Összeállítás: Hírvadász

Előszó: A rendszerváltáskor a szovjet hadsereg kivonulása után abban a tévhitben éltünk, hogy szabad és független szuverén ország lett hazánk. Ám ez csak álom! Lassan elveszítjük ellenőrzési jogunkat, nem csak a gazdaságunk felett, hanem a katonai bázisok felett is. Kecskeméti katonai légibázison keresztül eddig is, és ezután is az jön-megy aki akar, a NATO kötelékein belül. (Gondolhatunk itt a titkos fogolyszállításokra, bár Magyarország ezidádig bizonyítást nem nyert.) A Fidesz kormányzása idején vajon miért a grippenek mellett döntöttek az F-16-os helyett? A 1991-es „Rózsadombi paktum” 18. pontjában („A Szovjetunió bizonyos embereken keresztül megtarthatja politikai befolyását, az Egyesült Államok megerősítheti gazdasági pozícióit.”) megfogalmazottak szerint elképzelhető, hogy így akarták csökkenteni az amerikai befolyást. 17-18 év elteltével fordult a világpolitika. Az orosz politikai befolyás meggyengült Közép-Európában, ezért a gáz- és olajfegyver stratégiája kapott hangsúlyt. Ezzel érthető a laikus számára is, hogy miért volt sürgős - parlamenti jóváhagyás nélkül – Gyurcsány Ferencnek a Kék- vagy Déli-áramlat nevű orosz gázvezeték szerződésének aláírása. Putyin- Gyurcsány paktum(?(???)) Cél az orosz politikai befolyás elvesztésének ellensúlyozása az energia, gazdasági függőséggel. Lásd még példának az orosz gázra épülő erőművet a Nyírségben.

Az U.S., a gazdaságiválság hajnalán a középeurópai-térség feletti ellenőrzés megtartásáért nagyobb katonai jelenlétre törekszik. Koszovó-ÜGYE, Cseh- és Lengyelországba telepítendő rakétavédelmi-rendszer, Magyaro.on a NATO-t ellátó pápai repülőtér bázis, de itt van még a mecseki Tubes hegyi radar-ügye. Az Szovjet-orosz katonai megszállás után amerikai katonai fennhatóság alá kerülünk? Gazdaságilag leraboltak, Közép-Európa nemzetei közt hazánk is a nagyhatalmi politika eszközei, játékszerei vagyunk! Meddig tűrjük még el? Nos ehhez a témakörhöz szemezgettem cikket, publikációkat, és amit találtam, vagy küldtek küldötök a témához. Rossz szájízzel kívánok hozzá jó olvasást. Hírvadász

Nem gáz Laborc KGB-iskolája

.

2008- január A The Economist által megkérdezett nyugati tisztviselők szerint nem adott okot aggodalomra, hogy a Nemzetbiztonsági Hivatal új vezetője, Laborc Sándor a KGB egyetemén végezte tanulmányait. A tekintélyes brit lap tudósítója ugyanakkor megjegyzi azt is, hogy a magyar titkosszolgálatok tevékenységéből nem tűntek el teljesen a régi reflexek

Hírháttér videó: Sok ezer politikai gyilkosság és szabadkőműves titkosszolgálati hálózatok(2008-május-20) http://hirhatter.t35.com

Észrevetlenűl elveszíthetjük a szabad rendelkezes jogát

Nyílt levélben figyelmeztetik közéleti személyiségek a parlamenti képviselőket, hogy észrevétlenül elveszíthetjük a szabad rendelkezés jogát országunk olyan jelentős területei felett, mint például Budapest, Győr, Veszprém, Balatonfüred, Tatabánya, Székesfehérvár, Pécs, Kecskemét, Hódmezővásárhely, Debrecen, Bugac, mert a Parlament előtt levő Országos Területrendezési Tervről szóló 2003. évi XXVI. törvény módosításáról szóló T/5311 számú törvényjavaslat úgy nyilvánítja honvédelmi* és kiemelt fontosságú honvédelmi területté** az ország jelentős részeit, hogy ezzel kapcsolatban nem történt semmilyen előzetes egyeztetés. A törvényjavaslat nem szabályozza, hogy milyen jogokat kap ezeken a területeken a honvédelem és milyen jogokat veszítenek el az önkormányzatok, a természetvédelmi és kulturális örökségvédelmi szakhatóságok, de a területek kijelölése érinti a felszín alatti és felszíni vízbázisok védelmét is. A Natura 2000-es területekkel való több mint 150 ezer! hektárnyi átfedés miatt az EU-s kötelezettségeink teljesítése is veszélybe kerül ezeken a területeken.

