Kövér László (1998-2000) miniszter, nem kizárható, valószínűleg csak a szükséges takarítást végezte el az ifjúdemokratákra vonatkozó dokumentumok tekintetében a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) működésének ellenőreként. – Utódja, a Magyar Demokrata Fórum padsoraiból átigazolt Demeter Ervin viszont, aki állítólagosan nem rendelt el titkosszolgálati megfigyeléseket a magyarországi politikai szerveződések tekintetében, 2001-ben hivalkodva jelentette ki: “Sikeresen épültünk be a hungarista szerveződésekbe”. – A kétségtelenül politikai tevékenységet tehát nem tagadta. – Azt ugyan kevesen kérdezték meg, hogy mikor “épültek be” és az NBH munkáját miként egyeztették az alkotmányossággal (ti. azzal, hogy a polgári titkosszolgálatok nem folytathatnak megfigyeléseket politikai organizációk ellen), még kevésbé informálódtak az egyéb helyekre történt “beépülésekbe”, a nyílvánosság ennél sokkal bölcsebb volt. Az egyszerű emberek nem tettek különbséget. Évtizedek tapasztalatai tanították meg őket arra, hogy a titkosszolgálatok -–a mindenkori kormány érdekeinek megfelelően – sokféle módszerrel próbálták a titkokat megszerezni. Hírigényük mindig is szerteágazó volt. Péter Gábor, Rákosi Mátyás, Kádár János, Horn Gyula vagy akár Orbán Viktor titkosrendőrei módszeresen, a törvényességet figyelmen kívűl hagyva, kutatták fel a titokbirtokosokat – nyílt, titkos vagy leplezett eszközökkel, módszerek alkalmazásával próbálták begyűjteni a számukra szükséges információkat. Morális aggályaik sohasem voltak.

A globalizáció szolgálatában

Kínálkozna az alkalom idézni Orbán Viktor “az Európai Únión kívűl is van élet” kezdetű monológját – de mert a populista kijelentést a legelfogultabb hívei sem vették komolyan a Vezértől, helyesebb talán, ha az Únióból érkezett külföldiekkel szemben tanúsított magatartását mutatom be, néhány konkrét példát említve a Demeter Ervin vezette titkosrendőrség tevékenységéből.

Gwyn B. Jonest, az évek óta Budapesten élt külföldit, a magyarul alig beszélő brit tanárembert, egyik ismerőse kommunista agitátorként jelentette fel a Hivatalnál, olyan emeberként, aki a legismertebb belvárosi kocsmákban szidta a rendszert és a globalizációt. A baloldali és szakszervezeti provokátorként leírt Jonest állítólag az frusztrálta, hogy a 2001. évi budapesti EU és NATO külügyminiszteri találkozóra senki nem szervezett semmit, úgy gondolta: helyénvaló dolog, ha szűk nyílvánosság előtt is, de szabadon kifejti véleményét Jones és két magyar barátja, Bassa ZoltánFerjentsik Viola mobiltelefonon abban állapodtak meg, hogy egy héttel a budapesti rendezvény előtt a Blaha Lujza téren találkoznak, és röpcédulákat osztanak – nem az EU/NATO találkozó (!), hanem a későbbi, júliusi genovai G8-csúcs ellen.

Május 22-én délután négy órakor, a röpcédulaosztás megkezdése után alig egy perccel, három civilruhás nyomozó ment oda Joneshoz és Bassához, “Police” feliratú nem fényképes igazolványt felmutatva. – “A mögöttem álló nyomozó elrántotta a kabátomat, majd két ütést mértek a lábszáramra és én előreestem. A jobb arcfelemet többször többször belenyomták az aszfaltba. Egy személy a hátam mögött a jobb karomat a hátamon felfelé nyomta, míg a másik gumibottal ütéseket mért rám!” - A brit állampolgárt rövid mentőorvosi kezelés után a budapesti VI-VII. kerületi Rendőrkapitányságra szállították, ahol hat órán keresztül vallatták, majd megbilincselve a Péterffy Sándor utcai kórházba szállították, ahol a vizsgálat idejére sem vették le a bilincseit. Ezt követően – miután visszavitték a fogdába – közölték vele, hogy kiutasítják az országból, mert lejárt a tartózkodási engedélye. A 16-17-1295/2001 IR. számú jegyzőkönyvből és a Helsinki Bizottság jogászai által készített esetleírásból az is kiderül, miszerint “egy államvédelmi speciális bűnügyi csoport” is részt vett az eljárásban – az emberi jogi csoport pedig feljegyezte: nem értik, mi szükség volt erőszakra, hiszen az ötvenes éveit taposó férfi csont és bőr alkata nem volt alkalmas a fizikai ellenállásra.

