A palócok honfoglalása Népek csatája

Palócföldi Nagyszala Palócok Róma alatt A hajnaltánc eredete Palócok vasművelése

269. Arvisura

Szanka fősámán rovása. Kr. u. 420-485. (4460-4525. m.t.é.)

A PALÓCOK HONFOGLALÁSA

Egy forró nyári éjszakán az Ordosz feletti Bálvány-hegyen az örömtüzeket meg­gyújtották. Befejeződött a köles aratása. Joli-Tórem Föld-anyának, az úz nép isten­asszonyának hálát mondott Bagamér, a hun törzsszövetség fősámánja, aki meghirdet­te a hunok harcát az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig.

A 4460. medvetoros évben az új vallás szerint Rómában 420-at írtak, és nem gon­doltak arra, hogy a hunok tyumenjei még az Órökvároshoz is eljutnak. Elindultak a fegyverkovács úzok is. Amikor az Etil folyón átúsztattak, vezérük, Jákó olyan szeren­csétlenül esett a lova alá, hogy gerincsérülése folytán a lábaira megbénult. Visszavit­ték Ordoszba, s maga helyett egyetlen leányát, Deédest, az ordoszi aranyhajú lányt küldte el, hogy dicsőséget hozzon Joli-Tórem népére.

A beteg Jákó helyett édesanyja, Bősárkány irányította Deédes nevelését. Leányuk, aki fiús természetű volt, 430 lova közül kiválasztotta a legvadabbat és 15. születése napján megnyerte a Hun Törzsszövetség ifjúságának hagyományos lovasversenyét, a Nagy-Süánt, melyen unoka-bátyja, Atilla a cél előtt elbukott. Deédes lobogó arany­haja felcsillant a déli napsütésben, s diadalmasan a célba futott.

Az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a törvények szerint a győztes leány három férjet választhasson, akik majd rendben tartják nagy állatállományát. Ehhez Bagamér is hozzájárult.

Az Ordosz feletti Pusztaszeren Deédes három férjet választott. Az első a széki-hun Maros volt, igen kemény, barna legény. Másik a szőke, magyari Eszék volt, míg a har­madik az első szerelme, Nekese, a víg kedélyű és okos ordoszi fegyverkovács, úz sá­mán.

Deédes, az ifjú megválasztott Aranyasszony a 4470. medvetoros évben (Kr. u. 430) indult el. Háromszögletű selyem fejdíszt viselt. Bősárkány kíséretével, magukkal vit­ték az Ordosz sámánközpont legfontosabb kellékeit. Buda mindig előttük lovagolt egynapi járásra, hogy a Bősárkányra bízott kegyszereket védelmezze. Deédes azért viselt háromszögletű fejdíszt, mert ezek jelképezték három férjét, s így a hun nép if­júsága a termékenység jelével indult a világ meghódítására.

Deédes férjei egynapi lovaglásra voltak egymástól. A gazdag asszony folyton úton volt férjei között, mivel egy-egy táborban egyik holdtöltétől a másik holdtöltéig tar­tózkodott.

Így a férjek csak az ünnepélyes nászlakomán találkoztak egymással. Mire a hajnal­csillag felragyogott, az ordoszi Arany-asszony hajlékából elindult Deédes első férjé­

579

19. ábra

Palóc fejedelmi föld: Sajó-Ordosz

nek, Marosnak a tyumenjével, hogy elindítsa a Hun Törzsszövetség ifjúságának ka­landozását.

Bagamér halála után Atilla lett a hunok fővezére, míg az okosabb Budát fősámán­ná választotta az Oregek Tanácsa. Ezen a nagy tanácskozáson az úz népet Bősárkány, 580

a meghalt Bagamér húga képviselte, mivel Deédes a turgai kapuban tartott őrséget, hogy a hun hadsereg nyugodt felvonulását biztosítsa.

Atilla a 4473. medvetoros évben (Kr. u. 433) az alánokkal összeházasodott jászok hívására elfoglalta a Jász-síkságot és az új, negyedik Pusztaszeren ütötte fel sátorfáját. A 4474. medvetoros év (Kr. u. 434) tavaszán az altáji Kabar-síkságon telepedtek meg, a Jász-síkság felett, Kassa-Aba parancsnoksága alatt.

Buda a 4475. medvetoros év (Kr. u. 435) tavaszán érkezett meg a Sámánok-Taná­csával és szépséges feleségével, a rimalányok fejedelemasszonyával, Dunnával. A ró­mai polgárok alapította város alatti Kőhegyen ütötte fel fősámáni székhelyét. Joli-Tó­rem kegyhelye mellett felállították a rimalányok szállását.

Ekkor érkezett meg az úzok serege is Deédes vezetésével és a 4475. medvetoros év (Kr. u. 435) nyarán, Deédes 20. születése napján, tábort ütöttek Pusztaszeren. Azért érkeztek később, mert az Oregek Tanácsa a fehér-hunokat a turgai kapuból az Etil fo­lyón át vezényelte az új hazába, míg a fekete-hunokat a derbenti kapun keresztül irá­nyította a nagy felvonulásra. Utolsónak Eszék tyumenje indult el, de parancsa szerint Tomaj vitéz századát azzal a paranccsal hagyták a turgai kapuban, hogy a később ér­kező törzseket a megjelölt úton kísérjék Atilla táborába. Egy-két felvezető csoport mindig kísérte a törzseket a megjelölt úton, de a mai napig is maradtak közülük a Turga kapujában, mivel négy törzs az előírás ellenére sem érkezett meg, és az Oregek Tanácsának parancsa értelmében mindmáig várják azok beérkezését. Esküjüket még a nagy mongol hódítók is tiszteletben tartották és őrhelyükben megerősítették őket, mivel megbízásuk örök időkre szólt! Eredetileg fehér-hunok voltak: mordvinok, manysi-hantik, marik, suomák, észtek, lettek, komik, vepszék, vótok, kaza- és széki­hunok, avarok, kabarok. Fekete-hunok: úzok, kunok, jászok, törökök, mongolok, ta­tárok, zsuánok, csuvaszok, bolgárok, baskírok, ujgúrok és manzsuk.

Bősárkány kérésére az Oregek Tanácsa az úzokat háromfelé telepítette. Maros vi­téz tyumenje az Úz-völgyétől Marosszékig, Eszék vitéz tyumenje Dunna-Ózdíntól Eszékvárig, míg Nekese fegyverkovács tyumenje Sajó-Ordosztól Tiszavárkonyig tele­pedett le. A határőrző Dernő, Uzabalog- és Úzon-őrhelyek és Sajó-Ordosz között a magyarföldi kasszuk és a rimalányok csapatai telepedtek meg.