Természetesen gondolhatunk arra, hogy valami általunk nem ismert, nagy horderejű nemzetbiztonsági vagy honvédelmi ügy áll a dolog hátterében, mely minden egyéb érdeket felülír, ezért a sietség, ezért a lopakodó törvényalkotás. Ezt azonban erősen kérdésessé teszi az a tény, hogy sem a Honvédelmi, sem a Nemzetbiztonsági Bizottság elé nem került a törvényjavaslat.

A fokozott óvatosság és a nyilvános társadalmi vita e kérdésben annál is inkább fontos lehet, mert az ugyancsak a Törvényhozás előtt fekvő A nemzetgazdaságilag kiemelt építési beruházások megvalósításának elősegítése érdekében egyes törvények módosításáról szóló, T/5588 számú törvényjavaslat ugyanakkor olyan jogosítványokkal ruházza fel a honvédelmi tárcát a még létre sem jött kiemelt fontosságú honvédelmi övezetekben, ami a beruházási, építési és egyéb tevékenységek tekintetében gyakorlatilag szabad kezet ad a tárcának. A közigazgatási határos lehatárolás túl nagy szabadságot biztosít a HM-nek, míg túl sok kötöttséget ad az önkormányzatoknak.

A módosító indítványokról a május 26-ával kezdődő héten lesz plenáris szavazás.

A veszély még elhárítható. Ángyán József és Font Sándor 60-75. terjedő sorszámú módosító indítványainak, valamint Szili Katalin házelnök asszony 82. és 83. számú módosító indítványának elfogadásával ezek a kritikus pontok kikerülnének a törvényjavaslatból - időt és lehetőséget teremtve a törvény ezen pontjainak megfelelő előkészítésére. Ezért a levél aláírói arra kérik a parlamenti képviselőket, hogy szavazzák meg ezeket a módosító indítványokat, valamint nyílt levélben fordulnak Sólyom László köztársasági elnökhöz arra kérve Őt, hogy kísérje figyelemmel a törvénytervezet sorsát, és tegyen meg mindent azért, hogy egy ilyen nagy horderejű ügyben történő döntéshozatal ne térhessen le a demokrácia alapelvei által kijelölt útról. Bajnai Gordon nemzeti fejlesztési és gazdasági minisztert arra kérik, hogy tekintse át az e témában Szili Katalin házelnök asszony, Ángyán József és Font Sándor által benyújtott módosító indítványokat, és támogassa ezen kritikus pontok kikerülését a T/5311 számú törvényjavaslatból ezzel időt és lehetőséget teremtve a törvény ezen pontjainak körültekintő előkészítésére.

Szekeres Imre interjú az Estében. "Most jó lenni katonának.." Avagy hogyan kell dadogva belemosolyoni a kamerába (2008-május 23)

k.

