Sárkányos hajóhad

Szőreg fősámán és Csaba rovása Kr. e. 1705-1680. (2335-2360. m.t.é.)

A 2335. medvetoros évi sámánképzésen Tevel legkisebb öccse, Szőreg lett az első. Majának a legkisebb árva leánykáját vette feleségül. Ordosz Aranyasszony terembu­rája alatt esküdtek örök hűséget. A tungúzok sárkányos hajókkal kereskedtek. Hama­rosan nagy gazdagságra tettek szert, és a Hokjenfóld közelében egy várost építettek. Szőreg felesége nevéről Tengeliznek nevezték el, és sok kun ifjút telepítettek a tenger melléki városba.

Murduk-Tórem és Enlitt-asszony házasságából született Horka-Tórem és Siraz-Tó­rem, akit Sis-Tórem felesége, Hárpia-asszony elcsábított, ezért Ata-Isis haragját kiér­demelte és boszorkánysággal büntette meg, de gyermekházasságukat engedélyezte.

Egy egész éven át készülődtek Gandás szerencséjén felbuzdulva egy tengeri ka­landra. Szőreg megkapta az Aranyasszony fejdísz csillogó köveit. Négy éven keresz­tül Tengeliz birtokolta, de négy év múltán kötelessége volt újból az ogúz fővárosba, Káspivárba visszajuttatni a köveket. Sámánjuk mind a kunoknak, mind az úzoknak volt, harmadiknak a manzsuk is jelentkeztek, s így nagy versengés támadt, ki legyen a fővezér.

338

Utána az ifjúság bevonult Dabósa és Paripa lovastáborába és a következő holdtölte­kor Káspi fejedelemasszony és Uvacsán fősámán előtt, 10 tyumen ifjú részvételével megkezdődött minden idők legizgalmasabb lovasversenye, Barnabur, Dorozsma és Urami vitézek részvételével. Végül Barnabur lett az első, Urami a második és Dorozs­ma a harmadik. A kedélyek megnyugtatása végett a kitűnő rovó-sámánt, a nyomorék Buronyt Asszúr fősámánjává választották. Barnaburt fejedelemmé tették második Barnaburony néven. A három győztes vezetésével az új hikszosz tyumennel kiegészít­ve 7-7 tyumen újjászervezésével megalapították Asszúr lovas-birodalmát. Itt az össze­kötő kapocs a Nagytó partján székelő Káspi fejedelemassszony lett, mivel a három győztes a leányai közül választott feleséget.

Mivel a nagy szárazság miatt mindig több és több lovas vándorolt el a Hangun fo­lyó térségéből, a 2340. medvetoros év nyarán megtartott lovas számláláskor Káspi-fe­jedelemasszony már 28 tyumen állandó lovasharcost jelentett Ordoszba a fősámáni szék új tulajdonosának, Riga fősámánnak.

Derbent, a Káspi-vár fősámánja ekkor már több harcossal rendelkezett, mint Or­dosz, így lovas kísérettel segítették az ordoszi kereskedőket. Így a kinaj térség nem mert újabb háborút kezdeni Ordosszal, mert félt Káspi fejedelemasszony lovastársa­dalmától.

Káspivár környékén minden nyáron Jóli-Tórem örömünnepén vásárt rendeztek, amelyen találkozott a hatalmasra nőtt hun birodalom minden rétege. Ennek a hármas törzsszövetségnek a legfőbb ereje második Barnaburony 28 tyumen lovasa volt, akik­nek válogatott lovasvezérei minden nyáron Káspivárban találkoztak. Ennek a Káspi­vári ünnepnek a fénypontja a bölénytor volt. Már az ogúzok is áttértek a bölény-tisz­teletre. Káspi a kisebb-nagyobb, határmenti csetepatékban foglyul ejtett hadifoglyok­kal felépíttette Derbent várát. Derbent fősámán ezután szükség esetén innen, a saját nevét viselő várból siethetett a Hun Törzsszövetség segítségére.

Hej rege rejtem

141. Arvisura

Sárkányos hajóhad

Szőreg fősámán és Csaba rovása Kr. e. 1705-1680. (2335-2360. m.t.é.)

A 2335. medvetoros évi sámánképzésen Tevel legkisebb öccse, Szőreg lett az első. Majának a legkisebb árva leánykáját vette feleségül. Ordosz Aranyasszony terembu­rája alatt esküdtek örök hűséget. A tungúzok sárkányos hajókkal kereskedtek. Hama­rosan nagy gazdagságra tettek szert, és a Hokjenföld közelében egy várost építettek. Szőreg felesége nevéről Tengeliznek nevezték el, és sok kun ifjút telepítettek a tenger melléki városba.

Murduk-Tórem és Enlitt-asszony házasságából született Horka-Tórem és Siraz-Tó­rem, akit Sis-Tórem felesége, Hárpia-asszony elcsábított, ezért Ata-Isis haragját kiér­demelte és boszorkánysággal büntette meg, de gyermekházasságukat engedélyezte.

Egy egész éven át készülődtek Gandás szerencséjén felbuzdulva egy tengeri ka­landra. Szőreg megkapta az Aranyasszony fejdísz csillogó köveit. Négy éven keresz­tül Tengeliz birtokolta, de négy év múltán kötelessége volt újból az ogúz fővárosba, Káspivárba visszajuttatni a köveket. Sámánjuk mind a kunoknak, mind az úzoknak volt, harmadiknak a manzsuk is jelentkeztek, s így nagy versengés támadt, ki legyen a fővezér.

338

Mivel a hajókaravánnak minden törzsből volt képviselő harcosa, igen élénk előz­ködés kezdődött, amelyben a győztes Mogyorós széki-hun vezér közeli rokona, a dél­ceg Csaba lett. Ez az ifjú hős egy izmos, nyúlánk, barnás bőrű, kék szemű harcos volt, aki a vízi küzdelemben ugyanúgy megállta a helyét, mint a lovas harcokban. Mivel ezen vetélkedésen háromszáz ifjú vett részt és a három hajón csak 72 kalandozó in­dulhatott, a hajóra csak a győzők rangsorolása szerint juthattak fel.

Így a hajóra minden törzsből került néhány ifjú, de a hajósok zömét a kunok tet­ték ki, akik a legszívósabbnak bizonyultak. Indulásuk előtt megesküdtek, hogy Csa­ba parancsát hűen követik és négy év múltán az úzok vándorló ékes fejdíszét vissza­juttatják Ordoszba. Másodvezér a manzsu származású Tennó lett, aki kiváló hajós hí­rében állott és már sok tengeri ütközetben vett részt.

Jóli-Tórem szent ünnepén indultak útnak, hogy a 2335. medvetoros évben Ordosz­ban jelentkezzenek jelentéstételre az Uvacsán fősámán vezette Oregek Tanácsa előtt. Erős zászlólengetés és üdvrivalgás közepette indult a 24 Hun Törzsszövetség sárká­nyos hajóhadának kíséretében a három kalandozó hajó Csaba fővezér és Szőreg fősá­mán vezetése alatt az Oregek Tanácsa által engedélyezett nagy hajós kalandra.

