ARVISURA I Az avarok védőszárnya nyugaton Oscus tábla XII.
XII. Oscus tábla. Az avarok védőszárnya nyugaton Tanfejedelmi rovások. Pam tárkány vázlata
Boszkan, Tarkacs és ÍJgyek rovása Kr. u. 452-792. (4492832. m.t.é.) III. Csaba jegyzetei után
452 tavaszára Tarhun lukomó Kortonvárába összehívta a Rasna-etruszk Szövetség Nagytanácsát, ahová Atilla diadalmasan bevonult. Orök testvéri barátságot kötöttek, hiszen mindannyian Gilgames véréből származtak. Tarhun Deédes Aranyasszonyt is testvérévé fogadta.
Amikor Deédes Aranyasszony Róma kapujában I. Leó (440-461) pápához ért a szolgálatos testőreivel, Tarhun küldöttség irányító révén elsősorban Eciusz hadvezér kiadását kérte, aki valamikor a Fenék-puszta Balaton partvidékén játszótársuk volt. A pápai környezet több levéllel igazolta, hogy Szicíliába kellett mennie egy rabszolgalázadás megakadályozására. I. Leó hajlandó volt 10 000 belső szolga népet és kincsek tömegét Atilla serege részére átengedni, ha nem rombolják le Rómát. Ekkor az Alba hegységbeli és az otthoni úz asszonyok tanácsa jutott Deédes eszébe: “Nekünk férjeket kell, hogy hozzatok földjeinkre!"
A kincseket Tarhun lukomó megszámlálta. A rasna-etruszk rabszolgákat kötelék nélkül, a latin-germán-gall kispap sereget pedig koloncba kötözve 12-es sorokba állították. Ellentétek csak akkor merültek fel, amikor a 10 000 koloncos rabszolgát átvették, de a 336 etur-rasna-síkul-oskus szolgákat szabadon engedték. Tarhun arra hivatkozott, hogy Eturia népe nem az Úristen, hanem Élisten hívője. Így az Úristen népével szemben sem ismeri el a rabszolga kereskedelem jogosságát, mert a názáreti Jézust az Úristen hívők keresztre feszítették. I. Leó pápa erre nem tudott válaszolni. Ezen cselekedet Deédes-Aranyasszony diadala volt Tarhun lukomónak a segítségével.
Jó nagyszájú asszony volt Deédes Aranyasszony. Amikor az egyezmény után Atilla kötekedni kezdett vele, így szólt:
- Hallod-e Tilluci! - emlékeztette Atillát a múltra - Tudod, hogy Réka nagyon haragszik, amiért Te folyton csak a fehérbőrű leányról ábrándozol, mert a rasna császárlány a ,Világ-Urává" akar tenni. Miért futsz még mindig a Fenék-pusztai fúrdőző lány után? Hiszen neked 3 gyönyörű, daliás fiad van és 5 szép lányod, töményed a besenyők megszaporodott táborában, s ez nem elég? Te a Világ-Ura akarsz lenni? Meglátod, az elérhetetlen vágyad romlásba dönt bennünket! Hiszen Buda halála óta azt sem tudod, merre irányul a Szent-Lándzsa hegye. Ha kitartasz a 3 fiad és 5 lányod mellett, akkor Buda helyére számíthatsz!
Atilla az unokahúga szidalmai ellen soha nem tudott védekezni, most is csak rálegyintett.
- Ej, neked még nagyobb szád van, mint édesanyádnak, Bősárkánynak!
Az Arnó család megszervezte a visszavonulást, hogy Pusztaszert és Atilla kamlikvárosát az ajándéktárgyakkal és hadizsákmánnyal együtt még fényesebbé tegye. A latinosított etruszk rabszolgákat Engadi-Sóvár-Pécs-Eger vonalára irányították szabad emberekként. Ebben arra gondoltak, hátha erre mutat a Szent-Lándzsa hegye, amely a mandeus szabad-hitet képviseli.
Az unokatestvérek évődését megfigyelték az előőrsnek küldött gótok és egész úton azon tanakodtak, miként fordíthatnák hasznukra a hun vezetőrétegek közötti ellen
511
téteket. Mire a Balatonhoz értek, új tervet sugalltak Atilla fejébe, hogy a győztes jogán őt megillető új feleséget a gót leányok közül kell kiválasztania. Hátha fékezhetik vele a Szent-Lándzsa előrehaladását. A 4-500 család nemesei, szaporaságuk folytán emberfölénybe kerültek a többi törzsekkel szemben. Ki tudja, mit hoz e fölény? Vajon a szellemi áramlatok a nagy egységet fölszabdalhatják? A nyugati avarok csak gyanakodva figyeltek.
A keleti és a nyugati gótok is változó hűséggel a 24 Hun Törzsszövetség alakulatainak előőrséhez tartoztak. Hadriánpolisnál a gótok 378-ban előőrsként vereséget szenvedtek, de 408-ban már Róma alatt voltak. 410. augusztus 10-én elfoglalták és kifosztották Rómát, de az áriánus Alarich a templomokba menekülőknek megkegyelmezett. Atilla még III. Valentiánus császár leányára is pályázott, mivel Honória anyja után etruszk nő volt.
A Gilgames-származású fejedelmi családban köztudott volt, hogy Atilla a Pusztaszer-Nagysüán lovasversenyén ezen jogát kivívta és Réka éles nyelveskedése miatt érvényesíteni is akarja. Amikor 451 tavaszán Vasszerburgban, az engadiak Vízvárában pihentek, egy Krimhilda nevű lány az egyik szerelme lett.
Amikor Budára értek, a fősámáni és törzsi zsákmányt átadták, Deédes a palóc, daragúz, marúz hadifogoly családtag dolgozókat elküldte. A 336 eturiai rabszolga szabad emberként a dalmáciai Szalonnától, Egadi, Sóvár, Szenna, Pécs, Pozsony, Eger és a Kassa alatti Szalonna térségében tizedes falutelkeket kapott és felesküdtek a SzentLándzsa Szövetségre.
Az Óregek Tanácsa nagyra értékelte a palócok római diadalát és elrendelte, hogy az aranyasszonyok havának 2. napjától 20. napjáig ünnepeljék meg minden évben az aratás befejezését. Valamennyi fogoly megszabadulhatott a kolonctól, ha valamelyik férfi nélkül maradt asszony vagy leány férjéül választotta. Ezen új szokást a későbbiekben felváltotta a bálványhegyi leányvásár.
453 tavaszán sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnoksága ellen, de a 3 német törzs, a keleti, a nyugati és a vizigót törzs, a hunok előőrs törzse lesújtott a lázadókra. Engesztelésük jeléül a gótok Krimhildát küldték ajándékba nagy kísérettel a fővezérnek. Esküvőjük lakomáján ezen hercegnő Atillát megmérgeztette. Krimhildát és kíséretét a 2. hun tömény székihunjai lenyilazták, míg Atillát a sámánképzősök a Szárazér egyik ágában eltemették és útba indultak Porogra.
