Lovas Istvánt, a Magyar Nemzet brüsszeli tudósítóját kérdeztük a véleményérõl a választásokról, az elmúlt évekrõl annak reményében, hogy - mint megszoktuk tõle - most is azt mondja, amit legbelül gondol.

Örül az áprilisi országos választások eredményének?

Barátaimmal nem gyõzünk ünnepelni.

Maradéktalanul elégedett?

Igen, de persze vágyálmom nekem is van. Jobban szerettem volna, ha a választóknak az a része, amelyik a "szocialistákra" szavazott, nem transzcendentális hitét vitte volna a politikába, amely a templomba való, hanem az elzavart kormány teljesítményére szavazott volna. Nem hullott volna könnyem akkor sem, ha nálunk nem léteznének azok a balliberális szavazók, akik korábban az SZDSZ-re, most pedig az LMP-re szavaztak. Sok ország megvan nélkülük, és egészen jól elboldogulnak.

Jól emlékszem arra, hogy Boros Péter volt miniszterelnök 2002 áprilisában teleírta a Magyar Nemzet véleményrovatát önnek durván nekirontva, mert azt jósolta, hogy az MDF "zsanérpárttá" alakulva összeállhat korábbi ellenfeleivel is. Érez most elégtételt, amiért az MDF eltûnt, vezetõire talán hosszú börtönévek várnak?

Nem érzek elégtételt, és az is biztos, hogy nem én leszek, aki Dávid Ibolyának hajfestéket visz a beszélõre. Annak lehet olyan érzése, mint nekem, aki ráébred, hogy lakásában a svábbogárirtás hatékonyan sikerült. A csótány-hasonlat egyébként nem azért jutott eszembe, mert Herényi Károlynak gázmesteri diplomája van. Ugyanakkor kínos azt látni, hogy a konzervatív oldal egykori miniszterelnökét öreg cirkuszi lóként a Klub Rádióban és veszett balliberális ügyek hozzá hasonló médiaállomásain olykor elõvezetik bemutatva, hogy e médiumok közönsége elõtt még azért képes pukedlizni.

Mi volt a véleménye, amikor a 2006-os országgyûlési választások között Orbán Viktor Bod Péter Ákost, a Magyar Nemzeti Banknak Horn idején magától a székébõl felállt elnökét ajánlotta az MDF-nek, hogy legyen közös miniszterelnök-jelöltjük?

Az MNB élérõl Hornék alatt gyorsan elmenekülõ Bod-ot különösen "szeretem", hisz õ még arra is hajlandó volt, hogy Irak amerikai kormányzója, L. Paul Bremer meghívására 2003-ban Bagdadban egy konferencián beszéljen a hazai tapasztalatok alapján arról, miként lehet minél gyorsabban privatizálni a leigázott, megszállt, szétbombázott, részben kifosztott és a teljes kifosztás elõtt álló országban. Vagyis hatékonyabbá tenni a kifosztást. Azután ment oda Bod, hogy saját hazáját, Magyarországot már tönkretette a Hayek-Friedman-féle neoliberális sokk-terápia, és a vele járó villámprivatizáció. Ezt a "terápiát" azután alkalmaztak nálunk "gyógyírként", hogy a kísérleti laborjának számító Chilét 1975-tõl egy évtizedre (már) soha nem látott nyomorba taszította, majd amikor a "laboratóriumi" kísérlet jól sikerült, több más latin-amerikai országot is.

De az akkori Orbán Viktor ugyanaz, mint a mai Orbán Viktor?

Politikusban ekkora változást, mint amelyen Orbán Viktor ment át, egyszerûen soha nem láttam. Nem vagyok a nagy szavak embere, de szinte csodálatos változásról van szó. Mégpedig egy igen csak új keletû, hirtelen metamorfózisról. Nem ugyanaz az ember, aki nem akart például 2006-ban gyõzni, mint ahogyan kiszivárogtatták, amit mondott egy Kéri Lászlónál tartott zártkörû összejövetelen. Nem ugyanaz az ember, aki nem is olyan régen még a volt bankelnök Surányit dicsérte. Azt a volt MNB-elnököt, aki irdatlan kárt okozott az adófizetõknek és persze az országnak.

Mikor következett be ez az ön szerint "csodálatos" változás?