Simicska István nemzetbiztonsági államtitkár így nyilatkozott: “Bizonyos hazai anarchista körökben felmerült, hogy demonstrációval zavarják meg az értekezletet. A biztonságunkért felelős szerveknek kötelességük mindent megtenni annak érdekében, hogy Budapest ne váljon Seattle-lé vagy Prágává.”

Ferjentsik Violát, az Ember- és Környezetvédelmi Közhasznú Alapítvány munkatársát telefonon keresztül zaklatták az NBH ügynökei addig, amíg rá nem állt, hogy egy nyílvános helyen találkozzon velük. (“Végig úgy beszéltek velem, mintha egy nemzetközi földalatti szervezet vezetője lennék.”) – A kávézóban lezajlott elbeszélgetést azzal zárták a Hivatal nyomozói, hogy “milyen jó is volt az a rendszer, amikor az úttörők gyűjtötték a vasat meg a fémet” – de a felszolgált baracklevet, mesélte Viola a Helsinki Bizottság jogászainak, azért még kifizették Demeter Ervin titkosszolgái. Bassa Zoltánt munkahelyén és lakásán keresték meg, Vida Viktor után édesanyjánál, Győrben érdeklődtek. – A pacifista Alba Kör szervezőjét, Perneczky Lászlót rendőrséggel állíttatták elő, egy másik, neve elhallgatását kérő fiatalembert viszont megpróbálták téglának beszervezni az antiglobalista mozgalomba. Székely Péter, az egyik baloldali szervezet ifjúsági vezetője elmondta: azt üzenték nekik, hogy ha jót akarnak, menjenek vidékre az EU- és a NATO-csúcs idejére, vagy ha Pesten vannak, akkor zárkózzanak be lakásukba, különben begyűjtik őket.

Polgári demokratúra

2000. december 19-én (kedden) az Országgyűlés padsoraiban, nem kevésbé a parlamenti vitákat figyelemmel kísérő tévénézők otthonaiban, döbbenetet keltett Keller László államtitkár, szocialista országgyűlési képviselő kérdése Orbán Viktor miniszterelnökhöz. – Már önmagában a kérdés is (“Milyen hungarista küldöttséget fogadott Ön 1999. október 21-én az Országház falai között?”) szokatlan nyíltsággal hangzott el a törvényhozók gyülekezetében, de hogy a nyílvánosságnak se legyenek kétségei, az államtitkár felmutatta azt a fényképet, amely a miniszterelnököt ábrázolta amerikai, kanadai és magyarországi hungarista prominensek társaságában.

Az interpelláló honatya a továbbiakban arról érdeklődött, hogy az Orbán Viktor és Torgyán József neveivel fémjelzett polgári kormány komolyan gondolja-e azon kijelentéseit, melyek az egyre inkább szerveződő nemzetiszocialisták ellen irányulnak – ha eközben a FIDESZ-FKGP-MDF koalició képviselőinek egy része szoros kapcsolatokat ápol a Hungarista Mozgalom vezetőivel és a nemzetiszocialista mozgalmakat támogató üzletemberekkel? A december 20-án megjelent, az Országgyűlés keddi ülésnapjáról tudósított, napilapok újabb részleteket tártak a nyílvánosság elé:

