♦  "A Rockefeller-hatalom egyik fontos eleme az emberbarátság. A Rockefeller-család tagjai, mint jótevők felmérhetetlen hírnévre tesznek szert, amit természetesen a közvélemény olyan magasra értékel, hogy a közügyek intézését egyértelműen a Rockefellerek kezébe helyezi. Az emberbarátság több hatalmat és befolyást hoz magával, mint a vagyon."

-- Meyer Kutz, Rockefeller Power

A Rockefellerek „emberbarátok”? Nem, inkább gátlástalanok, mert hamis emberszeretetüket álruhának használják a hatalmuk megtartásához. Első őseiket Európában, a 17. században találjuk, ahová most nem megyünk vissza, de nézzük meg hogyan szerzett ez a család Amerikában nemcsak hatalmas vagyont, de hatalmat is.

Hogyan lettek a Rockefellerek "emberbarátok"? John D. Rockefeller (1839-1937) amerikai olajmágnás könyörtelen haszonűzést folytatott a Standard Oil monopólium-vállalatával, s emiatt a legutáltabb ember volt Amerikában. Egyszer aztán rájött, hogy a vagyon nem sokat ér, ha mindenki megveti, és a véresen végződő 1913-1914-as ’Colorado Fuel & Iron Co. (Rockefeller-vállalat) bányasztrájk’ után felkérte Ivy Lee-t, az akkori idők legnevesebb társadalmi kapcsolatszervezőjét [public relations], hogy valamit segítsen a család közvéleményben elterjedt rossz hírnevének javításában. A propaganda-szakértő azt ajánlotta az idős Rockefellernek, hogy a társadalom ellenszenvét a legkönnyebben és leghatásosabban pénzadományokkal fordíthatja meg. Ez meg is történt s hirtelen

'jóságos Mikulás Bácsi' lett belőle.

• [Itt hirtelen az önző szentre, George Sorosra gondolok, aki biztosan magáévá tette a Rockefeller-módszert és a pénzével mindent és mindenkit megvásárolt. Az is szöget üt a fejembe, hogy Soros titkos forgatókönyvében mennyire van benne nemcsak Orbán Viktor Soros-pénzen való kiképeztetése a londoni Oxford egyetemen, de a sokszáz kommunista kapzsi vagyon-gyarapító és vörös-kapitalista hatalomra segítése is. A privatizáció, az államadósság további növelése, idegenek betelepítése, az ország kiárúsítása illetve kirablása és az 1990 óta folytatott magyar-ellenes politika – szerintem - a Soros-félék nélkül nem valósulhatott volna meg olyan könnyen. Jól emlékeszem, az égvilágon semmi rosszat nem volt szabad Soros és a „Nyílt Társadalma” ellen mondani, egyáltalán kételkedni abban, hogy esetleg a pénzével valamilyen sötét terveket szövöget. Aztán idővel, nem is olyan sokára, rájöttek otthon is, hogy bizony, nem mind arany, ami fénylik. -tj]

Rockefeller népszerűsítő-ügynöke, a bolsevikokkal erősen szimpatizáló Ivy Lee azt terjesztgette a közvéleményben, hogy ’a bolsevikok is csak olyan emberek, mint amilyenek mi vagyunk. Csak éppen szegény kis becsapott ábrándozók, de valójában az emberiség jótevői és emberbarátok.’

A Rockefellerek a bolsevista forradalom idején kezdték kiépíteni a kapcsolataikat az „imperialisták ellenségeivel”, aztán fordult a világ és a nagy Lenin a húszas években új gazdasági tervet indított, és a Szovjetunióba tártkarokkal fogadták az egykori gyűlölt imperialista tőkés urakat. Vajon nem ugyanez történt 1989-ben is a kommunizmus bukása után?

„A versengés bűn” – John D. Rockefeller

Monopol-kapitalizmus lehetetlen, hacsak nincs olyan kormány, amelynek hatalma van a versenytársak elfolytására. John D. Rockefeller mindig azzal dicsekedett, hogy ő mennyire megveti a versengést. Amikor csak tehette, a kormányt arra használta fel, hogy saját érdekeit előtérbe helyezze és megakadályozza a versenytársakat a lehetőségektől.

