A Kárpáti Harsona nyomán  leltünk e cikkre, mellyel teljes mértékben egyetértünk, egy kivétellel: Szlávok már pedig nincsenek. Szlávot  itt és most mindörökké értsd úgy mint nemzeti etnikum, mely nincs, nem volt, de van!  A szláv  szolga sorsba kényszerített nemzetet (népet) jelent. A szlávság a zsidó történetírók hazug dogmája, ezért nem véletlen, hogy román történelem alapjait is a Magyar Történelemből lopták, lopják, mint a szlovákot. A  jelen-múlt román történelemírás csak abban különbözik a jelen szlováktól , hogy a románok nem a szlávok közé sorolják magukat.

István király elıtt nem volt Magyarország?

Az Európai Parlament Információs Hivatala kiadott egy "Európa ma
és holnap" címő nagyalakú, igényes kivitelő brosúrát. A füzet - több
nyelven - 28 mai és jövendı EU-tag ország önbemutatkozását
tartalmazza.
Az egyes országok maguk állították össze a szöveg- és képanyagot, az elıszóban a kiadó a szövegek
tartalmáért nem is vállal felelısséget. Így nyilvánvaló, hogy a még nem tag országok bátran festhettek
magukról rokonszenves képet saját jól felfogott érdekükben: az európai közvélemény megnyerése
céljából. Az ország-fejezetek egy rövid, "amerikai típusú" önéletrajzból, és egy valamivel hosszabb,
"kifejtı" részbıl állnak.
Ez utóbbiban nemzeti sajátságok, érdekességek szerepelnek.
A 28 ország bemutatkozása három minıségi kategóriába sorolható. A többség reális történelmi és
kulturális tényanyaggal szolgál. Néhány, az "Európai Unióba igyekvı" ország nemzeti legendáit is a
képbe illeszti, a számukra kínos adatokat, folyamatokat vagy elhallgatja, vagy eufémizmusokba
burkolja. (Törökország, Szlovákia, Románia sorolható ebbe a kategóriába.). A harmadik - és egyben
döbbenetes - felfogás a magyar.
Lássuk elıször az önéletrajzunkat! Az 1990-ig terjedı idıszak 14 pontját szóról szóra leírom, csak utána
fogom elemezni. Megjegyzem, hogy a románoknak erre az idıszakra 34(!) megemlítendı történelmi
eseményük akad!
Fontos dátumok Magyarország történelmében:
1000 - a magyar állam megalapítása az ország elsı királya, István alatt.
1308-1437 - A központi hatalom megerısítése.
1541 - a törökök beveszik Budát. Az ország 3 részre szakad: a Habsburgok elfoglalják (bekebelezik) a
nyugati részt, Magyarország középsı része a törökök közvetlen ellenırzése alá kerül, mialatt a Tiszától
keletre levı részen az Erdélyi Fejedelemség jön létre.
1711-1848 Osztrák uralom.
1867 - a körülbelül fél évszázadig tartó Osztrák-Magyar Monarchia létrehozása.
1914 - Magyarország részt vesz az elsı világháborúban a német birodalom oldalán. A Magyar
Köztársaság megalapítása november 16-án.
1938 - szövetség NÁCI NÉMETORSZÁGGAL.
1941 - hadüzenet a Szovjetuniónak.
1944 - az ország elfoglalása a német csapatok által. Számtalan magyar zsidót deportálnak. Hadüzenet
Németországnak decemberben.
1945 - a Vörös Hadsereg elfoglalja Budapestet és előzi a németeket.
1949 - a Magyar Népköz! társaság alkotmányának elfogadása.
1956 - népfelkelés, a szovjetek erıszakosan leverik, az akkori államfıt, Nagy Imrét halálra ítélik.
1989 - Magyarország ismét demokratikus ország lesz. A szovjet csapatok elhagyják az országot.
1990 - az elsı szabad választások.
