A magyari és magyar tíz törzs szövetsége A magyarok eredete

Zsolca fősámán rovása Kr. u. 180-250. (4220-4290. m.t.é.)

Az asszonyuralom népei még a “Kabarvész" előtti időkben eldöntötték, hogy a Tóremhit hatására a marami és merija népeket elválasztó folyónál, a Kómánál sámán várost kell alapítani és annak fejedelme fog tárgyalni az érkező békés szándékú ven­dég kereskedő népek vezetőivel. Mindjárt az első sámán-fejedelem, Káma fogadta Berény ifjú kabar fejedelem küldöttségét és az előbb említett kérdések zömében meg­egyeztek. Sőt Káma fejedelem szívesen feleségül adta a leányát Berényhez. Ugyanis a kabarok megszüntették Rakaca vezéri megbízatását és sámán minőségben a merija-mos manysikhoz küldték, mivel szőke rabszolganőjét, Sarahot megölte annak követelőzései miatt. A délről hozott rabszolganők ezért kísértetformában mindig ijesztgették az el­aggott Rakacát, végül idősebb korában egy ilyen szellemidéző szőke kísértet ölte meg.

Ekkor Berényt az összkabarok vezérének kiáltották ki. Az altáji-kabarok, és az etil­kabarok között, a turgai kapu fölötti Tura folyónál ütötte fel a vezéri szállását. Ettől az időtől kezdve a kabarok ifjú asszonyainak feleség lett a nevük, melyben Berénynek, a harmadik kabar törzsnek az az elgondolása érvényesült, hogy az asszonyok egyenlő jogú tagjai minden szállásnak. Berény elgondolása újat jelentett a kabar nép életében.

Az asszony-uralmat elvetette, mert az megalázó volt a harcosok részére, viszont az altáji kabarok férfi-uralmát sem helyeselte, amiért megalázó volt az asszonyoknak. Ezért Berény eredeti törzsének legelő határainál mindig jobban tért kezdett hódítani a feleség elmélete, amelyben a nők egyenjogúsága megvalósult és még a törzsek ta­nácskozásain is megjelenhettek. Ennek főként a délvidékről hozott szolganők örültek a legjobban, mert gyermekeikkel együtt felszabadultak megalázott sorsukból. Kóma fejedelme örült a legjobban az ifjú kabarok forradalmának, mert a manysiknál sem kellett ahhoz özvegy emberré lenni valakinek, mint például neki, hogy valamelyik manysi törzs fejedelme lehessen.

A beolvadt kabarok és a Tura vidéki kabarok szerződést kötöttek, hogy amennyi­

553

ben a manysi Káma fejedelem ivadékai lesznek a vezérek, akkor Berény tárkányfeje­delem leszármazottai lesznek a sámánok, ha pedig Berény fiai lesznek a vezérek, ak­kor Káma törzséből választják az új sámánokat és új bírókat. Egymás között vérke­veredésnek nem szabad megtörténnie, mert akkor könnyen egy kézbe kerülhetne a hatalom és elkorcsosulna az új törzsszövetség.

Káma fejedelem halála után Berény fia lett az új törzs vezére, akit Magyarnak hív­tak, mert Káma fiát, az okos Zsolcát fősámánná választották. Első felesége Megera aranyasszony volt, a második Sály.

Zsolca, aki manysinak számított, hosszú vándorlásai után rájött, hogy kalandozá­sok helyett inkább rá kell térniük a kereskedelem kiterjesztésére. A délről hozott szol­ganők gyermekei ekkor már húszévesek lettek. Rokoni kapcsolataik révén valóban fellendült az új törzsszövetség kereskedelme. Édesanyáik szeretetükkel a szállásaikat virágoskertté varázsolták, sőt tarsolylemezeiket is virágos díszítéssel verték ki. Sza­várd kézművesek telepedtek le Kómában.

Amikor a marami-por Magyar lett az első fejedelem, elrendelte az asszonyuralom megszüntetését. Ez azonban a manysiknál nem talált egyforma fogadtatásra. Akik az asszonyuralom hívei maradtak, a Káma folyót elhagyták és észak felé húzódtak, míg Magyar fejedelem hívei első fiának, Bélának a vezetésével a róla elnevezett Béla folyó­hoz vándoroltak. A vezéri tanácskozásokon azonban a manysi népet mindig Magyar képviselte. Ellenben az öccsét, Konda vitézt szíve a felesége révén, aki merija-mos manysi volt, az asszonyuralom alatt élő manysik felé húzta. Ezért Pelimka-asszony unszolására észak felé vándoroltak. Azonban nem minden manysi törzs követte Pe­limka felhívását, hanem akik megszokták az újat, a szállásaikon maradtak.

Pelimka nagyasszony hívei, akik szerették a férfiak gondtalan életét biztosító asz­szonyuralmat, mind a manysi-por, mind a manysi-mos keveredésű híveiket észak felé vándoroltatták. A házasodási régi szokásaikat mindig betartották, de azért engedé­lyezték a többi manysi törzsekkel való keveredést is, bár a törzs por-mos jellege gyak­ran változott.

Az Ural hegységbe és az azon túl vándorló manysi törzsek Magyar halála után a Kóma és Béla folyó környékén élő rokonaikat magyarjaknak kezdték nevezni. Tehát új, független nép keletkezett.

Pelimka asszony halála után a manysik Kondát választották fejedelmükké, és a magyarjaknak is más fejedelmet kellett választaniuk, mert Magyar meghalt.

Zsolca fősámán fia, Kürt vitéz lett a magyarjak fejedelme, de az altáji kabarok nem ismerték el vezérüknek. Így két emberöltő alatt a két törzsből három törzs keletke­zett, amelyet a manysi fátriák magyarjaknak, míg a kabarok magyaroknak neveztek.* Bevezették a nyolcgyermekes szaporodási törvényt, s így Kürt fejedelemsége alatt a magyarjak Jenő, Gyarmat, Gyula és Megyer törzsekké szaporodtak, míg a magyarok Kürt, Keszi, Tarján és Kéri törzsekké osztódtak. Amíg Nyék törzse a Van-tó környé­ki beavatottakkal tartotta a kapcsolatot, addig Béla fejedelem már Kürt vezér alatt kereskedelmi viszonyba lépett Ordosszal. Így az eredeti két törzs helyett Zsolca halála­kor már tíz törzsből állott az új törzsszövetség, amely beavatottak irányítása alatt állt.

* Tura szerint a magvari, manysi, magyarok és kabarok törzsei megértették egymás nyelvét. A fiatal harcosok, amennyiben nem akartak harcolni Atilla és Baján felvonulása alkalmával, a magyar törzsek szövetségében védettséget találtak, s így létszámuk igen megszaporodott. A Béla törzs fele 575-ben és a Kéri törzs egy része 780-ban az avarok segítségére sietett.

557

Hej rege rejtem 253(C). Arvisura

Zsolca fősámán története

Derzsike rovása

Kr. u. 180-900. (4220-4940. m.t.é.)