Réka még sértődöttségében is megsiratta első szerelmét. Halottját aranyos koporsóba fektette, majd Maros-Eszék arany-ezüst koporsójába helyezve, annak díját színarannyal kifizette. Mire Nekese palócai a Sajón és Tiszán leúsztatták a “Nem eszi a Fene" rozsdamentes vasfényes koporsót, amellyel a kettős koporsót beborították, a sámánifjak megszerkesztették Atilla temetésének halotti énekét: “Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércnek Szentvasában, nyugodjon a Gilgames-vér csillaga! Kihez felért rabszolgának, sóhajtozó gályarabnak, keresztekre felfeszítettek jajszava!
A búcsúztatóban Nekese fősámán minden jót elmondott Atilláról és nagy elődjének, Nimródnak életművéhez hasonlította hódításait. Elmondta, hogy egy fényes csillag futott le az Égről; Vanisten birodalmából.
Deédes Aranyasszony a Nagysüán győzteseinek nevében azt mondta:
- Egi-Birodalmunk reményeivel indultunk győztes ifjúságunk élén. Győztes vezérként temetünk el: Napsugárban, Holdsugárban, Kéklenyércünk csillagában! Nimród elődünkkel mehetsz vadászni a Nagymezőkre! Gilgames vére szentté varázsolta a Melegvizek Birodalmát! Mindenki cserben hagyhatja szent emlékedet, de Csaba vezér kisfiaddal együtt székihun, daragúz, marúz és palúz 4 töményes néped örökké 512
táplálni fogja emléked a Szent-Lándzsa szövetség keretében! Nyugodjál Atillám békében!
Aladár az Oregek Tanácsa döntése alapján készülődni kezdett Ural-Budára, Dengezik és Ellák osztozkodtak Porog és Etilváron, de azon már nem tudtak megegyezni, ki legyen a fővezér és ki legyen beavatott központuk fővezére, mert Nekese sérülése miatt még a fősámán tisztségéről is lemondott. Dunna-asszony a kis Csabával Budán maradt.
A temetés után mintha ördög bújt volna az ifjúságba. Összevesztek azon, vajon Aladár legyen-e a szokások szerint a Nagyfejedelem és Ellák a fősámán, valamint Dengezik a fővezér. Fegyverek csattogtak a hosszúra nyúlt halotti tor után, lovak nyerítettek. Mire Deédes és Nekese, mint tárkány-fejedelem a pusztaszeri öldöklő csatához ért, a diadalmas hun seregnek már csak a roncsait találták. Szellemi erejükkel rendet teremtettek, majd kihirdették az Oregek Tanácsának döntését: “Aki akar, menjen Aladárral, Dengezikkel és Ellákkal a Keleti-hun birodalomba, de Dunnaasszony ne mozduljon Budáról és Réka-asszony Bíkís-besenyő országból, Csaba ifjúsági fővezér pedig Budavárban kell, hogy őrséget adjon a Melegvizek Birodalmának egysége miatt. Az avar és a rasna-etruszk szabad harcosok Győrtől Encsvárig védjék meg Atilla örökségét. Deédes az Oregek Tanácsa előtt megmondta:
- Én már öregasszony vagyok, mi palócok nem megyünk sehová, de örömmel visszavárjuk az újonnan kiképzett sereget a Melegvizek hazájába.
Az avarok védőszárnya nyugaton Sóvártól, Ibostól és Kalágétól az avar eredetű Arnó-had vezetésével jól működött. A Melegvizek Birodalmában a 24 Hun Törzsszövetség népei megőrizték településeiket, az avar-rasna többségű etruszk elgondolás szerint.
A Jász-síkságon Deédes aranyasszony utódainak kezébe került a hatalom. Csaba székelyei Atilla sírjánál adva őrséget Parajd-Tardos-Tömös ifjúságával együtt őrizték az Aranyröges Birodalmat. Ellák a porold kiképző-táborban ütötte fel a székhelyét az őslakos Bakákkal, míg Dengezik Asszorban az Etilig és Magyarkőig állította fel lovasbirodalmát, hogy alkalomadtán azt az Indus-Harapi Birodalmán át Biharig rokonlátogatás címén - kibővítse. Magyarka Pusztaszerén Anahita rimolán, Dengezik leánya nyerte meg 460-ban a Nagysüánt és lovasserege élén Biharig meghódította a párszi-saka birodalmat. Buda népe Dunna-asszonnyal Budán és Debrecenben állta a sarat. Ural-Buda síkságain, Alma-Atya Bolhás taváig Aladár lovas-serege uralta a síkságot. Aladár igyekezett családjával együtt a Magyar Törzsszövetség 8-as szaporodási törvény elveit betartani.
Ordoszban Jákó önkéntes tűzhalála után az oguz Ujgur lett a vezető egyéniség, aki az Oskus-Táblákat összegyűjtötte és a 60 rasna rovás alapján a nyugati avarok rovását újjászerkesztette. Farkas, Tolma, Karcsu, Ujgur-báj és Igal már ezekkel a jelekkel alkotta meg a türk és ujgur rovásokat. Fokozatos vetélkedéssel kialakult a türkök uralma, amely az avarok uralmát kezdte veszélyeztetni. Így aztán 552-ben a türkök megdöntötték az avarok uralmát, akik egyelőre Dengezik ogur törzseinek a 460-463 között elhagyott térségeit szállták meg.
A Keleti Avar Birodalom követségei még I. Jusztiniánosz görög császárt is felkeresték arany ajándékaikkal 566-ban, mondja meg, hogy a fölösleges vérontás helyett hová induljanak, mivel az ősmagyar vallás hívei nem voltak hajlandók a türkök ellen az avarokat segíteni. Mivel Bakátban több esetben földrengések elpusztították a várost, a kazárok fellépése miatt 558-568 között a keleti avarok a Jászsíkságra vándoroltak rokonlátogatóként, amely betelepülés Alpár látogatásával 580-ban megszűnt.
513
Ezen vértelen honfoglalást az Oskus-Táblák hordozói is elősegítették, mivel a Jászsíkság igen szívós asszony-uralma elvárta az eddigi a népvándorlási zaklatások miatt mindenkivel megalkuvó férfiuralom megszilárdulását.
Az Atilla halálától kezdve eltelt 115 év alatt a keleti hunokból alakult Keleti Avar Törzsszövetség megjelenéséig 85 évig női, 30 évig férfi fővezér uralkodott, ez alapján ítélhetünk a vezetésről. Még a 30 évig tartó férfi vezetés mellett is olyan erőskezű nők szerepeltek az uralkodásban, mint Deédes (453-467), Száva (490-500), Torbágy (510540) és Ilja (540-568) személyében az aranyasszonyok közül, akik semmiféle könnyelműséget nem engedtek meg.
