Aháj és Etur vitája

Baratony, Erelc és Sikila aranyasszony rovása                               Kr. e. 4000-3981. (40-59. m.t.é.)

 

Etur és Samas házasságából született Baratony és Erek, akiket a legidősebb féltest­vérük, Sikila beavatott óm-jelzésű nővérük nevelt, mivel Samasnak, mint Etur biro­dalma aranyasszonyának, Ibolya és Urgani Ordoszban élő aranyasszonyoknak éven­ként be kellett számolnia Nimród 8 birodalmának az eseményeiről.

197

A kis Baratony és Erek megtanulták az aháj és etur nép csodálatos regevilágát. Si­kila fejedelmi lányt Uruk városában képezték ki aranyasszonynak. Innen Pintorba ment, a Szentvárosba, hogy az Élet-Kegyhelyén beavatottá képezzék ki. Midőn Ere­ket és Baratonyt a 40-ik medvetoros évben Urukba vezényelték, Sikila már kiképzett beavatott volt, aki a kis öccseit pártfogásába vette.

Potis garaúz nagyapó 4 gyümölcstermelő harcossal, míg Etur édesapja 6 fóldműve­lővel segítette Sikila aranyasszonyt, Baratony pateszit és Erek arbag kiképzésre kül­dött ifjakat, hogy az ataiszi tudományokban minél jobban elmélyüljenek.

Etur fejedelemfi innen vezényelte aztán a 3 gyermekét a Temere lovasfejedelem ál­tal küldött kísérő csoporttal Ordoszba, ahol Ordosz harmadszor átépített Templomá­ban sámánkiképzésen is részt vettek, mivel az uruki tudományoknak is emelnie kel­lett az ordoszi képzés szellemi színvonalát. 10 fős kíséretüket Etur még 2 fővel emel­te, mert a kiképzést csak úgy tudták biztosítani, ha 12 személy vesz részt a 3 fejede­lemfi kiképzésében. Samas aranyasszonynak addig könyörgött a harmadik fia, Aháj fejedelemfi, akinek a szenvedélye a folyami és tengeri halászat volt, hogy nem tudott ellenállni kérésének. Így 12-ik küldöttségi tagnak Ahájt küldték, aki nagyon jól meg­tanulta az aháj-törzs mese- és regevilágát.

Az Ida-hegy alatti Eturban a fejedelmi ifjak az Urukból kapott szekérnyi agyagla­pos kőtáblákról elsajátították az ataiszi tudományokat és azokat már gyermekkoruk­ban összehasonlították a garaúz és aháj nép rege- és mondavilágával. Így Aháj fejedel­mi ifjú, mint ordoszvidéki, Hangun-folyói halász esténként Sikila, Baratony és Erek tanulását a hazai tudással is segítette.

Ezek a kőtáblák a Napnál is világosabban hirdették, hogy a rokon Szabírok 3808. nyárünnepi és a garaúzok tudása szerinti 1856. tűzszerzési évben Hárpia-Tórem az Istenek viaskodásában a Holdat a Földünk felé irányította, de Kaltes-asszony és a Földanya azt kitérítette. Így a Hold Atlantic napnyugati sarkánál Földünket csak sú­rolta. Azóta Atlantic fokozatosan süllyed. Borzalmas mennyiségű por került a levegő­be, eljegesedtek a Föld sarkai, a jég elborította még a tengereket is és Atlantic mág­neses sarkán meghaltak az emberek.

Uzapani fősámán rögtön a 40. medvetoron megindította a sámánképzést, míg a gyengélkedő Batour a Kaltes-asszony földjéről származó, beavatott óm-jelzésű fiata­lokkal foglalkozott. Beavatottsági fokozatukat úgy mérték meg, hogy elvitték őket a bogláros fejdísz szentélyébe és ott versengtek, kinek mondja a legtöbbet a beszélő kő.

A legerősebb beavatott fokozatú fejedelmi személy a 43-ik medvetoros évben Sikila ifjúsági aranyasszony volt. Amikor Batourt a tatárok meggyilkolták, Temere fővezér és lovasfejedelem az Arvisura törvények alapján elhozta a Föld-anya bogláros fejdíszét és a gyanúsítottakat Batour holtteste előtt elvonultatta. Mivel Sikila volt a legerősebb ataiszi-életfás beavatott, felkérték, mondja el a “Fekete-lepel" alatt, hogy Kaltes­asszony birodalmának gondolatrezgései alapján vajon ki lehet a gyilkos. Sikila azt válaszolta:

“- Kaltesi tudományok szerint, amikor a gyanúsítottak elmennek Batour holttes­te előtt, a Beszélő Boglár megszólal, amint a gyilkos tiszteletét fejezi ki a holttest előtt, és az Őserő az alvadt vérrel együtt Batourból a kést a bűnös elé kiveti."

A 24 bíró és a Horkák felsorakoztak Batour holtteste mellett. Az Égiek tudománya szerint meg akartak győződni arról, ki a gyilkos. Amikor sorrendben elvonultak a tör­zsek vezetői, a 12. törzsből Karakun tatár vezér is megjelent az 5 vezéres csoportjával. Elsőnek Karakun vezér hajolt meg Batour holtteste és a Bogláros fejdísz előtt.

- Karakun, te kaltesi származású embert öltél meg! - harsogta a Bogláros fejdísz. 198

Batour szívéből megindult az alvadt vér és a kés Karakun lába elé esett. Erre az égi jelre a többi 4 tatár küldöttségi harcos Karakun vezért a kardjukkal darabokra vágták.

Uzapani a törzsek közötti gyilkosságok esetén mindig igénybe vette a “Beszélő­Boglár" segítségét és sikerült is a vérengzésnek véget vetni. Sikila beavatott fejedel­mi leány a 24 Hun Törzsszövetségben nagy tiszteletnek örvendett. A “Beszélő-Bog­lár" szent helyeire 4 évenként továbbvándorolt. Sikilát az özvegy Temere lovas-feje­delem vette el feleségül és a lovas-kiképzések során minden negyedik év végére új kegyhelyre költöztek. Sikila ifjúsági aranyasszony a gondolatrezgésekkel foglalkozott, melynek eredményeit Temere lovasainak igénybevételével mindig közölte Pintor Szentvárossal. Így az ordoszi beavatott kegyhely a 8 fejedelmes Nimród birodalmával és uruk népével az összeköttetést mindig fenntartotta.

A tárkányképzésnél a kaltesi-tudományok oktatásában Sikila is részt vett és ataiszi szokások szerint Nemerével együtt megszerkesztették a 3-24 tárkány törzs titkos ro­vását, amelyet csak a tárkányok sajátítottak el.

