A Dow Jones hírügynökség tájékoztatása szerint több német tartományban is átfogó vizsgálatot indítottak, miután a szárnyasokban és a tojásokban egyaránt dioxint találtak.

Az Észak-Rajna-Vesztfália tartományból indult el és egyre több német tartományt érint az a vizsgálat, mely azt feltételezi, hogy több német államban is dioxinnal fertőzött tojást és szárnyashúst árusítanak a boltokban. A hatóságok 34 termelőnél indítottak nyomozást azt követően, hogy az általuk szállított tojásban a megengedett mennyiség kétszeresének megfelelő dioxint találtak.

A dioxin rákkeltő toxikus anyag, egyike a legveszélyesebb környezeti mérgeknek, mely a fejlett világban komoly közegészségügyi gondokat okoz. Feltehetően úgy került be a csirkehúsba, valamint a tojásokba, hogy az etetőanyagba kevert növényi zsírokat ipari zsírokkal helyettesítették. A termelők a felelősségüket tagadják. A fogyasztóvédelem szerint a mérgező anyag jelenléte vagy bűntény eredménye vagy különös gondatlanság következménye.

A hatóságok tartanak attól, hogy az etetőanyaggal a dioxin már korábban bekerült a táplálékláncba, így akár a boltok polcaira is kerülhetett a tojásokban és a csirkehúsban. A dioxin rendkívül nehezen bomlik le, s magas környezetszennyező tulajonságai miatt különösen veszélyesnek számít.

A Die Welt   konzervatív német napilap Ezer gazdaságot bezártak a dioxin megtalálása után című cikkében foglalkozik a szövetségi köztársaság legfrissebb élelmiszerbotrányáról. Az aktuális dioxinbotrányban érintett szövetségi tartományok minden olyan gazdaságot be kívánnak zárni, ahova kiszállíthatták a szennyezett tápot. Ami annyit jelent, hogy sem hús, sem tojás nem kerülhet a kereskedelembe – nyilatkozta Gert Hahne, az alsó-szászországi mezőgazdasági minisztérium szóvivője. Az ügyben érintettek tojótyúkokat, csirkét és sertéshúst tenyésztő gazdaságok. Alsó-Szászországban a megelőző intézkedés csaknem ezer üzemet érint.

A dioxin 90-95 százalékát az ember az ételében veszi fel, ennek kétharmadát hússal és tejtermékekkel. A szer az ember immunrendszerét, idegvezetékeit, hormonháztartását és enzimrendszerét, valamint bőrét károsíthatja. Az EU-ban a tojás egy gramm zsírjában legfeljebb 3 pikogramm (egy billiomod gramm) dioxint tartalmazhat. A méreganyagok elsősorban az állati takarmánnyal kerülnek a tojásokba. A szóvivő szerint a tartományi minisztériumok hétfőn egy telefonkonferencián állapodtak meg. A rendelkezés érint alsó-szászországi, schleswig-holsteini, észak-rajna–vesztfáliai, szászország-anhalti és thüringiai üzemeket.

Miután találtak dioxinnal szennyezett élelmiszert, az észak-rajna–vesztfáliai hatóságok a soesti járásban nyolcezer tojótyúk elpusztítására adtak ki utasítást. A düsseldorfi környezetvédelmi minisztérium bejelentette, erőltetik a történtek felderítését, és ellenőrizni kívánják a kereskedelmi csatornákat. E munkájuk része, hogy szeretnék az esetleg szennyezett élelmiszert a kereskedelemben végigkövetni.

A dioxinnal szennyezett tojás felfedezésének Schleswig-Holsteinben és Alsó-Szászországban jogi következményei is lesznek. Az itzehoe-i államügyészség nyomozást kezdett. Amint egy szóvivő megfogalmazta, azt vizsgálják, megáll-e a nyomozás megkezdéséhez szükséges gyanú. Alsó-Szászországban tájékoztatták az oldenburgi államügyészséget, hogy kísérje figyelemmel az eseményeket. A húsz érintett alsó-szászországi gazdaságból származó tojás vizsgálata során egynél megállapították, a dioxinterhelés mértéke meghaladja az engedélyezett határértéket.