Útközben tengeri viharba kerültek. Csónakos halászokat kellett felvenniük a hajó­ra, akik napkeleti manzsuák voltak. Tennó alvezér értette a beszédüket. Elmondták, hogy a törzsük menekültjei egy nagy szigetcsoporton élnek, de a Tóremek haragja miatt a hegyeik tüzet okádnak és ezért gyakran el kell menekülniük az egyébként gazdag vidékről. Most is oda iparkodtak, de csónakjuk megsemmisült. Háromnapi hajózás után érkeztek a sátorhegyek alá és Tennó alvezér partra szállt, hogy a hajósok elbeszéléséről bizonyságot szerezzen. Sok élelemmel és halászó szerszámmal tért vissza.

Alig egynapi hajózás után megmozdult a tenger. A legnagyobb sátorhegy füstölni kezdett, majd hatalmas kövek repültek a Terembura felé. Fehér és fekete ködök száll­tak ki a sátorhegyből. Fénylő tűzfolyó gomolygott le a sátorhegy tetejéről és felgyújt­va az erdőket, a tengerbe ömlött. Zubogott, párolgott a nagy víz és a hajós manzsuák mindenféle alkalmatosságon menekültek a hajójuk felé.

Csaba és Tennó javaslatára Szőreg kürtjelekkel tanácsra hívta a többi hajó vezére­it. Leálltak az evezők. Sötét este lett, mire a menekülők megérkeztek. Po-Jan, a szi­geti manzsuák vezére, amint felkúszott Csaba hajójára, a rémület hangján beszélte el:

- Valahányszor háborogni kezd a Nagy-hegy, mindig menekülni kell a tengerre. Akik messzebb laknak a parttól, azok pedig a sziget belseje felé menekülnek.

A kis Tikajó, a halászok vezérének leánya, aki a vendégségben virágot tűzött Tennó alvezér hajába, most félt és reszketett. Azon sírdogált, hogyan fogja rendbeszedni vi­rágzó kis kertjét, amt a tűzfolyó felperzselt.

Po-Jan újból azt a tanácsot adta, ne induljanak most el a láncos szigeteken keresz­tül, mert elfagynak a hajóik lapátjai és nagy veszedelmekbe kerülnek, hanem majd cseresznyevirágzás idején. Addig jöjjenek vissza, segítsenek nekik egy új, termékeny helyen lakóhelyet építeni. Majd amikor megszokják Enlitt-asszonynak, a tenger Tó­rem-asszonyának birodalmát, aki a bátorságot, szeretetet és tudást önti a kiválasztot­tak fejébe, akkor elmehetnek a nagy kalandra, hogy elveszett és elsüllyedt kincses bi­rodalmuk megmaradt részét felkeressék. Addig azonban erőt és szívósságot kell elsa­játítaniuk, mert a Tenger-Ordöge nagy úr, akit a hajósoknak le kell győzniük.

A kalandozók tanácskozni kezdtek. Végül nagy többségben elfogadták Po-Jan ja­vaslatát és visszatértek a megbékélt Nagy-hegy környékére, ahol a síkság növényei, házikói épségben maradtak, de a tengerparti lakóhelyek elpusztultak. A mordvin ácsok azonnal vették szekercéiket és hajóépítő szerszámaikat és lakhelyet építettek a

339

kalandozók részére. A manzsuk egy része azonban visszatért Manzsu-földre. Megígér­ték, hogy a kölcsönzött egy hajó helyett hárommal térnek vissza.

Tengeliz ifjúsága lelkesedéssel fogadta a hazatérőket. Az Óregek Tanácsa utasítást adott, hogy az igen termékeny szigetet vegyék birtokukba és az ott élő halászokkal éljenek békességben. Újabb öt hajót küldenek és akik akarnak, telepedjenek meg a Szigeten.

Mire eljött a cseresznye-virágzás, megérkezett a régivel együtt a hat hajó. A hosszú tél a fiatalságot nagyon összeszoktatta és Szőreg a virágzás ünnepén 21 fiatalnak a házasságát engedélyezte.

Tennó feleségül vette Tikajót és lemondott a kalandozás alvezéri tisztjéről. Mire eljött az indulás ideje, három hajónak az ifjúsága a megnősültekkel együtt eldöntöt­te, hogy maradnak, s így Termót vezérüknek választva új gyarmatot alapítottak. Így Csaba öt hajóval, 120 nőtlen ifjúval és öt önként ajánlkozó tengeri halászlegénnyel elindult az elsüllyedt, gazdag föld maradványainak megkeresésére.

A tengeri halászoknak nagy hasznukat vették a szigetek közötti hajózásban. Ahol csak lehetett, mindig friss vizet vettek fól és evésre alkalmas állatokra vadásztak, hogy a halféleségeket húsokkal is pótolják. Mire eljött a nagy tél, melegebb vidékekre értek. Itt az erdők tele voltak vadakkal és csak kevés emberfélével találkoztak. A kisebb ha­lászcsónakok inkább mindig elmenekültek az öt hajó láttára, kerülték az összecsapást.

Végül a 2338. medvetoros év végén elérték a füstölgő hegy birodalmát és partra szálltak. Az emberek először menekültek a száz főnyi harcos elől, de Csaba vitézei énekelni kezdték az almavirágzás dalát. Ekkor egy ifjú elindult énekelve, akiben Szőreg felismerte régi játszótársát, Bogácsot, a hirtelen elhalt Maja fiát, aki már 8 éve elkerült Ordoszból. Első szava az volt: “Elhoztátok az Aranyasszony tűzkövét!" Az­tán csak sírt és sírt örömében, amikor Csaba fővezér elővette tarsolyából a két egyfor­ma, tűzpiros követ. Diadalúttal vitték azokat az Aranyasszony kegyhelyére.

Bogács tájékoztatta Csaba vezért, hogy az itteni agabók örömmel fogadták megje­lenésüket. Valamennyien benősültek e gazdag vidék családjaiba. A nyolc év alatt kö­zel száz gyermek született, akik vegyesen beszélik mind az agaba, mind az indijó nyelvet, amelyik leginkább a Gandás által uralt kasszu-féle nyelvjáráshoz hasonlít. Ezt az igen eszes Szőreg könnyen megállapította, mivel gyermekként bejárta Gandás és Káspi-fejedelemasszony gazdag birodalmát.

A 2330. medvetoros évben kezdődött sámánképzésre Káspi-fejedelemasszony küldte el Szőreget, mint férjének legkisebb öccsét, hogy hozzon dicsőséget a Káspi­tenger birodalmára.

Az Öregek Tanácsa is fontos feladatokkal bízta meg. Ezért csak úgy engedte el a kalandozásra, ha előbb gyermekházasságot köt. Ugyanis a 24 Hun Törzsszövetségben, amelyik vezető ember gyermekházasságot köt, és a családi élet megkezdése előtt ka­landozásra induló parancsot kap, akkor annak a visszatérését biztosra lehet venni.

