A hungarista és a hitleri nemzetiszocializmus között olyan jellegű a külünbség, mint például a kereszténydemokrata és a liberális demokrata között. Rokon, de nem azonos ideológiákról van szó. – A német tipusú nemzetiszocializmusban létezik fajelmélet (az egyik leghirhedtebb „tudományos” szakemberük Alfred Rosenberg volt), a hungarizmusban viszont, annak keresztény kötődéséből adódóan, nem.
„A korporatív hungarista munkaállam eszméje a gyakorlatban sohasem valósulhatott meg. – A második világháborúban a hitleri Harmadik Birodalom oldalán harcolt magyarországi kormányok a ’zöld kommunistáknak’ nevezett hungaristákat, a Nyilaskeresztes Párthoz tartozókat mindvégig üldözték, okkal vagy ok nélkül börtönbe zárták – az 1944. október 15-e után megalakult Szálasi-kormánynak (részben az ország német megszállása miatt, majd a háborús cselekmények honvédelmi jellege miatt) lehetősége sem adódott az ún. munkaállam felépítésére. A háború végére olyan helyzet alakult ki, hogy a hitleri Németországgal szövetséges, támadó háborút kezdeményező Horthy Miklós kormányzó részére felmentést adtak a szövetséges haderők vezetői – ugyanakkor a kifejezetten védelmi harcokat folytató hungarista állam vezetőire irgalmatlanul sújtott le a történelem. A győztesek talán nem is az elkövetett bűnök, hanem a nemzetiszocialista eszmekörhöz tartozás miatt ítélték el Szálasi Ferencet és híveit…” (Kántor Béla, az ausztráliai Hungarista Tájékoztató szerkesztőjének levele a HMH vezetőjéhez, 1996. szeptember 20-án – OSZK Kézirattár, Fond 567)

Nemzetiszocialisták és a Nemzetbiztonsági Hivatal

Azt napjainkban már körülményes lenne bizonyítani, hogy a Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok (MNA) létrehozását Horváth István vagy Gál Zoltán megbízott belügyminiszter tette lehetővé – de az NSDAP/AO Magyar Osztálya által támogatott neonáci szervezet megerősödését az 1990. február 14-én megalakult és még az első szabadon választott kormány hivatalba lépését megelőzően március 1-től működött Nemzetbiztonsági Hivatal (NBH) a szinte naponta alakult társadalmi szervezetek egyikeként de facto legalizálta. – A kádári állambiztonsági szolgálatok helyébe lépett új szervezet íly’ módon is bizonyította, hogy alkotmányosan működik, tehát politika- és pártsemlegesen… Az 1990 előtti kormányok állambiztonsági szolgálatainak naprakész nyílvántartása volt a nyilasokról és a Hungarista Mozgalom szimpatizánsairól, a BM rezerválta a hungaristák adattárait: a III. Főcsoportfőnökség irattárában 2. 823 olyan MSZMP-tagról voltak kartotékaik, akik elsősorban a Budapesti Rendőr-főkapitányság és az Országos Rendőr-főkapitányság kötelékeiben teljesítettek szolgálatot vagy az államigazgatás valamelyik területén. (In. BM Központi Irattár, 1-a 1953/1969) Ha meg kell nevezni miniszteriális hivatalt, melyet alig-alig érintett meg az 1990-es történelmi változások fuvallata (mert viharról nemigen beszélhetünk) az a Nemzetbiztonsági Hivatal volt. Új felügyelői, az 1994. évi országgyűlési választásokig, Boross Péter, majd Gálszécsy András és Füzessy Tibor a demokráciának talán megfeleltek – de a politikai és szakmai követelményeknek aligha: hivatali idejük alatt az MNA Magyarország minden megyéjében megszervezte az osztagait, majd 1993-ban elkezdhették a Hungarista Mozgalom berendezkedését, 1994-ben pedig zavartalanul jelenthették be Szálasi Ferenc nemzetközi törvények által is tiltott mozgalmának újraindulását. 1994 és 1998 között – az első ún. nemzetiszocialista kísérlet idején – miközben a Hungarista Mozgalom magyarországi vezetői, méginkább a Hungarista Mozgalom HírszolgálataNSDAP/AO befolyásának visszaszorítása érdekében, az NBH és a Horn-kormány már nagyobb figyelmet fordított a nemzetiszocialistákra. De az MSZP-t túlzottan is lekötötte a Szabad Demokraták Szövetségével, mint koalíciós partnerükkel, folytatott belharcok sorozata, esély sem adódott arra, hogy a kormányzó pártok véget vessenek a demokráciaellenes szervezkedéseknek. (Ebben az időszakban egy-két nem kellőleg megalapozott, reflexszerűen indított büntetőeljárást ugyan kezdeményeztek a demokratikus Magyarország vezetői, de ezek – hasonlóan az Antall-kormány bizonytalanságához – gyakorlatilag inkább a hungaristák malmára hajtották a vizet…)

