Kaltes asszony szekerén Barcika titkos arvisurája

Dabsa rovása

Kr. e. 1675. (2365. m.t.é.)

Batour Arvisurája szerint az Élet-templomának öröktűz szentélyében az Égi böl­csek lerótták, hogy az Égiek nem hagyták magára Földünket, hanem Kaltes-asszony szekerén gyakran meglátogatták.

Így történhetett meg, hogy Kemi-asszony, a medvék anyja Ragyolc, Miskolc, Ro­honc és Tiszolc történetében a vízbeesett kis mackó megszáradása végett az erdőt vil­lámával sújtotta. Így sikerült Miskolcnak az alvó Kemi-asszony szájából tüzet lopnia, hogy a Földön megmaradhasson az Örök-tűz. Ezt a tüzet aztán gondosan őrizgették és edényeket, téglákat égettek vele, sőt a Kékleny-hegy ércéből még vasat is olvasz­tottak. Ezen tűzszerzést minden évben megünnepelték a csillagok járása szerint és a réz vagy vasüst készítők, valamint a nyílhegy és szögkovácsok a szenthelyeiken a tűz­szerzési ünnepi evéseket lerótták. Barcika-asszony, Uvacsán unokája ezen feljegyzé­sekre a Szavárd törzs szentélyében talált rá, amikor Káspivár Birodalmának összes értékeit magához vette. Boldogan vitte haza Uvacsán fősámánnak, aki ezt gyűjtötte.

Amikor Sis-Tórem Ruda-Tórem üstjéből a tüzes golyókat szertegurította, minden Égi-lakót megbízott azzal, hogy golyóját figyelemmel kísérje. Joli-Tórem a Földet kapta, Kaltes-asszony a Szíriuszt. Nyomban megfogadták, hogy mindenben segíteni fogják egymást.

Mivel Kaltes-asszony volt az Élet-anya, birodalmában élénk életet teremtett. Ami­

356

kor Kaltes-asszony szekerén a Földet meglátogatta, azt embermagasságú víz borítot­ta. Búvár kacsát buktattak az ősvízbe, ami iszapot hozott fel, amely rohamosan nőni kezdett és rajta életet teremtettek. Később megteremtették a Kaltes-asszony bolygó­ján élő embert. Kaltes-asszony lelket lehelt beléjük. Később felmentek az Egi Biro­dalomba, majd Kaltes-asszony szekerén teremtményeiket meglátogatták. Bizony, sok hiba csúszott a dologba, mert az Élet-anya több lelket lehelt saját embereibe. Ezért nála az emberek gyorsabban fejlődtek és szaporodtak. Kaltes-asszony örült, hogy Kemi-asszony alvásában a mackó megmentőit Öröktűzzel megajándékozta. Az Égi­lakók azonban mégsem voltak megelégedve. Ezért Kaltes-asszony bolygójáról embe­reket hoztak a Földre, hogy azokat bölcsességre és tudományra tanítgassák. Az 1856. Tűzszerzési évben Hárpia-Tórem észrevette az Égiek munkáját és a Holdat mérgében a Földhöz vágta. Kaltes-asszony szekere is megsérült és 5 férfi 3 nővel a Földön ma­radt. Anyahita aranyasszony a lábára megbénult, amikor Kaltes-asszony szekere meg­sérült, és így a bolygójukon használatos jelekkel írni kezdte a Földünkön való továb­bi életük történetét.

Először csak egymás között szaporodtak, de unokáik már Földünk lakóival is há­zasságra léptek. Ezért minden utódukat Égből jötteknek nevezték. Ezek a földieket magasabb tudományokra megtanították.

Amikor a Földünk felmelegedése folytán Ataisz-Birodalmának elsüllyedése volt várható a 7750. Tűzszerzési évben, az Élet-Templomát Sumérba mentették és 5 várost alapítottak, amelyek közül Suruppak az írópapok városa lett. Itt helyezték el Anyahita Arvisuráinak titkos rovásait. Azonban Eridu, Szippar, Bab-Tibira és Larak minden évben 1-1 ifjút küldött az írnokok képzésére, akik az Égiek tudományát és azok látogatásait lemásolták és szent titokként szentélyeikben helyezték el.

Innen tudta meg Batour, hogy a 24 Hun Törzsszövetséget a 9468. Tűzszerzési év­ben alapították meg és Ataisz a 8470. Tűzszerzési évben süllyedt el. Káldi-föld első Sumér telepesei a 7750. Tűzszerzési évben így rótták le a Nagy-Özönvizet a surupak­ki papok révén.

“Hárpia-Tórem nem jó szemmel nézte Kaltes-asszony tevékenységét, hogy Joli-Tó­rem Földjén megjelent a Kaltes-asszony szekerével, s a Föld lakóit bölcsességre és tu­dományra oktatták Kaltes birodalmának lakói.

Ezért felkereste Ármányt, Ördögöt és Halált, tanácsot kérve tőlük, miként pusztít­sák el a Földet. Ármány azt tanácsolta, hogy vágjon a Földhöz egy Holdat, amely ke­mény-hideg testével széttöri a Földet és az meg fog semmisülni. Az Ördög örült, hogy a hegyek az ütődéstől majd tüzet fognak okádni. A Halál meg azon örvendezett, hogy a Hold jeges pora megfagyasztja az amúgyis elszaporodott emberiséget és a nagytestű állatvilágot. Ezen tanácskozást azonban kihallgatta a Kemi-asszony, min­den medve anyja. Titokban értesítette Kaltes-asszonyt, aki olyan nagy szelet fújt a Föld felé, hogy a Holdat is térítse el az útjából, s ez így csak egy kissé érintette a Föl­det, de így is annyi port szórt a Földre, hogy azon megjelentek a jégsapkák és min­den fagyni kezdett a jégkúpok alatt. Az ütődéstől a hegyek csúcsai tüzet okádtak és hamu borított el mindent. Az állatok menekülni kezdtek a melegebb területek felé. Az emberek azon csoportjai, akik az Égiektől eredő tudásuk folytán gondolkozni tud­tak, azon dolgoztak, hogy legyen ennivalójuk és bundáikból ruházatot csináljanak, majd futottak utánuk. A Nagyvizek elborították hullámaikkal a szárazföldeket, még a dombokat is embermagasságú víz borította el.

