1479. október elején egy kb. tizenötezer fős török és kétezer fős havaselvei sereg zúdult Erdélyre, Ali, Isza, Malkocs-Oglu bégek vezetésével. Napokig iszonyú pusztítást vittek végbe, több települést felégettek, rengeteg rabot ejtettek.

Báthori István erdélyi vajda nem állta el egyből a betolakodók útját, hagyta, hogy a portyázás kifárassza, a rablott zsákmány, jószág lelassítsa őket. Ezalatt segítségül hívta Kinizsi Pál temesi bánt, és Vuk Brankovics szerb despotát. Az Erdélybe betört török had főtábora a Maros folyó mentén, Zsibód falunál, Kenyérmezőn volt. Báthoriék itt indítottak támadást október 13-án. A törökök már indulni készültek, amikor értesültek a magyar csapatok érkezéséről, és ők is a csata mellett döntöttek.

Az ütközet előtt kivált egy török lovas, odaugratott Kinizsiék elé, és kirívóan a vezér felé köpött, majd ezt megismételte Báthori és Brankovics előtt is. Egy szász harcos ez nem bírta tovább nézni, a török után vetette magát, és rövid küzdelemben a fejét vette. A szikrából tűz lett: mindkét oldal támadásba lendült. Báthori és Isza bég csapatai estek egymásnak a leghevesebben. A török rohamnak sikerült megbontani a vajda hadrendjét, sőt magát Báthorit is sikerült a lováról lesodorniuk, aki csak nagy nehézségek árán tudott megmenekülni.

Közben Malkocs-Oglu és Brankovics seregei véres küzdelemben gyűrték egymást, egyelőre különösebb siker nélkül. Ali bég viszont gyáván elfutott Kinizsi és nehézpáncélosai rémisztő rohama elől, így azok oldalba kaphatták a vajdát szorongató törököt. A roham élén Kinizsi haladt, mindkét karjában egy-egy kardot forgatva. Többórás, öldöklő küzdelem kezdődött, utólag a vezér is azt vallotta, ilyen heves ellenállást még soha nem látott.

Csak Isza bég súlyos sebesülése, és visszavonulása után omlott össze a török arcvonal. Ekkor Kemálpasazádé szavait idézve: „A legsúlyosabb holmikat elhányták és eldobálták, könnyűek lettek, mint a szél és elfutottak."

Márcsak a havaselvei gyalogság próbált ellenállni, ám hosszú közelharc után őket is felmorzsolták. A csatából mészárlás lett, akit nem az üldözők vágtak le, azt a környékbeli parasztok verték agyon. Isza is fogságba esett, ahol kivégezték. A török veszteség kétszerese volt a magyarnak, mintegy hatezer oszmán harcos esett el.

A hatalmas zsákmányt szerző magyarok győzelmi tort ültek, ahol a legenda szerint a csata hőse - Kinizs i- egy halott törököt a foga közt tartva, egyet-egyet a hóna alá fogva járta a táncát a tűz körül. A vereség évekre elvette a törökök kedvét, hogy nagyobb sereggel betörjenek Mátyás király Magyarországába.

Németh Gábor - Kitartás.hu