3 éve lehet is már, hogy ezt olvastam a neten, de most megint elıkerült ez a
cikk. Újra olvastam, és megrökönyödve állapítottam meg, hogy aktuálisabb,
mint valaha volt. Az óta sokkal többet tudunk a világról, és sokkal többet
tudunk az Európai Unióról is. A mai, tágabb tudásunk, ha már meg lett volna
három éve is, még nagyobb felháborodást váltott volna ki a cikk.
Mit tudunk ma már az EU mőködésérıl? Tudjuk, hogy vannak szigorú szabályok,
tudjuk, hogy a tagállamoknak ezeket be kell tartania, és tudjuk, hogy ezek betartását,
és betarttatását az EU szervei ellenırzik. Azt is tudjuk, hogy komoly bírságokat,
büntetéseket szabnak ki a tagállamokra, a vétségért. Az EU szigorú elıírásai védik a
fogyasztóvédelmi jogokat, ezek megsértése, adott esetben, viszont sérti a
jogszerően eljáró termelık érdekeit. A kereskedelmi jogok, és fogyasztóvédelmi
jogok egyik fontos részterülete az eredetigazolás, azaz az EU területén csak olyan
áru értékesíthetı, amelyrıl lehet tudni, hogy hol termelték, gyártották. Az EU-n kívül
termelt, gyártott áruk átcímkézése egyértelmően, vitán felül sérti az EU szabályokat.
Amennyiben ezért Magyarország büntetést lesz kénytelen fizetni – súlyos euró
százezreket – akkor azt végeredményben a magyar adófizetık fogják kifizetni. Ez
nem irreális, alaptalan feltételezés, mert – mondjuk - egy francia gazda érdekeit
keményen sértheti ez a magatartás, amiért társaival együtt eljárást kezdeményezhet.
A lehetıség fennáll tehát, hogy erre sor is kerülhet.
A magyar adófizetık fizethetnek az izraeli silány paprika miatt és helyett! Emlékszünk
még a paprika-botrányra? Akkor elsumákolták, hogy milyen paprikáról van szó.
Elıbb-utóbb minden kiderül! Itt vannak az összefüggések. Miért nem ülnek börtönben
a paprika-botrány „hısei”? Tán nem azért, mert összefüggés van köztük, és az alábbi
cikkben írtak valóságával?
Ki hatalmazta fel ezeket a bőnözıket, hogy a magyar nemzet érdekeit sértı
nemzetközi egyezményt kössenek? (Mert ez nem megállapodás, ez nemzetközi
egyezmény!) Nemzetközi egyezmény, amit ratifikálni kötelezı. És a belföldi
jogszabályok között ki kell hirdetni!
Milyen jogon fogják esetleg kényszeríteni a magyar adófizetıket, hogy a büntetést
„összedobják”? Mikor látja be a Köztársasági Elnök Úr, hogy a magyar állam
demokratikus mőködését nem veszélyeztetı, hanem megakadályozó bőnözık miatt
nincs demokratikus magyar állam? Mikor fogja e fenti belátás alapján teljesíteni az
alkotmányos kötelességét, és kezdeményezni a parlament feloszlatását? Itt lenne az
ideje elkezdeni összeírni a listát, hogy kiket szükséges majd elszámoltatni a viselt
dolgaikról! Ne feledjük a fenti neveket!
E gondolatokra emlékezve olvassák el ezt a többéves cikket!
Íme:
Titkos magyar- izraeli államközi megállapodás - 2004.04.14
Mindenki ott volt, aki számított 2004 áprilisában Magyarországon járt Mose Kacav
izraeli államfı. Az ok látszólag egy szokványos baráti látogatás volt. Ehhez képest
zárt körben egy olyan államközi megállapodás köttetett, melynek egyes pontjai különkülön
is felérnek egy hazaárulással. Ha ennek az aláírásán csak a balliberális elit
képviseltette volna magát, egyáltalán nem csodálkoznék rajta, hiszen ismerjük ıket.
Sajnos azonban jelen volt az akkori parlamenti pártok teljes spektruma, a magyar
kormány, és az akkori magyar államfı, Mádl Ferenc is.
2004. április 14-én, egy szerdai nap késı estéjén, Izrael magyarországi nagykövete
fogadást adott, ahol összegyőlt a megállapodást aláíró magyar politikai elit. Az
egyezmény részben a már említett EU-Izraeli akcióterv alapján került
megfogalmazásra, és 2004. május 1-én lépett életbe. A magyar felek ezzel az
aláírással tulajdonképpen ratifikálták az EU-s országokban sem szellıztetett
kerettervet.