Mi magyarok miért nem említettük a honfoglalást? Vagy urambocsá: a kettıs honfoglalást? A szlovákok
használják fel a 907-es braslauespurchi (pozsonyi? bánhidai? ennsburgi?) gyıztes csatánkat
önigazolásként? Miért nem említjük meg a frank oklevelekben több százszor elıforduló "Hungarus"
nevet? Vagy akár az izlandi sagák Tyrkerét? A Kr. e. VI. századból a "jürkákat" bemutató Hérodotoszt?
527-bıl Muagerisz hún királyt említı bizánci krónikát? Gardizit, ibn Rusztát, Dzsajhánit, Bölcs Leót,
Bíborbanszületett Konstantint, vagy 889-bıl Regino prümi apátot, akik a türkökkel, szkítákkal
azonosítanak így vagy úgy? A tordosi és tatárlaki rovásírás-leleteket sokszorta több joggal hozhattuk
volna fel, mint a törökök emlegetik civilizációjuk ıseiként az asszírokat, hettitákat!
Iszonyú kártékony ez a torzító elhallgatás!
Lám, a románok tudomást sem vesznek arról, hogy Constantin Daicoviciu, a dákoromán folytonosság
("kontinuitás") elméletének atyja 1973-ban, halála elıtt maga fedte fel (a Történeti Intézet, a Történeti
Múzeum munkatársainak, és egyetemi kollégáinak, diákjainak) kutatásai hazug voltát. Tételesen sorolta
fel saját történelemhamisításait! Így: a Nestor-krónika nem "oláh"-okat, hanem "frank"-okat ír.
Anonymus "Eac pastores Romanorum" kitétele sem daciai oláhokra, hanem dunántúli, frank
fennhatóság alatt élt romanizált pannonokra vonatkozik. Az ısrománnak titulált "Dridu-mőveltség"
bulgáriai - az egykor a Kárpát-medence déli harmadát birtokló bulgárok hozták fel hazájukból az itt
megtalált elemeit... A többit nem sorolom.
Mi pedig saját történelmünk elhallgatásával igazoljuk a már dogmává merevült történelmi
hazugságokat...
No, haladjunk tovább szépen, ...
Úgy tőnik, hogy az Árpád-kor nem létezett! Nem volt a korszakalkotó politika- és jogtörténeti
dokumentum, az Aranybulla, nem volt tatárjárás, nem volt Szent István, Szent Imre, Szent László, Szent
Margit, Szent Kinga, Szent Erzsébet...
Sorstársaink közül a csehek milyen büszkén emlegetik a Przemysl-, a lengyelek a Piast-házat!
Újabb őr: nem találom 1456-ot! Az egész keresztény világban harangoznak a nándorfehérvári diadallal
végzıdı keresztes hadjárat emlékére - mi meg sem említjük. Óvatosan fogalmaztam. III. Callixtus az
1456. június 29-i "Bulla orationum"-ban III. Mohamed áprilisi hadrakelése hírére, a török megállításáért
való imára buzdító harangozást rendelt el - de hát a törököt bizony Nándorfehérvárnál állította meg , és
nem ez az ima, hanem Hunyadi és Kapisztrán. A törökellenes keresztény összefogás ugyan jellemzı
módon hézagos volt - az ígért 80.000 fıs sereg helyett néhány regensburgi diák, párszáz lengyel és
horvát fogott fegyvert mindössze - de nagyon szép "európai gondolat". Élnünk kellett volna vele!
Szemezgessünk tovább!
Mátyás humanista birodalma (az egyetlen reneszánsz birodalom) említésre sem méltó? Hol marad sok
évszázados, a magyarságot ırlı "keresztyénség pajzsa" küzdelmünk? Lám, a török önéletrajzból
hiányzik ez a néhány évszázad - ık tudják, miért szégyellik - mi miért nem vagyunk rá büszkék?
