Tüzek énekelnek. Csiripla és Umma népének szétszóródása

Csiripula fősámán, Ugoljás, Kicsiny,                                                Kr. e. 3972-1680. (68-2360. m.t.é.)

Kuripal, Kulik és Zeliza rovása

A béketűrő Jób népének szegény rétege a gazdagok elmenekülése után az egy vá­rossá lett Csiripla-Umma helyett a romokból felépítette Csirula birodalmát.

A kiéhezett sivatagi sáska népek amikor elözönlötték Sumér egész területét, Ibbiszin király védelmében Lugas (Lagas) mellett Napur (Nippur) Fősámánja, Csiri­pula fősámán is hősi halált halt. Mindegyik beszédében azt hirdette: “Ha népünk élni

327

akar, legalább 5 gyermeket kell felnevelnie minden úz-földi családnak!" Ordoszból a 125. Arvisurát Csiripula hozta magával, aki Umma városában feleségül vette az Ordoszban tanult királynőt (Lugalnőt) és tőle 3 fia és 2 leánya született. Azupiran aranyasszony legkisebb leánya, Kicsiny túlélte az úzföldi emberirtást és vőlegényével, Ugoljás sámánnal elmenekült észak felé. Ugoljás felismerte Kasszu vezért és megkér­te, hogy menyasszonyának népét ne mészárolják le, hanem menekítsék ki a vérengző sáskák karmaiból.

Ekkor vándoroltak úz ország szegényei és kézművesei a kurdfai Zab folyó vidéké­re és megalapították Asszó-Úr városát, Kasszu vezér pedig újjáépítette Dabósa és Pa­ripa városokat. Ugoljásnak ordoszi parancs szerint napnyugat felé kellett a megjelölt úton vonulnia. Ezért Kicsinyt Aranyasszonnyá kiáltották ki. Susa bátyja vezérsége alatt elindulva, a Nagyág mellett két kislánya született: Mari és Lencsi. Azupiran anyó nem bírt továbbmenni, hanem 200 főnyi alattvalójával várost alapított és azt kisunokájáról elnevezte Mari városának. Egy évet itt töltöttek a kalandozók és Azu­piran kérésére a kis Marit hátrahagyva a kis Lencsivel továbbvonultak (Kr. e. 2015). Tárosz hegyei között Arnót vasforralóval találkoztak, aki megértette a kasszuk nyelv­járását és 10 főnyi kézműves csoportjuk csatlakozott a kalandozókhoz. Javaslatukra a Nagyvíz partján, elindultak Magyarka irányába, majd a Nagyvíz nyugatra fordulása után Uzon rovósámán jelzései alapján elindultak Sajóordoszba.

Kilenc év múlva értek az Ordoszban kijelölt helyre, ahol találkoztak a Sajó-Ordosz környékén megtelepedett úzokkal, akik a súlyos kimenetelű járványoktól megtizedel­ve és a medvesekkel vívott harcok végett mintegy 200 főnyien voltak az eredeti tele­püléseken Sajó-Ordoszban: Asszö, Szurdok, Hangony, Szilvás, Vajács, 40-40 sze­méllyel. A Szurdok hegyén megtartott ünnepélyen Kicsiny bátyja, Susa vitéz felesé­gül vette Dézsmácska rimalányt és községet alapított (Kr. e. 2006) négy harcosával, akik a harcokban elesett úzok özvegy asszonyait feleségül vették.

A kalandozók 3 évig éltek Sajó-Ordosz térségében, amely idő alatt a kasszuk 10 ka­bar-úz származású vasforralója a Tárosz-hegyi településekhez hasonlóan helyezkedett el és a 200 főnyi Sajó-Ordosz vidéki nőtársadalomból vett magához feleséget, hogy a szövetségnek fegyvert és vasszerszámokat készítsen. A második évben a kis Keán, Kicsiny második fia meghalt. Testőrzői a sírja közelében települést létesítettek és el­nevezték Királdnak, vagyis a királyi családból származott kiskirály nyugvóhelyének. A három harcos a tarkós nép leányaiból vett magának feleséget. Így 18 személy ma­radt vissza Ugoljás rovósámán kalandozói közül, akik közül 10 kézműves kabar-úz és 8 harcos Szumér úzországi származású volt.

Ugoljás feljegyzései szerint Sajó-Ordosznak ekkor már 5 tiszta úz, 2 sumérúz és 2 kabar-úz vasforraló települése volt: Csákányos és Jöcsös. Tehát Kr. e. 2003-ban Sajó­Ordosz úzföldje közel 250 lelket számlált.

Amikor Asszó-Úrba visszaérkeztek, Ugoljás meghalt és Kicsiny folytatta a 125. Arvisura rovását.

Csiripula népe itt is folytatta öntözéses földművelését, míg a kézművesek nagyobb zöme Mari városában telepedett le, hogy Azupiran királynő kis unokájának, Marinak a birodalmát védje. Sumérból igen sokan költöztek Mariba és a Tárosz hegyeiből le­jött kőfaragók és vasművelők segítségével hatalmas királyi palotát építettek.

Ezen Tárosz hegyi kasszuk és szumérok még a II. özönvíznél menekültek el Szu­mérból és csak 500 év múlva, Szinpadda király vezetésével jöttek vissza úr városába, ahol Mészannipadd, az ifjú király felépítette az Kr. e. 3972-ben eliszaposodott temp­lomot, de művét csak a fia, Hunipadda királyi ifjú fejezte be Kr. e. 3452-ben, Alef fő­328

sámánsága alatt. Ekkor Tárosz, Élám és Kurdig hegyeiből a sumérok lassanként visszavándoroltak és a csatornákat rendbehozták. Megfigyelésük szerint azonban a kiásott régi városok 10-12 pereg távolságra voltak a Nagy Víztől, holott az özönvíz előtt hajókikötővel bírtak - a csatornák javarésze innen indult ki. Most új csatorná­kat kellett ásniuk, hogy azok egyesítésével hajózhatóvá tegyék azokat. Egy pereg tá­volságra egy pergő lefutása alatt tudtak elmenni (7-9 km. 500 év alatt tehát a folyók 70-100 km iszapot hordtak a sumérföld tengerpartjára.)