A vígkedélyű Rakaca a magas hegyek lányai közül elrabolta a szőkebajú Saroltot, akiről mindenki azt mondta, hogy Szőke-kísértet. Nagyon féltékeny volt és később megölte Rakacát, mivel nem engedte vissza a szüleihez a déli nagyhegyek birodalmába.

Végeredményben Sarolt nagynénjének a halálát is megbosszulta, mert Rakaca nem elégedett meg első rabszolganőjének, Sarahnak a szolgálataival, hanem mindig több és több rabszolganőt akart tartani, holott ezt az Arvisura törvények tiltották.

Amikor Zsolca lett a fősámán, akkor kalandozás helyett a kereskedelmet akarta fel­lendíteni. Ezért megjelent Ordoszban és sámánképzésen jelentkezett, hogy a kettésza­kadt hun törzsszövetség egyesülését előmozdíthassa. Talán a sámánképzésben való újabb győzelmét is annak köszönhette, hogy Gyütaló-nak, a Déli Hun birodalom uralkodójának a pártfogását elnyerte és a legkisebb leányát, Dersikét feleségül vette. Utána megszervezte a Hun Törzsszövetség kereskedelmét, majd apósa meggyilkolása után, ami távollétében következett be, az Arvisurák legrégebbi törvénye szerint meg­szervezte a 24 sámán vezette Oregek Tanácsát. Ekkor a Fekete-Hunok Szövetsége száz évig békességben és boldogságban élt. Zsolca hol Ordoszban, hol Bugátban élt és első fiát, Kürt vezért a magyari törzsek és a magyarok fejedelmükké választották. Mivel a sámánközpont két helyen működött: Bugátban Zsolca, míg Ordoszban a felesége, Dersike rótta a Zsolca koráról lerótt Arvisurát. A fehér hunok fővárosát, Altáj-Budát virágzóvá tette, amelyet a délről elrabolt szumír-madaj menyecskék színes virágos kertté varázsoltak. Ekkor már az okos Zsolca intézkedése alapján a módosabbak ha­zalátogattak a magas hegyen túli országukba és onnan sokszor vendégekkel tértek haza új hazájukba. Az elvándorolt fehér hunok helyét a manzsu, tungúz, török és mongol törzsek foglalták el. Sőt a kinajbarát fekete hunok még a “Nagy Fal" őrzését is elvállalták a “Béke és Rokonság" szerződése alapján. Az utána következő száz év­ben a 24 Hun Törzsszövetség újból nagy virágzásnak indult, mivel napnyugat felé bővültek a legelő-területek.

Zsolca nagyon szerette első fiát, Kürtöt, aki fiatal korában sámánképzésen vett részt és játékos kedvében ősi verekedéssel és vidám énekléssel énekelte meg a barack­erdős leányszöktetést, majd a Rakaca vezette Magya-földi leányrablást, amikoron mindkét esetben csodaszarvas vadászata volt az oka, hogy leányszöktetésre adták a fejüket kalandozó ifjaink.

Amíg Ordoszban Derzsike úz rimalány rótta le Zsolca Arvisuráját, addig Bugátban szumír-madaj nyelvjárással rótták az ékesen szép, díszekkel ellátott Tóremek dicsőí­tését, Murduk-Tórem nevében.

A Hangunból lett Huó kínai császár utolsó iker fia, Hunyor és Magyor, amíg édes­anyjuk, Megyerja élt, Ordoszban maradtak. Húszéves korukban sámánságot tanultak öt viasaka (viadalos) évig. Majd idősebb testvéreik üldözése miatt Magyarkára szöktek, de itt sem volt nagyon biztonságos az életük, ezért ötévi bujdosás után szarvasva­dászatkor elvégezték a harmadik leányszöktetést Altáj-Budára. Dul királynak a vejei közül csak Magyor tetszett és azzal a kéréssel fordult hozzá, soha ne menjen többé kalandozni, hanem átengedi neki a királyságát, csak közelében maradjon és minde­nét ráhagyja. Ezért Magyor a Tomaj család közelében táborozó magyarok törzséhez vándorolt minden gazdagságával együtt és egyik törzsnek a kalandozásán sem vettek részt, mivel ők törzseken kívül éltek.

558

Hunyor, miután fővezér lett, egyesítette a 24 Hun Törzsszövetséget, majd Bagamér és Bősárkány meghirdette a Nagy-Harcot, de ebben a magyarok és magyariak nem vettek részt. Ellenben mind a 24 törzs képviseltette magát, utoljára a törzsszövetség életében. Majd amikor Buda fia, Aladár visszatért az Etil folyó mellé, a hamarébb ér­kező avarok nem engedték be a törzsét Altáj Budára, hanem a Turgaj kapuban meg­állásra kényszerítenék. Ezért megalapította Ural-Budát, a manysik Tyumen-lovasai­nak gyülekező helyén. Vele együtt az Ordoszi Arvisurák Ural-Budára kerültek, míg a Bugátban őrzött Arvisurák az avarok kezében maradtak. Baján avar fejedelem ezzel a szumír-madaj nyelvjárású Arvisurával indult el hódító útjára. Így a csodaszarvas-va­dászat harmadik leányszöktetéséből lerótt vegyes nyelvezetű Arvisurákkal II. Iloná­nak uralkodása idején Budavárban a Szanka-Nekesse féle másolatok mellett az Altáj­Buda féle Arvisurák is megjelentek. Végül a 4935. medvetoros évben megérkezett Bu­davárba Nagybodor és Gyula fősámánok vezetésével a teljes Arvisura. Dersike máso­latai mindaddig Ordoszban maradtak, míg a besenyő sámánok a kinajok nyomása miatt végleg el nem hagyták Ordoszt.

Hej rege rejtem

255. Arvisura

Vadna, a halál lovas

Vadna fősámán, Sávolyka aranyasszony Kr. e. 2790-Kr. u. 435. (1250-4475. m.t.é.) és Nagybodor rovása

A 24 Hun Törzsszövetség legkiválóbb lovasa Vadna sámán volt. Megnyerte a sá­mán előzködést és a Nagy-süánt. Egy éjjel a bátyját, Harcsány vitézt, Hu-cseng feje­delmet, sámán nevén Haris fősámánt a kinajok meggyilkolták. Ekkor az ifjú Vadnát azzal bízta meg az Oregek-Tabu-Tanácsa, hogy menjen el széles a világba és keressen alkalmas helyet, ahová el lehetne vándorolni a további vérengzések elől.

Vadna ekkor feleségül kérte Kostyü fejedelem leányát, a víg Sávolykőt. Amikor az úz fejedelmet a nagy Hun síkság kinaji vörösszemöldökűek leszármazottjai császárukká választották Csiang-Kü néven, megtartották esküvőjüket az Aranyasszony-Hajlékában.

