| Történelmünk: XX.század : Megdöbbentő levél Antall Józsefhez izraelita cimborájától: "a demokrácia a zsidóknak nem elég, többletjogokat akarunk" |
Megdöbbentő levél Antall Józsefhez izraelita cimborájától: "a demokrácia a zsidóknak nem elég, többletjogokat akarunk"
A sunyi zsidó
Emlékeztetőül: most 20 éve, az akkor 57 éves "tanár úr" a nemzeti kerekasztal tárgyalásokon részt vevő MDF tárgyalódelegációnak általában még csak a második széksorában kapott helyet, de azért ült ott, hogy súgjon az első székből vitázóknak. Hogy aztán gyorsan a megújuló ország legfontosabb választott tisztségébe kerüljön... Tizenéves korától készült rá – karizmatikus céltudatossággal. Ezt már ismerősei, önéletrajzírói és a seggnyalói teszik hozzá. Alább cikkünk tárgyának dokumentuma.
Antallról kétségkívül sokat lehetne írni, neve egyenértékűvé vált a magyar jobboldaliság és hazafiság elárulásával. Az MDF 1990-ben még azt hirdettette, hogy „továrisi konyec”. Aztán hagyta, sőt, nem túlzás egy miniszterelnöki posztra 15 éves korától készülő egyénről ezt állítani: elősegítette az egykori vörös-zsidó bárók milliomos nagytőkéssé való átvedlését az állami vagyon ellopása útján.
Minket azonban most nem ez érdekel, bár - ha egyszer sikerül összegyűjteni és megírni az anyagot – a képzeletbeli „Rendszerváltás titkos dossziéi” című műben, a „hazánk elárulása és zsidó kézre játszása” fejezetében Antallról több száz oldalt, ha nem több ezret lehetne írni. Nem pozitív hangnemben – tegyük hozzá.
Szerkesztőségünkbe eljutott egy levél, melyet a zsidó Tom Lantos, a magyarság ellenében még Ceausecuval, a kommunista ördöggel is szövetkező amerikai cionista kongresszusi képviselő és Antall József váltott. Bár a miniszterelnök válaszát (még?) nem ismerjük, az alábbi dokumentumokból kiderül, a levélváltás előzménye egy amerikai beszélgetés, aminek apropóján Lantos egyáltalán nem meglepő módon a magyarországi zsidóság kivételezett helyzetének eléréséért lobbizik Antallnál. Érdemes megfigyelni, hogy a megfogalmazásban nyoma sincs a diplomatikus magázásnak, önözésnek, a bensőséges hangulatú levélben Antallhoz úgy szól a héber, mint régi cimborájához. Valószínűleg azok is voltak a később Orbán Viktorral a Jobbik és a Magyar Gárda ellen uszító, hazudozó figurával.
„Levelemmel szeretnék visszatérni javaslatainkra” - kezdi a magyargyűlölő zsidó, pár sorral később, pedig ki is derül, milyen "javaslatokról" (inkább utasításokról) is van szó. „Szeretném, ha a választások után megtalálnátok azt a minél átfogóbb magyar szervezetet” - és az utóbbi húsz év tükrében már tudjuk értelmezni, mit jelent, ha egy amerikai zsidó azt mondja egy magyar politikusnak: szeretném. Magyarán: parancsolja. A levélben az amerikai Congressional Human Rights Caucus nevű zsidóvédő szervezetről van szó, amihez hasonlítani kéne egy magyar zsidófajvédő szervezetnek, ezt kell Antallnak létrehoznia. Lantos Tomi meg is jegyzi, hogy két ilyen szervezet közötti együttműködés „sokat segítene abban, hogy Magyarország várható új, felvilágosult és progresszív politikája kellőképpen ismertté váljon Amerikában”. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy ellenkező esetben csak negatív kontextusban említődik meg hazánk az USA-ban (mint tudjuk, a zsidó akkor is csahol, ha a kisujjunkat nyújtjuk neki, és a karunk sem elégíti ki, ennél fogva Antallékat, mint megvetett szolgákat azután is fasisztázták, hogy minden kívánságot teljesítettek).
Emlékezzünk csak a jenki (és izraeli) nagykövetek mennyire örültek az SZDSZ sikerének, hányszor sajnálkoztak a hazai „rasszizmus miatt” magyarán hány és hány alkalommal befolyásolták, manipulálták a hazai és az amerikai közvéleményt. Ennek tükrében állíthatjuk: Antallt a zsidó jól átverte. Meg is érdemelte, igaz, mi, magyar állampolgárok kevésbé.
