Holokauszt-Lego END, Magyarországon is elemeire bontva itt. Eléggé morbidra sikerült cionista kulturjáték, történelemkönyvek helyett legóval fogják oktatni az iskolákban a diákoknak a holokausztot. Megépíthetik maguknak a saját gázkamrájukat vagy krematóriumjukat.

Horthy Miklós kormányzó és Montgomery amerikai követ barátsága. (fordítás Montgomery irataiból)

Horthy remélte, hogy kihasználja Hitlert; a kormányzó úgy, mint a többi politikai csoport erősen kommunista ellenes volt, és ő úgy mérlegelte, hogy Hitler meg fogja védeni Magyarországot az ázsiai barbarizmustól, amit Sztálin képvisel. Horthy is, el volt határozva (mint minden lelkiismeretes magyar) visszavenni az elszakított országrészeket, amit a magyaroktól kényszer által vettek el a szomszéd nemzetek az első Világháború végén, és ahogy Hitler azokat a területeket elfoglalta, Horthy visszacsatolta egyiket a másik után Magyarországhoz.

            Mindamellett, Montgomeryt magyar barátai meggyőzték arról, hogy Magyarország kapitulációja a németeknek, alapvető lényeges ok, és az egyedüli út volt, egy gyenge nemzetnek szembeszállni egy erős, jól felfegyverzett könyörtelen szomszéd nemzettel.

            Könnyű azt mondani, hogy jobban szerettük volna, ha szembeszállnak a reménytelen küzdelembe, mint engedelmeskednek Hitler követeléseinek, és ez olvasható jól a papíron. A tény az, hogy ez ostobaság. Egy személy tud öngyilkosságot elkövetni, de egy nemzet nem. A magyaroknak az volt a tragédiájuk, hogy a történelemben először azt látták, hogy egyszerre veszélyben vannak minden oldalról.  

             Horthy és Montgomery közötti barátság megerősödött az 1939. Március 19-én történt eseménykor. Együtt voltak az Operaházban, amikor fasiszta magyar Szálasi Ferenc (aki Horthy parancsára börtönbe volt) támogatói megszakították az előadás kezdését, kiabálták a kormányzó páholyánál, hogy igazságot Szálasinak! Horthy felbőszülve rohant ki a páholyból, mögötte Montgomery, akarta látni, hogy mi történik. Mikor utolérte Horthyt, jelentette, (Rooseveltnek) hogy: a két ember a szőnyegen volt, ő (Horthy) egy másiknak a torkát fogta, pofozta és kiabálta, amit később tudtam meg: Úgy; te elárulod a hazádat, elárulod? A kormányzó egyedül volt, de kézben tartotta a helyzetet. . .  Az egész eset tipikusan mutatja nemcsak a kormányzó gyűlöletét egy idegen doktrína ellen, de azt is, hogy ő milyen ember. Jóllehet, 72 év körül volt, nem gondolt arra, hogy segítséget hívjon: ő ment előre, mint egy kapitány a zendüléssel szemben.

            Horthy kétségtelenül azt hitte, hogy Montgomery segíteni jött neki, mert később egy fényképpel köszönte meg Montgomerynek az operaházi esetet, amit Montgomery nagyra értékelt. (John Flournoy Montgomery, az akkori amerikai követ Magyarországot "oázisnak" nevezte Hitler sivatagában.)

Megjegyzés. (Bogár Gyula)

  Itt az idő, ismerjük meg az igazi történelmet, Montgomerynek nem volt érdeke, hogy elferdítse, megváltoztassa a tényeket. Montgomery világosan látta a magyarok tragédiáját. A németek sokkal nagyobb és erősebb nemzeteket győzött le, mint a magyar. Ha Horthy szembeszáll Hitlerrel, nem kétséges az ország elpusztulása. Segítséget nem adott volna semmilyen hatalom. Ismerve az akkori magyar virtust; harcolni a hazáért az utolsó töltényig, meghalt volna a katonaság nagyobb része. Ami megmaradt volna, mint tudjuk; azt az oroszok tették tönkre, elhurcolták a munkaképes embereket Oroszországba. Buda, Dunántúllal Titóé, Pest az Alfölddel pedig a románoké lett volna, a fenn maradt északi részen a szlovákok osztoztak volna az ukránokkal. Az életben maradt magyaroknak megmondták volna a kommunisták, hogy ha nem tetszik, elmehetnek, ahova akarnak.

