Politikusok és bértollnokok összeesküvése

„Gratulálok Önöknek az állhatatosságukért, kitartásukért, ami Önöket ebben az elképesztõ küzdelemben jellemezi. Szemenyei-Kiss Tamás pontosan tudja, hogy korábbi írásaival, tevékenységével nem tudtam azonosulni, ugyanakkor azt a tisztességes kiállást az igazságosság érdekében és azt a korrekt, õszinte szándékot, amellyel az én harcomat elõsegítette nagyra értékelem. Sajnálom, ami vele és társaival történt, de ha akkor komolyabban veszi mindenki azt a pert, amelyet a szélsõ jobb ellen indítottam, akkor ma a talán nem itt tartanánk. Bízom abban, hogy a kedvezõ ítéletet követõen a sorsuk jobbra fordul.” (Keller László, 2008. július 24.)

2008. május 27-én a Budaörsi Városi Bíróság elnökhelyettese – dr. Liziczay Sándor bíró – mintegy négy esztendõn át tartott tárgyalássorozat végén 12.B.65/2005/35 ügyiratszámon ítéletet hírdetett abban a perben, melyet a Fidesz Magyar Polgári Szövetség miniszterei, országgyûlési képviselõi és a velük szövetséges politikusok kezdeményeztek 2000-ben – és amely négy év nyomozati idõszak után, majd újabb négy év bírósági büntetõeljárást követõen a vádlottak felmentésével végzõdött. Az alaptalanul megvádolt személyek idõközben (egyebek mellett a büntetõeljárás okozta pszichikai hatások miatt is) elvesztették munkahelyüket, egészségük a mentális problémák miatt megromlott, mozgási szabadságukban korlátozottak voltak, és – hogy teljes legyen a politikusok diadala – az évekig húzódó, nem lohadó sajtókampány közepette „a véletlenszerûen kiválasztott adóalanyoknak” az APEH meg-megújuló hatósági ellenõrzéseit is el kellett szenvedniük.

A szerzõ portréfotóját
Hausladen Ádám (1987) készítette.

 

A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal kétségtelenül politikai nyomásra indított büntetõeljárása a Magyar Szocialista Párt és a Fidesz MPSZ miniszterei között folyó hatalmi vetélkedés következtében indított bírósági eljárásokban megszólaltatott tanúk ellen olyan jogsértéseket valósított meg, melyek miatt 2003. November 24-én szükségét láttam az alábbiakban megfogalmazott Csatlakozó indítványt átadni az ügyben kihallgatásokat végzett ügyészi csoportnak:

A Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal Nyom. 240/2003. sz. alatt, a jelenleg is folyamatban lévõ vizsgálati tevékenysége során, 2003. november 24. napjára tûzte ki a soron következõ gyanúsítottkénti meghallgatásomat. E jelzett napon – személyes elõadnivalóm kapcsán – csatlakozó indítványt kívánok átadni az ügyben eljáró ügyészeknek, elsõrendûen a kihallgatásokat vezetõ dr. Vida József úrnak. A csatlakozó indítvány átvételének tényét kérem a kihallgatási jegyzõkönyvben rögzíteni.

Mivel a Nyom. 240/2003. ügyiratszámú nyomozati eljárásban több közigazgatási, államigazgatásban foglalkoztatott személy, valamint a nyomtatott és elektronikus sajtó munkatársai is figyelmen kívûl nem hagyható megállapításokat, nyilatkozatokat tettek – olyanokat is, melyeket a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal munkatársai tényként kezelnek – az alábbi személyek tanúkénti meghallgatását indítványozom:

1./ A Magyar Fórum elnevezésû hetilap (1092 Budapest, Ráday utca 32.) 2003. január 9-én megjelent lapszámában „Keller László anyagilag támogatta a hungaristákat” jelentetett meg egy írást, melyben – feltehetõleg hiteles dokumentumokra alapozottan – olyan állításokat közöltek a nyilvánossággal, hogy Keller László államtitkár hungaristákat (tehát számtalan, a szélsõséges mozgalomhoz tartozó személyt) támogatott anyagilag, így engem is. A közzétettekkel kapcsolatban indítványozom, hogy a Magyar Fórum hetilap felelõs vezetõi – Csurka István és Zsilka László – tárják a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal illetékesei elé bizonyítékaikat és a nyomozást segítõ egyéb információikat. Az említett szerkesztõk nevezzék meg azokat a hungaristákat, akiket a Miniszterelnöki Hivatal jelenlegi államtitkára anyagilag segített. Esetemben tegyenek bizonyítékokkal alátámasztott vallomásokat arról, hogy mikor, milyen összegû támogatás(ok)ban részesített engem az államtitkár – ezeket az állítólagos összegeket hol és milyen körülmények között vettem át. Mivel az említett orgánum közlése és a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal gyanúsítása összhangban állnak, e kérdés tisztázása elengedhetetlen a vizsgálat szempontjából.

