Medvés hegyek, oroszlános sivatag birodalmában

Uzapani fősámán és Ibolya aranyasszony rovása               Kr. e. 4020-4000. (20-40. m.t.é.)

Az ordoszi sámánképzést Úr városa azzal is segítette, hogy Gula pateszi mellé még Het, Urás és Hatus patesziket is elküldte tanítani, akiket Batour hozott magával.

Mivel Batour fősámán betegen érkezett meg Uruk, Léh és Töbet birodalmából, Uzapani nem indulhatott el a dél felé induló csoport vezetőjeként, hanem a Sötét éj­szakák Marina birodalmába irányított Amida pateszi vezetésével mentek Magyarkáig. 176

Közben Het és Urás ifjúsági pateszi Csagili településénél várta meg Uzapani később induló csoportját, hogy majd Kurd fóldön találkozzanak Hatus pateszi kisebb cso­portjával és a medvés hegyek, oroszlános sivatagok birodalmát feltárhassák. A nagy felmelegedés miatt itt is sivatagodás lépett fel, csakúgy mint Csagili fólött, a száraz pusztaságban.

Batour fősámán a 22. medvetoros évben meghalt és Mutfili ifjúsági fősámán vette át a hatalmat az Oregek Tanácsának irányítása mellett. Így Uzapani csak a 22. med­vetoros év közepén indulhatott el Csagili érintésével Magyarkára, ahonnan a terveik szerint a Nagyvizekig kell elmenniük a települések összefogása végett.

A gazdag hun törzsek örömmel fogadták Het és Urás pateszi, ifjúsági fősámánokat. Amíg Het Marad pateszivel a Zagrosz hegység szent vidékeit kutatta át, addig Urás Turkud pateszivel Csagili környékén maradt. A következő évben a másik csoport in­dult el Arméne örmény szállása felé. Az év végére visszaérkeztek Csagiliba, ahol már várta a hírszerző csoportot Uzapani fősámán és a medvetort együtt ünnepelték. A százfőnyi kiképzett sámán-csoport hiánytalanul életben volt, csupán Kuri rimalány halt meg gyermekszülésben. Kisfiát Anna, a csagili tárkány leánya nevelte, aki az öz­veggyé lett Urás ifjúsági pateszihez ment nőül. Egyébként Csagiliben Het, Marad és Turkud is megnősült és elvették: Anita, Zida és Séti rimalányokat, de a sok várako­zás alatt az Anna korabeli barátnők is férjhez mentek az alábbi kiképzett sámánok­hoz: Nimród felesége Tuli, Tesub felesége Sasi, Ada felesége Hazi, Halpa felesége Ha­ti, Tesur felesége Hajas, Ninur felesége Hepe és Hattusas felesége Hitte lett. A kétéves várakozás alatt nekik is lettek gyermekeik, és valamennyien életben maradtak. Így a felnőtt létszám 100-ról 107-re emelkedett. Kuri asszonyt még az első évben Csagi­liben temették el hamvasztással.

Ezen 107 felnőtt és 11 gyermekes csoportot még 82 gazdag hun szövetségi ifjú is követte, hogy a medvés hegyvidék átkutatása után az oroszlános sivatag birodalmába kövesse az Ordoszban kiképzetteket.

Het és Urás csoportjának vezetői Csagiliban megvárták Uzapani fősámánt, aki ki­adta a parancsot, hogy továbbra is kutassák át az Ardi, Kura és Arasz folyóvölgyek térségét és két év múlva a Van-tó mellett találkozzanak. Mivel Suppi és Arza ifjúsági fejedelmeket Magyarkára küldték, most Hatus pateszi csoportjával ment Uzapani a nagy Meleg-tó alján Magyarka felé, hogy a tanulni vágyó Arza-Suppi csoporttal és ki­képzett sámánjaival együtt a Nagyhegyen át a Van-tó környékére menjen és ott talál­kozzon a Het-Urás csoporttal.

Suppi még Csagiliban feleségül vette Mara rimalányt. Arza az Arasz folyó torkola­tánál esküdött hűséget Barina rimalánynak. Hatus Magyarkán kelt egybe Haki rima­lánnyal. Ugyanitt Sidon sámán Arinát, Halis sámán Sencit, Maras sámán Irizt, Abu sámán Hurit, Maros sámán Karizát, míg Udu sámán Uzi rimalányt vette el feleségül.

Mire Uzapani vezetésével Csagiliből kündultak, a 150 fős sámán lovascsoport lét­száma 300-ra nőtt a kísérőlovasokkal és a gondozónőkkel együtt. Ugyanis a javakora­beli lovasok valamennyien megcsaládosodtak és a feleségek elkísérték férjeiket Csagi­liből a gyors-járatú szekereiken. Az elsivatagosodás miatt lófólösleg volt, így közel ötszáz tartalék lóval indultak el, amit útközben legeltettek. A csapadékosabb Magyar­kán lovaik egyrészét eladták, hogy a hiányzó felszerelést pótolhassák.

Mivel a Van-tó és a Magyarka közti vidék a kurdok, örmények és a 24 Hun Törzs­szövetségi népek ellenőrzése alatt állott, biztonságos volt a közlekedés. Azonban a Szavárdok és a Zagroszok között olyan harcias törzsek éltek, akik a nagy hegyek kö­zött veszélyesek voltak. Ezt a vidéket nevezték a “Medvés Hegyek Országának". Ezen

177

vidéknek az átkutatását vette tervbe Ordosz, Hunnor és Magyarka Öregek-Tanácsá­nak szövetsége. A terv szerint Suppi és Arza pateszik csoportjának találkozója először az Urmia tónál lesz és innen indulnak a Van-tói megbeszélésre, ahol Uzapani eldön­ti, vajon ki megy Dabósa és Paripa városába, hogy a két Zab folyó vidékét átkutassa. Egy csoportnak pedig a Mari alapította városba és a Meleg Nagyvizek partvidékére kell menni.

