1. A Lisszaboni Szerződés úgy hat, mint egy Európára érvényes alkotmány. Ennek ellenére erről a nép nem szavazott, ami egy alkotmány esetében szükséges. Egyébként: a szerződés olvasható ("konszolidált") formája, egész Európában nem állt rendelkezésre, amikor a Szövetségi Parlament és a Szövetségi Tanács erről szavazott.
   2. Ebben a szerződésben nem szerepel a hatalom felosztása, habár ez minden demokráciának az alapja. Így csak az EU bizottságnak (EU-Kommission) van egyedül joga, hogy törvényeket és rendeleteket fogalmazzon meg. Ezen kívül ez az egyedüli végrehajtó szerv ("kormány"), és az igazságszolgáltatás területén ez a legfontosabb bírósági fokozat (instancia).

Az EU Bizottságot nem választják meg, hanem a kormányok és gazdasági egyesületek alkudják ki. Ezt követően az EU Parlamentnek is meg kell erősítenie. Az EU Parlamentnek azonban nincs joga még arra sem, hogy felügyelőt, vagyis komisszáriust javasoljon. Mivel a Bizottság csak igazgatósági szakembereket foglalkoztat, ez minden szakterületen a lobby csoportok segítségére van utalva.

   3. Az EU Parlament a külpolitikában, a védelmi politikában, az atompolitikában és a gazdaság alapvető kérdéseiben nem dönthet. Semmiféle területen nem tehet javaslatokat az irányvonal meghatározásában. Csak a Minisztertanáccsal együtt szavazhat a javaslatokról.
   4. Az EU irányvonalak és határozatok a német alkotmány fölött állnak.
   5. Ma már a német törvények 80 százaléka pusztán az EU előírás átültetése a nemzeti jogba. Ezek az előírások gyakorlatilag a mindennapi élet összes területére kiterjednek.

   6. Az összeütközések "elkerülésére" és "krízis elhárításra" a Lisszaboni Szerződés még a támadó háborúkat is megengedi. Az "Unió érdekeinek szolgálatában (például az olajforrások biztosítására) még katonai beavatkozás is végrehajtható. Az EU Minisztertanács zárt ajtók mögött dönt a háborús bevetésről és a katonai felszereltségről. Sem a Német Szövetségi Parlament, sem az EU Parlament nem tudja ezt a döntést megváltoztatni.
   7. Ilyen bevetések alkalmával a német katonai és politikai vezetését (a német szövetségi hadsereg is) a jövőben egy EU Bizottság veszi át, amit nem demokratikusan választottak meg. Az EU Parlamentet szórványosan tudósítják az eseményekről, de a német szövetségi parlamentet egyáltalán nem.
   8. A külpolitikát, és a biztonsági politikát semmilyen bíróság nem vizsgálhatja felül.
   9. "A külpolitika és a biztonsági politika magas rangú" képviselői mindkét területért felelősek. Ezzel a katonai beavatkozások az egész világon a külpolitika eszközévé váltak.
  10. Az emberölés egy felkelés "törvényes" leverésére megengedett. Az olyan beavatkozó műveletek, amit a kínai kormány az Égi Béke Terén és Tibetben véghezvitt, most Európában is lehetségessé vált. A Lisszaboni Szerződés szerint a békés tüntetésnek1989-től vérfürdővel is véget vethetnek. Háborúban és közvetlen háborús veszély esetén a halálbüntetés megint lehetséges.
  11. A munkakörülmények és a szociális biztonság javítása érdekében csak akkor foganatosíthatnak eljárásokat, ha azoknak a gazdasági versenyre nincs kihatásuk.
  12. Az EU Parlamenti szavazásoknál egy luxemburgi szavazat 11-szer többet számít, mint egy németországi.