A Kurdföld feletti Magura hegyvidékről még a cserepesek is a Sumér síkságára tér­tek vissza és részt vettek a templomok építésében. Kr. e. 2000 körül visszamenekül­tek a pateszik tanácsára Asszó-Ur és Mari városokba, hogy a feketefejűek kegyetlen­ségeit elkerüljék. Mari királyné birodalma a legnépesebb Sumér állam lett.

Csiripla-Umma elmenekült népei ezért Asszó-Úr és Mari többségét adták, míg ki­sebb csoportokban a Van-tó környékén erdőirtáson vettek részt, hogy Mari város ré­szére fát termeljenek. Azonban sokszor összeütközésbe kerültek a Hurri törzsekkel, ezért 7 ács család az Eger folyó forrásvidékére költözött és innen úsztatták le a farön­köket az Égerfarmos nagyfolyóba, hogy 2 ács irányításával Mari városba kerüljenek az építkezésekhez, visszafelé pedig élelmiszereket szállítsanak.

Az ácsok a harcias hurrita törzsből házasodtak és most már közösen sok létrát ké­szítettek Mari város részére és gerendákat faragtak. Mari királyné legkisebb leány­unokája a leghíresebb ácsgazda felesége lett és legkisebb fia, akit Pithiánesznek hív­tak, nagy gazdagságra tett szert és a létra legfőbb urának nevezték. Pithiánesz felesé­ge, Zeliza, szintén Mari királyné leszármazottja volt és Kuripal, valamint Kulik sámá­nok után átvette a 125. Arvisura rovását, amelyben a hatok ácstörzsének hányatott történetét értékes adatokkal rótta le. Utána a lóvija törzs elől Orog városában rejtette el és csak Anitás fősámán talált rá Hepa isten kegyhelyén, Dalunas viharisten áldo­zati oltárán. A csodálatosan csillogó szövetségi ládával indult el a csatáiba, s a hét-ács leszármazottjaiból dicsőséges hadsereget szervezett. Ot év alatt legyőzte a hatti, lóvija és a hurrita törzset, megalapította Négysas királyi városát és azt erősen kiépítette. Le­ánya, Ninurás Ordoszba vitte a 125. Arvisurát, ahol Kr. e. 1790-ben Aranyasszonnyá választották. Anitás unokája, a beavatott Tudó-Halics lett Anitás utóda, aki az Ordoszból jött Gandás-féle kasszu harcosokat hadseregébe fogadta, akik a négy törzs leányai közül választottak maguknak feleséget, és így a Hettitáknak első szövetsége­sei lettek. Utána a rokon kurdokat és a Mari népével rokon asszúr törzseket hódítot­ták meg. Tudó-Halics végrehajtotta nagyapjának, Anitásnak elképzelését, mert a ro­kon hét törzsből erős birodalmat alkotott.

Tudó-Halics Kr. e. 1740-1720 között felépítette Hattusas várost. Az oroszlános ki­rályi család a harsas törzsön uralkodott.

Hattusas királyi város mind Ordosszal, mind Káspivárral, valamint a Sumér ten­germelléki hajósállammal fenntartotta a szoros kapcsolatot. Teljesen függetlennek az ősrégi Mari maradt meg a legelső Sumér gyarmatok közül, amit Mari királynő igen erős királyi várossá építtetett ki. A fazekas kézművesek a Tigris folyó melléki Árpád városból Kr. e. 3975-ből egyharmad részben az Úr város melletti Magyari település­re, második harmadrészben a Mari birodalombeli Árpádvárba vándoroltak, mint új településre, az idősebb korosztály azonban a Zab-vidéki Árpádban maradt.

Amikor Gandás Kr. e. 1749-ben megjelent Kurdföldön, Kasszu vezér már aggas­tyán volt, aki a Csiripla Birodalom legyőzésében segítette Hammurabit, Babilon ki­rályát. Az előkelőség lemészárlása után a szegényekből az ifjú Csirula birodalmát meghagyta és itt hadvezérként 30 évig uralkodott. Az 1760. évben azón kéréssel for­

329

dint Hammurabihoz, hogy a túl nagy meleg miatt engedélyezze, hogy Csiripla és Umma népe Úz országából hidegebb éghajlatra, Árpád városába távozhasson. Ham­murábi ezt engedélyezte és emlékül egy törvénytárat ajándékozott Kasszu vezérnek, hogy az úz nép fölött ennek alapján uralkodjon.

Hammurábi babilóni királyt asszír és hettita támadás érte és ekkor újból Kasszu vezér népének a segítségét kérte. Kasszu vezér Gandást nevezte ki összbirodalmi fő­vezérnek, aki hadai élén i.e. 1746-ban megjelent Babilóniában. Vezetése alatt legyőz­ték az asszírok birodalmát. Kasszu harcosaival benősült a babilóniai családokba és Gandás társuralkodó lett királyi felesége oldalán. Zimrillin, Hammurábi egyik ellen­fele akkor hagyta el Mari birodalmát és családjának úz országbeli híveivel a Tárosz hegy térségébe vándorolt, míg Orog, Zimrillin fia átkelt a Nagy-Vízen. Népének má­sik fele megkerülte azt és a Kerecs szoroson át Nagypályi vezetésével az új Ataisz szi­getén gyarmatot alapított (Krím félsziget).