Milyen bölcs volt Kaltes-asszony, aki a Birodalmából hozott embereket előrelátó­an melegebb vidékekre telepítette, hogy a Föld lakóit oktassák. A tudományok ter­357

L fesztői mind Ataisz felé menekültek. Kaltes-asszony fia, Szíriusz panaszra ment Sis­

Tóremhez Hárpia gonosz cselekedete miatt, aki megtiltotta, hogy az általa létrehozott golyókat egymáshoz dobálja és ezáltal a Halál uralkodjon teremtményein. Hárpia­Tórem megfogadta: Többé nem fog előfordulni az Égből jött halál.

Hárpia-Tórem azonban rosszindulatú volt, mert a 2066. Tűzszerzési évben felbé­relte az Egi Sárkány-Kígyót, hogy a Holdat a Föld felé térítse el, aki farkával meg­csa~ta a Holdat, s az a Földet megremegtette.

Ujabb hideg porvihar zúdult végig a Földön, amely recsegett és a hegytetők tüzet röptettek szét. A Nagyvizek hulláma vízbe fulladó emberekkel volt tele. Szíriusz azonnal Sis-Tóremhez sietett, és panaszt emelt Hárpia ellen. Ekkor az Égiek tanács­kozása elrendelte, hogy Holdunk szabályos forgását senki ne háborgassa. Így a Föld virulni kezdett.

Sumérban is vita keletkezett, mert Eridu, Szippar és Suruppak bölcs lakói azt mondogatták: Kaltes-asszony birodalmából beavatottak jöttek a Földünkre, akik a földlakókat mindenre megtanították. Bab-Tibiria és Larak beavatottjai azt állították, Kaltes-asszony a Birodalmát fiára, Szíriuszra hagyta, míg ő Sis-Tórem Szentházába ment lakni és ezután onnan fogja igazgatni a Világmindenséget. Ebből egy kisebb háborúság keletkezett, amelynek kapcsán a Szíriusz elmélet tagjai elhagyták Bab­Tibira és Larak környékét és Ménes beavatott birodalmába távoztak, ahol a beavatot- `

tak már elkezdték írni a Holdfogyatkozásokat, s minden napfogyatkozást is megörö­kítettek. Ménesnél Szíriusz létét ismerték el Kaltes-asszony birodalma helyett. Itt a sumér beavatottak a sokezer éves krónika-jegyzeteket írásba foglalták.

Az Égiek elrendelték, hogy Kaltes-asszony hatalmas erősségű hangján közlekedő Szekere többé nem mehet el a Földre, mivel Szíriusz golyója egyre távolodik Joli-Tó­rem Földjétől, hanem az Égi-Gömbökkel és az Égbolt-gyémántjaival ellenőrizzék a Föld beavatottjainak a munkáját. A Szíriuszon az emberek a gépezeteik alkalmazása miatt már régen beszüntették a háborúkat, az öldökléseket, mert amúgy is sok ember esett a gépek áldozatává. Inkább az Élet-Titkainak megismerésére törekedtek. A leg­utolsó Szíriusz-gömböt a 8470. Tűzszerzési évben küldték az Eridu melletti tenger­hez, de meghibásodás miatt nem tudtak visszamenni Kaltes-asszony birodalmába. A beavatottaknak azt a parancsot hozták, hogy a Földön a három, mindent pusztító tüzet emberek ellen soha ne használják és csak jelzésként robbantsák fel. Ezt meg is tették Suva parancsára, amikor Ataisz teljesen elsüllyedt és az agg beavatottak az em­bertelenségük miatt felrobbantották. Kuszkó vitte a másodikat magával, míg Buda a harmadikat Sumérba hozta és Nippurban, a beavatottak szenthelyének közelében azt biztonságba helyezték. Buda elrendelte, hogy ezen robbanó szerkezetet mindig az Élet-Temploma irányítsa. Csak akkor használhatják, ha az emberek Isten nevét bűnö­sen használják.

A beavatottak bölcsessége szerint a csillagjós papság Szíriuszról hozott tudományá­val megállapította, hogy a 25 920 év alatt fordul meg a Világmindenség a kiinduló pontjára, és minden 2160. évben más és más Csillagképben áll SZET, a Napisten. Ha a Föld lakói a Vízöntő Világhónapjába fognak kerülni, akkor a gondolkozásuk vilá­gosodni kezd és a Szíriuszhoz hasonlóan megszüntetik az esztelen háborúskodásokat. Erről az Egiek az Egbolt gyémántjai révén fognak meggyőződni.

Amikor Riga fősámán a Hét-vári-Nagyszalára a 24 Hun Törzsszövetség hajóhadát útbaindította, Barcika unokáját is elküldte, hogy a szavárd hagyományokhoz hason­lóan az embereknél megmaradt mondákat gyűjtse össze.

