjárás miatt Ménes Birodalmában sem várta mindig terülj vendégház, s bevallása szerint nagyon sokat éheztek. Az Ibos folyó minden Eper havában kiáradt és Iboska napjáig, a Tehéntor haváig bőven megöntözte kiáradt vizével a síkságot, finom erdei földdel elárasztva azt. Mikor az áradás után kiszáradt, az Égiek szokása szerint a magvetők elültették érett magvaikat és Ménes birodalmában gazdag aratás következett. Sokáig őrizetlenül hagyták a termést, de a 258. medvetoros év után már lovasok őrizték a határt, mert a szokatlan felmelegedés után a homokos pusztaságokban az emberek éhezni kezdtek és lopták az aratás előtti termő kalászokat. Hétváron és Ten városban törvényt hoztak, hogy minden zsiványt el kell fogni és a Szenthelyek építésén dolgoztatni. Családjukhoz minden holdtöltén zárt oszlopban hazamehettek. Ilyenkor tevekaravánok szállították utánuk a termést. Így családjaikat is megmentették az éhenhalástól. Gizerák, az élénk eszű beavatott, könnyen elsajátította a nyelvüket és ágyékkötőjében a peremes kis emlékművek szolgái közé feküdt. Megértően hallgatta az éhezők panaszait. Amikor hajnalban felébredtek, halkan énekeltek. Gizerák agyaglapokra vagy finom gyékényre lerótta a peremes építők sóhajjal meg-megszakított dalocskáit, amelyből egy gyékényre valót Ordosz részére elhozott. A Hírös-kapuban egy lovasparancsnok Gizeráknál aranyat és alabástromot keresett. Mérgében, mivel nem talált, az agyaglapokat összetörte, hogy a tevéit a fölösleges tehertől megkímélje, de a gyékény a rovásokkal megmaradt.
Gizeráknak feltűnt, hogy a Hetevaretti Nagyszalában lefektetett építkezési módot itt különlegesen megváltoztatták. Ugyanis az ifjak 20-25 éves koruk táján elhagyták a szülői házat, de csak hallási távolságra, azért, hogy ha az ifjú menyecske elfelejtett valamit a főzés tudományából, gyékény kürttel átkiabált az édesanyjának, mit-hogyan kell elkészítenie, nehogy délben az ura megharagudjon.
Feljegyzett egy különös dolgot, amely a nevével volt kapcsolatos. A Giz nevű tízes264
lakot elbontották, mert az öregek kihaltak belőle és a szülők Giza faluban laktak. Gyermekeik azonban Gizellát építették fel lakhelyül. Az unokák nagyobbjai a Giz nevű, kőből épített tizedes falu köveit kordélyokon egy futásnyira elhordták és a három nagyszülővel bíró Gizerák vezetésével új tizedes falut építettek Gizeh falu helyén, mert itt már elpusztult a paticsvermes település. Ten városából hívták a legöregebb bölcset felszentelni az ifjúság új települését, aki a Bőség havának negyedik napján Gizerák névvel illette az új tizedes falut és Gizerák lett a falu első bírája, amely települést aztán Ten kegyhelyén bejegyezték.
Alig olvasták el Harkályék Gizerák gyékénytekercsrovását, megérkezett IndusHarapi birodalmából Hanaj rovósámán, aki még érdekesebb feljegyzéseket hozott. 'Havarut-Nagyszalájában az egyik Égből érkezett építkezési szakember egy Indus melléki papnőt vett el feleségül és lakosságcsere folytán az Indus mellé költözött. Ezen kiváló építő ember nem törekedett a peremes építkezések fejlesztésére, hanem megmutatta az Indus-völgyieknek, hogy társbolygónkon már milyen épületeket emelnek. Ezen építményeket Harapi-féle lakhelyeknek nevezték. Természetesen ez nem ment az egyik napról a másikra, hiszen az Indus völgyében nemcsak a szárazságok miatti aszállyal kellett számolni, hanem a szokatlan esőzések miatt a szörnyű áradásokkal is, ezért mindig magaslatokra építkeztek. Azonban előfordult olyan eset, hogy diófa magasságú dombra építettek egy kőházat, és oly nagy áradás volt sok iszappal, hogy a ház alapjáig ért a folyó vize.
