Számos hír, publikáció jelenik meg hétről hétre a bolíviai indián elnök elleni merényletet tervező magyar zsoldoskommandó tevékenységéről. Mi lehet a háttérben? Eladhadták a lelküket?

 Kevesen tudják, hogy Bolívia területén élő indiánok évtizedeken át éltek a Titi-taca  tó vizén saját készítésű  gyékényszőnyegeiken, mert az gyarmatosító karvalytőkés globalista hódító  hatalom olyan adókkal sújtotta őket, melyet nem tudtak fizetni. Számkivetettek lettek a saját földjükön, területükön. Ekkor jött Evo Morales, Bolívia jelenlegi államfője, aki visszaállamosította a földeket, és szétosztotta az őshonos lakosság közt-a sajátjukat, melyet őseiktől elraboltak. Ez sokaknak nem tetszik, mert sérti a globalista tőkés gyarmatosítók érdekeit. De nem csak földterületről van már szó, hanem energiáról. Bolíviában – Santa Cruz tartomány – van Dél-Amerika egyik legnagyobb földgáz lelőhelye, kitermelése folyamatban van. Innen szándékoznak ellátni Brazíliát és Argentínát is gázzal. Az infrastruktúra- gázvezeték - kiépítését az orosz Gazprom lenne hívatott kivitelezni. Ez hatalmas nyereséget, extraprofitot hozhat Bolíviának és nem mindegy, hogy kik rakják zsebre.  Ennek a gazdasági stratégiai vonalnak a kiépítése megkerülné mind az U.S-t  mind a cionista gazdasági lobbit. Innentől már könnyebben megvilágosodhat az ellentmondásos életű, Eduardo Rózsa-Flores „hattyú dalának”  története, ki  szűkebb hazája Santa Cruz, úgymond autonómiáját szándékozott megvédeni az önzetlen maroknyi Magyar hazafi beáldozásával. Lehetséges, hogy Ő Edu, és a maroknyi önzetlen, semmiről sem tudó Magyar csapata sem volt tisztában, hogy kiktől kiket kell „védeni”? De az is elképzelhető, hogy honfitársainkat rászedve, jó pénzért megvették a lelküket.

Mindenesetre érdemes a történeten elgondolkodni, mert nem titok már, hogy világcsavargó zsoldosoknak az U.S. állampolgárságot ígér, ha hajlandók részt venni az iraki és az afganisztáni háborúkban. Továbbá az sem titok már, hogy Magyarország - az afgán és iraki katonai jelenlétünkért - kapta meg az U.S. vízumkönnyítést. ? Szekeres Imre honvédelmi miniszter bejelentette: a honvédség 3000 katonát vehet fel a jövőben: A US Army Magyarországon is toborozza katonáit a zsoldos hadseregébe?

Ennyit előszóként a „bolíviai terroristákról”  szóló az interneten megjelenő legújabb hírhez

MOCSKOS KIS ÜGYEK

A New York-La Paz-Cochabamba-Santa Cruz-Budapest tengely

Az amerikai hadseregbe való belépés már hosszú ideje lehetõvé teszi a zöldkártyával nem rendelkezõk számára is, hogy gyorsított eljárással, a katonai szolgálaton keresztül amerikai állampolgárokká váljanak. Az amerikai hadsereg (feltehetõen a jelentõsnek mondható emberveszteségek ellensúlyozására) új programot hirdetett, amely lehetõvé teszi a munkavállalási engedéllyel nem rendelkezõ külföldiek számára, hogy beálljanak a hadsereg soraiba és katonai szolgálat révén amerikai állampolgársághoz jussanak, fél éven belül… A toborzást az US Army ugyan hivatalosan New York City-ben kezdte meg, de a magyarországi jelentkezõket egy bizonyos Goldberger Péter fogadta (fogadja) egy ingyenesen hívható telefonszámon.

képtár

Mauricio Sosa bolíviai vezetõ ügyész irányításával zajló vizsgálat során egyebek mellett az Amerikai Egyesült Államok titkosszolgálati tevékenysége, illetve Magyarország, Románia, és Szlovákia felelõssége is górcsõ alá került az Evo Morales elnök ellen tervezett merénylet, valamint az államellenes összeesküvés kapcsán.
A terroristák és segítõik eddig feltárt tevékenységét tartalmazó Acta de Declaracion Caso No. 3372/09 ügyiratszámú dosszié feljegyzéseket tartalmaz a magyarországi Külügyminisztérium megbízásából Bolíviába küldött Józsa Mátyás argentínai nagykövetrõl, illetve a magyar diplomata nyilatkozatairól is.