Ennek a tanácskozásnak az úz törzsre vonatkozó része azt szabályozta, hogy De­édes Aranyasszony a tavaszt Marosszéken, a nyarat Sajó-Ordosz környékén, az őszt Eszéken a síkságon, míg a telet Buda-széken fogja eltölteni. A Vezéri Tanácsban neki is részt kellett venni, mert a Hun Törzsszövetségben, mint egyedüli nővezérnek a há­ziasszonyi teendőket is el kellett látnia, hiszen négy vidék különböző főzőművészete volt a tarsolyában. A tűzhelyek mellett 48 gazdasszony várta parancsait. Ezért az úzoknak nem kellett sámán-dézsmát fizetniük, hanem 48 gazdasszonynak és férjeik­nek, valamint családtagjaiknak fel kellett építeniük Buda-szék sámánközpontját. Az úz kőfaragók és ácsok építkezését a fiatal komi sámán, Sziktivár irányította. A kiváló tervező sámán vezetésével Budavárát öt év alatt építették fel a Kőhegyen.

Tehát Budaváron, éppúgy mint Ordoszban, az új lakosság többségét az úz mester­emberek és fuvarosok képezték, akik a sámánváros nyelvét minden törzsre rákénysze­rítették. A fuvarosokkal együtt az úz nép kalmárjai is megjelentek és a melegvizek mellett ütötték fel sátorfájukat.

Nekese vitézei kilenc úz községben telepedtek meg: Ózd, Várkony, Hangony, Cen­ter, Putnok, Velezd, Daróc, Deédes és Mogyorósd. Vasforraló településeik (pestjeik) voltak: Dernőn, Rozsnyón, Rőcén, Gerlicén és Vasváron. Maga Nekese is foglalkozott vasműveléssel a róla elnevezett Nekesén.

581

Minden törzset a szomszéd törzsek neveztek el. Így volt ez a megtelepedett úzok esetében is. Az első tyument, annak vezéréről és legnagyobb folyójukról marúzoknak, a második úz tyument termelvényeikről daragúzoknak, míg a harmadikat a kabarok - akik két évvel korábban telepedtek meg az úzok által igen gyéren lakott részen ­felső úzoknak, azaz akkori nyelven palúzoknak nevezték. Azonban a Kassa-Ungvár vidéki nagykabar tömb az újonnan érkezett úzokat palócoknak hívta. Legfelsőbb te­lepülésüket, Úzd sámán-kegyhelyüket pedig kabarosan Ózdnak nevezték, amely ellen hiába tiltakoztak. Az itt lakó úz családokat, a Vadna sámánnal érkező Hetény, Gál, Biriny, Pázmány, és Ladány-féle vandalúzokat a kilenc központi község magvába ol­vasztották be.

Az érkező szabad úz harcosokat Tiszavárkonyig vezette le az ifjú Várkony vitéz, míg Matyó volt vitézeit a Bálványtól délre telepítette le öt községben. A többi nagy­családot Dernő községtől Susa-őrhelyig szabad telekfoglalással engedték megtelepedni.

Amikor a mordvin és hanti törzsek Atilla halála után visszamentek a Káma-Oka folyók vidékére, a palócok Vadnától Zebegényig elfoglalták az elhagyott törzsi szállá­sokat és azóta is lakják Palócföldet.

NÉPEK CSATÁJA

Budavára 24 ölnyi széles, négyszögletes vár volt. Elöl 24 oszlopon nyugvó 5 öl szé­les és 5 öl hosszú védett bejárattal. Alatta pincék 2 öl magasságban, majd ezek fölött 7 terembura által 2-2 ölnyi magasságokkal elválasztott szálláshelyek. A legfelső terem­bura fölött a kereszt alakban kiképzett tárgyalóterem állott. Ezen tanácskozó terem négyszer-hatkaréjos részre volt osztva. Középen egy háromöles törökös emelvénnyel, amely alatt a mindenkori fősámán székhelyét a mordvin ácsok nagy ügyességgel fa­ragták ki. Hátul egy kör alakú torony volt a várhoz építve, lépcsőkkel ellátva, amelyből minden teremburás részbe surranók vezettek be. Ezen körben háromöles térségben mind a hét szinten pihenők voltak a melegebb ruházatok elhelyezése végett, rimalá­nyok őrizetében. A fősámáni székhely fölött három ölnyi magas tornyocskát faragta­tott Sziktivár komi sámán, míg a bejáratot és felmenő tornyot Tartu ész-suoma sámán készítette el 24 öl magasságban. A pincézetet is beleértve az épületet nagy gonddal díszítették.

Budavára mellett mind a 24 törzs részére felépítették a vezérek 5 öles és 2 öl ma­gas szállásait, hogy a tanácskozások közötti időt a vezéri küldöttségek nyugodtan tölt­hessék. Minden szállás tornyán ott díszlett a Nekese fegyverkovácsai által készített, törzsi jelképet igazoló Tórem alak és a törzsi szent állat, feltűnően kiképezve. Az ösz­szes törzsi szálláshely mellé kegyhelyeket is készítettek, hogy a tanácskozók az Égiek segítségét kérhessék megbeszéléseik sikeréhez.

A 4490. medvetoros év (Kr. u. 450) késő őszén már 9 fiával jelent meg az úzok Arany-asszonya, Deédes. A 24 vezér között ő is helyeselte a Nagyvízig induló hábo­rút, ha a fekete-hunok még hátralévő 2-2 tyumen lovasa is megérkezik. Már 40 éve tartott a hun tyumenek fokozatos felvonulása, de 4 tyumen a meghatározott időre nem érkezett meg, hogy az Égiek vezetésével az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig terjedjen a hun törzsek szövetségének Égi-Birodalma. Deédes három férje ekkor ta­lálkozott másodszor, Buda lakomáján. Deédes három férje 3-3 fiával a nagy tanácste­rem három oldalán helyezkedett el, míg az Aranyasszony a negyedik oldalon Atilla és Buda között ült. Bősárkány a fősámáni-szék tornyocskája alól vezényelte az étkezés lefolyását.

582

Bősárkány feladata az volt, hogy a felzaklatott szenvedélyeket lecsillapítsa. Ekkor adták ki parancsba, hogy a kabar és úz kovácsok egy ideig - meghívásra - minden törzsnél csak fegyvereket készíthetnek, Nekese tyumenje pedig a harcoló sereg élel­mezését lássa el. Az úz nép három vezére - Maros, Eszék és Nekese - vezetésével ké­szült a nagy háborúra.

