Pályakép Zsiros Géza agrárvállalkozóról: A nagygazda

http://m.magyarnarancs.hu/2007/

A kárpótlási törvény egyik szülőatyja ma Európa legjobb minőségű földjén gazdálkodik, a Békés megyei Kunágotán. A közel 600 hektáros családi birtok valódi mintagazdaság. Zsiros Géza a huszadik század legnagyobb földosztójának mondja magát. Az egykori kisgazda politikus 2006 tavaszán az esélytelenek nyugalmával már MDF-színekben indult a parlamenti választáson.

Õ volt a kilencvenes évek első felének legmeghatározóbb Békés megyei politikusa. Országos ismertségét annak köszönheti, hogy részben az ő nevéhez köthető a kárpótlási törvény megalkotása. Zsiros viszonya ehhez a törvényhez máig ambivalens: ő és a kisgazdák a teljes reprivatizációt, az 1947-es tulajdoni állapotok visszaállítását helyezték programjuk középpontjába - ennek Antall József és az MDF, valamint az akkori ellenzék mondott ellent. Az egykori politikus ma is nagy hévvel idézi fel azokat a vitákat, amelyek a végső döntéshez vezettek, és csak a termőföld esetében tették lehetővé a kárpótlást. Antall, állítja, négy- és hatszemközti beszélgetéseken közölte: csak százmilliárd forint van erre a kaszszában; a teljes reprivatizációhoz viszont több mint ezermilliárd kellett volna. (Nem beszélve a jogi aggályok soráról, amivel a reprivatizációval szemben érveltek.) Zsiros ma is ragaszkodik ahhoz, hogy a jogos tulajdon megilleti a tulajdonost vagy az örökösét.

Kárpótlás

A teljes reprivatizáció elmaradása vereség volt a kisgazdák számára, a termőföldkárpótlás pedig politikai jellegű szépségflastrom. Mégis, emiatt a mögöttünk hagyott évszázad legnagyobb birtokátalakítójának tartja magát Zsiros. Az agrárvállalkozó szakmai kiselőadásában lapunknak kifejtette: az 1945-ös földosztás minden változását 1947-re vezették át hiánytalanul a földhivatalok. Valószínűleg kevés olyan ember akad ebben az országban, aki annyi ellenszenvet táplált volna a nyolcvanas évek közepén világszínvonalat produkáló, de mégiscsak kolhoztípusú mezőgazdasági szövetkezetekkel szemben, mint a békési kisgazdák egykori vezére. "A rendszerváltás előtti utolsó évben az agyonajnározott Békés megyei szövetkezetek vesztesége közel 4 milliárd forint volt" - érvel Zsiros.

Ezt Győrfi Károly, a Mezőgazdasági Termelők és Szövetkezők Szövetségének most leköszönt Békés megyei elnöke határozottan cáfolta. 1989-ben nyereséggel zárt a térségbeli szövetkezeti szektor. 1992-ben volt mintegy 2 milliárdos veszteség, amikor több szövetkezetet bevittek már a felszámolási eljárásba. Győrfi - Békés megye egyik meghatározó agrárszakembere - azt hozza föl a kárpótlás (és Zsiros) ellenében: arra az illúzióra épült, hogy Magyarország ugyanolyan agrárország maradt, mint 1947-ben volt, s hogy az örökösök is ragaszkodnak a földtulajdonhoz.

A termőföldkárpótlás törvényi előkészítése, parlamenti vitája, végrehajtása, az első parcellázások (ahol egy öregasszony éppúgy kezet csókolt Zsirosnak, mint később mások hivatalban lévő kormányfőknek), a kárpótlási jegyek és azok mizériája, a licitálások, a Kárpótlási Hivatal elhúzódó működése valójában regényfolyamnyi terjedelmet tenne ki. De tény: a törvényhozói szándék és a kárpótlás megvalósulása között nemegyszer szakadéknyi volt a különbség. Sokan voltak jókor, jó helyen: aligha meglepő módon helyismeretüket és jogi felkészültségüket kihasználó szövetkezeti elnökök és ügyvédek hasítottak ki szép szeleteket a kárpótlási földekből. Meg az ügyeskedők: egy tanulmány szerint például a közép-békési Telekgerendás térségében található sok ezer hektár kétharmada nem helybéliekhez került.