Magyar vagyok. Magyar, nem háttéralkuk, paktumok játékszere. Jó lesz megjegyezni nagyurak! Pénz, vagyon és a világ összes csillogása meg nem hódíthat. Magyar vagyok. Jó lesz megjegyezni nagyurak! A szívembe ültették a csillagok az alázatot, az élet mindenek előtt, az élet őrzése feladatom. Szerencsétek, hogy a Nagyvadász csillaga távol jár, hogy békére esküdött törzsek mérgei hamu alatt alszanak. Magyar vagyok. Magyar, nem háttéralkuk, paktumok játékszere. Jó lesz megjegyezni nagyurak!
Ki szóra emelkedik, meghajol az égben írott lelki törvények előtt, tenni akar, nyílt és szívében nemes a szándék, csak az lehet uram és parancsolóm! Nem szatócsok rongyruháját hordja, nem mutyi-inas, de széllel dacol tekintete és sziklaszilárd a hite, hogy szolgálni tudja a sorsára bízott nemzetet! Csak az, csak az merjen lelki füleinknek üzenni és megmozdul a föld, tombolni fognak a csillagok, a holtak ereje sepri félre az eszméket, seregeket, mert igazság csak egy van, mert igazság csak ott van, hol a szív boldogan hal!
Magyar vagyok. Magyar, nem háttéralkuk, paktumok játékszere. Jó lesz megjegyezni nagyurak! Csillogtatok már ezer kámfor mézes-mázos szavakkal, ígéretekkel, hazugsággal! Miért hiszitek, hogy bennünk végtelen a megértés irántatok, hogy kapcának, rongynak nézitek a becsület tisztaságát? Miért hiszitek, hogy velünk mindent lehet? Hé, nagyurak jó lesz vigyázni! Magyar vagyok. Magyar, nem háttéralkuk, paktumok játékszere! Jó lesz megjegyezni nagyurak!
Papírra jegyeztem a szavakat. Nem kell hazug szavakkal lőni rá, mert vérrel van az írva minden Magyar szívbe, és míg egy dobban a földön ebből a szívből, az az egy is emberhez méltón igazként vigyázni fog az összes többire! Szeretni fogjuk az embert, a gyarlót, az életet!
Magyar vagyok. Magyar, őrzője e földnek, a szívben a békének, jó lesz megjegyezni nagyurak!
Gavallér János

képtár

Az Európai Unió - melynek hazánk is tagja -, még inkább a politikailag is fejlettebb nyugat-európai államok mindeddig sikeres harcot vívtak annak érdekében, hogy a gazdasági-katonai szuperhatalom – az Amerikai Egyesült Államok – ne tekinthesse polgárait potenciális terroristáknak és állítólagos biztonsági okokra hivatkozva, ne kényszerítse az Úniót az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szellemével is ellentétes adatszolgáltatásra az amerikai beutazási engedély megadásáért cserébe.
E magatartást támadták hátba a kelet-európai (posztkommunista) államok, közöttük Magyarország is, külön-megállapodást kötve az USA-val.

Az önmagukat közösen védõ demokráciák, az EU tagállamai között, az adatszolgáltatás érthetõ lenne, de az Egyesült Államok az ártatlanság vélelmének hatályon kívûl helyezésével, az Egyetemes Nyilatkozat 11. cikkely (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívül hagyásával olyan intézkedéseket vezetett be a katonai megszállása alatt lévõ illetve a gazdasági érdekeltséghez tartozó területeken, melyek a lehetõ legtávolabb állnak az európai moráltól és az európai joggyakorlattól.
Az amerikai titkosszolgálatok és a katonai hatóságok az elmúlt években vádemelés nélkül, korlátlan idejû bebörtönzésekkel, titokban bevezetett hazai lehallgató-programokkal, más államokra is kiterjesztett megfigyelési rendszerek kiépítésével, a kínvallatás megengedhetõnek nyilvánításával, a gyanúsítottak egyszerû elrablásával és a titkos külföldi börtönök létrehozásával többszörösen bizonyította be, hogy csak bizonyos fenntartásokkal tekinthetõ jogállamnak.

Ha csupán csak a felsorolt – nem teljes körû – megnyilvánulásait vesszük figyelembe a Szerzõdõ Félnek, már akkor is aggodalomra adhat okot az, ha a magyar állampolgárok adatait kiszolgáltatjuk az Amerikai Egyesült Államoknak.