A 4491. medvetoros év (Kr. u. 451) kora tavaszán összegyűlt a Jász-síkság északi ré­szén a 24 Hun Törzsszövetség hadserege. A kunok harmadik törzse (a besenyők), az avarok vezéri törzse, a mongolok Tola törzse, a törökök Altáj törzse és a tatárok Kurga törzse nem küldte el a tyumenjét, így csak egy-egy tyumennel lovagoltak be Puszta­szerre. Ezért az aggodalmaskodó Buda nem helyeselte Atilla hadbaindulási tervét. Az összegyűlt fiatal vezérek takarmányozási gondok miatt Atilla mellé álltak és követel­ték a háború azonnali megindítását.

Az Atilla köré csoportosult ifjúság egy éjjel megrohamozta Buda fősámáni szállá­sát és a mészárlásnak Buda áldozatul esett. Fősámánná, mint rangban következőt, az úzok sámánját, Nekesét választották meg.

Bősárkány örült veje szerencséjének és az otthon maradó Deédes helyett a háború mellé állt. A gyermekáldás előtt álló Aranyasszony hiába tiltakozott ellene, édesany­ja, az agg Bősárkány indult el az élelmező tárkány-tyumen élén a nagy csatába, hogy az ötvenezer harcos hiányát egy tyumennel csökkentse.

Az avar tyumen székhelye mellett - Győrnél - hiba történt. Bősárkány szervezete nem bírta a hadsereg ellátási gondjait és agyvérzést kapott. Hiába rakta Nekese az anyósára a sok piócát, reggelre meghalt.

Ilyen balszerencse miatt Nekesének két helyen is kellett a felvonulást irányítania, hogy a zavarok megszűnjenek. Nappal az ellátó tyumennél tartózkodott, de később Szurdok hadnagyot - a csákányos vitézek parancsnokát - bízta meg az ellátó tárkányok vezetésével. A rimalányok vezetését a felgyógyult Dunna-asszony vállalta magára. Mire a sereg a lajtakapui Alsóőrre ért, a rimalányok tyumenje 2 tyumenre nőtt, mivel Dunna hírneve vonzotta a törzsszövetség leányait a hódító seregbe.

Nekesének Atilla táborában kellett tartózkodnia, mivel Buda megölése óta Atillá­nak nem volt tiszta a lelkiismerete és még a nagy csata előtt is jósoltatott a 24 sámán­nal. Atilla éjjelenként felriadt álmából és mindig Nekesét kereste, hogy a hírhozók és az Égiek milyen tanácsot adnak. Nagyon bosszantotta, hogy Dunna-asszony a lovag­lási törésekre új gyógyító módot vezetett be a fehérneműk váltásával, és ezzel népsze­rűsége növekedett.

Bajon tyumenvezér már előbb járt a baszkorok földjén és erős szervezettséggel fel­állította a kos jegyében születettek tyumenjét, Bakos hadnagy vezetésével. Ezen har­ci csoport felesküdött, hogy tűz és víz nem állíthatja meg őket, hogy a Nagyvízig foly­tassák harcukat.

Amikor a hunok Nagy-Csatája megkezdődött, zuhogni kezdett az eső. A buborékos víz tócsáit vörösre festette a kiömlött vér. Ez rossz jel volt. Hosszabb ideig esős lesz az idő. Elkeseredett kedvetlenség lett úrrá, még a kiáradt patak is vörös színben höm­pölygött. A rossz látási viszonyok miatt a Nagy-Csata könyörtelen birkózássá változott.

Bakos-Tyumenje azonban utat tört magának. Vezérük hősi halála után Bajon vezér átvette az irányítást és mire besötétedett, összetalálkoztak Baszkor-föld lovasaival, hogy a Nagyvízig folytassák közös harcukat. Nekese csak éjfél felé találta meg Atillát, aki maga is megsebesült. Úz csákányosok rohamot indítottak a Fővezért körülfogó bekerítő gyűrű ellen, míg a sebkötöző rimalányok a megholtak fegyvereivel siettek a csákányosok vágta ellenség megsemmisítésére, hogy elszántságukkal megmentsék

583

Atillát. A légiók nem voltak hozzászokva a csákányos-tyumen harcmodorhoz, s had­rendjük megingott, majd vad futásban kerestek menedéket. Az igen jól lovagló rima­lányok messze űzték a menekülő légiót, akik a csúszós talajon igen nagy vesztesége­ketszenvedtek.

Mikor az ellenséges gyűrűt szétdarabolták, Nekese újból jelentette Atillának, hogy a sámánok véleménye szerint az utolsó jóslatban nyulat ábrázolt az Égiek parancsa, de újabbat jósolni nem tudnak, mert elveszett a Fősámán-Ust, s ezért a Sámánok-Ta­nácsa jobbnak látja, ha rövid pihenő után visszavonulnak. Dunna-asszony jelentette, hogy a halottak között csoma-betegség nyomai láthatók. Ekkor a Vezérek Tanácsa el­rendelte, hogy zárják el a győzelmi bor tömlőit, s induljanak hazafelé. Az úz csáká­nyosok őrsége mellett aludtak, majd kiadták a parancsot, hogy Szurdok hadnagy még hajnalhasadás előtt induljon az előőrseivel Budavár felé. A visszavonulók elkeseredé­se borzalmas volt.

Dunna-asszony a sebesülteket harci szekerekre rakatta, tekintet nélkül arra, hogy barát-e vagy ellenség és Szurdok hadnagy tyumenje után megkezdte a visszavonulást. Szívós rimalányaival rendet csinált.

Budavárban Atilla kérésére az Oregek Tanácsa azzal büntette Nekesét, hogy amíg ő él, nem hagyhatja el szálláshelyét, mert őseik négyszögletes áldozati üstje elveszett. Atilla Nekesét okolta, hogy teljes seregével nem jutott el a Nagyvízig. Dunna-asszony ellenben Nekese pártjára állt és hangoztatta:

A Nagy-Csatát azért nem nyerhettük meg, mert Buda számításai igaznak bizonyul­tak. Hiányzott az öt tyumen lovas, amelyik a csatát a hunok javára döntötte volna el és még lett volna annyi erő, hogy a Nagyvízig vigye előre győztes tyumenjeinket.

A 4492. medvetoros évben (Kr. u. 452) összehívták a 24 Hun Törzsszövetség Nagy­Szaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánsága miatt Ózdon tartották a megnyi­tót és a Vasvár hegyén épült 24 karéjos kegyhely volt a színhelye a tanácskozásoknak.

Az Oregek Tanácsa azt a megállapítást rótta le a 269. Arvisurában, hogy a Nagyví­zig meghirdetett csatát azért nem nyerhettük meg, mert 2 tárkány tyumen nem érke­zett be. 50 tyumen kellett volna ahhoz, hogy a “Népek Csatáját" megnyerjük. Bakos baszkor tyumen-vezér azonban elérte a Nagyvizet és esküjéhez hűen örök-időre Víz­kaja sámán tenger-öblében várja a hun törzsek szövetségének győztes tyumenjeit.