VIZSGÁLAT ÉS NYILVÁNOSSÁG
Pablo Banegas, a terroristák és a szeparatisták ügyében felállított különleges bizottság tagja 2009. május 12-én a La Prensa, az El Deber és a La Época újságíróinak nyilatkozva keserûen jegyezte meg, hogy „Vannak emberek, akik nem akarják tudni az igazságot” („Hay gente que no quiere que se sepa la verdad”).
E megállapítás különösen vonatkozik a magyarországi hivatalos szervekre, elsõsorban a Nemzetbiztonsági Hivatal és a Külügyminisztérium vezetõire – hiszen, amint az ismert, a hasonló ügyekben, a más országokban õrizetbe vett vagy letartóztatott magyar állampolgárok esetében, eljáró konzul helyett ezúttal az argentínai nagykövetet irányították a bolíviai fõvárosba, ahol a San Pedro börtönben õrzött magyar útlevéllel is rendelkezõ Tóásó Elõddel is találkozhatott.

Mi indokolta, hogy a bûncselekmények elkövetésének gyanújával vizsgálati fogságban lévõ román-magyar kettõs állampolgárságú személyhez nem az ilyen esetben szokásos konzuli segítõt delegálták, hanem – egy másik országban, Argentínában állomásozó – rendkívüli és meghatalmazott nagykövetet? Mit jelenthet az, hogy Józsa Mátyás, a Magyar Távirati Irodának (MTI) nyilatkozva, Dudog Gábor és Gáspár Dániel Bolíviában körözött terroristákra vonatkozóan szûkszavúan csak annyit közölt: „– A keresett magyarok biztonságban vannak a saját hazájukban…”
Mit értett nagykövetünk a „saját hazájukban” kifejezés alatt? Romániát? Netán Magyarországot? Esetleg még az ártatlan „munkakeresõk” kimentésére és biztonságba helyezésére is gondolhatunk?

Viszonylag kevesek által ismert, hogy hazánk mellett két másik közép-európai amerika-barát állam is belekeveredett a nemzetközi összeesküvést sejtetõ ügybe.

A La Prensa (La Paz, 2009. május 11.) híranyagára alapozottan a „fegyveres felkelést” tervezõk soraiban található (a már ismert neveken kívül) Révész Tibor a romániai Székely Gárda parancsnoka („Supreme Commander”), Dudog Gábor (egy ír biztonsági cég alkalmazottja), Gáspár Dániel (ismeretlen foglalkozású személy), Nagy Lajos Tamás, és a szlovák Ivan Pistovcak.

A terrorelhárító szervek jelentõs mennyiségû amerikai, izraeli és cseh gyártmányú fegyvert foglaltak le – egyebek mellett hangtompítós és távcsöves puskákat, Uzi géppisztolyokat, cseh gyártmányú Luger márkajelzésû pisztolyokat, valamint nagyobb mennyiségû amerikai kézifegyvert és lõszereket.
A vizsgálati anyagok közül a szerkesztõségünk munkatársaihoz is eljuttatott, (professzionális módon hamísított) útlevelekrõl készített fotódokumentum, valamint egy olyan fénykép, amely a letartóztatásban lévõ Tóásó Elõdöt ábrázolja távcsöves automatafegyverrel a kezében – ez utóbbi bizonyíték gyengíti a börtönben lévõ személy és a védelem azon állítását, mely szerint a Las Americas szállodában elfogott terroristánál csak egy bicska volt.