358

A Fanszur tartományban hajóra szállt Péh beavatott elmondta Barcikának, hogy a Kaltes-asszony birodalmából jött beavatottak szerint csak egy Isten van és a többi Is­tenek csak a földi emberek agyából pattantak ki. Rájuk kell hagyni mindent, hogy az Égiek hite fölöttük álljon. Minden katasztrófáról, amelyik a Földünket fogja érni, elő­re tudnak az Égiek és egy feketébe öltözött férfi és nő figyelmezteti a népet a vesze­delemre.

A Lár tartományban hajóra szállt Léh beavatott elmondta, hogy az Égiek előre ér­tesítik a beavatottakat a veszedelmekről, így az Égieknek a torzsalkodását évekkel hamarább tudatták a beavatottakról. Azok mind Ataisz felé húzódtak, ahol a Kaltes­asszony birodalmához hasonló jólétet teremtettek. Amikor a Napisten lángolása mel­lett megolvadtak a hósapkák, előre tudták, hogy víz fogja elborítani a jégárból a jó­létben élő Ataiszt. Az Istenek előtt kedves embereket értesítették Ataisz elhagyására, mert fortyogó vizek özöne nyeli el gazdag birodalmukat. Barcika Nippurba érve fel­kereste Péh és Léh beavatottakkal a tudós papok szentélyét, ahol tudomásukra hoz­ták, hogy a Hárpia-Tórem által a földhöz vágott Hold nyugaton érte Atlantisz-föld­jét, ahol még a tengerben is mély árok keletkezett. A földrész nyugati része nyomban elsüllyedt. Az üvöltő Égi Sárkány farkával a Földet súrolta Kuszkó birodalmában és a búvárkacsa által felszínre hozott Földet összetördelte, ezért a tengerparti lakóhelyek a hegységek tetejére kerültek. Kurdfia hegységeiben is a búzaszemű eső hegyeket dön­tött le. A Föld fortyogott, s a piros hegyekből láva ömlött le, és a síkságon hegyek keletkeztek. Sötétség borított mindent, még a dombokat is embermagasságú hullá­mok borították. Az Elet-gömbjein Kaltes-asszony Égi-lakókat küldött és Sumért föld­művelésre tanították.

Amikor a Nagyfolyó torkolatvidékére értek, Gabon beavatott súlyos betegségéből felépülve elmondta Barcikának, hogy az Égiek gyakran szálltak a földre. Kaltes­asszony szekerén és a Földieket Égi-tudományokra tanították. Az Égiek azonban, Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan csak a melegebb vidékeken szálltak le a Föl­dünkre, mert itt gondtalanabb volt az élet és a hideg hózáporok nem pusztították el a terményeiket.

Nabatiból teve-karavánon a Hírös-kapuba mentek, majd az Élet-Templomát keres­te fel Bab-Tabira és Larak papjai társaságában. Megtekintette a Fehér-Sárga-Vörös­Fekete feljegyzéseket, amelyben az Élet-titkai voltak egytől-egyig megörökítve. Ezek­ben volt leírva, hogy néha Kaltes-asszony szekere helyett az Egbolt-gömbjeivel és az Égbolt gyémántjaival az Égiek meglátogatják a Földet a Világhónapok évfordulóinak 24. évében. Ilyenkor még az emberek gondolatait is fel tudják fogni csodás rezgésér­zékelőikkel. Boldogok, hogy társbolygójukon is bekövetkezhet a Nagymindenség ré­gen óhajtott békéje!

Érdekesnek találta Barcika azon feljegyzéseket is, hogy a Hold ütődése miatt soká­ig lángolt, majd füstölt a Nagyvíz és Atlantisz lassan süllyedni kezdett. A Larakiak szerint 432 000 medvetoros évvel a Nagy Özönvíz előtt jelentek meg a Kaltes-asszony szekerén érkezők először a Földünkön. Sumérban úgy tudták Suruppak bölcsei, hogy a legutolsó Kaltes-gömbben 2 pulit is hoztak magukkal az Égi-utasok. Visszamenni már nem tudtak a tenger lángolása miatt. Az azóta elszaporodott pulik a pateszik és a királyok birkáit őrizték. A nagy Özönvíz előtt 10 királyi család 432 000 medvetoros évig uralkodott. Ezt a bölcsek titkos feljegyzései úgy magyarázták, hogy a sivatagok­ban éhínség uralkodott, de a csatornás földművelés miatt Sumér bőségben élt. Ezért az egyes királyok az evéseiket számolták éveknek, sőt volt olyan király, aki az egyes fogásokat nevezte egy evésnek. A szolidabbak a napi háromszori étkezés számolásá­

359

val is beérték. Így, aki, mint például Gilgames, 126 évesnek mondta magát, lényegé­ben csak 42 évet élt a 24 Hun Törzsszövetség medvetoros évének számítása szerint.

A suruppaki bölcsek szerint a királyok az Égből kapták hatalmukat. Ez annyit je­lentett szerintük, hogy király csakis az Égből jötteknek keveredés szerinti leszárma­zottja lehetett. Így Gilgames is kétharmad részben volt Égi eredetű és egyharmad részben földi, bár Eriduban éppen fordítva tudták. Bab-Tabira és Larak kivándorlói­val királyi eredetűek is mentek Lótanu bölccsel és Karnakban papi kiképzést kaptak. A beavatottak települései Agaba-óm, Indijó-óm, Parszi-óm, Anina-óm és Uruk-óm voltak. Ezek magukkal vitték az Égiek tudományát.