Amíg a lovasok vadásztak, addig az asszonyok kétsoros árpát szedtek, amely vadon termett és abból a dörzsköveiken lepénynek valót sütögettek a felforrósított lapos köveiken. A kiscsikós anyalovakat minden nap megfejték, hogy a gyermekszájú fér­fiak és a kisgyermekek tejet ihassanak. Minden 24 Hun Törzsszövetségi településen vendégül látták őket. Ezért ők vadász zsákmánnyal fizettek a régi telepeseknek. Ek­kor Magyarka közelében már ataiszi rendszer szerinti földmegmunkálás folyt. A fo­lyók közelében csatornázott, míg a szárazabb domboldalakon a lépcsőzetes gazdasá­gok termelték a növényeket.

Uzapani fősámán a medvés hegyék csoportjait és Hatus ifjúsági fősámán csoport­ját az alábbiak szerint osztotta be:

            Déli medvés hegyek:                                                

            Hét      Marad  Turkud Urás    Suppi   Atza     Hatus  pateszik

            Hamdi Cserk  Hamu  Hama  Kizil     Boga   Jazil     harsány sámán

            Hamál Tarsum           Kurd    Tuz      Közi     Büjük   Sidon   regős sámán

            Adilán  Támos            Tesub  Nimród            Assur  Ridi      Ninib    bacsa sámán

            Ninur   Panka  Násil    Anitas  Pala     Subar  Basa   bőség sámán

            Vilus    Kusár  Arzal    Siba     Pitán    Arnu    Sibar   boksa sámán

            Tabar  Halpa   Huzi     Murcsi Zidán   Huzi     Hakmes          arbag sámán

            Telpi    Vadna  Kaska  Namra Kargam           Unas   Neri     kács sámán

            Landa  Tesur  Abdi     Arad    Árpád  Inar      Bukus  dalacs sámán

            Kiles    Arnu    Paja     Kaska  Pala     Mezul  Kaska  ulcsák sámán

            Samur Zula     Kisi      Arava   Mezus Kassud           Kikul    duru sámán

            Sencil  Balat    Maros  Kádes Sivas   Alak     Halis    jaku sámán

            Tarsó  Mersi   Ardal    Kidos   Karáb  Etur     Milét     barus sámán

            Sipló    Pereg  Bursa  Sakar  Ankar   Jasi     Maras  magóc sámán

            Karis   Midas  Ada      Nari     Saru    Kargam           Zidan   nazír sámán

            Anitas  Tudhal Pasu   Tabari  Muta    Pemu  Abu      bán sámán

            Huzija  Teli      Hantis  Arnó    Huli      Hiksó   Maruz  kende sámán

            Hamat Feke    Kadir   Alaca   Kisis    Ekem  Zalpa   tárkány sámán

            Nesas Arzil     Kinaki  Kuril     Magaró            Umar   Udu     vajda sámán

            Hapa   Hattusas         Somovi           Pania   Poko    Bargal Gada   gyula sámán

            Hatur   Kusár  Muli      Rada   Mikó     Kelend Dama  horka sámán

            Külcse Csemen          Bor      Pártud Kus     Imar     Ritu     szécs sámán

            Gadu   Tuza    Mereti  Mős     Guba   Daha   Géta    igric sámán

            Suba   Umuk  Kusdi   As        Kosa   Isim     Mani    abakán sámán

            Anita    Zida     Séti      Kuri     Mara    Barina Uzi       rimalányok

            Hepe   Hajas   Hazi     Anna    Arina    Senci   Iriz       rimalányok

            Hitte     Hati      Sasi     Tuli      Huri     Kariza Haki     rimalányok

            Amikor Csagiliből elindultak, egye     dül csak Kuri rima      lány halt meg, a többi kisebb

            betegséget Uzapani arbag-sámánjai kigyógyították.                       

            Mivel a bacsák,           bőségpapok, boksák, magócok, barusok, vajdák, gyulák és szekeres

            178                                                                           

tárkányok csupán 4 éves kiképzésben vettek részt, Uzapani elrendelte mindannyiuk kiképzését sámánokká is, mert nem tudták, hogy az új településeken nem maradnak-e majd vissza. Arza, Hatus, Het, Urás, Suppi, Marad és Turkud pateszik végezték a ki­képzést és a Van-tó mellett kellett bizonyságot tenniük felkészültségükről. A lovas vetélkedőt a Dabósa és Paripa városok közötti Pusztaszeren tervezték megtartani.

Az első két évben Het és Marad pateszi helyettes vezetésével, 50 kiképzett és 50 kísérő lovassal átkutatták a Zagroszok által lakott megművelt földek vidékét. A továb­biakban szintén árvízmentes vidéket kellett keresniük. Az Ardi folyón felfelé halad­va megtekintették a Daha felföldet, ahol a daha népcsoportok éltek. Ezek a törzsek is a lakó-élelmezési gödrök fölé gerendaházakat építettek, míg az állataikat karámokban tartották. Het a daháknál töltött egy évet az Urmia-tó keleti oldalán lévő hegyvidé­ken. Marad csoportja a kurdoknál talált otthonra az Urmia-tó nyugati oldalán lévő hegyvidéken, ahol igen szép juhászatot és lótenyésztést honosítottak meg. Innen a két csoport együtt ment az Urmia-Van felföldön át a Van-tó jobb oldalára, ahol az ötödik év elején megvárták az örmény földet és a garaúz völgységeket megjárt Turkud és Urás csoportját.

Turkud 25 fős sámán és 25 kísérő lovas csoportja az Arasz-völgy jól kitaposott út­jain kutatta át a letelepedésre alkalmas helyeket és az örmények lakta felföldre ért. Itt az örmények kőből épített, fagerendás házakban laktak, de mindegyik településen la­kógödrök és barlanglakások is voltak. Sok helyen a barlang vagy pince gödrök elé is fagerendás házakat építettek, míg az állataik fedett ólakban vagy nyáron karámokban éltek. Ezen csoport a Van-tó északi részén telepedett meg az ötödik kalandozási év elején. Urás pateszi csoportja a negyedik év végén a Kura forrásvidékén bevárta a 25 fős sámán csoporttal és a kísérő lovasokkal közel 50 főre szaporodott Uzapani fősá­mán csoportját. Urás igen jól beszélte a garaúzok nyelvjárását, ezért nagyon sok ga­raúz lovas csatlakozott a csoportjukhoz, hiszen a 20-25 éves lovasok minden nagy ka­landra kaphatók. Uzapani örömmel fogadta az önként vállalkozó garaúzokat, hiszen még nagy feladatok vártak a harcosokra az oroszlános sivatagok felkutatásában.