Mielőtt „Mr. Standard Olajos” megjelent egy-egy előadáson, előzőleg megrakta a zsebeit aprópénzzel, majd marékszámra dobálta a centeket az örömittas, hálás gyereksereg közé. De cinikusok hamar észrevették, hogy ez a "Szent János" spekulációkkal milliókat tesz zsebre, hogy azután a népnek bőkezűen adományozzon vissza centecskéket.

Hát nem egészen, de majdnem. Rockefellernek volt még furfangosabb  elképzelése: pénzadományokat juttatott olyan szervezeteknek és intézményeknek, amelyek ez által kerültek a befolyása alá.  Ez nemcsak többszörös hatvánnyal emelte a Rockefeller Birodalom vagyonát, hanem egyben erősítette a hatalmát: befolyását a kül- és belügyekbe, a gazdasági élet irányításába: - «a pénz beszél, a kutya ugat!»

A Rockefeller Foundation "The Rockefeller Institute for Medical Research" néven alakult, 1901-ben, ami szintén a Rockefeller-név szerecsenmosdatására jött létre.

Igaz, ma már sokan kiállnak amellett, hogy a Rockefeller-adományok sokat segítettek a tudományos kutatások terén. Mások viszont állítják, hogy a Rockefeller-pénzek inkább a különféle mesterséges vegyi-anyagokból előállított gyógyszereket helyezték előtérbe: - a gyógyszergyárak szinte minden betegségre találtak illetve gyártottak gyógyszereket. S mindenki tudja, hogy a betegség az a kellék, amiből az emberiségnek soha nem lesz hiánya! Tehát a Rockefeller-pénzeknek köszönhető, hogy a háttérbe szorult a betegségek természetes vitaminos kezelése, de a rengeteg tanulmány is, amely segített volna az egészséges táplálkozással való megelőzésében.

Mert vajon miből készülnek a gyógyszerek? Az olajmágnás Rockefeller-családnak nem volt nehéz ellátni az évek óta pénzelt gyógyszeripart, nyersolajból származó szén és kátrány állománnyal!

 [Ajánlott olvasmány: G. Edward Griffin: «World Without Cancer»] Megjegyzem, az utóbbi 10-20 évben egyre több könyvet, újságcikket találunk, amelyekben bátor orvosok gyógyszer nélküli természetes kezelést ajánlanak különböző betegségekre, még a rákbetegségre is. Ugyanakkor meg kell említeni a vegyi-anyagokból előállított mérgező gyógyszereket, amelyek már eddig is emberek ezreinek okozták a halálát.

A bankárok

Nos, mire elérkezett az 1910-es esztendő, Amerika államai sorra elfogadták a "16th Amendment" c. törvénymódosítást, a fokozatosan emelkedő kereseti adóztatás bevezetésére. Az előrelátó és összeesküvésre hajlamos John D. kitalálta, hogyan kell elkerülni a „Rockefeller Foundation”-vagyont fenyegető adóztatást.

A századfordulóra Rockefellerék is beálltak a bankárdinasztiák közé. John D. Rockefeller megvásárolta a Chase Bankot, fivére William pedig a new yorki National City Bankot. Később Rockefeller Chase Bankja egyesült Warburg Manhattan Bankjával, megalakítván a világ leghatalmasabb pénzügyi szövetségét, a Chase Manhattan Bankot.

„Amikor a new yorki ’Wall Street’ magánbankárairól beszélünk, akkor azt a maroknyi bankházat értjük, amelyeknek tevékenykedése nemzetközi méretű, és amelyek az Egyesült Államokban ugyanazt a hatalmat képviselik, amit oly hosszú ideig a Rothschildek gyakoroltak Európában. Ezek a bankházak, mint például J. P. Morgan vagy Brown Brothers & Co. társulás révén, feltehetőleg szoros szövetségben állnak más városbeli hatalmas cégekkel, s amiként August Belmont & Co. hosszú ideig a Rothschildeket képviselte, úgy J. P. Morgan & Co. valamint a Brown Brothers & Co. képviselik Amerikában a nagy európai cégeket és intézményeket.”  (Appleton and Co, New York, 1916. – Idézet Cleon W. Skousen: A Leleplezett Kapitalista.)