Amikor Barcika a szippari bölcsek városába ért, úgy intézkedtek, hogy az Égiek tit­kos, robbanó gömbjét a Hétvárosi-Nagyszala értelmében Karnakba kell szállítani a beosztott személyzettel együtt. Ezt a megmaradt Tengermelléki-sumér birodalom vál­lalta és Barcika megvárta annak az útbaindítását. Utána Suruppakban Barcika még részt vett egy olyan vitán, hogy a 24 Hun Törzsszövetség medvetoros évei szerint a csillagjósok régi feljegyzései olyan évekről is tudnak, hogy a Napasszony lángolásától függően egy év csak 360 napból állott, míg néha 380-ből. Azonban már régóta olyan nyugalom uralkodik, hogy 365 napot lehet számolni a hévenként esedékes Tárkány­nap hosszabbítással minden 100 évben a Nagyszala napjával meghosszabbított med­vetor evéssel. A Holdevésekben való számítást a 24 Hun Törzsszövetségben és a szavárd bölcsek már figyelembe sem veszik, mert a Tűzevésnek ünnepe biztosabb.

Hazafelé vándorolva a Szavárd földön a pásztorok között feljegyzett átkozódást: “Szakadjon Rád az Ég!" szójárásuk Barcikát mélyen elgondolkoztatta. Vajon nem a nagy katasztrófára való emlékezést rejti ez magában?

Bizony a betegségek gyakran megtizedelték az őslakókat. Az Égből jöttek a járvá­nyok elleni beoltásokkal ellenállóbbak voltak, ezért a keresztezettek is jobban szapo­rodtak. A kutyák között is nagy volt a veszteség, de az Égből jött pulik ellenállóbbak voltak. A gazdáik megsértődtek, ha a nyájőrző pulikat kutyáknak nevezték.

Az Égből jötteknek nemcsak a puli volt a kedvencük. A legnagyobb Kaltes-asszony szekerén kis úszómedencében delfineket is hoztak magukkal, hogy azokkal szórakoz­zanak. Ezeket a delfineket aztán egy tóba telepítették, ahol azok jó nagyra megnőttek. Amikor Kaltes-asszony bolygójára visszamentek volna, a delfinek észrevették a készü­lődésüket és a tóból levezető folyócskán a tengerbe szöktek, ahonnan játékosan magasra szökdelve eljöttek ugyan búcsúzni, de visszamaradtak az ataiszi tengerben. Azóta már nagyon elszaporodtak. Némelyik közülük még az emberekkel is szót tudott váltani.

Némelyik Égből jött csoport Kaltes-asszony szekerén beszélő madárkákat is hozott a társbolygónkról, amelyek a nyelvüket felvágva beszélni tudtak egyes szavakat, de némelyek enélkül is tudtak az emberek által használt szavakból utánozni.

Az Égből hozott három robbanó szerkezetből egyet a Suva által Ataiszben felejtett elaggott pateszik a Kékleny hegységben felrobbantották a becsapás miatt. Ekkor sok ravaszul menekülő meghalt vagy elpusztult az Égiek tüzében.

Kaltes-asszony bolygóján ezt a mindent pusztító hatást közömbösítették azáltal, hogy kiépítették a védelmi alagút-rendszert. Ezek az időjárás változásakor is jó célt szolgáltak, mert száz ölnyi mélységben a hideg időszakban sem kellett fűteni. Sőt arra is jó volt ez, hogy a régebbi háborúskodásuk idején az ellenség lent nem tudta a leve­gőt szennyezni, s így a fulladás veszély elkerülhető volt. Ezért az Égből hozott gon­dolatok szerint minden száz medvetoros évenként az Égi csillagok járása szerinti Nagyszala-napot csak olyan vidéken szabad megtartani, ahol a megelőző száz év alatt egy biztonságos alagút-rendszert ki tudtak építeni.

360

Ezért az Óm-jelzésű építési szakemberek minden építkezésüknél az alsó világot építették ki először, ahonnan az egész építményük hőmérsékletét és levegő-tisztasá­gát szabályozni tudták. Ezen előre kiépített, több rétegű alagútrendszer védett az esetleges robbanó-szerkezetektől, hőmérséklet szabályozó volt és a levegő tisztaságát is tudta az emberi életre alkalmassá tenni.

Baluki tanfejedelem oktatásaiban bebizonyította, hogy Buda kőfaragó fejedelem robbanó szerkezetét Tunguszkában a tungúzok felrobbantották a lelketlen hittérítők fosztogatásai miatt.

Hej rege rejtem

144. Arvisura

Atlantic titka

Tuliás fősámán, Habos beavatott, Kr. e. 2780-1685. (1260-2335. m.t.é.) Dongolka aranyasszony, Vízkaja rovósámán,

Dabsa, Abisu és Tanjo rovása

A 2355. Medvetoros évben (Kr. e. 1685) a sámánképzésen Tuliás lett az első, Riga és Tardona legnagyobb fia, a kiváló hajós, aki a fővezéri képzést és a hun törzsek ez­zel kapcsolatos nagy vetélkedőjét is megnyerte.

Ordoszban a Csaba-féle hajós kalandozás ellenzői azt bizonygatták, hogy Csaba igen aranyszerető, aki kezd a saját hasznára dolgozni, ezért az 5 éves kalandozásáról nem fog visszatérni.

A beavatottak előrejelzése szerint Csaba nem fog befutni hajóhadával Tengelizbe az Aranyasszony ünnepén, hanem csak az aranylemezeket harácsolja.

Hiába készült el a 48 új hajó, várva Csabáékat az Aranyasszony ünnepére, Tennó Birodalmából is jelentették, hogy Csaba nem érkezett meg. Ekkor az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy Uruk-népe érintésével keressék meg Szidonvárával a hajózási kap­csolatot, mert a víz-elhelyezkedési törvények és a beavatottak előrejelzése szerint hoz­zájuk is el lehet jutni.