Magyar részrõl a Nemzetbiztonsági Hivatal kezeli az információkat – azoknak az adatait, akik részt vettek „terrorista” cselekményekben vagy azokkal összefüggésbe hozhatók – így az illetõk teljes nevét, az ismert álneveit, születési idõpontját és helyét, útlevelének vagy egyéb személyazonosság megállapítására alkalmas iratának számát illetve más olyan információkat, melyekhez az NBH titkosszolgálati eszközök alkalmazásával jutott hozzá.
Kevesek elõtt ismert, hogy az életmentésre, az egészségünk helyreállítására hívatott kórházak minden esetben jelentést kötelesek küldeni a hozzájuk fordult vagy a hozzájuk beszállított betegekrõl a Nemzetbiztonsági Hivatal erre kijelölt szakszolgálatának – közölve velük a beteg, sérült polgárok összes személyi adatát, betegségük jellemzõit. A dolog esetlegességébõl következõen a szakszolgálatok természetesen nem rendelkeznek elõzetes bírósági engedéllyel az adatok gyûjtésére, az érintett polgároknak pedig nincs lehetõsége a jogvédelemre, ellenõrzést e tevékenység felett csak a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága gyakorolhat.

A PREVENTÍV BEAVATKOZÁS DOKTRÍNÁJA

Az Amerikai Egyesült Államok „terrorizmus elleni” harcát kritizáló (szélsõségesnek tûnõ) tanulmányok között találjuk az id. George Bush egy – a 2001. szeptember 11-ét jóval megelõzött – kijelentését, amely már akkor sejtetni engedte az USA ún. birodalmi politikáját és a „terrorizmus elleni” harc jellegét.

1988. július 3-án, húsz esztendõvel ezelõtt, az amerikai haditengerészet Vincennes romboló cirkálója véletlenül lelõtt egy iráni utasszállító repülõgépet és megölt 290 ártatlan polgári személyt.
Amikor az éppen választási küzdelemre készülõ idõsebb Busht kérdezték az esetrõl, meglehetõsen flegmán vágta oda az újságíróknak:
„– Uraim, én soha nem fogok mentegetõzni az Egyesült Államok nevében. Engem a tények nem érdekelnek!” – Ki kell hangsúlyozni: a terrorizmus elleni világméretû háborút – merthogy a „terroristák” visszalõttek! – az US Army több mint egy évtized múltán hirdette meg.

Egy másik tanulmány ismerõs mondatokat tartalmazott: „Mindig el lehet érni, hogy az emberek engedelmeskedjenek vezetõiknek… Csak azt kell mondjuk nekik, hogy támadják õket, a pacifistákat meg ki kell kiáltani hazafiatlannak, olyannak, akik a hazát veszélybe sodorják. Ez mûködik mindenütt…”
A preventív beavatkozás eme doktrínáját mindazonáltal nem az idõsebb Bush, még csak nem is fia, George W. Bush, a magyar nép nagy barátja találta ki, hanem Hermann Göring légimarsall, a Luftwaffe egykori parancsnoka.

Arundhati Roy (Mana Arundhati), az indiai írónõ – az újkori imperializmus, az USA világpolitikája elleni szellemi harc aktivistája – így kezdte el elõadását Washinghtonban az elmúlt évben: „– Könyvtáraink bombatölcsérek. Ahogy válságról válságra sodródunk, melyeket a szatellit tévéállomások közvetlenül az agyunkba sugároznak, lábon állva, menet közben kell gondolkoznunk. A történetek háborúk romjain nyílnak meg. Lerombolt városok, felszaggatott földek, az elfogyó erdõ és a haldokló folyók az archívumaink… Talán vannak, akik majd úgy vélik, udvariatlanság valakitõl, aki úgy került be a Modern Nemzetek Nagykönyvébe, mint indiai állampolgár, hogy idejön és az Egyesült Államok kormányát kritizálja. Ami engem illet, nem vagyok nagy zászlólengetõ, nem tartom magam hazafinak, és tökéletesen tudatában vagyok, hogy minden állami eszmében ott van a gonoszság, az álszentség és a brutalitás. De mikor egy ország már nem egyszerûen ország többé, hanem birodalommá válik, akkor a dolgok méretaránya drámai módon megváltozik.
Tegyem tehát világossá, hogy ma úgy szólok Önökhöz, mint az Amerikai Birodalom alattvalója?… Úgy szólok Önökhöz, mint egy rabszolga, aki veszi a bátorságot, hogy a királyát kritikával illesse.”