Mások azt vetik föl, hogy a kárpótlás révén kisparcellás, élet- és versenyképtelen földtulajdonok százezrei jöttek létre. Zsiros Géza másként látja: szerinte a huszadik századi Magyarország legnagyobb jóvátétele volt a termőföldkárpótlás: a tulajdon szentsége és az igazságosság nevében. Az egykori kisgazda politikus semmi kivetnivalót nem talál abban, hogy a kárpótlási licitek olykor lefelé indultak, mert az árverésre kínált ingó és ingatlan vagyonnál is így van ez. Akkor az alsó határ aranykoronánként 500 forint volt, ma ugyanezért 15-18 ezer forintot adnak; s még mindig hol vagyunk attól, hogy a magyar termőföld ára megközelítené a nyugat-európai szintet?

- Egyetlen dokumentum sem bizonyítja, hogy a kárpótlás törvénykezési folyamatát úgy irányítottam volna, hogy az nekem jó legyen - állítja határozottan Zsiros. Pedig ezt nem kevesen gondolják róla ma is. Feltevése az volt, ha ő és családja visszakaphatja a jogos jussát, akkor hozzá hasonlóan 1,2 millió embernek ugyancsak meg kell kapnia. A kunágotai új földes-úr a kárpótlás lezárulta után kérte nem összetéveszteni a földtulajdon olykori elaprózottságát és a földhasználatot. Tény, hogy a bérmunka és az agrárgazdálkodás professzionalizmusa átrendezte a terepet. A tulajdonosok tíz- és százezrei néhány hektáros földjeiket régen bérbe adták, így a modern paraszt- és farmergazdaságok több tucat, nem ritka esetben több száz hektáron gazdálkodnak.

A Keresztapa

Némi túlzással a rendszerváltás első éveiben a kisgazdák Körös-völgyi első embere volt az atyaúristen az ország délkeleti szegletében. Úgy tűnt, ez nem volt ellenére. Zsiros embere került a Békés Megyei ÁNTSZ és a munkaügyi központ élére, a Mezőhegyesi Állami Ménesbirtok és a Gyulai Húskombinát vezérigazgatói székébe, a békéscsabai kórház és a Jókai Színház vezető posztjára. Némelyik személyi döntést igazolta az idő, némelyiket nem. Zsiros szerint a fordulat természetes velejárója volt a vezetőcserék sora: különben mi végre volt a rendszerváltás? Ám most elárulta: istentelenül nehéz volt embereket megnyerni a vezető posztokra. Regényes elem, de megtörtént esemény, hogy a rendszerváltás hajnalán Zsiros megjelent az akkor még Békés Megyei Népújságnak nevezett térségi orgánum szerkesztőségében, és annak kisgazda alapítására hivatkozva visszakövetelte a lapot. A lapvezetés leginkább hallgatott, s talán "reszketni is méltóztatott". Majd nem történt semmi. (Pontosabban, az azóta másról is elhíresült MSZP-pénztárnok ezt a lapot is eladta egy nagy német médiavállalkozásnak.)

Aki egyszer is találkozott Zsiros Gézával, pontosan tudja róla, hogy kisebbrendűségi komplexus éppenséggel nem keseríti a napjait. A Fekete Doboz róla készített portréjából a legtöbbeknek az maradt meg, hogy a gazdapolitikus mindenhová Mercedesszel furikázik, és lelkesen mutatja a kamerának, hány öltönye, nyakkendője, cipője van. "Megmutattam és bevallottam mindent. Nem volt titok. De olvasott már maga képviselői vagyonnyilatkozatot? Amiből kiderül, hogy senkinek semmije nincs, legfeljebb egy használt Trabantja?" - kérdezett vissza Zsiros. Annak ellenére, hogy a valóság bemutatásával a filmkészítők valamelyest kifigurázták Zsirost, ő roppant büszke az alkotásra. És abban sem érez semmi kivetnivalót, hogy a címe végül Keresztapa lett.

"Lehet, hogy furcsán hangzik, de azt hiszem, mentalitását tekintve az utóbbi idők legnagyobb bolsevikje Zsiros Géza volt. Ez még akkor is igaz, ha e minősítés ellen ő élénken tiltakozna. Neki nem is annyira rendszerváltás, mint inkább hatalom és befolyás, a folyamatok irányításának mámora kellett" - mondta egyik, neve elhallgatását kérő informátorunk.

