Történelmünk: XX.század : Vérbosszú Bácskába-Cionista zsidók magyarirtása (egy valódi holokauszt) + videó
Vérbosszú Bácskába-Cionista zsidók magyarirtása (egy valódi holokauszt) + videó
A magyar holokauszt. Egyszerűen csak így lehet leírni azokat a szenvedéseket és kínhalálokat amelyeken '44 telén a vajdasági magyarok végigmentek A II. világháború elvesztésével egy időben Délvidéken egy kíméletlen vérontás vette kezdetét. Tito partizánjai ugyanis vérbosszúra esküdtek fel és megkezdték a vajdasági magyarság tömeges kivégzését, válogatás nélkül gyilkolták le a délvidéki magyarokat. A véres bosszú, ami végigsöpört Bácskán, Csurogon, Zsablyán és Mozsoron tetőzött. Csurognak 1910-ben, több mint 10 ezer lakosa volt. A kíméletlen vérontás után azonban már csak 193 magyart mutatott ki a statisztika.. Csurogról,Titelről,Zsablyáról stb. a magyar lakóságot örökre kitiltották.
A maradék délvidéki magyarokat, hónapokig haláltáborokban dolgoztatták,éheztették,mig gyengeségben,betegségben el nem pusztultak.
Teleki Júlia,mint csecsemő megmenekült,részletesen leirta könyvében mi minden történt.
A fennt leirtak csupán kis részét képezik a szörnyűségeknek
A Múlt-kor dokumentum filmjében azok az áldozatok és hozzátartozók szólalnak meg, akik csodával határos módon túlélték a poklok poklát, és 60 éven keresztül őrizték azt a szörnyű emléket, ami 1944 telén történt velük. Helyenként megrázó képsorok a cionizmus magyar áldozatairól. Ez egy olyan népírtás volt amiről nem szokás beszélni. "Mi zsidók érzelmi alapon tartozunk a szerbeknek, akik a zsidók mellé álltak a náci időkben...."
Hogy kétsége ne legyen senkinek, itt láthatja, hogy a You Tube miként cenzúráza a videókat - vagy mégsem? Visszarakták!?
"1944. október közepétől kezdődően másfél hónapon át, tombolt a halál Bácskában, Bánátban, Baranyában és a Szerémségben. A jogtalan cselekedetek valójában jól szervezett hidegvérrel végrehajtott tömeggyilkosságok voltak. Nem spontán népi akció, nem a 42-es hidegnapok miatti bosszú, hanem jó előre kitervelt és módszeres kíméletlenséggel végrehajtott népirtás, az őslakos vajdasági magyarság lefejezése. A megmaradt halállistákon a kivégzettek nemzetiségét is feltüntették. Egész települések magyar lakosságát vitték a kivégzőhelyre. Bűntelen emberek kerültek fel ezekre a szörnyű listákra. Semmi mást nem tudtak fölhozni ellenük, minthogy magyarok voltak." A falvakból összeszedett férfiakat és asszonyokat nem végezték ki azonnal. Haláluk előtt kíméletlenül összeverték, majd középkori kegyetlenséggel megkínozták őket.
Vicsek Rozália túlélő a következőképp emlékezett: "Az anyám kinn feküdt az utcán, össze volt verve, meg volt halva. Addig verték, míg meg nem halt. A kezeit az ajtónyílás közé rakták, a körmei le voltak szakítva, folyt a vér mindenfelé. Mikor hazamentem, azt hittem nem bírom túlélni." (sírás). Légvári Sándor túlélő elmondta, hogy "1944 őszén agyonverték apámat. Úgy verték agyon, hogy bevitték a földvári községháza tűzoltólaktanyára és mikor édesanyámat is bevitték, akkor már ő is össze-vissza volt verve. Beszólt a partizán: akarod látni a férjed? Persze, hogy akarta. Meg volt drótozva hatodmagával, egy parasztkocsin ült és a fejéről a bőr ide gyűrődött a homlokára. Csupa vér volt. Anyukám menj innen!- mondta. Ez volt."
Délvidéki népírtás: a hatalom pontosan dokumentálta a kivégzéseket (kitekintő.hu 2010. november 3., )
Az 1944/45-ös délvidéki magyar népírtás áldozataira való megemlékezések apropójána a Vajdaság Ma hírportál készített interjút Mezei Zsuzsannával, a Vajdasági levéltár munkatársával.
- Milyen dokumentációval rendelkezik a Vajdasági Levéltár az 1944-45-ös magyarellenes kivégzésekről?
- Harminc folyóméternyi hosszúságú és 650 doboznyi vajdasági vonatkozású levéltári anyaggal rendelkezünk. Ez hatalmas mennyiségű felhalmozott anyag, ha figyelembe vesszük, hogy a megszállók és az együttműködők bűncselekményeit kivizsgáló vajdasági bizottság 1944 közepétől (ez még a „felszabadulás” előtti időszak) 1948 áprilisáig négy éven át működött. Akkor nagy hirtelen befejezte a munkáját, ugyanis ebben az időszakban már új ellenség keresésével foglalkozott, hiszen közben kirobbant a Tájékoztatási Irodával kapcsolatos ügy. Belgrádban a Jugoszláv Levéltárban ennél is több, mintegy ezer folyóméternyi anyag gyűlt össze az említett időszakból.
- Sok a munka és kevés a kéz. A kérdéses időszak egyedüli magyar kutatójaként hogy győzi a munkát?
- Kiválasztottam, hogy mire összpontosítok. Én a bírósági ítélet nélkül kivégzettekkel kapcsolatos adatokat kutatom. A levéltári adatok arról tanúskodnak, hogy az áldozatok neve mellett az „osuđeni“, vagy a „presuđeni“ minősítés szerepel. Előbbieket bírósági ítélet útján, utóbbiakat anélkül végezték ki.