Az Amerikai Egyesült Államok a hirosimai és nagaszaki atomtámadás, a polgári lakosság ellen bevetett tömegpusztító fegyverek alkalmazás után napjainkig 19 állam ellen indított háborút.

1945 után Kína ellen viseltek háborút, majd 1950-ben Koreát, 1954-ben Guatemalát, 1958-ban Indonéziát, 1960-ban Kubát, 1961-ben Vietnamot, 1964-ben Kongót, 1964-ben Laoszt, 1965-ben Perut, 1969-ben Kambodzsát, 1980-ban Salvadort, 1983-ban Grenadát, 1986-ban Líbiát, 1989-ben Panamát, 1991-ben és 2001-ben Irakot, 1995-ben Boszniát, 1998-ban Szudánt, 1999-ben Jugoszláviát, 2001-ben Afganisztánt támadták meg.

A nevezett országok egyike sem üzent hadat az Amerikai Egyesült Államoknak – a „terroristák” minden esetben honvédõ háborút voltak kénytelenek vívni természeti és nemzeti kincseik védelmében.

A 2008. május 20-án aláírt magyar-amerikai megállapodás – mert Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter szerint „a terrorizmus elleni háborút szélesebb kontextusban kell kezelni” – most elméletileg Magyarország polgárainak minden hozzáférhetõ (esetlegesen titkosszolgálati eszközökkel megszerzett) adatát felkínálja az Egyesült Államok hírszerzõ szerveinek, azzal az indoklással, hogy „hazánk közelebb kerüljön a vízummentességhez”.

A „szélesebb kontextus” lényegét, néhány órával az aláírást követõen, Jan Krc (az amerikai követség szóvivõje) így körvonalazta: „Az információáramlás folyamatos lesz, és nem korlátozódik a vízumkérõkre.”

Nos, a politikai megfigyelõk, a birodalmi politika ismerõi is éppen erre gondoltak, mikor elkezdõdtek a tárgyalások…
Most, a ratifikáció okán, a kiszolgáltatott nép képviselõi következnek – akiket, mint ismert, nem önös érdekek vezetnek és nem megvásárolhatók.

2008.05.22.

Szemenyei-Kiss Tamás

Forrás: PR Herald

A BIRODALMI DEMOKRÁCIA ÉS A POTENCIÁLIS TERRORISTÁK

 

„Ismert és feltételezett terroristák” kiszűrésére szolgáló információk cseréjéről írt alá 2008. május 20-án megállapodást April Foley, az Egyesült Államok budapesti nagykövete és Szilvásy György, a polgári titkosszolgálatokat felügyelő tárca nélküli miniszter – a Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) és a Miniszterelnöki Hivatal (MEH) szerint „ez volt az utolsó ahhoz szükséges dokumentum, hogy Magyarország csatlakozhasson az amerikai vízummentességet biztosító programhoz. A parlament ugyan még nem fogadta el a már aláírt egyezséget, a magyar állampolgárok véleményét sem kérték ki a róluk szóló megállapodáshoz, annyi azonban bizonyos, hogy az Egyesült Államok illetékes szervei már elkezdték azoknak a technikai eszközöknek a telepítését hazánkban, melyek az „ismert és feltételezett terroristákról” gyűjtenek információkat Magyarországon.