Megkérdezhetnénk: - mivel magyarázható az, hogy Rockefellerék -- a világ legnagyobb, leggazdagabb kapitalistái -- a „Rockefeller Foundation” különféle ágazatán keresztül milliókat és milliókat adományoztak esküdt ellenségeiknek? Hiszen láthatták, mi történik azokban az európai országokban, amelyekben a kommunisták hatalomra kerültek: államosítások, kolhozok, vagyonelkobzások, kulákok bebörtönzése stb.. Nem féltek ezek a kapitalisták, hogy hasonló sors várja őket is? Egy orosz mondta a Szovjetunió felbomlása után: - „Már régen megbukott volna a kommunizmus, ha a Nyugat a pénzével azt nem támogatja.”

Miért támogatja a világ leggazdagabb embereinek egyike-másika a kommunizmust – szebben fogalmazva „a szocializmust”? Miért támogatnak olyasmit, ami látszólag önmaguk megsemmisítéséhez vezet? Az ember azt gondolná, hogy a dúsgazdagok – jól ismerve Marx „Kommunista Kiáltványát” – féltik a vagyonukat, és mindent megtesznek annak védelme érdekében. De nem ez történt, sőt ma sem történik! Tény, hogy a múltban is jelentős számú gazdag amerikai -- kikerülvén az adót – pénzével olyan szervezeteket támogatott, mint például a National Council of Churches (NCC), (Nemzeti Egyházak Tanácsa?) és más afrikai felforgató kommunista terrorcsoportok, amelyek fegyvereket vásárolnak fehérek, sőt ellenálló feketék lemészárolására. Kérdezzük: mi ebben az emberbaráti? Avagy mindez a haszonhúzás érdekében történik?

■

Mindannyian aggodalommal figyeljük, mi történik az újvilág-rendetlenségben, hová vezet a rettenetes szenvedéseket okozó háborúk sorozata, kik a felelősök a pénzügyi-gazdasági válságokért, kik húznak hasznot az emberiség szenvedéseiből és kik a vesztesek. A szörnyűséges hazai napi politikával való foglalkozást meghagynám laptársainknak, akik a hálózaton kitűnően végzik a tudósításokat – jóllehet időnként én sem tudom megállni a visszavágásokat. Úgy érzem, hogy a következő folytatásos tanulmányommal talán kitölthetném a hézagokat, a köztudatból hiányzó tényeket. Az Egyesült Államokban választási kampány folyik és nemsokára „új” elnök veszi át a hatalmat. [Plus ça change, plus c’est la même chose!] Szeretnék rávilágítani „emberbarátainkra”, a Pénzvilág könyörtelen és kapzsi üzletembereinek hatalmára, politikai befolyására. ■

Pénz-dinasztiák az Egyesült Államokban

„Az 1884-től 1933-ig terjedő időszak volt a pénztőkés világ aranykora, amely alatt a tőkebefektető bankárok megvetették lábaikat, egyrészt a kereskedelmi bankokban és a biztosító intézményekben, másrészt a vasutaknál és a nehéziparban. Ezzel mérhetetlen vagyont mozgósíthattak, és szert tettek minden képzeletet felülmúló gazdasági, politikai és társadalmi hatalomra. Köznyelven, mint  „Jótársaság”, vagy mint a „400”-ak voltak elkönyvelve, akik káprázatosan fényűző életet éltek. Hatalmas luxushajóikkal hajóztak a tengeren és magánvonatjaikon szárazföldi körutazásokat rendeztek. Ünnepélyesen látogatták látványos birtokaikat és városi palotáikat a mesés Palm Beach, Long Island, Berkshire, Newport és Bar Harbor tájain.