Fővezérek: férfiak
I. Csaba 453-460 7 év
Sziktivár 498-500 2 év Torda 535-538 3 év Szamos 538-556 18 év
nők
Dunna-asszony 460-498 38 év Száva-asszony 500-503 3 év I. Ilona-Gyilyó 503-535 32 év II. Ilona 556-568 12 év
Aranyasszonyok: év Deédes 14 Száva 10
Torbágy 30 Ilja 28
Összesen: 30 év 85 év
Bumin türk kagán terjeszkedése után az 552-őt követő években a keleti türkök az ugorokat és a Kaukázusba költözött szabírokat uralmuk alá vették. 575-576-ban az onugorok is a nyugatra húzódott türkök uralma alá kerültek, amelyek közeledtét Alpár már észrevette, Baján, miután a Jász-síkságon befogadta, Telem új aranyasszonyt vette feleségül II. Ilona halála után. Az uralkodói hármas a külső töményvezérségeket teljesen újjászervezte:
Fővezér Fősámán Aranyasszony Külső-töményőrség
Alpár 580-600 Pozsáló 598-600 Telena 575-600 Győr 580-600
A kinajok a keleti türk birodalmat tovább szorongatták. Nyugat türkjei az onugorokkal és ugorokkal kialakították az új birodalmukat az újjáépített Bakátban.
Az iszlám terjeszkedése miatt sok uzi-óz, besenyő, zsidó és szabír telepedett meg Bakátban. A férfi harcosaikat elvesztve leányaik-kincseik révén városlakók lettek, s mindinkább hatalomra kerültek. Ezen városmag változást a turáni térség lovas törzsei nem ismerték el. Az elégedetlenek Asszor, Porog, Doros térségébe, inkább a sakarasna-hun kiképző táborokba lovagoltak és az Avar Birodalom nyugati részébe indultak 20 évenként, akik a főbátok irányításával az avarok Égi-birodalmának nyugati szárnyát megerősítették.
A Magyarka melletti Pusztaszernél Baján lett első a Nagysüánon. Boristénesben Baka-szkíta segítséggel megszervezték az új Égi Birodalmat, amely Atilla minden hibáját igyekezett mellőzni. Mivel Baján, özvegy lévén, feleségül vette II. Ilonát, a Melegvizek Birodalmának fejedelemasszonyát, és Szekeszárd elnyerte az elinduló 9 törzs fősámáni tisztségét, előőrseikkel Pannonföld felé vették útjukat. Az Ujgur-SumérMagya-Mani Szentkönyveiket magukkal vitték. Követeik jelzésével Csát, a Melegvizek Birodalma fősámánja a Jászsíkságon várta Bajánt, akit Baranya tárkány-fejedelem kíséretében Csát várában vendégséggel fogadtak. Itt történt a sokak által megénekelt történelmi leánykérés, s Szamos fejedelem kis unokáját Baján eljegyezte. A pajkos II. Ilona azonban édesapját megelőzve azt mondta:
- Csak ahhoz megyek feleségül, aki aranyhajón jön el értem, mert ellenkező eset
514
ben I. Ilonához hasonlóan magam fogok uralkodni! Baján ettől nem ijedt meg, hanem 90 000 harcosával kiásatta az eddig elhanyagolt Csörsz-árokrendszert. A kaukázusiakkal elkészíttette a szavárd-aranyművesek aranyhajóját a tartalék aranylemez Arvisura lapokból és 15 000 lovas vontatóval a Tiszán felfelé Csát várába hajózott. Itt tartották meg a Jászsíkság-i esküvőt. Az esküvő után továbbvontatták az “Aranyhajót", és Duna-Ordoszban, az Avasbástya alján megtartották a férfiuralom szerinti esküvőt fis, és Avarbástyán székeltek.
Atilla megmérgezéséből tanulva bevezették a kettős-fejedelemséget, amelyiknek fővárosa Avarbástya lett, nyugaton pedig Győrt jelölték ki.
Amikor a 24 Hun Törzsszövetséget Dengezik leánya, a 65 évig élő Anahita fejedelemasszony az Induson és Harapin át egészen Bihar tartományig kiterjesztette, és ezzel megalkotta a Keleti Hun Birodalmat, a törzsszövetség hármas irányvonalát figyelembe véve II. Csaba a 496-524 közötti időszakra Etilvárra összehívta az 500-as Nagyszalát.
Így Engaditól, a Szent-Lándzsa hegyétől kezdve Tengelizig és a saka Biharig tartott a 24 Hun Törzsszövetség beavatott birodalma. 496-tól Ambanik parancsára, és Aladár végrendelete szerint elhatározták, hogy az avarok, magyarok és magyariak, kazahunok és székihunok a bolgár-magyar vendéglátás szokásai alapján egy olyan eszmeiségű Nagyszalát szerveznek meg, amelyik minden eddigi félreértést eloszlat. Történjen már egyszer egy olyan Orök-Béke Egyezség, ami a szövetségeseket eggyé kovácsolja.
Ehhez hozzájárult az ordosz-vidéki, 52 zászlós-nemes a kinaj társadalommal, az Engaditól-Asszorig települt Kállságok, Etilvár térség fejedelemségei, Bugát kánságai, sőt még az ordoszi ősmagyar vallású, magyarkai irányítású mani hívek is. Valamenynyien rovásokban követelték a háborúmentes egység helyreállítását. A Melegvizek Birodalmából Dunna-asszony parancsára még Száva asszony és a városépítő Sziktivár is elindult a Daróc-Bolári házaspárral együtt, hogy 100 évre eldöntsék a tized-rendszeren alapuló szövetség sorsát. Az agg Daróc még a kislányát, Bolárkát is elvitte magával, aki a későbbiekben tömérdek léányával a magyar törzsszövetség anyósa lett, mivel Gerennával és a gyermektelen Baloggal együtt 510-545 között a magyar törzsszövetséget minden vonalon megerősítette.
II. Csaba, aki Dunna asszony beavatott keresztfia volt, beszédét így kezdte: “Egyigaz Istenhívők Serege! A beavatott társadalom egyisten hívő népe, a sámánhit természetéből eredő gyógyító arbagok ereje, a bátok tűzzel újakat alkotó és a táltosok jövőbe látó reménysége miatt azért hívtuk egybe Etilvár-Nagyszaláját, hogy az eddig elkövetett hibáinkat figyelembe véve, a földrengésmentes vidékeken egyszer már megvethessük lábunkat és dolgos népünk örökké élhessen!"
Utána az ordoszok, türkök, ujgurok, kazahunok, kazárok, szavárd magyarok, hegyi avarok, ordosz avarok, magyariak, bolgár-magyarok, kabarok, mansyik, mordvinok, mescserek, virolájok, suomák, vepszék, lívek, zsórok, zsuánok, mongolok, nyenyecek, hanti-evenkik, uruk-ummai szkíták elmondották lehetőségeiket.
A törzsek véleménye alapján 3 kiképző tábort létesítettek: 1) Boristénes-Porogon, Asszorban 2) Bakát-Etilváron és 3) Altájbuda-Bugáton. Beavatott képzést 4 évig Porogon, 1 évig Gyeszna-Győrben tartottak. Sámánképzés Asszorban, tárkányképzés Bakátban, víziképzés Etilváron volt. Tehát 5 ágazatban és 5 szellemi irányzatban folyt a képzés. A helyi döntők győztesei a magyarkai Pusztaszeren vettek részt a Nagysüánon. A győzelmet Turgaj fia, Bolári, a rimalányoknál pedig Bolárka szerezte meg, aki Daróc fiához, Gerennához ment feleségül. Daróc, volt a hunok által megindított
515
népvándorlás alatt azon első gyermek, aki utazókosárban, lóháton, menet közben született. II. Csaba parancsára megtervezte a harmadik nagyobb honfoglalást, és 510-ig Etilvárra beadta a tervét.