Méltóság vagy kiszolgáltatottság?
Az Európai Únió, melynek hazánk is tagja, méginkább a politikailag is fejlettebb nyugat-európai államok mindeddig sikeres harcot vívtak annak érdekében, hogy a gazdasági-katonai szuperhatalom – az Egyesült Államok – ne tekinthesse polgárait potenciális terroristáknak és állítólagos biztonsági okokra hivatkozva, ne kényszerítse az Úniót az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata szellemével is ellentétes adatszolgáltatásra az amerikai beutazási engedély megadásáért cserébe. E magatartást támadták hátba a kelet-európai (posztkommunista) államok, közöttük Magyarország is, különmegállapodást kötve az USA-val.
Az önmagukat közösen védő demokráciák, az EU tagállamai között, az adatszolgáltatás értehető lenne, de az Egyesült Államok az ártatlanság vélelmének hatályon kívűl helyezésével, az Egyetemes Nyilatkozat 11. cikkely (1) bekezdésében foglaltak figyelmen kívűl hagyásával olyan intézkedéseket vezetett be a katonai megszállása alatt lévő illetve a gazdasági érdekeltséghez tartozó területeken, melyek a lehető legtávolabb állnak az európai moráltól és az európai joggyakorlattól. Az amerikai titkosszolgálatok és a katonai hatóságok az elmult években vádemelés nélkül, korlátlan idejű bebörtönzésekkel, titokban bevezetett hazai lehallgatóprogramokkal, más államokra is kiterjesztett megfigyelési rendszerek kiépítésével, a kínvallatás megengedhetőnek nyílvánításával, a gyanúsítottak egyszerű elrablásával és a titkos külföldi börtönök létrehozásával többszörösen bizonyította be, hogy csak bizonyos fenntartásokkal tekinthető jogállamnak. Ha csupán csak a felsorolt – nem teljeskörű – megnyílvánulásait vesszük figyelembe a Szerződő Félnek, már akkor is aggodalomra adhat okot az, ha a magyar állampolgárok adatait kiszolgáltatjuk az Egyesült Államoknak.