Zsiros Géza ma is roppant büszke arra, hogy 1992 és 1994 között ő volt az Országgyűlés mezőgazdasági bizottságának az elnöke. (A szabad választások utáni törvényhozás első két évében nem működött ilyen testület.) Az Antall-Boross-kormány három földművelésügyi minisztert "fogyasztott" el, ám ezek sorában hiába keresnénk Zsiros Gézát. Többek visszaemlékezése szerint Antall József nem kedvelte az FKgP két narcisztikus személyiségét, azaz őt és Torgyán Józsefet - távol is tartotta őket a kormányzati pozícióktól. Többek emléke szerint Zsiros annak idején szűkebb és tágabb környezetében sokszor lebegtette agrárminiszteri kinevezésének lehetőségét. Ám ez rendre elmaradt. Zsiros határozottan cáfolta, hogy Antall Józseffel rossz lett volna a viszonya, másrészt jelezte, hogy nem érdekelte a hivatali munka. Sokkal inkább a törvények előkészítője és megalkotója akart lenni, mint azok végrehajtója - emlékezett.

1992-re esett a kisgazdapárt két ellentmondást nem tűrő személyiségének, Torgyánnak és Zsirosnak az összecsapása, aminek a végén az elnök kizárta Zsirost a pártból. A hosszú jogi csatát utóbb, a Legfelsőbb Bíróságon megnyerte a Békés megyei kisgazda, de ennek politikai jelentősége már nem volt. Zsiros amúgy az FKgP néhány meghatározó politikusával, köztük Torgyánnal szereplője volt Antall nevezetes "borítékosztásának", amely az ügynökügyben próbálta volna oszlatni a homályt a miniszterelnök dolgozószobájában. Ami biztos: nem Zsiros volt a hunyó.

Kívül a nagypolitikán

Az Antall-, majd a Boross-kormány parlamenti többségét Torgyán maroknyi csapatának kiválá-sa után a Kisgazda 33-ak tartották fenn. Ez a formáció - Zsirossal a soraiban - csúnyán elbukta az 1994-es országgyűlési választást. Négy évvel később furcsa eset történt. A mezőkovácsházi választókerületből a területi választási központ békéscsabai irodájába autózott Zsiros egyik embere az összegyűjtött és elegendő számú ajánlószelvénnyel. Útközben vasúti sorompót kapott, így nem sikerült beérnie határidőre a választási központba. Többen - a történet életszerűtlensége miatt - máig kételkednek e sztori hitelességében. Az egykori kisgazda képviselő állítja, hogy mindez szent igaz. Hogyan lehettek ennyire amatőrök? - kérdeztem az exképviselőt, aki széttárta a kezét, s kérte, higgyem el, így történt.

2002-ben a békéscsabai állandó lakhellyel rendelkező Zsiros a Körös-völgy fővárosában próbálkozott a képviselő-jelöltséggel. Nem bízta a véletlenre, így elment a meghatározó helyi médiumok szerkesztőségeibe, és mindenütt előadta, hogy most dől el: Békéscsaba termelő vagy szolgáltató város lesz a jövőben. Õ egyértelműen az előbbi mellett tette le a voksát. Végül azonban Zsiros a megfelelő számú ajánlószelvényt sem tudta begyűjteni. 2006 tavaszán az örök kisgazdát már MDF-színekben látjuk felbukkanni abban a választókerületben, ahol a búzaégetésről és agrárdemonstrációkról elhíresült Karsai József (MSZP) igen befolyásos személyiség. Rossz nyelvek szerint Karsai jól szervezett kampánycsapata Zsirosnak is besegített a kopogtatócédulák gyűjtésébe. Ha ez igaz, akkor annak csak egyik magyarázata lehet, hogy ők ketten a dél-békési térség meghatározó agrárvállalkozói, akiknek az érdekei sok mindenben megegyeznek. Az pedig tudvalévő, hogy személyes viszonyuk kifejezetten jó. De alkalmasint a baloldalnak nem jött rosszul a Fideszhez be nem tagozódott párt erősítése, már csak saját esélyei növelése érdekében sem. Zsiros szerint e történettel csak az a baj, hogy nem igaz.