Az első kalandozás résztvevői valamennyien jobb körülmények között éltek csalá­di életet, mint az otthoniak, mivel a kemény telekre való felkészülést itt nem ismerték. Amikor a vezérek hosszas vendégeskedés után úgy döntöttek, hogy Szőreg vezeté­

sével hazafelé veszik az útjukat, csak 70 harcos szólt, hogy vissza akarnak térni Or­doszba, továbbá négy első kalandozó a feleségével és gyermekeikkel. Ezek között volt Lia fejedelmi lány, aki szerette volna meglátni férje régi birodalmának szokásait. Ezért a fejedelem úgy döntött, hogy leánya visszatérése reményében újból visszakül­di az Aranyasszony díszes, fénylő kövét, s így a két rokontörzs között örökké megma­rad az összetartozás tudata.

340

Ezen nemes cselekedetet annál inkább megtehette, mert Csaba vezér, Köntös kun vezér harmadik fia feleségül kérte kisebb leánya kezét. Az esküvőjüket még az indu­lás előtt megtartották. Csaba vezér 50 főnyi kiváló harcosa nagy biztonságot jelentett a sokat veszélyeztetett fejedelmi személynek. A főként kun harcosok szintén felesé­geket választottak Csaba vezér lakodalmának éjszakáján.

Csaba a három hajóval megszervezte a kunok új települése kereskedelmét és ígére­tet tett Szőregnek, hogy új hajók építésével biztosítja a régi hazájával való összeköt­tetést.

Mindezen eseményt “Szőreg és Csaba 141. Arvisurája" elnevezés alatt rovásba fek­tették, két példányban. Az egyiket a fejedelem elhelyezte az indijók Aranyasszony kegyhelyén, míg a másik, fényes rovást Szőreg magával hozta Ordoszba, annak a meg­állapítására, vajon egy tőből származnak-e az elődeink.

Az út visszafelé nem simán zajlott le. A három hajó közül az egyiken tűz ütött ki és a belső berendezése nagyon megrongálódott. Ezért nem tudtak tovább tíz-tíz eve­zővel haladni, hanem a tűzvész miatt csak hat-hat evezővel. Két épen maradt és tíz rokkant evezőt pedig vihar alkalmára tettek el, amire igen nagy szükség is volt, mert már az első napokban evezőtörésük volt. A tél beálltakor egy védett öbölben húzód­tak meg, azonban tollas fejdíszű gyalog-harcosok nyílzáporral elűzték őket. Így kény­telenek voltak továbbevezni és egy lakatlan szigeten sátort verni, hogy a betegeik meggyógyulhassanak. Szerencséjükre a kis szigeten volt egy nagy barlang, amelyet a mordvin ácsok ajtóval láttak el, míg az úz cserepesek tűzhelyet készítettek. Mire el­jött a tavasz, minden ehető állatot elpusztítottak a kis szigeten.

Külön baj volt még az is, hogy Szőreg a holdtöltekor jóslásra használt, Égi-erede­tű áldozati üstöt a szigeten felejtette és ezt csak a következő holdtöltekor vette észre. Ezért, amíg a két hajó a legközeYebbi szigeten vesztegelt, Szőregnek vissza kellett tér­nie az elveszett üstjéért. Minden szigetet megjelöltek Égi-jel rovásokkal, hogy vissza­találjanak. Szerencséjük volt a visszamaradóknak, hogy egy jókora nagy szigeten ver­tek sátrat és így bőségben várták Szőreg visszatérést. Addig a tárkány vezetésével éte­leket tartósítottak és a mordvin ácsok kijavították a megrongálódott hajó berendezé­seit. Még az is szerencséjük volt, hogy a madarak ezen a szigeten nagy tömegben köl­tötték kicsinyeiket, s így nagyon sok tojás került a tűzhelyre.

A sziget legmagasabb pontján lévő őrségnek hat hónapig kellett a jelzőtüzet táplál­nia, amíg Szőreg hajója megérkezett. Mivel a szigeten bőven volt növényi és állati eredetű ennivaló, már nem indultak tovább, hanem megvárták a másik tavasz köze­ledtét. Ezt annál is inkább meg kellett tenniük, mert Szőreg hajóján két hajós beteg lett, sőt az egyik meghalt. Amíg egy kis szigeten el nem temették, addig vesztegelni­ük kellett. Tovább már azért sem mehettek, mert az Arvisura törvények szerint 24 na­pig kellett a hajón füstölniük, hogy az Égiek haragját Enlitt-asszony csökkenteni tud­ja. Ez külön egy holdtöltét vett igénybe.

A kis szigeten újabb meglepetés érte Szőreget. Egy kismadár az áldozati üstbe fész­kelt és addig nem háborgatták, amíg a fiókák ki nem repültek a fészekből. Végül, ami­kor elindulhattak, vihar tört ki a tengeren és sokáig hánykolódtak a hullámokon, míg végre meglátták a megbeszélt tűzjelzést.

Amikor megérkeztek, nem indulhattak mindjárt, mert előbb meg kellett várniuk 2 kisgyermek születését, mivel a kismamák nem bírták a hajók ringását. Majd ami­kor az első holdtöltekor nevet adtak a kicsinyeknek, gondolhattak az indulásra.

Ilyen bajok mellett csak a 2341. medvetoros év végén értek Tennó birodalmába. Éppen jókor, mert Tennó telepeseit az igen apró növésű őslakók ki akarták a csinos­

341

ékes városukból űzni. Szőreg harcosai kiváló fegyverzetükkel hozzásegítették Tennó vitézeit, hogy kevés veszteséggel győzzenek. Ekkor Tennó azzal a kéréssel fordult Szőreghez, hogy addig maradjanak vendégségben nála, amíg az újabb manzsu telepe­sek megérkeznek, s így hatalmukat és létüket biztosítani tudják.

Egy újabb évet kellett várakozni, amíg egy tyumen manzsu érkezett, s így a szige­ten Tennó harcosai többségbe kerültek. Addig két hajóját segítségül adta, hogy mind harcosokat, mind lovakat tudjanak szállítani. Ugyanis az apró emberkék csak gyalog harcosok voltak, míg Tennó lovasai gyorsaságuk miatt minden esetben győzni tudtak. A vezéri hajót viszont vissza kellett tartania maga és esetleg Tennó megmentésére.

Az Arvisurák törvénye szerint a 2343. évben Szőreg hajója befutott Tengeliz kikö­tőjébe, ahol a 15 éves felesége várta. Innen az Aranyasszony ünnepére áthajóztak Or­doszba, ahol Szőreg átadta az indijó fejedelem ajándékát. Az Aranyasszony díszes kö­vét elhelyezték a kegyhelyen, amely alatt másodszor esküdött mint felnőtt rimalány örök hűséget Tengeliz a derék Szőreggel, akit az Öregek Tanácsa a harmadik fősámán­nak nevezett ki Tengeliz székváros erődítményébe. Szőreg bemutatta a fémlapokra rótt 141. Arvisurát, amelynek minőségét a 24 sámán ellenőrizte és az egyezett az el­süllyedt földrész és az agabók rovásaira használt fémlapok anyagával. Így elhatároz­ták a veszélyes kereskedelmi kapcsolatok fenntartását.

