1273 október elsején a német választófejedelmek Habsburg Rudolfot választották a birodalom élére. Ebbe a döntésbe II. Przemysl Ottokár cseh király nem nyugodott bele, és haddal indult Ausztria ellen. Rudolf sógorához, IV. László (1272-1290) királyunkhoz fordult segítségért:

„Itt az alkalmas idő, amelyben bosszút állhatunk ravasz ellenségünkön, a cseh királyon, édes fiam és bajtársam! Keljen fel az igen hatalmas fejedelem, ha bosszút akar állani a történtekért, és emlékezzék az ellenség régi hitszegésére. Ne késedelmezzék, hanem minden egyéb, bármily fontos ügy elhalasztásával jöjjön azonnal országunk határára."

A cseh sereg - mintegy harmincötezer fő - június végén indult el Prágából, és sorra vette be Rudolf várait. A magyar had - körülbelül húszezer harcos - augusztus 23-án egyesült Rudolf kétezer fős nehézlovasságával.

László seregét főként könnyűfegyverzetű kun lovas íjászok alkották, a nehézlovasság száma jóval kisebb volt. Az arcvonal baloldalán elhelyezkedő sereg vezetői a királyon kívül Csák Máté nádor és Gutkeled István országbíró voltak.

A kun segédcsapatok nyílzápora nyitotta meg az ütközetet, majd a régi, jól bevált sztyeppei harcmodort alkalmazva visszavonulást színleltek. Ezzel sikerült megbontaniuk a cseh hadrendet, a résekbe pedig több hullámban benyomult Csák Máté lovassága. Véres közelharc folyt, ahol seregünk a cseh gyalogságot, majd a segítségükre érkező lengyel lovasságot is megfutamította, és üldözőbe vette.

A jobbszárnyon azonban nem volt ilyen rózsás a helyzet, a cseh nehézlovasság győzelemre állt az osztrákok ellen, maga Rudolf is leesett lováról. Be kellett vetni a tartalékot, a Kappel Ulrik vezette karinthiai lovagokat. Ottokár erre szerette volna bevetni a lengyel lovasságát, ám azok már árkon-bokron keresztül menekültek magyar üldözőik elől.

Sőt, az üldözésből visszatért lovasságunk, és a kun gyalogság oldalba kapta a cseheket, eldöntvén a csatát. Mészárlás kezdődött, ahol maga Ottokár is elesett. Rengetegen fulladtak a Morva folyóba, többekkel pedig a kun nyilak végeztek.

Az Árpád-kor egyik utolsó győztes csatája volt ez, melyben hatalmas szerep jutott László király szeretett kunjainak. A cseh sereg harmada megsemmisült, elesett a király, így Rudolf - köszönhetően magyar szövetségesének -megszilárdította hatalmát, és letette a későbbi Habsburg-dinasztia alapjait.

IV. László és Rudolf találkozása a csatamezőn (Than Mór festménye)

Németh Gábor-Kitartas.hu