Április(2010) végén tartotta Panamában XXXI. latin-amerikai és karibi regionális csúcsát az ENSZ Élelmezésügyi és Mezőgazdasági Szervezete, a FAO. Az ötnapos ülésen 80 ország képviselői vitatták meg a legfontosabb élelmezési célkitűzéseket, valamint a fenntartható mezőgazdaság lehetőségeit.

Germán Rojas FAO-szóvivő szerint az elsődleges feladat az, hogy az egyes országok vezetése tisztában legyen a jelenlegi élelmezési és mezőgazdasági problémákkal, valamint felvállalják az ezek megoldásához szükséges politikai elkötelezettséget - tudta meg az Efe hírügynökség  Természetesen, mint az a világ minden egyes régiójának, úgy Latin-Amerikának és a Karib-térségnek is megvannak a sajátos problémái a globális kihívások mellett, így például Dél-Amerikában az áradások, Közép-Amerikában az El Nińo nevű éghajlati jelenség, illetve a karibi szigeteken a termelés korlátai miatt veszélybe kerülhet az élelmezési biztonság, míg Haiti esetében nem szabad megfeledkezni a januárban pusztító földrengésről, melynek okán jelenleg a gyermekek 30%-a szenved krónikus alultápláltságban.

Gyors kilábalás a válságból José Graciano Da Silva, a FAO regionális képviselője a csúcsértekezlet során rámutatott arra, hogy a 2008 őszén kirobbant globális gazdasági válságból a latin-amerikai és karibi térség viszonylag hamar kilábalt, hála a mezőgazdasági szektorban - főként Ázsia felé - megindult exportnövekedésnek - értesült az Infolatam. Persze ez nem jelenti azt, hogy a problémák itt enyhébb formában jelentkeztek volna: 2009-re a mezőgazdasági termékek óriási áringadozása miatt az élelmezési biztonság közel húsz éve nem tapasztalt mélységet ért el, az alultápláltak száma megközelítette az 52 millió főt. Azonban a kedvező makrogazdasági helyzet és a anticiklikus politikák bevezetése lehetővé tette, hogy a nemzeti gazdaságok gyorsan válaszoljanak a krízis kihívásaira. A térségbeli állattenyésztés a korábbiakhoz képest 4%-os növekedést mutat, mely a világátlag kétszeresének felel meg, míg a szarvasmarhahús világexport 41%-át adja a régió. A további növekedéshez azonban az szükséges, hogy ez a fejlődés fenntartható legyen, valamint a növekvő exportbevételek hozzájáruljanak a szegénység csökkentéséhez. Továbbá fontos az olyan állandó és hosszú távú politikák kialakítása, melyek környezetkárosítás nélkül tudják biztosítani a fenntartható mezőgazdaságot. Latin-Amerikában ugyanis nagy gondot okoz az (illegális) erdőirtás, a talajerózió, illetve a mezőgazdasági tevékenységből származó, üvegházhatású gázok kibocsátása. A FAO munkatársai szerint az erdőknek nagyon lényeges szerepük van a szegénység elleni küzdelemben: Bolíviában például az erdészeti export 45%-át a gesztenye teszi ki, mely ezáltal 70 millió dollárral járul hozzá a nemzeti gazdaság bevételeihez. Mind a FAO, mind a CEPAL (ENSZ Latin-amerikai és Karib-térségi Gazdasági Bizottsága) szakértői egyetértenek abban, hogy a jólét növelésének alapja azon tény elismerése, miszerint az agrárszektor rendkívül összetett rendszer, melyet befolyásol a helyi és nemzetközi gazdaság, az éghajlatváltozás, egyéb gazdasági szektorok; és mely rendkívül széles eszköztárral rendelkezik a szegénység csökkentéséhez és a gazdaság talpra állításához.

     - Posztkeynesiánus vagy anticiklikus gazdaságpolitika
Gazdasági recesszió vagy stagnálás esetén az állam mesterséges keresletnöveléssel – az államháztartás kiadásainak növelésével, illetve a jövedelmek emelésével - bővíti a gazdaság teljesítményét. Globális versenykörülmények között egyensúlyromboló és inflációgerjesztő hatása miatt már kontraproduktív eszköz, legfeljebb rövid távon, az infrastruktúra gyorsított fejlesztése terén alkalmazható. (Forrás: Mindentudás Egyeteme)

Tovább    Vissza