Mindenesetre a mezőkovács-házi választókerületben Zsiros Géza megszerezte a kellő számú ajánlószelvényt. Az első forduló voksolásakor hat aspiránsból a negyedik lett az acélosnak nem nevezhető 590 szavazattal, ami 2,37 százalékos támogatottságot jelentett. "Voksaim azt is jelentették, hogy a körzetemben ha picivel is, de az MDF átugrotta az életet vagy halált jelentő 5 százalékos küszöbhatárt - fogalmazott a Narancsnak. Zsiros hozzátette: kampányolással nem nagyon foglalkozott, indulását a Dávid Ibolya iránti szimpátiája motiválta.

A választók negatív visszajelzése is visszajelzés. Fontos, figyelembe kell venni - mondta az egyéni körzetben még fénykorában sem győzedelmeskedő Zsiros.

Ars poetica és nemzetbiztonság

Ma Zsiros a parasztpolgár ősök egykori birtokának helyén gazdálkodik. Úgy véli, az ország katasztrofális állapotban van. Zsiros szerint "a magyar eszközöknek a magyar emberek kezében kell maradni", és ez különösen igaz a minden más árutól különböző földre. Ha magyar kézben marad a termőföld, akkor ezen a tájékon ezer év múlva is magyarul fognak beszélni, ellenkező esetben nem - vallja. Egyenesen nemzetellenes cselekedetnek tartja, hogy a kiváló mezőgazdasági adottságok dacára a népesség 70-80 százalékban nem a magyar agrárium termékeit fogyasztja. (Az nem derült ki, hogy ez az arány milyen felmérésen alapul.) Zsiros elmondta, az élelmiszerbiznisz a világ legnagyobb és legprosperálóbb üzlete - és ebből akarnának bennünket kihagyni. Sőt, kifejtette azt is: a nyugati tőke - Szerbiával ellentétben - nálunk hadászati bombázás nélkül megszerzett majdnem mindent. Nem felejtette el megjegyezni azt sem, hogy az Európai Unióval folytatott csatlakozási tárgyalások során Orbán Viktor volt az, aki aláírta a föld szabad adásvételéről szóló passzust. Zsiros nagy sikernek tartja, hogy végül sikerült olyan fékeket beépíteni ebbe a rendszerbe, hogy csak tíz év helyben lakás után és agrártevékenység igazolásával szerezhet - a jogosultak sorrendjében utolsó helyen álló - külföldi magyar termőföldet. Nincs nagy véleménye az EU támogatásairól és fejlesztési forrásairól. Szerinte ezek valójában csak átmeneti kölcsönök, amiket kamatostul kell majd visszafizetni. Reménykedik, hogy a földesúri nagybirtok és a kolhozszövetkezetek után a magyar parasztok és gazdálkodók túlélik az előbbieknél is veszélyesebb profitorientált tőkés nagybirtok mohóságát.

Zsiros Géza a maga esélyei miatt azonban nem idegeskedik. Az unió átlagos birtokmérete 18 hektár, míg a kunágotai családi birtok ennek több mint a harmincszorosa - ráadásul Európa elismerten legjobb minőségű földjein. Ottjártunkkor öt nagy román kamion vitt kiváló minőségű búzát a birtokról Bukarestbe. Zsiros bolond lenne intervenciós felvásárlási áron adni a búza tonnáját. A szabadpiacon a 101 eurós felvásárlási árnál 30 százalékkal többet kap. A termények saját tározókban vannak. Zsiros kérdésünkre sejteni engedte, hogy éves árbevétele százmilliós, de gazdasága és földjeinek értéke milliárdos. Mindenesetre birtoka központjában nem épített palotát. Az egyszerű kiszolgálóépületben iroda, mosdó, közös helyiség és egy kis lakás kapott helyet. Itt kitüntetett helyen látni az 1930-as évek-ben készült családi fotót, amelyen nyolcvanhárman láthatók.

Mindemellett nem lehet nem észrevenni, hogy a kiváló minőségű földek ellenére Kunágota feltartóztathatatlanul pusztul. Az egykori tízezres lélekszám ma alig háromezer. Sok az elhanyagolt, düledező porta, lepukkantak az utcák. Sok a szegény ember, nagy a munkanélküliség; innen egy fiatalnak csak elmenni lehet. Kormányokon, rendszereken átívelően egyre csak nyílik az agrárolló.