A szovjetnek nem volt érdeke egy nagyobb Románia és Jugoszlávia. Sztálinnak Magyarország vagon-kérdés volt és utánpótlási vonal Ausztriába. Azonkívül a szovjet állampolgárok, a hétpróbás kommunistákból (Rákosi, Révai, Vass, Nagy Imre, Farkas és elvtársaik) alakult kormány Sztálin hű szolgái, akik hajlandók voltak a magyarság átnevelésére. Az ateista kommunistáknak céljuk volt kiölni az emberekből az Istenbe vetett hitet, a hazaszeretetet és a nemzeti érzést, meghazudtolni a történelmet. Eső dolguk volt az egyházak vezetői átnevelése. Akik nem voltak hajlandók kiszolgálni az ateistákat, száműzték, börtönbe vetették. (Mindszenty hercegprímás, Ravasz László, Ordas Lajos püspökök stb.,) Sajnos akadt az egyházvezetőiből bőven, akik segédkeztek a kommunistáknak. (Tildy Zoltán, Péter János, Bereczky Albert, Barta Tibor, Nyáry Pál, Hajdú Péter, Szamosközi István és társaik, akik eladták a lelküket az ördögnek.) Nekik nem támadt fel Jézus, mert meg sem született. Ők az egyházat az ateisták szolgálatába állították. Nekik Karácsony fenyőfa ünnepe volt s ezt tanították az iskolákban és a teológián. A templom csapda volt, ha valaki az istentelen kormány ellen, mert szólni a papok bejelentették és börtönbe, munkatáborba vitték. A papok nagy része nem Istent s a hívőket, hanem az ateista kommunistákat, a sátánt szolgálták. Ezeknek elszenesedett a lelkük, nincs annyi lelkiismeretük, hogy bevallanák, megbánnák bűneiket, hogy Isten és a hívők megbocsássanak nekik.

        A történelmet meghamisították. Trianonról nem volt illő beszélni, a II. Világháborúról, aki elmondta az igazat, az reakciósnak, a nép ellenségének nevezték, s börtönbe került. Sztálint, Rákosit kellet dicsőíteni a barbár vörös hadsereggel. A magyar katonákról, akik a hazáért, a kereszténységért mentek a halálba, gyűlölettel emlékeztek meg a kommunistákat szolgáló békepapok. Horthyról, aki 15 év alatt felépítette az I. Világháborúban tönkrement országot, megvetették, kigúnyolták, pedig sokkal jobb volt a gazdasági élet Magyarországon, mint Amerikában, az 1929-1936-os években. Magyarországon nem lehetett az igazságot kimondani, amit Dr. Teller Ede mondott, hogy a véletlenen múlott, hogy nem a németek készítették el előbb az atombombát. Erre volt a II. világháború alapozva. Ezért kellett hátráltatni a szovjet előnyomulást minden áron.  Horthy, mint Szolzsenicin és minden józangondolkozású ember nem gondolta, hogy a kapitalizmus engedni fogja, hogy a kommunizmus uralja a fél Európát.

        Sajnos, a nép nem ismeri az igaz történelmet, amiből tanulva építené fel a jövőjét. A politikai pályán főleg a történelmet meghamisító kommunisták leszármazottjai uralkodnak, tehát nem várhat a nép változást. Az egyházak, amelyből az ateisták kiűzték az istenfélő hívőket s ott a kommunisták ügynökei, kommunista álpapok uralkodnak azt az Isten is elkerüli. Ahhoz, hogy Magyarország visszatérjen a keresztényi igaz útra, s jobb élet legyen, Jézus szelleme kell, aki kiűzi az ateista kommunista ügynököket a templomból és Horthy szelleme, aki megfogja a hazaáruló politikusok torkát és pofozza őket, amiért eladták, elárulták, tönkretették az országot.                        