A tojások szennyeződése a rákkeltőként nyilvántartott dioxinnal vélhetően Schleswig-Holsteinből származó csirketápra vezethető vissza. A tápot előállító ueterseni Harles & Jentzsch cég tájékoztatása szerint egy hollandiai kereskedőn keresztül jutottak a dioxinnal szennyezett vegyes zsírsavakhoz. Az áru maga az alsó-szászországi Emdenben fekvő Petrotec AG cégtől származott – nyilatkozta Siegfried Sievert, az ueterseni tápkeverő üzem ügyvezetője. Ezt az üzem feldolgozta. A munkatársai a szállítmányt először veszélytelennek tartották – mondta Sievert. December 23-án derült ki a szennyeződés egy rutinellenőrzés során. (MNO)

Egy Magyar Paraszt panasza

Dioxin és PCB a biotojásban, -tejben és -húsban?

Hogyan történhet meg? Súlyos dilemmák és új kihívások a biohús-, a biotej- és a biotojástermékek minőségével kapcsolatosan

Sajnos az elmúlt évtizedben felmerült néhány olyan környezetkockázati tényező, amelynek a nem kellően feltárt esetében nagyobb mértékű szennyeződés fordulhat elő bizonyos extenzív termelésű állati eredetű bioélelmiszerekben. Ilyen kockázatot jelent pl. a madárinfluenza-fertőzés továbbá a dioxin- és PCB-szennyeződés. Most ez utóbbiak felvázolását adjuk közre.

Bevezetés a dioxinok világába

A klórszármazékok felhasználásának virágkorából ránkmaradt régi szennyeződések megtalálhatók – még ha csak nyomokban is – változatlanul környezetünk mindennapjaiban. A poliklórbifenil (PCB) és a dioxin vegyileg igen stabil és különösképpen mérgező anyagok (rákkeltők, mutagének, allergének stb.), melyek felhalmozódnak az állati és emberi zsírszövetekben. Az emberi szervezet ezeket a káros anyagokat főként a zsírtartalmú állati eredetű táplálékokon keresztül veszi fel. A nagyobb mértékben szennyezett élelmiszerek egészségügyi kockázatot jelentenek a fogyasztóknak. A fogyasztók védelmére Európa-szerte jogilag kötelező határértékek és önkéntesen alkalmazandó dioxin – és dioxinhoz hasonló PCB kockázati értékeket használnak a különféle élelmiszerekben. Környezetünk anyaghordozóiban – levegőben, vízben és talajban – található PCB- és dioxin-mérési értékek kiértékelése azt mutatja, hogy a már működésbe lépett környezetvédelmi intézkedések hatása sikeres: környezetünk általános terhelése ezen anyagokkal, az úgynevezett háttérterhelés igen csekély.

A szélesebb körben vizsgált élelmiszerre, a tejre vonatkozólag megállapítható, hogy a dioxin általános szennyezettsége 1987 és 2006 között Németországban kereken 80%-kal, körülbelül 2,3-ról kb. 0,4 pikogramm dioxin ekvivalensre (a tejzsír grammjára számítva) csökkent. Ezek szerint környezetünk háttér szennyezettsége napjainkban általában nem lépi túl a megengedett határértékeket, ezeknél az egészségünket veszélyeztető anyagoknál a tejben, húsban vagy tojásban.

A dioxinnal mérgezett Viktor Yushchenko volt ukrán elnök

Ahányszor felröppennek a hírek, a dioxinnal vagy PCB-vel szennyezett élelmiszerekről és ezek körbejárják Európát, azokért nagy valószínűséggel mindig a pontosan meghatározható szennyezési források voltak felelősek valahol a termelési láncolatban. Ezek olyan okok, melyek első pillantásra – nem minden további nélkül – szembeötlenek. Tudnunk kell, mi zajlik le környezetünkben! Továbbá tudnunk kell, hogyan történt mindez korábban, mindenekelőtt a saját gazdaságunkban, az istállóban és a legelőn.