„– A keresett magyarok biztonságban vannak a saját hazájukban…” – idézem még egyszer a nyilatkozatot adott argentínai nagykövetet. Idáig rendben is lenne, bár nem tudhatjuk, hogy ez mennyire hasznos vagy üdvös a magyarországi politika számára. Az ebbõl következõ kérdés viszont megkerülhetetlen: a hazai belbiztonsági szervek, elsõsorban a nemzetbiztonsági szolgálatok, kihallgatták-e a Magyarországra visszatért személyeket, és ha igen: mikor hozzák nyilvánosságra vallomásaikat?

Az uniós államok polgárai – fõleg a román és a szlovák nyilvánosság – is feltehetõen érdeklõdéssel várják a hazájukat is gyanúba kevert személyek kihallgatási jegyzõkönyveinek közzétételét, hiszen tudomásunk szerint egyetlen érintett államnak sem áll érdekében a bolíviai elnök, Evo Morales megbuktatása vagy a latin-amerikai országban tervezett polgárháború elõsegítése.

CUI PRODEST?
A dél-amerikai, különösen a bolíviai társadalmi-politikai viszonyokat európai aspektusból nehéz megítélni – ugyanakkor a vitathatatlan tényeket, még ha azok a elfogadhatatlanok is számunkra, vétek lenne elhallgatni vagy perifériálisnak tekinteni.
Bolívia Dél-Amerika bányakincsekben egyik leggazdagabb – a lakosság vagyoni viszonyait tekintve a szubkontinens legszegényebb országa. A Magyarországnál tízszer nagyobb területen hazánkéval megegyezõ, közel 10 millió lakos él, Dél-Amerikában itt a legnagyobb az indián õslakosok aránya: az ajmara, guarani és kecsua törzsek az összlakosság 55 százalékát teszik ki.

Evo Morales elnök maga is ajmara indián – elnökké választását követõen a nyomorgó õslakosok életkörülményeinek javítását és a gazdag, többnyire bevándorolt vállalkozók, külföldi tõkések adóinak emelését, a méltányosabb közteherviselést tûzte ki céljául, mellyel hamarosan a komprádor burzsoázia legfõbb ellensége, vagyis „kommunista” lett. Olyan politikus, akit az ország és a nemzet érdekében minél hamarabb el kell távolítani a hatalomból…
Az Egyesült Államok kormánya, amely nagykövetségein keresztül irányítja a közép- és dél-amerikai országok egy részét, elvárta volna, hogy egy-egy gazdasági intézkedés meghozatala elõtt vagy miniszterek kinevezése alkalmával konzultáljanak vele (magyarán: kérjék a hozzájárulásukat) – bizonyos idõ után azt tapasztalta, hogy az indián elnök inkább a népének tett ígéreteit igyekezett beváltani és az USA-orientáció helyett Argentínával, Brazíliával, Venezuelával és Kubával erõsítette kapcsolatait.

Az Amerikai Egyesült Államokban ezt követõen az amerikai ügyvéd Eva Golingerre – a washingtoni székhelyû Gazdasági Együttmûködési Ügynökség (USAID) vezetõjére – bízták azt a feladatot, hogy támogassa és ösztönözze a bolíviai ellenzéket. A feladata az volt, hogy dolgozzon ki stratégiát – együttmûködve a „Media Luna” (Santa Cruz, Beni, Pando és Tarija országrészek) szervezeteivel – Evo Morales lejáratására, az elõrehozott választások kikényszerítésére, továbbá a leggazdagabb országrész autonómiájának, majd függetlenné válásának elõsegítésére.

A bolíviai sajtó szerint a CIA számos más módszert is kidolgozott Bolívia gazdasági és politikai életének destablizálása érdekében, ezek között jelentõsebbnek mondható a La Union Juvenil Crucenista (UJC) elnevezésû szervezet támogatása, akiket Washingtonból egyfajta puha államcsínyre: a központi hatalom gyengítésére, semlegesítésére használták fel az utóbbi években.