Suppi és Arza pateszik lovascsoportja örömmel fogadta a Kuma folyó mellől érke­ző Uzapani csoportját, aki Hatus bevatott pateszivel és a 25 fős sámáncsoport mellett igen sok hun törzsszövetségi lovassal érkezett meg Magyarkára, ahol a fejedelem ün­nepélyesen fogadta a 24 Hun Törzsszövetség fősámánját. Itt már inkább kőből épített házakban laktak a városlakók, a melléképületek is fagerendás, igen szép építménynek voltak. A lakógödröket, a pincéket és a barlangokat az egész vidéken szívesen alkal­mazták.

Suppi és Arza pateszik csoportjának létszáma 25 fő kiképzett és 25 kísérő lovasról 75 kiképzett lovasra emelkedett a magyarkai szavárd magyar lovasokkal. Ezután az ál­lományukat a magyarkai fejedelem 200 fő lovasra emelte fel. Így Uzapani kalandozó csoportjának magyarkai létszáma 500 főre, azaz 5 század lovasra emelkedett. A garaúzok gyakori látogatásai Magyarkán azt eredményezték, hogy Potia garaúz feje­delem harmadik fia, Etur fejedelemfi is a kalandozókhoz csatlakozott 100 lovasával. Ezzel a 600 lovassal érkezett Uzapani a Van-tó találkozóra. A Van-tói vízi ünnepély után értesültek Het-Marad és Turkud-Krás csoportjai Uzapani megérkezéséről. Ek­kor volt Van városában kérőben a tengerparti szabírok ifjú fejedelme, Halpu. A roko­ni 24 Hun Törzsszövetség ifjúságát meghívta oroszlán-vadász kalandra. Amikor azon­ban meghallotta, hogy a Tigris folyó jobb oldalán lévő Paripa és Dabósa városok kö­zötti Pusztaszeren lovassági viadalt rendeznek, a pusztaszeri Nagy Süánt, inkább oda mentek.

179

Mivel a kurdok 100 lovassal jelentkeztek erre a hatalmasnak ígérkező lovasverseny­re, a szabírok is 75 lovassal igyekeztek az eddigi legnagyobb Nagy-Süánra. Uzapani 825 lovasával együtt a versengő lovasok létszáma 1000 főre emelkedett. Azonban Uruk és Úr városának térségéből is jelentkeztek lovasok a szekeresek hadából, ezért a nők és az öregebb lovasok elálltak a versengéstől és helyet adtak a 25 uruk-biroda­lombeli vendégnek.

A Tigris melletti Pusztaszer síkságán 12 napig folyt a viadal. A döntő lovaglásban a 24 csoport győztese vett részt. Végül a győztes a garaúz Etur fejedelemfi lett, aki többek között jogot nyert arra, hogy kiválassza, merre akar kalandozni. Etur a mele­gebb tengerek legnyugatibb partjáig akart elmenni. Második lett Hatus pateszi, aki Eturral együtt azt kérte, hogy a neki legtetszőbb vidéken telepedhessen le lovasaival. Harmadik Halpa szabír ifjú fejedelemfi lett, aki azt kérte, hogy a gyakori ellenséges­kedések miatt a Tigris és Ráten folyók forrásainál nyári birodalmat létesíthessen a szabír népnek. Mindhármuknak teljesítették a kívánságát. Nippur városának vezeté­se a három győztest vendégségbe hívta az író-papok városába, ahol mindannyian egy­egy kétkerekű szekérre való agyaglapos könyvet kaptak ajándékba, amiket szamárfo­gaton az ifjúság a nyertesek szállására volt köteles kísérni. Így kerültek a Nippur agyaglapos könyvei Eturiába, Hatus birodalmába és Szidonba.

Mindhárman örökös Uruk-birodalombeli lovas pateszikké váltak és az ifjúság által évekig fenntartották Urukkal az összeköttetést.

Ezen a pusztaszeri lovasversenyen jelentek meg először a Saka törzsbeliek, akik Malatyán város környékén éltek a Ráten folyó jobb partján és ariól az ataiszi szokás­ról voltak ismeretesek, hogy őseik elhamvasztott porait emberfejes díszes agyag­edényben tartották az isteneik által őrzött kaptárfülkés szentélyeikben. Ebben az idő­ben az ázok laktak a tengerparton az uzikkal, míg alattuk, a Ráten folyó jobb oldalán a sakák, akiket a Ráten folyó bal oldalán lakó ahájok csak szkítáknak neveztek és ál­landóan ellenséges viszonyban állottak egymással. Mivel a saka lovasok a negyedik, ötödik és nyolcadik helyen végeztek, az ahájoknak pedig valamennyi ifjú lovasa ki­esett az előfutamok mindegyikéből, a sakák gúnyolódásainak voltak kitéve. Az aháj ifjak úgy döntöttek, hogy Etur ifjúsági vezérrel mennek a meleg tengerek partjára, mert a saka törzsekkel emberáldozatokat követelő összetűzéseik voltak.

Hatodik lett Pusztaszer lovasversenyén Urás, hetedik Turkud pateszi, kilencedik Hattusas gyula-sámán, aki a gyengélkedő Tarsum helyett állott be a lovasversenybe. A tizedik Arza pateszi lett. Irigykedtek, hogy a saka-szkíta Szakadir volt a negyedik, Pályi az ötödik és Szala kísérő lovasai megelőzték a Maklár saka fejedelem lovas-ka­rámjából valókat. Tehát öt 24 Hun Törzsszövetségi lovas mellett 3 saka-szkíta, Etur garaúz fejedelemfi, a rangelső és egy szabír lovas nyerte meg a lovassági versenyt a tíz­nyíl szövetség törvénye szerint.

