Az írás alapkoncepciója, hogy a magyar honpolgárok és kisvállalkozók vérén élősködve szétkeresik magukat a bankok. Róna szerint vagy tényleg ilyen jó a helyzet, vagy a bankok halogatják hitelportfóliójuk siralmas állapotának beismerését. Róna megállapítja, hogy "a bankok jövedelmezősége és tőkeellátottsága sürgős tisztázásra szorul, mert a tőkehiányon kívül nehéz magyarázatot találni a hitelezés befagyasztására." Hozzáteszi, a hiányzó tőkét nem az egyoldalú szerződésmódosítások fenntartásával kell pótolni.

**************
Kétség kívül még mindig magas a magyar bankok profitabilitása, a számok nem hazudnak, ráadásul a működési (céltartalékképzés előtti) profitok szinte száguldanak. Ugyanakkor erősen aszimmetrikus a profitabilitás. Miközben vannak veszteséges, illetve nullszaldós bankok, vannak jó nyereséggel működők is. A profit szignifikáns része az

OTP-nél

csapódik ki, pusztán azért mert az a legjobb bank Magyarországon (nem ügyfél, hanem stratégiai szempontból). Ha a profitabilitást csökkenteni akarjuk, megnő az esélye annak, hogy tömegesen lesznek veszteséges bankok, s egyedi szinten lehetnek problémák. Ha egyik banknak 16%-os lenne a tőkemegfelelése, a másiknak meg 0%, akkor az átlag 8%, de attól még nem lenne minden rendben.

Nem a profit a legnagyobb kérdés, hanem a tőke. A megfelelő tőkeellátottság nélkül nem működőképes a bankrendszer. Hogy az új hitelezés egyáltalán megmaradjon, ahhoz növekvő tőke kell a korábbinál magasabb gyakorlati tőkekövetelmény miatt. A veszteség bankok a csökkenő tőke miatt elvileg kevesebb hitelt tarthatnak. Ekkor vagy pótolja a külföldi tulajdonos a hiányzó tőkét, vagy el kell kezdeni kiszórni a teljesítő hiteleket, bedönteni a magyar vállalkozásokat. Bár jogosan tűnik az az elvárás, hogy a külföldi tulajdonos minden körülmények között pótolja a tőkét (számos tőkeemelés történt a hazai kereskedelmi bankoknál), de veszteséges vagy nullszaldós üzletbe ki rak pénzt. Senki, inkább hagyja otthon, vagy viszi más olyan országba, ahol a nullánál magasabb jövedelmezőséget tud biztosítani. Maximum annyit ad, hogy a romokat el lehessen vele takarítani, s eközben a 150%-os hitel/betét mutató 100%-osra való csökkentését tűzi ki célul. El lehet várni a bankrendszertől és ki lehet dolgozni az erre szolgáló kényszerszabályokat az alacsonyabb jövedelmezőségét, csak akkor ne csodálkozzunk, hogy ha a válságból való kilábolásban nem segítenek a külföldi tulajdonú magyar bankok. Ha a magyar bankrendszer nem mutat fel kockázatokkal súlyozott jövedelmezőséget vagy legalább ennek esélyét, akkor ebből nem lesz segítség. A magyar bankrendszer tragédiája ugyanaz, mint az országé csak ez 7-8 évig nem látszott. Magyarország hosszú évek óta a magas jegybanki alapkamat és a magas kötvényhozamok formájában óriási védelmi pénzeket kínál a külföldi befektetőknek. Hogyan várhatjuk el, hogy miközben az állam ünnepli, hogy végre kap a piacról is hitelt, a külföldi bankok a tűzoltó projekteken túl ne legyenek tekintettel a megtérülésekre, s továbbra is a magyar állam hitelfelára alatt finanszírozzanak hazai vállalkozásokat.

Ne felejtsük el, ha a gazdaság állapota javul a régióban véget fog érni a hitelstop. A bankok elkezdenek hitelezni. Ugyanakkor a források korlátlansága megszűnik, egy regionális nagybank a korlátos hitelét ott nyújtja, ahol kockázatokkal korrigálva magasabb megtérülése van. Mindenki felteheti magának a kérdést, hogy magasabb profitot kell-e nyújtania egy magyar hitelnek, mint egy csehnek vagy egy szlováknak. A bankárok érzik a különbséget és differenciálnak. S a döntésük akár fájdalmas is lehet.

Róna szerint a hiányzó tőkét nem az egyoldalú szerződésmódosítások fenntartásával kell pótolni. Szerintünk, a több vállalati hitelhez több tőke kell, amihez viszont nem árt a profitabilitás. Profitabilitást pedig csak az ügyfelek tudnak biztosítani, nem élhet mindenki abból, hogy tanulmányokat ír a BKV-nak. Az élet természetesen kicsit más, hiszen nem fog elrohanni a tulajdonos az országból, hiszen nem tud, s mindent megtesz, hogy az értéket megtartsa, ugyanakkor, ha nem biztosított hosszú távon a megfelelő megtérülés, akkor könnyen parkolópályára kerülhetünk. Sajnos itt is ki kell fizetni a védelmi pénzt.

