Egy büntetõeljárás anatómiája

2008. május 27-én, a Budaörsi Városi Bíróság elnökhelyettese – dr. Liziczay Sándor bíró –, mintegy négy esztendõn át tartott tárgyalássorozat végén 12.B.65/2005/35 ügyiratszámon ítéletet hirdetett abban a perben, melyet a Fidesz Magyar Polgári Szövetség miniszterei, országgyûlési képviselõ és a velük szövetséges politikusok kezdeményeztek 2000-ben – és amely négy év nyomozati idõszak után, majd újabb négy év bírósági büntetõeljárást követõen a vádlottak felmentésével végzõdött. Az alaptalanul megvádolt személyek idõközben (egyebek mellett a büntetõeljárás hatálya miatt is) elvesztették a munkahelyüket, egészségük a mentális problémák miatt megromlott, mozgási szabadságukban korlátozottak voltak, és – hogy teljes legyen a politikusok diadala – az évekig húzódó, nem lohadó sajtókampány közepette „a véletlenszerûen kiválasztott alanyoknak” az adóhatósági ellenõrzéseket is végig kellett szenvedniük.

2000. december 19-én Keller László, a Magyar Szocialista Párt országgyûlési képviselõje a parlament ülésnapján interpellációs kérdést intézett Orbán Viktor miniszterelnökhöz illetve a kormányfõ személyén keresztül a magyar kormányhoz.

A szocialista képviselõ a Független Kisgazdapárt (FKGP) és a szélsõjobboldali mozgalmak kapcsolatára hívta fel ismételten a figyelmet, mint kifejtette: „- Azonnali vizsgálatot kell indítani annak felderítésére, hogy milyen kapcsolatban áll az FKGP-n keresztül a magyar kormánnyal a szélsõjobboldali szervezeteket támogató amerikai üzletember: Pákh Imre.” A képviselõ kifejtette: „- az, hogy ilyen nemzetbiztonsági kockázatot jelentõ kérdésben, már eddig is, nem indult vizsgálat, összefügghet azzal, hogy Demeter Ervin nemzetbiztonsági szolgálatokat irányító tárca nélküli miniszter édesapja részt vett a Hungarista Mozgalomban…”

 Válaszában a kormányfõ kijelentette: „– Nem ismeri a szocialista képviselõ által említett üzletembereket. El kellene döntenie az ellenzéknek, hogy felelõsségre vonható-e valaki a családtagjai miatt.” A viszontválasz során Keller László felmutatott egy olyan fényképet – az amerikai nyilas újságban, a Szittyakürt hasábjain valamint az angol nyelvû orgánum: a Spotlight-ban közzétett fotódokumentumot, amely 1999. októberében Orbán Viktor miniszterelnököt ábrázolja, aki a Magyar Parlament falai között fogadta az emigrációs és magyarországi személyekbõl összeállított hungarista küldöttség tagjait.

Az akkor még szabadelvû Magyar Hírlap a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata egykori vezetõjét is megszólaltatta, aki hangsúlyozta: „– Iratokkal és tanúkkal tudja bizonyítani, hogy az Orbán-kormány titkosszolgálati miniszterének apja, a közéletben ’Hajdú’ Demeter Dénes néven ismert személy (a MIÉP egykori pártigazgatója) aktív részvevõje volt a mozgalomnak, a hungarista szolgálatvezetõvel 1998. nyaráig szoros kapcsolatban állt, az illegális szervezet rajta keresztül látta el nemzetiszocialista propagandaanyagokkal a jobboldali pártokat.”

Dr. Torgyán József, az FKGP elnöke, a koalíciós kormány második embere nemigen tiltakozott, inkább igazolni igyekezett önmagát a Magyar Hírlap december 21-én közzétett nyilatkozatában. A politikus közölte: „– Az elõzõ ciklusban tett hivatalos amerikai látogatásai alkalmával minden esetben írásban jelentette be Nikolits István titkosszolgálati miniszternek azt, hogy õ és felesége, dr. Torgyán Józsefné Cseh Mária, találkozik Pákh Imrével, akit barátjának tekint. ’– Ha bármiféle nemzetbiztonsági kockázata van, akkor kérem azt közölni velem’ – mondotta dr. Torgyán, aki szerint akkor semmi ilyesmit nem közöltek vele.”