Mohács viszont elég jelentıs csata lehetett - hisz a szlovákok (sic! a szlovákok! Ismétlem: a szlovákok!)
felhozzák saját történelmi eseménysorukban! Mi nem...
A Habsburgok dehogy "foglalják el" a nyugati részt: Kettıs királyválasztás történik, s a két királyi ház
megosztozik a török által kettészelt országon. Az Erdélyi Fejedelemség voltaképpen a magyar állam
menedékhelye lesz, fejedelmei közül tán egyedül Székely Mózes tekinthetı törzsökös, kizárólagos
erdélyinek!
Nem találom a vallásszabadságot világelsıként deklaráló tordai országgyőlést sem! (1568). Ennek a
feltőnıen "eurokonform", korát messze megelızı intézkedésnek a mellızése egyenesen megdöbbentı!
Természetes módon tolakodik elı egy lehetıség. A kereszténység felvétele, az Árpád-házi szentek, a
nándorfehérvári harangozás, a tordai országgyőlés együttes elhallgatása egy "kereszténység utáni
Európának" tett ostoba gesztus volna? Ostoba, mert a katolicizmus, a reformáció - a szlovákoknál a
huszitizmus - minden ország önjellemzésében megtalálható!
Igen, MINDEN országéban: a muzulmán Törökország büszkén emlegeti Szőz Máriát, Szent Pált, a
myrai Szent Miklóst!
Szégyen...
Egyetlen árva sort sem érdemelt meg tılünk a török kiőzetése (1686 - Buda, 1697 - Zenta). Mint ahogy
Thököly és II. Rákóczi Ferenc sem!
Hiányzik a magyar reformkor. Úgy, ahogy van. Mindenestül.
1848/49-es forradalmunkról sincs egy árva szó se. Nem baj, a románok felhozzák biz, mint saját
forradalmukat! Az osztrákok is - bár ık meghagyták nekünk...
Ezután egy szépen felépített, épületes baromság következik.
Figyeljünk:
Magyarország (és nem az Osztrák-Magyar Monarchia!) vesz részt az I. világháborúban. Az 1918-as
forradalmat nagyvonalúan 1914 novemberére téve (ezt az ostobaságot a "kifejtı" rész megismétli,
megerısíti!) ez annyit jelent, hogy az önálló, köztársasági Magyarország egyedül harcolt Németország
oldalán, s Trianont ezért kapta büntetésül. A kifejtı részben még toldunk ide egy ostobaságot: állítólag
1/3-nyi (és nem 2/3) területünket vesztettük el...
Ha ez az "építmény" (történelemhamisító tákolmány) nem tudatosította volna a jámbor európaiban, hogy
micsoda rettenetes erıszakos, mi több: bőnös nép maradtunk még a XX. században is, akkor jöhet a
döntı érv: "1938 - Szövetség a Náci Németországgal"
A második világháborúban a környékünkön mindenki a "rossz oldalon" vett részt. Ennek elmismásolását
zseniális találékonysággal oldották meg a magukra valamennyit is adó szomszédjaink:
Ausztria: 1938 március: "Anschluss - és kész. Nyilván kimaradtak a háborúból, mert utána csupán a
köztársaság 1945-ös kikiáltását említik meg.
Szlovákia: 1939- 45 "rövid függetlenség a Náci Németország uralma alatt." Mesteri, szépségdíjas,
zseniális meghatározás! Függetlenség egy uralom alatt, amely ráadásul nácinémet elnyomást sejtet - ez
bizony elhatárolódás, sıt nyilván szenvedés is - nem pedig rosszíző "szövetség", mint a mienk...
Románia: 1940. nov. 23. "Románia csatlakozik a hármas szövetséghez." Ez is elegáns: a hármas
szövetséget említi. Ilyen volt, valóban: csakhogy az létrejött 1882-ben, résztvevıi az Osztrák-Magyar
Monarchia, Németország és Olaszország. Szétbomlott az I. világháború során...(!!!)