                                                                  * *
Itt az idő, ismerjük meg az igazi történelmet, Montgomerynek nem volt érdeke, hogy elferdítse, megváltoztassa a tényeket. Montgomery világosan látta a magyarok tragédiáját. A németek sokkal nagyobb és erősebb nemzeteket győzött le, mint a magyar. Ha Horthy szembeszáll Hitlerrel, nem kétséges az ország elpusztulása. Segítséget nem adott volna semmilyen hatalom. Ismerve az akkori magyar virtust; harcolni a hazáért az utolsó töltényig, meghalt volna a katonaság nagyobb része. Ami megmaradt volna, mint tudjuk; azt az oroszok tették tönkre, elhurcolták a munkaképes embereket Oroszországba. Buda, Dunántúllal Titóé, Pest az Alfölddel pedig a románoké lett volna, a fenn maradt északi részen a szlovákok osztoztak volna az ukránokkal. Az életben maradt magyaroknak megmondták volna a kommunisták, hogy ha nem tetszik, elmehetnek, ahova akarnak.
A szovjetnek nem volt érdeke egy nagyobb Románia és Jugoszlávia. Sztálinnak Magyarország vagon-kérdés volt és utánpótlási vonal Ausztriába. Azonkívül a szovjet állampolgárok, a hétpróbás kommunistákból (Rákosi, Révai, Vass, Nagy Imre, Farkas és elvtársaik) alakult kormány Sztálin hű szolgái, akik hajlandók voltak a magyarság átnevelésére. Az ateista kommunistáknak céljuk volt kiölni az emberekből az Istenbe vetett hitet, a hazaszeretetet és a nemzeti érzést, meghazudtolni a történelmet. Első dolguk volt az egyházak vezetőinek átnevelése. Akik nem voltak hajlandók kiszolgálni az ateistákat, száműzték, börtönbe vetették. (Mindszenty hercegprímás, Ravasz László, Ordas Lajos püspökök stb.,) Sajnos akadt az egyházvezetőiből bőven, akik segédkeztek a kommunistáknak. (Tildy Zoltán, Péter János, Bereczky Albert, Barta Tibor, Nyáry Pál, Hajdú Péter, Szamosközi István és társaik, akik eladták a lelküket az ördögnek.) Nekik nem támadt fel Jézus, mert meg sem született. Ők az egyházat az ateisták szolgálatába állították. Nekik Karácsony fenyőfa ünnepe volt s ezt tanították az iskolákban és a teológián. A templom csapda volt, ha valaki az istentelen kormány ellen mert szólni, a papok bejelentették és börtönbe, munkatáborba vitték. A papok nagy része nem Istent s a hívőket, hanem az ateista kommunistákat, a sátánt szolgálták. Ezeknek elszenesedett a lelkük, nincs annyi lelkiismeretük, hogy bevallanák, megbánnák bűneiket, hogy Isten és a hívők megbocsássanak nekik.
         A történelmet meghamisították. Trianonról nem volt illő beszélni, a II. Világháborúról, aki elmondta az igazat, az reakciósnak, a nép ellenségének nevezték, s börtönbe került. Sztálint, Rákosit kellet dicsőíteni a barbár vörös hadsereggel. A magyar katonákról, akik a hazáért, a kereszténységért mentek a halálba, gyűlölettel emlékeztek meg a kommunistákat szolgáló békepapok. Horthyról, aki 15 év alatt felépítette az I. Világháborúban tönkrement országot, megvetették, kigúnyolták, pedig sokkal jobb volt a gazdasági élet Magyarországon, mint Amerikában, az 1929-1936-os években. Magyarországon nem lehetett az igazságot kimondani, amit Dr. Teller Ede mondott, hogy „a véletlenen múlott, hogy nem a németek készítették el előbb az atombombát.” Erre volt a II. világháború alapozva. Ezért kellett hátráltatni a szovjet előnyomulást minden áron. Horthy, mint Szolzsenicin és minden józangondolkozású ember nem gondolta, hogy a kapitalizmus engedni fogja, hogy a kommunizmus uralja a fél Európát.
       Sajnos, a nép nem ismeri az igaz történelmet, amiből tanulva építené fel a jövőjét. A politikai pályán főleg a történelmet meghamisító kommunisták leszármazottjai uralkodnak, tehát nem várhat a nép változást. Az egyházak, amelyből az ateisták kiűzték az istenfélő hívőket s ott a kommunisták ügynökei, kommunista álpapok uralkodnak azt az Isten is elkerüli. Ahhoz, hogy Magyarország visszatérjen a keresztényi igaz útra, s jobb élet legyen, Jézus szelleme kell, aki kiűzi az ateista kommunista ügynököket a templomból és Horthy szelleme, aki megfogja a hazaáruló politikusok torkát és pofozza őket, amiért eladták, elárulták, tönkretették az országot.