PALÓCFÖLDI NAGYSZÁLA

A 4492. medvetoros évben (Kr. u. 452) almavirágzás ünnepére az Óregek Tanácsa összehívta Ózd-kegyhelyre a Hun Törzsszövetség Nagyszaláját. Biztonsági okokból és Nekese fősámánsága miatt Ózdon kellett tartani, mert a 4491. medvetoros év bölény­tor havának 5. napján meggyilkolt Buda emléke tiltotta a budavári Nagyszala meg­rendezését.

Dunna Arany-asszony előadta, hogy Buda feljegyzései szerint csak a következő év tavaszán, azaz ma kellett volna megindulnia a Nagy Csatának, mivel a mostani év a rómaiak által számított 452. év az Arvisura titkos rendelkezései szerint a tigris éve, tehát győztes harcosok esztendeje, de a múlt év a meggondolatlan nyúl éve volt, amely csak eldöntetlen csaták esztendeje lehetett.

Dunna-asszony erélyes fellépésére Atilla elismerte, hogy a Nagy-Csata legbiztosabb tyumenjei a Bakos vezér kos-jegyében születettek tyumenje volt, utána az úz csáká­nyosok és a rimalányok tyumenjei vitézkedtek leginkább, akik még az életét is meg­mentették. Ezért az Oregek Tanácsa a balsiker miatt Nekesét csupán azzal büntette 584

meg, hogy a törzsi székhely határait Atilla haláláig nem hagyhatja el, de a sámánkép­zést neki kellett elvégeznie. Ezért a mozgó hadak fősámánjává Buda fiát, Aladárt je­lölték ki, bár ő minden esetben kikérte Nekese tanácsát, mivel vígkedélyű lányát fe­leségül vette.

Nekese dicséretet kapott, mivel Vasváron felépítette az úzok 24 karéjos kegyhe­lyét. Ugyanis még az elmúlt ősszel Hangony és Gömör tárkányok az úz ácsok vezeté­sével kivágták a Vasvár-hegyi bükkös erdőt és égerfa alapokon felépítették a sámán­képzés várát. Így Sajó-Ordosz, Ózd kegyhely és Vasvár gerendavára öt éven keresztül a Hun Törzsszövetség szellemi központja lett, amely alatt fontos események zajlottak le.

Az úzok ősi szokása szerint minden évben Aba napján Sajó-Ordosz peremén, Abafán megtartották a hagyományos medvetort.

Sajó-Ordosz lovas parancsnoka, aki a lovaglást tanította, Szurdok hadnagy volt. Háza a róla elnevezett Szurdok hegyen volt, a Hangony patak mellett kivágott éger­fákból ácsolt gerendavárban

Nekese mindig a Vasvár hegyén épült 24 karéjos kegyhelyen oktatott, de a vasfor­ralási műveleteket a hegy alatti kohókban tanította, ahol a legügyesebb nyílhegy- és kardkovácsok fegyvereikkel remekeltek. Itt készítették a legjobb kalandozási és hada­kozási üstöket is.

Deédes pedig mind a sámánifjak, mind a rimalányok részére Ózd-kegyhelyen ta­nította a sebesültek ápolását és hadi segítés-gondozást. Ezen tanítás volt a legkedvel­tebb, mivel ezen mindenkinek részt kellett vennie, nemre való tekintet nélkül.

Budavárból minden holdévben egy ellenőrző oktató jelent meg, aki az Oregek Ta­nácsát képviselte. Szarvastor havában Atilla is Ózd-kegyhelyen és Várkony lovasterén a lóról való vívást oktatta. Minden héten bemutatta agyagbábun az emberi test legse­bezhetőbb részeit.

Ojbársz bölcs férfi az Arvisura törvényeit és az azokból való következtetéseket ok­tatta. Ezen bölcs férfi bebizonyította, hogy a nyúl évében még soha nem nyertek csa­tát. Budának igaza volt, hogy meg kellett volna várni a mostani tigris évet, hogy a hiányzó tyumenek beérkezzenek, mert a Buda által betervezett 48 harcos és 2 tárkány tyumennel megnyerhettük volna a Nagyvízig hirdetett csatát. “Lám Bajon hősi ha­lált halt utóda, Bakos baszkor tyumen-vezér lovasai elérték a Nagyvizet és esküjükhöz mérten, örök időre a Vízkaja sámán tengeröblében várják a hun törzsek szövetségé­nek győztes tyumenjeit. Kosut hadnaggyal Bakos tyumen vezér most is képviselteti magát az Oregek Tanácsában, hogy a Palócföldi Nagyszalában hozott döntéseket el­vigye Vízkaja sámán Nagyvíz melletti birodalmába. Kosut hadnagy azért jött vissza hozzánk, hogy Budavár sámánközpontja állandó összeköttetésben álljon Baszkorföld­del. Kosut hadnagy, a mai naptól kezdve a sámánok vízi kiképzését és a minden erő­vel való győzni akarást fogja oktatni." Ojbársz ezután arra hívta fel a figyelmet, hogy Matyó úz vezér, akit a kinajok Matóunnak neveznek, ilyen győzni akaró, Kos-jelű if­jakkal egy harcos napon átlovagolt a bevehetetlennek hitt kínai “Nagy Falon". Ugyanúgy Bakos tyumen-vezér a Nagy-Csatában elérte a Nagyvizet. Kosut hadnagy most elindul Atilla vezetésével, mint Deédes Arany-asszony egyik hadnagya, hogy győzniakarásuk előtt még Róma is meghódoljon. “Ezen hadjárat, mivel a tigris évé­ben történik, bizonyára győzelemmel jár. Ezért javasolom Róma elleni hadjáratunk elindítását!"

Nekese a sámánifjak segítségével ezen hadjáratot Róma város végcéllal rovásba fek­tette. Szurdok hadnagy felesküdött, hogy az ózdi sámánképzés terveit maradéktalanul végrehajtják.

585

Nekese és Deédes közösen azt javasolták - Dunna-asszony tanácsára - hogy a si­kertelen kísérlet miatt le kell mondaniuk a Nagyvízig való hódításról és a jövő érde­kében békességben kell lenniük még a legyőzött népekkel is. Éciusszal azonban ke­resniük kell a találkozást! Az ózdi Nagyszala döntése alapján a római hadjárattal ke­resniük kell a nyugati hatalmakkal való megegyezés lehetőségeit! Ellenben Kosut hadnagy felhívta az Oregek Tanácsának és a Nagyszalának figyelmét arra, hogy a Baszkor-tyumen kitartóan várja Agaba elgondolásának végrehajtását és Vízkaja sá­mán örökségét soha el nem hagyja!

