- Ha nem táplálod a tested, a fene megeszi a lelked! – tarja a mondás is, és milyen igaz! Gondoljunk a bibliai jelenetre, mikor Jézus tanította a sokaságot, az Őt hallgató tömeg este felteszi a kérdést, hogy az igével nem laknak jól. Ekkor tanítványai kétségbe esnek, hogy csak egy kosár ennivalójuk van, hogy jóllakassák a több ezres főt számláló tömeget. Mert az ige csak teli hassal hat!  És Jézus urunk a maga módján meg oldja a problémát. De nem mindenki Isten fia, legfeljebb csak a mindenhatót játssza, mert test és a lélek táplálása nem választható el egymástól.

 Az élettani szükségletek három csoportra oszthatók. Fizikai, érzelmi és szellemi. Fizikai szükségletek közé sorolandó a táplálkozás, az élelmiszerellátás. A jóllakottság érzése, a kulináris örömök azonban nemcsak fizikai szükséglet, hanem érzelmi kielégülés is. Modern világunkban a választék növekedésével nő az elégedettség, ha a kínálat csökken, akkor is nő, de már az elégedetlenség. 

Ahhoz, hogy a kínálat minősége józan paraszti ésszel érthető legyen, szükségeltetik egy szellemi szükséglet kielégítése is. Szellemi szükségletre példaként itt említhető a főzés tudománya.

- Az emberek elfelejtették a főzés tudományát  Ki tud ma, például tejet pasztőrözni? (És tehenet, kecskét fejni?) Túrót tejfölt, joghurtot készíteni? Pedig ha tudnák, házilag, otthon hogyan kell a nyers tejet feldolgozni, a multik polcairól eltűnnének a mindenféle mesterséges tejkészítmények. De nem tudnak még főzni sem, és ezt nem a különböző tv-műsorok idióta sztárallűrökkel tele népbutító főzőműsorokból kell megtanulni, mert ezeket is a multik támogatják – a saját hasznukra.  Nem tudunk különbséget tenni minőség és minőség között, a friss és az állott között. Nem tudunk ízre, színre, szagra megkülönböztetni a minőségit a romlottól. Nem ismerik a fűszerezést,….

Nincs is rá szükség, mert már előre legyártják, fűszerezik nekünk a szart. Minél többféle desing-os csomagolásban tálalják, annál elégedettebbek a fogyasztók, de valójában mindegyik ugyanaz. Csak a márkanév, a kiszerelés változik.  Az élelmiszereket egyéni, ízlés szerinti fűszerezési lehetőségétől megfosztva, különböző keverékkel uniformizálják, előfőzve, elősütve.   

   Mikor mit, miért, együnk?

Mt 6.25: Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál?

Megmondják a reklámok. A multinacionális élelmiszer-elosztók reklámjai sok esetben a szellemi elhülyítés csúcspontjai. Az élelmiszerreklám (és nem csak az) a jéghegy csúcsa, ahogy mondani szokás. Felülírják a népek helyi adottságú étkezési szokásait, időben, térben, minőségben. Megszűnnek szezonálisaknak lenni az élelmiszerek, dinnye, szőlő, stb. Pedig a szezonális élelmiszer fogyasztásának rendkívül jó élettani hatása van a szervezetre. A szezonalítás eltűnése a hétköznapi étkezési szokásokból annak köszönhető, hogy a termelők egyre távolabb kerülnek a fogyasztóktól. A termelést intenzívvé kell tenni, mert ezt várják el a kereskedelmi üzletláncok, mennyiség végett. Az intenzív termelés a minőség rovására történik, a termelési folyamat költségei növekednek…… A folytatás ismert, csökkenő felvásárlási  és növekvő fogyasztói árak…….

 Egy régi történet: A falvakban, tanyákon mindenki önmagának sütötte a kenyeret. Azután úgy a 60-s évek vége felé nagyüzemi kenyérgyárak jöttek létre. Ettől kezdve olcsóbb volt megvenni a napi cipót, mint otthon sütni. Így szoktatták le a vidéket, a parasztokat a kenyérsütés hagyományáról. (Ma a multik teszik ugyanezt a főzés tudományával)  A péküzemek termelési kapacitása viszont nem mindig állt a csúcsponton. A sütödék városokban létesültek, onnan szállították a kenyeret a falvakban, persze adott napi mennyiségben. Ha reggel valaki nem állt sorba, vagy névre szólóan nem tették el neki a napi kenyerét bizony kenyér nélkül maradt. Ez azonban egyéni probléma volt és ilyenkor a ház asszonya nem esett kétségbe, mert kalácsnapot tartott. Ha péküzemben üzemzavar történt – ami sűrűn megesett abban az időben - és nem tudtak elég kenyeret sütni, bizony egyik másik vidéki bolt előtti lincshangulatot csak a helyi párttitkár csak a körzeti rendőr kíséretében tudta megakadályozni, azzal az ígérettel, hogy délutánra lesz. Kenyér!     

 Az urbanizációval a városok lakossága úgy duzzad, mint a mesebeli kisgömböc, és hogy ki nem durrant annak köszönhető, hogy a szuper- és hipermarketek tele vannak mesterséges élelmiszerekkel. Az elszegényedő emberek ily módón történő fizikai szükségleteinek kielégítése, csak látszat. Érzelmi kielégülést, jóllakottság-érzést okoz, de hosszútávon fizikai és szellemi leépülést eredményez. A test nem kapja meg sejtszinten szükséges természetes nyomelemeket, vitaminokat, ásványokat. Mást kap helyette!  Mérget!

(A cukor: Nézzünk meg egy szegény afrikai országot ahol a gyermekek úgy nőnek fel, hogy életükben nem ettek cukrot, de más élelmiszerekhez sem nagyon jutnak. Ezen országok lakosságának átlag szellemi szintje alig mérhető. A cukor (glukóz) az agy energiaellátásához nélkülözhetetlen. Anno őseink a cukrosvizet orvosságként, fejfájásra itták, többletenergia bevitelre. De erről talán egy orvos többet tudna értekezni. Óhatatlanul vetődik fel a kérdés milyen érdekek álltak hazánk cukorrépa-termelésének felszámolása mögött? Miért népszerűsítik a cukormentes diétás-étkezést?)

Az uralkodó társadalmi-rendszerek élelmiszer-elosztó rendszereinek kiemelten fontos, hogy olcsó nagymennyiségű élelmiszerekhez juttassák az éhező tömegeket  - ott ahol még veszélyt jelenthetnek. Ők nagyon is tisztában vannak vele, hogy az éhezők még le nem gyengült  hordája képes elsöpörni az általuk felállított rendet, de mikor alultápláltság következtében kivert kutyává válik könnyű alamizsnával láncra verni.     

 Az egész emberiség történelem leírható a kenyértől (élelemtől) való függés képletében. Honnan lesz meg a mindennapi betevőnk? E kérdést Jézus is feltette tanítványainak és az utókor emberének, mely ma már racionális kérdés is egyben.  Jézus tudta, hogy amíg ember él a földön, addig lesz vetés és aratás is. A vetés tudományát elfeledtetik, a magot génkezeléssel, vegyszerekkel meddővé teszik a hamis igéket hirdetők. Kik  elszakadnak a szent anyaföldtől, kik hamis próféták szavait hallva állatokká válnak csak aratni akarnak, de csak az arat aki vet.

Myanmar/Burma-Kunchangon 2008 május a Nargis ciklon után. (megrázó képek)

 Az vagy amit eszel! -cikk  +  videó  amit már töröltek onnan,. Nem véletlen!

De itt van helyette egy másik, lájtosabb.

Vissza - tovább