Uralkodói villongások miatt az úzföldi szumérok átkeltek a Nagy-hegyen és Magyarkától a Káspivári tóig telepedtek le. Itt a Szavárdiak népével keveredtek és megalapították Szavárd-úz országot.

Gandás tyumenjei azonban mindenkor az erősebb hadsereg mellé álltak és lénye­gében 300 évre kezükbe vették a hatalmat a Nagyfolyók birodalmaiban. Káspivár bi­rodalmában a vezéri előzködésen Hikszosz szavárd-úz ifjú lett az első, és erős hadse­reget szervezett. Gandás tyumenjének utódaival átvette a hatalmat és 1. Sumér, 2. Babilon, 3. Kurdfia, 4. Asszír, 5. Hettita, 6. Kasszu, 7. Szavárd birodalmi és a 24 hun törzsszövetségi harcosokkal, azok lovasságával megjelent a Híres-kapuban és a Fára­ók országát meghódította. Ekkor találták meg Mariban a 125. Arvisurát. Hikszosz a sámán ifjakkal azt lemásoltatta, majd az eredetit Ordoszba küldte.

Ezt a hadsereget közös megegyezéssel Hikszosz fővezérről hikszoszoknak nevez­ték, holott ezen új nép 7 ország harcos kasszu lovas legénységéből alakult. Ezeknek összekötő kapcsai a szavárd úzok voltak.

Tehát a világtörténelemben a legkevesebbet szereplő Csiripla és Umma népe a hik­szoszok belső magvát képezték. Ok rendelték el Hétvárosban a birodalmi központ első Nagyszaláját Kr. e. 1700-ban, amely az úz nép beavatottjainak győzelmével végző­dött.

Az Kr. e. 1700-től Kr. e. 1680-ig tartó Nagyszala az eddigiek közül legtovább tar­tott, mivel mindenünnen be kellett várni az érkezőket. Ugyanis Hikszosz, a Kaza nercbéli kazahun ifjú csakis kazahun földön, Bothon térségében tarthatta meg a Nagyszalát.

Hikszosz Csiripla-Umma, Asszó-Úr és Mari városáig ökrös szekerek segítségével jött, de újabb vándorlása során már lóvontatású szekerekkel folytatta útját. A sumér­fóldi úz-ország népe a továbbiakban összeházasodott a kasszu-lovastársadalom úz származású tagjaival.

Esténként a fejedelmi családokban Gilgames szent tüzét gondozgatták a harcosok a tűzőrző leányok segítségével. A lobogó szent tűz mellett az ősök szent mondáit-re­géit énekelték. Énekeltek az Égiek segítségéről, amellyel hőseiket segítették. A tábo­ri védőőrségek tüzeinél pedig folyt a mese-rege-mondás reggelig, hogy el ne aludjék senki, közben a járőrök az őrtüzek között portyáztak.

Hajnalhasadtával a kipihent harcosok felváltották az őrséget, hogy másnap regge­lig az új honfoglaló népet minden veszélytől megóvják és ha kell, fegyveresen is vé­delmezzék. Szitás-fürdés után újból elindultak a tábor középpontjába egy díszes sze­kéren a dédelgetett szent tűzzel, hogy aztán minden estén a hősökről énekeljenek. Az 330

ordoszi úz lovasok védő-állata a medve volt, míg Gilgames leszármazottaié a szelíd királyoroszlán, s tűzőrző leányait a kísérő úz lovas vitézek feleségül vették.

Amennyiben valaki megtért őseihez, tetemét elhamvasztották és a szent tűz szeke­rén magukkal vitték, hogy letelepedésük után az úz nemzetségi temetőbe tegyék, ahol minden család a Nagycsaládfő körül csoportosult, a harcosok a fegyvereikkel lettek eltemetve, hogy a túlvilágon is védjék a nagycsaládot.

Nyár derekán, az aratás után megtartották a hálaadó hegyi ünnep szertartását, amely néha egy hétig is eltartott. Ezután következett az ifjúság összeházasodása, amelyben minden esküvőt kiénekeltek.

Ugyanis az Égiek előtt az ifjú párok örök hűséget kellett, hogy esküdjenek a sámá­nok irányításával a fejedelmi személyek előtt, hogy aztán évek múltán is legyen mi­ről énekelniök.

Kiegészítés a 125. Arvisurához

Gilgames még a második nagy özönvíz előtt született, kétharmad részben égi ere­detű volt és egyharmad részben ember. Feljegyzések szerint 126 évig - napi kétszeri evés mellett - valójában 63 évig élt. Ugyanis egy ételmelegítést hívtak egy evésnek, azaz évnek, tehát ha ötször étkezett volna, az Égi-tűz melegítése mellett 315 évig élt volna. Többször járt udvarolni Ummában, istenként tisztelték és 25 gyermeket mondtak az utódjának. Kedvenc himnusza volt: “Tenger fia vagyok, városok bikája! Nemzeti hős volt. Szerelmei folytán sok utödja született oroszlánként.

Mazarehi beavatott aranyasszony tanítványai között szerepelt egy beavatott ifjú, Matariós, akit Jézus néven vettek fel az egyiptomi beavatottak közé. Apját egy római Gandás-féle kasszu harcos személyében jelölték meg Hétvárosban. Hétváros, azaz egyiptomi nyelven Hetevaret a hikszoszok szerint Bothonban volt a Nílus deltája és a mai Kairó között.

Érdekes az 1700. évi Nagyszala előkészítése és a Sumér ökörfogatok alkalmazása. Pl. Ummából jövet minden juhot, ökröt megettek.