Korunk jellemzıje az a kényszer, amibe a nemzetközi elvárásoknak megfelelni
akarás beleviszi egy magát függetlennek nevezı ország politikusait egy olyan
dokumentum aláírásába, mely ellenkezik a józanésszel, és hátrányára, sıt kárára
van a választóknak és az országnak. A "nemzetközi elvárások" ebben a
kontextusban az USA, Izrael, a nemzetközi és magyarországi zsidó szervezetek, de
elsısorban az általuk kézben tartott média elvárásait jelenti. Ez egy olyan kényszer,
amibıl egy pártos demokrácia sosem fog tudni kiszabadulni, és nem csak a hazai
viszonyokat jellemzi. Nem az én feladatom persze megítélni, hogy mennyire érezték
az itt ismertetett dokumentum aláírását politikai kényszernek a jelenlévık. Egy biztos.
Mindenki ott volt, aki számított.
Az itt ismertetésre kerülı anyag az EU és Izrael között létrejött "akcióterv"-nek
nevezett megállapodás része. A különös az, hogy a hazai sajtó nem számolt be sem
az EU-Izraeli akciótervrıl, sem pedig errıl a megállapodásról. Az EU-s média is
többnyire kerülte, mint macska a boxer kutya udvarát. Az eredeti EU-Izraeli akcióterv
anyaga itt olvasható.
A dokumentum aláírásán részt vettek:
Mose Kacav, Izrael akkori államfıje,
Mádl Ferenc, Magyarország Köztársasági Elnöke,
Medgyessy Péter, akkori miniszterelnök,
Kovács László az MSZP részérıl,
Hiller István az MSZP részérıl,
Dávid Ibolya az MDF részérıl,
Herényi Károly az MDF részérıl,
Orbán Viktor a Fidesz MPP részérıl,
Áder János a Fidesz MPP részérıl,
Pokorni Zoltán a Fidesz MPP részérıl, valamint a
Magyarországi Zsidó Hitközségek vezetıi.
Ezen kívül két fı az SZDSZ részérıl. A nevek véletlenül kimaradtak a jegyzetembıl,
de mint a többi párt esetében, itt is a legfelsıbb vezetık lehettek jelen, tehát
valószínősíthetı a személyek Kuncze Gábor, mint pártelnök, és Petı Iván, mint az
SZDSZ országos tanácsának elnöke.
A dokumentum:
A dokumentum 8 pontból állt, melyek a következık voltak:
1, Magyarország befogadó célország.
Abban az esetben, ha Izraelt külsı agresszió érné, mely veszélyezteti az ott élı
zsidók életét, Magyarország 500.000 zsidó befogadását vállalja, állampolgári jogokat
adva a befogadottaknak. Hasonló megállapodások értelmében Németország további
félmillió, Lengyelország pedig 100.000 Izraeli állampolgár befogadására tett ígéretet
az ott elhangzottak szerint. Megjegyzem, ezzel szemben Németország a zsidók
bevándorlásának korlátozásáról döntött 2006 júliusában.
Kiegészítés 2007.10.16-án:
A ránk vonatkozó szám valószínőleg nem 500, hanem 550 ezer. A Magyar Fórum
1998. december 17-i számában az izraeli „A Hét Tükre” nevő újságból idézett egy
közleményt, miszerint "a jövıben Magyarország állampolgárainak száma 550 ezer
izraelivel gyarapodhat". Ez különben azért is meglepı, mert az Új Magyarország
(1991.09.24) amikor Göncz Árpád Tel Aviv-ban, járt 1991 nyarán, még arról
tudósított, hogy csak „negyedmillió magyar ajkú közösség” volt Izraelben!