Ot tized kiváló lovas egy tized rima-lánnyal, Sávolyka parancsnoksága alatt elin­dult az ifjú Pannon vitéz birodalmának felkeresésére. Vadna ifjúsági vezér útközben meghallotta Urumcsiban a gyászos kabarvészt, ezért a kalandozók élén a Turgai ka­puba lovagolt, ahol nagy volt a siránkozás. Itt Berény örömmel fogadta Vadnőt és fel­hívására sok ezer kabar harcos jelentkezett, hogy bánatuk miatt szívesen követik Vadnőt a Pannon-földi kalandozásba.

A 4221. medvetoros év nyarán Sávolyka kilencfőnyi rimalány társnője férjhez ment a Turga-i kapuban az özvegyen maradt vitézek legszebbjeihez és háromszáz főnyien elindultak napnyugat felé. Ekkor Berénytől és korábban Kostyü fejedelemtől azt a parancsot kapták, hogy írják le ékes rovással a 255. Arvisurát.

Ebben a leghosszabb Arvisurában lerótták azon hősi küzdelmet, amelyet Pannon vitéz utódai, majd a Vadna és Sávolyka vezette kalandozók utódai vívtak a rájuk zú­duló ellenséges érzelmű népek fiaival.

Sávolyka felkereste az aranyosszéki szkíta-székely többségű, ötvös mesterségű törzs­szövetségi szállást, ahol örömmel fogadták. Az Isis kegyhelyen elolvasta a sámánok feljegyzéseit és Kostyü fejedelem, valamint Berény kívánságára lerótta az új település történetét:

559

Az 1250. medvetoros évben a Bihar által kiképzett sámánok száma 250-re emelke­dett. Mivel Dernő rovósámán lett Bihar halála után a fősámán, Szuha-Balzsán az if­júsági fősámán édesapjának és az Oregek Tanácsa engedélyével kalandozásra indult, hogy a parszi-szkíta ifjú sámánok hírei alapján felkeresse a legnyugatibb településü­ket. Hat évig tartott, amíg megtalálták az aranyművesek sámántelepét. Szuha-Bal­zsánnak jelentették, hogy az erdőkben, külszínen tömérdek arany van és azt ékszerek­nek, valamint lemezeknek készítik, hogy kegyhelyeiket díszíthessék.

Tizenhat évvel ezelőtt érkeztek Eskülő ifjúsági fősámán vezetésével a parszi-szkí­ták és Pamír-szkíták lakhelyein keresztül, azok ifjú harcosainak kíséretében az 1240. medvetoros évben alapították meg Aranyos-szék fővárosukat. Azonban nagyon sze­retnék, ha egy-két vállalkozó ifjú sámán akadna, aki átvenné településük védelmét.

Erre a célra Szuha-Balzsán a legjobb harcost és kiváló aranyművest, a vepsze törzs­béli Vepszerémet javasolta, aki a kellemes éghajlatú Aranyosszéket megszerette, és Eskülő leányai közül a víg kedélyű Dévaványát kérte meg feleségül. Eskülő Isis-lakó, egyisten hívő édesanyja után szumír, míg édesapja után parszi-szkíta származású volt és a Birhar tartománybeli nagy járvány elől menekült a kis csoportjával az aranyröges hegyek közé.

Szuha-Balzsán kérésére megengedte, hogy az 1240. medvetoros évtől a 24 Hun Törzsszövetség új telephelyének történetét leróhassák. Erre Vepszerén vállalkozott, aki egyben az aranykészítményeket árusító Isislakók fegyveres őrségének a parancs­noka volt. A legtöbbször akkor indultak el a déli tengerek felé, amikor Dévaványa gyermeket várt és ekkor minden kinccsel és ruhák tömegével halmozta el szeretteit. Húsz év alatt nyolc fiuk és hat leányuk született. Ordoszban úgy állítottak ezen szkí­ta-vepsze településnek emléket, hogy a sámánifjak képzéséhez felvették, mint legnyu­gatibb hun települést. Ezért tízévenként a hun törzsek ifjúsága meglátogatta az eskü­lók kis birodalmát.

A 2430. medvetoros évben Illmár vasverdeső ifjúsági fősámán végzett Aranyosszé­ken rokonlátogatást. Örömmel fogadták az eddig legnagyobb hun-törzsi csoportot és megkérték Illmárt, hogy déli birodalmi bejáratuknál hagyjon hátra egy kis csoportot védelmükre. Barca széki-hun vitéz vállalkozott, hogy az egyik termékeny kis síkságon telephelyet létesít az Isis-lakók védelmére. Ifjúsági vezérük nevéről ezen vidéket el­nevezték Barcaságnak. Azóta is Barca vezér harcosai lakják a Barcaság nagy részét.

A 3240. medvetoros évben megjelent Pannon ifjúsági vezér tízezer lovasával, mert az Isis-lakók panasszal fordultak Ordoszhoz, hogy dél felől gyakran megtámadják te­lephelyüket. Az Öregek Tanácsa úgy döntött, hogy 1 tyumen lovassal kell védelmez­ni az Isis-lakók birodalmát. Abban az időben a Duna-Tisza környéke legtöbbször víz alatt állott és csak télen lehetett átmenni vezetőkkel a befagyott, tengernyi, csúszós jégen. Medvetor után 4 ezred lovas vállalkozott átkelésére és Káspivár vitézei birto­kukba vették a termékeny vidékeket.

Központi erősségüket Pannon-halmának nevezték. Lajta vitéz megalapította Alsó­őrséget, Hisba a Felső-őrséget, míg az Isis-lakó Szerém vitéz a Szörény-őrséget. Ezen őrségek parancsnoka Mecsek vitéz lett, Pannon ifjúsági vezér öccse. Teljes egy évig tartott ezen állapot, majd amikor a vizek befagytak, Pannon vitéz megjelent Aranyos­széken és a visszamaradt hatezer lovas vitézével és a vállalkozó Isis-lakókkal átlova­goltak a róla elnevezett Pannóniába. Ezen felvonulás miatt sok görög lakos elhagyta Pannóniát és a tengerek mellé költözött, ahol egy gyermekáldásban szegény, művelt és aranytárgyakat gyakran vásárló népet leigáztak. Barcaság kapuvédői parancsnoksá­gát Zernye vitéz vette át, mivel Szerém a Szörénységbe települt át Barcaságból.

560

Mivel az Ordoszból és Káspivárból jött sámánok kiöregedtek, mindkét központba küldtek sámánifjakat, hogy a sámánok tudományát elsajátítsák. Pannon vezér leányát, Almágyot feleségül vette Szerém őrparancsnok fia, Zalatna és tőlük 24 gyermek szár­mazott. Legkisebb fiukat küldték el Ordoszba, aki a sámánképzésben rangelső lett és egy Vepsze törzsbéli vezérnek, Pejpusznak a leányát vette el feleségül és felvette a Veszp­rém sámán nevet. Hazaérve, az Oregek Tanácsa engedélyével egy sámánképző várost alapított, amit róla Veszprémnek neveztek el. Felállította aranyműves ötvös-kegyhely­ét, amelynek kincses szentélyében lerótta aranylemezekre Pannonföld történetét.