Annak ellenére, hogy a folyóparti ház még csak 12 medvetoros éves korú volt, lebontották és egy 2 diófa magasságú dombra kellett felépíteniük, mert az Égi-eredetű Harapi építkezési törvénye ezt rótta le és az utódai is ehhez ragaszkodtak. Időszámításuk szerint kétszáz medvetoros évet számítottak a Havaruti-Nagyszala óta, amikor egy új törzs jelent meg az Indus alsó folyása vidékéről, az Indó-saka törzs, amely nagyon ráunt a gyakori járványokra és a hegyek közé akart menni. Eddigi rokonlátogatásuk során már találkoztak a parszi-Bakákkal és a pamír-sakákkal. Az ahájok és az etruszkok ezen magas kucsmás és hosszú-csizmás törzseket indó, pamír és parszi-szkítáknak hívták, de ők Hétvárat Havarutnak, míg a Ménes birodalmiak Hetevaretnek nevezték. A 24 Hun Törzsszövetség mindhárom elnevezést megértette. A Harapi-féle építkezési módot igen ésszerűnek tartották. A Ménes birodalmi bölcsek azt mondták “ők olyanféle építkezésre törekszenek, amelyet nem lep el az iszap, és nem hord be homokvihar, s így emlékük örökké élni fog!"
Harapi népe örömmel üdvözölte a beavatott társadalom rokonlátogatását, de addig étellel-itallal nem kínálták meg a rokonokat, amíg - tetszésükre bízva - szitás-fürdő, fekvő-fürdő, vagy úszó-fürdő használatát igénybe nem vették. Utána hegyes, lyukas vagy felkunkorodott végű papucsban válogatva vendégváró lepelbe burkolták a felüdült vándorokat. Már ott várt a nagy vendégszobában a megterített rokoni étkező állvány, amely a jó ételektől roskadozott. Ivó hordócskákból nemcsak erdei bogyósok üdítő itala, hanem mézes-ser, datolyabor is csörgedezett az ezüst csapokból, amelyet örömmel iszogattak. Hanajt az Indó-Bakák Hanojnak, de a Harapiak csupán Hani néven szólították. Kérdésünkre ennek az okát abban jelölték meg, hogy beavatotti feljegyzésük szerint az ő felszentelt hajlékaikban csak ilyen néven szólíthatják. Ezen a vendéglátók soha nem vesztek össze. Az állványos, faragott tetejű padokon azért volt hústalan és húsos étel, mert a beavatottak húst soha nem ettek, részegítő italt nem ittak.
Mindezeket Hanaj-Hanoj nagyon jól tudta, de azért Harapi-Har utódjaitól még meg is kérdezte:
- Jelenleg hogyan vélekednek az Égi beavatottak ezen kérdésről?
265
. . -~y “...
~ , ~,x.,.. ~ ;~~ : -.:
A legöregebb bölcs vontatottan azt válaszolta:
- A tízezer évvel magasabb műveltségűek is azt tartják: Talán jobb fiatalon és vígan porrá válni, mintsem nyöszörögve és tele panasszal megunni a hosszú életet. Talán mégis a józanabb beavatottaknak van igazuk, akik azt mondják: Az emberi fejlődés mindenütt azt mutatja, jobb minden utódunkat figyelemmel tartani és mindig adni egy kicsit a tudásunkból az ifjúságnak, mintsem kegyelem-kenyeret kapni tőlük.