Azt pontosan nem lehet tudni. De meg lehet kísérelni behatárolni, hogy mikor beszélhetünk még a régi és mikortól az új Orbánról. A régi Orbán Viktor 2007 márciusának vége felé egy energiapolitikai konferencián teljesen feleslegesen és a nemzeti érdekekkel homlok egyenesen szembe menve súlyosan megsértette az akkori budapesti orosz nagykövetet, holott nekünk a nagyhatalmakkal, és fõként szomszédjainkkal példás, korrekt, jó kapcsolatokat kell ápolnunk. Miért kellett a Fidesznek még Moszkvában is ellenség? Nincs neki amúgy is elég belõle? Akkoriban a Fidesz otthon is és az Európai Unióban is naponta rohant neki a Gazprom földvezetékének, és a jelek szerint soha nem megvalósuló Nabuccóba vetette minden igyekezetét. A fideszes vezetõk közben tele torokkal szidták Kínát és meg akarták oldani a tibeti kérdést. Hogy még Pekinget is ellenségükké tegyék. És akkor, amikor egy dedós is láthatja, ha a 300 milliós amerikai behemót 1957 óta nem tudja a tõle 100 km-re fekvõ Kuba emberjogi problémáit megoldani, akkor talán ne kíséreljük meg a világ többi országa visszásságait kibogozni. Az 1,2 milliárd lakosú Kína úgy terjeszkedik igen sikeresen Afrikában, hogy nem szól bele az ottani országok belügyeibe. Amerika se szól bele a szaúd-arábiai, egyiptomi és jordániai belügyekbe, hogy csupán néhány szövetségesét soroljam fel, amelyek emberjogi tragédiái a Fideszt szintén nem érintették meg.

Orbán Viktor és a Fidesz csupán az orosz ügyben akkor az EU-t követte, nem gondolja?

Ha mindent elhisz annak, amit a lapok írnak és a politikusok mondanak. Az EU a Nabucco gázvezeték építését "prioritásként" kezeli, de többször megismételt hivatalos álláspontja, hogy az uniónak semmilyen, ismétlem, semmilyen kifogása sincs más egyéb gázvezeték ellen. Mint amilyeneket az oroszokkal együttmûködve építenek Sarkozyék, Merkelék, Berlusconiék és most már szerencsére Orbánék is, kinyilvánított szándékuk szerint.

Akkor térjünk vissza a "csodálatos változáshoz".

Válasz: Igen, akkor folytatom. A 2008-as amerikai elnökválasztás idején is még a régi Orbán Viktort láthatjuk a színen. Akkor még másokhoz viszonyította magát és legitimációt "kért kölcsön". Emlékezzen: hogyan futott végig Amerikán, amikor az elnöki kampány idején találkozni akart Bushékkal, majd Sarah Palint dicsérte, hogy milyen okos. Nem beszélve megmagyarázhatatlan gesztusokról. Egy példa. A Hszin-hua, a kínai hírügynökség brüsszeli irodájának egyik munkatársa kérdezte tõlem, hogy mi történt a Fidesszel, amiért az egész Fidesz-vezérkar elment Tajvan nemzeti ünnepére a budapesti tajvani kirendeltségre, de nem mentek el a kínai nemzeti ünnepre, a követségükre.
Ez három nappal azelõtt történt, hogy Orbán és népes kísérete 2009. december elején megérkezett Pekingbe, és ott azt mondta: "ma keleti szél fúj a világgazdaságban"! Miközben a Fidesz felvette a Kínai Kommunista Párttal a kapcsolatot. Mindez nem sokkal azután történt, hogy novemberben Putyinnal Szentpétervárott elsimították - bocsánat a rossz hasonlatért - a felborzolt szõrzetet az orosz-Fidesz kapcsolatok "hátán". Mindennek a fordulatnak a jelentõségét, mélységét, de hirtelenségét sem lehet könnyen megmagyarázni, sem idõben pontosan behatárolni.
Annyi biztos, hogy idõben McCain veresége után következett be.

Mi lett volna, ha McCain gyõz?

Tragédia. A Fideszben az elnökválasztási kampány idejére az akkor nagyon megerõsödött neokonok erre vártak, ugrásra készen. Nem nagy túlzással, de mondhatom, ha McCain lesz az amerikai elnök és ezzel persze a világpolitika is a Bush-érának nem csak egyenes, de felpörgetett folytatása lett volna, a Fidesz a jobboldalon tovább vitte volna az SZDSZ programjának tetemes részét. Emlékezzen rá, hogy a Nabucco platformján kezdett kibontakozni a Fidesz és az SZDSZ között a rohamos közeledés. Arra is emlékszem, mennyire imádta egymást Németh Zsolt és Eörsi Mátyás. Most - Orbán nagy változása után - ugyanaz a Németh Zsolt arra figyelmezteti politikustársait, hogy ne legyenek ösztönösen oroszellenesek!
Fritz Tamás "kissé" elkésve, de - lélegzetelállítóan visszhang nélkül maradt cikkében, amelyet a Magyar Hírlap május 21-i számában jelent meg - írt a Fideszen belüli neokon veszélyrõl. Egyébként véletlenül a "neokon"-t "neokónnak" írva. Miközben megjegyezte, hogy a Fideszen belüli neokonok most fúrják Orbán hajóját.