Az elindulásuk a hunokhoz hasonlóan késett, mert a Paripa-Dabósa alatti térségben, Ordoszban a sárga hit vonalán és a türk-ujgor viszonylatban sok visszahúzó erő működött, a mindjobban kiképzett tömények száma viszont egyre emelkedett. Engaditól kezdve Sóvár, Halasváros, Ibostérség, Lóbérc, Kalágé és az avar-rasnák megszaporodott népe várta a megindulást, mivel ezen védőszárny sebezhető volt. A Hun Törzsszövetség ezen előőrsei Etil térségétől kezdve folyamatosan szervezték és egységesítették hatalmukat.
Különösen Gerenna járta kalandozóival az úzok lakta újabb településeket a Melegvizek Birodalmában, hiszen gyermekkorának emlékei is idefűzték. Különösen nagy előszeretettel járta ezt a vidéket a csatlakozó daragúzokkal: Vasvár, Gerlice, Rőce és Rozsnyó vaskészítő helyeit. Közben a furmányosok fegyveres kíséretét megerősítette. Sok idegenajkú kalandozó közben Dernőre beházasodott.
Gerenna már gyermekkorában meggyógyította Dunna-asszonyt a bálványhegyi gyógyfüvekkel. Ismerte az egész térséget és így Halas és Ibos felé is megszervezték a vasáruk terjesztését. Még Pannón-Vasvárt is felkeresték, mert a kabarlakta Lóbércen az úzokétól eltérő vasgyártás folyt és Nekese utódai Budaváron ezen kétféle módszert egyeztették. Gerenna csoportja Dernőn szorgalmazta a faszén égetést mert ennek a bükk-cserfából készült faszénnek erősebb volt a tüze. Hordozható pestjeiket továbbfejlesztették és Palóc-Vasváron már csak az elkészült vascipókat tárolták. A keletről jött rokonlátogatók azért jöttek ide, hogy az Altáj vashegyeiben kialakult fejlettebb vasgyártási módokat összeegyeztessék a palóc-kabar vasművelők módszereivel. Az újabban tervezett honfoglalásnak véglegesnek kellett lennie, és fejlettebb vas-fegyver készítés nélkül a Nyugatot nem múlhatják felül. Arnó népe a nyugati védőszárnyon ezt gyakran hangoztatta.
Az 500-as Nagyszalában eldöntötték, hogy eggyé kovácsolják az önként jelentkező 9, többségében avar és a Melegvizek Birodalombeli 6 törzzsel az új Égi-Birodalom egységét. Nem felejtették el az Ordosz alapeszméket sem és az Engadi-Szent-Lándzsa csúcsának elmélete szerint emberségesebb életet hirdettek, amely megszünteti majd a rabszolgaságot, a gályarabságot és az emberek keresztre feszítését.
A 9 türk, ujgur, ordosz törzs lassan kitört az elfogadhatatlan, szűk, idegen törvények keretei közül és a kazárok uralma alól, s fokozatosan a Ten és Tenisur vonalán helyezkedtek el. 540-ben elkezdték megtisztítani a Selyemút végén a Kárpátok 9 hágóját és elfoglalták a 10. átkelőhelynek használt Kazáni szelegárd, régen begyepesedett szorost, amelyet legelőször Traján római császár épített ki az “Aranyröges Birodalom" megszállása előtt. 545-ben az embercsapáson át az üres, eddig feltöretlen térségeket mind elfoglalták. 568-ban pedig megérkezett a Nimród-Gilgames eredetű fejedelmi törzs Baján vezetésével a 9 hágón át, mert a bevonulást a görögök így javasolták.
II. Ilona és Baján házasságával megoldódott a Melegvizek Birodalmának uralma. A Bizáncban járt küldöttség révén, kölcsönös engedményekkel ezt a Német-római Császárság is elfogadta. Baján Ilonával Avarbástyán telepedett meg. A kis árva Győr, Bajalán fia, Balog-Bolári unokája (528-545) a Deszna melletti Győrből elindította a beavatott központot, miközben a kis Győr tárkányfejedelem újjáépítette a Rába melletti Győrt, a nyugati avarok fővárosát. 500-tól 570-ig teljesen elkészült az Avarbástya alsó, középső és felsővilága, amely az avarok Égi-Birodalmának egységét irányította.
Az 500-as Nagyszalu szerződésének egyik pontja úgy szólt, hogy Avarbástyát ide
516
gen személy nem láthatja, nehogy Atilla halála óta újabb fejedelem gyilkosság előfordulhasson. Ellenben Encsvára, Győr és Nándorfehérvár, Pozsony, Igló, valamint Boroszló határfejedelmi tárkányok bármely percben fogadhatták a kagán rangjuknak megfelelő idegen fejedelmi megbízottakat vagy küldöttségeket a töméntelen aranydíszítésű palotáik árnyékában, amellyel megmutatták hatalmukat. Ezen küldöttségek a hihetetlen pompát látván az avar határvédelmi bátokat “Dölyfös" Oboroknak és Avarkánoknak nevezték.
Az avarok birodalmát nyugati védőszárnyként Boroszló, Igló (Iglau) Luzsiszerb, Sóvár, Alber, Engadi, Halasváros, Ibosvár, Encsvár, Lóbérc, Kalágé védte. Albánságtól Bolgárság, Besenyőföld és Etelköz-Szkítaföldig, azaz a Lett-nagyvíztől a Rumnagyvízig terjesztették ki hatalmukat.
Amikor a Magyar Törzsszövetség egyik nyugtalan csoportja Alpár vezetésével megjelent a Bíkís-Birodalom melletti Pusztaszer Nagysüán küzdelmein és győzelmével elnyerte Telena kezét, változás történt. A kisebb Bát-Baján vezetésével egy újabb elégedetlen csoport érkezett, s így az avarok Égi-Birodalma 15 helyett már a 24 Hun Törzsszövetségből állott. Zimerhosz és Valentinosz követségjárását viszonozva Bát-Baján megjelent Konstantinápolyban II. Jusztinosz császár udvarában (565-578). Tibérion cézár tudtával egy határbiztosító egyezményt kötöttek, melynek értelmében a senkifóldjére szlávokat telepítettek .
Ezzel a tettével Bát-Baján nyugalmas éveket teremtett és az Égi-Birodalom egyenrangú tárgyalófélként szerepelt Bizáncban. Mivel Zamerhosz és Valentinosz, ahogyan Bát-Baján nevezte a türköknél is járt bizánci követeket, Bát-Bajánt és a 15 nyugati avarbátot mind kagánoknak nevezte türk minta szerint, míg Bát-Bajánt Nagykagánnak, holott Bát-Baján hadvezér csupán a határügyek intéző bátja volt.