A nagy bankok és nagy üzleti vállalkozások tröszt-vezérei által létrehozott pénzügyi-hatalmi szervezet, az 1880-tól 1930-ig terjedő időszakban rendkívül szövevényes és bonyolult volt. Egymás után épültek az üzleti hűbérbirtokok, amelyeket félig függő viszonyban levő társak fűztek egybe, hogy együttesen kapaszkodhassanak a gazdasági és pénzügyi hatalom két csúcsa felé, amelyeknek egyike New York körül összpontosult J. P. Morgan és Társai vezetése alatt, míg a másikat Ohió-központtal a Rockefeller-család irányította. Ha ők ketten közreműködtek, amint azt általában meg is tették, akkor nagymértékben befolyásolhatták az ország gazdasági életét és a politikán keresztül módjukban állt majdnem teljesen átvenni a hatalmat, legalább is federális központi kormány szinten.

1909-ben, az USA-ban csak egyetlen iparvállalat – a Morgan ellenőrzése alatt álló United States Steel -- rendelkezett egymilliárd dollárt meghaladó vagyonnal, de 1930-ra a számuk már 15-re emelkedett. Amíg 1909-ben a 200 legnagyobb iparvállalat 32%-ban volt a tulajdonosa valamennyi iparvállalati vagyonnak, 1930-ban már 49% felett rendelkezett és 1939-re már 57% felett. Ez a 200 legnagyobb iparvállalat 1930-ban az ország összes, szám szerint 40 000 vállalata vagyonának a 49.2%-át birtokolta ($165 milliárdból $81 milliárdot). A valóság az, hogy 1930-ban egyetlen nagyvállalatnak (a Morgan ellenőrzése alatt álló American Telephone &Telegraph-nak) a tulajdona meghaladta az ország 21 államának az összvagyonát.

Ezeknek a vezető üzletembereknek olyan nagy volt a befolyásuk, hogy a Morgan & Rockefeller csoportosulások együttes fellépése, de magának Morgan-nak az egyéni fellépése is tönkretehette volna az ország gazdasági rendszerét. – Dr. Carroll Quigley, Tragedy and Hope

Napjainkban láthatjuk, tapasztaljuk, hogy ez a néhány évtizeddel ezelőtti aggodalom – nemcsak az USA, hanem az egész világ gazdasági rendszerének a tönkretétele – gyakorlatilag már megvalósult!

A Rockefeller-ház nemcsak dúsgazdag, hanem valóságos birodalom. Amerikában talán egyetlen más család sem igyekezett oly tervszerű erőszakossággal megszerezni a hatalmat intézmények fölött illetve az amerikai élet minden terén, mint ők. Legyen kormány, üzletvilág, energiafejlesztés, nyersolaj, bankok, hírközlőszervek, vallás vagy közoktatás, a jéghegy csúcsát megkaparintva, mindig megtaláljuk benne a Rockefeller-pénzt, és a Rockfeller-ügynökségeket.

Egyesek szerint Rockefellerék francia protestánsok rokonai, akik nevüket «Roquefeuille»-ről «Rockefeller» -re változtatták át, amikor francia-honból elüldözték őket és Németországban kötöttek ki. Dr. Malcolm Stern kutató-tudós "Americans of Jewish Descent" c. művében meggyőződéssel állítja, hogy 'a Rockefellerek eredetileg közéjük valók'. -- Stephen Birmingham, „The Grandees: America's Sephardic Elite”, Harper and Row, N.Y. 1971, p.3.

Dr. Carroll Quigley szerint a világot kormányzó elit titkos ellenőrző központjai csak ritkán vannak olyan diktátori helyzetben, ahonnan közvetlenül és döntő módon intézkedhetnek politikai ügyekben. Ám mivel a pénz terén a világot markukban tartják, ez lehetővé teszi számukra, hogy bámulatos mértékben és saját céljaiknak megfelelően befolyásolhassák és irányíthassák egyes országok ügyeit. Ebből kifolyólag, bármi legyen e csoport szándéka és célja, annak hatalmas és az egész világra kiterjedő jelentősége van. ◘◘◘