A következőkben érdemes hosszabban idézni a két antimagyar jó barát levelezéséből. Íme: „Nagyon egyetértek veled abban, hogy közös felelősségünk, hogy a magyar zsidóság helyzetének oly súlyos, komor történelmi terhére egy új kibontakozás, kölcsönös megismerés és közös építés alapjait rakjuk le. Egy, az amerikai zsidóság és Izrael bevonásával létrehozott program ifjúsági csoportok tanulmányútjaira a magjánál kezdené a még meglévő sötétséget eloszlatni. Ez annál hasznosabb lenne, mert az előítéletek, bizalmatlanság, kölcsönös gyanakvás első gyökere a tudatlanság, egymás nem ismerése. Abban sincs közöttünk nézeteltérés, hogy a magyar zsidóság tragédiáját és az ellenük elkövetett bűnöket nem kisebbíti annak a mérhetetlen szenvedésnek a felismerése amit a háború, a szovjet megszállás és a sztálinizmus hozott az egész magyar népre”.
Az azóta eltelt időben sokan próbálták már cáfolni a Rózsadombi paktum néven elhíresült megállapodás létét, egyszerű összeesküvés-elméletnek titulálva azt. Kétségtelen, semmilyen hiteles dokumentum, bizonyíték nincs annak megtörténtére. Valószínűleg nem is volt rá szükség. Ám az élet és a tárgyalt levél felérnek egy rózsadombi paktummal, amely a pletyka szerint a magyar nép jogainak, tulajdonának semmibevételét, a komcsik átmentését, a zsidók kiváltságainak biztosítását írta elő.
"Pusztán a demokrácia a zsidó kisebbségnek nem elég"
Nos, nemzettestvéreim, itt van feketén-fehéren, a fenti idézet sötéttel kiemelt részében, ezt írja a zsidó: le vagytok ti szarva minden negyven évnyi szenvedésetekkel, '56-al, elnyomásotokkal, magyarirtásotokkal együtt, a zsidók szenvedései felülmúlhatatlanok. A levélből egyértelműen kiderül: Antall és Tom Lantos ebben (is) egyetértett. Az utóbbi húsz év pedig megmutatta, hogy az ifjúság „nevelése”, azaz az agyak átmosása hova vezette hazánkat. Ám folytassuk csak tovább az olvasást. A kommunista diktatúrából épp csak kilépő, a demokráciával ismerkedő magyarok első miniszterelnökét eképpen „világosítja fel” a magyargyűlölő Jordán-pozitív: „Pusztán a demokrácia azonban a kisebbségnek, így a zsidó kisebbségnek sem elég. Szüksége van a többség aktív támogatására, megértésére, megelőző figyelmességére.” Ekkoriban a kommunisták által csődbe vitt Magyarország lakossága épp a rohamosan növekvő munkanélküliséggel, az elszegényedéssel ismerkedett. Tényleg, mi fontosabb lehet a kommunizmusban is tipikusan vezető pozíciókat betöltő, magyarellenes bűntettek sokaságáért felelős zsidókkal szembeni tolerancia tanúsításánál egy ilyen helyzetben? Tom Lantos számára nyilván semmi, de egy magát nemzeti érzelműnek valló, papíron magyar miniszterelnök számára?
„Kettőnk kézszorítása egy ilyen magyar társadalom iránti elkötelezettségünk pecsétje ” - kezd búcsúzni a zsidó, majd hozzáteszi: „Anette nevében is üdvözöllek”.
Nos, mindenki számára világos, hogy a levél több, mint egy történelmi dokumentum. Gyakorlatilag elég egy Antall-ellenes rövidebb vádirat összeállításához. A Rózsadombi Paktumként közismert "dokumentum" szerint, a '89 utáni új rend majdani képviselői többek közt arra is kötelezettséget vállaltak, hogy nem bolygatják a kommunista terror ideje alatt elkövetett bűnöket és azok felelőseit, illetve kötelezik magukat, hogy a zsidóknak kinyalják az ülepét. Most sarkosan fogalmaztam, de nagyjából ez a lényege. Az említett budai titkos megállapodás létrejöttét sokan próbálták cáfolni, megtörténtét azonban még, ismételjük senkinek sem sikerült hitelt érdemlően bizonyítania. Az említett kétes iromány két pontja is (az általam ismert változat húsz pontjából) foglalkozik a zsidósággal. A 11. és a 20. pontok alatt a régi-új rend képviselői kötelezik magukat, hogy minden zsidóellenes nyilatkozatot üldöznek, megmozdulást és szervezkedést megbüntetnek, valamint Magyarország teljes mértékben kárpótolja a zsidóságot, a második világháború során állítólagosan bekövetkezett veszteségeiért, noha már a kommunizmus idején is történt zsidókárpótlás.