30 puli az erdélyi Torockó új településen még szerepelt az Ordas hegyi népünne­pélyen, ember neveken említve. E kis pulik Sumér Uz-országban nyilvántartott élő­lények voltak.

Az Égi származású Arpach a rajcsúrban a Jób nevet vette fel, majd hősi mivoltában elnyerte a Gilgames nevet. Rá ezért a szavárdiak évi tűzszerzési időszámítása volt ér­vényes, tehát 3 névnapi evést tartott. Ezért 3x42 névnap mellett csak 126 évet, azaz evést élt. Nagyszámú oldalházassága révén sok gyermeke volt. Megalapította az Ár­pádházat is, akik az első évezredben, Gilgames halála után a Tigris melletti Arpacban laktak. Az Umma és Szavárd vidéki úzok Árpádnak nevezték.

Hej rege rejtem

139. Arvisura

Anjang vára. Sangi lovasfejedelem

Kuserbál fősámán és Karakó rovása Kr. e. 1770-1745. (2270-2295. m.t.é.)

Amikor a 24 Hun Törzsszövetség a kettős Hun folyó síkságán és Ordosz térségé­ben megalapította a szegény hunok birodalmát, az egyik legtermékenyebb vidék a mari törzsnek jutott. Alig éltek azonban 16 medvetoros évig az anjangi vidéken, ami­kor borzalmas földrengés rázta meg Joli-Tórem földjét és a kőházaik elpusztultak.

331

Azonban minden döngölt földkunyhójuk és a fából épített, szalmatetős építményük is kiállotta Hárpia-Tórem haragját és ezekben egy emberük sem pusztult el. Főváro­sukban, Anjangban 125 lélek pusztult el a kőhalmazok alatt. Ezért már a 20. medve­toros évi kalandozásnál megindult az elvándorlásuk, amelyben Viroláj vezetésével a magyarkar elosztó területről észak felé vándoroltak a Marinába.

Helyükre a manysik települtek, mert Hantan körül többször volt összetűzésük a hantikkal, ezért a két törzs különvált. A visszamaradt öregebb és legfiatalabb marik beolvadtak a manysi népbe.

Bóta fősámán alatt, amikor a “Béke és Rokonság" örökerejű törvényt megalkották, egy igen tekintélyes kinaj főember nősült be az Anjangi manysi fejedelem családjába, Huang-Hia menekült szekeres gazda, akivel az üldözött Hia család cselédsége is meg­érkezett. Ebbe a manysi és kinaj keveredésű családba nősült be Kuserbál öccse, Sangi, aki igen szerette a lovakat és új lakhelyén olyan 34 küllős szekeret csináltatott, amellyel kockázat nélkül lehetett szekeres versenyeket rendezni. Mivel Huang-Hia a Hangun jobb partján megtelepedett 100 kinaj család nemesei közé tartozott, ezzel ki­váltotta a déli részeken élő 300 kinaj nemesi család rosszallását. Az úz származású Sangi beszüntette a lóáldozatokat és a lóállományt nagyon megnövelte. Mivel a ló volt a földek művelésében, a kereskedelemben és a harcászatban a leggyorsabban mozgó erő, ezért a lovászok és lovasok kiképzését Sangi igen magas fokra emelte. Ezt annál inkább megtehette, mivel az úz származású fősámán bátyja, Kuserbál erősen tá­mogatta az elképzeléseiben. Amikor Tola lett a fősámán, mongol harcosaival kereste a kinajokkal való összeütközéseket.

Mivel Tola a kinaj hadifoglyokkal földművelés és hajóépítés címén kiirtotta az er­dőségeket, sivatagosodás lépett fel a nagy szárazság miatt. Így a kiképzett lovasok és a lovak nagy száma miatt kalandozást rendelt el. Sangi mindezért nagyon mérges lett. Tola békítésként lovasfejedelemmé nevezte ki. A kézműves úzokat gúnyosan magú­zoknak, a földművelőket ogúzoknak, míg az állattenyésztő úzokat tungúzoknak kezd­ték csúfolni. Mivel Sangi is a lótenyésztő úzokhoz tartozott, ezért a kinaj társadalom­ban is tungúz lovasként tartották számon. Sangi jól kiképzett lovasai és harci szeke­resei a kinajokkal szemben fölényben voltak.

A 2274. medvetoros évben Anhuj kinaj tartományból egy hadifogoly különítmény érkezett Anjangba. Ugyanis Bóta úz fősámán idejében a 100 kinaj nemesi család a 300 kinaj családdal házasodott össze, míg a 200 nemesi család a 400 család számozásig ter­jedőkkel. Így került Anhujból a Huang-Hia család a Hangun (Hoang-Hó) folyó jobb partján lévő kinaj főváros környékére, ahonnan az anjungi manysikhoz házasodott be az egyik elüldözött csoportjuk. Ezért örömmel fogadták Sangi tungúz beavatott feje­delmi ifjút, aki megszervezte és kiképezte a 24 Hun Törzsszövetség lovas ifjúságát. Még nagyobb volt az öröm, amikor Tola fősámán javaslatára az Oregek Tanácsa lovas­fejedelemmé nevezte ki. Sangi a kiképzésért kapott kinaj hadifoglyokkal Anjang vá­rosában nagy építkezésbe kezdett.

Anjang városát döngölt falú bástyákkal építette körül, néhol 8 ölnyi vastag falak­kal 1500 x 750 lépés hosszúságban, díszes, megerősített kapukkal. Cserépégető ke­mencéket szerkesztett, amelyekben sok szalagdíszes, fehér, zöld és fekete edényt ké­szíttetett, ezeket a kalandozások alatt messze földre elvitték a szekeresei. Minden újabb kalandozó csoport részére háromlábú bronz áldozati üstöt készített.