Szőreg és Tengeliz az Aranyasszony palotájában várta meg a 2345. medvetort, mi­vel megszületett az első kisfia. Derbent fősámánt is be kellett várnia Káspivárból, hogy Riga fősámán vezetése mellett meghányják-vessék a 24 Hun Törzsszövetség helyzetét.

Riga tanácsára Szőreg három holdtöltéig járta a manzsu, nana] és hokjen törzsek szálláshelyeit és a halász-kereskedő központ házait, valamint a törzsi védelmi erőket. Egy évig csak hadviselésre alkalmas hajókat gyártottak. Eddig 10 lapátos alkalmatossá­got készítettek, de a megjavult gazdasági viszonyok miatt a mordvin ácsok áttértek a 24 lapátos, magas hajók gyártására. Jóli-Tórem ünnepére a három legkiválóbb rimalány, Csobánka, Barcika és Galambka, Uvacsán úz sámán unokái, bejárva a Hun Törzsszövet­ség szállásait, lerótták a gazdaság helyzetét.

Mire megkezdődtek Ordoszban a medvetori ünnepségek, a három rimalány az Aranyasszony kegyhelyére vitte a jelentését:

Ordosz fősámánsága 24 tyumen lovassal, 30 tyumen lóval, 38 tyumen szarvasmar­hával rendelkezett. Káspivár fősámánsága 32 tyumen lovassal, 35 tyumen lóval, 5 tyumen tevével és 1 tyumen hajóval rendelkezett. Ebből 8 tyumen lovas és 1 tyumen, tevével bíró harcos vegyes származású volt és a Kasszu-törzsbeli rendfenntartókhoz tar­toztak. Tengeliz fősámánsága 6 tyumen lovassal, 10 tyumen lóval, 14 tyumen szarvas­marhával és 2 tyumen hajóval rendelkezett, melyből 1 tyumen lovas, 2 tyumen ló, 5 tyumen szarvasmarha és 2 tyumen halászbárkával, valamint egy tyumen hajóval Tennó telepesei rendelkeztek, akik az őslakók hatására az ősök túlzásba menő tiszte­letét átvették. Végeredményben a megjelent agg Uvacsán örömmel, nyugtával dicsér­te a békés munkáját, hogy még életében a 24 Hun Törzsszövetség 62 tyumen lovassal és 5 tyumen tevés harcossal valamint 3 tyumen hajóval tartotta uralma alatt a Joli­Tórem által kibővített földeket. Amennyiben a legkisebb sérelem érte a 24 Hun Törzsszövetség területét, akkor a mindenkori legfőbb vezér a 3 kaganátus területéről a harcosokat a veszélyeztetett területre vezényelhette. Kasszu mintára megszervezték a hadsereget és Káta őrségeket állítottak fel Szidontól - Káspiváron és Ordoszon ke­resztül Tengelizvárig. Ezen a medvetoron Barnaburony és Tennó is megjelent.

Riga fősámán örömmel állapította meg, hogy ezen az Oregek Tanácsán fordult elő 342

első alkalommal, hogy nemcsak a 24 sámán jelenik meg, hanem a 24 sámán széke mögött többen is ülnek. Legnagyobb és legokosabb feladat legyen a törzsek előtt, hogy háborúságokba soha ne avatkozzanak be, de ha mégis, akkor az erősebbet támo­gassák a népek egymás közötti harcaiban.

Ugyanez vonatkozzék a hajósainkra is. Meglepő, hogy a hunok első tengeri kalando­zói mennyi sok aranyat, drágakövet szereztek és küldtek el nekünk. Most Csaba vezér igen nagy tettre vállalkozott. Megnövelte az elsüllyedt világrészből megmaradt kincses földön a hun gyarmatos ifjúság létszámát. Az értékes küldeményével bizonyítva érez­hetjük az agabók régi földjének gazdagságát, ezért a megkezdett úton Szőreg fősámán növelje tovább a hajói, főként a 24 lapát-hajtású nagy hajói számát, hogy a rendszeres összeköttetés mindig meg legyen az első és második telepesekkel. Bár a hosszú út ve­széllyel jár, de mindent el kell követnünk, hogy Tennó példája nyomán újabb szigete­ket hódítsunk meg az ismeretlenből. Egyébként a manzsukról példát vehetünk, akik házasságaikkal meghódították a nagyszigetek halászattal foglalkozó törzseit.

Tovább kell növelni a lakatlan szigetek elfoglalását, hiszen Csaba hajósai hónapo­kig meg tudtak élni egyes szigeteken, sőt a szigetek terményeiből még haza is hoztak, amit bemutattak nekünk. Ezért öt év alatt olyan 24 lapátos sárkányos hajót kell épít­tetnünk, amely a nagyobb viharoknak is ellenáll. Ebben igen ügyesek a mordvin ácsok, hiszen fák kiválogatásánál, ácsolásánál és azok megmunkálásánál a legjobbak­nak bizonyultak. A 24 lapátot figyelembe véve 6 tized hajóst kell minden hajóra be­osztani, mert egy-két hajósnak, nagy hullámzásnál néha 20 hajósnak is vödörrel kell kiönteni a tengerbe vagy a folyókba a vizet. Ezért az útba eső szigeteken mindenütt manzsu telepeket kell a halászok csoportjából létesíteni, hogy nagyobb biztonsággal lehessen fenntartani az agabókkal az összeköttetést.

A három úz rimalányt azzal bízták meg, hogy Riga fősámán részére róják le a há­rom fő részből álló hun birodalom sok fontos eseményét. Az Öregek Tanácsa a Csobánkát 5 évi időtartamra Káspi fejedelemasszony birodalmába, míg Galambkőt a szekerce csapásoktól hangos Tengelizbe küldte, hogy a nagy készülődést és a hajós kaland minden részletét megörökítse. Riga a legfontosabb feladattal Barcikát bízta meg, mivel mindhárom jelentésből össze kellett állítani a 143. Arvisurát. A törzsek minden szomszédjukkal a legnagyobb egyetértésben újabbnál-újabb dolgokkal lepték meg a 24 Hun Törzsszövetség társadalmát.

Ezért a kitűnően lovagoló Barcika sorra járta a vas- és rézkészítőket valamint a nyíl- és szögkovácsok szálláshelyeit, mert mind Csaba, mind Barnaburony hatalmá­nak megerősítéséhez sok vasra, fegyverre és rézre volt szükség, Így Ordosz fénykorát minden kézzel fogható módon fel kellett lendíteni.

Végre, a 2350. medvetoros év almavirágzás ünnepén útnak indult Csaba vezér Or­doszból, Riga, Derbent és Szőreg fősámánok jelenlétében a legnagyobb hajós vállal­kozásra, hogy 24 hajóval, amely különböző árukkal színültig meg volt rakva, meglá­togassa az indijók birodalmát. Szebb ünnep még nem volt Ordoszban, amelyről a 3 rimalány regöléssel emlékezett meg.