PALÓCOK RÓMA ALATT

Deédes 3 férje közül csak Nekese maradt életben, ezért az Aranyasszony vándorlá­sa megszűnt. Születésnapján azonban mindegyik gyermeke felkereste. Ilyenkor nagy vendégség volt a Bálványon és a fejedelem-asszony engedélyezte a leányvásárt. Ugyanis a férfiveszteségek miatt az árván és özvegyen maradt nők jogosan követelték, hogy a birtokaira férfi munkaerőt és férjnek valót hozzanak. Ezért Deédes engedé­lyezte a hadifoglyokkal való házasságokat. Leányai közül Piroska, Sajó-Ordosz paran­csolója egy Center nevű szőke némethez, míg Visnyó húga egy kabar menekülthöz ment feleségül. Ezért a kabar Zsolca úz-földön menedékjogot kapott. Visnyó faluja is a birtokába jutott.

A Nagy-Csata utáni osztozkodásnál a rimalányok mindegyike egy-egy férfi foglyot kapott, mivel nagy elszántságukkal a fővezéri törzset igyekeztek megmenteni. A fog­lyok házasságuk révén szabadokká váltak és a hun közösségekbe beleilleszkedtek. Ezért úz mintára a többi törzsek is igyekeztek ezen szokást átvenni, s így az Arany­asszony igen nagy tekintélyre tett szert.

A következő tavaszon Atilla Róma ellen indult. Az útjukba eső városokat, ameny­nyiben ellenálltak, erős kővetőikkel földig lerombolták, de a hadisarcot fizetőknek megkegyelmeztek.

Mivel Nekese nem hagyhatta el szálláshelyét, Deédes maga indult hadba. Maros és Eszék tyumenjeit fiaik, Beke és Siklós vezették. Deédes az úz mesteremberek tyu­menjét Atilla belső szolgálatába állította. Szurdok hadnagyot Atilla - a Nagy-csatá­ban tanúsított magatartása miatt - testőrhadnagyának nevezte ki. A rimalányok új serege azonban egész idő alatt Deédes parancsnoksága alatt állott. Dunna-asszony a Nagy-Csatában szerzett tapasztalatai szerint olyan fehérneműket varratott a felkészü­lési idő alatt, hogy a töréseket megakadályozták, s így a hadrendből való kieséseket nagymértékben csökkentették. Ezzel a bevezetett újdonsággal még az ellenség meg­becsülését is kiérdemelte.

Róma közelébe érve a hadjárat huszonhetedik napján a hadirovások szerint az úzok kerültek szolgálatba. A hun vezérek azonban a zsákmányolt boroktól berúgtak, mivel hírnökeik semmi ellenállást nem jeleztek. Amikor az őrség jelentette, hogy a római legfőbb papok tárgyalni akarnak, Atilla mámoros állapotában nevetett és így szólt:

- Deédeském! Eredj és egyezkedj azzal a feketeszoknyással. Hátha megértitek egy­mást! Én szoknyás haddal nem tárgyalok!

Az Aranyasszony riadót fúvatott, magára öltötte az úz vezérek díszöltözetét és el­indult serege élén Róma főkapuja felé, a békezászlókkal érkező római pápa csoportjához. Deédes, az ifjúsági verseny hajdani győztese büszkén haladt a palóc lovasok élén,

miközben folyton az asszonyok kérése csengett a fülében: “Nekünk férjeket hozza­tok! Munkaerőket a földjeinkre!" Elhatározta, hogy nem a részeges férfihadak, ha­586

nem a nők kívánságának tesz eleget és békét köt a krisztusi utóddal. Jóllehet a paló­coknak csak egy istenük van, Rómában pedig három istenség, de itt is, ott is a szere­tetet hirdetik. Hátha a palócok egy istene meg tud majd egyezni a római keresztény­ség hármas istenével!

Minden erejét és tehetségét összeszedte és megegyezett a pápával, aki gazdag hadi­sarc megfizetésével és férfi foglyok nagytömegű átadásával megvásárolta a békét. Eb­ben nagy segítségére volt a felsőőri római hitű pap, aki - Deédes küldetését eltúlozva - a római hit terjesztését ígérte a pápának.

Amikor a hun vezérek mámorukból felébredtek, majdnem összevesztek a hadisar­con, Deédest pedig kinevették, mert az aranyat, ezüstöt, ékszereket hadifoglyokkal cserélte ki. Most már az Oregek Tanácsa is szívesen törvényesítette a leányvásár meg­tartását, és a bálványhegyi leányvásárt sokkal hasznosabbnak tartották, mint az öl­döklő csatákat. A hunok asszonyai boldogan ünnepelték a palócok nagy római diada­lát. Atilla mindig fájlalta, hogy Éciusz - ifjúkori játszótársa - újból megfutamodott előle, csakúgy, mint a Nagy-Csatában, ahol szintén hiába kereste.

A palóc tyumen római diadalát az Oregek Tanácsa nagyra értékelte, és elrendelte, hogy Deédes születésnapjától, augusztus második napjától kezdve huszonegy napig ünnepeljék az aratás és a római csata befejezését.

Ettől kezdve hármas ünnepet tartottak a Bálványhegyen: Joli-Tórem ünnepét, Deédes születésnapját és az elhagyott asszony, a bánatos özvegy és a férjhezmenni akaró leányok nagy ünnepét, a Bálványhegyi leányvásárt. A tiltott szerelmesek min­den törzsből tömegesen keresték fel ilyenkor az aranyasszonyt, aki engedélyezte es­küvőjüket. Ilyenkor Nekesse volt a legnépszerűbb a 24 Hun Törzsszövetségben. Mi­vel Piroska leánya egy baleset következtében meghalt férjét nem gyászolta tovább, újból részt vett a Bálványhegyi leányvásáron és egy Stoph nevű német harcossal kö­tött új házasságot, aki pappá szentelés végett ment Rómába és mint túsznak adott hadifogoly szívesen cserélte fel a béklyót egy igen szép asszony szerelmével. Az ifjú pár elköltözött Center falujából. A Németvárat Piroska az első fiára, Léka vitézre hagyta, és az új férjével a bükkös Palinára költözött. Piroska nem bírta Sajó-Ordosz közelségét, a katonai táborok zaját és a hegyekben lévő csendes falujába vágyakozott. Különben is titkos szerelme, Szurdok hadnagy Atilla szolgálatában állott. Ezért Sajó­Ordosz katonai parancsnoka harcias fia, Léka vitéz lett, aki nagy jövőnek nézett elé­be, mivel Serénykének, a bölcs Buda első leányának kezét elnyerte, aki ilyenformán Németvár úrasszonya lett. Így Léka vitéz és csinos felesége mindig Budavár és Sajó­Ordosz között vándorolt. Ez igen megemelte Németvár jelentőségét.