De ez a "tévedés" elegánsan kikerüli a II. világháborús részvétel kellemetlen emlegetését... Persze az
Antikomintern Paktumnak is három tagja volt eredetileg, - ugyan mit is kötözködöm? Persze nem említ
néhány apró, echte román találmányt ez idıkbıl: a meghalató-vonatokat, a zsidók jég alá lövetését vagy
akár a favágó tıkén lefejezett szárazajtaiakat, a megtizedelt Köröstárkányt ......
Mi pedig "1938-ban szövetséget kötöttünk a Náci Németországgal".
Nos, 1938-ban kötöttünk egy adóügyi pótegyezményt a németekkel (december 10.). Ezt Ausztria német
megszállásának pénzügytechnikai következményei tették szükségessé.
Merüljünk el most egy kicsit ebbe a gyanús 38-as évbe! Az Anschluss nemcsak adóügyi pótegyezményt
hozott ajándékba, hanem páni félelmet is. Politikusaink nem rokonszenveztek a nácikkal - emlékeztetıül
két esetet hoznék fel. Az elsı németországi látogatásáról hazatérı Horthy így jellemezte Hitleréket: "Túl
sok bennük a vörös!". Teleki pedig nemegyszer jelentette ki, hogy "a német vereség a mi vereségünk is
lesz, de a német gyızelem a mi pusztulásunk"!
Ez az év nem a németbarátság éve. Horthy és Kánya Kálmán már februárban egy németellenes
"horizontális tengely"-rıl tárgyal Varsóban. A történeti hőség kedvéért: olasz-lengyel-jugoszláv-magyar
lett volna ez a tengely. (Hiányzik a történelem tankönyveinkbıl...) A németek persze ellenzik a lengyelmagyar
együttmőködést, visszacsatolási törekvéseink épp közös magyar-lengyel határt
eredményeznének!
Augusztusban két - németellenes élő - magyar siker: a bledi konferencia a Kisantanttal (jelentıs
enyhülést hozott), illetve a titkos lengyel-magyar gentlemen's agreement a szoros együttmőködésünkrıl.
November - az elsı bécsi döntés - voltaképpen Németország engedett!
Aztán decemberben Ciano jön Pestre, melegen ajánlja az Antikomintern Paktumba való belépésünket. A
tengely kontra horizontális tengely kérdés eldılt...
1939-ben pedig beléptünk az Antikomintern Paktumba. És ugyanebben az évben megvalósul a magyarlengyel
határ - szeptemberben nem is engedtük át a német csapatokat Lengyelország hátába, - ez
közismert - és a németekhez lelkesen csatlakozó(!) szlovák csapatokat sem - ez kevésbé közismert.
A szlovák változat persze érthetıen elhallgatja, hogy a lengyeleket hadüzenet nélkül, náci módon
megtámadták - mi pedig:
"1941 - Hadüzenet a Szovjetúniónak."
Hogyan is volt? Üzentünk mi hadat? A kassai, rahói, körösmezıi stb. bombázások után megállapítottuk:
ez bizony hadiállapot. Ennyi. Ennek a kérdésnek hatalmas irodalma van, elégedjünk meg annyival, hogy
a nemzetközi jog élesen megkülönbözteti a hadüzenetet és a hadiállapot tudomásul vételét.
Románia mindenféle indok nélkül, minket jócskán megelızve már1941. június 22-én hadat üzent a
Szovjetuniónak - írják a román bemutatkozók? NEM.
Más kérdés, hogy az akkoriban szintén EU-várományos Bulgária sosem üzent hadat a dicsı
Szovjetuniónak, mégis ugyanazt kapta jutalmul, mint mi büntetésül!
Amúgy a hadüzenettel szovjet barátaink nálunk sokkal rosszabbul állnak. Elfelejtkeztek errıl a
jogintézményrıl Finnország, a Balti államok, Lengyelország, de még Bulgária esetében is. Öt országot
tiportak le 1941-ig, hadüzenet nélkül - ez nyilván eszébe juthatott a kassai bombázás után minden
magyarnak...