A Tigrisparti Pusztaszeren az ataiszi 1000 lovas mellett 10.000, azaz 1 tömény néző vett részt. Bargal-Barina uruki pateszi áldását adta a versenyzőkre. A fejedelmi lugalok a győzteseknek 1-1 bárányt adtak emlékül és 1-1 díszes kétkerekű szekeret a hadseregük felszereléséből, amit a csatáikban használtak.

A díszes felvonulást Etur garaúz fejedelemfi kezdte meg, míg menyasszonya, a saka fejedelmi lány, Szente követte a legdíszesebb harci szekéren. Ók 50-50 lovassal indul­tak el és a meleg tenger partján megalapították Eturiát. Másodiknak Hatus követke­zett, aki Haki rimalány feleségével a második harci szekéren vonult fel 50-50 ordoszi és magyarkai lovasával. Harmadiknak Halpa szabír fejedelemfi vonult fel karcsú oroszlánvadász lovával, míg a díszes harci szekér saka-szkíta leányokkal telt meg,

180

akik közül Halpa a saka-szkíta Kerecsen rimalányt választotta feleségül, akit Sidon várába vitt fejedelmi lakába. Őket is 50 szabír és 50 saka-szkíta lovas követte. Utánuk a többi 7 győztes következett harci szekéren, mindegyik 50-50 ifjú lovasával. Mire a felvonulás befejeződött, 1 tömény kurd is belovagolt Pusztaszerre.

Etur garaúz fejedelemfi és Szente fejedelmi lány a Nagy-Süán győzedelmes ünnep­ségei után elindultak 50 garaúz és 50 saka-szkíta lovassal nagynyugat felé új hazát keresni. Oroszlán-vadászat közben érkeztek Mari városába, ahol Mari aranyasszony utódainak vendégségét örömmel vették igénybe. Itt Szente egy foggal született kis­lánynak, Sikila fejedelmi lánynak adott életet, aki Anyahita egyisten hite szerint be­avatott óm-jelzéssel született, ezért Kaltes-asszonynak ajánlották fel. Innen egy évig vándoroltak, s közben oroszlánokra és más nagyvadakra vadásztak, majd egy tenger­öbölben másodszor is megpihentek, mivel Szentének egy kisfia született, aki saka­szkíta névadással az Adana nevet kapta, mivel az anyjára hasonlítva kék-szemű fiúcs­ka lett. Innen északnyugat felé vették az útjukat. Három hónap múlva, egy nagy tó partjára értek, ahol szintén meg kellett pihenniük, mert Szentének megszületett a második fia, akit, barna szeme lévén, garaúz névadással Tuzának neveztek. Utána a hegységben medvére vadászva két évig vándoroltak. Amikor elérték egy hármas hegy alján a nagy meleg tengert, Szentének iker-gyermeke született, aki apja után az Etur nevet kapta, míg a leánykát Idának nevezték el. Itt az 50-50 főnyi lovas megcsaládo­sodott és letelepedett, mivel a szekértáborukkal érkező Mari birodalombeli, járványok elől menekülő és főként leányokból álló csoporttal az Ida hegyén megtartott hegyi ünnepélyen leányvásárt tartottak. A harmadik nap hajnalán, fejedelmi nászon Etur összeadta a szerelmes fiatalokat, ezért ezen százfőnyi csoportot Etur-népének nevezték.

Kísegítőként ifjú aháj családok is indultak Eturral a meleg tengerek felé. Ők Ida hegyétől észak felé vették útjukat, és Etur népét a nyelvjárásuk szerint etruszkoknak nevezték. Azonban ezen elnevezés az ahájoknak az őslakosokkal való összeházasodá­sa után is fennmaradt és elterjedt. Etur száz családból álló népét az Ida hegységtől el­indulva dél felé, a meleg tengerparton telepítette le. Amikor egy nagyobb hegységhez értek, megszületett az ötödik gyermeke, akit saka-szkíta névadással Sipinek neveztek és egy évig megpihentek a termékeny tengerparton. Egy év múlva újból elindultak dél felé és egy folyó alatti síkságon megszületett Sikila, Adane, Tuza, Ida, Etur és Sipi után Milét és Szirma nevű kisfia, de felesége, Szente fejedelmi lány ezután gyermek­szülési betegségben meghalt. Ekkor Etur gyermeknevelés végett két, kisgyermeket szoptató aháj nőt hozatott a kamlikjába, hogy a kis Milét és Szirmát felneveljék. Így a Ráten folyótól menekülő ahájnők vették a gyermekeit pártfogásuk alá, akik közül aztán Samos leányzót feleségül vette.

Másodiknak Hatus indult el Haki rimalány kíséretében, míg Jazil harsány elöl ha­ladva jelezte a veszély közeledtét. Sidon helyett az ifjabb Tarsum regős hagyta el idő­sebb Tarsum pateszi csoportját. Hatus pateszi csoportjából Sidon regős ment Etur fejedelemfi csoportja után. Ők a Tuza-tó mellett utolérték a garaúz és saka-szkíta cso­portot, de Etur javaslatára visszamaradtak a szépséges hegyek környékén és elnevez­ték Hatus birodalmának. Basa és Ninib sámánok egy magyarkai testvér leánypárt vet­tek el feleségül. Sibar boksa Hakmes arbagsámánnal lakott egy sátorban, mivel ők is testvér Ieányokat vettek el feleségül. Neri kács, Bukucs dalacs, Kaska ulcsák, Kikul ulcsák sámánok viszont egy magyarkai faluból nősültek. Halis jaku, Milét barus, Maras magóc viszont az ordoszi élelmező leányok közül nősült és mindig együtt tar­tottak. Zidan nazír egy nippuri papnőt vett el feleségül. Abu bán és Maruz kende agg­legény maradt és oldalt biztosították a Hatus csoportot. Zalpa tárkány és Udu vajda

