Szemenyei-Kiss Tamás : A DEMOKRÁCIA ÖRVÉNYEI

Horváth Józsefet (az UD ZRt későbbi elnökét), a pártállam egykori BM III/III-as tisztjét (!) még Kövér László, az Orbán-kormány polgári titkosszolgálatokat irányító tárca nélkül minisztere nevezte ki a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgató-helyettesévé – az egykori rendőrszázadost dandártábornoki rangra emelve. Az Orbán-kormány bukását követően a Kövér, majd Demeter vezette titkosszolgálatok szakembereiből 2003-ban alapították meg az UD ZRt-nek nevezett informatikai vállalkozást, amely napjainkig de facto a Fidesz MPSZ alternatív titkosszolgálataként tevékenykedett, együttműködve többek között a stratégiai fontosságú OTP vezérigazgatójával, Csányi Sándorral. Bebizonyosodott, hogy Orbán Viktor, a „polgári kormány” egykori miniszterelnöke nemcsak tudott Kövér László és Demeter Ervin UD-kapcsolatáról, hanem kézben is tartotta azt. – Arra a kérdésre, hogy miként beszélhetett a rendőrség főkapitányával Demeter Ervin a Fidesz MPSZ országgyűlési képviselője olyan államtitkokat képező információkról, melyekről a nyílvánosság csak másnap szerezhetett tudomást, Orbán Viktor a közelmúltban így felelt: „Demeter Ervin… az információkat a sajtó egyes képviselőitől hallotta és a legsűrgősebben jelentett nekem minden ilyesmit. Én azt tanácsoltam neki: Ervin, ha tudsz valamit, kifelé vele! Állj ki a sajtó elé!” – Egy másik kérdésre, miszerint belefér-e a törvényességbe, hogy egykori minisztere arról érdeklődött Horváth Józsefnél, az UD ZRt. elnökénél, ki tudják-e deríteni, hogy Laborc Sándor, a Nemzetbiztonsági Hivatal főigazgatója járt-e Moszkvában, Orbán ezt válaszolta: „Az enyémbe belefér…”

Az alábbiakban – az egykor volt polgári kormány miniszterelnöke felhívásának is eleget téve – néhány olyan fejezetet ismertetek a deklaráltan pártsemleges Nemzetbiztonsági Hivatal esetleírásaiból, melyekkel Boross Péter, Gálszécsy András, Nikolits István, Katona Béla, Kövér László, Demeter Ervin, Szilvásy György, stb. annak idején nem álltak ki a sajtó elé.

Ekrem Kemál György: „Ezeket mind agyon kell lőni!”

1997 első hónapjaiban, amikor a Független Kisgazdapárttal, a Fidesz Magyar Polgári Párttal, a Kereszténydemokrata Néppárttal és a MIÉP-pel szövetséges METÉSZ vezetői tettenérhető államellenes szervezkedés résztvevőiként kerültek a Nemzetbiztonsági Hivatal látókörébe, Nikolits István akkori titokügyi miniszter illetve a kormány sokmindent tehettek volna a későbbi szélsőjobboldali vagy a demokráciával összeegyeztethetetlen tevékenységek megakadályozására. – Bár Horn Gyula miniszterei, hasonlóan az Antall-kormány illetékes hatóságaihoz, mindvégig rendelkeztek információkkal a nemzetiszocialista akciócsoportok létezéséről és jónéhány parlamenti politikus a demokráciával összeegyeztethetetlen tevékenységéről, gyakorlatilag semmiféle komolyabb intézkedést nem foganatosítottak a demokratikus állam védelmében.

A Nemzetbiztonsági Hivatal 1997. január 16-án 18 óra 51 perckor (a Központi Bűnüldözési Igazgatóság Különleges Ügyek Osztálya 36-bü/1997 jelzésű dokumentuma szerint) az alábbi beszélgetést rögzítette a Hungarista Mozgalom egyik vezetője, Ekrem Kemál György lakásán:

„Pallós György: Figyelj!… Egy 7,65-ös 200 lőszerrel 45-ért!… Kétszáz darab lőszer! – Ekrem Kemál György: És összesen negyvenöt? – Pallós: Negyvenötért! – Ekrem: És az a parabellum még megvan?… Pallós: Hát persze, még megvan. De ez tutti, én ezt már most lebeszéltem. – Ekrem: Én ma már mondtam, csak most nincs pénz… Idenézz! Meghozták a salgótarjáni ÁVH-s gyílkosok listáját. Egy csomó megvan már, de a többi…- Pallós: És melyik él? – Ekrem: Ahol nincs kereszt, az mind él. És az is ott van, hogy hol laknak. Ott van Salgó, Forgács…, ezek kis falvak. – Pallós: Milyen messze van az ide? – Ekrem: Az elég messze van, 130 km. Csináljuk meg!… - Pallós: De várj, te ismered a házat? – Ekrem: Csak sejtem. A Szirmaiék ismerik, ők biztosan segítenek…” A következő hangrögzítés 1997. január 23-án történt – Pallós György és egy, az NBH számára ismeretlen férfi (X) beszélgetéséről: „Pallós: Hát ahol tudnánk szerezni valami komoly dolgot, az Jugoszlávia. Habár most nagyon figyelik ezeket… Érted? Ami onnan átjön. Egy hely van, ahonnan esetleg tudnék szerezni anyagot, tehát ilyen komolyabbat… Kellene egy páncélököl, azt messziről… X: A gépkocsi ellen is jó, meg a házak ellen. Abból a legkisebb méretű kellene…” Az NBH munkatársai – ahogy a KBI Különleges Ügyek Osztályának átadott dokumentumaiban olvasható – 1997. március 6-án 18 óra 58 perckor rögzítették a harmadik, egyben utolsó, beszélgetést a nemzetiszocialista akciócsoportok két aktivistája között: „Pallós: Igen… és 5000 forintért tud szerezni lőszert, 9 mm-est. – Ekrem: Tehát ötezerért. Ennyi az ára? – Pallós: Milyen messze van az a blokád? – Ekrem: Holnap kell lemenni. Le kellene menni Kiskőrösre, és arra kérni őket, hogy kerítsék be Budapestet 15-én. Már 14-én el kell kezdeni. – Pallós: Már most kezdődik a piszkálódás, a kormányszóvívő kijelentette, hogy demonstrálni lehet, de utat lezárni azt nem! – Ekrem: Persze, persze… Majd mi megpiszkáljuk őket úgy, hogy egy se megy ki innen! – Pallós: Mit gondolsz, én miért kértem a Sárosdytól még százat?… - Ekrem: Bereczet azonnal meg kell fogni! De meg kell fogni Petőt is, meg a Horn Gyulát és a Vitrayt… Ezeket mind agyon kell lőni!”

A korabeli sajtó, részben azért is, mert nem rendelkeztek megfelelő információkkal, jelentéktelenné zsugorította a történteket. A rejtélyes Sárosdy Mihály nyugállományú rendőrezredes szerepéről szó sem esett az MTI és az egyéb orgánumok hasábjain… Az 1997 tavaszán lejátszódott eseményeket egy-két „forrófejű, elégedetlen fiatalember meggondolatlanságának” minősítették, holott (amint azt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata Magyarországon és külföldön közzétett jelentéseiből a nyilvánosság egy része megtudhatta) Budapest belvárosában 1997. március 10-re virradó hajnalán tűzharc alakult ki, ennek során vesztette életét a neonáci szervezkedők egyike, Rácz János, a IX. kerületi Üllői út 14. számú ház előtt. Az államellenes összeesküvőket bíróság elé állították. – Az ügyben eljáró Fővárosi Bíróság tanácselnöke sokáig vívódott, hogy elvállja-e a kifejezetten politikai pert („Ha elítélem őket az is baj, ha nem ítélem el a csoport tagjait, az is baj…” – jegyezte meg a hungaristák jogi képviseletét ellátó egyik ügyvédnek.) Katona Béla, Nikolits elődje, ebben az időszakban jelentette ki, hogy megtörtént a hídverés az alvilág és a politika között. – A következő évek, 1998-tól 2002-ig, a szocialista politikust igazolták: a politikai alvilág egyetlen prominensét sem zárták a rácsok mögé.