--------

Köszönöm a kimerítő, és történelmileg bizonnyal korrekt módon visszaadott leírást. Egy dolgot hiányolok belőle. Talán egy pár szóval meg kellett volna említeni a következőt is, mert ha kimarad, bizonyos fokig az is a történelem meghamisítása lenne. Tehát. Horthy Miklós ellenezte, sőt a feljegyzések szerint tiltatta is a zsidók deportálását (Ö akadályozta pl. meg egy ideig a budapesti zsidók végleges felszámolását). Ez akarata ellenére megtörtént. Történelmi tény, lásd a Pápa-Richardson konfliktust. A körülmények között elfogadható, hogy Magyarország kiállt a német háború oldalán, mert így reménye volt visszakapni a Trianonnál elcsatolt területeket, de miért kellett ugyanakkor és jóval a háború előtt zsidótörvényeket hozni, magyar állampolgárokat megfosztani javaiktól, szakmáik gyakorlásától, állampolgársági jogaiktól? Ezt, habár a németek esetleg követelték is, a Magyar állam megtagadhatta volna annak fejében, hogy hadászatilag melléjük áll. Ez is a történelmi tények közé tartozik.
Üdvözlettel: Neufeld Róbert Svédország

-------

Érdekes és elgondolkodtató - bár nem mond sok újat Horthy jelleméről.

 Viszont: "a történelemben először azt látták, hogy egyszerre veszélyben vannak minden oldalról.  "

 Nem, nem először, sőt!  Elég itt csak az 1848-49-es eseményekre gondolni. Vagy korábban, a török időkben - ugye, a német rablólovagok fosztogatását senki nem nevezi segítségnek az török áfium ellen? Se az osztrák nem-segítést?...Magyarországra az óta fáj az indogermán népek foga, amióta Atilla Nagykirály ide betette a lábát, sőt, már előtte is. De Árpádékkal kezdődően ugyancsak ez mondható el: mindig szerették volna megszállni, elfoglalni,..

  A svédországi hozzászólónak: valóban, Horthynak sok nagytőkés zsidó barátja volt.