a magyarkai hegyvidékről nősült. Hattusas gyula is csatlakozott hozzájuk, mivel Udu sámán unokatestvérét vette el az Othegyről. Gada gyula cserébe Etur csoportjához csatlakozott, mivel saka-szkíta leányt vett el feleségül. Dama horka, Ritu szécs, Géta igric magyarkai rimalányt vettek el feleségül, ezért mindig egy szálláson maradtak. Mani abakán egy uruki papnőt tett a hitvesévé, aki Urukkal és Nippurral tartotta a kapcsolatot Zidan nazír feleségével együtt, aki egy folyami hajós leánya volt. Testvé­rei mind a Tigris, mind a Ráten folyón voltak szolgálatban. Nemcsak az ordoszi sá­mánok vettek el feleségül uruki és nippuri leányokat, hanem a még mindig legény Bargal-Bagina uruki pateszi is az ordoszi rimalányok közül választott magának fele- ­

ségét, mivel a 12.-nek befutó Iriz rimalánynak kérte meg a kezét. Dabósában tartot­ták meg a díszes esküvőt.

Halpa szabír fejedelemfi Mari városáig együtt ment a Hatus-Haki csoporttal és a nagy síkságon együtt vadásztak oroszlánra. Mariból díszes harci szekér vezetésével a szabírok tengerpartja felé mentek a szabír harcosok a saka-szkíta feleségeikkel. Itt Halpa fejedelemfi Kerecsen rimalánnyal és annak kíséretével Sidon városába ment, ahol Kerecsen rimalány 50 saka-szkíta lovasával nem mutatott szegényebb felvonu­lást, mint Halpa fejedelemfi 50 lovasa, amikor Sidon várának kapuján átlovagoltak. Bargal-Bagina az elvonulás előtt megegyezett a pateszikkel, hogy az uruki-nippuri ,

folyami hajós társadalommal összeköttetést fog teremteni a jövőben.

Uzapani déli csoportjának azonban nemcsak örömei, hanem bánatai is voltak. Még Csagiliban meghalt Kuri gyermekszülésben. Magyarka és Dabósa között meghalt Hal­pa felesége, Hati, oroszlán vadászat közben Maras magóc sámán és a felesége, Iriz rima­lány a Tigris parti Pusztaszeren feleségül ment Bargal-Bagina pateszihez, s ezzel meg­vetette az alapját annak, hogy a 150 fős sámáncsoportnak állandó összeköttetése legyen.

Uzapani minden csoportot megbízott azzal, hogy az oroszlánok vadászata mellett az egyes folyóvölgyeket átkutassák. Bargal-Baginával történt megbeszélése szerint fo­lyami kishajó építőket vezényeltek át az Etur és Halpa csoportjához, hogy Uruk­Nipur-i hajóépítési szabályok szerint nagyméretű ataiszi hajókat építsenek a nyugati melegvízű nagyvizek átkutatásához. Alig ért a Halpa csoport a tenger partjaira, meg­halt Arina rimalány, Sidon felesége, akinek gyermekét Halpa felesége, Kerecsen rima­lány nevelte fel. Sidon ezután két évig küldetésben járt Nippur városa és Etur, Hatus és Halpa csoportja között. Majd Uruk-Nippur nyugatra vezényelt hajókészítőit a nyu­gati meleg tengerekhez kísérte, ahol cédrusfákból nagyméretű hajókat készítettek. Az őslakos zagroszok, dahák, szavárdok, szabírok, kurdok, sakák, ázok, uzik és ahájok is szívesen csatlakoztak a kalandozók csoportjaihoz. Különösen az ahájok segédkeztek sokat Eturiában a tengerjáró hajók építésénél, hogy ellessék a hajóépítés módját. Halpa csoportjánál a szabírok segédkeztek a hajóépítésnél és a hikszoszokkal is felvet­ték a tengeri kapcsolatot.

Uzapani Bargal-Bagina meghívására Batour nyomdokain Uruk városába érkezett és résztvett Nippurban a rovó-papok kiképzésén és az írnokok fejlődését is ellenőriz­te. Ellátogatott Úr városba is, ahová Ménes birodalmából is sokan jöttek tanulni pap­pá való kiképzés végett. Igen tetszett neki a kegyhely-gazdaságok szervezése, amelyet Ordoszban is meg lehet majd valósítani. Igen sok rovást készített. Amikor 5 év múl­

tán útnak indult Paripa városa felé, a Bargal-Bagina ajándékaként kapott harci-szeké- j ren minden agyaglapos írását elszállította. A szamár vontatású szekeret aztán lecserél- j te lóvontatású harci-szekérre és Paripa városától Magyarkára már lóvontatású szeké­

ren szállíttatta a déli kegyhely-gazdaságokból hozott rováslapokat. Mivel Dabósa és

182

r

Paripa városában főként kurdok éltek, akik szintén az ataiszi népcsaládok közé tartoz­tak, sokan kérték, hogy ifjaikat Ordoszba küldhessék kiképzésre.

Ezért Uzapani az udvartartásába 24-24 kurd és zagrosz törzsbeli ifjút felfogadott, akik testőrként Ordoszba kísérték.

...Pusztaszer ünnepségei tíz napig tartottak. Anyahita két fia, Aton és Mitra vol­tak Paripa és Dabósa városának védnökei, akik Anyahita aranyasszony hónapjában tartották a két városban a városalapítású ünnepségeket, vásárokkal egybekötve. En­nek köszönhető, hogy ötezer főnyi tömeg verődött össze a pusztaszeri lovasversenyen. A legnagyobb tömeget a szabírok adták, akik a nyári birodalmukban tartózkodtak. Bölcseik keresték Uzapanival az összeköttetést.