Temere lemondott a fővezéri tisztségéről és azt az ifjú Nemerének adta át, aki Lo­vas-fejedelemként érkezett meg Uzapanival. Temere a Tanfejedelmi tisztséget vette át, hogy az új beavatottak három ágazatú kiképzését feleségével, Sikilával vezesse. A be­avatottak képzése 3 évig tartott, amelyen az ötéves képzésen már átesett pateszik, pa­pok és sámánok vettek részt. Mivel a sámánképzés a 40. medvetoros évtől a 45. med­vetoros évig tartott, 43 után már az új, kiképzett beavatott ifjúság is részt vett a sá­mánképzésen és a 4 éves tárkány-képzésen.

Sikila Óm-jelzésű beavatott a 3 éves képzésen, az ordoszi új, titkos adásokon tudat­ta, hogy az úzok teremtés felfogásában igaz azon elmélet, hogy a társbolygónk, ame­lyet Kaltes-asszony Földjének neveznek, 10.000, azaz 1 tömény évvel magasabb szel­lemi műveltséggel rendelkezik. Lakói Kaltes-asszony szekerével több hullámban ér­keztek a mi Földünkre, amelyet az úzok Joli-Tórem Földjének neveznek.

Ezen magasabb műveltségű emberek egy része más-más okból ittmaradt a Földün­kön és az őslakókkal összeházasodva szaporodott. Ha a naptevékenység miatt a termé­szet jéggel borította az északi és déli részeket, a kaltesi beavatottaktól származó em­berek a melegebb részek felé igyekeztek és különböző helyeken állították fel a tudás központját.

A Holddal való érintkezés miatti legutolsó jégkorszak alatt Ataiszban jött létre a kaltesi beavatottak központja, amely aztán Arvisura Anyahita 8 tagú csoportját befo­gadta. Először csak gondolatrezgésekkel tudtak velük a beavatottak értekezni, de az­tán megtanultak egy nyelven beszélni. Sajnos, a Kékleny-hegység mágnesessége mi­att, Kaltes-asszony szekerük megsérült és így visszamaradtak Ataiszban. Először csak egymás között szaporodott az 5 férfi és a 3 nő, de aztán a régebbi beavatottak utódai­val szaporodtak tovább. Ezek a beavatottak a gondolatrezgések útján több-kevesebb sikerrel fogadni tudták a Kaltes-asszony Földjének adásait, de Kaltes-asszony Föld­jének távolodása miatt később már csak a magasabb fokozatú beavatottak tudták az adásokat fogadni. Uzapani rokonlátogatásakor nagyon megörültek az akkor még kis­lány Sikilának, mert a legmagasabb fokú beavatottsággal bírt. Ordoszba is csak azért engedték el biztosított kísérettel, hogy az Égi, azaz Kaltesi adásokat a Pintor szent­városi beavatottakkal közölni tudja. Ordosz beavatott képzésének sokkal inkább szük­sége volt rá, hogy a 24 Hun Törzsszövetség központját megerősítse. Igy az Agaba ál­tal elkezdett rovásokon alapuló képzés nagyon megerősödött. Ennek a fő célja az volt, hogy Atlantic menekültjeinek sáska népei elől a beavatottakat a központjukkal együtt Ordoszba tudják menekíteni.

199

Az ARDVISURA ANYAHITA leszármazottak beavatottjai megtiltották az em­berevést, és a növénytermeléssel, majd a nagyállattartással az őslakók között meg- ' szüntették az éhséget s azok lassan civilizált emberekké váltak.

Kaltes-asszony Földjének étkezési szokásai Joli-Tórem Földjének táplálkozását ez- : által megváltoztatták. A főként növényevő pateszi és beavatott réteg életkora 25-30

évről 50-60 évre emelkedett. Ezért a termékenyebb vidékekről az őslakókat kiszorí­tották. Így a szabírok is kiűzték a pelazgokat Él-Isten birodalmából, akik a tenger­partra menekültek. .

Pintor-Nippur és Ordosz tudás-központjainak gyakorlata alapján az őslakók hitbe- ! li szokásait nem változtatták meg, hanem az istenfélelmet támogatták. Így alakult ki

az Él, Úr és Van városok Élisten, Úristen és Vanisten világa mellett a sok ezernyi is­tenből álló hiedelemvilág. De az emberevés rossz szokását az Isten-félelem megváltoz­tatta. Baratony, Erek, Sikila és Aháj az Etur győzelmének emlékére kapott szekérnyi

írott kőtábla figyelembevételével a pelazg, aháj és etruszk nép hiedelmeit az ordoszi ( ' képzés idején az úzokkal és többi törzsekkel közölték és egyeztették.

Etur-Samas birodalmában a pelazgokra rátelepültek Etur garaúzai és aháj lovasai. Tíz év alatt új hiedelemvilág alakult ki, amelyet Etur gyermekei is átvettek. Az úzokhoz hasonlóan ők is azt mondták, hogy a Földünket körülvette az ősvíz, amely­ből ősnemzés alapján megszületett és kifejlődött az Ősvíz-istennője, akit Gonosz is­ten szerelemre csábított. Az Ősvíz-istennő hiába hozott létre utódokat, azt Gonosz­Isten felfalta. A pelazgok ezen hitvilágát Etur megcáfolta: az úzok hitvilága szerint Kaltes-asszony a Földre jőve Joli-Tórem agyag-gyermek bábjaiba lelket lehelt, éspe­dig a fiúkba kevesebbet, mint a leánykákba. Ezért az életre keltett leánykák minden holdtöltekor véreztek. Így fejlődött ki az emberiség.

A tanítás szüneteiben aztán eldöntötték, hogy a gyermekek megevése és az ember­evés mégis csak igaz lehetett, hiszen Anyahita is azt rótta le a legrégebbi rovásaiban, hogy amikor Ataiszba leszállottak, az első feladatuk volt az állatokat megszelídíteni és fóldművelésre oktatni az emberevő őslakókat. Így az éhség helyett bőség lett a Föl­dön. A hamvasztásos temetkezés helyett a zsugorított elhantolást megfigyelve, a csa­tatereken azt tapasztalták, hogy a győztesek a halottak agyvelejét mindig kiszívták, mert azt még rágni sem kellett és nagyon tápláló volt.

Etur abban igazat adott Aháj fiának, hogy a jégkorszakok elmúlásáig valóban volt emberevés, de ezt a beavatottak megszüntették a bőséges termeléssel. A pelazgok re­géi is ezt vallják. Tétisz, a tenger istennője, hogy a Gonosz fel ne falja, egy tojásban, éjjel hozta világra legújabb gyermekét, Erőst, akit aztán nagy titokban felnevelt. Ami­kor ez sikerült, mindig éjjel szülte meg fiait és leányait és a többi Ősanyát is erre bíz­tatta.