Így 578-580 között 10 tömény szláv népség kapott Boroszló, Igló parancsnoksága alól Göröc és Bihács-Ráma térségébe átvonulási engedélyt, hogy az avarok Égi-Birodalmát védje dél felől. Ezt a megoldást még a kiskorú Győr is kifogásolta. Az északi népritkulás és a görögök 20 évre kötött békéje - mivel a Szaszanida birodalommal voltak elfoglalva -, az avarok nyugodt elhelyezkedésére jó hatással volt. Így a határbánok zökkenőmentes kereskedelmet folytathattak Rómával és Bizánccal, sőt a Szaszanida birodalommal is.
Mivel Baján 580-ban meghalt, helyette az Alpár-Telena házaspár vette át beavatottként Avarbástyán a hatalmat, ezért határbánok képviselték az Egi-Birodalmat. A birodalom nyugati székhelye Győr lett, mint a határkánság székhelye. Kiépítették az első avar-kurgánt gyűrű alakban és Győr tervei, valamint határbánjainak elképzelései szerint elkezdték az avargyűrűk építését.
Az első határbánság székhelyeként felépítették Győr-kurgánt, amely a kereskedelem központja lett. Lajtaőrség parancsnoka Rajka volt, aki helyettesével felépítette Alsóőr-kurgánját, míg Körös-Bürüny Felsőőr kurgánját. A harmadik és egyben a legnagyobb belső őrség a Szörény-őrség volt, aki helyettesi minőségben Bát-Baján két fia, Balambóc és Rapcsány parancsnok is volt. Mivel azonban Bát-Baján a keleti avar birodalomba lovagolt, 580-600-ig Rapcsány határbánnak kellett Segestike, Szörényvár és Nándorfejérvár kurgánját felépíttetnie, mivel a testvére, Balambóc leesve lováról megsántult és csak Balambóc várában készítette el a 3 kurgán tervét.
Alpár-Telena az Avarbástya beavatott központból, az avarok irányította új ÉGI BIRODALOM székhelyéről Győrbe helyezte át a nyugati avarok székhelyét. A Belsőtöményőrséget Bécs székhellyel az I. Ilona és II. Ilona uralkodása közti fejedelmekkel szervezte meg, megalapítva Alsóőr, Felsőőr és Szörényőr védelmi vonalakat. A külső
517
töményőrségek Encsvára székhellyel működtek, ahol Décs összekötő fejedelmi ifjú székelt. Hozzá tartoztak: Poroszló-kurgán Borod vezérrel; Igló, Pernye vezérrel, mivel apja, az agg Bakar Bécsből irányította az összeköttetést; Bihács, Szeber vezérrel; Ráma, Bodon vezérrel, akinek helyettesei összekötő kurgángyűrűket is építettek. Így Bizánc, Gallia és Germánfa felé az avarok Égi-birodalma kapcsolatban állott. Avarbástyától kezdve Győr volt a nyugati székhely és a belső őrség-láncolatok parancsnoksága. Bécs volt a kereskedelmi székhely a külsőőrség parancsnoksággal. A helyettes Décs volt a külső-őrség vezérséggel, Encsvár székhellyel. Mivel dél felé Bizánccal mindenféle kapcsolatuk kiváló volt Bát-Baján szívós munkája eredményeként, Pécs, a harmadik fejedelmi ifjú a szellemi életet irányította.
Amikor az 595. évhez értek az uruki-mani időszámítás szerint, Pécs irányításával Décs Külső-tömény fejedelem, Rozsnyó Csörsz-árokrendszer fejedelem, a Bát-Baján vezette Magyar-bolgár Szövetség és Tyumen keleti avar fejedelem segítségével összehívták Pécsre a 600-as Nagyszalát, hogy a jövő eseményeit irányíthassák. Amennyiben ezen ötös-fogat akadályoztatva volt, az ifjú Bakar Bécsből, Rapcsány Szörényvárról és Gyula a Bíkís Birodalomból vitte el a megjelenésre felkérő rovásokat.
Az Új Égi Birodalom pécsi Nagyszalája az uruki 24 karéjos Ata-Isis szentély Kegyhelyén 24 napig tartott, 3x24-es létszámmal, 72 fő jelenlétében és összesen 360 meghívottal. Alpár biztatására Eszék leszármazottjai erélyesen tiltakoztak a tót-féle népek átvonulása ellen. A tótokat a németek űzték el Boroszló vidékéről.
Alpár és Pozsáló fősámán hangoztatta, hogy Bizánc és Róma papjai a hátőrizetbe bevonuló tótokat folyton lázítják a 24 Hun Törzsszövetség népei ellen, mert nem akarnak nekik tizedet fizetni. Győr viszont azt hangoztatta, hogy az ifjúság megérti egymást és ne szítsunk köztük ellentéteket. A Bécs, Décs és Pécs által vezetett ifjúság még Alpárt is leszavazta.
Pécs javasolta, hogy a rovásokat a kalmárok és a kézművesek is használhassák, mivel így megakadályozhatjuk ősi származásunk igazságának a megtagadását, mert Bizánc-Róma hívei tagadják az ősmagya vallásból való fejlődésünket és a múltat meghamisítják, eltörlik. Pécs azt válaszolta a leszavazásakor: “Amelyik nép megtagadja múltját, elbukik!"
Bécs a kalmártörvény értelmében azt javasolta, hogy az Égi-Birodalom keretén belül szüntessék meg a vámokat Engadi és Bélavár, majd Boroszló és Etilvár között. Ezen törvényt 48:24 arányban megszavazták. Utána Déccsel együtt kérték a névadási-törvény megváltoztatását. Felháborítónak mondták, hogy Gál névnapra a tótok papjai Galovics nevet, míg Kál napra Koloman nevet írnak az egyházi könyvekbe. Az uruki-mani papság az Arvisura névadás mellett kardoskodott. Végül azt szavazták meg, hogy a kettős-névadás is lehetséges.
A 24. napon Alpárt és Telenát Bécsben megmérgezték. A Nagyszala homokpergőjén ekkor megállították az időt. Az ő eredeti javaslatuk alapján megszavazták a Földvári-törvényt, ami a magyariak győzelme volt.
Ekkor Győrt közös akarattal nagyfejedelemmé választották és elrendelték mind a nyugati, mind a keleti határvárak megerősítését. Az avarok vezette új Égi-Birodalom életfáját felállították Avarbástyán. A 700-as Nagyszalát már előre Avarbástyára hívták össze, mivel Alpár és Telem halálának okát abban jelölték meg, hogy nekik sem Bécsbe, sem Pécsre nem lett volna szabad elmenniük. Ekkor elrendelték, hogy a Nagyszala emlékezetű napokat Alpárra változtassák. Így ennek emlékére sok fejedelmi ifjút Alpárnak kereszteltek a beavatottak táborában.
Ez annyit jelentett, hogy 200 évig divatossá lett a Telena és az Alpár név az eddigi 518
Szalajka és Szala helyett. Ezt még a Nagy-Süán napokra is átvitték, s így a 3 részes Égi-Birodalomban is elterjedt.
Győr 600-620 között Avarbástyát újjáépítette és a 600-as Nagyszala határozata szerint onnan soha nem mozdult ki nyugat felé.