Kiegészítés 2007.10.16-án:
Több mint egymillió izraeli lehet EU- állampolgár (Egy 2004.03.12-i hír:)
Az Európai Unió május elsejei kibıvítésével kereken 1,1 millió izraeli számára nyílik
lehetıség arra, hogy európai uniós állampolgárságot szerezzen. Errıl a Háárec címő
izraeli lap számolt be, utalva arra, hogy a lehetıséget az unió kibıvítése hordozza
magában. Olyan, a belépés elıtt álló országok, mint Lengyelország és Magyarország
ugyanis nagyszámú zsidó állampolgárral rendelkeztek, akik vagy a holokauszt elıtt
vagy késıbb a sztálini idık antiszemitizmusa miatt menekültek Izraelbe. Az Európai
Unió Izraelben akkreditált nagykövete, Giancarlo Chevallard tel-avivi
sajtóértekezletén utalt arra: az EU 25 tagúra történı kibıvítésével az izraeli zsidók
egyötöde szerezhet jogot arra, hogy egyik vagy másik EU-tag állampolgárságáért
folyamodjon. Az uniós törvények ugyanis kimondják: mindazok, akik bármelyik
tagállamban születtek – valamint gyermekeik és unokáik – jogosultak arra, hogy
állampolgárságot szerezzenek. Az izraeliek hat százaléka már élt ezzel a joggal,
mert olyan országból származnak, amely az unió tagállama, például Németország,
Franciaország, Olaszország vagy Ausztria. Egy közelmúltban végzett felmérés
szerint a megkérdezett izraeliek 60 százaléka támogatja az uniós állampolgárságot,
további 25 százalék gondolkodik azon. Mindazonáltal a megkérdezettek 75
százaléka nem helyesli az EU közel-keleti politikáját. Azt vallják ugyanis, hogy az EU
elınyben részesíti a palesztin álláspontot. (MTI/APA)
Kiegészítés: 2007.09.15-én
Frattini is megmondta, hogy Magyarországnak égetıen szüksége lesz a
bevándorlókra.
2, Izraeli áruk európai terjesztése.
El sem tudom képzelni, hogy ez a pont mirıl szólhat, hiszen az Izrael és
Magyarország közötti kereskedelmet az 1998 és 2004. május 1. között érvényes
szabadkereskedelmi megállapodás szabályozta, amely az ipari termékek esetén
vámmenetes ki- és behozatalt biztosított. 2004. május 1.-vel pedig életbe lépett az
EU-Izrael közötti szabadkereskedelmi egyezmény, tehát Izrael bárkivel kereskedhet
az EU-ban, ha legálisan akarja ezt megtenni. Csak olyan cikkekrıl lehet szó, melyek
nem tartoznak az egyezmény hatálya alá. Ezeket átcsomagolással úgymond
„honosítani” lehet, majd úgy továbbszállítani az EU tagországaiba. A megállapodás e
része tehát, az uniós törvények valamilyen formában történı kijátszása.
3, Izraeli vállalkozások állami pénzen való támogatása.
1993-ban Izrael és Magyarország egy beruházás védelmi megállapodást kötött, mely
eredetileg 10 évre szólt, de továbbra is fenntartották. A titkos megállapodás 3. pontja
ennek a folytatása lett volna. Az izraeli beruházók kihasználták a magyar állam
kínálta vissza nem térítendı támogatásokat, majd ez év augusztusában, amikor
nyilvánvaló lett, hogy a kormány már semmilyen formában nem lesz képes támogatni
ıket Magyarországon, gyorsan felmondták az 1993-ban kötött, de még mindig élı
megállapodást. A 2004-es egyezmény után nem sokkal jött létre többek között pl.
az az ismert szerzıdés, mely alapján egy Izraeli céget közel egymilliárd forinttal
támogat az állam. Ez egy gyémántcsiszoló üzem lett volna Salgótarjánban (Lásd ezt
a 2004-es hírt), annak az öblösüveg gyárnak a területén, mely átmeneti pénzzavarba
került. A "munkahelyteremtés" címszó alatt az izraeli befektetınek ajándékozott
pénzösszeg 750 ember plusz a beszállítók kenyerét menthette volna meg hosszú
távra az egyébként jó piaci feltételek között mőködı St.Glass Rt. talpra állításával.
Ezzel szemben a gyémántcsiszoló kevesebb, mint 350 embert foglalkoztatott volna,
azt is csak az üzem teljes beindulása után. A beruházás végül sosem valósult meg.
Vajon hány hasonló ügylet bonyolódott le, hová mentek a pénzek számolatlanul?
Úgy nem mellesleg ide vág egy a Magyar Fejlesztési Bankban dolgozó ügyintézıtıl
származó információ is, mely szerint a magyar állam a TB kasszából (!) izraeli kibucépítéseket
finanszíroz, melyek rossz minıségő paprikát termelnek, amit aztán a
kiváló hazaihoz keverve az EU-ban magyarként adnak el. Ezért aztán nem
támogatják a haza paprikatermesztést itthon, mert Izraelbıl légi úton behozva is
olcsóbb.
4, A zsidó kultúra hangsúlyos megjelenítése és propagálása a médián keresztül.
Ebben nincsen nálunk hiány. Ez is része az EU-Izraeli akcióterv néven ismert
dokumentumnak. Az ún. holokauszt-oktatás tantárgyi bevezetésének sürgetése.