Mindig jobb adni, mint kapni, mert az élet haladása ezt kívánja! Mindenkiből kipattanhat egy Égi-szikra, hiszen minden gondolat az emberek agyából pattan ki! Sajnos, a Joli-tórem birodalmából származó, tízezer évvel kisebb tudású fejletlen emberek csupán a gyilkolásra, rablásra törekszenek, hogy ezáltal vagyont és hatalmat szerezzenek, mert jobb nekik könnyen élni, mint a munka örömével dolgozni! Talán a pillanatnyi meggazdagodásban nekik van igazuk, mert az emberiség elleni bűntetteket sokan pártolják!
A Joli-Tóremi többségű rokonlátogatók és vendéglátók a bőségben vigadoztak. A józanok megértették, hogy bizony jobb megfürdetve, biztonságban fedél alatt ünnepelni, mint a kecskerágta, elpusztult sivatagokban és gyümölcstelen cserjékben, homokfedte leplek alól kibújni és víz után ordítozni. Mikor akar mindenki dolog után nézni? Könnyebb leszedni a fák gyümölcsét, mint évekig locsolgatni és nyesegetni azt, hogy az emberek ne éhezzenek. Bár jönne el a Vízöntő Világhónapja, hogy az emberek mindegyike világosan tudjon gondolkozni. Addig a Bika, a Kos és Halak Világhónapjában még igen sok ember fog elvérezni a csatamezőkön és az úr-szolga forradalmakban.
Amíg a részegek versengtek a vidám éneklésben, addig a gondolkodók mosolyogva töprengtek. Vajon kiknek volt igazuk?
- Erre csak Szagamóni tudna felelni - mondta Hanoj-Hanaj.
Szagamóni örömmel vette Hanaj-Hanoj jelentését. A szagos Szentbeszéd után a fejedelmi vendégházba összehívta az Oregek Tanácsa megbeszélését. Az igen ésszerűen berendezett Harapi-vendégház szokása szerint először az étkezésen voltak túl, majd a jóllakottság örömében Szagamóni felállt Kuma fejedelem mellől és így szólt.
- Négy oldali jelentés alapján a mi kicsiny beavatott táborunkban igen érdekes kép alakult ki. Első férjemnek, Szilakszónak a jelentése alapján látjuk, hogy az ataiszi népek sokat gyötrődnek azzal, hogy az életük javarészét a lakógödrök és fagerendás házaik fűtésével töltik el. A férfiak kutyás vadászattal sokszor pótolni tudják a hiányzó élelmet, és így segítik a nagyasszonyok éhezés elleni küzdelmét. Megfázás ellen a gyermekeket prémes kuckókkal védik. Az asszony-népek egész nyáron csak gyűjtögetnek és gyümölcsöt tartósítanak a téli hónapokra, hogy füstölt húst, vagy egy kis aszalt gyümölcsöt adjanak az éhezőknek. Kincsnek számít, ha kétsoros árpát, vadzabot, kölest vagy kenyérmagvat hoznak az Ergani földháton át a Bakák prémekért cserébe. Viszont ritkán mozdul meg a Föld és nem tizedeli meg a Marinát a sok különböző járványos betegség. Az ügyesebbek még mézet is gyűjthetnek.
A beavatottak tábora Ménes Birodalmában az Ibos áradása felhasználásával gondtalan jólétet teremtett. De bennünket velük együtt szárazságok miatti éhségek fenyegetnek, mert a 258-265 közötti szárazság a bölcsek szerint 7 szűk esztendőt hoz, és a gabonaraktárak bőségét erősen lecsökkenti. A kecske-legeltetős, táncos népek éhségükben ostromolják a jóllakottak gazdaságait. Még jó, hogy Ten bölcsei kitalálták, hogy a tolvaj-zsivány népeknek csak úgy adnak az éhhalál ellen élelmiszereket, ha az építkezéseiken dolgoznak. Aki a homoksivatag területén élni akar, annak dolgoznia kell. A lusta népek csontváz soványságúra lefogyva, járványos betegségükben elpusztulva fekszenek a mindent betemető homoktenger alatt, húsukat a sakálok rágták le. 266
Harapi birodalmában a pamír, parszi és indo-Bakák jólétet és bőséget teremtettek és boldogan élnek, de meddig?