Mónus fia 620-652 között a senki földjét, az avar gyepűt 24 évet leszolgált veteránokkal telepítette be. Megszervezte az Engadi- és Bélavár közötti posta, azaz hírvivő szolgálatot. Így mindenről hamar értesült.
II. Alpár (652-672), Telem unokája elrendelte az Avarbástyai-Nagyszala előkészületeit, mivel a keleti térségben nyugtalanság és belső harcok dúltak. Annak idején Bát-Baján (658-602) így szervezte a 600-as Nagyszalát és minden erejével az Avar Birodalom védőszárnya alatt igyekezett megszervezni a továbbélést. Ezen szerepet 672ben II. Alpár vette át és Kotragnak adta át a hatalmat.
A Bugátból elmenekült Atar sámán kamlikjában az ordoszi bölcsek szerint 24 karéjos beavatott született. Ha kazárok jöttek Bélavárra, szét akarta rugdosni a pólyát. Mire beszélni kezdett, megmondta, hogy a kazárok szét akarják zülleszteni a bolgármagyari szövetséget. Ezek védekezésül 655-670 között Besenyőváron keresztül Bolgárfejérvár és Bélavár-Körös vidékére vándoroltak, mivel az uruki-mani egyházközség tanaival és keresztény hitükkel az öldöklés szokása nem egyezett.
Kotrag fia elfoglalta ugyan Avarbástyán a beavatottak fejedelmi székét 672-673 között, de amikor 658-ban titkos megbeszélésen a szláv papok társaságában tetten érték a Samó- és Galó-féle összeesküvőket, Galó hajón megszökött az Égi-Birodalmat eláruló latin-írásokkal Rómába. Barsot, az Albánság vezetőjét bízták meg a várakozással, aki a visszatérő Galót is kihallgatta. Mivel ő a latin írások tartalmáról nem tudott, Tonjokuk türk kagán birodalmának határára küldték száműzetésbe. Samót egyévi vallatás után karóba húzták. Haram beavatott Bars tárkánnyal Bétavárról és Albéláról minden titkos írást Avarbástyára szállított.
A magyari törzsek a 600-as Nagyszalán rovásbeli szerződést kötöttek az avarok Égi' Birodalmával, hogy minden elképzelhető módon rendelkezésükre állanak. Az alárótt Tyumen (588-605) után a fia, Szilágy (605-632) követte apját, majd unokája 632-670 között belépett a Kürt vezette magyari-bolgár államszövetségbe, kettős uralkodóként. Utána Bát-Baján Albélán 670-678 között jó érzékkel helyrehozta a Kazárfa által fokozatosan megszüntetett magyari-bolgár államszövetség belső életét. A birodalomba beengedett bolgárok Nándorfejérvár mellett felépítették Bolgárfehérvárt, majd átköltöztek a Balkánra és a Samó-féle összeesküvéskor szláv papok irányításával felvették Bizánc hitét. 700 felé kezdtek elszlávosodni és a 700-as Nagyszalán való részvételt már megtagadták.
' Ogurd fejedelemsége alatt (524-528) még a magyari Gerenna 510-528 között a magyarok néven még egy kettős fejedelemséget alkotott, mivel a magyari és magyarok törzsét az Etil kettéválasztotta. A kazahunokkal együtt a Tigris-Mezőten folyótól a nagy szárazság elől menekülő, sok, asszíriai fogságból menekült, szkítával kevert zsidó érkezett. Később babiloni-pártus keveredésű héber leányaik révén beházasodtak a kazahunokhoz és Ogurd alatt megbontották a magyarság egységét.
Egyedül a magyarok elvándorolt Béla törzse maradt meg a kazahunok irányította Bakátban. Az 500-tót Bakátban elkezdődött különválás Balog és Botári alatt már teljes volt. Amikor Titus lerombolta Judea jeruzsálemi templomát, a zsidókat szétszórták, akik közül sokan Bakátba menekültek minden ingóságukkal. Az asszír és babilóni fogság után fokozatosan ide települt zsidók otthont adtak hitsorsosaik számára. Így alakult ki a Kazár Birodalom, amelynek népe a gyakori földrengések miatt elköl
519
tőzött Bakátból és Etilvárral szemben felépítették Alkazárt. A terjeszkedő iszlám támadások ellen mind a magyari, mind a magyar törzsek közös védelmi falat képeztek ki: Magyarkától a Rum-tengerig a magyariak, majd Káspivárig a magyarok helyezkedtek el, csupán a Nyék törzs maradt a Gyeszna mellett beavatott törzsként.
A kazárok kereskedőnéppé lettek és teljes erejükkel pénzszerzési vágyaikat elégítették ki. Adókból, révpénzekből és vámokból óriási vagyonokra tettek szert. Bakát megmaradt kazahun székhelynek, míg Alkazárból a víziutak rr~ellett a Selyemutat is ellenőrizték. Először csak szavárd-magyarokból és garaúzokból szerveztek zsoldosokat, akik karavánjaikat kísérték. Amikor a kazárok 640-650 között Mohamed tanításairól az arab kereskedőktől értesültek és meghallották az iszlám fanatikus terjesztőinek igéjét, a “Szent-háború" szóval és karddal való kiterjesztését, nem igyekeztek ennek veszélyességét mérsékelni.
A magyar-bolgár államnak a fele inkább az avarok Duna környéki Új Égi-Birodalmába indult, nehogy életüket áldozzák fel a kazárok mérhetetlen nyereségvágyának. A Magyar Törzsszövetség 10 törzse beállott a Kazár Birodalomba, fizetett lovaskíséretként a Selyemútra, majd rév és adópénz behajtónak, csupán a Nyék-törzs hagyta ott a Kazár Birodalmat 2 évi adópénz beszedése után és csatlakozott az avarokhoz.
A kazárok, szövetségben a görögökkel kiépítették Sarkel, a szabad jugorosok pedig vele szemben Albéla várát. A szabad kereskedelemnek mindenfelé utat engedtek és mindenütt vámot szedtek. Az arab kereskedők Albélát Al-Beila néven új városrész építésével tisztelték meg. Így Albéla és a Jugriabeli Bélavár lett az Avar Birodalom keleti határa. Az Etil pedig olyan folyó, amelyiken az Ergani-földhát kereskedelmi útvonalát felfelé még az arab kereskedők is felhasználták mind vízi, mind karavánszerű kereskedelmi úti céljaik elérésére. A Béla törzs uruki-mani vallású része bél-Pannóniába vándorolt, míg a türkök elgondolását követők Bakátban teljesítettek testőrségi szolgálatot. Amelyik ifjú féltette a szabadságát, az a Magyar Törzsszövetségi Bélavárra lovagolt. Sokáig a magyarjak fejedelmi házai is itt székeltek: Balog-Botári (528-545), majd Katán (545-576) és Ermi (576-588) között. Tyumen a 600-as NagySzala idején jött le a 588-605 táján az Ergáni-Földhát aljára, hogy a Nyék-törzs és Kevevára felé ugyanúgy megközelíthesse az avarokat.