"1944. - Számtalan magyar zsidót deportálnak"
Helyes állítás, igaz. Helyesen köti össze az életrajz a német megszállással.
Csupán egyetlen bajom van: a zsidóüldözés egy szóval sem szerepel sem a román, sem a szlovák, sem
az osztrák, de még a német (ismétlem: a német, még egyszer: a német) anyagban sem!
Próbálom kikövetkeztetni a holokauszt (soá) kérdésében írásokból és filmekbıl igazán járatossá vált
átlag EU-s olvasó gondolatmenetét: - Végülis lehet, hogy ezek a minden aljasságra elszánt a magyarok
mőködtették Auschwitzot?
Rendben van, mi gerincesen vállaltuk. De az 1944 nyári csendırpuccsot (és ezzel magyarországi zsidók
teljes kiirtását) megakadályozó Koszorús ezredesnek vagy urambocsá: magának Horthynak köszönhetı,
hogy egyáltalán maradt zsidóság Közép-Európában! Így teljes az igazság s a részigazság egyoldalú
közlése súlyosabb bőn a legaljasabb rágalomnál...
1956. Eufemisztikusan, "reformkommunista módra" népfölkelés.
De nekünk magyaroknak forradalom és szabadságharc. Egy "csillagóra", amely megvilágosította a
félrevezetett Európát, amely elıkészítette a kommunista rendszerek bukását és amely rövid idıre
visszaadta nemzetünk (tudatosan tönkretett) önbecsülését és megbecsülését. "Nagy" (minimálisan
elvárható illendıséggel és európai módon: Nagy Imre) pedig nem államfı volt, hanem miniszterelnök. A
"kifejtı" részben, önmagának is ellentmondva már helyesen írja a szerzı.
Az 1990. utáni életrajzból a terjedelemre tekintettel csupán egy érdekességet villantok fel.
1991. jún. 19. " az utolsó szovjet katonák elvonulása."
Nos, pillantsunk csak egy kicsit feljebb! A 13. életrajzi dátumnál ez szerepel: "1989 - a szovjet csapatok
elhagyják az országot." Erre már nincs mit mondani...
E befejezı életrajz-részbıl tán még hiányolhatnánk, hogy olyan, az Európai Unió koncepciójába
szorosan illı esemény, mint a vasfüggöny lebontása (elsıként!), nem szerepel. Nyilván nem véletlen az
eset: ugyanígy hiányzik a kötet bevezetı, kedvcsináló dekoratív képes bevezetıjébıl is, ezt pedig
Brüsszelben, az EU Információs Hivatalában írták...
Most pedig "záró fejezetként" - lássunk néhány gyöngyszemet az általam "kifejtı"-nek nevezett részbıl.
"Magyarország lakossága Európa legszínesebben kevert népeihez tartozik. 10 millió lakója között
számos nemzetiséget találunk: német nyelvőeket, szlovákokat, románokat, délszlávokat (bosnyákokat,
horvátokat, szerbeket, szlovénokat és szorbokat). A szintik és romák, akik a népességnek nem
jelentéktelen részét alkotják (500.000), nemrégiben etnikai kisebbségként lettek elismerve."
No, kezdjük!
Magyarország "sokszínő, kevert népességő", soknemzetiségő.
Érdekes: ezt a kitételt nem alkalmazza önmagára a valóban fele-fele arányban "többnemzetiségő"
Belgium, Litvánia, Észtország, Lettország. Csak mi, ahol egyelıre még a magyar etnikum a
meghatározó. Bár fogyunk "az egyszerő újságolvasó is ki tudná számítani a határon túli népszámlálások
és különbözı hazai források alapján, hogy 1985-tıl máig a Kárpát-medence ıshonos magyarsága több
mint 2 millióval (!!!) fogyott. Nem ez a témánk, de utána lehet nézni, az "önbemutatkozás" írója
vélhetıleg nagyon is ismeri ezeket az adatokat.