Tétisz hol az erdőségben, hol a tengerparton szülte meg a gyermekeit. A már na­gyon öreg Gonosz nem érezte meg a kisfiainak szagát, s így a burokban születettek életben maradtak. Sokáig rejtegették a kicsinyeket, végül az Ej leple alatt hajóra száll­tak. Így menekültek meg Gonosz apjuktól és a gyermekek mindig erősebbek lettek. Amikor visszatértek Ida aranyasszony hegye alá, Gonosz rájuk támadt, de Erős, test­vérei védelmében dárdájával megölte a gyermekevőt.

Ezen regét Ida-hegy mindhárom oldalán másképp mesélték, de a tengerparton megtelepedett pelazgok így tudták. Tétisz szerintük a tenger ősvíz-istennője volt, míg Okemános a folyam-isten, aki az ősnemzés által született Tétisz ura lett. Ha eleinte meg is ette a gyermekeit, mégis, eldugva, burokban-tojásban Erős fia után még sok fiú és leány született. A fiúk mind egy-egy folyó mellett telepedtek le, míg a leányok 200

a szigetekre vándoroltak és várták a hajós legények érkezését, hogy Tétisz anyjuknak, a tengerek úrnőjének parancsát teljesítsék, miszerint az ő feladatuk volt a világnak benépesítése.

Az ahájok viszont azt regélték, hogy legelőször az Éj keletkezett Nis éjjeli madár istennő képében, aki tojásait a Szél fiú által történt megtermékenyítés után a legsöté­tebb barlangba tojta. Ebből bújt ki Erős, a szerelem istene. Ennek az aranyos szárnyú istennek minden törzsben más neve volt, de neki ez a név volt a legkedvesebb. Az első fiút a pelazgok Gonosznak hívták, mivel a későbbi tojásokból kibúvó öccseit ál­landóan verte. Ezért az Oséj és az Ősanya az erdőből elűzte a tengerpartra, hogy az er­dőben béke legyen. Itt sírt keservesen. Tétisz, a ősvíz-istennő a partra úszott és a di­dergő Gonoszt a tenger mélyén lévő palotájába ragadta.

Ekkor kezdődött el a szerelmük, de Gonosz nem tudta elviselni, hogy gyermekei az anyjuktól tejet szopjanak, ezért megette őket. Erre már Sikila beavatott leányka is közbeszólt, hogy Etur apjának hitét támogassa és elmondta:

- Amikor Buda kőfaragó fejedelem Úr városának templomát felépítette, három holdtöltéig megpihent és akkor csoda történt: Kaltes-asszony szekerén Égiek érkez­tek és a tengerre lesz.álltak. Sokáig ott állt Kaltes-asszony szekere a vízen, ahol egy szigetet hoztak létre. Amikor az Égiek élelme elfogyott, olyan leányok úsztak a part­ra, hogy felül emberek voltak, míg alul halfarokban végződtek. Az ataiszi menekül­tek megijedtek, csupán Aran beavatott fejedelmi lány merészkedett a tengerpartra és ott gondolatrezgésekkel megértette: az Ég fiai és leányai érkeztek, akik Uruk népét meg akarják tanítani Kaltes-asszony Földjének legmagasabb tudományára, s ezért Úrban akarnak élni.

Ataisz elmenekült beavatottjai a Napisten Birodalmába készülő Aran és a Mari bi­rodalmába induló Mari aranyasszony 1-1 Kaltes-asszony Földjéről jött beavatottal Élisten városán keresztül Szakarába és Vanisten városán át Magyarkába tették át szék­helyüket, de a gondolatrezgések útján az Úr, Pintor és Nippur városában lévő beava­tottakkal is állandó összekötettésben állottak. Az volt a céljuk, hogy az emberevésből kiemelkedő népek tudását minél magasabb fokra emeljék.

Aran és beavatott társadalma Ménes birodalmába, míg Mari a régi Mari városból a férje halála után gyermekeivel a nagy Marinába vándorolt. Magyarkán keresztül a hun törzsek szövetsége segítségével Kurd, Hunor és Magyar fejedelemfiak utódaival az összeköttetést minden időben fenntartották. Ezt Vanisten birodalmának hatáskö­rébe adták és Magyarka városa lett az összekötő kapocs, amelyen keresztül a 24 Hun Törzsszövetség Agaba-ómtól az Encs folyóig, míg az egyisten hívő magyarok Ur vá­rosától szintén Magyarkán keresztül a nagy Marináig vándoroltak.

Az állandóan úton lévő beavatottak és rokonlátogatók mind a szellemi, mind a gya­korlati összeköttetést fenntartották. A gondolatrezgések tudományában járatos beava­tott központok egységesítették a magasabb tudományok elterjedését mind az építke­zéseknél, mind a rovások sokaságának kialakulása során. Így az államok irányításának a nyelve is egységes lett. A központ Ur-Nippur-Pintor volt, ahol a szellemi élet a leg­korábban kifejlődött.

A szellemi élet a Tűzszerzési év ünneplésével kezdődött meg. Ennek nagy lendü­letet adott az 1856-ik évben a Holdnak a Földünkhöz való csapódása, amely ezután hűséges kísérője maradt a Földnek, állandó mozgásban tartva az Ősvizeket. Megkez­dődött Joli-Tórem birodalmának gyorsabb fejlődése, amelyet a beavatottak társadal­ma irányított. Leghamarabb indult a tudás útjára Arvisura-Anyahita nyomán Ataisz műveltsége, amelyet a 7750. tűzszerzési évben Káldi-Földre menekítettek. A 8470.

tűzszerzési évben Ataisz, a jégkor elmúltával a nagy vízáradatában földrengések és tűzhányók működése közben elsüllyedt. Úr városának közelében, a 8500 tűzszerzési évben újabb, Kaltes-asszony Földjéről érkezett szekér leszállása történt. A 10.000 tűz­szerzési évvel magasabb műveltségi fokkal bíró tudomány megérkezett beavatottjai a hegyen épült gazdaságokból irányították a tudás elterjesztését. Azért lett a hegyen épült Templom a Templom-gazdaságok irányító központja, mert bár a csatornás ön­töző rendszerek az árvizeket tudták csökkenteni, viszont veszély esetén az Égi-irányí­tású hegyre a lakosság mindig elmenekülhetett. Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan intézkedés történt arra is, hogy végveszély esetén elegendő csónak-bárka-hajó álljon rendelkezésére a magasabb tudással rendelkező lakosságnak. Az ataiszi népek.közül Aran-Ménes birodalma tért rá a Nílus áradását figyelembe vevő évszámításra a 9324. tűzszerzési évben, de tekintetbe vették a jégkorszakok elől megmenekült régi beava­tottak feljegyzéseit is. Utána, a 9468. tűzszerzési évben megalakult Ordosz központ­tal a 24 Hun Törzsszövetség. Úr-Nippur-Pintor viszont ragaszkodott a tűzszerzési évek számolásához a hegyen épült Templom-gazdaságaik feljegyzései értelmében. Az alacsonyabb tudással rendelkező lakosság a számadás megkönnyítése végett a Hold­evések zárszámadásának Holdhónapjainál maradt. Amelyik földművelő, állatgondo­zó vagy böszörmény a vízáradások bizonytalanságát már nem bírta elviselni, a szavárdokhoz menekült. A szavárdok kézműves népei azonban ragaszkodtak a tűz­szerzési évek számításához és a tűzszerzési hegyi-ünnepélyek megtartásához.