Forrás: www.zeit-fragen.ch

Mi meggyőződéses Európaiak vagyunk. Pont ezért a Lisszaboni Szerződést elutasítjuk, mivel ez a demokrácia és a szociálpolitika lényeges részeit feladja, és katonai akciókba sodorhat. L88

Nyílt levél Orbán Viktorhoz és a Lisszaboni Szerződést megerősítő ellenzéki képviselőkhöz

E nyílt levélben a FÚSZ-NIM nemzetközi író- és kutatócsoportjának magyar állampolgárai, mint volt Fidesz választók, az alábbi kérdéseket szeretnénk feltenni Önöknek, abban a reményben, hogy érdemi választ kapunk, nemcsak mi, hanem minden jelen- és múltbéli választójuk és minden jelenbeli magyar állampolgár, akiket a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával megfosztottak magyar állampolgári jogaiktól:

1) Elolvasták-e Önök a Lisszaboni Szerződést, amelynek ratifikálására Önök szavazataikat adták 2007 december 17-én: ugyanazon a napon, amikor a Társadalombiztosítási és Egészségügyi reformok parlamenti szavazása is napirenden volt? Tisztában vannak-e azzal, hogy a kétharmados többséget igénylő határozathoz adott szavazataikkal lényegében az Önök segítségével vált lehetővé, hogy a Magyar Országgyűlés feladta Hazánk nemzetállami függetlenségét és hogy ezzel Önök a magyar állampolgárokat megfosztották magyar állampolgársági jogaitól? Tudják-e, hogy ez egyúttal a jelen fennálló alkotmányos rend erőszakos megdöntését is jelenti? Tudják-e, hogy az EU föderációhoz való Lisszaboni csatlakozással a Magyar Országgyűlésnek nem áll majd jogában önállóan dönteni olyan kérdésekben, mint például éppen a Társadalombiztosítási és Egészségügyi reformok, mivel minden ilyen jellegű reform jelenlegi és jövőbeli forrása is maga az EU központi vezetése és annak diktátumai? Tudják-e, hogy a magyar kormány az EU központi utasítására vezet be minden népellenes reformot az országban a legdurvább kényszerítő eszközökkel? Tudják-e, hogy e szerződés ratifikálásával nemcsak a jelen magyar koalíció minden jövőbeli kényszer-reformjára adták előzetes beleegyezésüket, de ezzel magasabb szinten megakadályozták annak lehetőségét is, hogy az EU vezetés által támogatott jelen népirtó koalíciótól Magyarország valaha megszabaduljon? Tudják-e, hogy ezáltal egy gyarmati sorba taszított ország polgáraivá tettek minket?

2) Milyen jellegű előzetes kutatásokat és elemzéseket végeztek a Szerződés lényegének feltárására, illetve mely alkotmányjogászokkal tárgyalták meg e történelmi jelentőségű lépést? Megtárgyalták-e ezt a kérdést a Köztársaság Elnökével? Kérték-e az Alkotmánybíróság előzetes véleményét?

3) Ha nem végeztek kutatásokat, elemzéseket és előzetes tárgyalásokat, esetleg el sem olvasták figyelmesen a Szerződést, milyen magyarázatot tudnak adni arra, hogy teljesen felkészületlenül, ráadásul a sztrájkok miatti figyelemelterelő körülmények közt mégis megadták az engedélyt a parlament számára, hogy a ratifikálást még aznap napirendre tűzze? Mi indokolja azt, hogy ellentétben a többi EU-országgal, Önök ezt a történelmi lépést, nemhogy népszavazásra nem javasolták, de még parlamenti vitára sem tartották érdemesnek - sőt, még a közvéleményt nem értesítették sem a szavazás tervéről sem arról, hogy Önök igennel szándékoznak szavazni? Amennyiben Önök önként döntöttek így, mivel tudják megalapozni e döntésüket? Amennyiben Önök nem önként egyeztek bele a villámszerűen gyors parlamenti döntéshozatalba és nem önként szavaztak IGEN-nel e különleges jelentőséggel bíró kérdésben, a kormány milyen eszközt alkalmazott az Önök kényszerítésére?