Első ténykedése az volt, hogy a Huang-Hia család emberáldozatos temetkezési szo­kását megszüntette. Egy lovas társadalmi összejövetelen kihirdette, hogy a hunok azért hagyták el az uruk népének Úr városát, mert egy úz származású székhordót,

332

Suhán asszony fejedelmi temetkezése alkalmával megmérgeztek. Ezért a kinaj hadi­foglyok és manysi-hanti maradék törzsbeliek között nagy népszerűségnek örvendett. Megszüntette az emberi lábszárcsontokból való jósolást. Csupán a teknősbékából és kagylókból való jósolást engedélyezte. Viszont a sárkánycsontokkal való gyógyítási módot elősegítette. Az életben maradt rabszolgákat felszabadította és a hadifoglyok­kal együtt az építkezéseinél mindannyiukat felhasználta. Segítette a márványból való szoborkészítést. Bronz edényeket és fegyvereket öntöttek. A bűnösök gondnokságá­nak idejét a felére csökkentette, míg a visszaeső bűnösöket örök időre bronzöntő mű­helyekbe vezényelte. Fellendítette a selyemhernyó tenyésztést és a selyem anyagok készítését. A 3295. medvetoros évben Anjangnak (Kr. e. 745-ben) 10 tömény lakosa volt, akik bőségben éltek. Az úzok medve és a kinajok fecske jelvényét a városkapu­kon bronzba öntötték, mivel a kinajok mondája szerint a Huang-Hia család a fecskék­től származott. Vadászatot a szarvas-lapocka csontból való jóslással indítottak.

Joli-Tóremnek, a Föld-istennőnek mutattak be áldozatokat, de a zászlóikra a Ba­goly, vagy a Tigris-totem képét kezdték festeni. Így a Sang dinasztia a tungúz erdei tigris képével került a történelembe.

A titkos Arvisurák szerint az Égiek megbízásából Jádé volt minden terület meg­művelésének az Istene. Feladata volt a legbensőségesebb harmóniát megteremteni az égi hatalmasságok és az emberek között. Amelyik földi halandó ezt felismeri, az bölcs ember. A bölcsek tudják a föld, víz, tűz, fa és a fémek egymásra hatásának a titkát.

Az Égiek teremtette világmindenség örök mozgásban van. Ezért az Ég és Föld a tízezernyi lény apja és anyja. Az elemekkel való harcnak azért tízezer, azaz 1 tyumen az alapja, mert tízezer lélek ha akar, mindent el tud érni. A fekete-hunok szerint 1 tö­mény harcos a világ bármely pontjára elmehet, ott életben maradhat. Azonban az Ég uralkodik az emberek felett. Aki jót cselekszik, arra százszoros szerencsét áraszt, aki rosszat követ el, azt haragja aszállyal, rossz terméssel és zűrzavarral sújtja, de irgalmas is lehet.

Az Égiek a beavatottaknak bepillantást engednek a lét titokzatos összefüggéseibe. Tarturf beavatott aranyasszony a 100 és 400 kinaj család nemesei előtt a Fuhi bölccsel kötött házasságakor bebizonyította, hogy a Föld és az Ég változásaik során átmennek egymásba és elősegítik a létet. A világmindenség a mozgó Égből, a változó Földből és a szellemvilágból áll. A szellemvilág előtt nincsenek határok, és az 5 részre oszlik: Felsőégre, a bölcsek által látott Égboltra, a változó Földre, a belső, földi kincsekre és a belső őskezdetre. A középső világban soha nem szabad megakadályozni, hogy az emberek agyából született istenek, jó és rossz szellemek népesítsék be a földet és ne­kik áldozzanak.

A csillagok figyelő Atyja minden esetben tájékoztatja a nemeseket, hogy a Föld tit­kainak fürkészésében elöl járjanak és az Ég-Föld, az 5 elemi létezés, valamint az égi­ek és az emberek harmóniáját hirdessék.

A beavatottak nemesei kötelesek megmenteni az elégetés elől a nagy bölcsek alko­tásait, mert különben az Ég és Föld bölcseinek igazságait nagy fáradtsággal újból fel kell fedezniük. Az Ataiszról elszármazott nemeseknek soha nem szabad egyéni érde­kek miatt egymás ellen fordulniuk, mert akkor az Égiek vívmányai megsemmisülnek. Az Ég, a Föld és a szellemvilág nemzette a tízezer lényt, amelyből a 24 Törzsszövet­ség fennmaradása táplálkozik. Ezért az 1 tömény harcos élniakarását, alkotnivágyását és szellemvilágát ne akadályozza senki.

Kuserbál fősámán nyugodtan halt meg a 2295. medvetoros évben, mert Sangi lovasfejedelem, tungúz származása ellenére összhangba tudta hozni a 24 Hun Törzs­

333

szövetség és a kinaj 100 és 400 család nemeseinek további elképzeléseit és jövőbe irá­nyuló terveit.

Hej rege rejtem 140. Arvisura

Káspivár birodalma

Derbent fősámán és Kr. e. 1755-1720. (2285-2320. m.t.é.) Káspiros aranyasszony rovása

A 2285. medvetoros évben a sámán előzködésen a kunok 2 ifjú lovasa, Köncsög és Gandás lett az első. A rangelsőséget azonban másnap a pusztaszeri lovaglás döntötte el, amelyben Gandás győzött. A rovás tudományában azonban nagyon gyengének bi­zonyult. Ellenben volt egy igen ügyes kezű rimalány, Káspi, aki mindenkit felülmúlt a szép rovásaival. Ezért az ifjú sámánok versenyeztek az igen szép Káspi ügyes kezei­ért. Édesapjának, Evenki apónak az első leánya volt, aki az úzoknál a rénszarvas pász­torkodást meghonosította. .