Szintén ennek a hetilapnak a 2003. Szeptember 4-én megjelent számában „Dokumentumok Keller László és a Hungarista Mozgalom kapcsolatáról” címmel olvasható egy olyan írás, melynek illusztrációi között több olyan személyemnek tulajdonított magánlevél másolatát közölték a nyilvánossággal, melyek – vélekedésük szerint – kiemelkedõ veszélyt jelentenek az állam biztonságát illetõen. A dokumentumokkal kapcsolatban felvetõdik a kérdés: a szerzõ („Hajdú” Demeter Dénes – Demeter Ervin volt titkosszolgálati miniszter apja) – hogyan jutott hozzá ezekhez a valóban bizalmas tartalmú küldeményekhez? Azokat a Hungarista Mozgalom amerikai vezetõitõl vagy valamelyik családtagjától kapta?

2./ A Magyar Nemzet napilap fõszerkesztõje, Liszkay Gábor és munkatársai (Pál Gábor és Török László) a 2003. január 9-én megjelentetett, majd január 10-én folytatásban közölt híranyagaikban „Keller pénzelte a tanút” címmel „SZ.K.T.” monogrammal, de az egyéb sajtóhírekbõl beazonosíthatóan olyan információkat juttattak el olvasóikhoz, melyekben a „Keller-ügyben” tanúvallomást tett személyekrõl írtak. Amennyiben körvonalazódna a hamis tanúzás gyanúja, indítványozom, hogy a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal munkatársai hallgassák ki a Magyar Nemzet megnevezett munkatársait is, hiszen feltételezhetõen a nagy nyilvánosság elé tárt híranyagaik mögött hitelt érdemlõ bizonyítékok állnak.

3./ A Magyar Demokrata elnevezésû hetilap fõszerkesztõje: Bencsik András és munkatársa „Zöldhegyi Ernõ”, 2003. Február 22-én „Tamás szereti Lászlót – Keller László szocialista képviselõ hungarista kapcsolata” címû írásukban több olyan megállapítást tettek illetve a cikkben néhány olyan dokumentumot helyeztek el, melyek szoros öszefüggésben vannak a Nyomozó Hivatal jelenleg vizsgált 240/2003. sz. ügyével, valamint a Demeter Ervin kontra Keller László polgári peres eljárásban meghallgatott tanúk vallomásaival. Mivel bennem, a gyanúsítottban jogosan vetõdik fel a vádaskodás szervezett volta és a hamis állításokra, nem létezõ személyekre és nem létezõ dokumentumokra történõ hivatkozások tarthatatlanság gondolata – a nevezett sajtómunkások személyazonosságának megállapítását, valamint az említett „nemzeti orgánumokban” történt írások elhelyezése körülményeit vizsgáló nyomozati tevékenység lefolytatását indítványozom.

4./ Indítványozom „Hajdú” Demeter Dénes (a 2000-2002 között hivatalban volt titkosszolgálati miniszter családtagja) hozzám írott leveleinek, üzeneteinek vizsgálatát, különösen az 1998. május 26-án címemre elküldött azon levelét, melyben a nevezett nemzetiszocialista-hungarista propagandaanyagok beszerzése ügyében a segítségemet illetve a külföldön élõ hungaristák segítségét kérte.

A jelzett levélbõl egyértelmûen kitûnik: a Demeter család nemcsak a HM Hírszolgálat vezetõjével, hanem rajtam kívül több más hungaristával is kapcsolatot tartott… (A dokumentum a Budaörsi Városi Bíróság 7.P.22.280/2001. sz. periratai, az OSZK Fond 567 j. gyûjteményében és másolatban Bartus László: Jobb magyarok – A szélsõjobb útja a hatalomhoz címû könyve 90. oldalán is megtalálható.)

