A holocaustért mindannyian felelősek vagyunk, azok is, akik még nem éltek azokban az években, azok is, akik - horribile dictu - tettek ellene.”
(Komoróczy Géza: A pernye beleég bőrünkbe, Magyar Hírlap, 1994. április 12.)

„...Magyarországon minden becsületes embernek előbb-utóbb muszáj lesz zsidónak lennie.”
(Bächer Iván: Egy polgárpár, Népszabadság, 2001.szeptember 29.)

„Utálhatjuk persze Trianont, de nem azért, mert magyarlakta területeket csatoltak el, hanem azért, mert erre a történelmi vereségre és arra az új tényre, hogy már nincs kit nemzetiségként elnyomni, új bűnbakot találtak, a zsidóságot.”
(Novák Attila: Kis Magyarország mennyország, Szombat, 2008. június 6.)

„... semmiféle nemzeti szolidaritást nem tudok kialakítani magamban az úgynevezett ’magyarsággal’, azaz nincs magyar identitásom, nem érzek s nem gondolkodom együtt a kétségbeesett magyar ideológiával.
(Imre Kertesz: A végső kocsma. Élet és Irodalom, 2001. december 21.)

„Ha felsorolnánk azoknak a zsidóknak az értékeit a magyar kultúrában, amit ha kivonnánk Magyarországról, akkor nem maradna más, csak a bőgatya és a fütyülős barack.”
(Landeszmann György főrabbi a Heti Magyarország 1993. február 26-i számában megjelent Zsidók és magyarok című interjúban.)

„Én bátran kimondom - mert én nem egy lehorgasztott fejű, gyáva, szar zsidó vagyok, nekem van vér a pucámban - hogy én úgy utálom a magyar népet, hogy azt csak egy költő tudná megfelelően szavakba foglalni.”
(Regös Péter, a Magyar Zsidók Világszövetségének elnöke levele Lipták Bélához, az Amerikai Magyar Lobby egyik vezéralakjához, 2002 július.)

„Mi sokkal jobban gyűlölünk titeket, mint ti minket.”
(Kornis Mihály SZDSZ-es drámaíró, Beszélő, 1993. december 21.)

„…a felháborodók nem szeretik azt a népet, amely Izrael államát létrehozta, és különösen nem szeretik e nép azon részét, amely itt él Magyarországon. Nem szeretik, mert ezek az emberek azzal a réteggel vetélkednek, melyet a felháborodók leginkább képviselnek, vagyis a keresztény magyar középosztállyal. A vetélkedés állásokért, pozíciókért, üzleti részesedésekért folyik,.”
(Kepecs Ferenc: Gyűlölet humanista álarcban, Népszava, 2009. január 28.)

„… a mostani társadalmi szembenállás gyökerei valójában a 19. század második feléig nyúlnak vissza, és a középosztály megosztottságából fakadnak. (…) A kétféle identitású középosztály megosztottságát és belső ellentéteit tovább mélyítette a trianoni trauma: az elcsatolt területekről több százezer, önmagát a középosztályhoz tartozónak valló, ám megélhetési forrást nélkülöző magyar települt vissza. (…) A numerus clausus pedig már a húszas évektől törvényesítette a polgári középosztály gerincét adó zsidóság kiszorítását az állami pozíciókból és a szellemi életből. (…) …teljesen elkülönülten kialakult egy új, alapvetően ideológiamentes, pragmatikus középosztály. (…) E két párhuzamosan létező középosztály között ma is elevenen lüktető feszültségek alapja és ereje kísértetiesen idézi az évszázaddal korábbi viszonyokat. (…) …a szélsőségesen megosztott társadalomban, a kétféle középosztály tagjai között élet-halál harc folyik. S ez a küzdelem nemcsak a középosztályok, hanem a társadalomfejlődés irányát is hosszú távra meghatározhatja.”
(Vásárhelyi Mária: Kétféle középosztály, 168 Óra, 2007. február 6.)

„Izrael az egyik legnagyobb befektető Magyarországon, a kapcsolatokat fejleszteni szándékozunk. A közeljövőben mezőgazdasági szakemberek érkeznek Magyarországra, hogy a lehetséges befektetésekről tárgyaljanak itteni kollégáikkal. A hangsúlyos témák közül mindenképpen meg kell említeni az alternatív energiahordozók kiaknázását, vagy éppen a Kapuváron is meglévő gyógyvizek hasznosítását. (…) A legfontosabb feladatom felmérni azokat a lehetőségeket, amelyekben a magyarok partnerei lehetnek az izraeli befektetőknek.”
(Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövete a Kisalföld című lapban, 2008. április 15.)

„Kutatás-fejlesztési megállapodást tervez Magyarország és Izrael, a dokumentumot a jövő év elején írhatja alá a két ország. A megállapodás célja, hogy együttműködésre ösztönözze a két ország vállalkozásait, most éppen az információtechnológia és a telekommunikáció terén. A tervek szerint az izraeli és magyar cégek állami támogatásban is részesülhetnek, ha közösen pályáznak egy-egy projekttel.”
(Aliza Bin-Noun, Izrael magyarországi nagykövete az MTI-nek, 2008. augusztus 25.)

