Az ország romba döntése sokak számára egy kecsegtető üzlettel kezdődött. A rendszerváltás hajnalán megindult ugyanis a „Gorenje-turizmus”. Sokan meggazdagodtak belőle, de fontos, hogy az így keletkezett forintjaikat ki is tudták menteni Ausztria zugbankjaiba. Ha akkor kiragadjuk Marjaiék kezéből a karmesteri pálcát, elszámoltatjuk Fekete János bankelnököt, akkor ma máshol tartanánk. Ez volt a magyar gazdaság egyik legnagyobb tragédiája, ráadásul ezzel a tudatosan megtervezett folyamattal becsapta a szellemileg amúgy is teljesen lebutított országot.

Már száz nap sincs hátra, választani fogunk. Élet vagy halál? Ez itt a kérdés! Mert egy új, immáron igazi rendszerváltással kell kezdenünk, semmit sem szabad továbbvinnünk az elmúlt húsz év gyakorlatából. Eddig kétszer szalasztottuk el a lehetőséget. Először ’90 és ’94, majd pedig ’98 és 2002 között. Mindkét időszakban megtehettük volna, hogy leszámolunk a nyakunkon ülő oligarchákkal, a kommunista múlttal és a mindent átszövő és átfonó ávós gyökerekkel, illetve annak késői változataival, amelyek befurakodtak napjaink titkosszolgálatába. De ne feledkezzünk meg a médiáról sem, amely azóta is nemzetellenes propaganda-hadjáratot folytat az összmagyarság ellen. Mi sem jellemzőbb, mint hogy Fásy Ádám – a legsötétebb nemzetellenes kampányt folytató ATV-n – el merte énekelni csapatával együtt újévi köszöntőként a székely himnuszt, mire azonnal rárontott a Népszava és a Vasárnapi Hírek. Ez ma Magyarország. Ezeket a lapokat és társaikat meg kell büntetnünk, ez nem mehet így tovább. Az első az lehetne, hogy a turulmadár előtt el kellene énekelniük ezeknek a nemzetietlen alakoknak az Árpád apánk ne féltsd ősi nemzeted… kezdetű dalt, amelyhez a kereszténységen viccelődő Boross, Bochkor, Hajós és Bakács szolgáltatná a zenét. Persze ezzel nem elégedhetünk meg. Fekete Jánoson már nem lehet behajtani az elherdált milliárdokat, a rossz hitelfelvételeket, de maradtak még elegen Békesik, Barthák, Surányik.

Tényleg, hova lett az ország aranykészlete? Kérdezem csak úgy Surányitól. A számonkérésben és az elszámoltatásban nem elégedhetünk meg a tettesek megnevezésével, elő kell adniuk az elrabolt nemzeti vagyont is. Sőt! Mára minden magyar állampolgárnak több mint kétmillió forintnyi adósságteher nyomja a vállát. Mondjuk ki végre, hogy fizessék meg azok ezt az adósságot, akik csinálták! Képzeljék el honfitársaim, mi lenne, ha az eltékozolt Andrássy úti paloták előtt egy-egy fára felhúzva, mint a középkorban, szégyenkosárban himbálóznának az ország kirablói? Gyurcsányok, Draskovicsok, Veressek, Oszkók, Simorok, Székely-gáborok, Hunvaldok, Bajnaik, Dem­szkyk… Elnézést, ha kifelejtettem valakit! De ez csak az Andrássy út egyik oldala. A másik oldalon a szégyenkosárban a szoclib médiamunkások hadára kell, hogy várjon a megszégyenítés. Avar, Dési, Vágó, Bolgár, Bánó, Németh Péter, Andrassew, Esterházy, Bitó, Vincze Mátyás, és persze mindenekelőtt Gréczy Zsolt mint blogíró. Folyamatosan gúnyt űztek és űznek a magyar nemzetből. Persze helyet kéne szorítanunk Paul Lendvainak mint az egyik legfőbb kórustagnak is, többek között miatta lettünk lesajnált kis állammá, és persze ott a helye a fára aggatott kosárban Vásárhelyi Máriának is, az értelmiségi árulók élén. És nem kaphatna támogatást a jövőben a saját nemzetét gyalázó 168 óra, de nem kaphatnának laptársai sem, mint például a Hócipő. Ideje lenne betiltani az olyan agymosó médiumokat, mint az RTL Klubot vagy a Tv2-t. Országrablók, közeledik az igazság pillanata, amikor benyújtjuk a számlát. Mindenért meg kell fizetnetek! És itt most álljunk meg egy szóra! Tisztelettel gondoljunk azokra a nemzettársainkra, akik már nem élhetik meg egy új, boldogabb Magyarország születését, mert e népnyúzók, az idegen érdekek kiszolgálói a halálba kergették őket. A bankok által öngyilkosságba hajszoltak, a Hajdú-Bét kárvallottjai kiáltanak igazságot Bajnaira! De mindenkit elő kell venni. Azokat is, akik hamis pályázatokból építettek wellnesshoteleket, a „brókerkedő” szerencsevadászokat, akik az állam pénzével bűvészkedtek, aztán a felügyelőbizottságok tagjait, akik megszavazták a milliárdok bűnös kifizetését. A rendőri vezetők sem maradhatnak ki a sorból, akiknek parancsára magyar embereket vertek. De a túlfizetett bankárok sem kerülhetik el sorsukat. Hamis játékot űztek, a világválság leple alá bújva facsarták ki a szuszt a hitelesekből. Kifosztották az egész társadalmat. Brutális mínuszból kell kezdenünk az ország újjáépítését, de együtt, összefogva, a nemzeti oldalnak sikerülni fog. A szoclibnek álcázott kommunizmus nem szedheti tovább az áldozatait!

Csak egyetlen kérdés nem hagy nyugodni: miért vártunk húsz évet, amikor kezdettől fogva tudtuk, hogy ezek a gonosztevők beépültek közénk? Itt két évtizeden át viseltek hadat ellenünk, látszólag fegyverek nélkül. De a megszülető magyar jogállam ellentámadást indít!
Nem is akármilyet!

(Magyar Hírlap)