4) Tisztában vannak-e azzal, hogy a Szerződés ratifikálásának megszavazásával és e szerződéshez való csatlakozással Országunk oly mértékben veszíti el önállóságát, hogy gyakorlatilag gyarmati sorba kerül, kiszolgáltatva egy új európai szuperhatalom számára, amelynek döntéshozatalába Hazánknak semmi beleszólása nem lesz? Tisztában vannak-e azzal, hogy az ország ezáltal egy olyan nemzetközi politikus-csoport által vezetett szuperhatalomnak lett kiszolgáltatva, amely a jelen népirtó és nemzetáruló, diktatúrát bevezető SZDSZ-MSZP magyar koalíció hű támogatója? Tudják-e, hogy az EU vezetése a jelenleg folyó magyarországi népirtásra és emberi jogi válságra teljes közönyt mutat, annak ellenére, hogy mind a tavaly őszi brutális eseményekről, mind az azóta fennálló magyarországi emberi jogi és jogállami válságról az EU számos vezetője értesült a civil jogászbizottságok által, és minderről az Európai Parlament képviselői is értesültek a számukra küldött petíciók révén?
(Orbán Viktor úr: Ön nyilvánvalóan pontosan ismeri a tényt, hogy az uniós vezetés áll a jogállamiságunk és demokráciánk megszüntető magyar kormány mögött, hisz minden bizonnyal Ön az EU vezetők utasítására vonta vissza az annak idején a kormánynak adott ultimátumát pontosan azután, miután tavaly ősszel visszatért az EU-vezetőkkel történt megbeszélésekről.)

5) Amennyiben nem végeztek előzetes kutatásokat, az alábbiakat szeretnénk szíves tudomásukra hozni:

Amit Önök tettek 2007 december 17-én minden demokratikus legitimáció és a társadalmi konszenzus nélkül, sőt a közvélemény előzetes értesítése nélkül: a jelenlegi diktatórikus EU-vezetés első szolgai csatlósaiként, szégyenletes módon, mintegy parlamenti puccs keretei közt, ratifikáltak egy olyan nemzetközi szerződést, amely feladja Magyarország függetlenségét mind a jelentősebb belügyi mind a kül- és biztonságpolitikai kérdésekben, és átruházza a döntési jogokat az Európai Unió valamely szervezete vagy intézménye számára, amely intézmények döntési befolyására Magyarországnak, -annak alacsony uniós képviseleti arányát tekintve - semmi lehetősége sem lesz. Az Önök által megerősített szerződés a Magyar Köztársaságot gyarmatként kiszolgáltatja más országok javára, ráadásul egy olyan új föderációs szuperhatalom javára, amelynek központilag elrendelt reformjai révén folyik Magyarországon a jelenlegi gazdaságrombolás, reformdiktatúra és az ezek keresztülviteléhez hallgatólagosan legitimált rendőri és jogalkalmazási diktatúra.

A Lisszaboni Szerződéssel egy abba belépő tagország, a Szerződés számos nyitva hagyott pontját tekintve előzetesen és elvileg felhatalmazza az EU vezetését az ország fegyveres megszállására is (!) és többek között olyan stratégiai jogokat is átad az EU-vezetés számára, mint az ország monetáris és költségvetési önrendelkezési jogai. Tehát a Lisszaboni Szerződés értelmében ezután Hazánknak - és a többi tagállamnak- nem lesz jogában dönteni olyan kérdésekben mint saját külpolitika, saját biztonságpolitika, társadalombiztosítás, egészségbiztosítás, energiaárak, költségvetés, adók, stb. A Szerződés, ami valójában a korábban több EU tagállam által is referendum útján elutasított EU Alkotmány, és amelynek életbe léptetési folyamatát példátlanul becstelen politikai folyamatnak tekint a nemzetközi szakvélemény, bár önmaga elnevezése szerint ("reformszerződés") és az EU-vezetés állítása szerint nem alkotmány, a dokumentum egész tartalmát tekintve alkotmányos szerződésnek minősül, mivel felülírja nemzeti Alkotmányunk szerint kikötött jogainkat és kötelességeinket. Bár a Szerződés de iure egymás mellé rendeli a nemzeti és európai állampolgári jogainkat, tartalmilag és gyakorlatilag felcseréli nemzeti állampolgári jogaink az EU vezetése által diktált európai állampolgársági jogokra.