Tengelizben szintén nagy ünnepség várta Csabát, amelyen az ott vendégeskedő Káspi asszony és Tennó is megjelent. Csabát az ünneplők manzsu fejedelemmé kiál­tották ki. Tennó hat 24 lapátos hajóval kísérte el Csabát. Káspi asszony korára való tekintettel nem vállalkozott a tengeri útra, hanem Riga fősámánnal visszatért Ordosz­ba. Azonban mégis büszkeséggel nézte végig a 24 hajóval, 1200 válogatott hajóssal el­vonuló hun hajóhadat és megkérte Riga fősámánt, hogy adjon kölcsön mordvin ácso­kat, hogy a Káspi-birodalom vizein is megkezdhessék a hajók építését. Derbent, aki

343

a Kasszu-lovas Káta-őrségek látogatása közben már járt Szidonban, azt a javaslatot tette, hogy az ottani hajóépítők szokásait is átvehetnék, s így a Tengeliz hajóépítését még jobban meggyorsíthatnák. Tennó a nagy szigetcsoport legutolsó szigetéig kísér­te el Csabát, aki hozzásegítette ahhoz, hogy hatalmát megerősítse. Ekkor a 24 hajó hiányait Tennó 6 hajójáról pótolták és a megbetegedett hajósokat friss erőkkel váltot­ták fel. Most már 24 hajóval 1 345 hajós indult el a kalandra.

A tengelizi ünnepség után három hajó vitte az Öregek Tanácsát Ordoszba. A hajón a további parancsok végett Galambka is Riga fősámán és Káspi asszony csoportjához csatlakozott. Csaba három fiát is magával hozta, mivel a kis Tenkes nagyon örült a hajón való utazásnak. Tengeliz és Galambka kezességet vállalt Csaba fiainak egészsé­géért, amíg a szülők visszatérnek kalandjukból. Ugyanis az Öregek Tanácsa csak úgy engedélyezte az indijókhoz Csaba második útját, ha öt gyermeke közül hármat vissza­hagy Galambka gondozásában, míg Lia és Lima fejedelmi lányok férjeikkel és kisebb gyermekeikkel hazatérnek Joli-Tórem drágakövével..

Azonban nagy baj történt, mert amíg Szőreg fősámán Ordoszban vendégeskedett, a kinajok megrohanták Tengelizt és teljesen lerombolták az erődítményt. Amikor hírt kaptak erről Ordoszban, azonnal felvonult a hunok hajóhada, de a kinajok gyors bár­káikon elmenekültek. Szőregnek csak a legnagyobb fia maradt életben, aki Tenkes társaságában volt Ordoszban.

Ekkor az Oregek Tanácsa úgy döntött, hogy Tengelizt nagyon meg kell erősíteni, mivel kinaj támadások mindig várhatóak. Egy év múlva az özvegy Szőreg feleségül vette Galambkőt, aki Csaba fővezér fiait is nevelte. Lakodalmukat az új várban tartot­ták, amelyet Tenkesről, Csaba fővezér legnagyobb fiáról nevezték el, mivel az Oregek Tanácsa a hajósok javaslatát elfogadta, és a mindig fürge kis Tenkesről nevezték el a közös erővel épített várat. Csaba fővezér távollétében Szőreg vette át Csaba birodal­mának irányítását és védelmét. Tennó alvezér is minden eshetőségre felkészült.

Csabának az úton sok nehézsége támadt. Melegebb vidékre érve járvány ütötte fel a fejét. Nyolc holdtöltéig kellett várniuk egy kis öbölben, amíg a harcosok és a hajó­sok egészsége helyreállt. Létszámuk 15 hajóssal és 5 gyermekkel csökkent. A nagy gyász mellett azonban az ötödik évben mind a 24 hajóval befutottak az indijók föld­jére. Liát és Limát öröm-újongás fogadta, amikor 3-3 gyermekükkel partra szálltak és szép ajándékaikat átadták szüleiknek.

Csabát igen meglepte, hogy a rokon indijók az aranytárgyakat nem sokra értéke­lik, még az építkezésekhez is felhasználják, főként a terembura és a tetőszerkezetek­nél, mivel azok így nem korhadnak el. Lia és Lima is összedugták a fejüket, majd a férjeikkel való tanácskozás után eldöntötték, hogy ha hazatérnek Ordoszba, akkor minél több aranytárgyat kell vinniük, mert az ott a legnagyobb érték. A Kasszu-lo­vasok Kásáiban mindent megadnak érte, olyan becsük van.

Összehívták a kalandozókat és szigorú titoktartás mellett megtárgyalták, hogy arra kell törekedniük, minél több aranyrög és aranytárgy, aranylemez legyen a hajójukon, amikor majd visszatérnek, de erről az indijókat nem kell tájékoztatni.

Az Ordoszból hozott áruk nagyon megnyerték az indijó törzsek tetszését. Csere­tárgyként Csaba kunjai főként aranytárgyakhoz ragaszkodtak. Kétévi kincskeresés és az újdonságok gyűjtése után a kalandozók Tanácsa úgy döntött, hogy minden hajó­ról 2 önként vállalkozó harcos visszamaradhat. Így 1 298 harcossal indulnak majd visszafelé, a gyermekeket nem számítva. Ígérete szerint Tennó azóta már kiépítette a kereskedelmi hajóút első részét Tengeliztől egészen Hajós-Kátáig.

Az első úthoz hasonlóan a kevésbé meleg területen újból partra szálltak vadászni. 344

Egy-két napig sok vadat ejtettek. Azonban a harmadik napon tollas fejdíszű harcosok jelentek meg és most már nyilakkal támadtak rájuk, ezért vissza kellett vonulniuk a hajóikra. A támadó harcosok sokáig kísérték őket csónakjaikon a távolból. Az isme­rős és megjelzett szigeteken őrséget telepítettek, hogy a következő utak zavartalansá­gát biztosítsák.

Csabát igen kellemes meglepetés érte, mivel Tennó az ismert sziget-láncolaton ha­lász telepeket létesített manzsu vezetéssel, akik friss élelemmel látták el a kalandozó­kat. A Szidonból származó kasszu-hajósok igen sok fürge bárkát készítettek. Ezeknek az előrejelzése miatt Csaba három gyermeke már Tennó székvárosában várta a boldog szülőket. Tenkes vitéz már 16 éves volt és gyermekházasságként eljegyezte feleségül Termónak a legnagyobb leányát, Kittit, a legelső rimalányt. Ezen az eljegyzésen érte­sültek Szőreg családjának pusztulásáról és Tenkesvár újjáépítéséről.

Ordoszban örömmel fogadták Csaba aranyszállítmányát és a kereskedelmi hajóút terveit. Az Öregek Tanácsa jóváhagyta Tenkes uralkodását Tenkesvárban és Csabát újból útnak indították.

Csaba az újabb útra már 48 új, 24 lapátos hajóval indult. Az Oregek Tanácsa azzal a paranccsal látta el: “Minél több aranylemez kerül a birtokába, annál tökéletesebben megörökítheti minden hun törzsnek Ataiszból való menekülését." Tennó halászai fel­fedezték, hogy a jeges északon szárazföldön is át lehet menni az őshaza maradék Bi­rodalmába, de nagy kerülővel sokáig tart az utazás. Tenkes vitéz és Kitti Tennó hajó­ival messze elkísérte a hunok hajóhadát. Azonban hamarosan visszatértek, mert a halászok szerint az ajnó törzs harcosai Tennó népe ellen támadást készítettek elő.