Ezért megvédte őket. (Egyébként, az már egy zsidó történész által bizonyított, hogy Szálasi sem akarta megölni vagy Németországba küldeni a zsidókat.) Hogy miért voltak azok a zsidótörvények? Talán, mert már jóval előtte a zsidóság megszállta a magyar kultúra, politika, pénzrendszer, gazdaság, igazságszolgáltatás, sajtó,..nagy részét, kontraszelekcióval csak és kizárólag hitsorsosaikat válogatva és engedve be maguk közé!!  Nem a tehetség, hanem a faj alapján.  De, ha tehetség alapján lett volna: elfogatható lenne, hogy egy országot nem az a nép irányítsa, akié? Elfogatható lett volna és lenne, hogy Magyarországot az oroszok vagy a franciák vagy a tótok/románok irányítsák a gazdasági, a kulturális életen, a pénzvilág, a sajtó területén, azaz ők mondják meg mi a művészet, miről mit kell gondolnunk, ..., vagy a politikában, az országgyűlésben meghatározó szerepük legyen? Ugye, nem? Pedig román és tót nemzetiségű ember sokkal több volt mindig, mint zsidó. Ráadásul, ezek a zsidók nemhogy nem szeretettel, hanem kifejezetten ellenségesen álltak/állnak a magyarokhoz.  Szerepükre, hozzáállásukra, a magyarság utálatára, a hagyományaink, a  mi kultúránkhoz való viszonyukra elég a Patkányköztársaságra, az előzményeire, és Trianonra gondolnunk!!! Az ún. zsidótörvények  ÖNVÉDELEMből születtek meg, annak ellenére, hogy tisztességes és magyarszerető/barát zsidókat is érintett. Sőt, többnyire őket, mert a nagy gazembereket a pénzük és Horthy megvédte (a pénzük miatt, nyilván)... De, aki szerint nem kell védenünk magunkat a zsidóság mindent ellepő elemeitől, az nézzen már körül a mai Magyarországon!! Az egy (OTP-s) Csányi Sándor kivételével a bank-és pénzvilágban, a kormánypártokban! Mindenki, kivétel nélkül mindenki zsidó!!! És utálnak minket. Nem is titkolják. Igaz, nem is tudnák, elég a törvényeiket, intézkedéseiket, viselkedésüket, szövegelésüket nézni. Vagy Rákosiék kormánya ( az egy Nagy Imre kivételével, akit állati módon megkínoztak és megöltek a zsidó párttársai), az ávó/ávh, minden igazgatói hely, minden fontos politikai cím, rang, hely: kikkel volt tele? Csak nem mindegyik zsidó volt?  A kérdés költői. És az ő becstelen, gazember kölykeik, elvtársaik, sőt ők maguk vannak mindenütt, ahol a pénzünket (a miénket!!) elosztják, ahol törvényeket hoznak, ahol sokat lehet lopni, ahol zülleszteni lehet a magyarság szellemiségét (Akadémia, könyvkiadás, sajtó), ahonnan a napi és egyéb eseményeket megtudjuk (sajtó, ún. Magyar Tv és a kereskedelmi Tv-kben mindenki, aki műsort vezet, aki felelős szerkesztő,..zsidó!!! Nyilván, csak ők értenek hozzá, ugye?),.. Az egy-két "díszgójt" leszámítva, pl. Kuncze Gábort. Igaz, ő sem magyar, hanem sváb. Még nem is szóltam a bíróságokról, ügyészségekről, a Fideszről, MDF-ről, KDNP-ről, egészségügyről, oktatásügyről... De az agymosott magyarok szerint mindenki magyar, akinek magyar keresztneve van vagy magyarul beszél. NEM, nem az! "Nincs olyan, hogy magyar zsidó, csak zsidó és magyar van." - mondta egy képviselője a hazai zsidóságnak. És ez így igaz!

Csakhogy akkor ki a kormányból, ki a gazdaságból, ki a fontos helyekről, mert ez Magyarország, és nekünk magyarok hozzák a törvényt, irányítsák a hadsereget (amit szinte felszámoltak), a rendőrséget, az igazságszolgáltatást, a kultúrát, az oktatást, az egészségügyet, a történelmi kutatásokat, a könyvkiadást,...! Mindent!!!!!!!!!!!!!! Tiszteletreméltó kivételek vannak, de ők nem játszanak semmilyen szerepet a hazai életben. De a zsidóság életében sem. Ideje már a folyamatos agymosásból felébredni, és rájönni: ezek az "emberek" valóban hazudtak és hazudnak reggel délben este, folyamatosan!! A sugalmazásaik, a nagyon őszintének tűnő állításaik, az ünnepeik, a megemlékezéseik mind-mind hazugság!!!!

És egy célt szolgál: agymosás, a magyarság teljes elhülyítése, ellenállásuk megtörése, felszámolása, a Haza idegen kézre juttatása, értékeink ellopása, elrablása vagy tönkretétele. Nem összesen ezer, hanem naponta több száz példát tudunk mindannyian felhozni!!

 Gondolkodjunk és MERJÜNK GONDOLKODNI!!! MERJÜK a bevett, megszokott gondolatokat felülvizsgálni és eldobni, ha hazugnak bizonyulnak! És az, hogy a hazai zsidóság Karinthy és Radnóti volt, az hazugság. ( a többi "nagy" írót, pl. .Szép Ernőt, a szörnyűséges drámáival nem veszem ide.) Persze, azok a zsidó írók, akikre hivatkoznak mindig, hogy lám, mekkora magyarok voltak a zsidók, soha, ismétlem soha nem írtak semmi lényegesről - Karinthy is remekül szórakoztatott, és ez minden -, soha nem írtak a magyar sorskérdésekről, arról, ami igazán fontos. Amit írtak, azt egy-két motívumtól eltekintve, nyugodtan írhatták volna akárhol Európában. Nincs benne semmi magyar, legfeljebb a "pesti humor", meg pár helyszín. Aki pedig írt magyar kérdésekről, mert magyar volt, ezért mélyen érintette és átérezte, azt a zsidó szerkesztők, kiadók, színházigazgatók vagy ellehetetlenítették, a sajtóban nevetségessé tették, - később nácizták -, elhallgattatták, a bolsik (zsidók!) börtönbe zárták, kivégezték!), vagy ha nem ment, mert akkora személyiség volt, és olyan ismert (például Móricz Zsigmond) , akkor ott tettek keresztbe, ahol tudtak. Lsd. a zsidó irányítású Nyugat (és annak folyamatos dicsőítését), és az ezzel szemben létrehozott Kelet Népe sorsa és írói.  És ez csak az irodalom.