Akkor ugorjunk vissza a szentpétervári látogatás idejére.

Obama amerikai elnök, Rasmussen, az új fõtitkár által irányított NATO és az Európai Unió akkor már egyre inkább az orosz kapcsolatok totális felértékelése mellett tette le a garast. Orbán Viktor valamikor - és ez inkább érzés - nem sokkal a szentpétervári és a pekingi látogatás elõtt változott hatalmasat. Lett belõle egy volt kormányfõbõl igazi államférfi, amirõl majd késõbb.
Ráadásul akkortól már hirtelen kezdtem érteni a Fidesz magatartását. Valamennyi, lényeges tettét, azaz azok mozgatórugóját. 19 év után. Elõtte a világ általam ismert pártjainak - beleértve az MSZP-t és az SZDSZ-t - cselekedeteit értettem, és egész jól kiszámíthattam, hogy mire mit reagálnak. A Fidesz volt a kivétel. Nem értettem a pártban uralkodó Stockholm-szindrómát sem. De a Fidesz "normális" párt lett hirtelen. "Furcsaságának" egy csapásra - és nem háromra - vége lett. Ezt a kettõs állampolgárság, a trianoni emléknap, a bûnözés elleni kemény fellépés elsõrendûen igazolja. Ráadásul Orbán Viktor olyan magabiztos ember lett, akinek minden lépését - és higgye el, ha valaki, akivel nem viccelek, akkor az Szingapúr nyolcvan éves mentor-miniszterelnöke - Lí Kuan Jú jóváhagyná. Lí - a világ sokak által legbölcsebbnek tartott politikusa, akinek Pekingtõl Moszkván át Washingtonig lesik tanácsait - 1959-ben megálmodta azt, hogy mi lesz a nyomorgó kis ázsiai halászfalúból évtizedek múlva és ma: ásványkincsek teljes hiányában, 50 ezer dolláros egy fõre jutó GDP-jével már jobban áll az Egyesült Államoknál és Svájcnál. Orbán persze 1998 és 2002 között is jó teljesítményt nyújtott, hiszen akkor a balliberális német lapok is fogcsikorgatva "gazdasági csodáról" beszéltek Magyarországról szólva, miközben Orbánt és a magyar jobbközépet éppen úgy utálták, mint ma. De most úgy indul, ami soha, de soha nem látott optimizmusra ad okot, mert - és most nagyon nem viccelek és nem hízelgek, hiszen a Demokrata korábbi sok-sok száma a tanúm, hányszor bíráltam tetteit, amelyekkel nagyon sokunk szerint a másik oldalnak kedvezett - Orbán rendkívüli és rejtélyesen bekövetkezett fordulata után Európa legjobban induló miniszterelnöke. Nem cserélném el Cameronra, Sarkozyre, Berlusconira. Merkelre a legkevésbé. A régi Orbán mai miniszterelnökként nem Varsóval kezdte volna külföldi útjait. A mai, az autonóm Orbán azzal kezdi. Aki ennek sem tapsol, az a saját fejében kialakított dogmák foglya.

Nem lehet, hogy a Jobbik megjelenése is ösztönözte Orbán fordulatát?

Szinte biztos, hogy az egyik tényezõ volt, de nem az egyetlen. Ugyanis a Jobbik, sokakat meglepõ, 2009 nyári európai parlamenti választási sikere idején az akkori Orbán még nem volt a mai Orbán. A Jobbikra egyébként olyannyira szüksége van a Fidesznek és az országnak, mint például az autósoknak arra, hogy ne csupán a Shellnél lehessen tankolni. Sõt. Szinte létkérdés. A monopólium egy demokráciában nagyon egészségtelen. Márpedig ha demokráciát játszunk, akkor a játékszabályok legyenek minden téren érvényesek, és ne engedjük meg, hogy valakik korlátozzák a szabályok érvényesülési területeit. A Jobbik szükséges sarkantyú a Fidesz oldalában, és figyelmeztetési pont. Nélküle Wittner Mária nem hogy a negyedik helyre nem került volna a választási listán, de a parlamentbe se került volna. Vagy ahogyan Orbán Viktor a magyar légtérbe befurakodott izraeli felderítõgépre reagált. Hogy csak két példát említsek, de az új Országgyûlésben viharsebesen elfogadott törvények is ezt támasztják alá.

Mi a véleménye a Nemzeti Együttmûködés Programjáról?