Még azon évben Pejte sámánasszonynak fia született, akit vepsze szokás szerint Pétnek neveztek a 3312. esztendőben.

Almágy fia Veszprém, mivel igen sok nyelven beszélő főtárkány volt, felvette az édesanyja becéző nevét és Algyő-Veszprém név alatt a fejedelmi fellegvár alatti tár­kányvárosban 4 éves tárkányképzést tartott, ahol minden tanítványa 4 tárkányrovást és 4 kézművességet sajátított el. Kétszer négyéves tárkányképzés után az ordoszi Óre­gek Tanácsa úgy rendelkezett, hogy Káspiváron az eddigi 24 féle tárkány rovást fej­lessze 48 féle tárkány-rovássá, majd 4 év után 12 legjobb tárkányával vonuljon be Ordoszba, hogy a tökéletesített tárkányképzést ott is 48 féle tárkány rovással végez­tesse el a 24 Hun Törzsszövetség ifjú tárkányaival.

Mivel Pejpusz a 3328. medvetoros évben elhunyt, főtárkánysága mellett a vepsze törzsek 2 tyumenjének irányítását is átvette. Ekkor már az egyes tyumenek között háborúskodásokat szított Armány, de Algyő-Veszprém ezen torzsalkodásokat meg­szüntette azáltal, hogy Ordosztól Panonföldjéig az ifjú tárkányokat kalandozásra s az ezzel járó rokonlátogatásokra vezényelte.

Ordoszban és Bugátban, sőt Káspiváron is elrendelte a 48 tárkány-rovással való tárkányképzést. Mivel a tárkányképző igen sok arannyal rendelkezett, minden ifjú tárkánynak valamilyen arany használati tárgynak tárkány-rovás díszítéssel remek­kézügyességet kellett tanúsítania és legalább 3 nyelv tudásával kellett tudását bebizo­nyítania.

Ezzel a tárkány-képzést olyan magas szintre emelte, hogy készítményeik az akkor ismert földrészeket mind bejárták.

Algyő-Veszprém felesége, Pejte asszony a róla elnevezett réten lévő jurtákban a ri­malányok képzését végezte. Kr. e. 724-ben a tárkányképzés Győrben történt Avar­Győr tárkányfejedelemsége mellett, majd 720-tól 4 éven át Pécsett, s végül 716-tól 712-ig a Pusztaszer melletti Algyőn, Veszprém fiának, Szörénynek a védnöksége mel­lett. A kabarok, jász-szarmaták, gerendás-besenyők és eskló-szikulok részére Pannon­Győr ifjúsági tárkányfejedelem állandó részvétele mellett tartották a Pannonföld biz­tosítására megszervezett tárkányképzést. Pejte aranyasszony helyeselte a kasszuk cse­rép-ember alakú hamvasztásos temetkező szokását és a kasszu-besenyők gerenda-ko­porsós temetkezését is, hiszen az Égieknek minden szokás kedves volt a Földanya el­gondolása szerint.

Algyő-Veszprém 10 évig volt tárkány-fejedelem Ordoszban, s ezalatt a 24 Hun Törzsszövetség védelmi rendszerét 48 tyumen lovasra emelte, 24 tyumen ifjúsági lo­vas mellett. 703-ban halt meg. Hamvasztásos módon a Tisza menti Algyőn adták meg neki a végtisztességet Pannon-Győr új tárkány-fejedelem védnöksége mellett.

Sávolyka-Aranyasszony és Vadna fősámán Pannon-földre indult, ahonnan gyér hí­rek jöttek, hogy a kabarok valamikor Kassa néven várost alapítottak.

Kassa tájára Vadna fősámán és Sávolyka Arany-asszony - velük a kísérő lovasaik ­akkor érkeztek, amikor a longobárdok támadása fenyegetett. Vadna a legjobbkor ér­

561

kezve, a külső kabarőrségbe vonult lovasnépével. A támadó lombárdokkal vívott ke­mény,harc után Vadna sebesülten a lovára kötöztette magát. Bártfáról vágtatott Kas­sára. Eppencsak elmondta Vadna a veszedelem hírét, belehalt sebeibe, elnyerve a di­csőséges kabar “halál-lovas" elnevezést.

Sávolyka a lombárdok kiverése után háromszáz harcosával felépítette Vadna és Galgóc-őrhelyet, ahol utódai kétszázötvenhárom évig rótták a valamennyi közt leg­hosszabb Arvisurát. Ebben írták le a pannonföldiek hősi harcait a bárdokkal, káldo­rokkal, más néven keltákkal, majd pedig a római hódítókkal szemben.

Vadna fősámánnak és Sávolykának öt év alatt egy Berény nevű fia és három leánya született. Mind Berény, mind pedig a Csobánka, Galambka és Barcika napokon szü­letett ifjú rimalányok igen szívós lovasokká serdültek és mindannyian csak rokonlá­togatókkal házasodtak össze.

Az ordoszi sámánközpontból mindig jött egy-egy kiváló vitéz vagy rimalány, akik ismerték a rovások törvényeit és Vadna “halál-lovas" mindenkori utódaival folytatták az Arvisura rovásokat.

Mivel hódítók hódítókat követtek, a kabar rovósámánok Munkács várában, míg az úz rovósámánok Vadna várában rótták a maguk Arvisuráit, hogy aztán minden med­vetoron azok tartalmát összeegyeztessék.

Buda fősámán 435-ben érdeklődéssel tanulmányozta a Vadna utódai által lerótt 255. Arvisurát, amelyből megállapította, hogy Berény, Csobánka, Galambka és Barci­ka utódai híven teljesítették az ordoszi Öregek Tanácsa parancsait, mivel minden átvonuló, vagy állomásozó törzzsel összeházasodtak, hogy azokat lekössék és házassá­gi kapcsolatuk révén azokkal békességben élhessenek.

Berény kassai kabar fejedelem legkisebb leányát, Szobránc rimalányt vette el fele­ségül és Munkács várát védelmezte. Fiai, Galgóc és Hetény, hol Galgóc, hol Munkács várában teljesítettek szolgálatot.

Csobánka a jász Abód vitéznek lett a felesége. Csak télire jöttek Galgóc várába, mi­vel az tüzelőkben gazdagabb szállás volt. Sok gyermekük született, akik közül Fülek várat épített. Édesanyja Fülek vár birtokán, a róla elnevezett Csobánkán halt meg.

Barcika egy kabar származású rokonlátogatóhoz, Szolnok vitézhez ment feleségül, akivel Kassa alá ment lakni, Abauj-Szolnokra. Kabarföld védelmében Vadna várát védelmezték a vandálok hódításaival szemben. Szolnok vitéz Vadna várának védelmé­ben hősi halált halt. A várat ostromló vandálok közül sokan fogságba kerültek, akik közül Barcika, férje miatti veszteségként 10 fiatal vandál harcost kapott, hogy azok­kal a Kassa alatt lévő földjeit gondoztassa. Köztük volt a később vőlegényévé lett Cöngölén vezér fia, akiért a vandál előkelőség minden váltságdíjat megadott volna. Barcika inkább férjéül választotta Dóna vitézt, hogy a rokoni kapcsolatokkal az ellen­ségeskedést megszüntesse. Csak akkor engedték Dónát látogatóba édesapjához, Cön­gölén vezérhez, amikor három fiukkal: Ladány, Gál és Pázmány nevű unokáikkal kö­szöntötték a gyengélkedő Cöngölént.