A magyarellenesség pecsétje: egy kézfogás
Az Antallnak címzett és Tom Lantos zsidóbűnöző által jegyzett levél tanúsága szerint, ha nem is egy titkos paktumban, de a zsidóság kivételezett helyzetét már a rendszerváltás hajnalán elkezdték kidolgozni a metszettek, és ebben hű társra leltek – a levél által most már bizonyítottan – magyarországi parlamenti politikusokban, magában a miniszterelnökben is.
Érdekes a levél keltezése is: 1990. február 7-én íródott, akkor, amikor Magyarországot épp a Dunagate-botrány tartotta lázban és készülődött az első, állítólag szabad választásokra. Sokak előtt világos volt, hogy Antall József lesz a miniszterelnök. Nos, a fentiek fényében túlzás nélkül állíthatjuk: a héber nem véletlenül kopogtatott Jóska barátjánál és bizony megértésre talált nála. (Ugyancsak ebben az időszakban, 1990. februárjában, Soros György a magyarországi politikai vezetők és leendő pénzügyérek számára szervez Londonban egy találkozót, melynek témája: magyar adóssághiány lehetséges kezelési módja. Míg Lantos a zsidóság kiváltságos helyzetének eléréséért lobbizik Antallnál - nem kevés sikerrel -, ezzel egyidőben Soros pedig eléri, hogy a magyarok továbbra is törlesszék a komcsik által felvett államadósságot - ellentétben a lengyelekkel, akik igen helyesen megtagadták azt, mondván, nemzetük nem adott felhatalmazást a vörösöknek országuk eladósítására. Ha valaki elhiszi, hogy a két tetűhintás: Soros és Lantos nem egyeztetett egymással ezekben az időkben, az megérdemli. Erről bővebben ITT olvashat)
Kérdés: mikor fognak a hazai parlamenti pártok elszámolni az úgynevezett Antall-örökséggel kapcsolatban? Miből is áll ez az örökség tulajdonképp? Tán csak nem a Tom Lantos és Antall József közötti kézfogás írja ma is a hazánk sorsát?
Mivel a fenti kérdésekre, épp úgy mint a rendszerváltásnak hazudott átvedlés korszakáról, valamint az első "szabadon választott" (valójában csak a nemzetköziek által engedélyezett, felülről szervezett pártok rúghattak labdába) miniszterelnökről mai napig csak részben derült ki, hogy mily mértékben és kikkel működött együtt hazánk gyarmatosításában, valamint mivel Antall József személyét a honi hivatalos közbeszéd szent tehénként kezeli, s már a judeobolsevikok számára is pozitív hivatkozási alap lett, a Kuruc.info elindítja a „húsz év hazugság” fedőnevű tényfeltáró akcióját.
Kérjük, hogy azok a személyek, akik 1988-tól 1992-ig Antall József környezetében, vagy valamely ellenzéki párt, esetleg az állampárt felső vezetésében vagy annak közelében tartózkodtak, illetve birtokukban van bármely olyan dokumentum, mely – még ha csak részlegesen is -, de hazánk ellen tevékenykedő politikusok tetteiről számol be, vagy akár csak szem- és fültanúja volt gyanús eseményeknek akkoriban, kérjük írjon a wahrheitgeyer88 csiga gmail.com címre! (Fontos tudni: az említett emailcímre elküldött anyagokat, azok feladóinak adatait bizalmasan kezeljük. Kérjük írják meg előre, hogy nevük közölhető-e, ha nincs erre vonatkozó megjegyzés, akkor nem tesszük közzé azokat. Az említett internetes postafiók csak leveleket fogad, válaszra innen senki ne számítson – biztonsági okokból.) Derítsük ki együtt, hogy kik a főbűnösök és tárjuk a nyilvánosság elé szennyes múltjukat, jelenüket! Köszönettel, kitartás!
(Florian Geyer, Kuruc.info)
Kik is ők?