Kürt 632-670 között tudomásul vette a közös Magyar-bolgár Nagyfejedelemség felbomlását, mert Bát-Baján szárnya a Nyugati Avar Birodalomba, Iszperik szárnya pedig a déli avar határsávba költözött az iszlám ellen harcolni nem akarókkal. III. Csaba a teljes Magyar Törzsszövetséggel az egykori saka-szkíta birodalmi örökségükben maradt. Ekkor hívta össze III. Alpár (680-710) beavatott nagyfejedelem Avarbástyára a 700-as Nagyszalát. Ebben nagy segítségére volt Babót (684-710), az ifjú Dömös (710-721) és Zemlén (678-702), Kapornok, Maróca és Várkony segédletével.
Szavárd-Alpár (680-710), a beavatottak titkos fejedelme Szolnoktól, a Csörsz-árok rendszer kiképző tárkány-fejedelmétől elvárta, hogy a hosszúnak ígérkező Nagyszala során elszállásolja a vendégeket. Ők ketten a Baka-szkíta törvények értelmében örök barátságot kötöttek. Leghasználhatóbb embere a kis Zsiraj volt, aki zsuán zsármazása folytán a Firoláj-tavaktól elvándorolt egykori jüpán tárkány-törzstől kezdve a 24 Hun Törzsszövetség minden nyelvén beszélt, rótt és rovást fejtett. A legboldogabb ő volt, aki a Tepertő névre hallgatott és a Tenis vonaláról az uruki-mani hitű magyarságot Bétavár Alsó-pannon Birodalmába kísérte.
Haram veje, Zemlén pateszi még az Ummai Népköztársaság híveit is elhozta, hiszen Mohamed tevehajcsárként náluk tanulta meg “a Nép fogalmát, magasztos eszmeként!", de most mégsem akartak Mohamed hívei lenni. Sakateráj, a parszi-szkíták 520
tárkánya 24 tagú zenés társaságát Nagypályiból magával hozta. Porog állatkertjét Dunna-Ordoszba szállították, ahol ekkor már játszott a magyarkai cirkusz és mellette a hegedűs színjátszók is előadásokat tartottak.
A megnyitót 700 medvetorán Haram beavatott fejedelem tartotta:
- Üdvözlöm a Selyemút térségéből a szétszórodott 24 Hun Törzsszövetségi megbízottakat. Döntéseket fogunk hozni, tanulva az 500-as és 600-as Nagyszalák hibáiból, meghatározzuk a jövőben várható történéseket népünk fennmaradása érdekében.
Az 500-as Nagyszalában vitatták, hogy egyes fősámánok, sőt rovók a már lezárt Arvisurákhoz, az aranylemezek szabadon hagyott helyére a 25-ös törzslétszám idejéből való emlékrovások maradványait, értékességüknél fogva bejegyezzék-e. II. Csaba ekkor igen élesen megjegyezte: “Ennek már soha nem lesz vége?" Sajnos még most is rónak!
A Daróc-Bolári házaspár nagynyelvű leányát, Bolárka rimalányt is megkérdezték: Mi a hozzászólása az ifjúság nevében? “Az idősebbek sokszor nyögnek fájdalmukban, hogy vége lesz a Világnak, pedig én már találtam olyan aranytálat, amelyiken ez van róva: A VILÁG ÉS FÖLDÜNK FOROG, AMELYNEK NINCS, AMELYNEK SOHA NEM LESZ VÉGE!" - felelte.
Sóvárra is elérkezett II. Csaba meghívása, ahonnan az Arnó had 2 katolikus pappal és 3 szerzetessel képviseltette magát. Lovaskíséretük engadi hegyi lovakon érkezett, míg Ebesen az encsvári nehéztestű lovak csatlakoztak hozzájuk kővető ágyúkkal. Ibos és Lóbérc csak könnyű lovasokkal képviseltette magát, akik keresztény kézművesek voltak. Halasvárosból csupa rasna-eturiai kereskedő érkezett.
A hun előcsapatok és a nyugati-keleti gótok közrendű népe, mind áttért, és kereszténnyé vált. Lovasságuk azonban az ősi hiten volt és így indult az indusvölgyi szokással rohamra. Odoaker, a tarhilingusok kálija az összes szövetséges gót törzzsel Róma ellen indult. Már nem kötötte a Selyemút-szövetség vagy újabb német egyezmény, ezért főként a herulok biztatására a győzelemre törekedtek és kirabolták Rómát.
Alarik parancsára felhívást intézett Róma Birodalmához: Adják meg magukat. Nepos, a császárok egyike Dalmáciába menekült és trónfosztottan meghalt. Orestes fővezér beszédet mondott Róma győztes csatáiról. Fiát, mielőtt Ravennába ment, Augusztulus néven császárrá kiáltatta ki. Ekkor a rugius törzsből való Odoaker riadót fúvatott és a hunoktól tanult hadrend szerint győzelmet aratott. A legyőzött Orestest megölette és Rómát elfoglalta. A pápa környezete, a papság a szenátussal együtt, s Augusztulus ifjú császár a Pál-Bazilikába menekült. Odoaker zsákmányolást rendelt el, a papságnak megkegyelmezett .
Augusztulust Campagnia Luculus kastélyába száműzte, s így a gótok a Római Birodalom 520 éves császári uralma után 476-ban nyugaton átvették a hatalmat. A pápaság intézménye fokozatosan hozzájuk igazodott.
A Római-német Császárság keretében Arnó népe függetlenné vált, mivel a nyugati és a keleti gótok lényegében Atilla segédcsapatai voltak és legyőzték Rómát, így Atilla eszméi kerültek hatalomra. Ellenben úgy érezték, hogy a nagytömegű latint a gyűlölködés miatt a rasna-etruszk korhoz hasonlóan a saját császárságuk alatt vezethetik jól. Ezért Atilla gondolkozásához hasonlóan a 24 Hun Törzsszövetséghez fűzték minden reményüket. Ezért a Rasna Szövetség háromfelé szakadt. A legöregebbje megmaradt Kortonvár és Róma között, a derékhad Engadi-Halasváros térségében, míg az ifjúság Bécs és Boristénes vonalán, középpontjában a szkíta Eger-Kálisággal. Várták, miként alakul a rasna Lukomó által megszervezett hírszerzés és a hun-honfoglalás, amit a Lukomó leszármazottak a Balog-Bolári rokonsággal együtt szerveznek meg az avarok vezetésével. Ezért ott adták az erősítést, ahol szükség volt rá. Például az 50-as
521
Nagyszalában végrehajtóként Balog-Bolári leányai adták a legnagyobb erőt, mivel Bajalán nevű leányukat később Baján elvette feleségül. Az idősebb fejedelmi leány gyermekszülésben elhunyt. Árvájának nevelését a húgai vállalták: Keszőke, majd Telem, Sikonda, s végül 568-tól II. Ilona. Győr kurgánt neki építették ki az avarok tárkányai. Baján és II. Ilona házasságából 6 fiú és 4 leány született Bécs, Décs, Pécs és Ladomér már születésükkor töménytulajdonosok lettek. Bécs a kereskedelmet, Pécs a tudományos munkát irányította. A székelyek Désikéje, azaz Décs a belső 15 törzset fogta össze. Ladomér, a bátok fejedelme újabb 9 törzset szervezett meg, hogy az ifjú Bát-Baján által az érdi tanácsban a 24 hun törzs nagyfejedelmévé, a türk követek előtt pedig Nagykagánná kiáltsák ki.