Van itt más baj is - rosszabbak, mint az egyszerő ostobaság.
Bosnyákok sosem éltek Magyarországon. A szorbok említése még hajmeresztıbb. Tudálékosan a déli
szlávokhoz sorolja a szerzı ıket. Nos, a szorbok nyugati szlávok, Spreewaldban élnek, a buzgó
térképböngészık Lübbenau környékén találhatják meg ıket. Népi kultúráját büszkén mővelı százezres
népcsoport, megtekintésüket ajánlom a szerzınek, még a helyszín is politikailag korrekt: a néhai
kommunista NDK területe.
A nagy kérdıjel a félmilliós szinti (és roma) kisebbség. A szinti szó nyomára többhetes lázas kutatás
után jutottam. Ez a kifejezés egyike azoknak, amellyel Európában a cigányságot megnevezik: cigány,
manus, szinti, zingari, roma - és egy kivételesen nevetséges finomkodás: "utazó népesség" travellers,
illetve gens du voyage. Vagyis a szerzı a sznob (és mőveletlen) "campingtábor"-típusú szamárságot
követi el. Voltaképpen azt volt képes leírni, hogy nálunk nemcsak romák, hanem még romák is élnek.
Szerintem a félmilliónál többen.
És tisztelettel megjegyzem: tán ide lehetett volna írni, hogy ezidáig egyedül Magyarországon ismerik el
etnikai kisebbségként a romákat - Óh, bocsánat! A romákat és a romákat...
"Magyarországot több alkalommal elfoglalták, különösképpen a törökök a XVI. században és az
osztrákok a XVIII.-XIX. században, és függetlenségét csak 1914-ben nyerte el. Az I. világháborúban a
Német Birodalom szövetségeseként vett részt. A trianoni szerzıdéssel államának területe 1/3-ával lett
redukálva."
Jó, valóban vitatható, hogy a kiegyezés függetlenséget hozott-e.
Jómagam függetlennek tekintem azt az országot, amely világelsı volt vasútközlekedésében (Baross
Gábor elıterjesztését fogadta el épp ezért az 1892-es genfi vasútügyi konvenció!), gabonafeldolgozóiparában
(2. helyezett: USA), a maga korában (szintén) világelsı oktatási- és nemzetiségi törvényeket
alkotott és érvényesített, önállóan vett részt nemcsak az olimpiákon, hanem magának az olimpiai
mozgalomnak a megteremtésében is.
Nem sorolom. A többi ostobaságról pedig már fentebb írtam.
"A híres gulyásnál lényegében egy mindennapi ételrıl, egy levesrıl van szó, amely a magyarok által
pörköltnek nevezett húsragunak felel meg."
Ezt a zagyvalékot - tréfaként - Jókai már kitalálta egyszer: - "Úgy elnézem ezt a kulacsot, azt hittem:
kenyér, pedig hát sajt."
Összegezve:
Hivatalos szerveink jóváhagyásával bemutattak Európa (bennünket a térképen meg sem találó) nyugati
nemzeteinek, mint egy hol bőnös, hol pedig szánalomra méltó, úgy általában pedig, mint egy
semmirekellı népet és országot. Főszerezve a gonoszságot ostobasággal és szolgalelkőséggel.
Nyíltan magyarellenes, divatosan: rasszista förmedvény.
Akik írták - és akik külföldön hozzájutottak (15 euróért, bármely könyvesboltban, vagy akár EU-s
munkahelyükön, hivatásszerően) és nem emeltek szót: azok a magyarok esküdt ellenségei.
Ez a legaljasabb hazaárulás minısített esete.
Sárközy Csaba tanár, a MAG (Magyar Alkotók és Gondolkodók) tagja.
Akik ilyesmire képesek - mindenre képesek