Újból kiemeljük: nemzetközileg széles körben ismert tény, miként azt számos politikus és alkotmányjogász hangsúlyozza, hogy lényegét tekintve a Lisszaboni Szerződés maga az EU Alkotmány, és erről a tényről mind az EU-vezetés, mind a diktatórikus tervek támogatói és csatlós médiái hazudnak, illetve a tényeket elhallgatják. Egy alkotmány lényegét tekintve lehet alkotmány akkor is, ha nem annak nevezi önmagát. A tény, hogy ez a szégyenteljes szerződés nem annak nevezi önmagát, ami, azaz nem alkotmánynak, még inkább szégyenletessé teszi önmagát, és még inkább súlyosbító körülmény az azt aláírók és ratifikálók tettét tekintve.

Bár a Lisszaboni Szerződés állítja, hogy abból az egyes tagországok kiléphetnek, a Szerződés konkrét szövege szerint ennek feltételei nagyon homályosak és magától az EU eseti döntésétől is függenek. Maga a kilépési aktus több évet is igénybe vevő hosszú és körülményes folyamat, továbbá, mivel a Lisszaboni Szerződés előzetesen minden jövőbeli döntését saját maga által definiált érdekeivel már előzetesen legitimál, így a Szerződés értelmében az sem kizárt, hogy amennyiben egy tagállam kilépése az EU ún. "érdekeit" sértené vagy "biztonságát veszélyeztetné", egy tagállam kilépését éppen maga az EU akadályozná meg szavazati és döntési túlerejével. (Mindezekről a részletes elemzést lásd a hivatkozott dokumentumok alatt, "FÚSZ-NIM: Magyarország nemzetközi jog szerint gyarmati státuszban - a Magyar Köztársaság új Alkotmánya a Lisszaboni Szerződés" http://www.fusz.hu/node/7598)

6) Függetlenül attól, hogy mi az Önök véleménye e Szerződésről, kérdésünk továbbá: miért nem tájékoztatták a Lisszaboni Szerződésről és annak mibenlétéről a közvéleményt és a ratifikálás tervéről és idejéről? Amennyiben úgy gondolják, hogy nincs mit takargatniuk e Szerződés ratifikálásával, miért egyeztek bele abba, hogy a Szerződés megerősítése ily gyorsan, titokban a színfalak mögött történjen, mintegy a jelen szégyenletes MSZP-SZDSZ koalíció cinkosaiként? Miért követik a kormány alkotmányellenes példáját közérdekű információk eltitkolásában? Miért segédkeznek a kormány bűnrészeseiként a választóik és az egész magyar társadalom megtévesztésében? Tudják-e, hogy az Önök szerepe a Lisszaboni Szerződés aláírásában a döntő bizonyíték arra, hogy Önök valójában az MSZP-SZDSZ koalíció szövetségesei és annak hátországaként egyengetik annak útját? Tudják-e, hogy a politikai rendszer neve, amelyhez Önök álellenzéki szerepben színészi játékokat játszanak, parlamentáris diktatúra?

7) Tehát még egyszer kérdezzük: tudják-e, hogy a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával megfosztottak minket magyar állampolgári jogainktól és egy gyarmati sorba taszított ország más országoknak alárendelt "polgáraivá" tettek minket? Amennyiben Önök úgy gondolják, hogy ez nem igaz: hogy a Lisszaboni Szerződés nem alkotmányos szerződés, milyen szakértői alapon tudják ezt az állítást alátámasztani? Milyen alapon tudják alátámasztani, hogy a Lisszaboni Szerződés nem jelenti magát az új alkotmányt és gyarmati függést Magyarország számára?