Ifj. dr. Bárd Károly: Antall-kormány államtitkára
Apja: dr. Bárd Károly ÁVH-s tiszt
Simor András: Magyar Nemzeti Bank elnöke
Apja: Simor János építőipari-miniszter helyettes a Kádár-rendszerben
Elbert Gábor: korábbi sport államtitkár, MLSZ főtitkár
Apja: Elbert György rendszerváltásig a Sporthivatal belügyi összekötője
Vásárhelyi Mária: szociológus ("nemzetgyűlölő") Vásárhelyi Júlia, Vásárhelyi István: az Állami Vagyonkezelő ügyvezető igazgatója
Apjuk: Vásárhelyi Miklós, a Soros Alapítvány helytartója
Borsi László ingatlanszakértő; korábban államtitkár a Gyurcsány-kormány Fészekrakó Programjában
Apja: dr. Borsi Emil a rosszemlékű egykori Pártfőiskola igazgatója
Földes György: MTA Politikatörténeti Intézet igazga tója
Apja: Földes László, a Kádár-rendszer belügyminiszter helyettese, a Munkásőrség alapítója, állítólag '56-ban ő lövetett az FVM tetejéről
Ifj. Apró Antal korábbi titkosszolgálati vezető
Testvére: Apró Piroska, Dobrev Klára mamája. Vején (Gyurcsány Ferenc) keresztül naponta részese az országban történteknek.
Niklai Ákos: Magyar Turizmus RT igazgatója
Apósa: Fekete János a Magyar Nemzeti Bank örökös alelnöke, a nemzet megnyomorítója
Ungár Klára: SZDSZ képviselő
Apja: Ungár Lajos katonai elhárító, munkásőr parancsnok, hosszú éveken keresztül a MAZSIHSZ alkalmazottja
Schmidt Mária: A MAZSIHISZ pénzén korábban a jeruzsálemi egyetem hallgatója, ma a Terror Háza Múzeum igazgatója, Ungár Klára sógornője, Ungár Lajos menye, aki aTerror Házában a szégyenfalra nem volt hajlandó engedélyezni apósa fényképének kitételét
Havas Szófia: MSZP képviselő, 56-os forradalom tagadója
Nagybátyja: Horn Gyula a pufajkás miniszterelnök
Király Júlia: Magyar Nemzeti Bank elnökhelyettes
Apja: Király István országgyűlési képviselő a Kádár-rendszerben
Bauer Tamás: volt SZDSZ képviselő, korábban MSZMP tag, az utóbbi időben Gyurcsány Ferencnek tanácsokat ad
Apja: dr. Bauer Miklós, ÁVH-s tiszt
Anyja: Bauer Miklósné ÁVH-s tiszt
Pető Iván: SZDSZ parlamenti képviselő, ál-rendszerváltó
Apja: Pető László ÁVH-s tiszt, munkásőr parancsnok
Anyja: Pető Lászlóné ÁVH-s tiszt, munkásőr
Gerendás Péter: Herényi Károly MDF-képviselő veje
Apja: Gerendás Iván ÁVH-s százados
Zentai György: korábban rendőrtiszt, újabban menedzser iroda tulajdonos
Apja: Zentai Dénes ÁVH-s tiszt
Stumpf István: FIDESZ- kormány kancellária-minisztere, MSZMP delegáltként részt vett a kerekasztal tárgyalásokon
Apósa: dr. Horváth István ál-rendszerváltás előtti belügyminiszter
Keleti György: MSZP-s képviselő, korábban honvédelmi miniszter
Apja: Keleti Ferenc MDP kö zponti vezetőség adminisztratív osztályának vezetője a Rákosi-korszakban
Vajda Péter: ÁVH-s tiszt, majd ügynök, Szilvássy György titokminiszter sajtófőnöke volt
Szántó András: SYMA csarnok tulajdonosa
Apja: Szántó György ÁVH-s százados
Gadó János: Szombat c. lap főszerkesztője
Apja: Gadó György ügynökmúltja miatt kénytelen volt lemondani parlamenti képviselőségéről
Nagyapja: Gadó István '45 utáni katonai vérbíró
Drukker György energetikai biztos
Apja: Drukker Tibor, Könyvterjesztő Vállalat vezérigazgatója, majd a Cionista Szövetség elnöke
Anyja: Drukker Tiborné rendőr alezredes, BM útlevélosztály egykori teljhatalmú vezetője
Juszt László: az újságíró iskolát Bulgáriában végezte
Apja: dr. Juszt Lajos egészségügyi államtitkár a Kádár-rendszerben, rövid ideig beosztottja volt Medgyessy Péter (D-209) miniszterelnök
Eörsy Mátyás: ügyvéd
Apja: Eörsy Gyula Rákosi- és Kádár-rendszerben Igazságügy Minisztérium Kodifikációs Osztályának vezetője
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