Ennél fontosabb dokumentum nem született 1990 óta. Függetlenül attól, hogy ez is hebehurgyán készült. Szinte nevetséges, hogy a szövegben beszámozott alfejezeteket se volt idejük a szerkesztõknek a tartalomjegyzékbe szerkeszteni. Vagy hogy a kapkodásban elfelejtették a briliáns Hoffmann Rózsát megkérni, hogy írjon egy fejezetet az oktatásról is, amely kulcsfontosságú téma így kimaradt a programból. De ez mind eltörpül a lényeg mellett. Ez pedig páratlan az egész nyugati világban. Ugyanis ez a dokumentum egyértelmûen kijelenti a közösségi érdekek primátusát az individualista érdekek fölött. Eltemeti a nyugati világ uralkodó társadalomfilozófiáját, amelynek az alapja a liberalizmus, az egyén érdekeinek messzemenõ védelme a közösség ellenében. Talán vannak, akik emlékeznek a kilencvenes évek vége felé Amerika és Ázsia között folyó "érték-vitára". Az abban is kikristályosodott, hogy a dekadens nyugati, liberális világ az individualizmusnak tulajdonít nagyobb fontosságot, a feltörekvõ, sikert sikerre halmozó, tekintélyelvû Ázsia pedig a közösségre. Orbán az egyetlen nyugati államférfi, aki ki merte jelenteni - és hangsúlyozom, ennél fontosabb nincs -, hogy az általa irányított társadalomban mostantól márpedig a közösségi értékeknek ad elsõbbséget.

Nemrégiben valaki feltette az internetre az Ön 2003-ban, a Jobbik alakuló ülésén mondott beszédét. Azzal fejezte be, hogy õket is bírálni fogja, ha kell. Eddig még nem bírálta õket. És ha megkérem rá?

Most már vannak olyan erõsek, hogy elbírják a bírálatot, és el kell bírniuk. Úgyhogy bepótolom. Hol kezdjem? Azzal, hogy épp azt a bolíviai vezetõt támadják és kommunistázzák, aki jobbikos programot valósít meg saját országában, miután demokratikus választásokon gyõzött? Akinek kormánya morális megfontolásból szakította meg a diplomáciai kapcsolatokat Izraellel a gázai mészárlás után? Folytassam azzal, hogy azt a kommunista üzbég vezetést nevezik demokratának, amelyiket még a minden arcátlanságon túlmenõ andizsáni mészárlás elõtt a Nyugat azért nem bírált, mert Karimov országát támaszpontként használták? Nem bírálta azt sem, hogy a neki nem tetszõ ellenzékieket élve dobta forró vízzel teli katlanba. De itt van például az - hogy most már a súlyosabb hibákról beszéljünk -, ahogyan a vezetés reagált a választások második fordulójára. Az ország szinte teljes egésze majd kiugrott a bõrébõl a boldogságtól az eredmények láttán. Nagyon sokan mondták nekem, hogy megdöbbentek és elszomorodtak, amikor meglátták a Jobbik vezetésének reagálását. A gyász, a komorság, a keserûség, a szemrehányás uralta a helyiséget akkor, amikor megtudták, milyen - egyébként szenzációs - eredményt értek el. Azt sem értették, hogy a veszteseket, a szomorkodó, berzenkedõ "lúzereket" nem szeretik a választók. És ha az országot az öröm hulláma önti el nyolc év iszony után, akkor õk ne szomorkodjanak! Az pedig kifejezetten öngól, azaz szavazatvesztést, mégpedig roppant rövid idõ alatt igen sok szavazat elvesztését eredményezte, hogy igen keményen nekimentek a Fidesznek a kampányban. Az nem mentség, hogy a Fidesz még keményebben ment nekik. A politikában a szavazatmaximálás a lényeg. Nem egy embert ismerek Bicskérõl - helyi véleményformálók -, akik alig várták, hogy a Jobbikra szavazzanak, majd szinte napokkal a választások elõtt meghallva, hogy nem az országot a pöcegödörbe lapátoló kormány a fõ célpont, azt mondták, akkor õk nem szavaznak rájuk. Nem egy ember, nem ketten azt is mondták, hogy netán igaz az a vád, amely szerint az MSZP kreálmányai. Ami persze irgalmatlan csacsiság.

Mi a véleménye arról, hogy Vona Gábor "gárdamellényben" tette le az esküjét?