A HAJNALTÁNC EREDETE

A 4493. medvetoros évben (Kr. u. 453) sok germán törzs fellázadt Atilla zsarnok­sága miatt, amit a hunok vezére erélyes kézzel torolt meg. Ekkor engesztelésül egy szép hercegnőt küldtek Atilla udvarába, aki a diadalmas hadvezért egy lakomán meg­mérgezte.

Amikor Deédes a tragédiáról értesült, azonnal Pusztaszerre lovagolt. Nekese bün­tetése Atilla halálával megszűnt. A vasvári kegyhelyen az ifjú sámánok - Arvisuráink ismeretében - a következő megállapítást tették az Atilla palotájában összeülő Oregek Tanácsa előtt:

“Atilla 413-ban jött a világra, hogy világhódításai nyomán, 453-ban, nem messze a Tiszától, a Maros egyik mellékágában térjen meg őseihez örök nyugovóra!"

587

A monda szerint Szanka sámán ölben és lépésben kimérte Atilla nyugvóhelyének rajzát, és azt az utókorra hagyta.

Szanka, a sámánok ifjú versmondója szerint:

“Napsugárban, holdsugárban, Bús fekete éjszakában Vérözönben, sártengerben, Aludj Hunia királya!"

Hunyor utódai hármas-koporsós temetésben egyeztek meg.

Az aranykoporsót Marosszéken, az ezüst koporsót Eszéken, a vaskoporsót pedig Vasváron készíttette el Deédes aranyasszony a három férje számára korábban.

Mivel az első két férje elesett a Nagy-Csatában, Nekese pedig élete virágjában ál­lott, az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a vaskoporsót Nekese, az úz kovácsok tár­kányának vezére adja oda Atilla részére, mivel az akkori szokás szerint előre elkészít­tette saját koporsóját. Ezt a nikkelben gazdag cinóber ércet Dobsinán bányászták, s 438-ban Ózdon Nekese saját vaskoporsóját ebből öntötte. A dobsinai vasat az ősz tál­tos rovása szerint ugyanúgy “nem eszi a fene" mint az indiai kabar vasoszlopot.

A Catalauni csata 451 júliusában - a döghalál fellépése miatt - visszavonulással végződött. Eszék - az Atillával harcoló magyari vezér - szintén elkészíttette magának az ezüstkoporsót, de a csatában elpusztult. Többé nem volt szüksége ezüstkoporsóra.

Arad

20. ábra Arr~isura sokszög

Agaba fősámán hagyatékából, az elsüllyedt Atais kultúráját jelképezve. Elsőnek hazánk területén alkalmazta Atilla temetése előtt Nekese fősámán és helyettese, Szanka sámán. Ekkor Szöged és Arad sámánok ültek Szanka feje és háta elé, hogy Atilla nyughelyét megállapíthassák.

588

Mivel Maros is elesett, az ő aranykoporsójára sem volt többé szükség. Ordoszból hozott aranya kevésbé volt szennyezett, mint a hazaiaké. Atilla felesége, Réka tömb­aranyban adta vissza Deédesnek, az úzok fejedelem-asszonyának.

Darócnak legfőbb bűne az volt, hogy a végzetes lakomán pergő-testőre volt a palo­tában Atillának és meg kellett volna követelnie az Arvisurában lefektetett hűséget Réka képviseletében. Sajnos, Daróc elnéző volt és a pergő mellett elaludt. Amikor a pergő leszaladt, jelentette Atillának a lakoma befejezését, de az szólt, hogy alva talál­ta, de büntetésből egy pergőig még folytatják boros lakomájukat és a fejedelem-lány tiszteletbeli nászéjszakáját. Ekkor újból itatta Atilla a testőrségét, amikor is Daróc végzetesen elaludt. Amikor a felébredt szolgálatos testőr elvégezte szokásos útját, Atilla már halott volt. Daróc jelentése alapján méreggel ölték meg a német vendégek.

Ezért a német vendégeket Krimhildával együtt lenyilazták és a Száraz Tisza-ágban megtévesztően díszesen eltemették három pergő idő alatt, majd a vezeklő német ha­difoglyokra ráengedték a Tisza vizét.

Atillát a sámánok-tanácsa hármas-koporsóban akarta eltemetni. A kiképző tábor kö­zépső sátorába vitették és jégverembe téve várták meg az arany, ezüst és vaskoporsó megérkezését. Darócot küldték Ózdra Nekese vaskoporsójáért. Nekese-Szanka-Ugron sámánok erre az időre az Arvisura-sokszög használatával kijelölték a temetkezés helyét.

Aladárt és kishugát, Szalajkát elkísérte Daróc vitéz, Nekese fősámán harmadik fia. Ugyanis ő lovagolt el Nekese előre elkészített vaskoporsójóért Ózd-kegyhelyre, amit Arvisura szertartás szerint három-férjes házasságoknál minden dúsgazdag asszonynak előre el kellett készítenie.

Az ércet gondosan válogatva Dobsináról hozták, amelyet Indijó elnevezés szerint “Cinóber" ércnek neveztek, amiből 438-ban Ózdon Nekese a saját vaskoporsóját öntet­te. Bihar fővezér ugyancsak az Arvisura szerint egyszer már leöntette Hadraba fejede­lemnek a Kabar oszlopokat Dernő fősámán vezetésével. Most Nekesének is olyanféle koporsót kellett öntenie, amit soha “Nem eszi a fene". Mérgesen tett eleget az Arvisura parancsának és 24 vasforraló fújtatójával végrehajtotta a csodát, mert a csoda-koporsót 438-tól 453-ig “Nem ette meg a fene"! Vajon kibírta-e az idők rádobált sarát? Amikor Daróc megérkezett, azzal fogalatoskodtak, hogy az aranykoporsót az ezüstbe kénysze­rítsék, de ez sehogyan sem akart sikerülni. Végül Daróc letörte az ezüst koporsó lá­bait, s így sikerült az ezüst koporsót az aranyba beletenni. A vaskoporsóval nem volt semmi baj, mert Deédes aranyasszony férjei közül Nekese volt a legmagasabb, és a hatalmas tárkány-fejedelem koporsójában elfértek a többiek.

Atilla így - szemben a hiedelemmel - nem arany, hanem Eszék, magyari szárma­zású daragúz tyumenvezér ezüstkoporsójában nyugoszik. Majd Maros hun származá­sú marúz tyumenvezér aranykoporsójába téve helyezték el a hatalmas vaskoporsóba.

Daróc szolgálatos testőr-vezérnek kellett a tökéletes lezárást végrehajtania, mielőtt a végeztes pergőt, emlékezésként a koporsóban elrejtette.

