A kommunizmus áldozatainak emléknapját (február 25.) az Országgyűlés 58/2000. (VI. 16.) sz. határozata rendelte el. Kovács Bélát, - ki állítólagosan az első áldozata volt a kommunizmusnak - a Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárát 1947-ben ezen a napon tartóztatták le és hurcolták a Szovjetunióba. Ehhez  vagyis a kisgazdapárt főtitkárának  a személyéhez köti törvény az kommunizmus áldozatainak emléknapját , mint az első  közéleti, politikai szereplő kommunisták általi "likvidálását" Ez egy akkora történelmi ténybeli tévedés, mint Schmitt Pált köztársasági elnöktöl Kálvin Jánost Luteránusnak titulálni, vagyis teljesen megfeledkezve, hogy volt nekünk 1918-1919-ben egy "dicsőségesen véres kommunista identitású Tanácsköztársaságunk, mely időszakában a máig letagadott bolsevik anarchisták meggyilkoták gr. Tisza Istvánt. Gyakorlatilag Ő volt az első áldozata a kommunizmusnak és nem Kovács Béla, ki a gulágról visszatérve igaz betegen ágyban párnák közt halt meg

A második világháború utáni első, az 1945-ös nemzetgyűlési választások győztese a Független Kisgazdapárt lett, amely 2 697 262 szavazattal abszolút többséget (57 százalék) vívott ki magának, s ezzel 245 mandátumot szerzett a parlamentben. A hazánkban állomásozó szovjet csapatok nyomására a kisgazdák nem alakíthattak önállóan kormányt, hiába jogosította volna erre fel a közel hatvan százalékos, elsöprő erejű felhatalmazás. Az FKGP így kénytelen volt a Magyar Kommunista Párttal, a Szociáldemokrata Párttal és a Nemzeti Parasztpárttal koalícióra lépni. A miniszterelnöki posztot a Független Kisgazdapárt egyik megszervezője, Tildy Zoltán töltötte be, de a kulcspozíciók (Belügyminisztérium, Pénzügyminisztérium) – szintén a szovjetek erőteljes fellépése miatt – a kommunisták kezébe csúszott át. Az 1946. február 1-jén kikiáltott II. Magyar Köztársaság első elnöke Tildy Zoltán (FKGP), a miniszterelnök pedig a szintén kisgazda Nagy Ferenc lett.A Gerő-Rákosi-féle vezetéssel szembeszegülő, pártja belső életébe beleszólást nem tűrő Kovács Béla egyre jobban csípte a kommunisták szemét. 1947. január 20-án Rákosi és Szakasits Árpád felkereste a miniszterelnököt, akitől Kovács Béla pártfőtitkári pozíciójáról való lemondását, vagy szabadságolását követelték. A nemzetgyűlés mentelmi bizottsága 1947. február 21-én ugyan nem adta ki Kovács Bélát, de a pártközi megegyezés alapján a politikus három nappal később önként jelentkezett az Államvédelmi Osztályon, ahol vallomást tett; másnap este a szovjet hatóságok annak rendje és módja szerint letartóztatták Kovács Bélát a Szovjetunióban húsz évre ítélték. 1953-ig a gulágon raboskodott, majd 1953-ban a moszkvai központi állami börtönbe, a Ljubljankába szállították. A jogellenesen letartóztatott politikust a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsa Elnöksége 1955. szeptember 7-i határozata alapján átadták a magyar kormánynak. Kovács Bélát az ÁVH november 22-én a Jászberényhez közeli börtönbe szállította; innen 1956. január 18-án a BM Budapesti Központi Börtönébe vitték, de áprilisban hazatérhetett. Az októberi forradalom után földművelésügyi miniszterként tagja lett a második Nagy Imre-kormánynak, majd november első napjaiban az államminiszteri tisztséget töltötte be. 1957-ben felismerve a régi hatalmi struktúrák átmentési kísérletében rejlő veszélyt, Kovács Béla visszavonult, s a pártelnökségről is lemondott, a konszolidáció folyamatát azonban támogatta. 1958-ban képviselőséget vállalt, de tényleges politikai tevékenységet nem fejtett ki. 1959-ben, hosszan tartó betegség után, 51 éves korában hunyt el. 1989. május 26-án a Szovjet Legfelsőbb Katonai Ügyészség rehabilitálta. Az Országház előtti téren álló bronzszobrát 2002. február 25-én, elhurcolásának 55. évfordulóján avatták fel. - részlet Történelmi hírportál