Egyrészt kár, hogy a Jobbik már akkor kezdi elveszteni a humorérzékét, amikor még jóformán el sem sajátította, másrészt nem gondolja végig, hogy az õt igazán gyûlölõ oldalt mivel tudná nagyon, de nagyon mélyen megsebezni. Itt van a mellény-kérdés. Vona Gábor megtehette volna, hogy bejelenti, egy általa megnevezett népi együttes mellényét kölcsönzi ki és arra kiteszi az NBH logóját, és már azzal is vonul be a parlamentbe. Ezzel belsõ és külsõ ellenségeit tényleg az õrületbe kergette volna. Saját fegyverével döfte volna le õket. Mi a kifogás? Hogy a magyar népi táncos viselet "náci"? Vagy hogy az Árpád-sávos pajzson ülõ turul a nyilaskereszteseket juttatja eszükbe, és ezért rettegnek? Továbbá, ha a Jobbik helyében lennék és cigánybûnözésrõl beszélnék, minden alkalommal így kezdeném, "a cigánybûnözés, mint ahogyan azt nekünk a balliberális Gönczöl Katalin tanította". Mindegy. De pontosan ez a Jobbik lesz az a parlamentben, amelyik reményeim szerint nagyon éles hangon emlékezteti a Fideszt, ha mondjuk hónapok múlva is egy Harsányi László osztja az adófizetõk pénzét a Nemzeti Kulturális Alap élén, vagy az uniós pénzeket húsz és fél év után Gyárfásné Fekete Judit a külügyminisztériumban. Akit egyébként Balázs Péterék bepasszíroztak az uniós elnökségi stábba. Az pedig már most látható, hogy például két kitûnõ képviselõjük, Gaudi-Nagy Tamás és Gyöngyösi Márton annak ad hangot a parlamentben, ami sokak szívén fekszik, de nem merik kimondani nyilvánosan. A Jobbik nagyon hasznos a Fidesznek. Ugyanis a jobboldali szavazók szinte mindegyikének fejében vagy lelkében van egy láthatatlan vonal, és ha azt kedvenc pártja átlépi, lemorzsolódik. Van, akinek ez a vonal a földgáz árának növekedése, van - és most az értékrendû jobboldali szavazókra gondolok -, akiknek netán az imént említett emberek további pozícióban tartásánál húzódik.

És az orosz kapcsolat?

Mármint a Fideszé? Hogy most már Orbán Viktorék is felfedezték, Putyin nem a KGB uralmát valósította meg, hanem jobboldali, konzervatív pártja az európai néppárti családjához tartozik és normalizálódtak az orosz kapcsolatok? Aminek megõrzésén Putyin - akinek a Déli Áramlat magyarországi szakaszának megépítése egymagában fontosabb kétszáz Jobbiknál - Vona Gábor nem két, hanem kétszáz szeméért se változtatna. Ezt a titkos Jobbik-orosz kapcsolatot is csak nálunk lehetett elsütni, ahol az emberek injekcióként fogadnak be mindent, ha valaki azt írja vagy terjeszti, hogy "a titkosszolgálatok" állnak a dolog mögött. Amit persze - a dolog jellegénél fogva - soha nem lehet cáfolni, hiszen a titkosszolgálatok biznisze a titok megõrzése.
Egyébként, ha "lefordítom" az igazi Putyint Orbán Viktorra, akkor az orosz kormányfõ jobboldalibb a Fidesz elnökénél. Putyin például a budapesti miniszterelnöki szék elfoglalása után hetekkel bejelentené, hogy újra felépítteti a Regnum Marianum templomát ott, ahol az volt és ahonnan Rákosi elhordatta a téglákat, miután leromboltatta. A Jobbik csak szeretne olyan kapcsolatokat az oroszokkal, mint amilyenek a most helyére lépõ kormánynak már vannak. Putyin rendet és biztonságot akar, megtörte az oligarchák uralmát, a katasztrofális orosz demográfiát minden igyekezetével meg akarja lódítani. Mi a baj vele az oroszok szemszögébõl? És mi a mi bajunk velük? Az, hogy az orosz lapok nem támadják az "antiszemita Fideszt"? Akár a kínai lapok?

Mennyire bosszantja, ha a másik oldal "antiszemitizmusról" beszél?

Annál például messze kevésbé, minthogy a 21. században a magyar kórházak nagy részében nincs vécépapír és a körömkefe a mosdóhoz van kötve, hogy el ne lopják. Az antiszemitizmushoz egyébként nem kellenek antiszemiták. Emlékszem, hogy a magyarországi antiszemitizmusról összeállított egyik korábbi kötetben meghamisították, amit írtam, csakhogy beletehessenek. Ezt a kötetet egyébként Vince Mátyás, a Magyar Távirati Iroda elnöke szerkesztette, aki a Fidesz támogatásával is két alkalommal lett elnök és most is vezeti az MTI-t. Vince e támogatására a Fidesz dörgölõdzõs korszakában került sor.