 Tisztelet minden magyar szerető és becsületes zsidónak!

 Igaz Magyar Értéket mindenkinek, aki azt hiszi és gondolja magáról, hogy magyar!

   Szeretettel: Németh Zs.

 Forrás: Ontarioi Egyház nyomán

Hány áldozata volt a holokausztnak Magyarországon? Bizonyos szervezetek és "történészek" menten rávágják: hatszázezer! Igaz, Raoul Hilberg a holokauszt-kutatás alapművének számító, Az európai zsidóság megsemmisítése című könyvében háromszázezer magyarországi holokauszt-áldozatról ír. Negyven évig dolgozott a könyvén, hát biztos tudja, miről beszél. Ám mind a hatszázezret szajkózó szervezetek, mind pedig Raoul Hilberg megspórolhatott volna egy csomó kutatómunkát, ha felveszik a telefont, felhívják a Központi Statisztikai Hivatal központi számát, és megkérdezik az ügyfélszolgálatot, mennyi volt Magyarország lakossága 1941-ben, illetve 1949-ben. Ezekben az években volt ugyanis népszámlálás. Az alábbi adatokat bárkinek megmondják.

1941-ben Magyarország lakossága 9 316 074 fő volt. (Ebben nincsenek benne a visszacsatolt területek.)
1949-ben pedig 9 204 799 fő.

A különbség nem 600 ezer, nem is 300 ezer, hanem 111 275 fő. Ennyit fogyott Magyarország lakossága e nyolc év alatt. Ebben benne van a világtörténelem legpusztítóbb háborúja, a frontveszteségek, a természetes halálozások, a budapesti ostrom, és persze a születések is. No meg az a bizonyos holokauszt.

Vajon született-e 1941 és 1949 között elég csecsemő ahhoz, hogy a háborús veszteségeken túl még 600 ezer elpusztított zsidót is kompenzáljon? Természetesen nem. Az élveszületések száma:

1941: 177,047
1949: 190,398

Ugyanezekben az években a halálozások száma:

1941: 123,349
1949: 105,718

A köztes évekről nincs adat, de tételezzük fel, hogy a lakosság hancúrozási kedve a legnagyobb bombázások idején is töretlen volt, és a születések száma mindvégig 40%-kal meghaladta a halálozások számát, mint a fenti években. (1941-ben 30%-kal, 1949-ben pedig 45%-kal volt több születés, mint halálozás, kerekítve.)

Ahhoz, hogy 600 ezer főnyi holokauszt-veszteség ne látsszon meg a háború utáni statisztikákban, 9 év alatt legalább ennyivel több csecsemőnek kellett születnie. Azaz évente kb. 66 ezerrel több a normálisnál. Ez azt jelentené, hogy a háborús nélkülözés éveiben a lakosság elkeseredett kefélésbe kezdett, és a háború utáni baby boom-ot is meghaladva kb. 80%-os népszaporulatot produkált kilenc éven keresztül, de közben nem is halt meg senki más, csak az a 600 ezer holokauszt-áldozat.

E számok alapján ki lehet jelenteni: 600 ezer holokauszt-áldozat biztosan nem volt.