Uzapani, Kerka és Viroláj a 9428. tűzszerzési évben befejeződött nagyszabású rokon­látogatása után a beavatottak kisebb csoportjai révén megalakult a “Melegvíz-források" és “Viroláj-birodalma", valamint a folytontermő részeken a nagyvadász “Nimród-biro­dalma". A beavatottaknak volt egy általánosan elfogadott törvénye, hogy az őslakosság­nak az istenhitéhez nem nyúlnak, mert ezen törvény Kaltes-asszony birodalmában is fennállott. Az Egy igaz Isten hitét a beavatottaknak engedélyezték, mivel ezen hit Kaltes-asszony birodalmából származott. Joli-Tórem földje lakosaiban a kaltesi behatás­ról az a vélemény alakult ki, hogy az Istenek az emberek agyából pattannak ki. Tehát ahány ember, annyi Isten lehetséges, vagyis az emberek hitét nem szabad elnyomni. A beavatottak a háborúskodások ellen voltak, hiszen tudták, hogy az örökké mozgó Ős­víz és Földünk még annyi titkot és leginkább annyi lehetőséget biztosít, hogy az em­beriségnek Kaltes-asszony Földjéhez hasonlóan nincsen szüksége az öldöklésre. Min­denki részére akad munka, amely a kaltesi birodalom jólétét is megteremtette.

Ezen a felfogáson alapult Etur és Aháj vitája is az istenek létezéséről. A rokonláto­gatások, kalandozások és lovasfejedelmi hírvivés az istenhitet nagymértékben terjesz­tették. Az aranyasszonyok vezette településeken viszont a gyermeknevelés érdekében tartották szükségesnek az isten-tanok terjesztését, mivel ez volt a feltétele az ember­evő társadalom megszűnésének és a gondolkozó népek születésének. Viszont a beava­tott központok tudták, hogy Kaltes-asszony birodalmának tudását csupán a Vízöntő Világhónapjában érhetjük el. Nagyon sok időnek kell még eltelnie ahhoz, hogy a ki­

sebb vérengzések megszűnjenek, hogy felismerjék, miszerint minden embernek ` munkálkodnia kell, nemcsak mások keserves munkájának gyümölcséből élősködni. A munkának nagyhangú hirdetése és a munka végzése között óriási különbség van. Ele­

inte a munka hirdetését gondtalan bőséges életnek, míg a munka végzését büntetés- ' nek fogják elképzelni. ; Ezen gondolatokkal érkezett meg Nemere lovasainak látogatása után az Oregedő

Etur a garaúz föld érintésével Ordoszba, hogy gyermekei fejlődésében gyönyörködjön. Aháj, a legkisebb fia leginkább a halászoknál tartózkodott a szabad idejében. A fo­

202

lyami halászok regevilágát átvette. A tanítások után Erekkel az apjával, akit a legjob­ban szeretett, igyekezett a régi, gyermekkori meséket feleleveníteni. A folyami halá­szok itt azt állítják, hogy először csupán a “Tátongó" nagy sötétség uralkodott. Erek szerint az ahájok azt mesélgetik, hogy Nis, a sötétszárnyú madár az örök Éjtől meg­termékenyült és egy ezüstös tojást tojt, melynek a sárgájából lett a Föld és fehérjéből az Ég, míg a kettőjük érintkezésénél, az akkor még szelíd Gonosz pattantotta fel a to­jás héját és vált a szerelem istenévé.

Etur viszont Garaúz-fóldi gyermekkorára hivatkozva azt mondta: Lehet, hogy iga­zuk van az ahájoknak, de a garaúzok azt vallják, hogy az istenek legelőször a Minden­séget teremtették, amelybe az Életfa alatt történtek alapján Sis-Tórem megalkotta a Napot és Ruda-Tórem tüzes üstjéből az Istenek Földjeit szétdobálta a nagy Minden­ségbe. Földanya aztán az Életfa törvényei szerint az általa alkotott népnek elrendel­te, hogy településeiken a tűzszerzési szokások szerint először egy dombon készítsék el az élelmezési lakógödröt, azaz az életünk biztosítására szükséges “Alsóvilágot" megalkossák. Utána készítsenek a gondosan befedett lakógödör és élelmi tározó fólé gerendákra döngölt agyagpadlót és annak végébe “Tűzkemencét", hogy a gyermekne­velést gondosan elvégezhessék és legyen hol megforralni tűzköveikkel az égetett agyagedényeikben az összegyűjtött életeleségeket.

Aháj azt állította, hogy Nis madár ezüst tojásában nem egy embercsíra, hanem ket­tő volt, mert nemcsak Gonosz, hanem Tétisz leányka is kibújt az ezüst tojásból és eb­ből származtak az istenek.

Etur viszont azt állította~ hogy a nagy Mindenségből, a nagy Gaján született meg az Őstojásból a dúskeblű Ósanya, akit aztán Erős megtermékenyített. A nagy Min­denségből származott: Erek, Nis és a többi istenek, akik a biztonságos hegyeken lak­tak. Nekik világított először a Napisten, a Tóremfiak Földjei és Tórem-leányoknak az Élet-birodalmai, amelyen igyekezett mindegyik új életet teremteni. Az istenek és is­tennők pedig igen elszaporodtak és a maguk által alkotott emberekbe életet leheltek. Minden ember agyában 1-1 Életfa keletkezett, amelyekben megszületnek az isteni gondolatok. Így mindegyik megszületett ember hasznára lehet a közösségnek, mert minden ember tud értékeset alkotni a békességes élet érdekében, csupán a gonoszt kell legyőznünk a gondolkodásában.

Az Ida-hegy északi oldalán, mesélte Aháj, üres tojáshéjat találtak, amelyből kibújt a sötétség, ezért a tojáshéjban csupán a Tátongás maradt. Utána Nis madár második tojásában a fényes Nap keletkezett. Így aztán nemcsak az Ida-hegy tetején, hanem minden hegyen keresztül a Sötétség és a fényes Nap kergették egymást s mikor nem sütött ki a Nap, akkor a Tátongás uralkodott.

Az Ida-hegy keleti oldalán Etur szerint azt vallották, hogy a Sötétségből keletke­zett Erobos, a fénytelen sötétség és Nis madár, az éjszaka, aki megszülte Atiért, az Ég fényességét és Hemérát, aki a nappalt szerelembe hozta Erobossal, majd Gaja világra hozta a csillagos eget, hogy az Ida-hegye körül forogjanak.