Cöngölén engedélyezte unokáinak, hogy a Bolhás hegység (a Bükk és Mátra kö­zött) 3 folyóvölgyében telepedjenek le, ahol irányították a vandál kézművesek vas­szerszám és cserépedény készítését.

A Galgóc várában vitézkedő kabarok Vandalúznak nevezték Cöngölént. Ha ellen­séges törzsek közeledtek, a kabarok Galgóc, az úz töredék-családok pedig Vadna vá­rában leltek menedéket. Földjeiket hadifoglyokkal műveltették. Barcika utódai na­gyon elszaporodtak, mivel azon harcosok, akik Pannóniában nem akartak a káldorok (kelták) vagy rómaiak hódításai alatt élni, a szabad Kabarföldre menekítették család­562

jaikat és apró kis településeikkel benépesítették a hódítóknak ellenálló szabad Kabar­földet.

Három telephelyük: a Gólvölgye, Ladányvölgye és Pázmányvölgye, termékeny te­rület volt. A vandálokkal nem szívesen keveredtek, mert Vadna várának hatáskörébe tartoztak. Ellenben minden átvonuló kabar vitéz számíthatott Ladány, Gál és Páz­mány utódainak támogatására. Mivel a fiatalok véleménye nem mindig egyezett meg a szüleik akaratával, a szüleik véleményével ellenkező fiatalok részére egy új telepü­lést engedélyeztek a megértőbb apósok. Ezen fiatal települést kabarosan Kisfaludnak nevezték.

A Hun Törzsszövetség honfoglalásakor az egyébként békéssé szelídült vandálok elmenekültek és helyüket a kabarok foglalták el. Buda fősámán azonban két év múl­va, 435-ben úgy intézkedett, hogy a Vadna várától Karancs hegységig húzódó terüle­tet az úzok foglalják el, és kézműveseik vasműveléssel foglalkozzanak.

A vandál településeket mindenütt az újonnan jött úzok palócnak nevezett tyu­menje szállotta meg, de a “halál-lovas" Vadna utódait birtokukban meghagyták, mivel ők az úz törzsek előreküldött részei voltak, szálláscsinálói voltak a nagy honfoglalásnak.

A 433-ban érkező kabarok Cinakó vandál vezért népiesen szintén Vandaluznak ne­vezték, ezzel arra utaltak, hogy a vandálok a Hangony völgyében keveredtek az úzokkal. Ezen 255. Arvisurát 253 évig írták a kabarföld sámánjai, akik vérükkel rótták le a

pannon-föld, jász-síkság és kabar-föld hősies küzdelmét a 4474. medvetoros évig, amíg a 24 Hun Törzsszövetség Budavárba nem helyezte át a sámánközpontot. Ezt az Arvisurát Vadna fősámán kezdte írni és 253 medvetoros év múlva Nagybodor úz fő­sámán fejezte be, amelyben a kabarvészkor a “Kabarföldre" szakadt kabarok élete van leróva. A hattyúfehér hősi halott énekét Vadna fősámán rótta le és Kassán énekelték első alkalommal, majd Miskolc vezért szálláshelyén ravatalozták fel, s innen ezzel a halotti-énekkel vitték Vadna várába.

Az éneket Bodor kasszu-úz származású fősámán temetésén énekelték másodszor a bánsági Galádon.

Hej rege rejtem

263(A). Arvisura

Órök béke és rokonság

Bogács, Csu-csa rimalány, Hunyor Kr. e. 1748-Kr. u. 351. (2292-4391. m.t.é.) és Ladány fősámán rovása

A 4401. medvetoros évben élt Ordoszban egy igen szótlan úz legényke, aki Hangun fősámán helyett lerótta a 263. Arvisurát. Csak rovások készítésével foglalkozott és az úz nép dicső múltját, régi történetét regélte el a medvetoron, valamint besenyő édes­anyjának mondókáit a társai tudtára hozta. Ugyanúgy nézte ő is a Hoanghót, vagy Hangun folyót, ahogy mi nézzük a Dunát. Az ő Arvisurája cseng folyton a fülemben.

A 2292. medvetoros évben Gandás, a Hun Törzsszövetség vezére a házassága és a szumírok segítségével magához ragadta a hatalmat Babilon Birodalmában. Kasszu lo­vasaival egy lovasbirodalmat létesített, amelynek egyik erőssége Becsevár volt, a ku­nok központja. A Kasszu Birodalmat ért mindjobban erősödő támadások miatt a 3305. medvetoros évben elindultak Káspiváron. át Ordoszba. A sámánelőzködésen Becse lett az első és lovasaival biztosítani akarta hatalmát a Hun Törzsszövetségben. Ez a fokozatos elvonulás a 4081. medvetoros évig tartott. Amikor Pét lett a hunok fővezére és Laza úz fegyverkovács a fősámán, akkor a besenyők 8 törzse elfoglalta

563

Ordosz sámán-központot. A 4086. medvetoros évben, a fekete-hunok uralkodása ide­jén Pét fővezér fia, a daliás Hámza feleségül vette Laza fősámán leányát, Irbi rima­lányt és a Huj-hó Hun síksági népek kívánságára II. Hóhanza után III. Hóhanza né­ven új birodalmat alapított, amelyben megbénult apja helyett Hamza lett a fejedelem, vagyis a Tenyő, míg a fősámán vagy Senyü Laza maradt.*

A 3990. medvetoros évben ugyanis a kinajok politikája a Hun Birodalmat kettésza­kította Altáji és Ordoszi hun birodalomra. A szabad kunok a fehér hunokkal együtt a vezérek azon csoportját támogatták, amely a kinajok elleni portyát és a nagy hun­síksági földek visszafoglalását tűzte ki célul. A besenyők és úzok ellenben a kinajokkal való barátságot választották. A törzsszövetség elpártolt fekete hunjait Numi-Tórem azzal büntette, hogy területükön kitört a marhavész, amely két medve­toros év alatt a fekete hunok létszámát a felére csökkentette. A menekülések és halá­lozások miatt megfogyatkozott törzseket a kinaj vezérek arra biztatták, hogy szakad­janak el a Hun Törzsszövetségtől.

Az ordoszi fekete hunok a nagy csapás után elismerték a kinajok fennhatóságát, ezért a fehér hunoknak az ott maradt törzsei is átköltöztek a Bajkál és Bolhás tó, to­vábbá az Ural alatti sík rétek vidékére és megalapították az Altáji hun birodalmat. Ezután a 24 Hun Törzsszövetség népei a két hun birodalom között vándoroltak asze­rint, hogy hol volt jobb a termés és az élet. A törzsek többnyire mindkét sámánköz­pontba küldtek tanulókat, mert nem tudták, hogy a kinajbarát, vagy a szabad hunok csoportja győzedelmeskedik-e.

