AZ ELNÖK IGAZI ARCA

Miközben tele van a sajtó azzal, hogy Sólyom Lászlót, a "Magyar" Köztársaság elnökét "nem engedték" be Szlovákiába, - és sok magyar rendkívül sajnálja az elnököt, s elégtételt követel a megalázott államférfi számára, - addig kevéssé világos a magyar társadalom számára, hogy valójában ki is ez az ember?

Vajon neki, mint a magyarnak mondott köztársaság elnökének, mi az érdeke abban, hogy sorozatban járja végig a környező, (volt Kisantant) államokat, - s provokálja ki az ellentéteket most a szlovákok és magyarok, márciusban a románok és magyarok, előzőleg, pedig a szerbek és a magyarok között.

Vajon mi az érdeke abban, hogy akár háborús helyzet is kialakuljon Magyarország, és az azt körbevevő volt Kisantant (Szlovákia, Románia és szerbia) között.

Miért uszítja a magyarság ellen a népeket, beleértve a magyarországi cigányokat is, Sólyom László?

És miért népszerüsít, mit ne mondjunk, miért reklámoz olyan könyvet, mely szerint a zsidók régebben jöttek a Kárpát-medencébe, mint a magyarok, - mely könyv azt mossa az olvasó agyába, - hogy a zsidóknak éppen úgy jogot formálhatnak Magyarországra, - mint Palesztínára??!!

KI IS EZ AZ EMBER? MI AZ IGAZI ARCA?

Az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdése a) pontja értelmében a köztársasági elnök képviseli a magyar államot. Az Alkotmány 30/A. § (1) bekezdés b) pontja értelmében a köztársasági elnök a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt; ha a szerződés tárgya a törvényhozás tárgykörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges.

"Ami az Ideiglenes Alkotmánnyal (mely nem más, mint a Sztálini Alkotmány átirata - a szerk.) ellentétes jellegű népszavazási kérdés, - az soha nem lehet népszavazás tárgya Magyarországon." - Sólyom László 1993. -

''HÁGÁR ORSZÁGA''

Az Elnök igazi arca - itt megismerhető

SÓLYOM LÁSZLÓ, A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓSÁG NAGY BARÁTJA

Hágár országa

Egy könyv, a magyarországi büszke zsidókról, egy könyv mely szerint ők előbb voltak itt...

A bevezetőt és Sólyom László előadását változtatás nélkül közöljük, (és nem a tisztelet miatt, hanem azért, mert ezt mi már nem is kívánjuk kommentálni!)

Ám  azért pirossal való kiemeléseket eszközlünk a fontosabb részeknél, hogy véletlenül se sikkadjon el a lényeg, az olvasóink számára. Annak a lényege, ahogyan ő, Sólyom László, a Magyar (bocsánat; Hágár) Elnök gondolkodik.

Viszont az írást illusztráló fotók már a Szabad Riport válogatásai, - csakis a rend kedvéért, - vagyis, hogy még véletlenül se sikkadjon el a lényeg senki számára.

***

Sólyom László: „A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés.”

„Együttélés – Kisebbség és többség a Kárpát-medencében” címmel tartott könyvbemutatót és szimpóziumot az Antall József Alapítvány és az Európai Bizottság Magyarországi Képviselete abból az alkalomból, hogy az Alapítvány – számos szervezet anyagi támogatásával – kiadta magyarul az In the Land of Hagar című, a Tel-Aviv-i Diaszpóra Múzeum (Bet Hatfucot) gondozásában, Szalai Anna szerkesztésében, 2002-ben megjelent kötetet.

A MAGYARORSZÁGI ZSIDÓ BÜSZKESÉG JELKÉPE; A ''HÁGÁR ORSZÁGA'' - Elie Wiesel rövid ismertetője itt >>

A könyv magyar kiadása nem jöhetett volna létre Antall Péter, az Alapítvány kutatási igazgatója fáradozása nélkül, aki több mint egy évig dolgozott azért, hogy a könyv méltó formában jelenhessen meg magyarul.