- Harapiban Léh fejedelem kísérőket rendelt mellénk, mert az előrejelzések szerint Zagrosztól kelet felé, a kecskelegeltetős törzseknél a szárazság miatt beállott az éhség és a kis karavánokat megtámadták. A Pamírtől észak felé a Baka-szkíták arany-rögökre bukkantak és azzal elárasztották a rokon-népeket, s belőle kiváló ékszereket készítettek - mondta Hanaj-Hanoj. - Léh fejedelem építkezési vázlatokkal is ellátott, hogy fagymentes helyen alkalmazhassuk építési módszereiket.
Harkály maga mondta el a Balog és Sempte által alkotott jelentést:
- A Melegvizek Birodalmában 270 év alatt nagymértékben csökkent minden fektusban, azaz részfejedelemségben a melegvíz források száma, amit a nagy áradásoknak és esőzéseknek tulajdonítanak. Ehhez talán még kismértékben az is hozzájárult, hogy az irtásokban zöldségféle növényeket ültetnek és az erdei humuszt magával ragadja a víz, ezért ma már inkább lépcsőzetesen művelik a földet.
- A különböző irányból érkezett Hun Törzsszövetségi népek, Úzon, Tisa, Ozora és Semte fejedelemsége mellé, Pilis és Tardos vezetésével megalkották a maguk fejedelemségeit. Majd Békés-Bő jött nagyobb tömeggel és felállította a békési agyagedények birodalmát, s így vásározva összevonta a kis fejedelemségeket. A 258. medvetoros évben pusztító járvány után érkeztünk mi. A Kazahun folyó melletti földrengés utáni és a járványok okozta emberhiányt részben pótoltuk. A betegségek elől menekülők a Debrecen és Szabolcsvár kazahun-vezette új Birodalomba menekültek és ott a járványokból életben maradt szívós rokonnépekkel egy Ordoszi-fejlődésű új Birodalmat alkottunk. Tehát kazahun vezetéssel Pilis, Ozora-Gara, Semte, Tardos, Tisa és Úzon népe szövetségében megalakult a nyugati 24 Hun Törzsszövetség 8 törzses új Birodalma, amelyben Balog lovasfejedelem lett a Káll és a kis Debrecen a Kiskáll, Szabolcs és Pilis védnöksége alatt. Tehát Debrecen-Kiskáll bármelyik birodalomrészbe házasodik is be, annak idején, Balog lovasfejedelem egyetértése mellett ő lesz az újabb Káll. Ezen vérszerződést a 8-as törzsszövetség törvényerőre emelte!
Mivel kisebb támadások érték a Hanaj-Hanoj csoportot, az indó-saka lovasok Csagilibe kísérték a rokonlátogatókat. Innen viszont az erdőségből előbukkant, nagyszámú pamír-Baka lovas kísérte el Magyarkára, Hanaj-Hanoj-Hani csoportját, mert látták az Égi-jelet, hogy Magyarka irányában 25 karélyos beavatott született. Elkészítettek 25 aranylapot ennek az eseménynek megörökítésére. Így az indó-Baka lovasok megbizonyosodtak afelől, hogy nem rablócsoporttal van dolguk, hanem Derzs beavatott ifjúsági fejedelem - aki részt vett az ordoszi sámán-képzésen - vezetésével egy biztosított kíséret megy Magyarkára, hogy üdvözölje a Világhónap 25 karélyos beavatottját.
Almafa virágzáskor értek be Magyarkára, ahol áhítatos tisztelettel néztek a kis Etanára, aki Nimród családjától örökölte beavatottságát, amelyhez még a Tenisur által hozott Égi-Megtermékenyítés is csatlakozott negyedíziglen, a beavatottak titkos feljegyzései és közlései alapján. A kis Etenát Úr városából is több csoport meglátogatta. Egy kisebb Özönvíz elől menekülők hozták az örömhírt, hogy a kis Etanát az Ur birodalombeli városok Lugallá, a Zagrosziak pedig Kálli méltóságra jelölték.
