Több mint száz nap telt el már azóta, hogy Franklin Lamb amerikai ügyvéd szándékos indiszkréciója nyomán kitudódott „az Izrael Állam bizonytalan jövőjére” vonatkozó titkos CIA-jelentés tartalma, ám a zsidó entitással kapcsolatos információknak egyébként kiemelt figyelmet szentelő nagy médiumok részéről ezúttal többnyire csak zavart hallgatás tapasztalható a teljes joggal szenzációsnak nevezhető anyaggal kapcsolatban.

Az itt-ott szórványosan megjelenő reakciók sem annyira a cáfolatra törekedtek, mint inkább – az ilyen esetekben alkalmazott, jól bevált módszerhez híven – a cionizmussal szemben láthatóan kritikus, tehát „antiszemitának” titulálható leleplező diszkreditálására. Pedig az elemzés nem Lamb műve. Még a Bush-kormányzat idején született, és minden valószínűség szerint a mostani kiszivárogtatása nyílt üzenet a káosz izraeli stratégiának címezve, akik mindig is egy apokaliptikus kormányzatú országra törekedtek, és ebbéli törekvésükből, úgy tűnik, egy jottányit sem akarnak engedni.

Az amerikai szenátus hírszerzési bizottsága néhány befolyásos tagjának eljuttatott dokumentum olyan objektív tények láncolata, amelyek a szentföldi haramiaállam alapító elveibe eleve bekódolt végzetszerűséget vetítik előre. Ráadásul pedig ezeket az előrejelzéseket semmiképpen sem lehet egy Izrael elleni támadásként értékelni, már csak az amerikai establishment körében általa élvezett privilegizált státusz miatt sem, a CIA-t régóta a Moszadhoz kötő véd- és dacszövetségről nem is beszélve. Mostanában azonban a közvélemény kezd felocsúdni az egyoldalúan elfogult Izrael-mániából Európában és Amerikában egyaránt, sőt elvétve már az EU döntéshozó szerveiben is hallatszanak olyan hangok, amelyek az emberi jogok tiszteletére igyekeznek rábírni az izraeli vezetőket, akiknek a CIA politikai, gazdasági és szociológiai paramétereket felsorakoztató elemzése szerint komolyan kellene venniük ezeket a figyelmeztetéseket.
Amint arról Franklin Lamb március elején a Press TV-ben beszámolt, a CIA-elemzés érvei bel- és külpolitikai természetű folyamatokon, valamint pertinens lélektani tényezőkön alapulnak, külön is kihangsúlyozva az elbizonytalanodás, mi több: a zavarodottság érzését, amely az utóbbi időben mind több izraelit kerít hatalmába. Azok, akik kiábrándultak a cionista ideálból, mindenekelőtt az Izraelben élő mintegy félmillió amerikai útlevéllel rendelkező zsidó körében verbuválódnak. Közülük immáron sokan kacérkodnak az USA-ba való végleges visszatérés gondolatával. Az ország vezetése számára Izrael jövőjét tekintve talán még riasztóbb előjel, hogy ugyanez az érzés kezd egyre inkább teret nyerni a több mint másfél milliós oroszországi eredetű zsidó népesség körében is.
A jelentés megemlít egy csalhatatlan jelzőszámot, tudniillik az amerikai és a nyugat-európai hatóságokhoz benyújtott útlevélkérelmek számának a növekedését. Eszerint a következő 15 évben egy fordított irányú exodus keretében legalább kétmillió izraeli zsidó kivándorlására (vagyis tulajdonképpeni dezertálására) lehet számítani, amely kolosszális szám egy 7.150 ezer lakosú (ebből 5.415 ezer zsidó) ország esetében. És hogy még drámaibban fesse le a helyzetet, a CIA jelentése külön is kiemeli, hogy az izraeli zsidó nők termékenységi rátája 2,8 gyermek fejenként, miközben a palesztin nőké 3,7 gyermek.

Mindezzel egyébként tökéletesen tisztában van az izraeli politika is. Olyannyira, hogy a palesztin lakosság demográfiai növekedését kiemelt katonai célpontként veszi tekintetbe a Csáhál vezérkara, amely éppen ezért skrupulusok nélkül vezényelte le a legutóbbi gyerekgyilkos hadjáratát is Gáza ellen, amelynek során katonái 432 arab gyermeket öltek meg, nem egyszer hidegvérrel, közvetlen közelről. Ezek a bűnök nyilván hatással vannak a világ közvéleményére, mint ahogyan az is, hogy a Gázában „gettósított” másfél millió palesztin elleni blokád csaknem minden nap további halálos áldozatokat követel, főleg időseket, nőket és gyermekeket.
Az amerikai elemzés úgy véli, hogy a megoldás az egymás mellett létező két (egy zsidó és egy palesztin) állam helyett az egységes állam irányába fog eltolódni, amely egyedül alkalmas az apartheid felszámolására, egyúttal pedig az 1947/48-as és 1967-es palesztin menekültnépesség hazatérésének biztosítására a régióbeli tartós béke feltételeként. Az egységes állam CIA által is átvett fogalma a 2007-es londoni deklarációban tűnt fel, amelyet számos értelmiségi írt alá, és az elgondolás teret hódít magában az Egyesült Államokban is, különösen az egyetemeken találva támogatókra.

Sajátos pikantériája a dolognak, hogy az amerikai hírszerzők a régi dél-afrikai apartheid-modellt lényegében azonosnak tartják a jelenleg Izraelben érvényesülő politikai és társadalmi helyzettel, amelyben a palesztinok a faji elkülönülés ugyanazon rendszerének vannak alávetve, mint egykor a fekete bennszülöttek voltak a fajüldöző búr államban, hiszen az etnikai és vallási sajátosságon alapuló jogfosztás a cionizmus egyik sajátossága, és mint ilyen, meghatározza a palesztin nép elleni népirtó terrorpolitikát immáron 60 év óta. Márpedig ez bármilyen békemegoldás legfőbb gátja, amivel sok izraeli vezető is tisztában van, de közülük senki sem rendelkezik elegendő karizmatikus súllyal ahhoz, hogy nyílt kihívást intézzen az izraeli közvélemény azon részéhez, amelyet a felsőbbrendűség, mindenhatóság és büntetlenség érzését propagáló rabbinikus diskurzus hevít.

Vajon az izraeli vezetők már a kiszivárogtatást megelőzően tudomást szereztek a CIA következtetéseiről? Kétség sem fér hozzá. Ehud Olmert leköszönő miniszterelnök ugyanis már januárban azt mondta, hogy „azon a napon, amikor a két állam megoldása összeomlik, és mi ugyanazzal a harcmodorral kényszerülünk szembeszállni, mint Dél-Afrikában a szavazati jog egyenlősége tekintetében, akkor Izrael Állam számára eljön a vég”.
Ez a kijelentés önmagában összefoglalja és megerősíti a CIA megállapításait Izrael jövőjéről, amely – jelenlegi formájában legalábbis – előreláthatóan nem fogja túlélni a következő két évtizedet.

Forrás: Antidogma.hu