Atilla temetésekor a Maros négy gázlójánál huszonnégy sámánifjú helyezkedett el az őriző lovasokkal, míg a fejedelmi, víz alá való temetkezés lezajlott.

Nekese parancsára a temetést végző rabszolgákat az ifjú sámánképzősök lenyilaz­ták, majd a sámánifjak gáttörést végeztek és a Szárazér folyásaiba engedték. A sámán­ifjak 24 napig “haláltáncot" jártak a kijelölt őrhelyeken, hogy révületükben mindent elfelejtsenek.

Peregtől a két Hódos irányában egy tyumen, azaz tízezer lépésre nyugszik Atilla. Az Oregek Tanácsa döntése alapján Daróc vitéz vezetésével a temetést végrehajtó harcosok azonnal útbaindultak a Turgai-kapuba. Jászvásáron sokáig pihentek, amikor

589

is hírül hozták a pusztaszeri testvérháborút. Vártak. Aladár és Szalajka testvére meg­érkeztek. Újabb rendelkezés szerint neki kellett elkísérnie őket az Etilen túlra. Daróc­nak mindaddig nem lehetett visszatérni, amíg ikerfia nem születik.

A Turgai-kapuba érve azonnal ajándékokkal halmozta el a Tomaj nevű sámánt. Bozasörrel jó hangulatra pendülve megkérdezte: “Van-e olyan család ismerősei kö­zött, ahol sok iker-gyermek él?" A turgai sámán megértően válaszolt, hogy rokonsá­gukban a Béla folyó mellett a Tomaj család fészkében él egy Bolári nevű ősi nagycsa­lád, ahol emberemlékezet óta mindig csak iker-lányok születtek, mivel elátkozták őket, hogy csak leányaik szülessenek mindaddig, amíg Agaba véréből való férjekre nem tudnak szert tenni. Sírva keresnek olyan ifjút, de azok már régebben elmentek Balambér nagyfejedelemmel a Nagyvizek irányában. Most minden visszalovagló har­costól ezt kérdik:

- Jött-e vissza valaki Agaba szent véréből?

Amikor Aladárnak első kisfia, Ambenik megszületett a szép Szalajka hugától, név­adó ünnepélyükre eljött a leggazdagabb Bolári lány és sírva könyörgött Darócnak, szüntesse meg az ősi átkot. Medvetor ünnepén Boláriék Merbolya leánya 2 kisfiúnak adott életet, amelyet Gerenna és Balog névre kiáltottak ki. Ugyanis Gerenna majd­nem háttal, míg az öccse balkézzel jött a világra. Utána méh újabb ikrek következtek, amelyet Nekese visszavándoroltatott, hogy Daróc vére az Uzfóldön is megmaradjon.

Amíg a temetésen résztvevő harcosok a Turgai kapuba küldettek, addig a törzsek vezérei Pusztaszeren gyűltek össze Atilla sátor-palotájában, hogy új fővezért válasszanak. A 24 gyásznap után Buda legnagyobb fia, Aladár és Atilla első fia összevesztek

azon, hogy ki legyen a fővezér. Mivel a meggyilkolt Budának több híve volt a hunok seregében, szörnyű háborúban Aladár kazahunjai legyőzték Csaba széki hun harcosait. Erre a szörnyű hírre az Aranyasszony újból lelovagolt Pusztaszerre, ahol a félelme­

tes hun seregnek csak töredékét találta. Erélyes fellépésére Aladár és Csaba kibékül­tek. Összehívatta Budára az Öregek-Tanácsát. Ott a többség helyeselte Aladár hívei­nek távozását, viszont engedélyezték, hogy aki akar, maradjon a Hun Törzsszövetség új birodalmában.

Ilyen viszonyok mellett a kabarok zöme és az úzok mind a három tyumenje maradt hetvenezer lovassal, kovácsaival és kézműves legényeivel, míg a többi 22 törzs csak 4 tyumennel védte Atilla örökségét. Össze-vissza 11 tyumen hadravaló harcos maradt vissza.

Csaba megbízásából Maros fia, Szöged lett Atilla sírjának őrzője, aki a Maros és Ti­sza összefolyásánál őrséget alapított Szöged elnevezéssel. A járőrök minden reggel in­nen úsztattak át a Tiszán, a Szkitha-sziget belső oldalán végig lovagoltak és az Artunya-karám őrpalotában megpihentek. Másnap reggel visszalovagoltak Szögedre. Közben megfigyelték, nem bolygatja-e meg valaki a vizek folyását, nehogy megzavar­ja valaki Atilla álmát. (Ezen őrszolgálatot Ilona 505-ben megszüntette.)

Amikor Aladár a 33 tyumen harcos maradványával megindult az Etil felé, a széki hunok és jászok, észt és mordvin ácsok egy része még maradt Dunna-asszony hűsé­ges kazahun tyumenjével Budavárban és környékén bár a harcosok létszáma egyhar­madára csökkent.

Amikor Aladár a 33 tyumennel útbeindult, a palúzok Zebegénytől Vadnőig, Tisza­várkonytól pedig Kassa vonaláig bővíthették ki szállásaikat.

Deédes nagyasszony a Nagytanács után kiadta harcosainak, hogy minden úz vitéz maradjon, mivel a palócok területe Pusztaszertől Uzapanyitig, az Uz völgyétől Szöge­

590

dig és Eszéktől Pusztaszerig terjed. A marúzok és daragúzok legelőterülete háromszo­rosára nőtt, tehát nagy bőségben élhetnek.

Deédes minden télen a Sziktivár vezetésével épített Budavárban a vezérek tanács­kozásán megjelent. Ilyenkor Buda özvegye látta vendégül az Óregek-Tanácsát. Ekkor Deédesnek a javaslatára, mivel a hódító szándékaik megszűntek, elrendelték:

- Amelyik hadifogoly nem alapított családot vagy özveggyé vált, s vissza akar tér­ni szülőföldjére, elhagyhatja a 24 Hun Törzsszövetség szálláshelyeit. Ezért a nemes cselekedetéért még a római pápa is köszönetet mondott a felsőőri kabar keresztények papja által. Ugyanis a római tárgyalásnál ez a pap volt Deédes tolmácsa és az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy a szabaddá tett foglyokat a pap Rómába kísérje és a pápa által értesítse a nyugati világot, hogy a Hun-Birodalom lemondott hódító szándékai­ról és békés állammá alakult át.

A Budavár alatti magas Kőhegyen Dunna-asszony veje, a komi származású Szikti­vár javaslatára a hun-kabar kőfaragók felépítették Sziktivárat Tartu észt-suoma ács­mester vezetésével. Ennek a célja az volt, hogy őrségével a hun-törzsek székhelyének a nyugalmát biztosítsa és a tíz törzs dézsmáját tartaléknak begyűjtse és tárolja.