Tehát mint kiderül a fentebb leírtakból gyakorlatilag nem halt mártírhalált, A gulágot is túlélte, és még felsem akasztották mint pl. Nagy Imrét.  Tehát furamód érdekes, hogy Kovács Béla Független Kisgazdapárt (FKGP) főtitkárt elhurcolásának napja lett a kommunista terror áldozatainak napja!  Sőt még szobrának állításával sem volt semmi ellenvetés, mint pl. gr széki Teleki Páléval, kinek  gr Tisza István sorközössége jutott,  őt is meggyilkoták! Telki halálának okát kimerjük mondani? állitólag náci egyenruhába öltözött  kommunista anarchisták.(?)

A Pesti Hírlap tudósítása 1918. november 1-jén: „A véres szabadságnak áldozatul esett gróf Tisza István”.

„A Hermina út 35. szám alatti villában, a gyilkosság délelőttjén egy katonatiszt és egy polgári ruhás férfi jelent meg. Bebocsáttatást kértek. Tisza dolgozószobájában fogadta őket. - Mit óhajtanak? A civil válaszolt: - Ön rejtegeti azt a disznó cseh ügyészt, aki a vádat képviseli ellenem? - Nem rejtegetek senkit sem. – Az idegenek hamarosan eltávoztak… Minden valószínűség szerint csak előzetes kémszemlét tartottak, hogy otthon van-e Tisza, akiről azt híresztelték a városban, hogy nincs Pesten." "Napközben a külső Hermina úton, a villa tájékán sűrű tömeg verődött össze. Este egynegyed hét óra tájban nyolc baka átmászott a magas vasrácsos kerítésen és a kert pázsitján át a házhoz lopódzott. A hátulsó ajtón mentek be. A Tisza István őrizetére rendelt csendőröket békésen lefegyverezték és benyomultak a villa halljába. Az inas útjukat állta. A zajra előjött Tisza István, felesége és unokahúga, Almássy Denise grófnő. Tisza kezében revolver volt. A katonák szemrehányásokkal illették: - Öt éve háborúskodunk miattad… Te vagy az oka az ország pusztulásának! – Gazember voltál mindig! – Aztán rákiáltottak, hogy tegye le a revolvert. - Nem teszem le, maguk is fegyverrel jöttek! - Tegye le, kiáltott egy harmincévesnek látszó nyurga szőke ember. - Nem teszem! - Álljanak félre a nők! - Nem állunk. Tisza néhány lépést hátrált, letette a revolvert. - Na, hát mit akarnak? - Maga az oka a háborúnak! - Tudom, hogy mi történt, hogy rengeteg vér folyt, de én nem vagyok az oka. - Négy év óta vagyok katona. Roppant sok család veszett el az ön gazembersége miatt. Lakoljon érte! - Nem én vagyok az oka! - Álljanak félre a nők! Semmi válasz… - Maga hozta ránk ezt a szörnyű vészt, most itt a leszámolás… Három lövés dördült. Tisza előre bukott a szőnyegen. Két golyó találta, egy a hasába fúródott, a másik a vállába. A harmadik Almássy Denise arcát érte. - Végem van, – mondotta Tisza, ennek így kellett lennie. A katonák, mialatt áldozatuk haláltusáját vívta, elsiettek. Hogy milyen csapattesthez tartoztak, nem tudják.”

Ki is akkor a kommunizmus első áldozata?