Azonban Káspi olyan fiatal volt, hogy Evenki apó ellenezte a férjhez menését. Ezért Gandás minden erejével belevetette magát a Tola fősámán irányította kalando­zásokba, amely három éven keresztül sarcolgatta a kinajok birodalmát. Óriási meny­nyiségű zsákmányt hordtak össze Ordoszban. A tömérdek állatállománynak alig volt már legelője, ezért áttértek az erősebb hústáplálkozásra, de hamarosan megundorod­tak tőle, ezért távolabbi kalandozásra mentek.

A 2290. medvetoros évben az újabb ötéves sámánképzés előzködésen ismét egy újabb kun ifjú, Köncsög és Gandás öccse, a deli Tevel ifjú lett az első. Ekkor érkezett vissza Köncsög és Gandás, és hihetetlen gazdagságról és bőségről meséltek a hegye­ken túli gyalog-tartományokban. Mivel a fősámán Tola és Jósva főtárkány is fiatal ve­zetők voltak, örömmel fogadták a kun ifjúságnak azon döntését, hogy kiváló lovasa­ikkal és harci-szekeres csapataikkal és az önként vállalkozó lovasokkal az újabban fel­fedezett tartományba induljanak el kalandozni.

Káspi már kifejlődött nagylány lett. Evenki apó ekkor már nem tudott kibújni Káspi férjhezmenetele elől, mivel leánya megnyerte a Pusztaszeri Nagy-Süánt. Az igen ügyes, eleven leány Tevel sámánt választotta férjéül, akivel egyidős volt és az öt­éves sámánképzés alatt nagyon megszerették egymást. Káspi ezen idő alatt a rovástu­dományát igen magas fokúra emelte. A nagy győzelem után örök hűséget esküdtek Joli-Tórem kegyhelyén, az Aranyasszony palotájában. A következő hajnalon elindul­tak Köncsög és Gandás vezetésével a kun ifjúság legnagyobb kalandjára. Ordoszból csak egy tyumen lovas indult el, de mire az avarok szállását elhagyták, két tyumenre szaporodtak.

Tola fősámán az Öregek Tanácsával együtt hozzájárult ahhoz, hogy a Nagy-Süán győztese felvegye a Káspiros nevet és az elvonuló ifjúság tárkánya legyen. Káspirosnak első dolga volt, hogy Gandás és Köncsög első kalandozásából megál­

lapítsa, vajon az Arvisura mit tud a gyalog-birodalom létezéséről.

Megállapította, hogy a Kasszu nevű ogúz törzs jó kétszáz medvetoros évvel ezelőtt a rokon kurdoknál telepedett meg, akik a jómódú Csirula birodalom egyik alvezéré­nek a segítségével az elaggott fejedelem birodalmát megsemmisítették. Hamurápi az uralkodó réteget lemészároltatta és kincseit Bábelbe szállíttatta, a szegényebb népet pedig szolgává tette. Ekkor rájött Kasszu vezér, hogy Úr és Csirula város szegényei­nek beszédét megértik, akik elmondották:

334

- Népünknek azért kellett elpusztulnia, mert a dölyfös, művelt gazdagok irtóztak a gyermekáldástól és hogy a nyugalmukat biztosítsák, az utódaikat vízbefojtották. Így megmenekültek a gyermeknevelés gondjától és kényelmesen, jómódban élhettek a kedvteléseiknek, a művészeteknek, a tudományok szépségeinek. Hamurápi azonban a harcias ogúzok segítségével a kényelmes élethez szokott agaba-féle népeket meg­semmisítette. Azóta a megmenekültek egybeolvadtak a kasszu rokonokkal és nemze­dékről-nemzedékre készültek az elveszett birodalmuk visszaszerzésére, amihez Gan­dás segítségét kérték.

Ordosz Aranyasszony-kegyhelyén a 24 rimalány közül 20 leány megesküdött, hogy Joli-Tóremnek, Föld-Anyánknak akaratával megmentik Úr városának népét a pusz­tulástól példamutatásukkal.

Mivel az elvonuló ifjúságnak több mint a fele kun törzsbeli volt, zászlójukra Ajak­Tórem jelzését varrták fel és a rimalányok, akik többségben a jász-törzshöz tartoztak, Kaltes-Asszonyt, az Élet-Anyát választották példaképül.

Káspiros Tola parancsára vállalta a 140. Arvisura rovását, amelyben a 20 rimalány eskürovását kézjegyével is ellátta az elvonulók tárkánycsoportja. Káspiros vezetésével Aralíz, Bajánis, Ardóka, Besnyőke, Abossa, Csobánka, Dengizék, Daboska, Csohány­ka, Kurtaniz, Keszőke, Mágocsa, Kajdosa, Gordácska, Madocsa, Tömörke, Zabiga és Kálizka a húgával, Tyimeskével.

Az Oregek Tanácsa a kalandozók vezérévé Gandás kun sámánt tette, míg vezető sámánná Zaránd kazahun sámánt választotta, aki három fiával indult el a nagy ka­landra. A rimalányok vezetésével és a tárkány teendők ellátásával Káspiroson kívül, mint helyettes, Araliz lett megbízva. Só-ellátásról mindig a helyettesnek kellett gon­doskodni. A nyílhegykovácsok vezetője Kálíz, a kerék, a kocsi- és a patkoló kovácsok vezetője pedig Szemlő sámán lett.