Bár Nikolits István tárca nélküli miniszter a Horn-kormány idején kétségtelenül többet tett a hungarista szerveződések visszaszorítása érdekében, mint elődei – az élesen antikommunista közhangulat következtében a Hungarista Mozgalom (HM) jelentősen megerősödött, sőt szövetségesekre tett szert, elsősorban a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a Magyar Igazság és Élet Pártja (MIÉP) tagsága körében vált egyre népszerűbbé. Az NBH, még mindig politikai mozgalomnak tekintve a hungaristák szervezkedését, csak asszisztált a körvonalazódó FKGP-KDNP-FIDESZ-MIÉP-HM közeledés mindinkább egyértelmű jelenségéhez. A nemzetiszocialista mozgalom elismerésre törekedett, arra, hogy politikailag korrekt partnernak tekintsék szövetségesei, de ezt a kívánságukat a nyílvánvaló együttműködés ellenére sem merték felvállalni a szövetségesek. A MIÉP-vezér, Csurka István, maga szeretett volna a hungaristák élére állni, az FKGP elnöke, Torgyán József olyan feltételekhez kötötte a hivatalos elismerést, melyek teljes mértékben kiszolgáltatottá tették volna a Mozgalmat. Lányi Zsolt alelnök megfogalmazása szerint: „A Hungarista Mozgalom tömegeinek(!) egységesen az FKGP-ra kell szavazni, Torgyán József pártelnököt szükséges a hatalomba emelni, majd ezt követően lehet tárgyalni az elismerésről, a hivatalos együttműködés módozatairól.” – A hungarista prominensek közül ezt az ajánlatot csak Bosnyák Imre (Torgyán tanácsadója, az FKGP Budapest VII. kerületi elnökhelyettese) fogadta el, valamint a dúsgazdag amerikai üzletemberek csoportja, a Pákh család, illetve a Bánkuty E. Géza körül tömörült emigrációs és MVSZ körök. – A Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatala feltehetően mindvégig rendelkezett információkkal ezekről az egyezkedésekről, de a szükséges nemzetbiztonsági intézkedések elmaradtak.

Orbán Viktor tanult és nem felejtett?