“Az FKGP és a szélsőjobboldali mozgalmak kapcsolatára hívta fel ismételten Orbán Viktor miniszterelnök figyelmét Keller László szocialista képviselő is. Keller szerint azonnali vizsgálatot kell indítani annak felderítésére, hogy milyen kapcsolatban állnak az FKGP-n keresztül a magyar kormánnyal a Hungarista Mozgalmat is támogató üzletemberek. A képviselő szerint az, hogy egy ilyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentő kérdésben nem indult hivatalos vizsgálat, összefügghet azzal: Demeter Ervin nemzetbiztonsági szolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter édesapja (ti. ’Hajdú Demeter Dénes’) részt vett a hungarista mozgalomban.” – írta egyebek mellett a Magyar Hírlap. És bár az interpelláló képviselő fotodokumentummal is igazolta állítását – ezt a televiziók képernyői előtt űlők milliói láthatták – a miniszterelnök rezignáltan jelentette ki: “Nem ismerem a szocialista képviselő által említett üzletembereket, egyébként is el kellene döntenie az ellenzéknek, hogy felelősségre vonható-e valaki családtagjai miatt.”
A kormányzati és titkoszolgálati botrány harmadik napján Gulyás Balázs a párt Győr-Sopron-Moson megyei elnöke illetve Torgyán József, az FKGP elnöke is nyilatkozott: “Az előző ciklusban tett hivatalos amerikai látogatásaim alkalmával minden esetben írásban jelentettem be Nikolits István titkosszolgálati miniszternek, hogy feleségemmel együtt találkozni fogunk a Pákh családdal, mert barátaimnak tekintem őket. ’ Ha ennek bármiféle nemzetbiztonsági kockázata van, akkor azt kérem velem közölni’ – ez állt az írásos bejelentésemben.” Mindamellett, hogy a széles néptömegek később sem ismerhették meg a nemzetbiztonsági ügy tekervényes szálait, annyit még olvashattak a sajtóban: az 1998 előtt hivatalban volt titkosszolgálati miniszter cáfolta Torgyán állítását (“Én ilyen iratot nem láttam”).

Az ügy nyílvánosságra hozatalában szerepet játszott orgánumokra, politikusokra, újságírókra és egyszerű polgárokra heteken belül lecsapott az Orbán-adminisztráció. A bírói függetlenséget, a sajtó szabadságát, az eszmék szabad áramlásának jogát vagy a személyi jogok sérthetetlenségét a “polgárinak” illetve “nemzeti keresztény jobboldalinak” nevezett demokratúra éppúgy nem tartotta tiszteletben, mint elődei, az önkényuralom erőszakszervezetei. – A sajtó ellen indított támadásuk során a bíróságnak azt az elvi kérdést is tisztáznia kellett, hogy az Országgyűlés üléséről készült tudósítás esetén elmarasztalható-e a médium. - Az ügyészségeket, a bíróságok egy részét, az államrendőrséget és a sajtó központi illetve regionális vezetését ellenőrzése alá vont Orbán-kormány minden lehetséges eszközt bevetett annak érdekében, hogy az ellenzéki politikusokat és a pártoktól független magánszemélyeket elhallgattassa. 2001. március 15-én, a Sajtószabadság Napján, önmagát nemzeti elkötelezettségűnek “magánszemély” fenyegette meg a Magyar Újságírók Országos Szövetségét, majd a Demeter-ügyben nyilatkozatot tett egyik tanú lakhelyének zárszerkezetébe helyezett el “ismeretlen tettes” robbanóanyagot és akadt olyan szintén “nemzeti elkötelezettségű” bíró, aki a politikai perek során idézés kibocsátása nélkül, a hallgatóság padsoraiból szólított fel személyt tanúvallomás tételére- Mikor a Nemzetbiztonsági Hivatalhoz közelálló személyek “Zöldhegyi Ernő” néven olyan magánlevelezéseket tettek közzé a szélsőjobboldali Magyar Demokrata és Magyar Fórum hasábjain melyekhez a nevezett orgánumok csak a titkosszolgálatoktól juthattak hozzá, a Budaörsi Városi Bíróság 100. 000.- forint rendbírsággal sújtotta a Demeter családot rosszhiszemű pervezetés miatt. (A külföldi illetve a magyarországi médiából ismert: a csurkista MIÉP pártigazgatója, Demeter Ervin apja ellen, később büntetőeljárás indult – de ezt az apa 2005. november 1-én bekövetkezett halála miatt nem folyttták le.)