A fekete hun vezérek a kinajokkal való összefogást követelték. Az volt a kívánsá­guk, hogy a fővezéri szállást szüntessék meg és Ordoszb a építsék fel az összhunok fővárosát és engedélyezzék az összes hun földműves megadóztatását. A szabadok ve­zérei ehhez nem járultak hozzá és végleg elhagyták Ordoszt. A fehér hunok elvágták a kinajok Selyem-útját, ostrom alá vették a Nagy-Kőfalat, majd átvágták a Hangun folyó gátjait. Még a kinajok parasztsága is szimpatizált a hunokkal, majd a lázadók vörösre festették a szemöldöküket és elfoglalták a császár fővárosát. A vörös-szemöl­dökűek vezére, Kövesd, diadalmenetben vonult be Ordoszba és az új elgondolás sze­rint ismét felállította a sámánközpontot, amelyet nem háborgattak tovább a kinajok, mivel hadvezéri kiképzést nem folytattak, csupán az Aranyasszony szentélyében vé­gezték el a sámánképzést a 4015. medvetoros évben. Szellemi síkon ekkor a vörös­szemöldökű úz kőfaragók sámánjai vették át a hatalmat. Az ő képviselőjük volt Laza fősámán.

Tonku, a kinajok hadvezére 65 év után újból felszabadította a Selyem-utat és a fe­kete hunok árulása folytán 20 tömény hun foglyot ejtett. Kasinkát, a hunok hadve­zérét arra kényszerítene, hogy ismerje el a kinajok uralmát. Később a fehér hunok­kal Bozók került a fővezéri székbe, aki kiszabadította az öreg Kasinkát a kinajok fog­ságából és a hun népeket egyesítette. Bozók még megélte azt, hogy az unokája, Győ­ző a fekete hunokat is hatalma alá vette és később, a 4200. medvetoros évben az úzok és besenyők lakta Ordoszban tartotta meg a hunok összejövetelét.

Az elvándorolt fehér hunok helyét a kinaj császári nagybirtokos réteg kívánságára a manzsu, Tungúz és török törzsek foglalták el. A kinajbarát fekete hunok még a Nagyfal őrzését is elvállalták a “Béke és Rokonság" szerződése alapján. Az ezután kö­vetkező száz medvetoros évben a 24 Hun Törzsszövetség újból virágzásnak indult,

* I. Hóhanza Kr. e. 25-ig, II. Hóhanza Kr. u. 46-tól 56-ig uralkodott. III. Hóhanza Kr. u. 56-tól uralkodott Irbivel s feleségével együtt

564

mivel nyugat felé bővült a legelő-terület. A gazdag hunok egészen Magyarkőig min­den hun menekültet befogadtak.

A 4344. medvetoros évben a vörösszemöldökűek leszármazottja, Ladány lett a Hun Törzsszövetség fővezére, aki a Nagyfalat őrző besenyőkkel megegyezett és közös erő­vel elfoglalták a hun-síkságot és Cin császárt is fogságba ejtették. A letelepedett hun földműves tömegek és az elnyomás alól felszabadult kinajok Ladányt Liu-Jöan néven a 4348. medvetoros évben (308-ban) császárrá kiáltották ki és Cin császár leányával, a 24 hun törzs vezéreinek jelenlétében az ordoszi Aranyasszonyok hajlékában kötött házasságot. Liu-Cennek, a menyasszonynak a fejére feltették a hajdani Cen hercegnő drágakövekkel díszített menyasszonyi fejdíszét.

Ladány után a mongol Zsórbazsán lett a hunok fővezére, aki nagyobb legelőterü­letet követelt a mongol és török törzsek részére. Amikor pedig a török Fidzsi lett a fővezér, a fehér hunok a kinajok nyomására kénytelenek voltak átkelni az Etil folyón. Fidzsi után Hangun lett a fővezér, akinek apja úz származású, édesanyja pedig a szép Biricsók besenyő leány volt. Hangun, mint a vörösszemöldökűek leszármazottja a manzsuk segítségével magához ragadta a kinajok feletti hatalmat és Kuzumi manzsu vezér leányát, Del-Ját vette el feleségül. Kemény harcok után Huó császár néven a kinajok császárukká választották, aki a 4391. medvetoros évig uralkodott. A névadó naptárak szerint minden törzs másként nevezte.

Huó császár halála után Kuzumi manzsu vezér három fiú unokájával Tennó biro­dalmába távozott. Huó legnagyobb leányát, Csu-Csa hercegnőt a hokjenföldi Hok­Csen, az új kínai császár vette el feleségül, akiket a kinajok az Arvisura nevüktől el­ütően kiáltottak ki császáruknak, de kapcsolatukat a Hun Törzsszövetség maradvá­nyaival mindvégig fenntartották. 351 után Bogács még a szépséges Csu-csa hercegnő szolgálatában volt, akinek a segítségével megszerkesztették a 263. Arvisurát, amely az örök Béke és Rokonságot hirdette.

Ekkor a hegyvidéki avarok és jürcsik törzsek erős nyomást gyakoroltak a legelte­tési viszonyok miatt a vezető hun törzsekre, akik elindultak egy nagyobb földrengés után napnyugat felé. A jászok olyan hitet terjesztettek, hogy a pannon és szkíta törzs egyes tagjai olyan napnyugati síkságot ismernek, ahol sokkal melegebb és jobb lege­lőterületek vannak, mint az Ural és az Altáj síkságain, és sokkal hosszabb a meleg időszak, termékenyebb a nyár. Bogács a 4401. medvetoros évben Csu-Csa kezébe adta az Arvisura rovás jogát Ordoszban, akit Gyopáros besenyő fősámán vett mint özvegy­asszonyt feleségül. Így az Arvisura rovás jog 50 medvetoros évig a besenyők kezében maradt. Tőle vette át Hunyor a beavatott központban, majd Jákó úz fősámán, aki nagy hirdetője volt a Béke és Rokonság eszméjének. Ezért egymásnak adták át a 264. és a 265. Arvisura megírásának munkáját. Aztán a daliás Bagamér, akit más törzsek Balambérnek vagy Bendegúznak hívtak, mert 5 Tótest-hosszal nyerte meg a pusztaszeri Nagy-süánt. Híres volt arról, hogy lóháton rótta le a 266. Arvisurát. Buda pedig a 267. Arvisurájában őszintén lerótta, hogy nem haraggal váltak meg a kinaj népek ba­ráti közösségétől, hanem ráuntak a gyakori földrengések okozta elhalálozásokra és a kőházak építése helyett inkább sátor-jurta és kamlik lakók lettek, ezért elindultak az ataiszi lakóhelyük előtti őshazájukba. Végül Nekesse úz és Szanka avar származású fősámán a 268. és 269. Arvisurájukban örökítették meg, hogy az ő részvételük mellett hívták össze az Égi-Birodalmi Nagyszalát a 4470. medvetoros évben, amikor Ordosz Beavatott sámánközpontban a kinajokkal felesküdtek arra, hogy a “Béke és rokonság" valamint a “Béke és barátság" eszméjét mindörökre fenntartják, a Kaltes-asszony sze­kerén és Kaltes-asszony lámpácskáin érkező beavatott kívánságokat végrehajtják,

565

hogy Kaltes-asszony birodalmához hasonlóan Joli-Tórem Földjén is megszűnjenek az esztelen háborús cselekmények és az emberek békességben éljenek!