Ha valaki, akkor ön a kettõs mérce elleni küzdelem élharcosa már vagy húsz éve. Sikeres volt ebben?

Nem tudom, hogy az én ez irányú makacs eszelõsségem mennyi szerepet játszott ebben, de ma már hál' Istennek a jobboldali publicistáknak automatikusan eszükbe jut a kettõs mérce. Ennek bennünk olyan természetesnek kell lennie egyébként, mint Rafael Correa ecuadori elnöknek, aki évekkel ezelõtt elnökválasztási kampányában arra a kérdésre, hogy meghosszabbítaná-e a manta-i amerikai katonai támaszpont 2009-ben lejáró bérletét, spontán azt felelte, "hogyne, ha Ecuador is létesíthet katonai támaszpontot Miami mellett." Tavaly ki is dobta az amerikaiakat Mantáról.

Az biztos, hogy jóval nagyobb súlya van sokak szemében, ha ön dicséri ennyire Orbán Viktort, aki korábban nem egyszer volt kritikus vele és nem különben mostani miniszterei közül nem eggyel szemben. De mi a véleménye például az adócsökkentésrõl, amely a Magyar Nemzetben megjelenõ közgazdászok szerint egyenesen recept a katasztrófára.

Nem vagyok közgazdász és tudom, hogy a Magyar Nemzet szerzõi közül Németh György, Gazdag László, Lóránt Károly és a nálunk is gyakran megjelenõ Róna Péter ellenzik...

A balliberális sajtóban is megjelenõ Róna Péterrõl jót mond?

Ha egy képzeletbeli vécén le lehetne húzni a másik oldalon publikáló véleményformálókat és ezekbõl Róna Pétert és persze Gazsó Ferencet kivennénk, a haza üdve nem sínylené meg. Legfeljebb a csobogás zavarna egyeseket. De visszatérve az elõbbiekre, tudom, hogy azt írják, nem szabad adót csökkenteni. Az élet viszont több mint közgazdaság, amit nem véletlenül neveznek az angolszászok "dismal science"-nek, azaz "baljós tudománynak". Emlékezzünk, milyen rosszul ment a gazdaság és vele együtt milyen búskoromság öntötte el Amerikát Carter elnöksége végére. Amikor átvette Reagan elnök, szavakkal fordította meg a hangulatot és bevezette azt a gazdaságpolitikát, amit Reaganomics-nek neveztek és agyontámadtak a közgazdászok. Visszamenõleg is azt mondják sokan, hogy Amerika akkor kezdett iszonyúan eladósodni. Igen, de ami sokkalta fontosabb volt, Reagan megnyerte a hidegháborút a kommunista világrenddel szemben egy olyan optimista hullámon lovagolva, amit Carter után õ varázsolt elõ a süvegbõl. Búskomoran nem lett volna csillagháború, Stingerek a szovjet inváziót kiverõ mudzsaheddinek vállán és sorolhatnám. De emlékezetünkbe idézhetjük a háborús Kossuth-bankókat, amelyekrõl a mai közgazdászok akkor biztosan azt mondták volna, úgy elinflálódik, mint a pinty. Holott erõs pénz maradt, mert bíztak benne. A dolláron sem véletlenül az Istenbe vetett "bizalom" szó olvasható, noha szerintem egy pénzen Istent emlegetni blaszfémia.

Vitathatatlan, hogy vannak helyzetek, amikor mindennél többet számít az emberek hangulata, mert abból szabadulnak fel a vulkán erejéhez hasonlítható energiák. Ha most vagy azért szomorkodunk, mert a Jobbik bekerült a parlamentbe, vagy azért, mert a Fidesz nem felel meg elvárásainknak, öngyilkosságot követünk el. A haza szekerét kell tolni, nem két, hanem ezer kézzel, végre valahára vidáman, felszabadultan, reménykedve magunkban és a jövõben.

Tharan-Trieb Marianne

Az Orbán kormány három helyszínen elõadott öszödi beszéde

Az Orbán kormány a legaljasabb eszközt választotta ahhoz, hogy a választási kampányban elkövetett hazugságának leleplezõdésérõl elterelje a figyelmet: a Trianonban szétszakított nemzet lelki egységesítésének látszatával tévesztette meg a magyarságot az állampolgársági törvénnyel[1] és június 4-ének nemzeti összetartozás napjává minõsítésével.

A június 3-i eseményekkel ugyanis egyértelmûvé vált, hogy akarata szerint egy olyan ország ad állampolgárságot minden magyarnak és nem magyarnak, amely szabadságát végleg elvesztette, mert a hatalomgyakorlást átengedte az idegenszívûeknek.