TÓÁSÓ ELÕD FÉLTI AZ ÉLETÉT
Miközben a latin-amerikai sajtóban a terrorista csoport tagjairól a védelem szempontjából több mint kényelmetlen fotódokumentumok jelennek meg, Rigoberto Paredes, a San Pedro börtön magánzárkájában õrzött Tóásó Elõd ügyvédje – inkább a vádlóknak és a bíróságnak, semmint a nyilvánosságnak üzenve – nyilatkozott úgy, hogy védence „rémülten, halálfélelem közepette tölti fogsága napjait” mert ismeri és azonosíthatja azokat a társaikat, akik jelenleg még szabadlábon vannak.
A védelem (La Paz legdrágább ügyvédi irodája) álláspontja szerint a román, majd magyar állampolgárságú Tóásó nem kapott katonai kiképzést, Romániában súlyos szívbetegsége miatt nem végzett katonai szolgálatot és Bolíviába is csak azért utazott, hogy munkát találjon.

Mauricio Sosa vezetõ ügyész viszont olyan – egyébként az internetes világhálón is megtalálható – fotódokumentumokat tárt a nyilvánosság elé, melyek cáfolni látszanak a védõk, illetve a védelem kiadásait névlegesen elvállalt Máltai Lovagrend állításait. A bolíviai ügyész bemutatta azt a fényképfelvételt, amelyen a Rózsa-Flores csoporthoz tartozó személy fegyveres katonai jellegû gyakorlaton látható, mint a Romániában mûködõ Székely Gárda tagja. Két másik felvétel már Bolíviában készült: ezeken Tóásót távcsöves puskával illetve pisztolyokkal örökítette meg a dokumentumok készítõje.

Ugyanakkor a vádhatóság összegyûjtötte azokat a kompromittáló filmfelvételeket és iratokat, melyek igazolják, hogy a gyanúsított kiképzést kapott a budapesti Zrínyi Miklós Nemzetvédelmi Egyetem had- és biztonságtechnikai szakán, továbbá: szerintük a letartóztatott szoros kapcsolatokat tartott fenn a jelenleg MNA (Magyar Nemzeti Arcvonal) néven ismert, de ezt megelõzõen Magyar Nemzetiszocialista Akciócsoportok elnevezéssel is nyilvántartott titkos katonai szervezettel Magyarországon.
Mauricio Sosa ügyész ezt több nyilatkozatában megerõsítette annak ellenére is, hogy az elmúlt hetekben az MNA vezetõi olyan értelmû sajtóközleményt jelentettek meg, hogy „bár ismerték Rózsa-Florest, Magyarosit, Tóásót és társaikat – a három megnevezettet nem vették fel az MNA kötelékébe”.

A letartóztatottak védelmét gyengíti egyebek között az is, hogy a Santa Cruz-i Las Americas szállodában tûzharcban megölt három személynél illetve az elfogottaknál jelentõsebb mennyiségû pénzt találtak és a bankszámláik összege sem nélkülözésrõl, „útiköltségre gyûjtésrõl” árulkodott.

Rigoberto Paredes nyilatkozataiban említést tett, védence ártatlanságát hangoztatva, Rózsa-Flores ezredes álnokságáról, sorozatos be nem váltott ígéreteirõl – melyek szerint a Magyarországról érkezett csoport vezetõje a jobb élet reményével kecsegtette, azt ígérte Tóásónak, hogy részt vehet két film forgatásában szereplõként, illetve vágásban számítógépes szakértõként. A „Mocskos háború” (The Filthy War) és a „Dangerous Passenger” címû filmekrõl volt szó – de az ügyvéd elmondása szerint, bár a szinopszisban és a stáblistán olvasható a neve, védence soha nem vett részt a film forgatásában.

Rigoberto Paredes jelenleg a San Pedro börtönben lévõ Tóásóval egyeztetve 2009. május 10-én indítványozta a bíróságnak, hogy az elõzetes letartóztatásban lévõ személyeket ne szállítsák át a maximálisan õrzött Conchocoro fegyházba – mert így a naponta történõ ügyvédi látogatás ellehetetlenülne – továbbá beadvánnyal fordultak a bírósághoz, hogy a tárgyalásokat ne La Paz-ban, hanem (a kormányellenes ellenzék központjában:) Santa Cruz-ban folytassák le.

2009.05.15, SZEMENYEI-KISS TAMÁS

Forrás: PR Herald