Nem kétséges, hogy nemzetközi pénzügyi összeesküvés

 irányítja a világ eseményeit

▓ David Rockefeller nyilatkozata a németországi Baden-Baden Bilderberg Konferencián, 1991. júniusában:

►"Hálásak vagyunk a Washington Post, a The New York Times, Times Magazine és más kitűnő kiadványnak, amelyek vezetői majdnem negyven évig résztvettek az összejöveteleinken, és ígéreteikhez híven tiszteletben tartották a tapintatosságot. Ezen évek alatt a publicitás állandó fényes lámpái alatt lehetetlen lett volna nagy terveinket előkészítenünk a világ részére. De a mai világ már kifinomult és kész haladni a világkormány felé, amely majd soha többé nem ismer háborút, csak békét és jólétet az egész emberiség számára. Az intellektuális elit és világbankárok nemzetközi függetlensége feltétlenül többre becsülendő, mint az előző évszázadok független nemzeti önrendelkezése.”► [Rockyék világkormány-terveinek előkészítésében a több évtizedes népnyúzó kommunizmus támogatása volt az első lépés, amikor a háború után a bolsevista horda által „felszabadított” országokban a hatalomra segített bolsevista-fajzat az égvilágon mindent elállamosított, és elrabolta az emberek magántulajdonait: családi házakat, üzleteket, termőföldeket. Rockefellernek a népnyúzó „segítőtársait” IS illett volna megemlíteni! -tj

"Pusztításuk után kijelentik, hogy mostmár béke van." -- Tacitus

▓ Toroczkai László írása, Magyar Jelen

"A 2006-os országgyűlési választások éjszakáján az Amerikai Egyesült Államok akkori magyarországi nagykövete, George Herbert Walker az összes parlamenti párt vezetőjével találkozott, s figyelmeztette őket, hogy el kell fogadniuk a választások eredményét, és megfogalmazta az USA elvárásait.

George Herbert Walker szűk körben találkozott Gyurcsány Ferenccel, s a Köztársasági Őrezred egyik nevének elhallgatását kérő tagja, aki rövid ideig jelen volt a találkozón - felkeresve szerkesztőségünket - a következőket mondta el a Magyar Jelennek:

◘ Miután George Herbert Walker nagykövet tolmácsolta George W. Bush gratulációját Gyurcsány Ferencnek, rögtön a lényegre tért. Az amerikai kormány elvárja, sőt követeli, hogy Magyarország "reformokat" vezessen be, mégpedig azért, mert a világ vezető óriásvállalatai, mamutholdingjai (amelyek világuralomra is törnek, s amelyek Rockefeller-, Rothschild-féle dinasztiák és titkos társaságok kezében összpontosulnak - lásd ’Leleplezett összeesküvés’ című cikksorozatunkat a 2008/1-2-3. számainkban - a szerk.), amelyeknek székhelyei, vagy központjai többnyire az USA-ban vannak, még mindig nincsenek megelégedve Magyarországgal."

[Rockefeller-Rothschild nagyvállalatok nem bízhatják az ő érdekeiknek megfelelő reformok bevezetését a magyar társadalom fasiszta szellemiségű rétegére. Ehhez a kommunizmus neveltjei végezhetik a legjobban a munkát! -tj]

Ezeknek a gazdasági, politikai köröknek, pénzügyi oligarchiáknak ugyanis teljes központosított államforma szükséges ahhoz, hogy könnyebben uralkodhassanak. Egy centralizált állam esetében majdnem elég csak a kormányt és a központi bankokat a kezükben tartani, ám egy polarizált, vagy ha úgy tetszik, valóban demokratikus közigazgatás (amelyet egyébként a szavak szintjén éppen ők hirdetnek) jelentősen megnehezíti a dolgukat. A másik, hogy még mindig nem találták eléggé liberalizáltnak a magyarországi piacot, maradtak még olyan szektorok (mint például az egészségügy), amelyeket elkerült a privatizáció.