Magyar részről a Nemzetbiztonsági Hivatal kezeli az információkat – azoknak az adatait, akik részt vettek „terrorista” cselekményekben vagy azokkal összefüggésbe hozhatók – így az illetők teljes nevét, az ismert álneveit, születési időpontját és helyét, útlevelének vagy egyéb személyazonosság megállapítására alkalmas iratának számát illetve más olyan információkat, melyekhez az NBH titkosszolgálati eszközök alkalmazásával jutott hozzá. Kevesek előtt ismert, hogy az életmentésre, az egészségünk helyreállítására hívatott kórházak minden esetben jelentést kötelesek küldeni a hozzájuk fordult vagy a hozzájuk beszállított betegekről a Nemzetbiztonsági Hivatal erre kijelölt szakszolgálatának – közölve velük a beteg, sérült polgárok összes személyi adatát, betegségük jellemzőit. A dolog esetlegességéből következően a szakszolgálatok természetesen nem rendelkeznek előzetes bírósági engedéllyel az adatok gyűjtésére, az érintett polgároknak pedig nincs lehetősége a jogvédelemre, ellenőrzést e tevékenység felett csak a parlament Nemzetbiztonsági Bizottsága gyakorolhat.
A preventív beavatkozás doktrinája
Az Egyesült Államok „terrorizmus elleni” harcát kritizáló (szélsőségesnek tűnő) tanulmányok között találjuk az id. George Bush egy – a 2001. szeptember 11-ét jóval megelőzött – kijelentését, amely már akkor sejtetni engedte az USA ún. birodalmi politikáját és a „terrorizmus elleni” harc jellegét. 1988. július 3-án, húsz esztendővel ezelőtt, az amerikai haditengerészet Vincennes romboló cirkálója véletlenül lelőtt egy iráni utasszállító repülőgépet és megölt 290 ártatlan polgári személyt. - Amikor az éppen választási küzdelemre készülő idősebb Busht kérdezték az esetről, meglehetősen flegmán vágta oda az újságíróknak: „Uraim, én soha nem fogok mentegetőzni az Egyesült Államok nevében. Engem a tények nem érdekelnek!” - Ki kell hangsúlyozni: a terrorizmus elleni világméretű háborút – merthogy a „terroristák” visszalőttek! – a US Army több mint egy évtized múltán hirdette meg. Egy másik tanulmány ismerős mondatokat tartalmazott: „Mindig el lehet érni, hogy az emberek engedelmeskedjenek vezetőiknek… Csak azt kell mondjuk nekik, hogy támadják őket, a pacifistákat meg ki kell kiáltani hazafiatlannak, olyannak, akik a hazát veszélybe sodorják. Ez működik mindenütt…” - A preventív beavatkozás eme doktrínáját mindazonáltal nem az idősebb Bush, mégcsak nem is fia, George W. Bush, a magyar nép nagy barátja találta ki, hanem Hermann Göring légimarsall, a Luftwaffe egykori parancsnoka.
Arundhati Roy (Mana Arundhati), az indiai írónő – az újkori imprelializmus, az USA világpolitikája elleni szellemi harc aktivistája – így kezdte el előadását Washinghtonban az elmúlt évben: „Könyvtáraink bombatölcsérek. Ahogy válságról válságra sodródunk, melyeket a szatellit tévéállomások közvetlenül az agyunkba sugároznak, lábon állva, menet közben kell gondolkoznunk. A történetek háborúk romjain nyílnak meg. Lerombolt városok, felszaggatott földek, az elfogyó erdő és a haldokló folyók az archívumaink… Talán vannak, akik majd úgy vélik, udvariatlanság valakitől, aki úgy került be a Modern Nemzetek Nagykönyvébe, mint ’indiai állampolgár’ hogy idejön és az Egyesült Államok kormányát kritizálja. Ami engem illet, nem vagyok nagy zászlólengető, nem tartom magam hazafinak, és tökéletesen tudatában vagyok, hogy minden állami eszmében ott van a gonoszság, az álszentség és a brutalitás. De mikor egy ország már nem egyszerűen ország többé, hanem birodalommá válik, akkor a dolgok méretaránya drámai módon megváltozik. Tegyem tehát világossá, hogy ma úgy szólok Önökhöz, mint az Amerikai Birodalom alattvalója?… Úgy szólok Önökhöz, mint egy rabszolga, aki veszi a bátorságot, hogy a királyát kritikával illesse.” Az Egyesült Államok a hirosimai és nagaszaki atomtámadás, a polgári lakosság ellen bevetett tömegpusztító fegyverek alkalmazás után napjainkig 19 állam ellen indított háborút. 1945 után Kina ellen viseltek háborút, majd 1950-ben Koreát, 1954-ben Guatemalát, 1958-ban Indonéziát, 1960-ban Kubát, 1961-ben Vietnamot, 1964-ben Kongót, 1964-ben Laoszt, 1965-ben Perut, 1969-ben Kambodzsát, 1980-ban Salvadort, 1983-ban Grenadát, 1986-ban Líbiát, 1989-ben Panamát, 1991-ben és 2001-ben Irakot, 1995-ben Boszniát, 1998-ban Szudánt, 1999-ben Jugoszláviát, 2001-ben Afganisztánt támadták meg a világ csendőrei. A nevezett országok egyike sem üzent hadat az Egyesült Államoknak – a „terroristák” minden esetben honvédő háborút voltak kénytelenek vívni természeti és nemzeti kincseik védelmében.

A 2008. május 20-án aláírt magyar-amerikai megállapodás – mert Condoleezza Rice amerikai külügyminiszter szerint „a terrorizmus elleni háborút szélesebb kontextusban kell kezelni” – most elméletileg Magyarország polgárainak minden hozzáférhető (esetlegesen titkosszolgálati eszközökkel megszerzett) adatát felkínálja az Egyesült Államok hírszerző szerveinek, azzal az indoklással, hogy „hazánk közelebb kerüljön a vízummentességhez”. A „szélesebb kontextus” lényegét, néhány órával az aláírást követően, Jan Krc (az amerikai követség szóvivője) így körvonalazta: „Az információáramlás folyamatos lesz, és nem korlátozódik a vízumkérőkre.” Nos, a politikai megfigyelők, a birodalmi politika ismerői is éppen erre gondoltak, mikor elkezdődtek a tárgyalások… Most, a ratifikáció okán, a kiszolgáltatott nép képviselői következnek – akiket, mint ismert, nem önös érdekek vezetnek és nem megvásárolhatók.

Szemenyei-Kiss Tamás