A szabíroknak olyan feljegyzéseikkel is voltak, hogy a tűzszerzési, azaz tűzfutási év után 1856 évvel Joli-Tórem Földjét a hozzá vágott Hold megsúrolta. Ekkor borzasztó mennyiségű Égi-por hullott minden teremtményre és jeget fagyasztott az emberi lak­helyekre. A 24 Hun Törzsszövetség megalakulásakor a szabírok már a 15 460. nyár­ünnepet tartották. Náluk a Földhöz való Hold-súrlódás a 3808. nyárünnep elején tör­tént. Panaszkódtak, hogy ettől az időtől kezdve Atlantic fokozatosan süllyed és a szír­sémi népek a napnyugati birodalmat már ellepték és folyamatosan Ménes birodalma felé tartanak, mint a sáskák. Ez annyit jelentett, hogy az északról menekültek. 1952 évvel hamarább teremtették meg a szellemi központjukat, mint Anyahita és társai Ataiszban. A beavatottaknak Úr városa mellett történt földrejutása magasabb szelle­mi tudást hozott magával. Így a legerősebb szellemi központ Uruk birodalmában volt.

Paripa és Dabósa vásárvárosok versenyeit, mint látnivalót ellepte a lovas és folya­mi hajós tömeg, akiknek szellemi vezető emberei felkeresték Uzapani díszes sátorát és ott megbeszélést tartottak. Mivel a kísérő lovasok között sok kereskedő volt, akik a térség minden népének nyelvén tudtak beszélni, a tolmácsolást vállalták. Az élámiak, mintánok, ozmánok, médek, szodinok, kusok, osetek, huriták, subarok, ge­lonok és pelazgok a kalandozókat hívták, hogy látogassák meg őket. Így az Etur ve­zette garaúzok és saka-szkíták 100 főnyi csoportja elindult aháj és pelazg kereskedő ifjak vezetésével. Utána Hatus indult el Haki rimalány kíséretében Tarsum regőssel és ozmán kereskedő ifjak kíséretével, míg Tarsum unokabátyja, aki a gelonok földjén kereskedő volt, csatlakozott Marad pateszi csoportjához. Ezt az idősebb Tarsumot Nippurban kiképezték pateszinek és citerapengetőként vállalta a regős-sámán szere­pét. Halpa szabír fejedelemfi, aki Marad pateszi csoportjában volt arbag-sámán, fele­ségével, Kerecsen rimalánnyal és a Mari városából való 50 saka-szkíta lovasukkal együtt Sidon vára felé lovagoltak.

Pusztaszeren a tulajdonképpeni győztes Suppi pateszi csoportjának dalacs, azaz vi­tézi nevelések sámánja Árpád lett, aki az utolsó előtti, tizedik nádas-gödrös buktató­nál elesett a lovával és a ló lába eltörött. Hű tárkánya, Kisis azonban, mivel a legtöbb esés itt volt, tartalék lovukkal itt tartózkodott. Árpád nyomban hozzá sietett, felpat­tant a tartalék lovára és tizenegyediknek futott be a célba. A lovas versenyeket jól is­merő ordosziak kiszámították, hogy esés nélkül Árpádnak kellett volna befutnia győztesként. Még így is a tizenegyedik lett, ami azt jelentette, hogy feleséget választ­hatott magának az előkelőségek leányai közül. Árpád a Mari birodalombeli Mari fe­jedelmi lányt választotta. Marinak az apja a Zab folyó torkolatától a Ráten folyó jobb­oldaláig terjedő vidéken kereskedő-házakkal rendelkezett. Nyomban felkérte jöven­dőbeli vejét, hogy tevés karavánjait segítsen fegyveresen védelmezni. Mari igen moz­gékony, értelmes leányka volt és örült, hogy Bargal-Bagina uruki pateszi Asszóurban,

183

a fejedelmi városban a pusztaszeri Nagy-Süán után összeadta Árpáddal. Agadi, a bol­dog apa örült, hogy kereskedő-házát ilyen vitéz lovasokkal erősítheti.

Asszóurban, azaz Lóvárosban az esküvői szertartások három napig tartottak. Agadi kereskedő lányának mennyegzőjén Arad vitéz, Urás pateszi csoportjának dalacs-sá­mánja volt a vőfély, akibe Mari menyasszony húga, a kis Eszter beleszeretett. A bol­dog apa hozzájárult a kisebbik leányának az esküvőjéhez is. Így Bargal-Bagina pateszi még a mennyegző harmadik napján is esketett. A pusztaszeri Nagy-Süán valóságos népünnepéllyé vált, mivel sok eladó leány került főkötő alá.

Mivel Agadi igen eszes és gazdag kereskedő volt, érdekterületét a Kurd-földtől egé­szen a nagy-Meleg-Tengerig kiterjesztette. A Zab folyó torkolatánál lévő kereskedő­házát kibővítette. A Suppi pateszi vezette csoport vállalta a kereskedők kíséretét. Agadi az első vejével együtt két Árpád várat épített. Az egyiket a Zab folyó torkola­tánál, míg a másikat, új Arpád várát a Ráten folyónál, a jobboldali magas partrészen építették fel. A két folyó között volt Suppi pateszi érdekterülete, amit az uruk-susai kereskedők házaikkal behálóztak.

Arad vitéznek a Nagy-Meleg-Tenger partján építették fel Arad városát, ami Ráten­Árpád és Aradvárosok között Arad vitéznek, s egyben Urás pateszi csoportjának az érdekterülete lett. Ünnepek alatt a lovasaik oroszlánvadászaton vettek részt, amit min­den sámán megörökített.

Bargal-Bagina és Iriz rimalány révén, még Uzapani ordoszi útjai miatt az Etur daragúz fejedelemfi által megalapított Eturia központtal, a magyarkai, aháj és daragúz lovasokkal és a saka-szkíta rimalányokkal egy erős tengeri birodalom volt kialakuló­ban. Uruki folyami és tengeri hajósok telepedtek itt meg, akik a tengeri kereskedel­met fellendítették.

Halpának is segített Bargal-Bagina, mivel a Hatus-Haki századtól Urukba vezé­nyelt Sidon regőst igen megkedvelte és Halpa-Kerecsen századához vezényelte össze­kötőnek. Eturiához hasonlóan folyami és tengerjáró hajó készítőket vezényelt a Sidon által alapított városba, ahol a szabírok partvidékén lévő igen kiváló cédrusokból kar­csú tengeri hajókat építettek és a régebbi hikszosz településekkel felvették a kapcso­latot. Hajóikkal bejárták a Nagy-Meleg-Tenger egész vidékét. A hajósgazdák jelentet­ték, hogy napnyugaton a tengeri-népek fokozatosan terjeszkednek kelet felé.