Aháj azonban nem hagyta magát, mert az Ida-hegy déli oldalán, a tenger környé­kén azt hallotta mesélni, hogy Gaja szülte Uránost és az összes Titánokat: Gonoszt, Tétiszt, majd később Birontést, Seteropést és Argést, akiknek egy szemük van a hom­lokuk közepén és onnan villámokat szórnak. Azonkívül ötvenfejű-százkarú óriásokat: Taszítót, Erőst és Csupatago~, ami azt bizonyítja, hogy az Ida-hegy három oldalán el­mondott mesék nem igazak, hanem a tenger oldalán mondják az igazságot, mert min­den Isten Erős és Tétis házasságából született. Mivel csak Gaja és Urános maradt élet­ben, a többi mese csak elbeszélésekből keletkezett.

203

Etur aztán hivatkozott arra is, hogy ezen történetek még előbb keletkeztek, mint a jeges korszakok és az kihülések. Napistenség idejében hozták magukkal messze észak­ról a legelső beavatottak kísérő vadászai. Már 48 tömény évvel ezelőtt törvénytelen isteneknek nevezték a többit a Napisten hívei és tanaikat rovásokban lefektették. Az Őstitánok az Égi-Vadistenek előkelő megnevezései voltak. Azok soha nem tartoztak a Templomos hegyi-istenségek közé, és ezek között Gonosz volt az, aki nemcsak me­legített, hanem perzselt is, s ezért néha előle észak felé menekültek. Ha viszont Nisnek jeges volt a lehelete, a Napistent áldották. Ezért keletkezett Ménes birodalmá­ban a Napisten tisztelete. Az eddig emlegetett titánok az emberek agyában keletkez­tek, mert a beavatottak társadalmában csupán az Úristen létezett, akinek létét a Kal­tes-asszony birodalmából hozták az Égiek magukkal. Ezek bebizonyították, hogy az Úristen Élő-isten és csupán egy isten van, akit a népek tisztelnek. Ezen Vanisten, azaz létező Isten, az embert a saját képére teremtette a Földanyák révén és a jókat mindig fenntartotta. Ezek a mindig győztesek voltak, akiknek a természete ezredíziglen visz­szatért az utódokban. Minden eljegesedés után győzedelmeskedett a Joli-Tórem által életre hívott földi ember, akik a Napistent tisztelték, míg a magasabb tudású beava­tottak meghagyták őket a hitükben és a Napistennek Templomokat emeltek, ame­lyekben ők lettek az istenek papjai.

Etur látogatása az 50. medvetoros évben azt érzékeltette, hogy milyen nagy kü­lönbségek vannak Uruk földjének, majd Eturiának, továbbá Garaúzföldnek és Or­dosznak a mindennapi szokásai között.

Amíg Urukban már kőből emeltek az Úristennek templomot és Uruk népe agyag­téglás házakat épített, addig Eturiában még csak kijöttek a barlangokból és agyagver­mes, tűzhellyel ellátott lakhelyeket építettek a táplálékos folyók, majd Nagyvizek partján. Ordosz települése előtt télen, vagy esős időben barlangokban húzták meg magukat, csak a nyári idők beálltával mertek a sárkunyhókban lakni. Nimród biro­dalmában már mindenütt sütögették az állatok húsát, itt még gyakran ették a nyers húsokat. Urukban már Templomgazdaságok irányítása mellett művelték a földeket és öntöző csatornákat építettek, viszont Ordosz térségében a visszamaradt ajnók csak vadzabot és gyümölcsöket gyűjtögettek. Farudakkal vadásztak, a vermekbe űzött nagyvadakat pedig kövekkel dobálták agyon. Az egy oldalon megmunkált kőszer­számokból még csak most tértek át a kétoldalon megpattintott bontókra, a vadak bő­rének lefejtésére és feldarabolására használva azokat.

A 24 Hun Törzsszövetség vadászai már csapdákat állítottak, amelybe a nagyvadak beleestek és éles fanyársak akadályozták meg, hogy elmeneküljenek. Kisvadakra nyi­lat és íjat használtak. Minden vadász a tarsolyában hordozta a saját maga készítette bőrnyúzó és húsdaraboló éles szerszámait. Mindenütt a folyók melletti dombok tete­jére költöztek és a folyókban halásztak és horgásztak. A kőtűzhely használata, vala­mint a tüzek őrzése általánossá vált. A mozsártörők és a gabonatárolók használatát mindenütt bevezették. A magukkal hozott kétsoros árpát és kölest termelték a le­pénykészítéshez. Minden 10 házas településen kegyhelyeket építettek, ahol az Égie­ket tisztelték, valamint a megbeszéléseiket tartották. Most uruki hatásra a Kegyhelyet különválasztották a bírók által tartott megbeszélésektől és áttértek a 24-es lakhelyek építésére, amelyek lakógödrökkel és élelmiszer kamrák csoportjával voltak ellátva. A vesszőfonatos patics lakások mellett mindenütt állatkarámokat és kisállat-ólakat építettek, amelybe télen még a lovak és egyéb állatok is befértek. Igen fontos építmé­nyeik voltak a lakások melletti fedett szénatárolók és a távolabbi, nyíltabb szénásker­tek. Az emberi és állati hulladékok felhasználására bevezették az uruki lakhely-ker­

204

tek gondozását. A sámánok előszeretettel támogatták a lakkegyhelyek oszlopainak fel­állítását. A hiedelmi szentélyek és vallási elgondolások elterjedése sem az ajnók, sem az egyéb őslakosok fejlődését nem akadályozták meg. Az ataiszi gyógyítási módok el­terjedését pártolták, mivel ezzel az elhalálozásokat csökkentették. A vadkecskéknek, vadjuhoknak, vadmalacoknak és vadszamaraknak a megszelídítését vállalták.

Etur, midőn Ordoszba ért garaúz és aháj lovasaival, rögtön az Aranyasszonyok kegyhelyére ment. Uzapani, Kerka és Viroláj az Oregek Tanácsának szolgálatos tag­jaival mindjárt arról érdeklődött: “Az utóbbi években milyen változás történt Nim­ród birodalmában?"

A beavatott fejedelemfi így válaszolt:

“- Tudom, hogy beavatott csoportját nem csupán az érdekli, hogy a pelazgokkal, ahájokkal és garaúzokkal keveredett őslakók milyen hitvilágot alakítottak ki, hanem az is, hogy a Kaltes-asszony Földjéről érkező beavatottak milyen újdonságot hoztak! Legelső az, hogy mind Ménes-birodalmában, mind Ur városa mellett Földünkre szállt beavatott csoport a kétsoros árpa és búza helyett többsoros kenyérmagvakat, valamint egy újfajta gabonát hoztak, amelynek a szárai a leginkább alkalmasak a melléképítmények fedésére. Ezen Uruk és Ménes-birodalombeli magvakból küldtek beporzásos szaporítással újfajta magvakat, amelyek termelése Földünkön meghonoso­dott. Ezek csupán a Templomgazdaságok kertjeiben termettek, de Urukban kíváncsi­ak, miként sikerül Ordoszban meghonosítani."