Amikor Ordoszból elindult a kasszu törzs támogatására összeállított sereg, akkor 10.000 lovas, 100 harckocsi, 150 tárkányszekér, 10 követő és tíz homokfutó tisztelgett Tola fősámán és a Vezérek Tanácsa előtt. Összlétszám: 10 520 harcos és 12 000 ló, a csere- és ajándéklovakkal együtt. Amikor a Bolhás-tó partján Gandás szemügyre vet­te seregét, már 20 245 harcos és 29 812 ló tartozott a parancsnoksága alá.

A Bolhás-tóig a 24 Hun Törzsszövetség őrhelyei minden támogatást megadtak a kalandozóknak és a sókészletüket teljesen feltöltötték. Innen kezdve azonban a rit­kábban telepített őrhelyeket meg kellett erősíteni. Ekkorra a rimalányok mindannyi­an férjhez mentek és Zaránd fősámán áldását adta rájuk a Tóremek nevében.

A nagy tó partján új őrhelyet kellett alapítani a sóellátás végett. Ezzel Araliz tárkányt bízták meg 9 őrséggel. Kálizka a nagy meleg tó mellett ütötte fel a sátorfáját a tárkány teendők és az összeköttetések ellátására, 23 őrséggel. Tehát amikor elérték a nagy hegyeket, a létszám: 20 618 harcosra és 28 216 lóra csökkent. Innen már a kasszu harcosok biztosították a segítségükre küldött hun hadséreg útját, azonban Gandás ekkor is hagyott Káspiros utasítása alapján egy-két helyen őrséget, hogy az Ordosszal való összeköttetés biztosítva legyen. A kasszu és rokon kurd törzs határta­lan örömmel fogadta a Hun Törzsszövetség lovasait. Asszó-Úr nevű fővárosukban Gandás vezért a rokontörzsek fővezérükké választották. Gandás két kiképző tábort létesített Dabósa és Paripa név alatt, ahol a harci-kocsisok és követők, valamint a lo­vas-hadsereg kiképzése folyt. A két kiképzési hely között felállították a hun csapatok gyülekezési sátortáborát, a harmadik Pusztaszert.*

* Asszó-Úr, Dabósa és Paripa szumér alapítású városok voltak.

335

A 2292. medvetoros év nyarán Káspiros főtárkány jelentette Tola fősámánnak, hogy az egyesített hadak már 6 tyumen lovasból és 4 tyumen harckocsis és gyalog tyumenből állnak Gandás vezérsége alatt. A tárkány teendőket és a gyógyító személy­zetet a rimalányok szervezték meg és a hun hadsereg minden tagja, Zaránd és Gandás kivételével, házasságra lépett, hogy a rokon törzsekkel a legszorosabb kapcsolatot fel­vehessék. Eddig már minden rimalánynak megszületett a gyermeke, de a tíz tárkány helyre mindig tudtak szabad rimalányt beosztani.

Zaránd megalapította az Oregek Tanácsát, egyelőre csak 7 főből, amelyiknek 2 kurd és 2 kasszu vezér, Gandás és Zaránd, Káspiros főtárkánnyal volt a tagja.

Hamurápi uralkodó fejedelmi családját asszír támadás érte és Babilon a kasszuk segítségét kérte. Ekkor Gandás teljes haderejével felvonult és az asszír támadást visz­szaverték, majd harci-szekér hadával teljesen megsemmisítették a támadókat. A győ­zelmi ünnepélyen megjelenő délceg Gandás beházasodott a fejedelmi házba. Ekkor családi viszályok miatt a 2294. medvetoros év nyarán hadserege élén megjelent Babi­lonban és a gyengébb versengő felet legyőzve átvette Babilónia felett az uralkodó ha­talmat. Az Oregek-Tanácsát 10 főre növelte: Egy szumír, két akkád, két kasszu, két kurd, két kun és egy úz tagja lett, mivel Zaránd fősámán meghalt. A Zab folyó mel­lett temették el Zaránd-kegyhelyen.

A hatti és asszír betörések gyakran ismétlődtek, ezért Gandás Ordosz segítségét kérte. Az ordoszi Oregek Tanácsa tíz tyumen lovast küldött, akik Gandás vezetése alatt a hatti és asszír városokat elfoglalták és gazdag zsákmánnyal tértek vissza Or­doszba. Gandás lóállománya nagyon megnőtt és ez megerősítette Gandás hatalmát és tekintélyét. Hogy az Araliz és Káliz tárkány-szállások összeköttetését biztosítani tud­ják, teve csoportokat küldtek Ordosz felé. Ennek a zsákmánnyal hazatérő csoportos karavánnak Tevel vezér volt a vezetője, ezért a hun törzsben ezt a szívós sivatagi álla­tot Tevelről gúnyosan tevének nevezték.

Gandás a birodalmát 20 tyumen lovas-körzetre osztotta, amelynek alapját a vele elindult harcosok képezték. Lázongások elkerülése végett vezérei a Hamurápi uralko­dóházba benősültek, s így nem voltak trónviszályok és jólétben uralkodtak Ordosz segítségével.

Egy asszír betörés alkalmával Barzán nevű kurd rovósámán elvesztette a 140., Derbent-féle Arvisura rovás feljegyzéseit, midőn Paripa városának közelébe érkezett a Gandás babilóniai uralkodónak küldött lovas-tyumenek beosztása tervezetével.

Alig 1 éve volt Gandás Babilonia uralkodója a 2295. medvetoros évben, amikor Tola által kiirtott erdők helyén homoksivatagok keletkeztek a nagy szárazságok mi­att, ezért mind az állat-, mind emberállomány nyugat felé menekült. Akik pedig ma­radtak, járványos megbetegedéseknek voltak kitéve. A lépfene a hunok állatállomá­nyát a felére apasztotta. Viszont a menekülő harcos ifjúság nagyon megnövelte Gan­dás hadseregét, s így babilóniai lovas hadereje félelmetesen'megnövekedett.