Tuliás ifjúsági fővezér és fősámán kapta meg a parancsot, hogy a beavatottak titkos jegyzetei alapján, az emberevők nagy szigeteit kikerülve, az Indijó telephelyek érin­tésével keresse meg Uruk népét. Majd Nippurban megkapja a 12 bölcs parancsát, ke­resse fel Őrsur héttörzsbeli ifjúsági vezért a Híres kapuban, Gandás kisebb fiát, aki harckocsis csapataival Bothont meghódította.

Tárkány napjára a hokjenek feltétlenül fussanak be Kilaji gyarmatára (mai Taivan síksága), ahol élelmet kötelesek felvenni. A második Tárkány napjára Fanszűr tarto­mányba kell érniük, ahol kötelesek Uruk népének gyarmatán a termény-betakarítás­ban segédkezni, itt Péh beavatottat a hajóra felvenni és Nippurba szállítani.

Harmadik Tárkány napjára kell az Indus folyó menti Lar-tartományba érniük és ott Léh beavatottat a hajójukra felvenni.

Egy évet töltöttek Nippur (Napúr) városában, ahol a 48 hajó 2400 főnyi hajóslegé­nye részt vett az öntözéses gazdaságok munkáiban, hogy a jövőt illetően Uruk népé­nek tudását megtanulva, azt terjesszék. A 2400 személynek mindig meg kellett len­nie, még akkor is, ha betegség miatt sokan kiestek, vagy Uruk népe gyarmatairól fel­vett elszállítandóit, vagy beavatottait kellett a hajókra felvenni.

Nippurban is lemaradtak ketten, mivel a vörösvíz kapujának szűk zátonyain át kel­lett valakinek vezetnie Tuliás seregét. Lovasok mentek Őrsúr Hétvárosába, hogy 361

szidonvárból, Árpádvárból és Hatsasból minden beavatott jelenjen meg az Kr. e. 1680 őszén megtartott tanácskozáson.

Egész úton morajlott a Nagyvíz, a hajóik himbálóztak, csak egy vitorlát tudtak használni, amely elég kezdetleges volt. Kísérőik csodálkoztak, hogy a vörösvíz záto­nyait elborította a tenger, amely a hegyvidék közepéig is felemelkedett.

Mire Hétvárosba érkeztek, az ordoszi futárszolgálat már jelentette a Hidegvizek betörését, Tennó Birodalmának elszakadását az Ajnók-földjétől és Majakó átkának bekövetkeztét Csaba elhúzódott idejű kalandozásának büntetéseként.

A Hétvárosban összesereglett beavatottak között heves vita alakult ki ezzel kapcso­latban. Tuliás hangoztatta, hogy mindezek csak az erős felmelegedéssel vannak kap­csolatban. Ha a felmelegedés tovább tart, akkor a Híres-kapun át lehet majd hajózni. Ezt sokan hihetetlennek tartották, de Uruk népének voltak olyan feljegyzései Nip­purban, hogy amikor a legnagyobb volt a Nagyvíz, akkor valaha ezen tájon bárkák­kal közlekedtek. Ekkor Őrsúr azt javasolta, hogy a bothon rabszolga lázadásából meg­maradt szabadokkal és az elnyomókból kikerült rabszolgákkal meg kell ásatni egy urkundi öntözőcsatornát, hogy a 48 hajó rajtuk áthaladjon. Az urkundi csatorna uruk-népének 24 ölnyi széles, fő öntözőcsatornája volt.

Amikor szavazásra került a sor a tervről, 12 beavatott mellette, 12 beavatott pedig ellene volt. Riga fősámánnak az volt a titkos parancsa, hogy a lett hajósok kötelesek 12 évi hajózással a lettek legújabb települését a Marina Birodalmi száraz út helyett vízen megközelíteni, hogy megláthassák, vajon Atlantic birodalma létezik-e még a Nagyvíz másik oldalán?

Habos, az ordoszi beavatott, magának azt követelte, hogy Riga helyett 25.-nek sza­vazhasson, de azt a többiek nem engedték meg. Ezért önérzetében megsértve, amikor a 24 hajó elindult, 6 hajóval a vörösvíz kapujában, a megemelkedett Nagyvízben le­maradt Tuliás hajóhadától és Haboshon néven gyarmati települést létesített.

13. ábra Tubás útja

362

Surupaknak, a bölcsek városának a feljegyzései szerint már volt a múltban olyan hajóút, amikor a “Nagyfog" szikláitól eltávolodott az örök jégmező és vízi úton At­lanticba lehetett hajózni. Ezért a bölcsek városának legfiatalabb tudója: Lótanu vál­lalkozott arra, hogy amíg Riga fősámán hajóhadának a fele Uruk népének gyarmatvá­rosai között bonyolítja le a kereskedelmet, addig a megmaradt 24 hajóval végrehajt­ják Riga fősámán parancsát és Vízkaja gyarmatának érintésével felkeresik a lettek Nagyvíz melletti új lakhelyét és ott telepednek meg a hajósok.

Mivel Habos 6 hajóval lemaradt, csak 18 hajó folytatta útját. A hatodik Tárkány napját Magadi szigetén töltötték, ahol vetettek, arattak, majd szárított húsokkal és magvakkal felszerelve folytatták útjukat. Közben Lótanu lerótta, hogy Habos beava­tottal Asmari, Ariki, Engira, Nadhari, Samari és Viharzó rovástudók maradtak hajó­ikkal az új gyarmaton, Haboshonban és ott Uruk népének tudását terjesztették.