Titkosszolgálati információk a postaládában (Apám az ügynököm)

A politikai alvilág átszervezése gyakorlatilag a Fidesz MPP hivatalba lépésével elkezdődött. Kövér László, a polgári titkosszolgálatokat irányító miniszter mellé 1998 augusztusában a meglehetősen kétes (nemzetbiztonsági szempontból nem kellőleg átvilágított) kapcsolatokkal rendelkező Demeter Ervin került államtitkári beosztásba. – Apját, „Hajdú” Demeter Dénest, az egyértelműen szélsőjobboldali MIÉP pártigazgatóját, akinek még az Antall-kormány idején (Wass Albert, Lezsák Sándor, Ekrem Kemál György, dr.Torgyán József, stb. mellett) „nemzeti ellenálló” igazolást kreáltak, kiváló kapcsolatok fűzték a nemzetiszocialista akciócsoportok magyarországi és külföldi vezetőihez is – mindez magyarázatot adhat arra, hogy miért tűnt el (névlegesen…) néhány hónap leforgása alatt az addig aktív tevékenységet kifejtett Hungarista Mozgalom. A 48 mandátummal és 12.44%-kos képviseleti aránnyal az Országgyűlésbe került FKGP – ha a szélsőjobboldaliak összességét nem is tudta mozgósítani szövetségese, a Fidesz MPP támogatására – jelentős támogatást kapott a nemzetiszocialistáktól. A földművelésügyi és vidékfejlesztési minisztérium, továbbá a honvédelmi tárca megszerzésével (a 48 képviselői mandátumához képest) igazolhatatlanul nagy mértékű politikai-gazdasági koncentrációhoz jutott az FKGP és ezzel együtt a szélsőjobboldal. A „nemzetben gondolkodó jobboldali emberek” – ti. a nemzetiszocialista mozgalmakat támogató, az ukrán és az orosz maffiákkal is együttműködött amerikai, kanadai tőkések – magyarországi tevékenysége Kövér László, majd Demeter Ervin nemzetbiztonsági hivatalában nem jelentett nemzetbiztonsági kockázatot…

Az Orbán-kormány titkosszolgálata piszkos munkájának kezdete egyértelműen Demeter Ervin kinevezéséhez köthető. – A hírszerzés történetében is párját ritkító módon a 2000. május 3-án hivatalába lépett új titkoszolgálati miniszter még a családtagjait is bevonta a műveleti munkákba. Amíg a Csurka István vezette MIÉP felett apja, „Hajdú” (Demeter Dénes) segítségével gyakorolta az ellenőrzést, addig a legmegbízhatóbb ügynök- édesapa a szélsőjobboldali sajtóban „Zöldhegyi Ernő” fedőnéven tevékenykedett. – A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 140/2003. és 240/2004. számú, a Legfőbb Ügyészség KF.588/2003. számú, a Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal 86/2004. számú és a Budaörsi Városi Bíróság 7.P.22.28/2001. illetve a 13.P.22.280/2001. számú iratkötegei tartalmazák azokat a vallomásokat és megállapításokat melyek bizonyítják, hogy az Orbán-kormány titkosszolgálati minisztere – íly’ módon a műveleti főigazgató-helyettese, Horváth József (az UD ZRt jelenlegi elnöke) – „Zöldhegyi Ernő” néven is ismerhette az apját. Sőt, amint azt az ügyészségi iratok tartalmazzák, egy alkalommal még anyja (Beiszer Gizella nyugdíjas titkárnő) is részt vett a hungarista hírfőnökkel megbeszélt találkozón. – Az úgynevezett Keller-ügyben tanúvallomást tett Bencsik András, a Magyar Demokrata főszerkesztője – aki egyik fő közreműködője volt a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata vezetője és az amerikai, kanadai munkatársak közötti (minden bizonnyal titkoszolgálati úton megszerzett) levelek közzétételének – tagadta, hogy személyesen ismerte volna „Zöldhegyi Ernőt”. Amint azt a bíróságnak elküldött nyilatkozatában közölte: „ezeket a dokumentumokat a szerkesztőség postaládájába tette valaki…, feladóként pedig Zöldhegyi Ernő volt feltüntetve.” Bencsik András felelősségre vonása – hamis tanúvallomás megtétele miatt – mindazonáltal elmaradt.