A kötetet Sólyom László köztársasági elnök mutatta be.

Beszédet tartott György Gábor, az Európai Bizottság Magyarországi Képviseletének vezetője, Antall Józsefné, a volt miniszterelnök özvegye, Dávid Ibolya, az MDF elnöke, Kocsis András Sándor, a Kossuth Kiadó főigazgatója, illetve Lázár János Hódmezővásárhely polgármestere, a Fidesz parlamenti képviselője, Pálinkás József, az MTA elnöke pedig levelet küldött. Délután kutatók (Haraszti György, Kovács András, Szász Zoltán és kollégánk, Novák Attila) tartottak előadást. Emellett a négy történelmi egyház képviselőjével rendeztek kerekasztal-beszélgetést.

A magyarországi zsidóság életéről szóló korszerű és színvonalas kivitelű könyv magyar megjelenése azért is fontos, mert a konzervatív MDF-hez kötődő Alapítvány jelentette meg. Vállalta azt, hogy hídszerepet tölt be a magyar társadalom különféle csoportjai között, s nem csak azokról a magyar zsidókról emlékezik meg, akik munkásságukkal gazdagították a magyarságot, hanem azokról is, akiket a magyar politikai elit taszított ki a társadalomból, vagy akik csak egyszerűen zsidóként, vagy magyar zsidóként éltek az országban.

Az alábbiakban a köztársasági elnök előadását közöljük, mely a Hágár országa című kötet bemutatóján hangzott el.

Fotó erről itt:
SÓLYOM, A ''HÁGÁR ORSZÁGÁNAK'' MÉLTATÁSA KÖZBEN

 SÓLYOM LÁSZLÓ

Együttélés - kisebbség és többség a Kárpát-medencében

Tisztelt Hölgyeim és Uraim!

"2002-ben egy időben nyílt meg a tel aviv-i Nahum Goldman Zsidó Diaszpóra Múzeum virtuális kiállítása a magyarországi zsidóság történelméről és kultúrájáról, és jelent meg a most útjára bocsátott könyv, a Hágár országa eredeti, angol nyelvű kiadása. A könyv egy sorozat része, amely bemutatja a zsidó közösségek életét és sorsát a Föld egyes országaiban. Maga a Diaszpóra Múzeum, a könyv társkiadója, ugyanezt teszi. A babiloni fogságtól kezdve máig a legkülönbözőbb utakat kínálja a zsidó nép történelme megismeréséhez, közelítsen az érdeklődő bár a vallás, a politikatörténet, a nyelv, a családtörténet, a kultúra vagy a gazdaság felől. Természetesen a Múzeum mindenkihez szól. De ez a hatalmas, és a legmodernebb technikát alkalmazó vállalkozás mégis, mindenek előtt a személyes azonosulást szolgálja a történelemmel, a zsidó történeti identitás ébren tartását az egész világon. Ezért úgy vezet el a gyökerekhez minden zsidót, hogy ismerje meg és élje át, hogyan éltek a zsidóság közös és konstitutív értékei az adott helyi közösségben..."

(Barátságos környezetben, a Knesszetben, az izraeli közjogi máltóságok között. Balról a második Sólyom László, a magyar, (bocsánat; hágár) köztársasági elnök. Jobbszélen: Simon Peresz, Izrael köztársasági elnöke, akit az az elhíresült beszéde tett Magyarországon igazán hírhedté, melyben kijelenti, hogy a zsidók felvásárolták Manhattant, Lengyelországot, és Magyarországot. - És, hogy ez mennyire így van, ezt már mindannyian tudjuk. Aki pedig nem, azt már fölösleges is ezek után felvilágosítani, mert menthetetlenül vak és ostoba. - A kép forrása: az Izraeli Miniszterelnöki Hivatal honlapja -)

Na de folytassa csak tovább előadását az Elnök úr!