Ladomér szervezte meg a bát, sámán, tárkány és táltos képzést. Édesapja titokban őt bízta meg egy határtömény képzésével Ladomér és Halics térségében, akik a külföldieket fogadták, hogy hármas római-féle triumvirátus soha ne találkozzon. Baranya tárkányfejedelem lemondását nem fogadta el a triumvirátus, hanem áthelyezték Eszékre és Sziszek, Szirmium, Nándorfehérvár központtal megszerveztették vele a külügyi szolgálatot. Ezen városokban sok etruszk, görög és római kereskedő élt, akiknek rokoni-keveredésű ifjai vállalták az egyébként nehéz szolgálatot, és az iszlám, buddhista és német terjeszkedés miatt naponként pontos jelentéseket adtak.
A határőrség központját Velemről az I. Ilona által alapított Felsőőrbe helyezték. A sámánképzősöket 503-535 között római katholikus papokká nevelték át, akiket Győr 610-ben tárkányképzősökkel is megerősített, hogy a keresztény kalandozókat fékentarthassa. Igen nagy hatással volt az új Égi-Birodalomra, hogy sok ellenséges érzelmű avar csatlakozott az Atilla-sírjánál lévő testőr töményhez. II. Ilona aranyasszony halála után az Atilla-Kegyhelyet kirabolták. A csatározásokba Szekeszárd töményvezér belehalt. Sikonda kezét Oguz-Bát nyerte el, mivel a Kegyhely megsértésében ő teljesen ártatlan volt. Parancsot kapott 24 határvédő-kurgán felépítésére. Felsőőrből minden évben 3-3 határőr-bátot küldtek katholikus papi kiképzésre, hogy a római-német császárság céljairól tudomásul legyen.
Ordoszról, és a 300 rokoni kinaj családról sem feledkeztek meg, akik a kettévált hun törzsszövetségi 100 családdal rokonságban voltak. Ezért Dörmögej aranyaszszony birodalmában is képeztek ki 5 évenként 24-24 ifjút, akiket a rokonlátogatókkal, - ha a türk-ujgur és a kinaj viszonyok megengedték - hazavezényeltek. Ugyanis dolgozó tárkányféle emberre mindenütt szükség volt, mert abban az időben sokszor több volt a parancsoló, mint aki a parancsot végrehajtsa.
Rozsnyó tárkány Kr. u. 575-ben indult el. Báta kőfaragó ácsainak, mire az Atis folyóhoz értek, 24-ről 120 tárkányra emelkedett a számuk.
Baján parancsára felépítették Barca várát, 20 kőfaragó a 120 közül felépítette Rozsnyó tárkány-települést és várát. A bátok tanácsa a 600-as Nagyszala előkészítése miatt Rozsnyó tárkányvezért Szekszárdra rendelte ki 66 báttal és felépítette Báta várát. Nyílhegykovács és szegverő széket is felállított és ezt csúf nevén, lakóiról Szegszárdnak nevezték. Végül Szegszárd Szekeszárddal, az etruszkok kis Rasna-szárd településével együtt 600-ra már a közös Szekszárd névre hallgatott. Szekeres hadának eredményes munkájáért Rozsnyóra bízták a Nagyszala Melegvizek-Birodalmában való megszervezését.
Amíg az 500-as Nagyszala Etilvárban zajlott le egy óriási sátortáborban, addig az értékes területek miatt a 600-as Nagyszalát Pécsre hívták össze. Mivel Rozsnyó tárkányfejedelem már az Aranyröges Birodalomban is kiválóan felépítette Rozsnyó 3 részes várát, 579-ben Egerbe küldték, ahol Eger alsó-középső-felső világának kikép522
zését tanulmányozta, hogy a javítgatási tapasztalatok után Pécs városában is hasonló építményeket alkosson.
A Nagyszala egyik sarkalatos pontja az volt, hogy vajon a német-gót nyomásra engedélyezik-e a horvát-tót-vend törzsek átvonulását a Balkán-hegység felé. Ezért a kiszemelt helységek közül Asszor, Pécs és Porog között kellett választaniuk. Végül 2830:14 arányban döntöttek. Mivel Asszor a kazárfai és az iszlám események miatt visszalépett, 58:14 arányban Pécset választották. Ez annál is indokoltabb volt, mert Bizánc és Róma közt megoszlott a hatalom, viszont az Égi-Birodalom dél felé védett volt.
Eszter-földjétől Besenyővárig csupán a yenét törzs régi szláv települések mellett volt olyan határvonal; amelyik az ariánus területek miatt szinte átjáróház volt és átengedte a vándorlókat. Ezt a térséget a hellének által megszállt Bizánc uralta, akik az aháj és pelazg népeket megszállva azok kultúrájukat átvették. Az etruszkokkal kevert kelták nagyrészt ellatinosodtak, a gallokkal szellemi párharcot vívtak, s így erejük felőrlődött. Az ifjúság mindenütt összetartott és az idősek gondolkozásán csak nevettek. Határozottan azon voltak, hogy az avarok Égi-Birodalma és a régi Róma-Birodalma között idegen ajkú ütközőövezetek legyenek. Az Öregek Tanácsának ellenkezése mellett a döntést az ifjúság mégis meghozta. Váltig hangoztatták, hogy az ifjú Vezérek meggondolatlanok, az ifjúság kitartott amellett, ha mindenki haragszik is ránk, de a védelmünkbe vett, sorsüldözött szlávok bizonyára kitartanak a barátságunk mellett. A szlávok egy napra meghívott követei felesküdtek hűségükre.
Bécs ujjongott a győzelmének, de Alpár azt válaszolta rá:
- Utódaink szerint egyszer még megbánjuk majd ezt a könnyelműséget! Pécs azt javasolta:
- Az Agaba-féle fősámáni rovásokat a kereskedők, tárkányok és böszörmények között is terjeszteni kell, hogy a régiek tudása ne csak a pateszik, papok, sámánok, tárkányok, bátok és táltosok birtokában legyen, hanem azt minden érdeklődő és fejlődni vágyó fiatal is megszerezhesse. - Azonban a fiatalság, mint előző időkben mindig, nem szeretett tanulni, hanem inkább csak játszani, esetleg lovagolni és vadászni, így leszavazták. Rapcsány a védelmére kelt, ezért Nándorfejérvárra vezényelték.
Az ifjabb Bát-Baján a 600-as Nagyszala határozata szerint bizonyos nyugalmat biztosított ahhoz, hogy az avarok nyugati Égi-Birodalma megszilárduljon. Nándorfejérvárt, Bolgárfejérvárt és Szávafejérvárt egyesítette. Ott hármas fellegvárat épített, ahol a központi külügyi képzést a fejedelmi ifjakkal még 2 évig tovább folytatták.
Abban az egyben mindenki egyetértett, okulva Atilla és 600-ban Alpár és Telena esetéből is, hogy fejedelmi személy ne lépjen érintkezésbe a külföldi küldöttekkel,
|