George Herbert Walker tehát egyszerre követelt erősebb kezű, diktatórikusabb - természetesen szolgalelkű - magyar kormányt és államapparátust, valamint liberalizáltabb piacot. A 2006-os választások óta eltelt idő alatt bekövetkezett eseményeket látva nyilván senkit sem lep meg, ha eláruljuk, hogy Gyurcsány Ferenc nem szállt szembe az amerikaiakkal. A Köztársasági Őrezred lapunkat felkereső tagja arról is beszámolt, hogy az amerikai nagykövet rendkívül határozottan adta elő a követeléseiket, Gyurcsány pedig szolgai módon, szinte hajlongva ígérte meg a "reformok" véghezvitelét.

Ez az információnk egyébként alapjaiban rengeti meg mindazt, amit a magyar történelem alakulására is kiható, földindulásszerű változásokat elindító balatonőszödi beszédről eddig hittünk. Ezek szerint ugyanis egyértelműen bebizonyosodott, hogy Gyurcsány Ferenc - akit a lakosság többsége eddig is csupán egy bábúnak tartott - a nemzetközi gazdasági-politikai érdekkörök által mozgatott marionett-figura, mindenféle szuverenitás nélkül. Hihetetlennek tűnt, hogy valaki így tudjon rezzenéstelen arccal hazudni egy egész országnak, mint Gyurcsány tette a választási kampány során, ám a jelek szerint akkor ő még komolyan gondolta, hogy a megszorítások, "reformok" nélkül is tovább kormányozhatja a semmibe Magyarországot. Gazdái azonban rögtön a választási örömmámora pillanatában tudtára adták, hogy szolgai módon teljesítenie kell a feltételeiket, a magyar nép érdekei és várható tiltakozása ellenében is. Nézzünk csak utána az értesüléseinknek, s lássuk a tényeket, miközben az azóta eltelt idő egyértelműen bizonyítja, hogy információink valósak.

Amikor még senki, maga Gyurcsány Ferenc és az MSZP sem beszélt reformokról, sőt még csak nem is gondolt ilyesmire, az amerikai nagykövet már határozottan nyilatkozott arról, hogy ’nemcsak Gyurcsányék, de Orbán Viktor is elfogadta a reformokat’. A Hetek c. lap, rögtön a választások után a következőket írta tudósításában 2006. május 5-én:

"A nagykövet megfogalmazta az amerikai vezetés elvárásait is az új Gyurcsány-kormánnyal szemben. A költségvetés hiányának egyik fő oka Walker szerint a túlméretezett központi apparátus és a helyi önkormányzati rendszer: "Így Magyarországon 3200 kormány működik, ez nagyon költséges, és elriasztja a befektetőket is." - mondta az önkormányzatok ellehetetlenítését kérő nagykövet. Láthatjuk, hogy azóta, ez is kezd megvalósulni.

A rögtön a választások után készült tudósítás így folytatódik:

"Örülünk, hogy Orbán Viktor kijelentette, a Fidesz konstruktív ellenzék lesz, és bízunk abban, hogy a kormánnyal együtt fog működni a reformok megvalósításában" - mondta George Herbert Walker, kétséget sem hagyva a felől, hogy a parlamenti ellenzék is az ő füttyükre táncol. Ezt olvashattuk a Hetek és más balliberális lapok tudósításaiban, -- hangsúlyozzuk, azonnal a választásokat követően, május első napjaiban. Mindez tehát megerősíti mostani értesüléseinket, a jelek szerint informátorunk igazat mond. A balatonőszödi beszéd aztán 2006. május 26-án, az MSZP frakcióülésén hangzott el, amelyen Gyurcsány a saját társait is meglepve szenvedélyesen és trágár stílusban hirdette meg a "reformokat".

Nézzük meg mindezek után, hogy a "reformokat" követelő amerikai nagykövet kiknek a nevében beszélhetett, különös tekintettel arra, hogy például David Admon budapesti izraeli követet azért váltotta le hivatalából Izrael, mert a hazájában korrupciós bűncselekményekkel vádolták meg, hiszen saját érdekeltségébe tartozó cégeknek lobbizott erkölcstelen módon. David Admon tehát a saját szakállára hozott helyzetbe egyes izraeli vállalatokat.