- Hány ilyen áldozat nevét sikerült összeírnia?
- Számítógépemben mintegy 8000 név (személyi adat) jött eddig össze. Ezek között azonban vannak átfedések, amelyeket lassan tisztázok. Ezek közül valószínűleg 5500-6000 név marad meg. Az Újvidéki Levéltári anyag azonban nincs a birtokunkban, eltűnt, de nyomára bukkantunk. Most ott tartunk, hogy kérvényeztük a Szerbiai Levéltártól, hogy juttassák vissza számunkra a Vajdasági Levéltárt megillető újvidéki forrásanyagot. Fontosnak tartom hangsúlyozni, hogy a kivégezettekről az akkori hatalom pontos nyilvántartást készített. Minden áldozatról külön személyi kartont vezettek. Nem spontán gyűjtötték össze a kivégzendőket. Az akkori hatalom 1945. február 4-én az ún. 54/45-ös rendeletében azt követelte a települések vezetésétől, hogy küldjék el a kivégzettek névsorát. Ezeknek a névsoroknak a kutatásával foglalkozom. Községenként több-kevesebb részletességű névsorokkal szolgáltak. E névsorokat kell nekem megtalálni, mert nem biztos, hogy az iktatókönyvekben és a személyi kartonokban minden adat fellelhető.
- Reális azt föltételezni, hogy több tízezer áldozata volt az 1944-45-ös magyarellenes atrocitásoknak, ahogy nap, mint nap halljuk?
- Nem szeretnék jóslatokba bocsátkozni, de becslésem szerint legfeljebb 10-12 ezer ítélet nélkül kivégzett áldozat nevét sikerül majd összeírni a vajdasági levéltári adatok alapján. Ebben nincsenek benne az Újvidéken kivégzettek. De érhetnek még meglepetések az óriási adathalmaz átvizsgálása során. Negyvenezer áldozat nevét azonban nem tartom valószínűnek, hogy sikerül összeírni. A levéltárban létezik egy olyan könyv is, amely a Likvidált magyarok könyve nevet viseli. Ebben több mint ezer magyar neve található.
- Minek alapján döntöttek arról, hogy kit tekintenek háborús bűnösnek?
- Mintegy 8200 magyart kezeltek „háborús bűnösként” Vajdaságban. A megszállók és az együttműködők bűncselekményeit kivizsgáló vajdasági bizottságnak minden helységben volt helyi szervezete. 1944 novemberében, amikor már sokakat kivégeztek, elkezdték gyűjteni a feljelentéseket. Bácskában, Bánátban és Szerémségben összesen 350 ezer feljelentés gyűlt össze. Volt olyan személy, akit többször is feljelentettek. Bácskában a feljelentések alapján nyolc „háborús bűnös” kategória létezett. Az első csoportba tartoztak azok, akik a magyar hadsereg bejövetelekor bűnt követtek el, pl. ha valaki örülni merészelt, akár úgy, hogy integetett a bevonuló magyar hadseregnek. A második csoportba kerültek azok, akik bevonultak a magyar hadseregbe. A harmadik csoportba sorolták a razziában résztvevőket. A negyedikbe a különböző táborokban elkövetett bűnök felelőseit. Ötödik csoportba tartoztak a kényszersorozások felelősei, a hatodikba a kényszermunkával kapcsolatos bűnös elkövetői, a hetedikbe az elhurcolásban, deportálásban érintettek és végül a nyolcadikba a vagyon ellen elkövetett bűnök vétkesei.
Emellett minden magyar párt tagját háborús bűnösként kezelték. De a falu dobosa, vagy a mezőőr is háborús bűnös volt. Aki nem fért bele ebbe a nyolc csoportba, azt egyszerűen népellenségként kezelték. Az esetek túlnyomó részéből az is kiderül, hogy az 1944-es kivégzések összefüggésben vannak azzal, ami 1942-ben a razzia időszakában történt. Nem hallgatható el, hogy a legtöbb embert még azt megelőzően kivégezték, hogy kiderülhetett volna róluk, hogy háborús bűnösök. Bánátban és Szerémségben másként csoportosították a háborús bűnösöket.
- A magyar hadsereg visszavonulásakor hagyott-e hátra olyan nyomokat, amely megkönnyítette az 1944/45-ben kivégzendők kiválasztását?
- Igen. Az újvidéki polgármester irodai íróasztalának fiókjában pl. a Nyilaskeresztes Párt összes vezetőjének a neve ott volt. Ugyanígy ott volt az a névsor is, amely a polgármester beiktatásán díszvendégként részt vevő személyekről tanúskodott. Ezeket mind kivégezték. Az Óbecsét elhagyó magyar katonaság pedig az egész dokumentációját egy magánházban hagyta, ami a partizánok kezébe került. Emiatt sok embernek meg kellett később halnia.
- Kik hajtották végre a kivégzéseket? Erre vonatkozó adatokkal találkozott-e a levéltár anyagának a vizsgálatakor?
- A kivégzettek könyvében, amely, mint említettem több mint ezer áldozat nevét tartalmazza, az OZNA-t jelölik meg, mint a kivégzések elrendelőjét és végrehajtóját.
NemzetHír-Ébredj...
NemzetHír-Ébredj, Magyar! A NemzetHír több mint hír! Böngészd oldalunkat, olvasd híreinket! Látogass meg minket, mindennap, ha tudsz. és ha tetszik az oldalunk, akkor terjesztd is, ahol csak tudod! Segítségedet köszönjük!
Az oldal tartalma nem kommunista, nem fasiszta, nem neonáci. Csupán nemzeti, hazafias érzelmű és magyar!
AJÁNLOM AZ OLDALT