8) Amennyiben Önök a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok érvényesülését remélik e szerződéstől, erre a tévedésükre előre megadjuk a választ:
A Lisszaboni Szerződés nem a demokrácia és szabadság világába való belépést jelenti, amint azt a globalizációs diktatúrát építő EU és annak első csatlósa, a magyarországi liberális koalíció fennen hirdeti, hanem nemzeti szuverenitásunk és jogaink hivatalos kiszolgáltatását ugyanazon diktatórikus központi EU vezetés számára, amely emberi és alkotmányos jogaink eltiprásában és a magyarság népirtásában hallgatólagosan segédkezik, amely a helyi koalíció közreműködésével a közös EU-reformokat rákényszeríti Magyarországra és amely teljesen rendben találja a szemkilövető, elnyomó és népirtó "demokráciát" és emberi jogi helyzetet Magyarországon. A jelen EU vezetés által elképzelt Európai Egyesült Államok egy a jelen USA kormányhoz hasonlatos politikával és célokkal jönne létre, hisz az EU előrejelzett politikája pontos azonosságot mutat a Bush-féle diktatórikus államszervezetével, mind céljaival és eszközeivel. Közismert tény a jelen EU vezetéssel szoros szövetségben álló Bush-kormányról, hogy dollár adó-milliárdok és emberáldozatok tömegét követelő hadügyi és biztonságpolitikáját, növekvő számú jogellenes bebörtönzéseit és egyének és szervezetek anyagai javainak törvénytelen eljárások útján történő elkobzását, önkényesen és minden objektív megalapozottság nélkül az ún. "antiterrorista" harcok szükségességével indokolja.

Magyarország - és az összes EU tagállam - legfőbb érdeke ma nem belerohanni ebbe a nemzeti öngyilkossággal egyenértékű szerződésbe, hanem annak ratifikációs folyamatát azonnal berekeszteni és megszüntetni minden további együttműködést a jelenlegi becstelen, diktatórikus és emberi jogellenes EU-vezetéssel.

Amennyiben az Önök érve e Szerződés feltétlen ratifikálása mellett az, hogy Magyarország számára nincs jövő az Európai Unión kívül, erre az egyetlen válaszérv az, hogy Magyarországnak egyedül egy valóban szabad és demokratikus Európában lenne jövője. Ha valaha sor kerülhet az EU megreformálására vagy egy új, valóban demokratikus európai nemzetközi szerződési rendszer létrehozására, az mindezek után csak olyan demokratikus és hiteles ország-reprezentációkon keresztül lenne elképzelhető, akik nem vettek aktívan részt az EU jelenlegi szégyenletes konspirációjában.

Tisztelettel,
A Független Újságírók Szövetsége Nemzetközi Információs Műhelye (FÚSZ-NIM)