5./ „Hajdú” Demeter Dénes és az Orbán-kormány adminisztrációja, több egykori miniszter és a pártsajtónak tekinthetõ orgánumok szerkesztõi azt állítják, hogy „egy polgári perben alperesként Keller László szocialista politikus pénzt adott egy tanúnak” és úgy általában is „támogatta a Hungarista Mozgalomhoz tartozó személyeket”. – Indítványozom, hogy az ügyben jelenleg eljáró Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal hiteles, tanúvallomásokkal is alátámasztott bizonyítékokat szerezzen be arra vonatkozóan, hogy én vagy bárki más, az említett eljárásban megszólaltatott tanú helyileg hol, kitõl és milyen összegû pénzt (forintot vagy más valutát) vettem ill. vettek át a szocialista politikustól. – Az indítványozott nyomozás terjedjen ki az állítólagos pénzátadás/átvétel pontos dátumára, valamint arra az eddig még nem vizsgált körülményre, hogy az állítást bizonyító személy(ek) honnan kaptak információt a pénzátadás helyérõl, idõpontjáról – és ha voltak ilyen ismereteik, akkor azt miért nem jelentették haladéktalanul a bûnüldözõ hatóságoknak?

6./ Utalva az Orbán-kormány pénzügyminisztere – Varga Mihály –, 2001. július 20-án elhangzott, és az országgyûlési jegyzõkönyvben K./4760 jelzettel ellátott beszédére, Répássy Róbert fideszes képviselõ felszólalására, valamint a Fidesz Magyar Polgári Párt Elnöksége „Keller László és Szemenyei-Kiss Tamás tevékenységével” foglalkozó állásfoglalására, ill. Demeter Ervin, a polgári titkosszolgálatokat felügyelõ hivatalban volt miniszter „a polgári peres eljárásban meghallgatott tanúk és apja szerepérõl” közzétett nyilatkozataira – indítványozom annak vizsgálatát is, hogy a polgári peres eljárásban tanúvallomást tett személyek megkapták-e az õket megilletõ személyi védelmet és azt a biztosítékot, tanúvallomásaikat politikai pártok, politikai vezetõk ne használhassák fel az egymással vívott hatalmi harcaik eszközeként.

Indítványozom: a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal állapítsa meg, hogy a polgári peres eljárásként indult – végül is kifejezetten politikai csatározásokká változtatott – bírósági eljárások során a perekben érdekelt felek és a bíróságok(!) hány alkalommal sértették meg a tanúk személyiségi jogait illetve azokat a jogokat, melyek az eljárásokban megidézett tanúkat megilletik.

Mivel gyanúsítottként a Be. 117. § (2) bekezdésében foglaltak szerint a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatalba beidézett négy személyt ügyvéd jelenléte mellõzésével, valamint a citált paragrafusban foglaltak megsértésével hallgatták ki, a vizsgálat kiterjesztését indítványozom a Be. 62. §-ban foglalt kötelezettségek dr. Vida József ügyész – ti. a Központi Ügyészségi Nyomozó Hivatal – mulasztásának megállapítására, valamint a tanúk részérõl kifogásolt kihallgatási módszerek törvényességének felülvizsgálatára. (Szemenyei-Kiss Tamás, Budapest, 2003. november 24.)

A TITKOSSZOLGÁLATI MINISZTER VALLOMÁSA

Demeter Ervin Dénes, a Polgári Nemzetbiztonsági Szolgálatokat Irányító tárca nélküli miniszter a 7. P. 20. 196/2001/14 periratszámú ügyben az alábbiakban részletezett – nem minden tanúlság nélküli – vallomást tette 2001. október 30-án a Budaörsi Városi Bíróságon: „Az alperes – ti. Keller László az MSZP frakcióvezetõ-helyettese – a politikai küzdelmekben túllépte a törvényes határokat, amennyiben a parlament plenáris ülésén és a tv2-ben is, egyéb orgánumokban, így a Magyar Hírlapban a tõle származó kifejezéseket megtette.

Alperesi állítás lényege, hogy olyan ügyben, szerinte olyan ügyben, amelyben nemzetbiztonsági vizsgálatot kellett volna indítani, nem indult vizsgálat egyrészt, másrészt azért nem indult, mert az édesapám hungarista.

Amennyiben a vizsgálat indítása szükségessé válik, úgy a Nemzetbiztonsági Hivatal fõigazgatója kezdeményezi a vizsgálatnak az elrendelését, illetõleg amennyiben a nemzetbiztonsági törvényben meghatározott okból kell vizsgálatot indítani, úgy egyedi felhatalmazás alapján az én jogosultságom a vizsgálatnak a megindítása.