Suppi-Árpád százada Sidontól és Agaditól átvette a kereskedelmi lovas-csoportok irányítását egészen a Zab folyó torkolatánál épült Arpád váráig, vagy ahogyan az ahá­jok nevezték, Arpachig. Azonban lovasfejedelmük, Nimród már a Van-tó környékén, Maros sámán temetésén összeveszett Arad vitézzel. Kereskedelmi ügyekben is gyako­ri volt az összetűzésük, ezért Urás-Arad külön századdá vált és nehogy az összetűzé­sek folytatódjanak, a Ráten folyó jobb oldalán egy új Árpád várat építettek, és a ten­geri kereskedelmi rakományokat itt cserélték ki. Ezért ezen vár környékét Árpád bi­rodalmának nevezték. Bargal-Bagina részére itt rakodtak át folyami hajókra, majd Adilán, aki Het-Anita századánál szolgált, megcserélte helyét Nimróddal, aki a leghí­resebb vadász lett az Oroszlánok birodalmában. Egy darabig még vállalta a két Árpád vára közötti lovas és tevés karavánok védelmét, de aztán Het-Anita birodalmában a dahák irányítója lett.

Így Nimród a dahák és a saka-szkíták birodalmában Het-Anita szerint oroszlán­vadászattal és medve-vadászattal foglalkozott.Sokan csatlakoztak hozzájuk és prémes állatokból készült bundákkal ellátták az örmény, daha, zagrosz és saka népek által la­kott Het-Anita birodalmat.

Az uruki népek azonban Nimród gyors futású lovait nem szerették, fóldjeiket csu­184

pán szamár-fogatokkal művelték, mert a szamarak nem ettek annyit, mint a lovak. Nimród birodalmához tartozott az új Nimród városa melletti Asszó-úr, a Lóváros, ahol minden vásárnapon, hetenként lóvásárokat tartottak.

Turkud - Séti és Tesub-Sasi birodalma a Fekete-Nagyvíz partjáig terjedt, ahol az uzik és ázok laktak. Ünnepélyesen fogadták Turkud pateszit, aki a pusztaszeri Nagy­Süán egyik győztese volt. Birodalmuk az örmények lakta hegyekig terjedt és szék­helyük a Van-tónál volt.

Nimród Oszét nemzetségéből származott. Apja, Kám a Tigris mellől menekült el a nagy árvizektől és Magyarkának a Nagy-Meleg-Tó felé eső hegyvidékén telepedett le. Apja az úz nemzetségbeli Kusz vitéz volt, aki könnyen beilleszkedett az oszét nemzetség asszonyuralmi társadalmába. Nagy vadász volt, aki még a barlangi med­vékkel is megbirkózott. Nimród a bátorságát apjától örökölte és Magyarka nagy ve­télkedőjén elnyerte, hogy Ordoszba küldték sámánképzésre, ahol Urás pateszi cso­portjában bacsa-sámán lett. Főként neki kellett frissen lőtt vadász-zsákmánnyal ellát­ni a garaúzokból álló kalandozó csoportot, akikhez nagyon sok szabír is csatlakozott.

Felesége, Tuli rimalány, szabír anyától született, aki a Mari város feletti erdős hegy­vidéken nevelkedett fel és gyermekkorában igen sokszor vándorolt a Nagy-Meleg­Tengerparti szabír kikötők és a magas hegyvidéki nyári szállásaik között. Ezek a ván­dorlások Tulit igen megedzették. Ordoszban a lóápolásban nagy tudásra tett szert. Urás-Anna és a Suppi-Mara csoportjában Arad-Agadi-Árpádvára között volt legtöbb­ször szolgálatában. A férje Arad dalacs-sámánnal és Árpád dalacs-sámánnal igen jó kapcsolatot alakított ki. Itt a garaúzok, szavárdok és szabirok között élénk kereskede­lem alakult ki, amely Mari egykori birodalmában jólétet teremtett.

Nimród a Tigris-parti Árpád és a tengerparti Arad város között kísérte Agadi sza­bír fejedelem kereskedelmi karavánjait kiváló lovasaival, de közben folyton vadászott és szenvedélyesen gyűjtötte a kis szarvasgidákat és azokat az általa alapított Nimród város vadaskertjeiben tenyésztette. Mivel a legtöbb hóolvadás után nagy árvizek ke­letkeztek, városának lakossága folyton nőtt a menekülők táborával. Tuli is igen sze­rette az állatokat, karámjaikban igen sok juhot, szarvasmarhát és kecskét tenyésztet­tek. Így az ide menekülőket mindig el tudták látni friss élelemmel.

A biztonságossá vált kereskedelem és Nimród vadászatai igen közkedveltté tették a híres bacsa-sámánt, ezért a szarvastor elején született gyermekek közül sokat Nim­ród, szabír-névadó naptár szerinti névvel illettek. Ugyanígy divatos lett a Mari, Tuli, Árpád és Arad név is. Turkud csoportja azonban, akik az uzik és ázok fóldjén végez­tek új kutató munkát, az uzik nyelvén Nimródot csupán Nimrudnak nevezték, ami az ő nyelvjárásuk szerint egy rút, megvetett embert jelentett. Viszont Nimród mind­inkább híres emberré vált, mert 5 év alatt 35 oroszlánt ejtett el. Kis oroszlánokból, őzekből és más kis vadállatokból Nimród városnak egy kőfallal bekerített vadaskert­jében a gyermekeknek örömére egy “Kölyök-állat" vadaskertet alakított ki.