Tenkes azonnal visszatért Szőreg megmaradt hajóhadával és Esmerja síkságán le­győzték az áruló ajnó sereget, akik ígéretük ellenére hátba támadták Tennó alvezért. A menekülő esküszegőket már várta Micsubisi manzsu tyumenvezér serege és Tena hajósvezérrel együtt az ajnókat a tengerbe szorították. Ekkor Tenkes elrendelte, hogy Tena építsen várat az összekötő földnyelven Tennó apósának a védelmére. Innen visszatért Tenkes várába, ahol 5 év alatt három fia született: Bentó, Micsui és Vada.

Csabát a rokon indijók cseretárgyaikért mindennel ellátták és a harmadik évben tö­mérdek aranylemezzel és kincsekkel tért haza. A lerészegedett hajósok azonban az utol­só pillanatokban elárulták Csabát, hogy az aranylemezek Ordoszban sokkal többet ér­nek, mint Ataisz megmenekült népeinek földrészén. A felszálláskor Majakó, az Enlitt­hívők főpapja megátkozta Csabát furfangosságáért. A legrosszabb az volt, hogy hajósai hittek az ősi átokban és a legkisebb vihar is nagy zavart keltett babonaságuk miatt.

Két évig hánykolódtak a háborgó tengeren, míg végre a Tennó birodalmában kö­töttek ki. Tennó harca a bosszúálló ajnókkal igen gyakorivá vált, akik a síkságról foly­ton támadták a hegyi erődeit. Csaba hajóhadának megjelenésekor Tana vára felé hú­zódtak. Cseresznyevirágzás ünnepén újból támadásba indultak. Ekkor megmozdult a föld, tüzet okádtak a hegyek és a forró vizekben úsztak a jéghegyek. Az ajnók síksá­gát teljesen elborították a hullámok. A jószívű Tena hajójával meg akarta menteni a hullámokban vergődő ajnó harcosokat A túlterhelés miatt hajója elsüllyedt, s Tena csak úszva érte el Tena-várát, ahol hálát mondott ősei Tóremjének.

Később Csaba hajósai azt a hírt terjesztették, hogy Majakó átka miatt elszakadt a szárazföld és szigeteit elnyelte az áradat. Többé nem térhetnek vissza az Ataiszból menekült népek földjére. Hiába mondták meg a bölcsek és beavatottak előre, hogy a föld melegedése olvadásokat, földrengéseket és a vizek megemelkedését fogja okozni, az egyszerű hajósok ezt Majakó átkának hitték.

A 2360. medvetoros évben összehívták a Hun Törzsek Szövetsége Nagyszaláját.

345

Ezen még az agg Uvacsán is megjelent. Jukagir sámán Tennó birodalmából bejelen­tette, hogy újabb tűztenger rázta meg Tengeliztől észak felé a szigeteket és az ajnók síksága teljesen víz alá merült és az északi szárazföld kettészakadt. Hideg szelek és a jéghegyek áradata tönkretette az ajnók hajózását. Lehet, hogy Csaba eddig szállított aranyai és kincsei erősíteni fogják a hun törzsek szövetségének jólétét, de ez csábíta­ni fogja a kinajokat és az asszírok szövetségeseit, hogy megkaparinthassák kincsein­ket. Vigyázzunk, mert ezen évnek a katasztrófái a vesztünket okozhatják. E hírek hal­latára Euzkádi baskír hajós fiai Szidonvárban összevesztek a mordvin ácsokkal, és hajóikkal ismeretlen helyre távoztak.

A Birodalmi Nagyszala eldöntötte, hogy szüneteltetni kell a hajóutakat, mivel az­óta is hol itt, hol ott háborog a tenger. Az Euzkádi és Vízkaja-féle hajósok eltávozását is tapintatosan kell kezelni, mivel a sámánképzésen Vízkaja volt a leglelkesebb híve annak a gondolatnak, hogy egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedjen a Hun Tör­zsek Birodalma.

Csaba fővezér hajóhada ezért csak a partok közelében végezte a kereskedést. Sár­kányos hajóival végigkutatták az akkor ismert földrészeket. Riga fősámán lett hajósai megtalálták Vízkaja sámán baszkor hajósait egy meleg tengeröbölben, és ezen basz­korokkal fenntartották a hajózási kapcsolataikat.

(Amikor még Alaszka nem szakadt el Ázsiától, a hunok Amerikában keresték az őshazát. Peruban, később Mexikónak Ázsia felőli partjainál találtak csak rokonnépe­ket. Maya hun fejedelmi-asszony fiai voltak az első tengeri kalandozók Csabát meg­előzően.)

Hej rege rejtem

142. Arvisura

Góbi sivatag keletkezése

Uvacsán rovása

Kr. e. 1760-1700. (2280-2340. m.t.é.)

A 2280. medvetoros évben a sámánok előzködésén a mongol törzsek legifjabb sá­mánja, Tola lett az első, akinek a fő elve az volt, hogy nemcsak észak felé, hanem dél felé, a kinajok rovására is ki kell terjeszteni a 24 Hun Törzsszövetség szállásterületé­nek határait.

Ezért évenként kalandozásokat vezetett a Hun-síkságon át a kinajok délebbi szál­lásaira. Minden évben kincsekkel és a szolgák sokaságával tértek haza. Ezekkel a fo­goly szolgákkal kiirtatták az erdőket, hogy a legelőik, vetésterületük növekedjen, mert a kalandozásból hozott jószágállománynak az eltartásáról kellett gondoskodniuk.

A kinajok a “Béke és rokonság" szerződése alapján nem voltak felkészülve ezekre a támadásokra. Ezért a titokban felfegyverkezett hun törzsek nagy győzelmeket arat­tak. Sok szegény kinaj parasztot hurcoltak el főként a mongolok az akkor divatos bék­lyós szolgaságba. Ezért a mongol törzsek állatállománya folyton nőtt, és ezeknek újabb legelőterületre volt szükség. Tola fősámán parancsára még a Hun Törzsszövet­ség pásztorai is segítettek az erdők irtásában, hogy a nagy gazdagságot jelképező ál­latállomány minél inkább szaporodjon.

Ez a rablógazdálkodás azonban megbosszulta magát, mert a 2295. medvetoros év­ben igen nagy szárazság következett be és a marhaállományban pusztított a lépfene, A 142. Arvisurát a 2330. medvetoros évben Uvacsán úz sámán rótta le a 24 Hun Törzsszövetség törzseinek okulására.

346

amely a jószágállományt a felére apasztotta. Ezt még a pásztorok is elkapták és a ször­nyű betegségben sokan meg is haltak. Ekkor az Öregek Tanácsa megunva Tola önké­nyeskedését, újabb sámánképzést rendelt el az Ordosz Aranyasszony-kegyhelyén.