A vietnami háborúban lombtalanításra használt, dioxintartalmú „Agent Orange” még évtizedekkel késõbb is folyamatosan pusztít: rákkeltõ, súlyosan károsítja (deformálja) az anyaméhben a magzatot (Internet-fotó)

Fogyasztóvédelem

Az egész EU területén az egészségügyi fogyasztóvédelem szempontjából elengedhetetlen, hogy az ember az élelmiszertől függően a dioxinokkal és PCB-kel történő szennyeződését tovább csökkentsük. Ehhez elsődlegesen és alapvetően szükséges a legfontosabb táplálkozási szennyező források ismerete, ezért a következőkben ismertetjük ezeket.

Az átlagos napi dioxin és PCB felvétele: zöldség és gyümölcs 6%; növényi olajok és margarinok: 7%, hal: 19%; tojás: 8%; marhahús 12%; baromfihús 3%; sertéshús 5%; tej és tejtermékek: 42%. Világosan látható, hogy az élelmiszerekből felvett dioxinok és PCB-k több mint 70%-a állati eredetű élelmiszerekből (tojás, tej, tejtermék, valamint baromfi, juh, marhahús és sertéshús) származnak.

A különféle – Európa-szerte érvényes – kockázati értékek és maximális dioxin- és dl-PCB-tartalmak az élelmiszercsoportokra az 1. sz. táblázatban kerülnek ismertetésre. A kockázati értékek a maximum tartalmak alatt vannak, és mintegy korai figyelmeztető adatként szolgálnak. (2006/88/EK Ajánlás; 1881/2006/EK Rendelet)

Mértékegység: 1 pg(pikogramm); 10-12g

Figyelem! a németországi Állami Kémiai és Állatorvosi Ellenőrző Intézet, Stuttgart, „Ökomonitoring 2007” program keretében vizsgálta a húsok dioxin- és PCB-tartalmát. Ezek eredménye szerint az ökológiai gazdálkodásból származó borjú- és hízómarha-húsok átlagosan 2,08 pikogramm/g testzsír tartalmat mutattak (szóródás 0,70-3,56 pg/g), míg a hasonló származású konvencionális húsokban átlagosan csak 0,83 pikogramm/g testzsír a dioxin- és PCB-tartalom (szóródás: 0,19-7,7 pg/g). Az adatok azt mutatják, hogy az ökohúsok veszélyesen (83%-ban) megközelítik a kockázati szarvasmarha-értéket, viszont a konvencionális húsokban ugyanezen érték-arány csak 33%-os.

Fő környezeti szennyező források

A dioxin kibocsátások főképpen a levegőn keresztül oszlanak szét (extenzív, legeltetéses, kifutó állattartás). A dioxin fő szennyező forrásait a következőkben a tényleges beviteli lehetőségekre és a régi szennyezettségre vonatkozóan alcsoportokra bontva adjuk meg (a vastagított-dőlt betűs források különösen veszélyesek az ökológiai állattartásban):

Tényleges beviteli lehetőségek: házi égetés (fűtés); nyílt tűzrakó helyek, erdő- és legelőtüzek; műanyagok és kezelt fa égetése (pl. fóliadarabok, műanyag zsinegek és palackok, bútordarabok stb.), másodlagos fémolvasztás; agglomeráló telepek; fémvisszanyeréshez használatos termikus eljárások; réteggel bevont fémek autogén vágása (hulladék/ócskavas telepek).

Régi szennyeződések: égetési folyamatok az iparban; háztartási- és különleges szemétégető telepek; derítő iszap elégetés; hőerőművek és kokszoló művek (pl. salak és hamu felhasználása); kábel telepek/berendezések; közlekedés; klórkémiai gyártmányok (PCB, PCP, PVC).

Mielőtt a PCB egészséget károsító hatását annak teljes spektrumában meg nem határozták, ezeket korábban sorra alkalmazták a nagybani termékek előállításánál: hűtő és szigetelő folyadékok transzformátorokban, kondenzátorokban; hidraulikaolajok; lágyítók és lángmentesítő anyagok; tartósan rugalmas tömítő és fugázó anyagok/masszák; védőmázolatok-rétegbevonók; ragasztóanyagok, gittek; műanyagok; viasz; kenőanyagok; kábelköpenyezések. Mivel a PCB-k nyílt folyamatokban többé már nem alkalmazhatók, a kibocsátások túlnyomórészt olyan régi terhelésekből származnak, mint például tartályok, műszaki készülékek és berendezések szivárgási veszteségei; nem szakszerű hulladékszállítás lerakataiból szivárgó gázok; trafótelepek, vagy áramátalakító művek szanálásakor – vagy bontási munkálataiból keletkező és kilépő gázok.