Hej rege rejtem 263(B). Arvisura

Bogács Tanfejedelem

Hunyor fősámán és Topa rovása Kr. u. 371-385. (4411-4425. m.t.é.)

Huó császár halála után a kinajok biztatására az avar és jürcsik törzsek erős nyo­mást gyakoroltak legeltetési viszonyok miatt a vezető hun törzsekre, akik elindultak napnyugat felé, mert a jászok olyan híreket terjesztettek, hogy a pannon-szkíta és ka­bar törzs előre küldött rajai olyan napnyugati síkságot ismernek, ahol sokkal jobbak a legelő-területek, mint az Altáj és Ural síkságain és a hosszabb nyarak termékenyeb­bek. Hok-Csen császárt meggyilkolták és Csucsa visszaköltözött Ordoszba a Hia ne­mesi család birtokába, ahol a szintén özvegy Gyopáros besenyő fősámán felesége lett, így az Arvisura rovás joga 50 évig a besenyők kezében maradt. Bogács Bugátba köl­tözött, ahol úz nyelven folytatta a 263. Arvisura rovását. A 261. Arvisurát Zsór fősá­mán rótta Gyopáros fejedelem, míg a 262. Arvisurát Bagota fősámán Szörényke és Verőce rimalányok aranyasszony-papjának, Rijeka rovó sámánnak segítségével, aki ezen két Arvisura másolatát Magyor névvel Bugátba vitte, mivel a sárga hit terjedése miatt “Szentkönyv" égetések voltak.

A bugád sámánképzést Bogács vette át, hogy sámánokat képezzenek ki az altáji hun birodalom részére. Mivel Bogács a legrégibb Arvisurák kis részét tudta csak le­róni, azért a múltat az alábbiakban tanította:

Ata-Isis birodalmát Arvisura-Anyahita szent könyveivel és Atais Zöld-birodalmá­val elnyelte a tenger. Ebből a borzalomból csak 5 nagy hajó szabadult meg, amelyek távol voltak Ataisztól: Buda, Kuszkó, Harapa, Agaba és Suva vezetésével, akik a ké­sőbbi hajókkal az Óm-gyarmatokra és a megművelt területekre menekültek.

Agabáék népe 1 016 Holdévig bolyongott az emberevők birodalmában, míg végül a Hangun folyó torkolatánál találtak olyan kevésbé lakott Óm-gyarmatra, ahol meg­telepedhettek. Vezetőjük egy Agaba nevű kereskedő ember volt, aki népével jólétet teremtett a bőtermő birodalomban.

11 952 Holdévet éltek az agabók földjén, amikor dél felől kinaj népek elüldözték őket a Hangun jobb oldaláról és a hun törzseknél kaptak menedéket Ordoszban és a Hangun jobboldalán a kettős Hun folyónál.

Ekkor az ordoszi első közös medvetoron megalakult a 24 Hun Törzsszövetség és a Holdév számításokról áttértek a medvetoros évek számolására. Azóta Ordosz sámán­központ egyik medvetortól a másik medvetorig számolta a medvetor evéseket. Hangun fősámánnak, aki Huó császár néven a kinajok uralkodója lett, az intézkedé­se úgy szólt: “Amennyiben az úzok és besenyők bírják a kinajok kegyetlenkedéseit és a sárga hitre való csábítását, úgy Ordoszban folytassák a rovást, ellenkező esetben a sámánközpontot Bugátba helyezzük át!" Addig azonban sok minden történt.

Az Maisból elszármazott beavatottak és nemesek ugyanis még az elindulásuk előtt eldöntötték, hogy kultúrájukban támogatják egymást.

Utolsó akaratában Agaba fősámán meghagyta, hogy utódai a fősámáni székben ne nyugodjanak addig, amíg az elsüllyedt földrészről menekült műveltebb népek marad­ványait fel nem keresik. Így az örök nyugtalanság nyomta rá bélyegét utódaikra. Már 566

a tengerparti Agaba-ómban megtudták, hogy napnyugat felé velük együtt, de mére­tekben 5 nagyobb település történt és Uruk népe az Özönvizek elől menekülve most készül Uruk-ómbeli gyarmatukra visszaköltözni, Szumér-kurd fejedelem birodalmába.

A kinajok terjeszkedése azonban a hajókkal való összeköttetést megakadályozta, de a legutolsó hajók egyikéről hírül hozták, hogy 300 család Susáról elindult Agaba-óm gyarmata felé. Ekkor végrendeletében meghagyta, hogy utódai fokozatosan fejlesszék ki a gazdag hunokkal együtt a hun törzsek lovastársadalmát, s a 100 családdal felve­gyék a kapcsolatot. Amint az úz sámánok és rovók Arvisuráiból láthattuk, Bihar meg­teremtette a parszi szkítákkal, vagyis a Saka-Birodalommal, Gandás pedig a Sumér­fejedelem népeivel való kapcsolatot, addig Kusán a hikszosz népet fedezte fel. Az éh­ség elől menekülő népek szállásait a kasszu, úz és kun törzsek harcos előőrsei köny­nyen elfoglalták, mivel kalandozó, harcos lovas-társadalmunk könnyen tudott a hun­szövetségesek gyarmataira élelmet szállítani. Ilyen élelmiszer szállítás közben jöttek rá, hogy a hikszoszok és a magas hegyek uralkodó rétegének vezetői úgyszintén az elsüllyedt birodalomból valók. Erről jelentést küldtek Ordoszba.

Az összes menekültek közül Szumér-kurd fejedelem népei voltak a legművelteb­bek. Erről az adatokat három úz rimalány gyűjtötte össze a 2345-2360. medvetoros év között (Kr. e. 1695-1680), amelynek egyik érdekes része az, hogy már az elsüllyedt földrészeken úgy védekeztek az időjárás viszontagságaival szemben, hogy a nagy me­legben a magas hegyek közé vándoroltak, ez vonatkozott az éhség és szárazság okoz­ta nagy veszélyekre, valamint a járványos megbetegedésekre is.

Galambka rimalány szerint a nagy világcsapást úgy látták, mintha a tűzhányók működését a magas hegységek égbe röpülése követte volna, de ezek lehettek csak nagy szikla-darabok is. Ellenben mindhárom jelentés megegyezett abban, hogy a kul­turált földrész elsüllyedt. Az indijó-kuszkók vallomása szerint a kulturált földrész el­süllyedt, de az ő földrészük kisebb fele kiemelkedett a tengerből. Ezért a Nagyvízben nem mernek hajóra szállni még ma sem, mert a Csaba-Szőreg féle hajósokból eddig még csak a Csaba ifjúsági fővezér ment oda látogatóba.