5, A győlölettörvény minden áron való elfogadtatása az országgyőlésben, és
annak szigorú alkalmazása.
Azóta is próbálkoznak. 2007 márciusában a Mazsihisz még azt a bátorságot is vette,
hogy törvényjavaslatot nyújtson be! A médiának persze nem szúrt szemet, hogy mi a
fenét képzelnek magukról.
6, A nemzeti irányultságú kisebb pártok, valamint civil szervezetek mőködésének
ellenırzése, korlátozása, és megszüntetése.
Ez a pont egyértelmő. Nem más ez, mint a megalkuvást nem ismerı, valódi nemzeti
erık, az ún. "szélsıjobb" eltaposására tett törekvés szentesítése.
7, Az izraeli politika feltétlen támogatása a magyar külpolitikában, és a nemzetközi
fórumokon.
Ez utóbbit tökéletesen lekövethetjük a magyar politikában. Az izraeli
tömeggyilkosságok ellen egy szava sincs a magyar kormánynak, sem pedig a
pártoknak. A maga is zsidó származású Eörsi Mátyás szóvivı kijelentette, hogy
"Izraelnek joga van az "önvédelemhez", holott mindannyian jól tudjuk, hogy nem
önvédelemrıl van szó. Eörsi Mátyás, és Vásárhelyi Mária voltak azok, akik EU
képviselıként soha egyetlen egyszer sem emelték fel szavukat a magyar
nemzetiségő kisebbséget ért hátrányos megkülönböztetések, az ellenük elkövetett
atrocitások, valamint a szomszédos országokban tapasztalható politikusok
magyarellenes kirohanásai ügyeiben, ellenben Izraelt, foggal-körömmel védték,
amikor az Európai Unió el akarta ítélni a palesztinokkal kapcsolatos bőnös gyakorlata
miatt.
8, Harc az antiszemitizmus minden formája ellen a Berlini Deklaráció szellemében.
Ez is része az EU-Izraeli akciótervnek. Ez a pont ismét csak a véleményszabadság
korlátozása céljából került bele az egyezménybe. A fenti megállapodást a Magyar
Atlanti Tanács nevő, homályos rendeltetéső szervezet hozta össze, melynek tagsága
- hogy is mondjam - igencsak "színes". A szervezet költségvetését pénzintézmények
dobják össze, de nem megerısített források szerint évente 4 milliárd forinttal
részesül a magyar adófizetık pénzébıl is. A Magyar Atlanti Tanácsról Drábik János
több könyvében is (Uzsoracivilizáció, Világzsákutca) részletesen ír, de az interneten
is találunk róla anyagot. Egy az Új Világrendet megvalósító világhálózat magyar
tagszervezetérıl van szó, mely korántsem Magyarország érdekeit veszi figyelembe,
hanem kizárólag a pénzhatalmat szolgálja ki, és egyértelmő szabadkımőves
kapcsolatokkal rendelkezik.
***
Az egyezményrıl szóló információ Vida Lajos, azóta sajnos már elhunyt FKGP-s
politikustól származik, aki sajnos csak töredékesen emlékezett, dokumentumot nem
juttatott el hozzám. Ennek ellenére bízom az információ valódiságában, tekintve,
hogy az illetı más esetekben is mindig megbízhatóan tájékoztatott.
Az anyag publicitása nyilvánvaló érdekeket sért, így egyértelmő volt számomra, hogy
ezzel hiába fordulnék a médiához. Úgy gondoltam azonban, hogy itt az ideje, hogy
mindenki tudjon errıl. Az ügy azért kiemelten fontos, mert nem csak hogy fittyet hány
a demokrácia alapértékeire, de közvetlenül befolyásolja nemzetünk jövıbeni politikai
mozgásterét, és jövıjét, ami megengedhetetlen! Kérem, hogy ha valaki bármilyen
további információval, esetleg részletekkel, vagy akár cáfolattal rendelkezik az ügyet
illetıen, írja meg nekem, akár névtelenül is.
Nibiru. 2006.08.25
A fenti anyaghoz melegen ajánlott olvasmány: Csurka István: Zsidó betelepítés
Magyarországra (2001-ben jelent meg)
vitéz Siklósi András, a Kárpáti Harsona fımunkatársa megjegyzése a cikkhez:
Persze, ez a cikk már évekkel ezelıtt föltőnt a neten, s valószínőleg igaz
is, legalábbis a zsidó betelepítés már rég elkezdıdött.
Újra közreadta, és bevezetı gondolatait hozzáfőzte:
DR. KOLLÁR LAJOS,
jogász,
a Kárpáti Harsona fımunkatársa