A kép illusztráció (Internet-fotó)

Fő élelmiszer-szennyeződési források a termelési láncban

Az állati eredetű élelmiszerek szennyeződéséért a takarmányozásból eredő szennyeződési források mellett olyan források is felelősek, melyek a haszonállatok tartási módjától függenek.

Bizonyos tartási feltételek, valamint működtetési módok szerint a fokozott dioxin- és PCB tartalmak okai adódhatnak többek között a különféle takarmányokból, talajviszonyokból, az alomból, vagy éppenséggel azokból az intézkedésekből, melyeket fertőtlenítésre hoztak, végül pedig a házi hátterű égetési folyamatokból.

A vízben és levegőben lévő dioxin- és PCB tartalom általában csekély, de rendkívüli esetekben igen nagy és káros lehet. A kibocsátott dioxinok lerakódhatnak a növényeken és a talajon, ilyen módon pedig szennyezik az élelmiszereket és a takarmányokat. Ha PCB szennyezés áll fenn, bekövetkezik a kigőzölgés, illetve erodálás, amely további levegőn vagy vízen keresztül történő eloszlását (üledék) okozhatja a PCB-nek, például régi szeméttelepeken/lerakatokon.

Takarmányoknál a szennyeződés üzemen belül is előfordulhat, példádul magánál a gyártásnál, tárolásnál és szállításnál; továbbá a növényvédő szerek és műtrágyák nem szakszerű kezelésével, valamint a korábbi lerakódásokkal szennyezett talaj révén.

A talajba bekerülhetnek a dioxinok a levegőből való deponálás mellett, többek között a peszticideken keresztül, mezőgazdasági gépekből és eszközökből való szivárgáson, alkalmatlan legelők és kifutó felületek hasznosításán, valamint szennyezett műtrágyákon keresztül.

Istállókban és azok környékén a szennyeződések a nem megfelelő lakkozás, fa impregnáló szerek és festékek, valamint fertőtlenítő- és tisztítószerek alkalmazása miatt következhetnek be. A gabona szalmáját, amely erősen szennyezett földdel, lehetőség szerint nem szabadna alomként alkalmazni, mivel a szennyeződések talajon keresztüli bevitele rendszerint magasabb, mint a levegőn keresztüli.

Minél magasabb az állatok vágási kora, rendszerint annál magasabb lehet azoknak az elkerülhetetlen alapszennyezettsége. Következtetésképpen az idősebb korú haszonállatok tartásánál különösképpen ügyelni kell azokra az intézkedésekre, melyekkel elkerülhetők a szükségtelen szennyeződések. Alapvetően a következő – többnyire a múltban gyökerező intézkedések és események a baromfi-, juh-, szarvasmarha- és sertéstartás területén lehetnek még ma is az okai a dioxinok és PCB-k bevitelének az élelmiszer- termelésbe: fa impregnáló szerek alkalmazása (PCB); fáradtolajjal történő kenés; hulladékégetés; PCP/PCB-vel kezelt (szennyezett) fa, fűtőolaj égetése otthoni körülmények között; hamu vagy salak kihordása a kifutóra vagy legelőre; szennyezett raktári és szállítási tartályok alkalmazása. Például mázolás silókban; elkoszolódott zsákok, gépolajok kiszivárgása, például mezőgazdasági gépeken és eszközökön olaj- vagy kenőanyag szivárgás, például a szállítási felszerelésből vagy hidraulikából; PCB-tartalmú építőanyagok vagy berendezések ottléte, például régi világító (neon) csövek, olyan kondenzátorokkal vagy önindítókkal, melyek PCB-t tartalmaznak; tömítő- vagy fugázó anyagok.

Mit tehet a biogazda a megelőzésért és a további szennyeződések kivédéséért?

Ha még a dioxin és a PCB kockázati értékeinek túllépése nem ismert és a baromfi, szarvasmarha vagy sertés új kifutó területe még csak tervben szerepel, úgy ésszerű a kiválasztott területet alkalmassági szempontból is megvizsgálni. Ugyanez érvényes a baromfi-, szarvasmarha-, juh- vagy sertéstartás újraindításakor.