Magyarország elvesztésének 12 EU-stációja

1. Minden magyar érték (benne a termőföld) elvesztése
EUM 26. cikk
(2) A belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben e szerződés rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása.
2. A nemzeti termékek védelmének elvesztése
EUM 34. cikk
A tagállamok között tilos a behozatalra vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.
EUM 35. cikk
A tagállamok között tilos a kivitelre vonatkozó minden mennyiségi korlátozás és azzal azonos hatású intézkedés.
EUM 63. cikk
(1) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti tőkemozgásra vonatkozó minden korlátozás.
(2) E fejezet rendelkezéseinek keretei között tilos a tagállamok, valamint a tagállamok és harmadik országok közötti fizetési műveletekre vonatkozó minden korlátozás.
EUM 101. cikk
(1) A belső piaccal összeegyeztethetetlen és tilos minden olyan vállalkozások közötti megállapodás, vállalkozások társulásai által hozott döntés és összehangolt magatartás, amely hatással lehet a tagállamok közötti kereskedelemre, és amelynek célja vagy hatása a közös piacon belüli verseny megakadályozása, korlátozása vagy torzítása, így különösen:
a) a beszerzési vagy eladási árak, illetve bármely egyéb üzleti feltétel közvetlen vagy közvetett rögzítése;
b) a termelés, az értékesítés, a műszaki fejlesztés vagy a befektetés korlátozása vagy ellenőrzése;
c) a piacok vagy a beszerzési források felosztása;
d) egyenértékű ügyletek esetén eltérő feltételek alkalmazása az üzletfelekkel szemben, ami által azok hátrányos versenyhelyzetbe kerülnek;
e) a szerződések megkötésének függővé tétele olyan kiegészítő kötelezettségeknek a másik fél részéről történő vállalásától, amelyek sem természetüknél fogva, sem a kereskedelmi szokások szerint nem tartoznak a szerződés tárgyához.
EUM 107. cikk
(1) Ha a Szerződések másként nem rendelkezik, a belső piaccal összeegyeztethetetlen a tagállamok által vagy állami forrásból bármilyen formában nyújtott olyan támogatás, amely bizonyos vállalkozásoknak vagy bizonyos áruk termelésének előnyben részesítése által torzítja a versenyt, vagy azzal fenyeget, amennyiben ez érinti a tagállamok közötti kereskedelmet.
3. Pénzügyi függetlenség elvesztése
EUM 282. cikk
(1) Az Európai Központi Bank és a nemzeti központi bankok alkotják a Központi Bankok Európai Rendszerét (KBER). Az Unió monetáris politikáját az Európai Központi Bank és azon tagállamok nemzeti központi bankjai irányítják, amelyeknek hivatalos pénzneme az euro, és amelyek az eurorendszert alkotják. ....
(5) Az Európai Központi Bankkal konzultálni kell a hatáskörébe tartozó valamennyi uniós jogi aktusra irányuló javaslattal, továbbá valamennyi nemzeti jogszabálytervezettel kapcsolatban, és a hatáskörébe tartozó területeken véleményt terjeszthet elő.
EUM 295. cikk
Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság egyeztetnek egymással, és közös megegyezéssel meghatározzák együttműködésük szabályait. E célból a Szerződéseknek megfelelően kötelező jellegű intézményközi megállapodásokat köthetnek.
4. Kereskedelmi függetlenség elvesztése
EUM 207. cikk
(1) A közös kereskedelempolitika egységes elveken alapul; ez vonatkozik különösen a vámtarifák módosításaira, az áruk és szolgáltatások kereskedelméhez kapcsolódó vámtarifa és kereskedelmi megállapodások megkötésére, valamint a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásaira, továbbá a külföldi közvetlen befektetésekre, a liberalizációs intézkedések egységesítésére, az exportpolitikára és az olyan kereskedelempolitikai védintézkedésekre, mint a dömping vagy szubvenció esetén meghozandó intézkedések. A közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni.
5. Vám elvesztése
EUM 28. cikk
(1) Az Unió vámuniót alkot, amely a teljes árukereskedelemre kiterjed, és magában foglalja a behozatali és kiviteli vámok, valamint az azokkal azonos hatású díjak tilalmát a tagállamok között, továbbá közös vámtarifa bevezetését harmadik országokkal fenntartott kapcsolataikban.
6. Az önálló adópolitika elvesztése
EUM 110. cikk
A tagállamok sem közvetlenül, sem közvetve nem vetnek ki más tagállamok termékeire a hasonló jellegű hazai termékre közvetlenül vagy közvetve kivetett adónál magasabb belső adót.
A tagállamok továbbá nem vetnek ki más tagállamok termékeire olyan természetű belső adót, amely más termékek közvetett védelmét szolgálhatja.
7. Külügy és hadügy elvesztése
EUSZ 18. cikk