Az 1998-as országgyűlési választások előtt közvetlenül az addigi klasszikusnak mondható Hungarista Mozgalom, ha nem is szűnt meg teljesen, de igen komoly változásokon ment keresztül. – Dr. Torgyán József nagy álma ugyan nem teljesült, de annyi ereje még maradt a kisgazdáknak, hogy a második helyért cserébe hatalomba emeljék az Orbán Viktor vezette Fidesz Magyar Polgári Pártot. Kövér László titkosszolgálati miniszter ideje alatt a Hungarista Mozgalom régi vezetése még rendezett egy-két demonstrációt, de az NBH-t felügyelő új miniszter, Demeter Ervin már büszkén jelenthette be: „A Nemzetbiztonsági Hivatal beépült a szélsőjobboldali mozgalmakba…” (NBH Évkönyv, 2001) Gyakorlatilag arról volt szó, hogy az új titkosszolgálati vezetők – „beépülésük” következő állomásaként – az együttműködés feltételeit elfogadó nemzetiszocialistákkal teljesen átszerveztették a korábbi Hungarista Mozgalmat. A megszűnt Magyar Népjóléti Szövetség (MNSZ), a Magyar Nemzeti Arcvonal(MNA), a Keleti Arcvonal Bajtársi Szövetség (KABSZ) és a Kommunizmus Üldözötteinek Szövetsége helyére új nemzetiszocialista szervezetek, új elnevezések kerültek – melyek már szakítva a hagyományos hungarista vonallal, a legkeményebb náci ideológiát hírdetve, a modern technika minden eszközét használva, polgári körökbe szerveződve és szükség esetén vallásos jelmezbe öltözve lényegesen magasabb szinten folytatták tevékenységüket, mint korábban. - Az új „főnök” Orbán Viktor? - akit a szélsőjobboldaliak Szálasi Ferenc után az első legitim miniszterelnöknek tekintettek – a „nem nyilas, hanem hungarista” organizációk hazai megnyugtatását követően (emlékezzünk az 1999. október 21-i parlamenti hungarista küldöttség fogadására!) nem feledkezett el az észak-amerikai kontinensen illetve az Erdélyben élő potenciális szövetségesekről sem. Ahogy lépésről-lépésre szervezte a Magyar Polgári Pártból Magyar Polgári Szövetséggé átlényegülést – elődeitől eltérően komoly beruházásokat eszközölt a jobboldali sajtó megerősítésére. Az új szövetségi ideológia megfelelő tálalásához pedig minden fontosabb nemzetinek nevezett orgánum nyított ajtókkal fogadta a korábban kompromittálódott szélsőbaloldali és a „modern nemzetiszocialista” újságírókat. Bencsik András? „Hajdú” Demeter Dénes? Bognár József? Ugró Miklós? Kerényi György? Csintalan Sándor? Bayer Zsolt? Hering József? Murányi László? Franka Tibor?… - minden olvasónk döntse el, hogy honnan ismeri ezeket a neveket. A korábbi liberális Demokratából Magyar Demokrata lett, a nemzetiszocialista elméleti folyóiratból, a Pannon Frontból Magyar Sors. A 2001-2002. évek – bár Orbán Viktor mindent megtett hogy elhatárolódjon az FKGP teljesen egyértelművé vált politikájától, a Torgyán-Szabó János-Homoki-Lányi okozta botrányoktól, a Demeter család lelepleződésétől – már jelezték a soronkövetkező országgyűlési választások elvesztését a Fidesz számára, de ezzel a lehetőséggel a jobboldali pártok egészen az utolsó órákig nem számoltak komolyan. A Fidesz MPP ugyan maga mögött érezhette a jobboldali szavazók jelentős többségét és a radikális szélsőjobboldali erők támogatását – a demokratikus Magyarország híveit teljesen kihagyta a számításból. Ez az egyetlen hiba viszont végzetesnek bizonyult 2002. májusában.

Szövetségben a demokrácia ellenségeivel

2002 után egy ideig a magyarországi lakosság egy jelentős részével még el lehetett hitetni, hogy „a szocialisták csaltak a választásokon” – de Orbán Viktor és az őt körülvevő politikusok már tisztában voltak a kialakult helyzettel: a Párt számára egyedül a nemzetiszocialista szervezetek és az utcák lumpenrétege maradt számottevő szövetségesnek.

Orbán Viktornak és a nemzetiszocialista akciócsoportoknak egyetlen egy közös céljuk volt: a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetsége által alkotott koalició szétverése, a politikai és gazdasági élet destabilizálása, figyelmen kívűl hagyva az ország, a nemzet érdekeit és adott esetben szembefordulni még azokkal a nemzetközi megállapodásokkal is, melyeket ők kötöttek meg 1998 és 2002 között. ("Az Európai Únión kívűl is van élet…” – üzente Orbán Viktor az új szövetségeseknek.)