..."Ennek célkitűzésnek most egy nem tervezett, de örömmel fogadott oldalhajtása támadt: a Hágár országa magyar nyelvű kiadása. A Hágár országa – úgy érzem – mindenek előtt a nem zsidóknak szól. Hangsúlyozom, hogy elsősorban, sőt azt mondanám, hogy az eredeti könyv feladatának betöltése mellett, hiszen ez utóbbit a könnyebb hozzáférhetőség és a fordítás megkönnyíti és felerősíti a magyarországi zsidóság körében. Biztosan itthon is erősíti a zsidó gyökereket ez a könyv, s megvan a hatása Elie Wiesel már az angol kiadás borítójára is kitett szavainak: a magyarországi zsidóknak minden okuk megvan a büszkeségre – kiemelkedő személyiségeik és teljesítményeik ebben a könyvben az őket megillető helyre kerülnek..."

És, hogy a magyarországi magyarokhoz,végeredményben hogyan is viszonyul az elnök úr, arról fotósorozat itt látható: Sólyom László RENDŐRKORDONNAL ZÁRJA EL MAGÁT A MAGYAROKTÓL - 2009. április 14.-én, - amikor a Civilek petícióját kívánták volna neki átadni

"...De ugyanezt a nem zsidóknak is ismernie kell. A könyv magyar kiadásának kezdeményezője, Antall Péter a párbeszédet akarta szolgálni azzal, hogy segít reális képet alkotni az ezer esztendős közös múltról, az együvé tartozásról, a zsidóság szerepéről a polgári átalakulásban. Az előítéletek ellenszere a tárgyilagos tudás, sőt a széleskörű ismeret, hiszen csak annak alapján lehet differenciált véleményt alkotni. A párbeszédhez eleve a kölcsönös elfogadás szándéka kell, de ez nem elég. Tárgyi ismeretek híján hogyan is lehetne finom megkülönböztetéseket tenni, ami pedig a másik pontos megértésének feltétele? Az az átlagos tudás, ami a hazai zsidóság történelméről, szerepéről a nem zsidókban megvan, ehhez túlságosan kevés. Teljesen érthető, hogy a vészkorszak után mindmáig a holokauszt, és az antiszemitizmus elleni fellépés az uralkodó témák a zsidó-nem zsidó viszony tekintetében Magyarországon. De még ezekben is nagy szükség van szélesebb történelmi beágyazásra, vagy például szociológiai, lélektani elemzésre is, ha a máig érő hatásokat követni akarjuk. S emellett – hangsúlyozom, mellettük – szükség van a magyarországi zsidósággal való együttélés pozitív oldalainak bemutatására is. S bár éppen a kép differenciálásában segít az a megéledő figyelem, amely a háború alatt a zsidókat mentő emberek felé fordul, ez első lépés lehet. Együttélésünk összetett és érzékeny kapcsolatait, ezek kölcsönös hasznát legalább a 19. század közepétől volna jó bevinni a köztudatba.

A Hágár országában – én szó szerint fordítanám a címet – olyan sokoldalú bevezetést nyújt, ami valóban megnyitja a megértéshez vezető kaput. Szalai Anna szerkesztő úgy rendezte el a 39 rövid tanulmányt, hogy a történelmi korszakokat bemutató írások sorát tematikus blokkok szakítják meg, amelyek az adott kor zsidó intézményeivel vagy teljesítményeivel foglalkoznak. A korszakok a magyar történelem korszakai, a határok 1849, majd 1920, azután a világháború. Ezek közé ékelődik a reformkori gazdasági élet, a zsidó iskolaügy, a vallási irányzatok szétválásának bemutatása, illetve tanulmányok a cionizmusról, továbbá külön a budapesti és a vidéki zsidóság társadalmáról . A kultúrát a zsidó tudósokról, sportolókról, írókról, újságírókról, színházi emberekről és filmesekről, zenészekről és képzőművészekről szóló rész képviseli. Külön tárgyalja a könyv a holokauszt történetét Magyarországon. Ezt a zsidóság második világháború utáni helyzetének áttekintése követi. S végül – rendhagyóan, de logikusan – egy idézetgyűjtemény arról, hogy viszonyul identitásához a fiatal nemzedék..."