Néhány héttel ezelőtt a Bombagyár Rádióban is szó volt arról, hogy újabb sokmilliárdos kárpótlást fizetnek a magyarországi holokauszt-túlélőknek. De mennyien lehetnek? Erről nem szól KSH-információ, de arról igen, hányan élnek ma Magyarországon, akik 2009 január 1-jén betöltötték a 63. életévüket, vagyis 1945-ben vagy azelőtt születtek. Ez 1 753 300 fő. (Ez előzetes adat, a pontos értéket júniusban tudják megmondani. Nagyjából egy-kétezret tévedhetnek.) Tehát ennyi ember él ma Magyarországon, aki potenciálisan érintett lehetett a holokausztban. Közülük azonban ne vegyük figyelembe azokat, akik még nem voltak 15 évesek a "vészkorszak" idején, hiszen a munkaképtelen gyerekeket a mese szerint azonnal elgázosították, illetve a táborbeli mostoha körülményeket sem élték volna túl. Vagyis azokat keressük, akik 1930-ban, vagy azelőtt születtek, és ma is életben vannak, tehát 2009 január 1-ig betöltötték 78. évüket. Ez 511,5 ezer fő.

A 600 ezer állítólag elhurcolt zsidó Magyarország 1941-es lakosságának 6,44%-a - mondjuk, hogy 6,5%, mert 1944-re megszaporodott a lakosság. Feltételezhetjük, hogy a fenti 511,5 ezer fő közt is ugyanilyen arányban vannak holokauszt-túlélők. Ezek szerint mintegy 33 ezer holokauszt-túlélő élhet ma az országban, és ez nagyjából stimmel is a kárpótlási programok kedvezményezettjeinek számával...

Csakhogy nem lehetnek ennyien, hiszen a mese szerint nem élték túl hatszázezren! Ne feledjük, hogy a magyar zsidók 1944-ben érkeztek a "haláltáborokba", amelyek immár tökéletes halálgyárakként működtek, és rajtuk próbálták ki először a tömeges megsemmisítés módszereit. Csak azok élték túl, akiket munkára fogtak, és túlélték a "halálmeneteket" is, vagy épp itt felejtették őket a budapesti gettóban a totális megsemmisítés közepette. Nem lehetnek tehát 33 ezren, ennek talán a tizede lehetséges. Mégis több tízezer túlélő jelentkezik rendszeresen a hatalmas kárpótlásokért. Tessék elolvasni, hogy csak a Claims Conference weboldalán hány kifizetés szerepel.