Az ordoszi sámánképzésen már két-két kasszu és kurd ifjú is megjelent, akik aztán a 2300. medvetoros évben mint sámánok tértek haza. A szellemi erőn kívül Gandás­nak már ekkor volt annyi hadereje, hogy 1 tyumen harcossal részt vett a kinajok el­leni nagy csatában. Viszonzásképpen a kiégett legelőkről menekülő hun harcosok egy része befogadást nyert Babilóniában, s így Gandás oly nagy lovas-katona sereget léte­sített, hogy a környező népek rettegtek tőle. A lovas tyumenek pedig egyre csak ér­keztek.

Az úz nép három részre válása után a marúzok Ordoszban maradtak. A tungúzok észak felé és keletnek húzódtak, míg az ogúz törzsek nyugatnak vették az útjukat, és 336

a Káspiros által megjelölt településeket vették a birtokukba. Megalapították Araliz városát. Mindannyian tudták, hogy egy hatalmas lovas társadalomnak, a 24 Hun Törzsszövetségnek a tagjai és szellemi, azaz sámánközpontjuk Ordoszban van.

Köncsög lett a fősámán Asszó-Úrban a karszó-kurd városban, míg Gandás a babi­loni uralkodó. Tevel halála után az ogúzok Káspiros asszonyt választották meg vezé­rüknek Káspi-fejedelemasszony néven, aki egykori tárkány szervező képességét arra használta fel, hogy megszervezte az igen termékeny ogúz-birodalmat és a 2305. med­vetoros évtől évszázadokra megteremtette Káspi-birodalmát, amelyben a 2350. med­vetoros évig uralkodott Ordosz vezetésével. Rimalány fogadalmát valóra váltotta, mert hét fia és hét leánya született. Gyermekei is folytatták fogadalmát, és hosszadal­mas uralkodása alatt benépesítették a Káspi-tó térségét.

Nagy örömére szolgált Káspi-fejedelemasszonynak, hogy első fia, a daliás Derbent a 2305. évi sámán-képzésben első lett. Az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a hirte­len meghalt Köncsög helyett viselhesse a Káspi-Kasszu fősámáni tisztséget és tagja legyen mind a babiloni, mind az ordoszi OregekTanácsának, hogy erős összekötő kapcsává váljon a 24 Hun Törzsszövetségben Ata-Isis akaratának. Ugyanis Ata-Isis­nek két fia volt. Az egyik Sis-Tórem, míg a másik Murduk-Tórem. Ez a Murduk a kasszu és a szumír-kurd törzsnek volt a védelmezője, Enlitt-asszonnyal együtt. Az ogúz harcosok belecsöppentek a babiloni jólétbe. Murduk-Tórem és Enlitt-asszony egyetlen fiát kérték fól védelmezőjüknek Derbent fősámán által, s így az ifjú harco­sok Tóremje, Horka lett az ogúzok védelmezője, szent állatuk pedig a bölény.

Derbent fősámán nevéhez fűződik, hogy a még 4 medvetoros évig életben lévő Gandással teljesen átszervezték a babiloni és Káspi haderőt szkíta-parszi elnevezések­ről kasszu-szumír elnevezésű hadsereggé. A Kasszu haderő 20 törzsből állott, a 20 ál­landó tárkányról és rimalányról nevezték el őket. Ebből három törzs: Araliz az Aral­tó partján, Káliz a nagy meleg tó keleti oldalán, míg az úz Káspiros törzs a Káspi-tó napnyugati oldalán helyezkedett el. Ezek után a kunok a nagy meleg tavat Káliz-tó­nak, míg az úz, majd később az ogúz törzsek Káspi-tónak nevezték el.

A 24 Hun Törzsszövetség déli részén Gandás babilóniai király halálakor 3 kaganá­tus alakult. A Tola-féle elvándorlás miatt a hun törzsszövetségi népekkel nagyon telí­tődött lakosság lovastársadalma megalakította a Kasszu-kurd, a Parszi-szkíta és az Ogúz-kun kaganátust.

A 2320. évi, ordoszi medvetor nagytanácsán Derbent fősámán a 140. Arvisurában lerótta a Gandás dicső koráról írt “Nagy idők hősi énekét".

Derbent ünnepélyesen várta Uvacsán fősámán látogatását az édesanyjának tiszte­letére épített Káspi-várban, amelynek alapépítményét az avarok földvárrendszerével képezték ki, míg a felső részét az úz kőfaragók építették babilóniai cserepekből. Uvacsán Fősámán az Öregek Tanácsával a legnagyobb csodálkozását fejezte ki a gyö­nyörű Káspi-vár megalkotásáért. Káspi fejedelemasszony sokáig uralkodott az ogú­zok új birodalmában, népe jólétében gyönyörködve. Káspi-vár lett a Hun Törzsszö­vetség büszkesége.

Az Oregek Tanácsa elrendelte, hogy a 2319. medvetoros évben meghalt Kasszu fe­jedelem helyére ne a nyomorékká vált fia, Burony kerüljön, hanem az ogúz lovasok birodalmának legjobb és a legeszesebb lovasa. Ekkor a Káspi-vár alatti síkságon, az Oregek Tanácsa, Tola, Uvacsán és Derbent előtt 6 tyumen lovas versengett az elsőségért.

Mire leáldozott a nap, az elsőséget Barnabur ogúz lovas nyerte el. Ebbe az ifjúság nem nyugodott bele, hanem második holdtöltekor, Araliz homokvára előtt egy újabb lovasversenyt rendeztek, amelynek győztese a kunok legjobb lovasa, Dorozsma lett.

337