Volt egyéb hozadéka is a Keller László szocialista képviselő és a Demeter Ervin közötti bírósági eljárásoknak: az ex-titkosszolgálati miniszternek (aki mint tudott, egy nappal korábban ismeri a másnapi híreket, mint a maradék tíz millió magyar) minden életrajzában szerepel az a mondat, hogy apja az 56-os ellenállásban történt részvétele miatt 11 hónap büntetést (internálást) szenvedett. - Nos, ezt az önéletrajzi mondjuk úgy tévedést a Büntetés-végrehajtás Országos Parancsnoksága Fogvatartási Ügyek Főosztálya nem igazolta. A vizsgálatot végző ügyészségeknek elküldött, dr. Sárdi Miklós bv. ezredes aláírásával ellátott I. Gy. 78/2004. sz. irat szerint: Demeter Ervin apja, Demeter Dénes („Hajdú”, „Zöldhegyi Ernő”) neve nem szerepel azokban a kimutatásokban, melyek az 1945 utáni internálások, előzetes letartóztatások, börtönbüntetések részeseit tünteti fel… Ez a tény – a politikai üldözöttségről szóló konfabulálás – kétségbe vonja a MIÉP elnöke, a volt országgyűlési képviselő Csurka István azon történeteit is, melyekben az író-politikus „egy szalmazsákon aludtam a börtönben Hajdú Demeter Dénes újságíróval, aki 1956-ban a csepeli szabadságharcosok köreiben volt ismert” és ehhez hasonló leírásokat tartalmazzák. A jobboldali-szélsőjobboldali politikusok hazudtak választóiknak: az önkényuralom évtizedeiben elszenvedett üldöztetéseiket saját maguk kreálták, és egymásnak igazolták.

A polip

A Kövér László, majd Demeter Ervin irányítása alatt állt Nemzetbiztonsági HivatalOTP, az Adó- és Pénzügyi Ellenőrzési Hivatal (APEH) által rögzített adatokat, ugyanakkor a VPOP, a Rendőrség és a stratégiai fontosságú MOL sem volt közömbös számukra – az UD Zrt polipszerű hálózatot épített ki a „polgári kormány”, az Orbán-adminisztráció 2002-es bukása után. Politikai ellenfeleik – Keller László államtitkár, Laborc Sándor NBH-főigazgató, Bajnai Gordon fejlesztési és gazdasági miniszter, Dávid Ibolya pártvezető és Fodor Gábor, az SZDSZ elnöke – az első helyeken szerepeltek a célszemélyek listáján. (Keller László különösképpen…, hiszen vele Demeter Ervinnek személyes elszámolnivalója is volt.)

„Demeter a legsürgősebben jelentett nekem minden ilyesmit…” – jelentette ki Orbán Viktor a félresikerült akciósorozat végén, ugyanakkor felháborodottan közölte azt is, hogy az eset kapcsán „a Szilvásy felügyelete alatt álló NBH törvénytelenül hallgatta le a Fidesz politikusait…” –

Törvénytelenül?

Az elmúlt hetekben elkezdett vizsgálat nyilvánvalóan erre is választ ad majd. Az UD Zrt-nél tartott házkutatásokon nem csupán szuperprogramokkal ellátott számítógépeket, adatrögzítőket, hanem rejtett kamerákat és más különleges eszközöket is lefoglaltak. A különleges titkosszolgálati eszközök szakértői vizsgálatát nehezíti, hogy még a Magyar Köztársaság Nemzetbiztonsági Hivatala sem rendelkezik olyan műszerekkel, melyek képesek elvégezni ezt a munkát. Egy már lefoglalt szerveren lévő anyagot időközben távirányítással igyekeztek megsemmisíteni, ezt azonban a magyar titkosszolgálat megakadályozta. A Fidesz MPSZ („koncepciós vád a legnagyobb ellenzéki párt ellen” – „kágébés módszerek” – „Veszélyben a demokrácia!”) természetesen ellenoffenzívát nyitott. Tagad, dezinformál, viszontvádol minden lehetséges fórumon. – Mikor 2000-ben nyílvánosságra került (fotodokumentumokkal is bizonyítottan) a kormányzó párt és az FKGP együttműködése a nemzetiszocialisták kül- és belföldi szervezeteivel, Orbán, Demeter, Kövér, Répássy és társaik a rendelkezésükre álló hírközlő szervek segítségével hasonló módon akarták növelni a homályt a kipattant botrány körül. – A politikusok akkor kihúzták fejüket a hurokból… Jelenleg a nyílvánosságon, az ország tisztességesen gondolkodó lakosain is múlik, hogy teljes egészében tárják fel a politikai alvilág utóbbi évtizedének történeté vezetőiből, szakembereiből létrehozott UD ZRt a bukásáig különlegesen jól konspiráltan szerveződött, ami ennek megfelelően milliárdos nagyságrendű működési költséget igényelt. A két ex-miniszter felügyelte árnyék titkosszolgálat emberei az eddig feltártak szerint ott voltak a Nemzetbiztonsági Hivatalban, ellenőrzésük alá vonták az t.