"A bankok jövedelmezősége és tőkeellátottsága sürgős tisztázásra szorul". Valóban, jelenleg nem sokan látnak bele a bankok működésébe. Senki sem tudja, hogy valójában milyen a portfólió minősége, s a prolongációk az ügyfelek életbe tartását, vagy a probléma eltolását szolgálják. Szerencsére a sürgős tisztázás nem a politikusok feladata, létezik egy olyan kiadvány, hogy Stabilitási jelentés, amelynek mögöttes munkája pont ezt a célt szolgálja. A stabilitási jelentés mondanivalója egyébként már kiszivárgott, a jegybank 13-15%-os NPL (nem teljesítő hitelek) rátára számít 2010 elejére, amelyet a magyar bankrendszer - köszönhetően jó tőke és profithelyzetének - el tud viselni.

A banküzem kockázatos. A valós kockázatokat jól jelzi a mostani válság is. A korábbi vaskos profitok mintegy kompenzációjaként megérdemelne egy nagyon rossz évet a bankrendszer. A most romló portfólió az az előző évek nyereségeinek ellentételezése. Az idei jó profitabilitás egy új korszak átmenetét képezi, érdemes különválasztani a korábbi évektől. Még senki nem tudja, hogy milyen mélyek lesznek a hitelportfólió gazdasági válság okozta sebei, s nem árt egy kis túlbiztosítás, s a bankrendszer jelenleg ezt csinálja.

Ha nincs túlbiztosítás és a jövőkép csak egy picivel is rosszabb a vártnál, a tőke és profit nélkül a maradt bankok két utat választhatnak, vagy csalnak, és nem mutatják ki a veszteségeiket, s így előbb-utóbb betétesek pénze kerül veszélybe, vagy azonnal bedobják a törülközőt, majd jön az állam és segít, ha tud. A külföldi tulajdonos segítési készsége alacsonyabb egy olyan országban, ahol már nem terem számára babér, erősen korlátozott. Amíg rendszerszinten van profit, addig a betétesek pénze is biztonságban van, számíthatunk tőkére, így hitelre is. Az egész banki ördögszekeret sajnos a profit tartja életben.

A profitnak nem csak a nominális mennyisége számít, hanem a minősége. A befektetők valahogy mindig érezték, hogy 1 eurónak megfelelő magyar banki profit, nem egyenértékű 1 euró osztrák banki profittal. A tények magukért beszélnek. A válság előtt az

OTP

papírjai az egy részvényre jutó nyereség 10-12-szeresén forogtak, míg az ugyanazt a befektetői történetet kínáló Erstéé 15-18 szoroson. A mostani magyar banki profitok minősége finoman szólva is másodlagos. Egy olyan ország bankrendszerének profitja, amely IMF pénzen él, s amelynek gazdasága zuhan, mint a kő.

A bankok egyoldalú szerződésmódosításai ennek ellenére kétség kívül egy rendkívül komplex és fontos kérdéskört ölelnek fel. A trend a szakmai párbeszéden alapuló szabályozás felé mutat, politikusok és önjelölt szakértők részvétele ebben a játszmában korlátozott kell, hogy maradjon, bár a bankellenes retorika őszi felélénkülésére egyértelműen számítani kell. Hálás téma, nem kerül semmibe, úgyis a bankok a hibásak, s nem az a - szintén politikai üzenetekre alapozott - felelőtlen gazdaságpolitika, amelyet az elmúlt években folytattunk.

Az egyoldalú szerződésmódosításokat természetesen korlátozni kell, a magatartási kódexre egyértelműen szükség van. A fontos az, hogy a korlátozások után is profitábilis, életképes magyar bankrendszer alakuljon ki. Nem kell a bankrendszernek indokolatlanul magas profitot biztosítani, azonban olyan szabályozást és gazdaságpolitikát kell nyújtani, hogy kiszámítható legyen a banki jövőkép. A bankok egyet tudhatnak; a válság előbb utóbb véget ér, s ha újra megy a szekér, akkor az ügyfelek emlékezni fognak a nehéz pillanatokra is. Amelyik bank korrekt maradt az ügyfeleihez, az válság nyertese lehet, aki nem, attól elmegy, aki menni tud.

Még valami. Visszaolvasva az írást nagyon úgy tűnik, hogy védeni akarom a bankokat. Pedig nekem is van devizahitelem, én is kaptam egyoldalú szerződésmódosítást, s remélem nagyot csuklott a hitelfolyósító bank vezetője, amikor az első féléves eredményt látva rá gondoltam. Amit írtam, az csak arra szolgál, hogy megmutassa, az igazságnak sok oldala van, s a bankrendszer működésének a fenntartása felülírja a többi oldal igazságát. Veszettül ki vagyunk szolgáltatva. A 90-es évek közepén azért adtuk el pontom áron a teljes bankrendszert, hogy legyen egy működőképes pénzügyi finanszírozási rendszerünk. Az akkori eladással az ablakon kidobott sok milliárd forintot nem hozhatjuk vissza, azonban a pozitív hatását, a működőképes bankrendszert még megtarthatjuk, s erre minden esély megvan, még akkor is, ha minden politikai párt oldaláról az ősszel kétség kívül erősödni fog a bankellenes retorika.

Bán Zoltán Portfolio.hu

 Kapcsolódó:Itt a bankok feketelistája! A háború ősszel indul + videó

Súgó Még nincs hozzászólás.

Frissítés

Csak regisztrált felhasználók írhatnak hozzászólást.