2007. Sólyom László köztársasági elnök kezet fog David Admon, akkori izraeli nagykövettel a Páva utcai Holokauszt Emlékközpontban. Balra Lomnici Zoltán, a Legfelsőbb Bíróság, akkori elnöke. (MTI Fotó) - David Admont azóta leváltották, mert korrupciós botrányba keveredett, - Lomnici Zoltán sincs már a helyén, erköcstelen viselkedése túl sok vihart kavart, (alkoholizmus és akaratgyengeség) s kénytelen volt távozni a főbírói posztról. (Lomnici viselt dolgairól bővebbet itt >>)

..."Mindehhez bőséges és eredeti illusztszrációk járulnak. A több mint háromszáz képpel a Hágár országában a magyarországi zsidó történelem és kultúra szép és informatív képeskönyve.

Természetesen nem tudom ismertetni a lényegre törő, rövid tanulmányokat, amelyeken érezni, hogy a téma kiváló ismerői írták. Nem recenziót, hanem szubjektív megjegyzéseket ígértem a konferencia szervezőinek. Áradnak az információk az olvasóra; a bőség és az apró meglátások sokasága nagy örömöt okoz. Például olyasmi, hogy 1900 táján hirtelen felcserélődött a centrális és hosszúhajós alaprajzú zsinagógák jellemző volta az ortodoxok és neológok között – a korábban az asszimilációt jelképező hosszú hajót most az ortodoxok tudták magukénak. Másik példa a magyar ajkúaknak írt héber nyelvkönyvek rejtett üzenetei: vallási tartalmat, felvilágosult humanizmust vagy a cionizmust fedik-e? De a gazdasági fellendülésben játszott zsidó szerep ismert okai között is találtam nekem újat: a nemzetiségi problémákkal terhelt dualizmus-kori Magyarországon a magyar hazafias érzelmű zsidóknak stabil politikai pozíciójuk volt.

Mindemellett két nagy téma különösen elgondolkodtató marad. Ezek nyilván rokonok a modernizáció régebbi, a felvilágosodásból eredő koncepciójában. A két kérdés: a nagy vallási szakadás, illetve az asszimiláció. A könyv, kikerülhetetlenül, sokat foglalkozik a reformer és hagyományőrző irányzatok szétválásával, előjön a téma az iskolaügytől kezdve a mindennapi életig, minden metszetben. Földrajzi, társadalmi rétegek szerinti, egyes ügyekhez, például a cionizmushoz és természetesen az asszimilációhoz való viszony tekintetében is részletes elemzéseket kapunk. De az irányzatok, különösen a haszidizmus mélyebb tartalmáról is képet nyerhetünk. Nem zsidók számára a fontos tanulság a zsidóság sokszorosan tagolt, differenciált volta. A magyarság tekintetében is fontos az a módszer, hogy a vidéki zsidóságot az elszakadt országrészenként külön-külön tárgyalja a könyv, rámutatva önállósuló fejlődésükre. Ebből a sokféleségből az állam által szinte minden korszakban kikényszerített, partnerként elismert egységes zsidó szervezetek sokat elfednek. A sokszínűség azonban történelmileg és aktuálisan is tény.

Mit ad az itt nyert tudás? Gimnazista koromban minden nap a pécsi zsinagóga mellett vitt utam az iskolába. Tudtam, hogy orgonája a később naggyá lett pécsi Angster orgonagyár első munkája volt. Távolról ismertem Schweitzer József professzor urat, hiszen a városban őt mindenki ismerte. Mindhárom valahogy összetartozott, a város otthonos voltának része volt. De csak most, a könyv után tudom elhelyezni a régi pécsi hitközséget a 80-100 év előtti szellemi térképen, a maga status quo ante mellett maradásával, az orgona zsinagógai használata melletti újító döntésével, és azzal a modern szellemmel, hogy a Párizsból hazatért, nem a nálunk megszokott orgonát építő fiatal mestert bízta meg. S innen megyek tovább máig. Minden olvasó találhat magának a hasonló kis tanulságokat, amelyeket gazdagodásként él meg. Az országot járva igenis más szemmel látom már az egykori zsinagógákat, tudva és átérezve, hogy ortodox vagy neológ közösségé volt-e.