Az egy-két holdéves nagy áradások miatt igen sok gazdag család menekült Úrból, Bábelből, Urukból és Kisből a Mari borvidék dombos országába, ahol a népszerű Nimród vadászatának eredményeivel és sok karámjának szelíd állataival kedveskedett a gazdag családok menekült tagjainak, akik arannyal, ezüsttel és drágakövekkel fizet­tek gondos ellátásáért. Így Nimród bacsa-sámán igen meggazdagodott. Amikor egy ötödik éves látogatásánál Uzapanit megvendégelte, az megemlítette neki, hogy lova­saival szívesen maradna Mari birodalmában, mert itt jólét uralkodik. Ekkor Nimród városának már hatszáz lakosa volt. Lovasai főként a szabírok leányai közül nősültek és Nimróddal együtt Él istennek a hívei lettek. Ez annyit jelentett, hogy csupán egy

185

Isten van, Él, aki az emberiséget minden harcában megsegíti. A szabírok istene biro­dalmában azért Mari győzedelmeskedett, mivel az áradások miatti jólétben dicsőít­hették Él istent, a mindenható Urat. Él nem volt olyan kegyetlen, mint Uruk biro­dalmának sokezer Istene, akik felemésztették a nép javait, és az árvizek miatt is a nép csak nyomorgott.

Nimród, aki a nagyállat vadászatokon 35 oroszlánt ejtett el, hős lett a nép szemé­ben, aki még az állatok lugalját is puszta kézzel legyőzi. Most már nemcsak Mari bi­rodalmában, hanem Uruk birodalmában is egyre több gyermek kapta a Nimród ne­vet. Agadi kereskedőháza nagyon megerősödött, mivel 5 év alatt a szabírok, eturok és ahájok tengeri kereskedelme kifejlődött, s így az ínségbe jutott városi népeket élelem­mel és ruházattal ők látták el. Ezzel együtt a tengeri népek is megkezdték a behatolá­sukat Mari és Uruk birodalma területére. A szír kereskedők aranykincseik birtokában egy kis szír települést alapítottak Ninive névvel és fallal vették körül, azonban Nim­ród harcosai előtt a kapuikat mindig kinyitották, mivel Agadi kereskedőháza támo­gatását is élvezték.

A kalandozók az Uruk és Mari birodalombeli népek nyelvét könnyen megértették, ezért kereskedelmi csoportjaik az uruki nyelvet használták. A kereskedők Agadi cso­portja tárkányjeleit vették át a 22 rovásjellel. Így a kereskedelem ezen szabír tárkány­rovással jegyezte fel minden adatát. Maga Nimród bacsa is ezen szabír rovással kül­dött üzenetet a feleségének és városa előkelőinek, így továbbította rendelkezéseit. Ezért a szabír tárkány-rovás Arad-Agadi-Mari-Árpád-Nimród és Árpádvára közt köz­kedveltté vált. Igen nagy hiba volt, hogy az agyagtáblás üzeneteiket mindig megsem­misítették. Az ifjúságnak viszont felállítottak Agadiban egy kereskedő-írnok képző rajcsurt. Az ötödik évben már minden kereskedő karavánnal kiképzett írnokot is küldtek, hogy gondolataikat a kereskedő partnereikkel közölhessék.

Nyári vadászatok alkalmával Nimród, a kiváló vadász gyakran meglátogatta Tur­kud pateszi csoportját, akik a Fekete-Nagyvíz partján először a Ráten folyó forrásvi­dékéről kündulva az ázok szállásait kutatták át. Az ázok igen szívesen fogadták és Násik, Huzi, Kaska, Abdi, Kisi, Bursa, Hantis, Kadir, Somovi, Mereti és Kusdi sámá­nok az ázok vezetőrétegének leányai közül nősült meg. Gyakran rendeztek nyár vé­gén nagy vadászatokat és azon Nimród vezetésével sok szarvast, őzet, vaddisznót és medvét lőttek. Se szeri, se száma nem volt az elejtett apró vadaknak.

A következő években Turkud pateszi az aháj szorosokig vándorolt, ahonnan át le­hetett látni a Fekete-Nagyvíz másik partjára. Itt abban az időben az uzik éltek a ten­gerparti hegyvidéken. Nimródtól eltanulták a lovas és csapdás vadászatot és igen sok vadat elejtettek. A vadászlakomákon összeismerkedtek az uzikkal és a szíves fogadta­tás örömében Tesub bacsa-sámán a hegyvidéki fejedelem leányát elvette feleségül. A derék Tesub még a Ráten folyó partján özveggyé vált, mivel Sasi rimalány fürdő­zés közben vízbe fúlt. A Hegyi-ünnepélyen esküdtek örök hűséget, legényember tár­sai, Hamu, Arzal, Paja, Ardal, Pasu, Kaniki, Muli és Bor sámánok ezen a hegyi eskü­vőn az uzi leányokból választották maguknak feleséget. Turkud pateszi nyomban megeskette őket,~ s így letelepedhettek.

Ettől az időtől kezve Nimród vadász csoportja minden vadászatokon meglátogatta az ázok és az uzik lakóhelyét és a nagy vadászatokon irtották a dúvadakat, amelyek a dolgos ázok és uzik vetéseit tönkretették. Az ilyen nagy vadak ellen hiába emeltek sövényeket, mert azok könnyen átugrották. Nyár végén Nimród elvonult a Ráten és Tigris folyó vidékére, mivel errefelé a levegő akkor már kissé enyhült és itt folytatta

a síksági és bozótos oroszlán vadászatokat, amellyel olyan híressé vált. Érdekesnek ta- II 186 I

lálta, hogy a hegyvidéki áz és uzi településeken főként vastag fákból építkeztek, mert ezt nem kellett elbontani elhasználódás miatt 20-30 évenként, hanem sokáig megma­radtak prémekkel jó melegen bélelve. Csupán akkor vált esedékessé a felgyújtásuk, amikor a nagyszülők kihaltak belőlük. Olyan fejedelmi városokban, ahol kövekből építkeztek, a köznép minden 20-25 évben újjáépítette a hajlékát. Ilyenkor a törmelé­keket kissé elegyengették és az újabb kövekkel együtt mutatósabb épületet emeltek a régi helyén. Ankár fejedelem az apja halála után hegyi palotáját alápincéztette és 15 réteget talált az új vára alatt. Ez annyit jelentett, hogy már 300-500 éve éltek ezen a vidéken.

Turkud, török származású