A perbeli esetben nem volt bizonyított, hogy szükség volt ilyen vizsgálat megindítására, illetõleg az sem bizonyított, hogy valóban nem volt vizsgálat.

Az alperesi nyilatkozat következtében a társadalmi megítélésemben jelentõs negatív következmények voltak tapasztalhatók. Volt olyan eset, hogy a tévé mûsorba betelefonáltak és számon kérték tõlem az alperes által állítottakat, megismételték a képviselõ úr állítását, illetõleg bizottsági üléseken, egyéb rendezvényeken is ez téma volt.

Alperesi képviselõ azon kérdésére, hogy indult-e vizsgálat az alperes, mint képviselõ felvetése után, nem kívánok nyilatkozni, tekintettel arra, hogy a válasz az államtitkok körébe esne. Az alperesi állítás a következõ: kellett volna vizsgálat, amennyiben szükséges volt vizsgálat, bizonyítani kellett volna, hogy indult-e, illetõleg szükséges volt, akkor bizonyítani kellene azt, hogy azért nem indult, mert az édesapám a hungarista mozgalomban részt vesz…” (Bírósági jkv. 957, 959. old.)

Attól függetlenül, hogy Demeter Ervin Dénes vallomásának utolsó mondata teljesen értelmetlen – vagy csak egy átlagos értelmi képességû ember számára tûnik zavaros megfogalmazásnak – sokat elárul a hivatalban volt miniszter ügyét tárgyaló bíró túlzottan is lojális magatartásáról. A „nem kívánok nyilatkozni” mondatrész, valamint az, hogy a bíró egyetlen kérdést sem tett fel a „történt-e vizsgálat vagy sem” (a miniszter apjának ügyében), valamint önmagában az a tény, mely szerint a titkosszolgálati miniszternek volt jogosultsága vizsgálatot indítani önmaga és a családtagja tekintetében – elgondolkodásra késztetõ körülmények.

Szintén Budaörsön, dr.Tölg-Molnár László bíró elõtt bizonyosodott be – éppen az Országos Széchenyi Könyvtár Kézirattárában õrzött Hungarista Mozgalom Hírszolgálata dokumentumaiból kikért iratmásolatok alapján, hogy az apa, Demeter Dénes, „Hajdú” és „Zöldhegyi Ernõ” néven is ismert volt a Hungarista Mozgalomban, sajátkezû aláírásával ellátott küldeményei, sõt a Göncz Árpád köztársasági elnök lejáratására írott – a Mozgalom központi sajtójának elküldött – híranyag is az idõsebb Demetertõl származott. (A bíróság rosszhiszemû pervezetés miatt ezért ítélte 100.000.- Ft rendbírság megfizetésére Demeter Dénest…)

A nemzetbiztonsági szolgálatokról szóló 1995. évi CXXV. Törvényt, és a „C” típusú átvilágításhoz szükséges kérdéskört vizsgálva hamar rájöhetünk arra, hogy a vizsgált személynek csak a vele egy háztartásban élõ felnõtt korú családtagokkal kapcsolatos kérdésekre kell(ett) választ adni – így az átvilágítók figyelmét elkerülte (?) Demeter Dénes tevékenysége, a leendõ miniszter, Demeter Ervin, pedig jótékony hallgatásba burkolózott apja politikai tevékenységét illetõen.

E tárgyalásokon derült fény arra is, hogy a Fidesz-miniszter édesapja 1956 után – addigi állításaikkal ellentétben – sohasem szenvedett börtönbüntetést, viszont rejtély maradt továbbra is: miként lehetett „Hajdú” Demeter Dénes a Politikai Foglyok Szövetsége (POFOSZ) szervezõtitkára 1990 után, Fónay Jenõ elnök vezetése alatt?

A híressé vált parlamenti Keller-beszéd elhangzása után a megfelelõ információk birtokában lévõ tanúk igazsága minden magyarországi lakos elõtt nyilvánvalóvá vált – csupán csak az 1998-2002 között hatalomban volt Fidesz Magyar Polgári Párt és az általuk kinevezett ügyészek illetve bírók nem akartak errõl tudomást venni.

A politikai célszerûség erõsebbnek bizonyult az erkölcsi parancsnál.

Forrás: PR Herald (A nyomozati jegyzõkönyvek és a bírósági dokumentumok felhasználásával készített történelmi vitairat ismertetését folytatjuk. A Szerk.) / Szemenyei-Kiss Tamás (1945, Budapest – Szeghalom – Düsseldorf – Budapest