Az örömet hozó apróságokon túl azonban ott vannak a nagy, a valóban sorskérdések. Ilyen az egyenjogúsítást követően az asszimiláció útja. Az identitás kérdései.

Döbbenten olvastam – az értelemszerűen a neológ, vagy vallásilag közömbössé vált zsidóság köréből – az asszimiláció óriás mértékére vonatkozó adatokat a háború előtt. Kitérés, névmagyarosítás, vegyes házasság, állami vagy keresztény iskolák preferálása. Másrészt olvasom a hosszú névsorokat, a zsidó kiválóságokról a sport, a szellemi élet, a művészetek minden területén. Nagy részükről nem tudtam, hogy zsidók. Számomra ők a magyar zene, irodalom, vagy tudomány fogalmilag kihagyhatatlan alkotói. Most, hogy tudom, ez semmit nem változtat, legfeljebb gazdagodnak még egy tulajdonsággal, beilleszthetem őket a magyarországi zsidóságról alkotott képbe is. Arra gondolok, mennyire fontos számunkra, hogy XY, külföldön élő nagy tudós vagy művész magyar, vagy magyar származású, noha a világ ezzel kevéssé törődik, s nem mindig tudhatjuk, mennyire lényeges az illetőnek magának magyar volta. Ugyanilyen jogos – s mint az elején idéztem, jogos büszkeség forrása –, hogy a zsidóság számon tartsa nagyjait.

Számomra azonban az a kérdés, és nemcsak a nagyok, hanem mindenki esetében, hogy zsidó identitása mellett hogyan viszonyul magyar, vagy magyarországi mivoltához. Azt is tudom, hogy a holokauszt után ezt a kérdést nem lehet úgy feltenni, ahogyan előtte. De éppen ez a történelemkönyv késztet arra, hogy valahogy mégis feltegyük a kérdést. Hiszen együtt éltünk századokon át; hiszen ebben az országban és ebben a kultúrában bontakoztak ki a zsidó polgárság nagy teljesítményei, egyben lényegesen formálva is ezt az országot.

Örülök, hogy azok közül sokan, akik ’45-ben elmentek, őrzik szülőföldjük emlékét. Meglátogattam Cfát-ban a Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumát, ahol nemcsak a hatalmas dokumentációval és gyűjteménnyel találkozhattam, hanem azokkal a pozitív érzelmekkel is, amellyel a kivándoroltak egykori hazájukra gondolnak..."

"A helyi zsidók így írnak ezen látogatásról: 25/03/2008 - A Magyar Köztársaság elnökének látogatása a cfáti Emlékmúzeumban
Izraeli látogatása során Sólyom László köztársasági elnök úr ellátogatott Cfát városába, a Magyar Nyelvterületről Származó Zsidóság Emlékmúzeumába.
Az elnök úr és felesége március 6-án estefelé érkeztek meg a Múzeumba, tanácsosok, újságírók, valamint Dr. Gyenge András nagykövet úr és a Nagykövetség számos tisztviselője kíséretében. Fogadták Chava és Josef Lustig - a Múzeum alapítói, prof. Chana Jablonka alapítványi elnök, igazgatósági tagok, a Múzeum dolgozói, önkéntesei és helyi barátai. A cfáti polgármester is üdvözölte a rangos látogatót.
Az elnök úrra és kíséretére mély benyomást tett ez a világon egyedülálló múzeum és a lenyűgöző tárlatvezetés. Ezt tükrözi az elnök úr összefoglalása is a Múzeum vendégkönyvében:

"Szeretném kifejezni szívből jövő köszönetemet Magyarország nevében és képviseletében. Óriási a jelentősége annak, amit Önök tesznek a magyar és a zsidó sorsközösség kifejezésére, és a gyökerek megtartására a fiatalok között is. Kérem, ne hagyják soha abba!"
2008. március 6-án" 

Fotók erről itt:
25.03.2008. A Magyar Köztársaság elnökének látogatása a cfáti Emlékmúzeumban

***

"...Másik élményem, amikor Izraelben az egykor makói zsidók közössége...