Abban az esetben azonban, amikor a különböző titkos társaságokhoz, szabadkőműves páholyokhoz is kapcsolódó világcégek számára készítenek helyet a követek, azt nemhogy nem büntetik, de kifejezetten megkövetelik a külképviseletektől. Kérdés tehát, hogy a világ urának szerepében tetszelgő Egyesült Államok nagykövete a saját szakállára követelte-e ki a nemzetközi érdekkörök előtt, a mindig feltétel nélkül hajbókoló Gyurcsánytól a "reformokat"? Vagy netán a világgazdaság 80%-át, s a politikai irányítást is kezükben tartó titkos társaságokon és szabadkőművességen keresztül operáló családi dinasztiák (Rockefeller-, Rothschild-birodalom, stb.), az 1954 óta minden évben összeülő, időnként új, friss tagokkal bővülő Bilderberg-csoport (amelyben a nagyhatalmú politikusok, bankárok, a cég- és médiabirodalmak vezetői ülnek, s amely egyfajta világkormányként működik) utasításait követte?

 A kérdésekre úgy kaphatunk választ, hogy megvizsgáljuk, kicsoda valójában George Herbert Walker, aki - miután fő feladatát elvégezte, a "reformok" következményeivel már nem törődve - 2006. augusztus 18-án átadta a helyét April Foley-nak, az Amerikai Egyesült Államok új budapesti követének.

Azt már Simon Peresz elhíresült kijelentése óta tudjuk, hogy a világ, gazdasági és politikai életét irányító pénzügyi oligarchiák kiemelt fontosságúnak tartják hazánk megszállását. Amennyiben a magyarországi nagykövetek személyét vizsgáljuk, kiderül, hogy nemcsak Izrael, hanem hű szövetségese, az USA is megkülönböztetett figyelmet tanúsít Magyarország és a Kárpát-medence iránt. Nem akárkiket küld ugyanis ide hozzánk. A jelenlegi amerikai nagykövet, April Foley asszony korábban, -- a PEPSI és a Reader's Digest -- két globális világcégnek volt az igazgatónője. A Washington Post értesülései szerint padig a Harvardon, egyetemista korában még együtt is járt, vagyis szerelmi kapcsolatba is került George W. Bush-sal.

A George Herbert Walker előtti magyarországi nagykövet, Nancy Goodman Brinker ugyancsak Bush legszűkebb környezetéhez tartozik, a Bush-család régi barátja, már a jelenlegi amerikai elnök apjának, az idősebb Bush elnökségének idején is a kampánycsapat tagja volt. Nancy Goodman Brinker egyébként a cionista lobbi egyik élharcosa, identitásáról így vallott a Magyar Nemzet 2001. november 22-i számában:

"Nagyon szerencsés vagyok, hogy anyám részéről hatodik, apám részéről ötödik generációs zsidó lehetek."

Mindezek után talán nem meglepő, hogyha a Gyurcsánynak 2006-ban a parancsot közvetítő George Herbert Walker-ről eláruljuk, hogy szintén nem akárki, hiszen George W. Bush első unokatestvére. Az amerikai elnök nevében egyébként a W. a Walker rövidítése. George Herbert Walker édesapja, a jelenlegi elnök, George Walker Bush nagymamájának, Dorothy Walker Bushnak a testvére volt, vagyis nagybátyja az elnök apjának, George Herbert Walker Bush exelnöknek. Van azonban még a családi, vérségi kapocsnál is fontosabb kötelék, amely összefonja a két embert. A jelenlegi amerikai elnök, édesapjához, az idősebb Bush-hoz hasonlóan ugyanis tagja a «Koponya és Csontok Rendjének» (The Order of Skull and Bones), amely egy szabadkőműves titkos társaság. Ugyanennek a rendnek a tagja George Herbert Walker is, tehát biztosak lehetünk abban, hogy nem a saját szakállára cselekedett, amikor gyakorlatilag parancsba adta Gyurcsánynak a "reformok" végrehajtását, az Új Magyarország programot. (...) ◘◘◘

Tóth Judit, Kanada

Hazánkért Online, 2008. 04.11