A pamír-sakák felajánlották, hogy a vendégházi 6 napos ünnep után a jelentés-vivőket elkísérik Ordoszba. A dús élelmezési ellátásuk miatt az újabb csoportot visszakísérik, mert olyan fejedelmi és lovasversenyekben győztes ifjak vannak közöttük, akik részt fognak venni a különféle ordoszi képzéseken. Az ifjak valamennyien kiváló vadászok voltak, akik az erdőségekben kísérték az ordoszi, megöregedett csoportot,
267
akikhez 25 kiképzésre váró ifjú is csatlakozott. Így a Magyarkáról indult csoport lét
száma 125 lovas volt. Sorozatos ünnepségek után a 270. év disznótorán értek Pilis I gerendavárába, ahol szitás-fürdőt készítettek Harapi-módra, és tisztán, Pamír-arany- t nyal feldíszítve érkeztek Ordoszba.
Itt az Oregek Tanácsának átadták a Szagamóni által lerótt 25, új, aranylapra rögzített kalandozási jelentést a rokonlátogatásról.
Gizerák átvette az aggastyán Keámtól a 24 Hun Törzsszövetség vezetését, és kétszer 4 éves tárkányképzés mellett 5 éves sámán, és 6 éves beavatott-képzést indított el Ordoszban. 280 medvetorán megtartotta mindhárom képzési csoport szellemi vetélkedőjét. Miután az egyes csoportok elvégezték a 4-5-6 éves képzést, még 2 évet adott arra, hogy ételporokkal, teaféleségekkel és gyógyszerekkel felszereljék magukat, hogy a “Nincsen mindig terülj vendégház" szárazság utáni nélkülözésben a vendéglátó törzsek ételtartalékára ne szoruljanak rá, hanem egész útjukon önellátók legyenek.
Minden versengésben, még a pusztaszeri lovas előzködésben is Baktra olyannyira első lett, hogy nyugodtan megkérhette Gizerák és Huja leányának kezét, aki nagyon
kitűnt a rimalányok versenyében. A 6-5 és kétszer 4 éves képzés után közel 2 éve volt I a rokonlátogató, végzett ifjúságnak arra, hogy felkészüljön a Nagyútra.
Ebből 100 lovas az éhínséges vidékekről küldött tanulni vágyó ifjú volt, míg újabb 100, lóval rendelkező ifjú a győztesek csoportjából és 300 lovas főként a 2x4 éves tárkánykiképzésen részt vett ifjú közül ajánlkozott a kísérők szerepére. Mindnyájan egyben kitűnő vadászok is voltak.
Diadalmenetben vonult végig az újabb rokonlátogatók csoportja az ordoszi főtéren. Az éhség-sújtotta területek a régebbi jelentések szerint kezdték kiheverni a 7 ', éves szárazságot és ha nem is volt mindenütt “Terülj vendégház" az útjukon, de Pa
mír-arannyal tudták viszonozni az erejükön felüli vendéglátást a rokoni törzseknek. Az előcsoportok gyors lovaikon már aratásra bevonultak Magyarkára. Ismét újabb lovas kísérőik akadtak, akik még a sérült lovak cseréjére is vállalkoztak, csakhogy a Baktra-Bajon csoportjához csatlakozhassanak.
Disznótor első napján, gazdagon aranyozott téli mentében és piros csizmácskában i várta az újabb rokonlátogatókat Etana, a kis-Káll, hogy szeretettel üdvözölje a már betegeskedő édesanyja helyett az ordoszi küldöttséget. A mosolygós kis vitézt Magyarka népe örömmel éljenezte meg.
Hej rege rejtem
|