...amelyet már fiatalok tartanak fenn, testvérileg üdvözölt. Idén március 14-ei székelyföldi utam után gratulációt az Erdélyből elszármazott zsidók küldtek Izraelből..."

További fotók erről itt:
A MAKÓI ZSIDÓ VILÁGSZÖVETSÉG & SÓLYOM LÁSZLÓ

..."Még fontosabbak az itthoniak érzelmei. A könyvben idézett vélemények sokfélék: a szeretettől az elutasításig, s ismerősi körben magam is minden árnyalatot tapasztaltam – az identitás kérdésére sokféle válasz létezik. Rendhagyó módon két másik könyvre utalva fejezném be a „Hágár országában” keltette gondolatokat . Tényleg gyakran eszembe jutott mindkettő, miközben ezt a könyvet olvastam. Az egyik az Ariadne Csoport kiadványa, a címe Különbéke. Embermentők és túlélők beszélgetéseit tartalmazza a holokausztról. Én a módszert és a hozzáállást – a gyengéd, de feltétlen őszinteségében mégis katartikus erejű személyes párbeszédet – találom különösen megszívlelendőnek. A szereplők a múlt szövevényének együttes kibogozására vállalkoztak. Innen a csoport neve, mert Ariadne fonala az, amely segít kijutni a labirintusból. A bevezetőt idézem: „Ez az a fonál, amelynek mentén bejuthatunk a múltba, a mélybe, a sötétbe, úgy, hogy nem kell félnünk attól, kijutunk-e vagy sem.” A másik a matematika-történész Tóth Imre több kötete is, amelyekben vagy interjúként, vagy a függelékben közölt hosszú önéletrajzában annyit elmond a zsidó-magyar viszonyról az utóbbi évszázadban Szatmárban, Budapesten és Bukarestben, mint senki más. Teszi ezt nagyon differenciáltan, kíméletlen élességgel és mégis szeretetteljesen – azzal a kettős tulajdonsággal, amelyet a Hágár eredeti kiadója, a Diaszpóra Múzeum igazgatója a bevándorolt magyar zsidóság legjobb tulajdonságának tart. Én pedig hadd tegyem hozzá Tóth Imrét, a geometria tudósát a könyvben szereplő kiválóságok névsorához."

Megjelent a Szombat.org - Zsidó kultúrális folyóirat 2009. április 27.-i számában

***

Hágár országa – (tan)könyv a magyarországi zsidóságról

A könyv szerint, 2 ezer éve itt vannak a zsidók. Sőt! Szerintük ők előbb jöttek ide, mint a magyarok! (Így formálnának jogot országunkra, akár csak Palesztínára)

Ezt az ismertetőt is változtatás nélkül  közöljük, viszont a lényeges részeket, vagyis azokat a sorokat melyek alapján a zsidók jogot akarnának az országunkra, akárcsak Palesztínára, - ezt is pirossal kiemeljük, a rend kedvéért.

"Kulcsár László könyvbemutatója ♦ Az ismeretek terjesztését és a megértést egyaránt szolgálja az Antall József Alapítvány és a Kossuth Kiadó összefogásával megjelent, olvasmányos lexikonként is említhető, jó háromszáz oldalas, albumformátumú, képekben gazdag kötet, a «Hágár országa». A magyarországi zsidó közösségről, történelméről, kulturájáról szóló, korántsem teljes válogatás szerkesztője, Szalai Anna mértékadó igényességgel merített az izraeli Zsidó Diaszpóra Múzeum gazdag anyagából (is), hogy végül szerfölött sok ismeretet kínáljon föl a kötet tanulmányozójának.