„Kizárhatjuk megfontolásainkból azt a lehetőséget, hogy a közép- és nagyvállalatoknál belföldi magántőkés gyakorolja a tulajdonosi funkciókat. (...) A nagytőke felszámolása harminc év után már olyan irreverzibilis folyamat, amelyen csak külső kolonializáció változtathatna."
(A későbbi SZDSZ-alapító Bauer Tamás A második gazdasági reform és a tulajdonviszonyok, Mozgó Világ, 1982. november)

„Laurence Weinbaum, a Zsidó Világkongresszus jogásza munkatársunknak elmondta: a mai tárgyalások témája az lesz, miként iktatható a magyar jogrendbe a gyűlöletbeszéd, a holokauszt-tagadás és a rasszizmus formáinak elítélése. - A keddi tárgyalási fordulótól - fejtette ki Weinbaum - a törvényalkotási mechanizmus beindítását várjuk. Ezzel kapcsolatban a jogász utalt arra, hogy Medgyessy Péter kormányfő New Yorkban megbeszéléseket folytatott a ZSVK vezetőivel, ahol kilátásba helyezte ilyen törvények megalkotását.”
(A Népszabadság tudósítása, 2002. november 19.)

„Izraeli üzletemberek befektetnek az egész világon. Izraelnek precedens nélküli gazdasági sikerei vannak, mostanra kivívtuk gazdasági függetlenségünket, fölvásároljuk Manhattant, Lengyelországot és Magyarországot. (...) Manapság gyarmatok létesítése és hadsereg bevetése nélkül is lehet birodalmakat alapítani. Nézzék meg, mekkora birodalmat épített ki magának

rendőrség és katonaság nélkül Bill Gates, s azt is láthatják, hogy micsoda ereje van neki. A kormányok ezzel szemben nem képesek realizálni az erejüket, van költségvetésük, de nincs pénzük. A kormányok tehát képtelenek az eredményes működésre, de a cégeket nem kötik gúzsba a korlátozások."
(Simon Peresz izraeli államelnök hazája legfontosabb gazdasági összejövetelén, a Kereskedelmi Irodák éves találkozóján 2007. október 10-én.)

„Haaretz: - Ön sokat írt a palesztinok megpróbáltatásairól. Valóban védelmébe veszi 1948 -as elüldözésüket Izraelből?

Benny Morris: - Az erőszak és a tömeggyilkosságok nem igazolhatók. Ezek háborús bűnök. Van azonban, amikor a kitelepítés nem számít annak. 1948-ra is ez érvényes.

H.: - Akkor is, ha emberek sokasága halt meg, és leromboltak egy egész társadalmat?

B.M.: - Élethalálharcban vagy elpusztulsz, vagy megsemmisíted a támadóidat. Vannak helyzetek, amelyek indokolttá teszik az etnikai tisztogatást. Különben ha választani kell genocídium - saját néped pusztulása - és az ellenséges népcsoport kitelepítése közül, én inkább az utóbbit választanám.

H.: - 1948-ban ilyen helyzet volt?

B.M.: - Igen. A hétszázezer palesztin elüldözése nélkül nem jöhetett volna létre Izrael. Nem volt más választás. Meg kellett tisztítani a hátországot, az utakat, a településeket, ahonnan járműveinket és telepeinket támadták.

H.: - Morális szempontból sincs semmi baja a történtekkel?

B.M.: - Nincs. Még az amerikai demokrácia sem jöhetett volna létre az indiánok megsemmisítése nélkül. Ezekben az esetekben a magasabb végső cél igazolja az elérésükhöz szükséges kegyetlen eszközöket.”

(A Haaretz című izraeli napilap interjúja 2004. január 9-én Benny Morris izraeli történésszel.)

„A magyar kormány...engedte, hogy a románság (…) gazdasági hatalma erősödjék. A legrégibb magyarországi román pénzintézet az 1872-ben alapított nagyszebeni Albina (…)1906-ban 2.4 millió korona részvénytőkével.., 23,5 millió korona kölcsönt nyújtott. ...Magyarország területén 170 román érdekeltségű pénzintézet működött, (...) összes vagyona 27.5 millió koronára rúgott, ezek évi 110 millió korona kölcsönt nyújtottak... román...célokra. A pénzintézeteken kívül még román kézben volt 51 szövetkezet... A legnagyobb befolyással...a pénzintézetek rendelkeztek, különösen 1907 óta, amikor Solidaritatea néven kartelszerű szövetkezésbe léptek. Működésük elé a magyar állam nem gördített akadályt s így lehetővé vált, hogy a románság bankjai által nyújtott készpénz- és jelzáloghitelek segítségével az eladásra kerülő magyar földeket felvásárolhassa. 1903–13 között összesen 716 olyan (magyar) birtokot szereztek meg a románok, melyek kiterjedése 50 kataszteri holdnál nagyobb, összesen 166394 kataszteri hold terjedelemben. (...) Az 50 katasztrális holdon aluli birtokoknál a magyarság vesztesége 12855 hold. (...) az említett 10 esztendő alatt a magyarság földtulajdonának 5.5 százaléka jutott idegen kézre. 1903-ban a magyarság Erdély földjének 52 százalékát, 1913-ban azonban már csak 45,8 százalékát tartotta kezében.”
(Elekes Lajos: A román államélet magyar gyökerei, Magyar Történeti Társulat kiadása, 1940., részlet)

(Szent Korona Rádió - olvasói levél)