Uzapani, amikor átvette az értékes küldeményt, így tájékoztatta a rokonlátogatás­ra érkezőket:

“- Nagyon meglepődtem, amikor Ordoszba hazaérve a sámánképzősök újdonságát, az elejtett nagyvadak árván maradt kölykeinek háziasított rajcsúrját megláttam. Ugyanis ezen kisállatok a vadászokra nagyon megharagudtak, de nem úgy a kisgyer­mekekre, akik együtt játszadoztak az árván maradt vadmalac, vadszamár és vadkecs­ke kölykökkel. Egy másik vadász csoport viszont kisbárányokat és kisnyulakat hozott játszani a gyermekeknek. A jártányi erővel már nem nagyon dicsekedő öregek életük talán utolsó erejével kis karámokat és kis ólakat készítettek a vadállatkölyköknek és magas karám-kerítéssel vették körül a kis ólakat, majd napsütésben itatóvályúval el­látott mozgótérbe engedték ki az árván maradt, játékos kölyköket. A gyermekek előbb csak figyelték új játszópajtásaikat, majd ennivalókat dobáltak be a karámba. Igen érdekes volt, hogy a kis vadállatkölykök a felnőttekre morogtak, de a kisgyerme­kek közelítését szívesen fogadták. Megmaradt ételféleségeket hoztak otthonról, fúve­ket szedtek játszópajtásaik részére és kedves szóval kínálták a kis árvákat. Rövid idő múltán baráti kapcsolatok alakultak ki az ember és állatkölykök között és az állat, valamint az ember-csemeték összebarátkoztak. Egyébként a 24 Hun "förzsszövetség lóállománya is igen megszaporodott, amelynek öregebb lovait már kezdték a fóldek feltörésében is igénybe venni. Így a szegény hunok által megalapított törzsszövetség­ben az éhezést már felváltotta a jólét és a bőség. A szent állatok vadászatának engedé­lyezése a húsellátást igen megjavította."

A kis halász gyermek, Aháj könyörgött apjának, a rokonlátogató Eturnak:

- Mesélj Édesapám ugyanúgy, mint régen Eturiában, vajon mit regélnek az Ida­hegy északi oldalán az öreg ahájok?

- Ha nem tudsz aludni, kicsi horgászom - mondta Etur apa - hát elmondom alta­tóként az ahájok, pelazgok, garaúzok és Ida-hegyi őslakók gyermekeinek regéléseit. - Gonosz és Tétis nagy szerelméről, vagyis a folyamisten és tengeristen apály-da­gály harcáról, amit Hárpia-Tórem okozott azzal, hogy a Holdat Atlantisznál a Föl­

205

dünkhöz vágta. Apály-dagály hullámok megtermékenyítették a tengerek vizét és nyü­zsögtek a halak az összes vízben. Napisten azonban nemcsak a vizeket, hanem a szá­razföldeket is megtermékenyítette. Urán, a Napisten csak éjjel találkozott Gaja Föld­istennővel és azt reggelre megtermékenyítette. Minden tűzszerzési évben egy-egy gyermeke született. Azt gondosan elrejtette, mivel Urán nem szerette hallgatni a gyermeksírást, ezért az istennő azokat a barlang mélyére vitte. Reggelenként a 6 fiút és 6 leányt a barlang előtti tisztásra vitte fel, hogy azok játszadozzanak I.

- Mondd meg apám, hogyan hívták őket Pótia nagyapó szerint?

- Ezen gyermekeket garaúz földön minden völgyben másként hívják. A fiúkat Opos, Kolama, Keve, Harapi, Tesim és Kojon-nak nevezték, míg a lányokat: Teaira, Réka, Tömörke, Megyerja, Piroska és Tengelize-nek becézték. Amikor Opos már 14 tűzszerzési ünnepélyen részt vett, így szólt édesanyjának, Gajának:

- Édesanyám, mi tudjuk, hogy Napisten-Urán minden hajnalon elver Tégedet, azért olyan harmatosa Földünk minden reggel, mert Te sírsz. Ezért én már elég erős vagyok és nem akarok többet éhezni a testvéreimmel és levágom Urános-Napisten férfiasságát.

Ahogy mondta, úgy cselekedett és az apjuk nem jött többé Gaját megverni, hanem elkerülte Gaja-Földisten anyát és hagyta, hogy Földanya egyedül kínlódjon gyerme­keivel. Gaja azonban mégis megőrizte Urán emlékét. Annak elcsöpögő vérét magába gyűjtötte és titkon megszülte a tarkós-népeket, akikből dolgos és erős népek lettek. ',

Urán végtagja a tengerbe esett és ebből született Aracsilla, a szerelem istennője, aki­nek minden igyekezete az volt, hogy Joli-Tórem szent Földjét benépesítse.

Aracsilla először a 6 leányt biztatta, hogy férjet válasszanak maguknak, mert ők már hamarabb kifejlődtek és megteremthetik az asszonyuralmat. Így választotta Teaira férjéül Karatalt, Réka a magas Herát, Tömörke az erős Devecsert, Megyerje a szép Poszádát, Piroska a kis Belezárt és Tengeliz a karcsú Zandorhánt. Karatalt ne­vezték ki fővadásznak, de a birodalmukban Gaja, a Földanya uralkodott.

A beszélgetésbe vitázónak beállott Sikilia is, hogy elmondja a beavatott központ­ban kialakult feljegyzéseket, amelyek így szóltak:

- Az összes tarkós és más népek regevilága arról szól, hogy a könyörtelen istenek felfalták magzatjaikat, míg az asszonyok el nem rejtették azokat. Titokban egy-egy gyermeket felneveltek, akik amikor egy emberöltő kort elértek, megölték a hatalmas­kodó és már legyengült apjukat. Ezek mind a jéggel borított időkre vonatkoztak, ami­kor a tarkós népeknek valamiből fenn kellett tartaniuk magukat. Viszont az Égi ere­detű beavatottak az éghajlat gyakori változásai miatt mindinkább a melegebb vidé­kekre költöztek.

Így két beavatott központ fejlődött ki a Pamír jéghegyei alatt elterülő Nagyvíz leg­nagyobb szigetén, Ataiszban és az úszó jeges hegyek alján lévő Atlantiszban. Mivel azonban a kísérővé szegődött Hold Atlantisz nyugati sarkát elsüllyesztette, azóta ezen gazdag sziget fokozatosan a Nagyvízbe süllyed. A Hold viszont mozgásba hozta a Nagyvizet és az örökös ár-apályok Életet adó körforgása miatt új élet kezdődött Joli­Tórem Földjén.