Nikolits István a napilap kérdésére határozottan cáfolta a kisgazdaminiszter kijelentését: „– Én ilyen iratot nem láttam. Amennyiben létezik ilyen, az a nemzetbiztonsági kabinet irattárában biztosan fellelhetõ.”

A miniszter, kiegészítve mondandóját, az alábbiakat látta fontosnak a nyilvánosság tudomására hozni: „– Pákh Imre nem az ukrán maffia tagja, hanem munkácsi születésû becsületes magyar család sarja. Tevékenységét nem lehet úgy beállítani, mintha az hungarista mozgalom lenne…” – (Torgyán dr., a nyilas emigrációban „Szédületes Szájnak” nevezett politikus ez utóbbi mondata az ügyvédi észjárást tükrözte, hiszen egyetlen személy tevékenységét valóban nem lehetséges mozgalomként feltüntetni, a büntetõeljárás során a bûnszövetséget is – tres faciunt collegium – legalább három ember esetében állapíthatják meg.)

A miniszterek vitájában csak a tényeket nem vették figyelembe: a fotódokumentumot, dr. Torgyán József és Cseh Mária levelét a Hungarista Hírszolgálat munkatársaihoz, továbbá teljesen figyelmen kívül hagyták a titkosszolgálati miniszter apjának levelét a Hungarista Mozgalom hírfõnökéhez – de a HMH Irattárából a nyilvánosság elé tárt dokumentum, a 24. Óra (Montréal-Brossard, Quebec, Canada) fõszerkesztõjének a szolgálatvezetõhöz eljuttatott feljegyzése meggyõzhette volna a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal munkatársait. A dokumentumból idézek: „– Te tudod, hogy a Pákh-családnak nagyobb üzleti vállalkozásai vannak otthon, s nem mindegy nekik, hogy kik vezetik a kormányt. Úgy gondolják, hogy a következõ választásokat Torgyánnak kell megnyerni ahhoz, hogy vállalkozásaik ne menjenek tönkre…”

Ez a montreali emlékeztetõ folytatása volt annak az ottawai megbeszélésnek, mikor az amerikai és kanadai hungarista vezetõk részvételével lezajlott megbeszélésen nyíltan felhívták a hírfõnök figyelmét arra, hogy a Magyarországon tevékenykedõ nemzetiszocialista akciócsoportok, a Hungarista Mozgalom, fokozza a Fidesz és a KDNP, de elsõsorban az FKGP támogatását, dr. Torgyán József pártját a lehetõ legelõnyösebb helyzetbe szükséges hozni 1998. tavaszára – hangzott el az utasítás Ottawában.

Az üzletemberek azt a véleményüket sem rejtették véka alá, miszerint ha a „Mozgalom” otthoni vezetõi ellenkeznek, akkor megvonják az akciócsoportok anyagi támogatását.

Keller László országgyûlési képviselõ felszólalását, még inkább a parlamenti munkáról tudósított orgánumok által közzétett híranyagokat bírósági eljárások követték. – Demeter Ervin apja, nem tagadottan fia, a titkosszolgálati miniszter védelmében is, elsõként a Magyar Hírlapot, majd a tv2 kereskedelmi televízió szerkesztõit jelentette fel a véleménye szerint személyiségi jogokat sértõ országgyûlési tudósításaik miatt.

A jobboldali kormánykoalíció számára sürgõs lehetett az ügy, hiszen az elhangzott interpellációt követõ 8 hét múltán a Pesti Központi Kerületi Bíróságon ítélet született. – Ahogy arról a Népszabadság 2001. február 20-i lapszámában olvashattunk: „A bíróságnak azt az elvi kérdést is tisztáznia kellett, hogy az Országgyûlés ülésérõl készült tudósítás esetén elmarasztalható-e a médium?”

A PKKB határozata egyaránt megdöbbentette az újságírókat és a jogtudósokat, hiszen a polgári perben elhangzott ítélet lényege szerint az objektív tudósítás is megvalósíthatta a bûncselekmény tényállását. Az ítélet indoklásában olvasható: a lap (egyidejûleg az RTL Klub és a tv2 helyszíni tudósításával) a szocialista képviselõt, illetve a mûködését 1998. tavaszán befejezett HMH egykori vezetõjét idézte.