A 455-ben végzett sámánképzősök miatt Nekese és Deédes Ózdon ütötte fel az úzok székhelyének sátrait, mivel szerintük az országnak a Bolhád hegyvidék a legvé­dettebb területe minden ellenséggel szemben. Lovasaik Sajó-Ordosz térségében véd­ték Ózdot a meglepetések ellen. Nekese Vasváron tömérdek vasat munkált meg a visszamaradt törzsek teljes ellátására.

A 4507. medvetoros év nyarán az aranyasszony 52. születése napján örömtüzek gyúl­tak a Bálványon, megszületett Deédes 24. unokája. Nekese hálát mondott Joli-Tó­remnek, az úz nép istenasszonyának a bőséges aratásért és áldását kérte a leányvásárra.

Mosolygó, vidám fiatalok járultak a gyöngélkedő aranyasszony elé, hogy engedé­lyezze a leányvásárt és leendő házasságukat. Nekese összeadta a fiatalokat és megkez­dődött Joli-Tórem boldog éjszakája. Ekkor kelt el az utolsó rimalány, jeléül annak, hogy a hun törzsek Kaltes-asszonya, az Élet-anya jelképesen bevégezte az ifjúság ka­landozását. A rimalányok feloszlatásához Dunna-asszony is hozzájárult, csupán az ő belső szolgálatában maradt még 24 rimalány, mint Budavárának a békesség őrei. Ugyanis a nyugati világ Dunna-asszonyt ismerte el a 24 Hun Törzsszövetség uralko­dójának, aki a kalandozásokat beszüntette és ezért hálából a pápa javaslatára a nyu­gatiak sem támadták a Hun-birodalmat.

Éjfélkor Deédes rosszul lett és felszólította gyermekeit, unokáit és szeretteit, hogy senki ne sírjon, mert ő már elfáradt és meg fog halni. Végtelenül boldognak érzi ma­gát, mert kilenc fia, hat leánya és 24 unokája folytathatja megkezdett munkáját. Mire felkel a nap, rakjanak óriási tüzet a Bálványon és a boldog, szép fiatalok az ő teteme körül járják el a hajnaltáncot.

Nekesse végrehajtotta az aranyasszony utolsó kívánságát és mire a hajnal megha­sadt, az ifjú párok eljárták az első hajnaltáncot az aranyasszony égő-ravatala körül, majd amikor felkelt a nap, vihar keletkeztt és a szél széthordta az aranyasszony ham­vait, hogy örökké éltesse az úz népet, Joli-Tórem békés népét.

Ennek emlékére járják még ma is a lakodalmas hajnaltáncot a fiatalok az esküvők utáni hajnalon.

Utána az Arvisura törvények szerint Nekese 24 napig mesélte az úz nép sokezer éves történetét.

591

PALÓCOK VASMŰVELÉSE

Deédes Aranyasszony porait szertevitte a szél és azokból új hősök, új tudós bölcsek születtek, de megmaradt csontjainak részeit egy emberfejű, aranyos urnában, kicsiny falujában helyezték el. Azóta Deédes faluja kegyhellyé változott, emlékét a leányvá­sár hirdette.

Az első bálványhegyi leányvásáron legnagyobb leánya, Piroska - mivel az úz har­cosok nem merték feleségül venni - egy szőke hadifoglyot, Center vitézt választotta férjéül. Egy úz községet, Sajó-Ordoszt kapták nászajándékul, de Center a német kő­faragó, az ifjú férj, nem bírta az úzok harcos természetét és egy kis falut épített fel utódainak, amit a mai napig is Centernek neveznek. Nekese kérésére 1 év alatt felépí­tette Ordosz hegyén Németvárát, amelyet munkatársairól neveztek el.

Amikor Buda fősámán halála után Nekese lett a birodalmi fősámán, a palócföld pedig a sámánképzés új központja, a szükséges várakat Center irányításával kellett felépíteni.

Ordosz vára kőből épült. Azonban Ozd-kegyhely terméskő alapzat mellett tölgyfá­ból készült. Vasvár Nagy-szala vára a Hangony és Hódos patak égerfáinak alapozásá­val, bükkfából épült. Szurdok lovasvára égerfa alapozással mocsári tölgyfából ácsolta­tott. Aba-falának kegyhelye pedig vörösfenyőből állíttatott össze.

Sajó-Ordosz ekkor élte fénykorát, mivel mind a 24 hun törzs ifjúsága képviselve volt a Center építette várakban. Az elméleti oktatás mindig Ózd-kegyhelyen és a Vas­vár-i Nagyszala épületében történt, míg a gyakorlati kiképzés Vasvár-Ózd fegyverko­vácsainál és Sajó-Ordosz térségében történt.

Center 452 medvetorán, Ordosz várának építése közben balesetet szenvedett és az általa épített kicsiny falujában meghalt.

Amikor Deédes Aranyasszony megérkezett római útjáról, sok hadifoglyot hozott Sajó-Ordosz építésére. Ezek Center kőfaragó embereivel együtt dolgoztak Ordosz vá­rának kibővítésén.

Center özvegye, Piroska újra elment a bálványhegyi leányvásárra és egy vasműve­lő német családból Rómába küldött papnövendéket, Stopfot választotta férjének. A római pápa nem római ifjakat, hanem idegen származású papnövendékeket adott át túszul Deédesnek. Így az özvegyek sok német és olasz fogollyal házasodtak össze. De ezek is egy-egy új falut kaptak nászajándékba. A kabar Liszka özvegye is egy olaszhoz ment feleségül. Utódaik Olasz-Liszkán szaporodtak el.

Stopf vitéznek vasművelő szülei voltak. Németvárának felépítése után Nekese Vas­vár hegyének környékén állította fel vasgyártó pestjeit és hordozható kohóit. Itt ta­nítgatta unokáit.

Deédes halála után Piroska lett az itt maradt hun törzsek Aranyasszonya. A rima­lányok képzését Dédesen és Németvárban rendezte. A Centertől származott Léka nevű fia gyermekházasságban ekkor vette feleségül Dunna fejedelemasszony leányát, Serénykét. Esküvőjüket Dédes várában tartották, de később Sajó-Ordosz Németvár­ban laktak. Szurdok hadnagy ugyanis, amikor Budavár parancsnoka lett, Sajó-Ordosz vitézeit áttelepítette Budavárába; Sajó-Ordosz ezzel csendesebbé vált, de mindig biz­tos menedékhely maradt.

Piroska Aranyasszony és hozzátartozói a hidegebb idő beálltával minden évben Vasvárra költöztek. Az úzok itt vasgyártó p