A Ruda-Tórem által eldobott tűzgolyó azonban hiába került a köd és párák tenge­rébe és kihűlve a búvárkacsa szárazföldet és követ hiába hozott ki a lecsapódott Nagy­vízből, az ősi tűz mégis hol itt, hol ott tüzet okád a mindenségbe és ebből új földek, új sziklák lesznek. Valami igaz azonban mégis csak van az úzok regéiben, amelyek azt állítják, hogy a Nagyvíz alján cethal van, amelyik alvásából felébredve megrázkódik és akkor reng a Föld. Így új földrészek és nagy szigetek keletkeznek s az emberek 206

nagy sokasága pusztul el. Ha mélyen alszik is a cethal, gyakran felébred, ilyenkor úsz­kál a Nagyvízben és hol itt, hol ott megmozdul Joli-Tórem Földje.

Kaltes-asszony birodalmából azonban mindig figyelik Joli-Tórem Földjét és ahogy a Hold hozzácsapódásakor is, ha másként nem, Hárpia-Tórem által beleavatkoznak az életükbe. Kaltes-asszony elég gyakran elküldi a szekerét hozzánk az Égiek beavatott embereivel, akik segítenek a fejlődésben. Pintor feljegyzése szerint 50 tömény tűz­szerzési évvel ezelőtt egy nagyobb csoport érkezett, akiknek utódai a nagy hidegek beálltával Atlantiszba vándoroltak, majd a kékszemű tarkós népek üldözése elől Nap­isten birodalmába menekültek. Ezek már írást is alkottak, amit a Napisten papjai őriznek.

Pamír, Ural és a Melegvíz-források birodalmából a sok beavatott tanítványaival Ataiszba vándorolt, ahol soha nem volt tél. Ide jött Anyahita a Kaltes-asszony biro­dalombeli szekerén látogatóba, de a Kékleny hegységbe ütköztek, s így nem térhet­tek vissza. Ekkor először csak egymás között párosodott a három férfi és öt nő, majd később a régebben jött beavatottak leszármazottaival is. Így egy beavatott társadalom fejlődött ki, akik aztán a földi őslakókkal is házasságra léptek. Az utódok azonban mindinkább vesztettek beavatottságukból, és mindig kisebb lett a teljes tudású em­berek száma.

Tudásuk azonban elegendő volt arra, hogy megszüntessék az emberevést, ami a pelazgok regevilágában szembetűnően megtörtént valóságnak van feltüntetve. Ezt azonban csak úgy lehetett elérni, hogy a vadon élő állatok megszelídítésével, a Kaltes­asszony-földi szokások szerint húsbőséget teremtettek. Ataiszban a dombokon lép­csős, míg a síkságokon csatornázott-öntözéses földművelést hoztak létre. Így egészsé­gesebb életmódot teremtettek. Az emberevőket fogságba vetették és megtanították a helyes táplálkozásra. Akik újból vétettek az emberevés tiltása ellen, azokat láncos-rab­ságban megtanították dolgozni. Utána megtanították a beavatottak nyelvén beszélni. Amikor házaspárokká váltak és gyermekeik lettek, felvették a templomgazdaságokba előbb pásztoroknak, majd földműveseknek őket.

Mivel Arvisura-Anyahita gyermekszülés következtében később a lábára megbénult és az Ataiszból hozott gyógyszereik elfogytak, így kénytelen volt teljes gyógyulás he­lyett ülő munkákat végezni. A többiek kívánságára, Kaltes-asszony Földjének szoká­sai szerint elkezdte leróni a Kaltes-asszony birodalmának hitvilágát és tudományát. Ezt az utódai aztán tovább művelték és ezen leírásokat a papok őrizgették, majd ké­sőbb az ifjúságnak tanították.

A legképzettebb beavatottat az Égiek szokása szerint fejedelemmé választották és a tarkósok nagy tömegét dolgozó emberekké alakították. Így Ataiszon bőség és jólét uralkodott. Mindannyian tudták, hogy a Földünk forog és a vizek, valamint a belső tüzek miatt változásoknak vagyunk kitéve, ezért a Földünk titkait keresték. Azt mindannyian figyelték, hogy az utódaik közül mindig kevesebb és kevesebb tökéle­tes beavatott születik, ezért a gyermekeiket mindig képezték a Kaltes-asszony Föld­jéről hozott tudományokban és a tanítások folytán sok gyermekből kitűnt a beava­tottságra való hajlam. Először csak minden 100, majd minden 1000 és később 10.000 közül született egy-egy tehetséges beavatott. Papképzés alkalmával amelyik beavatott a legokosabb volt, az lett a fejedelem.

- Mivel Nimród birodalmában volt a legtöbb beavatott, a papság ott népszámlálást tartott, főként abból a célból, hogy gondolatrezgések átvitele szempontjából mennyi­re csökkent a beavatottak aránya. Az adatok a 40. medvetoros évben futottak be a

207

Nimród új birodalmi fővárosába, az oroszlánkapus Ninivébe. Az ezer tűzszerzési év­ben, amit Uruk népének szétrajzott papsága Ataisz elsüllyedése után az új lakhelyein töltött, minden 10 tömény, azaz 100 ezredesnek a fejedelemségében akadt egy-egy beavatott. Így Ordosz térségében is csak 2 beavatott akadt, míg a gazdag hunok kö­zött és Magyarka térségben 3, Marinában és a Melegvizek birodalmában csupán 1-1 gyermek, Léh és Töbet birodalmában 2-2, majd Ménes birodalmában 4, Nimród, Uruk, Zagrosz és Szavárd birodalmának a Szabír részekkel együtt 6 beavatottja volt. Tehát ezer tűzszerzési évben az Ataiszból származott emberiségnek a létszáma 210 tömény körül mozgott.

Ebben az időben Lóváros volt a sereg központja, míg a birodalmi főváros Ninive lett. A beavatottak központja Pintor maradt, Nippur pedig az írópapok városa. A vá­rosállamok között Úr, Surupak, Uruk, Umma és Kiss volt a legműveltebb. Gazdagsá­guk kisugárzott Nimród egész birodalmára, mivel az árvizes esztendőkben a népek a hegyek közé vándoroltak. Lehet, hogy a hegyen épült templomgazdaságok megvéd­ték a lakosság egy részét és a királyokat a szegénységtől, de az összes lakosságnak nem adtak elég eleséget, ezért a magasabban fekvő ültetvényeken kerestek megélhetést. Etur még azt is felemlítette panaszként, hogy a 40. medvetoros évtől gyakran meg­mozdult a tengerpart és a szigetvilág, amelynek láncolatában sok sziget elsüllyedt. Az uruki hosszú-keskeny csónakok helyett elkezdtek szélesebb hajókat készíteni a szabír tengerparti öblökben, hogy a Keréta nagysziget folytatásában elsüllyedt szigetek utá­ni szárazföldeketfelkereshessék.