A Népszabadság napilapban egy meg nem nevezett bírósági személy véleményét is idézték: „Lehetséges, hogy összhangba szükséges hozni a sajtó- és személyiségi jogi törvényeket…” 2001-ben az Orbán-kormány idején hivatalban volt ügyészek és bírósági alkalmazottak az „összhanggal” valamint az egyértelmû tanúvallomásokkal, tárgyi bizonyítékokkal nemigen foglalkoztak – a jogszolgáltatás gépezete erõsebbnek bizonyult az igazságszolgáltatásnál. Keller Lászlót még valamennyire megóvhatta a mentelmi jog, de a nyilvánvaló politikai perben szerepet vállalt tanúkra kegyetlenül lesújtott az ifjú-demokrata hatalom.

„ZÖLDHEGYI ERNÕ” ÉS A POLGÁRI SAJTÓ AKCIÓBAN

„Nagy bajban van a Magyar Szocialista Párt. Talán az eddigi legnagyobb válságát éli át a rendszerváltás óta. Érzi, hogy nem kerülhet vissza a hatalomba…” – olvasható a Magyar Demokrata hetilap (2001. február 21-i) 8. számában.

A nemzetinek és polgárinak (értsd: a kormánykoalíció pártsajtójának) nevezett színes újság természetesen nem az MSZP miatt aggódott, hanem a már említett parlamenti felszólalásban, majd a liberális és szocialista szellemiségû orgánumok ellen indított perek során körvonalazódott kérdések miatt, ti. „Milyen adatokat, információkat adott át Keller László részére a mûködését 1998. tavaszán befejezett Hungarista Mozgalom Hírszolgálata (HMH) utolsó vezetõje? Az Országgyûlés 2000. december 19-én lezajlott ülésnapján elhangzottakon kívül milyen morálisan terhelõ adatok jutottak az MSZP és az SZDSZ birtokába?”

A hetilap – ahogyan arra a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalban késõbb a Magyar Demokrata és a Fidesz MPSZ jogászai hivatkoztak – a „postaládában talált dokumentumok alapján” – tette közzé Zöldhegyi Ernõ: „Tamás szereti Lászlót” címû politikai vitairatát, melyben a szerzõ olyan dokumentumokat ismertetett, melyekhez nyilvánvalóan csak titkosszolgálati megfigyelések útján, esetleg a radikális szervezõdések összekötõjeként vagy a polgári titkosszolgálatokkal együttmûködve juthatott.

2001. március 15-én – ezúttal a csurkista Magyar Fórum oldalain – indult újabb támadás Keller László ellen, de a szerkesztõk és maga a szerzõ, a Fidesz-miniszter Demeter Ervin apja, már a polgári perben megszólaltatott tanúk lejáratására helyezte a hangsúlyt. Nyílt levélben fenyegette meg a Magyar Újságírók Országos Szövetségét (MÚOSZ), majd ismeretlen tettesek robbanóanyagot helyeztek el két olyan személy lakásának zárszerkezete közelében, akik tanúvallomást tettek, alátámasztva az MSZP frakcióvezetõ-helyettese által az Országgyûlésben elmondottakat.

A Demeter család nevében (annak ellenére, hogy a merényletkísérletrõl bármiféle közlemény megjelent volna!) március 18-án „Hajdú” Demeter Dénes a maga és családja elhatárolódását jelentette be az Inforádió hullámhosszán, röviddel a BRFK bûnügyi technikusainak kirendelését követõen. A tevékenységét már jóval korábban befejezett hungarista hírfõnök ez után döntött arról, hogy a HMH teljes iratanyagát letétbe helyezi az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában.

A jobboldali különítmény ezekben a napokban folyamatosan munkában volt. A tanúk egyike (a terhelõ adatokat az MSZP részére, illetve a liberális sajtó számára átadó zsurnaliszta) ügyében a MÚOSZ Etikai Bizottsága, a Demeter család és Fideszhez kötõdõ orgánumok nyomására, 2001. április 5-én az elnökség 71/2001.IV.3 számú határozatával eljárást kezdeményezett a tényfeltáró újságíró ellen, a Bizottság elnökéül dr. Baranyó Györgyöt jelölve meg. Az április 8-án lezajlott etikai vizsgálat kinyilvánította, hogy a „a MÚOSZ tagja ellen politikai indíttatású, ellehetetlenítésére irányuló akció folyik, melyben a Bizottság nem foglalhat állást – ezért az eljárás alá vont személyt felmenti a vádak alól.”