Csobánka jelentése szerint Káspivár fősámánsága alatt 32 tömény lovasság segítet­te Barnaburony hatalmát, amelyek között Szidonvár és Becsevár volt a legnyugatibb erődítménye a 24 Hun Törzsszövetség láncolatának. Egy várhoz 10 Kátavár tartozott, amely egyenként ezer lovasból állott, de csak a 20-25 éves lovasok voltak őrszolgálat­ban, míg a többiek csak véres kard hordozásakor álltak csatarendbe.

Barcika rimalány jelentése szerint a 2350. medvetoros év nyarán (Kr. e. 1690) a let­tek szomszédságából a lapp pásztorok észak felé indultak a nagy szárazság miatt a rénszarvas nyájaikkal, mivel kalandozóik Sambe sámán vezetésével azt jelezték, hogy a kimelegedés miatt ott lakatlan térségek vannak, ahol háborítatlanul élhetnek. Egy­részük még a Szaján hegyvidéken maradt, míg az ifjúság három törzséből a lett, lapp és lív harcosok szolgáltatták Riga fősámán őrségét a Bugáti költözködéskor.

A kalandozók közül a líveket nagy veszteség érte. Ezért a különböző törzsekből való társaival a sámánközpontból, a sámán nevén Petsámónak hívott hun vitéz az elé­gedetlen lívekkel északra vándorolt. Az irányító központok közül a legfontosabb volt a Magyarka néven hívott káspivári sámánközpont. Ezen erődítményes váron keresz­tül folyt a Kátavárakból a törzsek kalandozóinak vándoroltatása. A törzsi várak és Kátavárak elnevezése az Arvisurákból történt.

A hunok közé beolvadt agaba törzs ifjai eleinte csak nyugtalanságuk miatt indul­tak el kalandozni az egyik holdtöltétől a másikig, hogy az elsüllyedt földrész mene­kültjeit felkeressék, de az Öregek Tanácsa megsokallta ezt és csak akkor engedélyezte

567

a kalandozást, ha maguk helyett hadifogoly munkaerőt állítottak be kezdetleges föld­művelésükhöz.

Ezért az 520. medvetoros évtől (Kr. e. 3520) áttértek a hadifogoly szerzésre, s en­nek kapcsán az 1 éves kalandozásra, de 300 év múltán már 2 éves kalandozásokra in­dultak és mindig több ismerettel tértek haza. Az ezredik medvetoros évtől (Kr. e. 3040) már egyes törzsek hadifogoly kinajokkal műveltették földjeiket és a munkától felszabadult ifjúság a sámánok felügyelete alatt indult kalandozni. Később hadifo­goly-szökés miatt áttértek a kettős Huni folyó mellett olyan földművelési formára, hogy a felszabadított foglyok terményeikből beszolgáltattak egy részt a hunoknak. Amikor a 300 nemes család Susából megérkezett, szövetséget kötött a 100 család hun nemzetséggel, s termelési formájukat egyeztették.

A tervszerű kalandozás mellett az Arvisurák beavatottjai a létező világot ismerték, mivel a Csaba által megindított kereskedelmi kapcsolatuk révén Kuszkó birodalmá­val is összeköttetésbe léptek. A déli kinajok nem szüntették meg ezen hajós kereske­delmet, sok aranyat hoztak Ordoszba, majd lovas karavánutakon Káspiváron át keres­kedtek.

A holdévi, majd medvetoros évi kalandozásokból már emberöltős kalandozások lettek. Azonban a kimelegedési éhínségek, járványos betegségek és az újabb hódítók erőszakosságai miatt a hun törzsek területéről állandósultak a tervszerű elvándorol­tatások. Legtöbben azonban a sok halálozást okozó földrengések miatt indították el lovastársadalmukat. Nagyobb elvándorlások keletkeztek a türelmetlen vallási áramla­tok hódításai miatt. A nemesek szövetsége is ingadozott, mivel az újabb vallás befo­gadása során eleinte csak a lelkiekkel és nem anyagiakkal törődtek.

Eleitől fogva a hun törzsek Szidonvár és Tenkesvár, a magya és szumér féle törzsek Úr város és az urali Vasbálványhegy között vándoroltak, majd ezen két útvonal érint­kezési pontján kifejlesztették Magyarka sátortábort, ahol minden vándornak vagy ka­landozónak csak egy éjszakát volt szabad töltenie az Arvisura törvények szerint. A vá­ros központját 25 évenként kövekből újjáépítették, mindig újabb építési módok szerint.

Matyó (Motő) fővezér volt az első uralkodó, aki a katona-állam élére állt és sok kinajt, valamint másféle népet vont az uralma alá. Még az Arvisura egészségügyi sza­bályait is felrúgta, ezért utódai igen rövid életűek voltak: Kira, Kincses, Itel, Ondi, Kondul, Hunyad, Csengőd, Hortobát, Ajnácskő és Hamza csak igen rövid ideig ural­kodtak, bár a legtöbben merényletekből eredő betegségekben haltak el. Utódai a leg­több uralkodóházba benősültek, s így új uralkodó házak alapját vetették meg.

Hamza ugyan nem kinaj uralkodóházba nősült, hanem Urumcsi széki hun vezér le­ányát vette el, Ibolykát. Bátyja, Homok a kinajok uralkodó házába nősült, s az öccsével érdekellentétbe került, ezért a kinajok Hamzát megölték. Az első medvetor telén tör­tént, hogy sem Ordoszban, sem a babiloni besenyőknél nem esett a hó, ezért a medve­toros sámánokat téli beszélőknek, azaz az északi hóesés miatt Hóhamzáknak nevezték.

A Nagy Sándor elől Becsevárból elmenekült kun vezér, a besenyők által I. Ham­zának nevezett első Hóhamzának egyik utódját, Idukót vette feleségül. Pét néven a 8 besenyő törzzsel elfoglalja Ordoszt és II. Hóhanza uralkodó néven visszaállítja az ordoszi 24 Hun Törzsszövetség birodalmát. Tettét a kinaj nemesség is támogatta.

Így Ordosznak ezután már nemcsak fősámánja, hanem fővezére is volt, bár ezeket éppúgy, mint elődeiket, a kinaj földművesek saját nyelvükön nevezték. Az agaba nép­ből származó uralkodók mind benősültek a kinaj nemességbe és megalapították a Liu, Hán és Csaó uralkodó házakat. A manzsu, mongol és jürcsi törzseket a sárga hit­re térítették, majd beolvasztották, s így Ordosz jelentősége egyre csökkent.

568

Amikor a hun nemességből kifejlődött Hia, Sang és Jin családok az uralkodásban felváltották egymást a kinaj birodalomban, akkor például a hun és a tungúz istenek­nek is áldozott a török Jin,