A kellemes éghajlatú Magadiban is maradtak le hajósok, akik a hegyilakók család­jába benősültek. Viszont ezen családok vállalkozó ifjaiból a hajósok létszáma kiegé­szült. A következő Tárkány napig a “Nagyfog" hegyéhez értek, amelynek síkságán magvaikat elvetették. Lesarlózni már nem tudták a terményt, hogy megszáradjon, hanem féléretten hordták hajóikra és a hóviharok beálltakor elhajóztak. Csak a mele­gebb vidékre érve szárították meg az ehető magvakat, hogy éhségüket csillapítsák. Lótanu a legfontosabbnak azt tartotta, hogy a tanúja lehetett a bölcsek rovása igazsá­gának: a felmelegedés folytán Atlanticba érhetnek ezen az úton.

A Nyolcadik Tárkány napját a Nagy-folyó öblének síkságán töltötték, ahol bő ter­mést takarítottak be. Lótanu a Surupakból hozott vázlat alapján tudta, hogy a kilen­cedik Tárkány napjára egy Uruk-földjéhez hasonló éghajlatú vidékre érnek, ahonnan egy kis hajóskaland után megláthatja a bűvös Atlantic déli partjait. Amíg 15 hajónak a legénysége élelmet termelt, Lótanu 3 hajóval kihajózott a viharzó Nagyvízre, s va­lóban meglátta Atlantic déli partjainak szigeteit. Ezen vállalkozás 2 hajóba került, mert visszafelé a nagy viharban elsüllyedtek. Így a termés betakarítása után már csak 16 hajóval indult el Tuliás, hogy a tengerparton elérje Ordosz lovasbirodalmának első Futárállomását, amelyet Gandás és Barnaburony olyan gondosan kiépített.

A tizedik Tárkány napján hajóztak be 16 hajóval Rabatiba, ahol Órsúr gondosko­dása folytán sok élelemmel várták a kalandozókat és a beavatott pateszit diadalmenet­ben kísérték szállására, ahol át kellett adnia a Hétváros bölcsei részére készített fel­jegyzéseket.

Rabatiban Őrsúr parancsára a legépebb 5 hajót új legénységgel látták el és Vízkaja rovósámán vezetésével, amíg a 11 hajót javították, körülhajózták a zsugorodó Atlan­tic Birodalmat. A legutóbbi eljegesedés előtt, Surupak bölcseinek feljegyzése alapján zöldellő szigetbirodalomból állott Atlantit, ahol az emberek jómódban éltek. Amint a felmelegedés következtében az időjárás mindinkább melegebbé vált, fogyott a szá­razfóld és a földrengések következtében Atlantit boldog lakói kénytelenek voltak a jéghegyek alól előbukkanó szárazföld síkságaira és hegy-gyűrődéseire vándorolni.

A 11. Tárkány napot Tuliás a tizenkét ordoszi hajóval Vízkaja rovósámán rejteköb­lében töltötte, ahol bőven ellátták őket élelemmel, sőt a kiöregedett hajósok itt éppen úgy, mint Rabatiban, megtelepedtek és helyüket újabb, fiatal hajósok foglalták el. A lettek, lívek, csudok és virolájok azonban konokul kitartottak és a 4 lemaradt hajó elmellőzésével, a 12 kijavított, 24 lapátos és a Rabatiban 3 vitorlával felszerelt hajó­jukkal befutottak Riga fősámán gyarmatára.

Így a 12. Tárkánynapot Tuliás hajósai már az elaggott Riga fősámán Nagyvíz mel­letti városában ünnepelték. Az agg fősámán a főpateszi hordozószéken vitette ki ma­363

gát a megérkezett büszke hajósai közé. Tuliás örömmel csókolta meg atyját és Don­golka aranyasszony boldogan mutatta be Rigának az útközben született 5 unokáját.

Nyomban tanácskozást hívtak össze. A letteknél is megalakult Oregek Tanácsa előtt Tuliás a következőket adta elő:

Barnaburony és Derbent megszervezte a “Saka-Birodalmat", szövetségben Uruk, Babilon és Bothon népeivel. A kasszuk utódjaként Gandás fia, a beavatott Őrsúr meg­alapította Hétvárost és Nippur-Surupak bölcseivel a Szellemvilágban is uralkodik. i

A felmelegedés folytán Atlantic földrész területe már eddig is a harmadára csökkent. A déli sáska népek a Rabati alatt lévő síkságra özönlenek, míg az északi, szőke Atlantic lakók már a rokon káldorokat is kiűzték otthonaikból. Ezek közül a leghan­gosabbak a digó-népek, akik körömszakadtáig ragaszkodnak Atlantichoz. Egy kis ré­szük már Vízkaja rovósámán lakhelye közelébe is elhajózott, ahol a szívós Tarkós né­peket is leigázták.

Habos beavatott utólagosan engedélyt kapott arra, hogy Uruk és Bothon népének szomszédságában letelepedhessen. A titkos tudás egy része a 24 Hun Törzsszövetség részére elveszett, mivel a rovástitkokat engedélyünk nélkül a Haboshonban felállított tudósképzésen a köztudatba átvitte. Rabatiban találkoztam egy öreg elmenekült ha­jósunkkal, aki ezt elmondta.

Tasmata fősámán a Kr. e. 2780. év legutolsó sámánképzésén azt a parancsot adta a beavatott sámánoknak, hogy az eddig tanultak alapján állapítsák meg a csillagok és a hold járása szerint az idők szabályos múlását és keressék fel Kuszkó birodalmát.