Látszólag rövid szünet következett a védtelen tanúk életében – de a Fidesz Magyar Polgári Szövetség specialistái az elvesztett 2002-es országgyûlési választások ellenére sem vonultak pihenõre.

„Keller László anyagilag támogatta a hungaristákat!” (Magyar Fórum, 2003. január 9.), „Keller pénzelte a tanút” (Magyar Nemzet, 2003. január 9.), „Ügyészi vizsgálatot kértek Keller ellen” (Magyar Nemzet, 2003. január 24.), „Keller tanúja ügyében vizsgálódik az ügyészség” (2003. február 10.), „Folytatás Keller tanúi ügyében” (Magyar Nemzet, 2003. február 13.): Egymást követték a legképtelenebb vádak, és a több család életét a végsõkig felforgató sajtónyilatkozatok.

A „nemzeti jobboldalnak” nevezett erõkhöz szövetségesként csatlakoztak a Szittyakürt, a Hazánkért és a Hungarians’ Sunday (Magyarok Vasárnapja) elnevezésû hungarista orgánumok – de az amerikai Lincoln (USA) városában szerkesztett, az NSDAP/AO Magyar Osztálya által kiadott Új Rend sem tagadta meg segítségét. Ez utóbbinak a Hungarista Mozgalom Hírszolgálata irattára elvesztése volt a legfájdalmasabb (hiszen a dokumentumok között nem egy iratcsomó bizonyítékot tartalmazott a két nemzetiszocialista szervezet együttmûködésére vonatkozóan.)

A mûködésbe lépett Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal – melynek a polgári peres eljárásban megszólalt tanúk tekintetében nem lett volna jogosultsága vizsgálatot indítani – igen kínos helyzetbe került, mikor szembesült a Keller László gyanúsítotti kihallgatásán elhangzott (lényegében az Országgyûlésen jegyzõkönyveiben olvasható) kijelentéseit jóval meghaladó információmennyiséggel. Bár az öt fõbõl állt vizsgálótestület szinte mindent elkövetett a négy tanú pszichikai befolyásolása érdekében – ügyvéd jelenléte nélkül, a családtagokat, a közvetlen hozzátartozókat is terhelõ vallomásra igyekeztek rábírni – továbbá a bûnügyekbõl ismert „rabosítás” kellemetlenségeit a kihallgatások szüneteiben mintegy pihenésként végezték el esetükben. A kihallgatottak megismételték a polgári ügyben elhangzott vallomásaikat, többek között azt is, hogy az OSZK Kézirattár Fond 567 j. gyûjteménye (a HMH Irattár) alapján bizonyosságot nyert, hogy Demeter Ervin, ex-titkosszolgálati miniszter szülei szoros kapcsolatban álltak a hungarista hírfõnökkel és hogy „Hajdú” valamint „Zöldhegyi Ernõ” és a MIÉP volt pártigazgatója (a titkosszolgálati miniszter családtagja) egy és ugyanaz a személy.

A rendelkezésre álló periratokból azt a tényt is a nyomozó hatóság elé tárták, miszerint a Demeter kontra Keller ügyben az eljáró Tölg-Molnár László bíró eljárásjogi hibát vétett akkor, mikor – idézés mellõzésével –, a tárgyaláson mindvégig jelen volt tudósítót kényszerített arra, hogy tanúvallomást tegyen a polgári peres ügyben, ebbõl következõen a szocialista országgyûlési képviselõ ellen hozott ítélet is megkérdõjelezhetõ.

A Pest Megyei Ügyészségi Nyomozó Hivatal és a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal 240/2003. illetve 86/2004 sz. jegyzõkönyveire, valamint a Budaörsi Városi Bíróság 12. B. 65/2005. periratszámú jogerõs ítéletének felhasználásával készült sorozatot hamarosan folytatjuk. (A Szerk.)

Forrás: PR Herald / Szemenyei-Kiss Tamás (1945, Budapest – Szeghalom – Düsseldorf – Budapest