A 2300. medvetoros évben az úzok legügyesebb fiatal pásztorlegénye, Evenki apó unokája, Uvacsán lett az első az ifjú sámánok előzködésén. Ugyanis minden törzs két ifjút jelölt ki a sámánképzésre. Az úz nép a kardkovács Vadnát és a legügyesebb rénszavarvas pásztort, Uvacsánt jelölte ki.

Már az érkezésnél is Uvacsán lett az első, mivel igen hamar leesett a hó és rénszar­vas szánkón ő futott be elsőnek, így megkapta Joli-Tórem mindent látó kövét. Ami­kor a negyedik évben a kinajok mozgolódni kezdtek, Tola fősámán védekező háborút rendelt el, amelyet az Öregek Tanácsa helyeselt, de a Vezér Tanács csak fele arányban járult hozzá ehhez Pusztaszeren. Így Tola szava döntötte el a véres karddal meghir­detett védekező hadjáratot. Ebben a háborúságban Vadna is elesett, s így egyedül Uvacsán maradt meg a sámánképzésben az úzok közül.

Mivel a sámán előzködésen Uvacsán lett az első, az Oregek Tanácsa előtt, a bete­geskedő Tola jelenlétében kellett rögtön nyilatkoznia, hogyan képzeli el az Égiek se­gítségével a 24 Hun Törzsszövetség jövőjét.

Uvacsán az ordoszi úz kőműves legények értesítése alapján jelentette az Oregek Tanácsának, hogy a kinajok erősen készülnek, hogy a 24 Hun Törzsszövetség által megkötött szerződések megszegését megbosszulják és Tola fejét követelik.

Az ifjú sámánok élén Uvacsán azt javasolta, hogy kerülni kell a kinajokkal való összecsapást és térjenek vissza Bóta úz fősámán elvéhez, amely az 1560. medvetoros évben megalkotta a “Béke és Rokonság" örök törvényét, amely szerint nem folytat­nak egymás szálláshelyei felé kalandozásokat.

Az Oregek Tanácsa nagy többségben elfogadta Uvacsán javaslatát. Ezen tanácsko­zást követő tavaszon a kinajok észak felé özönlöttek. Az őrséget adó mongol törzsek a Hun-síkság déli részén vereséget szenvedtek és Ordosz felé húzódtak vissza.

Azonban a széki és kazahunok második védelmi vonalánál a kinajok csatát vesztet­tek. Az Oregek Tanácsa kényszerítene Tola fősámánt, hogy az ordoszi tanácskozáson hozza helyre tévedését és kezdjen tárgyalásokat a kinaj foglyok vezetőivel, mert az elemi csapások miatt a törzsszövetség nincsen abban a helyzetben, hogy hosszú há­borúskodást vívjon.

A tanácskozást Joli-Tórem kegyhelyén tartották, ahol a kinajok követelték, hogy a szolgaságba hurcolt kinajokat engedjék szabadon, hogy az ő veszteségeik is pótolva legyenek. Uvacsánnak a javaslatára úgy döntöttek, mivel a mongol törzseknek is nagy veszteségeik voltak, hogy azok a kinajok, akik a mongol legelő területeken akarnak maradni, azok maradjanak. A kinajok fele hazatért régi lakhelyére. "

Az öt évig tartó száraz idő 2300. medvetoros évben is nagy pusztítást végzett. A pusztaszeri előzködésen a vezérek úgy döntöttek, hogy a mongol törzs köteles a jó­szágállományának az egyharmadát átadni a letarolt erdők miatt veszteségeket szenve­dett törzseknek, hogy az újabb marhavész elől a 24 Hun Törzsszövetség állatállomá­nyát megmenthessék. Mivel a kinajokkal legelőször a mongol harcosok ütköztek meg, egy tyumen harcosuk pusztult el, s így húszezer szarvasmarha gazdátlanná vált. Ezért a második láncolatnál helytálló széki és kazahun tyumen tízezer szarvasmarhát kapott, akik az első évben Góbé vezér rendelkezésére a mongolok által letarolt erdők

" Mivel a kinajok a mongolokhoz beházasodtak mint szolgák, a mongol nevek egy része megválto­zott az Arvisurák szerint.

347

helyén lévő fúves pusztán legeltették az állataikat, de a nagy szárazság arra kénysze­rítette a hun törzseket, hogy azokat a hegyi legelőre tereljék, ahol a folyók mellett dús legelők voltak. Három-háromezer szarvasmarhát pedig az Öregek Tanácsa a kabar, az úz és a baskír törzsek részére adott, mert az esztelen erdőirtás következtében szállás­helyeik homok-pusztasággá váltak. Ezer szarvasmarhát pedig az ordoszi sámánköz­pontnak kellett beszolgáltatni a mongoloknak, hogy a kinajokkal való tárgyalásokkal kapcsolatos költségeket és az úzok veszteségeit fedezni tudják.

A 2302. medvetoros évben Góbé vezér kérte, hogy a hetedik éve tartó szárazság miatt a Bolhás-tó felé vándorolhasson a széki hunokkal. Ugyanakkor a feketehunok Kaza nevű vezére engedélyt kapott, hogy az altáji kabar síkság hegyvidékére vándo­roljon. Mivel az ordoszi úz kőműves törzs az ezer szarvasmarhával megkapta a lege­lőterülete elvesztése miatt okozott veszteséget, a földművelő második tyumen, az ogúzok a kazahunok Hangun vidéki szálláshelyeit foglalták el, míg a tatár törzsek a székihunok szálláshelyeit kapták. Pusztaszeren csupán a mongol törzseknek kellett az állatállományát legeltetnie. Tola szállásától egy napi járóföldre az úzok harmadik tyumenje az úz állattenyésztők legelő területén legeltette a harmadik ezer kapott szar­vasmarhát. A szomszédos tatárok ekkor nevezték el gúnyból az úzok állattenyésztő törzsét tungúzoknak. Evenki apó még élt, amikor a 2303. medvetoros évben a Szajá­non túlra vándoroltak a nagy szárazság elől. Ugyanakkor a manzsu törzs teljesen el­hagyta a szálláshelyét és napkelet felé vándorolt. Utána a Nanaj vezér vezette tungúz pásztor-törzs elszakadt az Evenki apó csoportjától. Az ifjú vezér a manzsukat követ­te, míg a Goldop vezette úz pásztorok az altáji kabarokhoz vándoroltak. A tatárok pedig megragadtak minden vásári alkalmat és gúnnyal illették az általuk tungúzok­nak csúfolt úz törzseket, pedig ezen úz állattenyésztők főként azért váltak külön, mert a rossz szomszédi viszonyt még a gyepű-elve szigorú betartása mellett is meg akarták szüntetni.

Az ordoszi sámánvárosban élt egy igen ügyes és gazdag kardkovács, akit már gyer­mekkorában Magúznak neveztek a játszótársai. Ez a Magúz évekig a kinajoknál töké­letesítette a mesterségét, majd amikor a Tola fősámán okozta feszültség keletkezett, a kinajok felkérték, hogy mint az úzok legjellemesebb kézműves embere, gondolkoz­zon, hogyan lehetne az ellenségeskedést megszüntetni. Ekkor gyötrelmes gondok lep­ték el Magúzt, és családja aggódni kezdett a kardkovács életéért. Egyetlen leánya, Gyöngyi vállalta, hogy felkeresi az ordoszi sámánképzés ifjait, mert csak azoknak a segítségével volt lehetőség arra, hogy megelőzzék a vérontást.