Dr. Kende Péter írta: “Nálunk a bíróságok politikailag jobbra húznak, rasszisták. Cigánynak gyanúsítottá válni szinte egyenes utat jelent a börtönbe, függetlenül attól, bűnös-e vagy sem. Nálunk antiszemita ítélkezés folyik, amely a háborús bűnösök felmentésében jelentkezik: a Legfelsőbb Bíróság a népellenes bűnökért elítéltek kilencvenhat százalékát felmentette.” (Kende Péter: Titkos magyar szolgálatok – Budapest, 2004) Esetemben, ha magamról is írhatok egy sort, az volt a főbűn, hogy mint a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata egykori vezetője nem álltam be a sorba, az emlékiratok összeállításánál és részbeni publikálásánál nem voltam tekintettel az aktuálpolitikára, végezetül pedig a HMH teljes irattárát az Országos Széchenyi Könyvtárnak adtam át.

Meglepőnek nevezhető tehát, hogy az ügyvédek, tanúk, újságírók és az elektronikus média munkatársai esetében “rutinszerű adóhatósági vizsgálatok” zajlottak le? Hogy soha nem azonosított személyek (közúti baleseteknek elkönyvelt) ítéleteket hajtotak végre?

Amit vázoltam, bármennyire is meglepő, 1998 és 2002 között teljesen törvényesen zajlott le. A nemzetbiztonsági szolgálatokról érvényben volt törvény 54. §-a szerint “a titkos információgyűjtés keretében a nemzetbiztonsági szolgálatok a) felvilágosítást kérhetnek, b) a nemzetbiztonsági jelleg leplezésével információt gyűjthetnek, c) titkos kapcsolatot léthesítenek magánszeméllyel, beszélgetéseket halgathatnak le, az észlelteket technikai eszközökkel rögzíthetik külső, bírói engedély nélkül. Levelet és egyéb postai küldeményeket felbonthatnak, közcélú telefonkészüléken vagy azt helyettesítő távközlési szolgáltatás útján továbbított közleményt megismerhetik.” – Megtudhattuk-e mi, milliók, hogy milyen adatokat szerzett meg rólunk az Orbán-kormány titkosszolgálata. Aligha?  
Kontrollt, törvényességi felügyeletet e téren csak a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága gyakorolhatott – az állampolgároknak nem biztosítottak jogot az iratok megismeréséhez.

Az Orbán-Torgyán kormány a történészek egy részéből is propagandistát kreált. Az ő feladatuk volt megírni a FIDESZ legendáját, melyben az egykori MSZMP-tagok kompromisszumait (vagy nyílt együttműködésüket az önkényuralommal) el kellett tüntetni, ugyanakkor az Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára napjainkig is titkos anyagaiból összeállítani olyan kiadványokat, melyek a jelen- és utókor számára az ifjúdemokraták demokratikus ellenállói tevékenységét mutatják be. Tény, hogy (neveket is említve!) Gorka Sebestyén brit vagy Kiszely Gábor német állampolgárok egyike sem esett át a “C” tipusú nemzetbiztonsági ellenőrzésen – ennek ellenére a FIDESZ illetékes miniszterei az említett legendagyártókat beengedték a BM III/I-es, III/II-es illetve a belső elhárítás dokumentumait őrző III/III-as iratanyagai közé is. Így született meg 2001-ben Kiszely Gábor: Állambiztonság 1956-1990 című könyve,Bayer Zsolt: Nagy Fideszkönyv c. alkotásában) jómagamat is a FIDESZ hősei közé sorolták? A művet megjelentetett Korona Kiadó ügyvezetője 2005. április 19-én kelt levelében az alábbiakról tájékoztatott: “Tisztelt Uram! A szerzővel (ti. Kiszely Gáborral, a Terror Háza Múzeum szakmai igazgatójával) kötött szerződésünk olyan tartalmú, hogy a kiadónknak nem kell felülvizsgálnia a kötetben leírtak tartalmát, valódiságát, törvényeknek való megfelelését. Ez azt jelenti, hogy a szerző teljes joggal felel az állítottak valódiságáért, törvényességért. – Tisztelettel üdvözli Önt: Wilhelm József ügyv. igazgató”
Ez így legalább egyenes beszéd volt.
Ez az egy az utóbbi két évtized folyamán.

Szemenyei-Kiss Tamás