Ekkor a süllyedésben lévő Atlantic egy földnyelvén még bárkák használatával el tudtak menni Kuszkó Birodalmába. Onnan visszatérve, Kufud beavatott vezetésével egy földmozgások ellen épített peremes alkotással elkészítették a Világépület kicsinyí­tett mását. Utána megállapították a beavatottak új időszámításának kezdetét, amely a mai tudományunk szerint Kr. e. 2769. július 17-e1 kezdődött. (A 1271. medvetoros év Tehén havának 17. Napján). Ezek után az időszámítás tökéletesítésével Hana, Kafrád, Arkádi és Altagur foglalkoztak.

Elsőnek Uruk-népe szokásai szerint Őrsúr emeltette fel Kuszkó birodalmának szo­kása szerint az ún. Szakharc peremes építményét. Ezt Altagur 12 évig (Kr. e. 2688­2676-ig) építette. Ezen régi rovásokban található, hogy Tura beavatott kutatásai során a róla elnevezett Turra hegységben talált olyan kőzetre, hogy abból 100 000 rabszol­gával Hemium herceg 20 évig épített. 2 300 000 követ kellett Tura beavatottnak gon­dosan megmunkáltatni, hogy abból felépülhessen a nagy “Világépület" és hirdesse a beavatottak élenjáró munkáját.

A beavatottak utána minden 100. évben megállapították, hogy az Atlantic földrész

a vizek emelkedése és a földrengések folytán egyre fogy. Lakóiról megállapították, ` hogy a síkságon törpe népek, a hegyláncolat északi részén szőke fajúak, a déli részén barnább bőrűek élnek, akik hadban állnak egymással. A legyőzőnek agyvelőit kiszív­

ják, de a húsát nem eszik meg. A törpék békés természetűek és nagyasszonyaik veze­tésével közösségben élnek. Az óriások viszont a sok háborúskodás miatt férfi munka­erő hiányában szenvednek. Ezért az asszonyaik törpe férfiakat fogadnak fel cselédség­re. Atlantic középső síkságán a harcias nők háborúságra léptek a csekély létszámú fér­fiakkal, mivel azok a törpék cseléd sorsát meg akarták szüntetni. Az asszony-hadse­reg győzött és a férfiak a horog alakú havas hegyekbe vándoroltak. Közben váltig hangoztatták, hogy az asszonyok bűnei miatt el fog süllyedni Atlantic. A beavatottak a vértelen idők ismeretéből tudják, hogy az asszony hadseregnek semmi köze sincsen Atlantic szárazföldjének csökkenéséhez. A nem cselédsorban élő törpék a melegebb 364

földek felé vándorolnak. Ott Uruk népe még nem szüntette meg mindegyik tarto­mányban a Nagy-keleti szigeteken szokásban lévő emberevést. Tuliásnak nagy érde­me, hogy a beavatott kalandozókkal Atlantic szárazföldjének vázlatát mind Hétváros­ba, mind Ordoszba eljuttatta.

Érdekes jelenség Hétváros térségében, hogy Gandás kasszu-kun harcosai a Kátavá­rak környékén keveredtek Altagur leányaival és sok helyen barna hajú és kék szemű gyermekek születtek. Ezen utódok részt kaptak a Tengeliz-Ordosz-Káspivár-Hétvá­ros-Rabati jelentőfutó és kereskedelmi szolgálatában.

Ordosz beavatottjai, azaz bölcsei azt a parancsot adták ki, hogy egyeztetni kell a 24 Hun Törzsszövetség időszámítását Nippur és Hétváros bölcseinek számításával. Kiegyenlítésként minden évben Tárkány-napot tartottak, mely csak minden ne­

gyedik évben lett volna esedékes. Ugyanis a Szakkara peremes építkezésénél véle­ménykülönbség volt 1-2 napot illetően. Ezért 1000 év eltérését pontosan meg kellett állapítaniuk a Hétvárosi tanácskozásán, a 2360. Medvetoros évben, azaz Kr. e. 1680­ban. Ordoszban minden 100. Évben megtartották a Birodalmi-Nagyszala napját, és megfigyelték, hogy ez mennyire egyezik meg a csillagok járásával.

Érdekessége a hónapok meghatározásának, hogy a beavatottak és ezzel a legtöbb törzsünk is átvette a holdtöltétől-holdtöltéig való 12 holdhónap számítását: Medve­tor, Szarvastor, Bölénytor, Báránytor, Borjútor, Gödölyetor, Tehénhava, amit Arany­asszony-havának is neveztek. Ezeknek a tartamát minden esetben az Oregek Tanácsa határozta meg az éghajlat, az időjárás és a természet változásai szerint. Innen ered a naponkénti névadások szokása, amely eltért a holdváltozásoktól. Eltérés csak a Tárkány-napokon és a Nagyszala-napján volt lehetséges. Ebből aztán parázs viták ke­letkeztek, csakúgy, mint most, amikor 24 embernek 24 féle véleménye lehetett.

A Legfelsőbb Bíróság 24 bölcs emberből állott, ahogy még most is fellelhető dala­inkban éneklik: “24 bírónak nézek a szemibe!" “24 bírónak állok elejibe!"

Habos énekelte először ezen dallamot, amikor Hétvárosban ítélkezett felette a be­avatottak baksáinak fekete-lepel alatt titkosan ítélkező 24-es Nagytanácsa.