Az Orbán kormány önleleplezõ öszödi beszédét Orbán Viktor Brüsszelben, Varga Mihály Budapesten és Kósa Lajos Debrecenben mondta el.

Egyértelmûvé tették, hogy becsapták a választókat. Igen, most vált vitathatatlanná, amit a kormányprogram csak jelzett: nincs sem fedezetük, sem lehetõségük ígéreteik betartására[2].

Szeretném, ha mindenki fejébe vésné: a Helytartótanács (helytelenül: Parlament) egyetlen pártjának sincs erkölcsi joga bármit is szemére vetni a FIDESZ-nek, hiszen programjukban mindegyikük a neoliberalizmus továbbélésének támogatását határozta meg[3], tehát ugyanazt, amit a kormánypárt. Hálát kell adniuk a Magyarok Istenének azért, hogy nem õk kerültek ebbe a megalázó helyzetbe.

A június 3-án bejelentett ország jövõkép
A június 3-i leleplezõ nyilatkozatok egy téves alapon álló logikai sort vázolnak:
A "miért"-re adott téves válasz ugyanis téves kényszerútra tereli a "mit"-re és a "hogyan"-ra adott választ.

A "miért"-re adott válasz:
A válasz alapjaiban jó: a válság miatt kell intézkedéseket hozni, de a válság okát nem akarja megszüntetni, hanem megoldást keres a továbbélésre.

Az ok a piaci fundamentalizmus hittételén álló neoliberalizmus, ami az államot a bankok és a nagytõke érdekeit kiszolgáló gazdaságnak rendeli alá. Ez az ok már megbukott, továbbéltetni nem lehet, csak balzsamozni, hogy élõnek látsszon[4]. Így a "mit"-re adott válasz a balzsamozás módját határozza meg, a "hogyan"-ra adott válasszal pedig annak eszközét keresik.

Tehát a "miért"-re a következõ választ kellett adni: a neoliberalizmus balzsamozását végzõk bizalmát vesztettük el, azok megnyugtatása tehát a cél: "gyors kormányzati kijavító lépésre van szükség az IMF-fel és az EU-val közösen a piacok megnyugtatására és a bizalom visszanyerésére"[5]

A "mit"-re adott válasz:
Barroso úr, a gazda Európai Helytartója, fogalmazta meg irányelvként: "folytassa a költségvetési hiány lefaragását célzó erõfeszítéseket, és gyorsítsa fel a pénzügyi konszolidációt."

Orbán Viktor ezt így értelmezte: "Magyarországnak gyors és határozott versenyképesség-javító intézkedéseket kell hoznia."[6]

Varga Mihály válaszában benne van a feltétel és lehetõség hiányának reális értékelése: "bekövetkezik, amit tavaly becsültek, hogy a 3,8 százalékos hiánycél nem tartható, annak nagysága hozzávetõleg 7-7,5 százalék lesz. Arra a felvetésre, hogy ne 7-7,5 százalékos legyen a hiány, kormányzati intézkedések szükségesek, azt válaszolta: errõl a kormány dönt majd, ezt nem tudja megelõlegezni."[7]

Kósa Lajos elnökénél pontosabban fogalmazott, ugyanakkor válasza elárulja a feltétel és lehetõség hiánya miatti bizonytalanságot és annak megoldásaként a gazdasági szükségállapot kihirdetésének szükségességét:
"jelentõsen csökkenteni kell a vállalkozások adóterheit. Azt a kérdést, hogy mibõl, értelmetlen feltenni, hiszen pillanatnyilag a túlélés a legfontosabb.
.... a kényszerhelyzet miatt bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg"[8].

A "hogyan"-ra adott válasz:
1. Bankok konszolidálása, vagyis megerõsítése. A bejelentett költségvetés módosításban ennek megfelelõen kell felemelni az eddigi 1 771 680,2 millió forintot[9].
2. Adók módosítása - csökkentés a nagyvállalkozókat érintõ tételeknél,
3. Szerkezeti váltás (strukturális átalakítás - Orbán Viktor) egyelõre pontos tartalom nélkül.
4. Költségvetési hiány lefaragása az elõzõek figyelembe vértelével. Ez gyakorlatilag azt jelenti, hogy
- a hiány növekszik a Varga Mihály által meghatározott szintre, ehhez viszont az IMF és az EU engedélye szükséges, amit - a Kósa Lajos által elismert - "elgörögösödés" követ, aminek hosszú távon teljes eladósodásunk a következménye, vagy
- a hiány növeléséhez nem kapjuk meg az engedélyt, ezért ennek megfelelõen a költségvetés kiadási tételeit az elõzõhöz képest nagyobb mértékben kell csökkenteni.
Bármelyik eset is következik be, elkerülhetetlen a megszorító intézkedések bevezetése, ami miatt - Kósa Lajos szerint - "bizonyos gazdasági alkotmányossági szabályok felfüggesztésére is sor kerülhet átmenetileg", ami gazdasági szükségállapot bevezetését jelenti.
A június 3-án bejelentett ország jövõkép alternatívája
A "miért"-re adott válasz:
A válságot a neoliberalizmus okozta, ezért a cél annak hatalomfosztása, a természetes állam-gazdaság viszony visszaállításával, ami szerint a gazdaság szolgálja ki az államot.