Hátha valaki nem tudja...
   ...aki pedig tudja, az párt, vagy csoportérdek által vezérelve mélyen hallgat, tovább éltetve azt az 1945-óta belénk sulykolt állítást, hogy kormányainkkal együtt bűnös nemzet vagyunk, mely élenjárt a második világháború során véghezvitt népirtásokban, jelesül a holokausztban.
     Tavaly, ugyanezen sorozat keretei között már foglalkoztam az 1942. január 20-án a Berlin melletti divatos üdülőnegyedben, az Am Großer Wannsee 56-58. sz. alatti elegáns tóparti villában megtartott Wannsee-i konferenciával. Az ott összegyűlt Nagy-német Birodalom vezetői a németek által megszállt országok zsidó lakossága felett döntöttek, német szakszóval az "Endlösung"-ot, azaz a "végső megoldást" tárgyalták. A jegyzőkönyvvezető Adolf Eichmann volt, aki azt Reinhard Heydrich útmutatásai alapján szövegezte meg.
     Nos, egy internetes antikvárium jóvoltából most került kezembe Mark Roseman (történész, holokauszt kutató, számos könyv és publikáció szerzője) 2002-ben az Allen Lane The Penguin Press kiadásában megjelent "The Villa, the Lake, the Meeting" című könyvének magyar fordítása. A könyv magyarul "A végső megoldás - A Wannsee-jegyzőkönyv" címmel, Juhász Viktor fordításában, 2003-ban a Magyar Könyvklub kiadónál jelent meg. Ez van most előttem.
     A könyv, sok egyéb mellett Glavina Zsuzsa fordításában közli a Wanssee-i jegyzőkönyvet (mely mellesleg interneten is olvasható), mely a könyvben 12 oldalt foglal el, és négy fejezetre tagolódik. Ennek III. fejezetében egy felsorolás található, arra nézve, hogy az akkor (1942. január) német fennhatóság alatt lévő területeken hány zsidó lakos él. E lista tanúsága szerint Szovjetunió (5 millió), Ukrajna (2, 99 millió) és a (lengyel) Főkormányzóság (2,28 millió) után Magyarország következett 742.800 fővel, míg a többi "szóba jöhető" területen, illetve országban a zsidó lakosság fele, harmada volt a magyarországinak. Így érthetővé válik a német megszállás utáni jelentős magyarországi veszteség, hiszen a hagyományos területek után Magyarországon volt a legtöbb zsidó lakos (helyesebben itt keresett és kapott menedéket, főleg 1939. szeptembere, a háború kitörése után).
De menjünk tovább!
A jegyzőkönyv a III. fejezet végén, két helyen foglalkozik Magyarországgal, melyek közül az érdekesebbet, az elsőt a félreértések elkerülésére szó szerint ide másolunk, íme:
  "Szlovákiában és Horvátországban az ügy nem túlságosan nehéz, mivel e tekintetben a legfontosabb kérdéseket ott már megoldották. Romániában időközben ugyancsak beiktatott a kormány egy zsidóügyi megbízottat. A kérdés magyarországi szabályozásához szükséges, hogy a magyar kormányra mihamarabb rákényszerítsünk egy zsidóügyi tanácsadót.7"
  Mint a fenti idézetből látszik a szerző szükségesnek látta a fenti megállapítást jegyzettel is ellátni, mely 7. jegyzet visszautal a 4. jegyzetre. Nézzük azt, mégpedig szintén szószerint:
      "Különösen figyelemreméltó, hogy a nácik az európai zsidók likvidálására irányuló politikájuk megvalósítása kapcsán - az egész konferencia során - csak két államnál számolnak ellenállással, illetőleg nehézségekkel: Magyarország és Románia esetében. Míg azonban a fenti mondatokból teljesen nyilvánvaló, hogy Románia tekintetében csak a román államapparátus közismert korruptságából származó nehézségeket kalkulálják, Magyarország esetében - úgy tűnik - kizárólag politikai ellenállásba ütköztek. Ezt a feltételezést teljesen megerősíti az ún. Judenbeauftragter-Berater für Jugendfrage-ügy, amely kétszer is szóba került a konferencián (9. és 10. oldal). Ilyen megbízottakat küldtek ki a németek Horvátországba, Szlovákiába és Romániába azzal a céllal, hogy a németek a vonatkozó országokban folytatott zsidóellenes politikájukat egyeztessék az illető ország kormányával. Egy ilyen "összekötő" kiküldése Magyarországra a budapesti német követségre hosszú ideig a magyar kormány ellenállásába ütközött. Erre utal a jegyzőkönyvben használt kifejezés ("...ist es erforderlich, in Zeitkürze einen Berater für Judenfragen der Ungarischen Regierung aufzuoktroyiren" - magyarul: lásd a fenti idézet utolsó mondatát - DM). És valóban, a német kormánynak csak 1942. december 1. után sikerült egy ilyen "összekötőt" Budapestre küldeni, de alig pár hét után, már 1943. január 1-jével a magyar kormány visszahivatta a németek budapesti "Judenberater"-jét (Judenverfolgung. 119-12., 124-125. old.). Ez a lépés teljesen összhangban volt a Kállay-kormánynak az egész zsidókérdésben a németekkel szemben tanúsított következetes ellenállásával. 1942. december 2-án a magyar kormány jegyzékben expressis verbis elutasította a náci Németországnak a magyarországi zsidók diszkriminálására és deportálására vonatkozó követeléseit. A fenti adatok és összefüggések ismeretében egyáltalán nem tekinthető véletlennek, hogy a náci vezetők a német politikával való szembenállás tekintetében - a wannsee-i konferencián - Magyarországot "kiemelten" kezelték. A magyar kormánynak a német nemzetiszocialista politikával szemben tanúsított ellenállását - 1944. március 19-ig, a német megszállásig - ezen túl a német diplomáciai iratok egész sora bizonyítja".
Hát eddig a hosszúra nyúlt idézet. Javaslom mindenkinek ismételt, figyelmes elolvasásra, s azon való elgondolkodásra: Tényleg bűnös nemzet vagyunk-e?
S ha meglelték a helyes választ, ne felejtsék el továbbadni gyermekeiknek, unokáiknak...
Dobai Miklós PH

Szálasi az....

Szálasi nem akarta kiirtani a zsidóságot

A bencés kolostor titka

Svédországi zsidó iparmágnások segítették a Führert 1941-ben