Szándékkal nem az "olvasó", hanem a – véleménye szerint idevalóbb – "tanulmányozó" szót használja a könyvről beszámoló krónikás. Tanulmányozható, tanulmányozandó az a példaértékű igyekezet, amellyel a zsidóság – azonosságának a megőrzése mellett – kezdettől arra törekedett, hogy hasznára váljék a többségi magyarságnak, egyszerre maradjon meg zsidónak és legyen magyar is.

Évezredek távolában gyökerező, különösen gazdag hagyományokkal, kultrúrával, fölhalmozódott és a hányattatások ellenére is megőrzött tudáskinccsel érkeztek a zsidók Pannóniába, mintegy 900 esztendővel azelőtt, hogy a magyarok dicső elei meghódították volna a Kárpátok koszorúzta medencét. A hódító rómaiak rabszolgáiként éltek itt, és a Római Birodalom bukása után a népvándorlás el is sodorta őket messzibb tájakra. Megfogható emlékeik között említendő egy zsidó családnak az Aquincumban föllelt síremléke...

Haraszti Györgynek "A Kárpát-mecencei zsidóság rövid története a kezdetektől a középkori magyar állam bukásáig" című tanulmányából tudható, hogy "...a hét magyar törzs mellett három kabar–kazár törzs is részt vett a honfoglalásban, és néhányan közülük (e törzsekből) korábban fölvehették a zsidó hitet. Talán ezeknek a kabaroknak az emlékét őrzi az a héber betűs, honfoglalás kori gyűrű, amelyet a Pécs melletti Ellenden találtak. A nomadizáló pogány magyarok már korábban is kapcsolatba kerülhettek a Fekete-tenger partjainál és a Krím félszigeten élő karaita zsdókkal..."

Nem szeretnénk idézetekből összerakni e könyvismertetőt, pusztán ízlelítőt kívántunk adni ezzel a pár sorral abból a szép és érdekes munkából, amivel a tudós magyar és külföldi szerzők, mindenekelőtt izraeli szakértők, hiteles forrásokból merítve, gazdagítják a kötet tanulmányozóinak ismereteit. Az eredetileg angolul megjelent «Hágár országa» a zsidóság pannnóniai, magyarországi történetén (egészen a második viiágháború utáni időszakig) túl taglalja e nép sajátosan szép, sok tekintetben példára serkentő közösségi életét, kultúráját, vallási szokásait, szellemiségét. Elkötelezettségét a tudományok ápolása, gazdagítása, a gazdasági élet élénkítése, az újító gondolatok és cselekedetek iránt. Példamutató magyarságát (hasonlóan katolikusokhoz, reformátusokhoz, evangélikusokhoz - pusztán a nagy vallások híveit említvén) és önfeláldozását akkor, amikor a haza veszélyben volt (1948/49-i szabadságharc, első világháború).

A kedves olvasónak minden bizonnyal szöget üt fejébe a könyv címe: «Hágár országa». Nyelvészetileg rövid a megfejtés: az újhéberben ekként nevezik Magyarországot, és ebből származik a "hagri" magyar szó is. Bővebben kifejtve: a diaszpórában, a szétszóratásban élt zsidóság nevezte el így a Kárpát-medencében elterülő országot azon szokás szerint, hogy a népek nevét a hangzásbeli hasonlóság alapján ószövetségi személynévhez kapcsolták. A sok nyelvben Hungáriának mondott Magyarország Ábrahám első gyermekének, Izmael anyja, Hágár nevéhez állt a legközelebb, ekként lett Hungáriából Hágár. Ráadásul Hágár országa a zsidóknak a béke szigete is volt az századokkal ezelőtti vallási türelem jegyében. Ez a már-már eszményinek látszó együttélés is taglaltatik a «Hágár országa» című kötetben, elemezvén a zsidók egyenjogúsításának társadalmi előnyeit, nem elhallgatva a zsidóság részéről megnyilvánuló hasonulási, asszimilációs törekvéseket sem, egyben megvilágítva, hogy a magyar–zsidó együttélés legtermékenyebb időszaka a 19. század és a 20. század első harmada volt. Ha valaha is követendő példát keresünk napjaink szerfölött gyászos belpolitikai viharai közepette, akkor mindenképpen az előbb említett mintegy másfél századot kellene alapnak tekinteni (kimetszve belőle az akkor is közönségre talált antiszemitizmust!), amelyre magyar és zsidó, magyar zsidó és zsidó magyar (kinek-kinek ízlése szerint) nyugodt lelkiismerettel építkezhet.