A kinajok húsz medvetoros évi megrendeléssel biztosították a Magúz vezette úz kardkovácsok jólétét. Kisleánya, Gyöngyi ekkor bevonult Joli-Tórem kegyhelyének rimalányai közé. Így naponta kapcsolatban állott a sámán-ifjakkal, és minden alkal­mat megragadott, hogy “Béke és Rokonság" eszméjét hirdesse.

Amikor a széki- és kazahun tyumenek győztek a kinajok ellen, mint rimalány, kap­csolatot teremtett a kinaj foglyokkal és rábírta a csatatérre induló Uvacsánt, hogy itt az ideje az úz elvek megvalósításának. Megvárták a győztes csapatok bevonulását és a káprázatos gyorsasággal érkező kinaj követek érkezését, s Joli-Tórem kegyhelyén a sámán-ifjak és a rimalányok összefogásával Tola fősámán ellenében megszületett a várva-várt béke.

“Békés palotaforradalom" után Uvacsánt fősámánná jelölte az ifjúság és az “Öregek Tanácsa" örömmel engedett az ifjúság jogos követelésének. Az ünnepélyes eskütétel után Uvacsán feleségül vette Gyöngyit. Boldog házasságukból három fiú született: Mura, Szura és Tura, akik mindannyian részt vettek a 2320. medvetoros évi sámán­348

képzésén, mivel a mordvinok és a manysik nem küldtek sámántanulót Ordoszba. Így a vezérek felkérték Uvacsánt, hogy részükre is vezényeljen sámánifjút a sámánképzés­re. Így a manysi népet Tura, míg a mordvinokat Szura képviselte, akik feleséget a manysik és a mordvinok leányai közül választottak. Mura pedig a barátság fenntartá­sa végett a kinaj nép fejedelmi leányai közül hozott feleségnek valót és élete végéig a kinajokkal bonyolította le a kard- és edénykereskedelmet.

A 2325. medvetoros évben Tura, első fiát Uvacsán fősámánnak, a boldog nagyapá­nak a gondjaira bízva, az Ural hegyek aljára költözött és várost épített, majd felállí­totta az Aranyasszony kegyhelyét. Ugyanakkor elindult a második fia, Szura is és a meríja-mordvinoknál telepedett le. Az első fiát Uvacsán udvarában nevelte fel és a Gabona-Anyának új kegyhegyet építtetett. Később a fiatal Szura házasságát bő gyer­mekáldás kísérte, mert minden medvetoros évben 2-2 fiúgyermekkel áldotta meg Kaltes-asszony, akik mindannyian az ordoszi Aranyasszony kegyhelyen nőttek fel, Uvacsánnak, a boldog nagyapának az irányítása alatt.

Mind a húsz ordoszi unokája megtanulta a rovást. Tudták a kegyhelyen megtalált Agaba fősámán rovását, amely arról szólt, hogy aki Kaltes-asszony nevére esküszik és megszerzi a Tóremek hitét, de aztán megszegi az Ata-Isis nevére tett esküt, azt min­dig sártengerrel, tűztengerrel vagy homoktengerrel büntetik meg az Égi-Atyák.

Ugyanis Agaba fősámán népét annak idején tűztengerrel büntették az Égiek, míg a kinajokat a tengerparti hódításuk miatt hét év alatt sártengerrel pusztították el Kaltes-asszony égi szent csatornái. Most pedig a “Béke és Rokonság" esküvel szente­sített törvényét megsértő Tolát, hét száraz éven keresztül homoktengerrel büntette meg az Élet-Anya, a jó Kaltes-asszony, mivel az Élet szent törvényeit megsértette: “Minden törzsi szállást az Élet-fáinak sokasága határolja, minden nemzetséget erdők szegélyezzék, minden hun törzset erdők közötti folyók válasszák el egymástól, amely­ben még a halfogás is tilos, nehogy a haragból keletkezett vérontás szennyezze be az Égiek bölcs törvényeit. Amelyik sámán-ifjú az Égi-Atyák törvényein nevelkedik fel, jutalomképpen a tűztenger, a víz- és a sártenger, valamint a homoktenger előtti Tó­reznek birodalmát a felavató szertartása után megtalálhatja."

Murát annyira szerették az Égiek, hogy javaslatára a Tola hitszegése miatt keletke­zett homoktenger viszályt bölcsen elrendezte a nagy tekintélyű nagyapja, Uvacsán fősámán. Amikor nősülés előtt állott, a kinajok egyik fővezérének kérésére a sárten­gernek a helyén keletkezett Agaba síkságára ment és igen gazdag feleséget kapott, aki­nek a hozzátartozói bőven ellátták Ordoszt élelemmel. Amikor a szép Majának a hu­szadik fia megszületett, egy álmot látott:

Gyermekei hajóra szálltak és megtalálták Joli-Tóremnek a tűztengerből kiemelke­dő szentélyét, amelyben érintetlenül állt Joli-Tórem aranyszobra ékes kövekkel kira­kott ruhában, “Pirosköves" csizmácskában, csupán a fejdísz hiányzik, amelyet Agaba ősapja elhozott magával. Fiai megbabonázták a tengert és az Aranyasszony szép ruhá­ját elhozták magukkal. Magukévá tették a Föld-Anya minden birtokát és szikrázó kö­ves kegyhelyét.

Mura gyermekei mind hajósok között nevelkedtek, és a kinaj és az ordoszi úz nagyapjuk szálláshelyei között hajóztak. Amikor felnőttek, egy hatalmas hajót építet­tek és a tíz nagyobbik unoka titokban, szüleik engedélye nélkül elindult a partok mentén, hogy felkeressék a tűztenger által elpusztított Agabák-birodalmát. A 24 Hun Törzsszövetség minden törzséből magukhoz vettek egy-egy ügyes harcost, s így 34 ifjú elindult a régi rovások figyelembevétele mellett a nagy kalandra. Három évig ha­józtak egyik szigetről a másik szigetre és a partok mentén, érintve a meleg és hideg

349

Nagyvizeket, amíg egy hegy alatt a távoli füstölgő hegység közelében kikötöttek. Minden törzsből 1-1 ifjú és Maja 5 nagyobbik fia elindult a tűztenger-hegye felé. Az ősi Agaba törvény szerint a többiek 24 napig várták, hogy visszajöjjenek. Állandóan a hajón figyelve halászgattak, hogy tartalék élelemről gondoskodjanak, a parton egy csónakot hagytak a visszatérőknek. A huszonnegyedik nap reggelén egy ifjú és egy leány szállott a csónakba és megindult a hajó felé. Az ifjúban felismerték bátyjukat, Mura ötödik fiát Mogyoróst és vele jött egy barna arcú lányka, aki alig tudott beszél