(1) Az Európai Tanács, minősített többséggel és a Bizottság elnökének egyetértésével, kinevezi az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét. Megbízatását az Európai Tanács ugyanilyen eljárás keretében megszüntetheti.
(2) A főképviselő irányítja az Unió közös kül- és biztonságpolitikáját. Javaslataival hozzájárul e politika alakításához, és azt a Tanácstól kapott felhatalmazásban foglaltak szerint végrehajtja. Ugyanez vonatkozik a közös biztonság- és védelempolitikára.
8. Önálló jogalkotás elvesztése
EUM 288. cikk
Az Unió hatásköreinek gyakorlása érdekében az intézmények rendeleteket, irányelveket, határozatokat, ajánlásokat és véleményeket fogadnak el.
A rendelet általános hatállyal bír. Teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó valamennyi tagállamban.
Az irányelv az elérendő célokat illetően minden címzett tagállamra kötelező, azonban a forma és az eszközök megválasztását a nemzeti hatóságokra hagyja.
A határozat teljes egészében kötelező. Amennyiben külön megjelöli, hogy kik a címzettjei, a határozat kizárólag azokra nézve kötelező, akiket címzettként megjelöl.
9. Közigazgatás elvesztése
EUM 7. cikk
Az Unió, valamennyi célkitűzését figyelembe véve és a hatáskör-átruházás elvével összhangban, biztosítja a különböző politikái és tevékenységei összhangját.
10. Belbiztonság elvesztése
EUM 88. cikk
(1) Az Europol feladata, hogy támogassa és erősítse a tagállamok rendőri hatóságainak és egyéb bűnüldöző szolgálatainak tevékenységét, valamint a közöttük folytatott kölcsönös együttműködést a két vagy több tagállamot érintő bűncselekmények és a terrorizmus, valamint az uniós politikák alkalmazási körébe tartozó közös érdekeket sértő bűnözési formák megelőzése és üldözése terén.
(2) Az Europol felépítését, működését, tevékenységi területét és feladatait rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Európai Parlament és a Tanács határozza meg. E feladatok a következőket foglalhatják magukban:
a) az információk, így különösen a tagállamok vagy harmadik országok hatóságai, illetve az Unión kívüli szervezetek által szolgáltatott információk összegyűjtése, tárolása, feldolgozása, elemzése és cseréje,
b) a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságaival közösen vagy közös nyomozócsoportok keretében végzett nyomozati és operatív tevékenységek összehangolása, megszervezése és végrehajtása, adott esetben az Eurojusttal kapcsolatot tartva.
EUM 89. cikk
A Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében meghatározza azokat a feltételeket és korlátokat, amelyek mellett a tagállamoknak a 82 és 87. cikkben említett hatáskörrel rendelkező hatóságai egy másik tagállam területén - annak hatóságaival kapcsolatot tartva és velük egyetértésben - intézkedéseket foganatosíthatnak. A Tanács az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően, egyhangúlag határoz.
11. Igazságszolgáltatás elvesztése
EUSZ 19. cikk
(1) Az Európai Unió Bírósága a Bíróságból, a Törvényszékből és különös hatáskörű törvényszékekből áll. Az Európai Unió Bírósága biztosítja a jog tiszteletben tartását a Szerződések értelmezése és alkalmazása során.
A tagállamok megteremtik azokat a jogorvoslati lehetőségeket, amelyek az uniós jog által szabályozott területeken a hatékony jogvédelem biztosításához szükségesek.
EUM 86. cikk
(1) Az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények üldözésére a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében elfogadott rendeletekben az Eurojustból Európai Ügyészséget hozhat létre. A Tanács az Európai Parlament egyetértését követően, egyhangúlag határoz.
12. Magyarország kinyitása minden idegen előtt és bezárása az Unión kívülre szakadt minden magyar előtt
EUM 49. cikk
Az alábbiakban megállapított rendelkezéseknek megfelelően tilos a valamely tagállam állampolgárainak egy másik tagállam területén történő szabad letelepedésére vonatkozó minden korlátozás. Ezt a rendelkezést azokra a korlátozásokra is alkalmazni kell, amelyek képviseletnek, fióktelepnek vagy leányvállalatnak egy tagállam valamely tagállamban letelepedett állampolgára által történő alapítására vonatkoznak.
A szabad letelepedés magában foglalja a jogot gazdasági tevékenység önálló vállalkozóként történő megkezdésére és folytatására, vállalkozások, így különösen az 54. cikk második bekezdése szerinti társaságok alapítására és irányítására, a letelepedés országának joga által a saját állampolgáraira előírt feltételek szerint, figyelemmel a tőkére vonatkozó fejezet rendelkezéseire is.