Amint azt említettem, már az új évszázad első esztendejében egymást követően szervezték meg a nemzetiszocialista csoportoknak azokat a lehetőségeket, melyeket az Internet, mint ideológiai fegyver jelentett az új szövetségesek számára. Az NSDAP/AO és a nyilas emigráció New York-ban, Torontóban, Montrealban, Dortmundban, Münchenben és Svédország különböző városaiban hozott létre „polgári köröket” – ezeknek a szervezeteknek, csoportoknak és az „internetes baráti köröknek” körülbelül olyan feladatokat szántak, melyek már a Magyar Nemzetnek és a Hír TV-nek, a meglehetősen gátlás nélküli két orgánumnak, is kivitelezhetetlen lett volna.

Jelenleg a szélsőjobboldallal akcióegységben tevékenykedő magyarországi szervezetek és azok sajtója (Magyar Nemzet, Magyar Hírlap, HírTV, Lánchíd Rádió, Echo TV, Magyar Fórum, Kapu, Magyar Gárda, Gondola, stb.) mellett egy egész sor kifejezetten nemzetiszocialista újság és internetes portál áll rendelkezésére az immár egyenruhában, nyilaskeresztes és stílizált horogkeresztes zászlók alatt menetelő náci osztag nekik megfelelő kiszolgálására. A Pajzs Mozgalom, a New York-i Polgári Kör, a montreali Hazánkért, a Los Angelesben működő Magyarok Vasárnapja, a Hunhir, Barikad.hu, a Magyarok Világszövetsége székházában tevékenykedő Magyar Nemzeti Front, a Mária országa és a budapesti Szent Korona Rádió is elég okot szolgáltatnának a betíltásra – de mert erről szó sincs, a Magyar Sors, Lelkiismeret’88, a Pax Hungarica Mozgalom is szabadon, korlátozás nélkül fejtheti ki tevékenységét.

A virtuális harctéren ott találhatjuk a Suttogó, a Kitartás, a Front 14, az Új Rend, a Nemzeti Akarat Platform, a Blood & Honour Hungaria, stb. internetes portálokat szintúgy, melyek MSZP- és SZDSZ-ellenes jelszavakat skandálva nyíltan hírdetik Adolf Hitler és Szálasi Ferenc ideológiáját – támogatásukról biztosítva a demokratikus Magyarország összes ellenfelét, e körbe beleértve a Fidesz Magyar Polgári Szövetség teljes vezérkarát és az „antikommunista harc” egyre fogyatkozó, fáradt és kiábrándult csapatát. A „weimari” Magyar Köztársaság lakóinak idézek az egyik Fidesz-szövetséges, az NSDAP/AO- és a Hungarians’ Sunday-munkatárs cikkéből (olvasható az Új Rend 32. Számában): „Nem felejtünk, soha meg nem bocsájtunk! A multbéli pufajkások, verőlegények, szájbavizelők, köröm-letépdesők, kommunista pártfunkcionáriusok, Moszkva-bérenc külügyesek, pénzügyi szélhámosok, bankosok izraeli útlevelekkel, szigorúan titkos multú cionbolsevik ügynökök… - ezek tartják ma is ugyanolyan rabságban a népet, mint tették az 1945-ös szovjet invázió után. A zsidó csak ölni, pusztítani rombolni tud – erre képes csak, mint az ördög leszármazottja. Mi nácik vagyunk az egyetlen ellenszérumai a zsidó despotizmusnak…” Idézhetnék a közös idol, az 1998-ban elhúnyt gróf czegei Wass Albert hasonló mondanivalójából is – de e helyett a Fidesz pártorgánuma, a Magyar Nemzet 2008. augusztus 8-án megjelent tiltakozását citálom: „Érinthetetlen uszitó balliberális nácivadászok – Draskovics védelmébe vette a Nácivadász (internetes) oldalt…, azt kérdeztük volna: mit kívánnak tenni a Nácivadász portál eltávolítása érdekében?” A demokratikusnak mondott párt és a napilapja nem az NSDAP/AO Új Rend elnevezésű orgán folyamatos küzdelmet vívott az uma említett írása miatt protestált…

Szemenyei-Kiss Tamás