A "mit"-re adott válasz:
Gyökeres (radikális) gondolkodási mód (paradigma) váltás, amely három fõ részbõl áll:
1. Ideológiai gondolkodási mód váltás: Szent Korona Értékrend kerül a neoliberalizmus kiszolgálójává vált mesterséges értékrend helyére[10].
2. Jogi (társadalmi együttélés szabályozási) gondolkodási mód váltás[11]:
- háromszintû jogrendszer hagyományainkra építve,
- alulról építkezõ elöljáró- és képviselõrendszer.
3. Gazdasági gondolkodási mód váltás[12]: igény és lehetõség összhangja lép a kínálat által manipulált kereslet piacgazdasági hittétele helyére, amelynek két alappillére van:
- összehangolt önellátás,
- nemzeti vagyonnövekedés alapján álló (így értékközvetítõ szerepét visszakapott) pénz.
A "hogyan"-ra adott válasz:
1. A Szent Korona Értékrend életbe léptetése Alkotmányozó Nemzetgyûlésen, amely hagyományink szerinti feladatát és szervezésének módját a Munkaterv határozza meg[13]
2. Teljes takarítás és újjáépítés, a Gondoskodó Magyarország programpontjai szerint[14]
3. A gondolkodási mód váltás feltétele a három gyökeres (radikális) átalakítást megalapozó lépés megtétele:
- Kilépés az Európai Egyesült Államokból (EU-ból), Európai Államszövetség létrehozása,
- Kilépés a NATO katonai szervezetébõl, tagságunk felfüggesztése a politikai szervezetben,
- Az idegen hatalom megszûntetése: az állampolgárság azonos a Szent Korona tagsággal.

Kérem a Magyarok Istenét, hogy adja meg mindannyiunk számára a szabad magyarrá váláshoz az erõ, a megvilágosodás és a kitartás kegyelmét!
Így lesz.

[1] A magyar állampolgárságról szóló 1993. évi LV. törvény módosításáról -
http://www.parlament.hu/irom39/00029/00029.pdf
[2] A Mintha-Kormány Mintha-Programjáról -
http://szkszhu.szksz.com/AMinthaKormanyMinthaProgramjarol.pdf
[3] Négy változat egy témára - http://szkszhu.szksz.com/Osszehasonlito.pdf
[4] "Ez a piaci fundamentalizmus, amely a reagani-thatcheri idõk óta a meghatározó hitvallás volt, most megbukott" - Népszabadság: Soros még nem látott ekkora válságot - http://www.mti.hu/cikk/316561/
[5] Bloomberg Businessweek: a magyar gazdaság nincs vészhelyzetben - http://mti.hu/cikk/482166/
[6] Orbán: strukturális reformokra van szükség Magyarországon -
http://eu.mti.hu/Pages/News.aspx?id=482081
[7] Varga: "gazdasági vészhelyzet" van - http://mti.hu/cikk/482103/
[8] Kósa: a helyzet sokkal rosszabb, mint hittük -
http://www.napi.hu/default.asp?cCenter=article.asp&nID=447788&place=kepnelkulivezeto1
[9] 2010-es költségvetés fõösszeg -
http://www.parlament.hu/irom/10554/10554.htm
(2009. 09. 16-án töltöttem le, azota levették az internetrõl)
[10] Ideológiai paradigmaváltás elsõ rész (a továbbiak innen indíthatóak):
http://szkszhu.szksz.com/Ideolparad01.html
[11] Jogi paradigmaváltás elsõ rész (a továbbiak innen indíthatóak): http://szkszhu.szksz.com/jogparad01.html
[12] Gazdasági paradigmaváltás elsõ rész (a továbbiak innen indíthatóak): http://szkszhu.szksz.com/gazdparad01.html
[13] A Szent Korona Értékrend bevezetésének MUNKATERVE -
http://szkszhu.szksz.com/Munkaterv100228.pdf
[14] Gondoskodó Magyarország programpontok - http://szkszhu.szksz.com/gondoskmoprogrampont.pdf

Nemzeti Hírháló