Informális kapcsolat

Zsiros némi megvetéssel szemléli a politikát és a ma politikusait. Nem tartja komoly embernek azt, aki csak a politikából akar megélni. Úgy látja, "a parlamenti emberanyag" egyre gyengébb. A tavaly októberben hatvanadik születésnapját betöltő gazda életereje teljében van. Elvileg nem zárta ki, hogy egyszer visszatérhet a nagypolitikába. Változatlanul kíváncsi a világ és az ország híreire, ha azokat néha sajátos szempontrendszer alapján elemzi is. Nem mulasztja el megjegyezni, hogy a mostani agrárminiszter a legjobb az utóbbi időszakban, akivel informális kapcsolatban van; vendégül látta már a birtokán. Ugyancsak jóban van Boross Péterrel és Dávid Ibolyával.

De hol vannak a kisgazdák? - kérdeztük. 2002 óta a békési megyegyűlésben sincsenek, pedig egykor itt voltak a legerősebbek. "A kisgazda szavazók a választáskor otthon maradnak" - mondta erre Zsiros, noha a legutóbbi voksolások magas részvételi számai nem feltétlenül ezt támasztják alá. Búcsúzáskor még megemlíti: Magyarországon 26 ezer olyan agrárvállalkozó van, mint ő. Némi kétkedés után rájövünk: Zsiros Géza adott esetben tud szerény is lenni.

Életrajz

Zsiros Géza 1946-ban született Kunágotán, nős, két felnőtt lánya van. Apját kuláknak minősítették, és koholt vádak alapján letartóztatták. Megszégyenítésül 1953-ban néhány napig a battonyai bíróság udvarán ketrecbe zárták. Sztálin halála után ítélet nélkül szabadult.

Zsiros 1970-ben kertészmérnökként diplomázott, 1976-ban mezőgazdaság-tudományi doktori címet szerzett. 1978-tól 1982-ig gyakornokként növényvédelmi agronómus, termeltetési osztályvezető-helyettes volt a Békéscsabai Konzervgyárban, később a békéscsabai zöldborsó-termeltetési rendszer rendszerszervezője. Ezt követően rövid ideig a Hódmezővásárhelyi Mezőgazdasági Gépgyár fővállalkozás-vezetője. 1983-tól vállalkozásba fogott, 1990-ig a Kertészeti Szolgáltató Gmk tulajdonosa. Maga sem titkolja, hogy ennek révén a nyolcvanas évek végére az ország ötven legnagyobb adófizetője közé került. 1989-1992 között az FKgP tagja és Békés megyei elnöke volt. 1992 óta az egyre bővülő kunágotai családi birtokon gazdálkodik.

A per

Zsiros Géza 1992-ben az állami tulajdonú Békési Gabonaforgalmi Vállalat vezérigazgatója lett, majd a cég osztódása után a Békési Gabona Rt. első embere. Ebben a minőségében később, 1997-ben különösen nagy vagyoni hátrányt okozó hanyag kezelés vétségével vádolták meg őt és négy vezetőtársát. A tárgyalás nagy médiaesemény lett a Viharsarokban. A büntetőperben volt olyan tárgyalási nap, amikor a vád összeomlani látszott. Zsirost az Egyesült Államokban karriert befutó ügyvéd, Radványi Miklós védte. Zsiros Géza a tárgyaláson végig ártatlannak vallotta magát, koncepciós perről beszélt (és beszél ma is). A bíróság előtt többször kifejtette, hogy a vádlottak padján a tulajdonosi jogokat gyakorló ÁPV Rt. igazgatóságának kellene ülnie. A bíróság 1998-ban bűnösnek mondta ki Zsirost és társait, mert vagyonkezelői feladataiknak részben szándékosan, részben hanyagságból nem tettek eleget. A Békéscsabai Városi Bíróság ítélete szerint Zsiros a tevékenységével 26,8 millió forint kárt okozott a Békési Gabona Rt.-nek. Ezért kétévi fogházbüntetésre ítélte a bíróság, amelyet háromévi próbaidőre felfüggesztettek.