A kifutó- és legelőterület, valamint az istálló hasznosítása előtt a következőkre kell különösen ügyelni:

Ha az ilyen jellegű legelő- és kifutóterületek már korábban szennyeződtek, hasznosításuk csupán az egész területre kiterjedő reprezentatív talajminták vizsgálata után történhetne meg. Az egyes elemzési eredmények után a talaj elhordásával és/vagy feltöltésével jöhet szóba a terület profilaktikus kezelése (szanálása). Mindkét esetben legalább 30 cm vastag humuszmentes talajréteget, vagy természetes homokot kell rétegelni. Amennyiben egy kisebb területre kiterjedő szennyezési fokot gyanítunk, akkor ezt a részt el kell határolnunk.

A dioxinnal és PCB-vel való szennyezettség elkerülésére a tartási feltételeket is át kell vizsgálni. Az istállók építési éve és módja támpontot adhat a PCB-tartalmú anyagokra vonatkozóan (építési év vagy átépítés az 1950-től 1980-ig terjedő intervallumban, előregyártott elemekből felépített épületek). A cégekről és a takarmányt szállító, valamint almot szállító mezőgazdasági üzemek termékeiről beszerzett információk profilaktikusan kizárhatnák a szennyeződések beviteli forrásait. Magát az előállított nyerstakarmányt nem szabadna szennyezett talajokon termeszteni.

A termények (pl. gabonafélék, pillangós növényi lisztek) forrólevegős szárításakor tilos a direktfüstgázos technológia alkalmazása.

Szénaszárításnál maguk a tartófák legyenek impregnáló szerektől mentesek. Az ásványi anyagok és nyomelemek többnyire természetes forrásokból származzanak. Ezek – beleértve hordozójukat is – jelentős dioxin koncentrációt tartalmazhatnak. Ezért ügyelni kell arra, hogy ezeket a takarmány kiegészítőket csak akkreditált cégektől szerezzük be. Ez érvényes további takarmányféleségek pótlólagos hozzávásárlására is, például aminósavakra és vitaminokra, melyeket vegyi vagy enzimatikus folyamatokon keresztül, vagy pedig extrahálással állítanak elő.

A takarmányt szállító járműveket soha nem szabad azt megelőzően szennyezett anyagok, vagy termékek szállítására felhasználni. Azt is figyelembe kell venni, hogy ezen járművek festése vagy mázolása szóba sem jöhet, mert az is szennyezési forrás.

A következő kritériumok betartásával a dioxinnal és PCB-vel történő szennyeződés kockázatát a baromfi-, juh-, szarvasmarha- és sertéstartás területén jelentősen csökkenteni lehet:

Egy tanulságos és további elemzéseket kiváltó, ill. igénylő példa: kifutós tartásból származó étkezési tojás dioxin- és PCB-szennyezettségi értékei a tojótyúk állomány nagyságának függvényében (NSZK, Freiburg, 2004-2005 években), lásd 2. sz. táblázatot.

2. táblázat. Kifutós tartásból származó étkezési tojás dioxin- és PCB-szennyezettségi értékei

Összegző értékelés

Cikkünk az első bioélelmiszerek dioxin- és PCB-szennyeződésére vonatkozó hazai értékelés, amely igen sok kérdést és dilemmát vet fel az ökológiai gazdálkodás, a bioállattartás további minősítése, illetve fejlesztése területén. Egyre bizonyosabb, hogy szembe kell néznünk ezzel a súlyos problémakörrel, hiszen a magas minőségi igényű és korrekten elszámoló biohús-felvásárlók (pl. a svájci exportőrök, a Hipp cég) már csak a dioxin- és PCB-szintek betartása mellett kötnek üzletet és ez a kör csak bővülni fog a jövőben! Ezért igen erős biokultúrás szakmai összefogásra, valamint kutatási, oktatási és tájékoztatási munkára lesz feltétlenül szükség az elkövetkező időben mindezen súlyos kihívások megoldása érdekében.

www.biokontroll.hu - Dr. Márai Géza

Vissza - Tovább