A baksák a legelső időkben fontos ügyekben ítélkeztek. A törzs ilyenkor az egymás közti viaskodáson legkiválóbb látóemberét és gyógyítóját delegálta a 24-es tanácsba, amelynek a 25. embere csak beavatott lehetett, aki egyenlő szavazat arány esetében döntött. Ekkor a döntő személy a szövetség ládájának szentélyében tartózkodott. Így a Szala-ítélethozatalában mindig 24 személy vett részt. Amíg a saját törzsbéli baksa bement a szentélybe, addig a beavatottat felváltotta, hogy az ítéletet a 24 baksa nevé­ben hírül adja.

Tehát igaz az a népies ének, hogy “Huszonnégy bírónak állok elejibe!", de most már nem tudják, miért éneklik.

Csupán az úzok törzsei nevezték szkítának az ezer évig virágzó sakák birodalmát, mivel Szurozs görög gyarmatvárosban a Fekete-tenger mellett legelőször érintkeztek, mint a Gandás-féle kasszuk a görögökkel. Azt megelőzően viszont Kr. e. 2600 körül nevezte el Berény fősámán a 95. Arvisurában a pamír és parszi szkítákat, közös néven szkítáknak, amiből később az egész Fekete-tenger térségi saka birodalmat Szkítiának hívták. Nagy vonalakban sakáknak nevezték mindazon népeket, akik így beszéltek “Az Inn mellett'; viszont sáskanépeknek hívták azokat, akik “Neben dem Inn"-nek mondták a lakhelyüket. Így a szumérok is saka népek, amíg az arabok és a zsidók pe­dig sáskanépek voltak.

A 12 évi hajós kalandról a legrégibb beavatottai feljegyzései szólnak. Első évben a mai Taivan síkságán gyűjtöttek a Fokjen telepesekkel együtt élelmet. Második évben 365

Fanszurban, a mai Szumátra síkságán. Harmadik évben az Indusi Lár tartományban. Negyedik évben a mai Perzsa öbölben, amikor még külön öble volt az Eufrátesznek és a Tigrisnek is. Eridu, Magyar-Úr, Uruk, Larsa és Suruppak tengerparti laguna vá­rosok voltak, míg a másik oldalon Lagas, Umma, Nippur (Napur) és Susa város is tengerparti laguna város volt. Tehát a 48 ordoszi hajó ezen 10 városban ki tudott köt­ni az Urkundi csatornák révén. Itt az úzok és a medve-szentállatosok ökörszekéren indultak Hétvárosba. Az oroszlános, Gilgames leszármazottak kerültek fel a hajókra, mert a 2400 hajósnak meg kellett lenni. A mai Kongó folyó és Luanda (Lugulanda) szumér gyarmatokról régi telepesek szálltak fel a beteg oroszlános hajósok helyett, majd az atlantici kalandból megmaradtak a mai Lagos körül telepedtek le.

Haboshonban 300 hajós maradt le 6 hajóval, majd Dél-Atlanticon 2 hajó hajótörést szenvedett. A 100 hajósból megmenekült 48 hajós a megmaradt 1 hajóval befutott Tu­liásékhoz. A hajóstörvények értelmében a mai Lagos (Lugas) és Dakar (Bakar) között a fölös hajóslétszámmal megerősítették a Szumér gyarmatokat, mivel egy hajón 50 hajósnál több nem maradhatott.

Ugyanakkor Rabatiban is lemaradt 4 hajó 200 fő hajóssal és csak 12 hajó futott be a 12. évben a mai Rigába az, elaggott Riga fősámán parancsnoksága alá. Tehát 24 hajó 1200 hajóssal Ildu-Ilumail birodalmába, 6 hajó Haboshonban 300 hajóssal, míg La­gosba 2 hajótörött hajó legénységéből 48 hajós és Rabatiban 4 hajó 200 főnyi legény­ségével visszamaradt. Így Ordosz 1448 hajóssal vett részt a szumérok, azaz Úr népé­nek gyarmatosító útján, amelynek fő célja és eredménye az volt, hogy az Égiek paran­csára meg kellett szüntetni az emberevést.

Mivel Gilgames népének az oroszlán volt a szent állata, ezért az időszámításnál a Hétvárosi időmeghatározásban úgy egyeztek meg a beavatottak, hogy a 6 hideg hold­töltét 29 nappal, míg a 6 hidegnélküli nyári hónapot 30 nappal számolták. A fennma­radó napokat királyos-ajándékozási hónapnak nevezték.

Ezért e napokat a mai Afrika és Mezopotámia térségében Oroszlán-királyos, míg Ordosz-Marina térségében Medve-Szarvas-Turusas királyos ajándékozási időnek ne­vezték. Utána jött a Disznótor hava és a 4 évenkénti Tárkánynap. Bothon és Sumér azt követelte, hogy Tehén havának 17. napján minden 100 évben egyszer tartsák meg az Áradás-Ibos napját. Ibos napja a beavatottak szent napja volt.

Miként került bele az Oroszlános címer a magyar királyok pajzsába? Elődeink Gil­games leszármazottainak vallották magukat még akkor is, ha a Suméros Bothon, Haboshon, Kenya, Magadi, Nagyfog (Fokföld) Lugulanda, Lagos, Rabati közbeikta­tásával kerültek a Van-tó, vagy a Kaukázusi Magyarka környékén át Káma, vagy Béla körzetébe, a Marinába.

Nemcsak Kr. e. 1680-ban, Ibos napján, hanem már előtte és utána is volt a beava­tottaknak olyan terve, hogy kiépítik a Hírös csatornát, de a szűklátókörű uralkodók ezt mindig megakadályozták.

Érdekes volt ez a Nagy Szala, mert az úzok a szumér Úz király leszármazottaival indultak ökrös szekereken Hétvárosba. Innen Magyarkára mentek, s ezzel elhagyták Szumér-Uz országot.

366