Napjaninkban, amikor a száz esztendővel ezelőtt született és a vészkorszakban mártírhalált halt Radnóti Miklósra emlékezünk, különösen időszerű legalább dióhéjban fölemlteni a magyar zsidó értelmiség elévülhetetlen érdemeit a (többi között) a magyar irodalom ápolásában, művelésében. Emlékezzünk a 19./20. század fordulójának nagy hatású irodalmi folyóiratára, a Kiss József szerkesztette A Hét-re; Kiss József korának legjelesebb zsidó költője volt. Lesznai Anna tervezte Ady Endre "Ki látott engem? című kötetének remek címlapját. Sorolhatjuk a neveket: Szomory Dezső, Báró Hatvany Deutsch Sándor és fiai, Balázs Béla, Molnár Ferenc, Pap Károly (röpirat magyar-zsidó együttélésről!), Déry Tibor, Sárközi György, Szerb Antal, Bálint György, Rejtő Jenő, Kertész Imre... És a színészóriások! Nagy Endre, a kabaré megteremtője, Feld Zsigmond, a magyar nyelvű modern színjátszás megalapítója, Bárdos Artúr, Hevesi Sándor, Lakner bácsi (gyermekszínház, benne Ruttkay Évával), Radó Sándor, Komlóssy Emma...

E nevek jó része már egy másik korszakot idéz, a múlt század legnagyobb magyar zsidó – magyar és zsidó! – tragédiáját, a vészkorszakot, a holokausztot, azokat a hónapokat, amikor a hivatalos Magyarország önként szolgáltatta ki jó 600 ezer állampolgárát a haláltáborok és krematóriumok üzemeltetőinek, a Don-kanyari pokolnak, ahol nem válogatott a halálosztó, és ahol az aknaszedésre kivezényelt és éheztetett munkaszolgálatosok "választhattak": vagy a szadista keretlegények és m. kir. honvédség egyenruháját viselő kíméletlen parancsnokaik, vagy a "megváltó" tüzérségi össztűz meg a taposóakna.

Végezetül röviden tegyünk említést a «Hágár országa» legkényesebb és mindeddig gyakorlatilag feldolgozatlan témát röviden taglaló fejezetéről. Kovács András és Andor Eszter tanulmánya (Zsidók a második világháború utáni Magyarországon) mindenképpen megérdemelmé a folytatást egy sokrétű elemzés formájában.

Engedtessék meg a «Hágár országa» (teljességre korántsem törekvő) ismertetőjének, hogy jó szívvel és lelkiismerettel ajánlja elolvasásra, tanulmányozásra ezt a maga nemében egyedülálló kötetet, amely éppen tárgyilagosságával és a tények fölmutatásával segíti (meg)érteni, megértetni azt, amit manapság oly sokan (sajnos, még az iskolai végzettség alapján értelmiséginek nevezhetők egy része is) nem tudnak, nem akarnak megismerni, mert magával sodorja őket az aktuálpolitika lavinája a beláthatatlan mélységbe." 

Megjelent: Infovilág.hu 2009.05.09.

Bajnai & Sólyom - azért jól megvannak egymással...

***

Összeállította: Fort András - Szabad Riport Tudósító Iroda