A pelazgok és ahájok Etur garaúzainak vezetésével más-más irányban fejlődtek és mindig több őslakost vontak be a munkájukba. Uruk birodalmi szokások szerint min­den hajóútjuk alkalmával több városállamot alapítottak. Biztonságos hajózásuk érdeké­ben Nimródnak a parancsára 10 hajónál kevesebb hajó nem indulhatott, mivel a föld­mozgás miatt gyakran kellett hajó-pusztulással is számolni. Amikor új államot alapítottak, egy-két hajó a szárazföldek közelében cirkálva visszatért Eturiába, hogy a települések nagysága szerint az új települők útba indulhassanak. A hajóépítő öblökbe újabb őslakosok jelentkeztek munkára, így azoknak a hitvilágával gazdagodott Eturia népe.

A beavatottak vezette Egyisten hit mellett engedélyezték az új telepeseknek a hi­tét is. Ezért az Ida-hegy déli és északi oldalán más-más irányba fordult a nemzetségek hitvilága.

A kis Aháj és Etur fejedelem vitáját Erek beavatott élénken figyelte, de nem akart beleavatkozni a kis nyelves halászlegény mellett, avagy ellene, mivel Baratony, a tan­fejedelem őt szemelte ki, mint leánya vőlegényét utódjául, ezért hallgatott.

Aháj elmesélte, hogy Kerétából jött hajósok azt beszélték régen, hogy Koronos, I Reja férje lenyelte gyermekeit születésük után, mert nem akarta, hogy beteljesedjen

a jósok jövendőmondása, miszerint egyik gyermeke fogja a trónról letaszítani. Reja az anyjához és Napistenhez fordult. Azt a tanácsot kapta édesanyjától, Gajától: követ csavarjon pólyába és ha Koronos jön, azt nyelesse le vele és gyermekét a Földanya ne­velje fel egy másik szigeten. Így, amikor harmadik fia, Zehus megszületett, Gaja ma­gához vette és titokban felnevelte, majd amikor erős vitézzé lett, legyőzte falánk atyját és gyomrából kiszabadította bátyjait. Ezért kiszabadult testvérei megajándékozták Zehust a mennydörgés és villámok eszközeivel. Így ő lett a leghatalmasabb Istenség. j

Igen ám, mondta Etur, de ezt csupán az ahájok mondják. A Bari várost megalapító eturok azt hallották, hogy nem Zehus, hanem minden idők leghatalmasabb Istene, Jupiter lett a leghatalmasabb istenség. Egyébként az istenek folyton torzsalkodtak egymással és amikor Zehus elaludt, testvérei megkötözték és megbilincselve vitték ',

208

Gonoszhoz, aki azt mondta, megkegyelmez neki, ha megvív a százkarúval, a tengerek istenével. Az ahájok azt mondták: Zehus győzött. Viszont a Bariban élő etur hajósok azt vallották, hogy Jupiter volt a győztes.

Etur egy érdekes jelenségre hívta fel a sámánképzősök figyelmét: Pintorban azt vallják, csupán egy isten van. Ők soha nem mennek az árvizek elől a hegyekbe, mert uruk népe nagyon megtöltötte a hegyi templomuk alatt lévő élelmezési raktárukat. Akik az árvizek miatt elmennek a Zagrosz Hegységbe, a vendéglátójuk kíséretében mindig több-több istenséggel térnek vissza, mivel a kísérő őslakók magukkal hozzák az isteneiket. Így, hitviláguk szerint uruk népénél már háromezer istent tartanak nyilván, akiknek szentélyeket emelnek. Ezen új istenségek az Úristen, Élisten és Vanisten birodalmából kerültek uruk népéhez.

Ninivét ezért nevezték el ezzel a hármas szócskával, mivel mindhárom istenség bi­rodalmából kerültek az új fővárosba. Az építők magukkal hozták a háromezer őslakos istenségét. Nimród csak nevetett rajtuk, mert ő abban az ataiszi hitben élt, hogy az istenek csupán az embereknek az agyában születnek meg. A tudományokban előttük járó Kaltes-asszony birodalmbeliek azt vallották, csupán Egy Isten van, aki nem ha­ragos, hanem szerető Isten, aki az emberiséget szereti.

Baratony tanfejedelem azt mondta: “Legokosabb azon ember, aki okulva hallgatja az okosabbak vitatkozását!"

Aháj ekkor megjegyezte, hogy visszatérve az Ida-hegy alá, már bizonyára nem fog ráismerni a pelazgokkal kevert garaúzok régi regéire, mert a Hatsas birodalmából jött újabb érkezők azóta kibővítették a gyermekmeséket.

Etur aztán elmondta, hogy az új fővárosnak, Ninivének építése közben mind Agadiból, mind Úrból és Van városából érkeztek kőfaragók, akik lefekvés előtt az Égiektől származó kézműves mondókáikat regélték el egymás között. Maga Nimród is kíváncsi rá, hogy az emberiség további jövőjében melyik isten-elképzelés fog dia­dalmaskodni. Úr város birodalmában elismerik az úr és szolga viszonyát. Agadi tér­ségében, az élő Isten gyülekezeteiben az Égiek folyton való munkálkodásában hittek. A Van-tó melletti Van városában pedig minden pap azt hirdette, hogy a Seregek ura nyilvántartja még az embereknek a hajszálait is, és a szeretet tanításában és a valóság érdek nélküli szeretetében kívánja az ember közösségét nevelni. Minden új emberi hajlékban, a legdíszesebb helyen emléket állítottak az Istennek, és ételeiket-italaikat először fohászkova Neki ajánlották. Vajon az istenhitben melyik Isten fog diadalmas­kodni?

Sikila, aki a beavatottak központjában sokat elmélkedett az idősebbek tanításán, elmondotta az édesapja szavaira, hogy Úristen birodalmában valóban minden város­ban a legmagasabb ponton épült templom alagút-rendszerében sok élelmet tartalékol­tak, mert a Kaltes-asszony birodalmából jött beavatottak az Égi viszonyokhoz alkal­mazkodva, felelősséget éreztek a szolgák ellátásában. Ugyanis ha árvíz vagy nagy szá­razság következett be, mind az úrnak, mind szolgáinak a mindennapi étkét biztosí­tani kellett. Náluk a hegyen épített templomokban a pateszik mind a szellemi, mind a testi táplálékról gondoskodtak. A szárazság miatti éhínségben a sivataggá változott országokból éhezők lepték el a városállamok piacait és ha másként nem, akkor rab­lással szerezték meg az élelmüket. A pateszi társadalom ekkor Kaltes-asszony biroda­lombeli szokások szerint a legmagasabb és legvitézebb ünnepi játékokban a győztest lugali ranggal ruházta fel, aki fegyveres őrséget szervezett. Ez a lugal vezér aztán győ­zelmei után sok fegyvert és ékszereket zsákmányolt a legyőzöttektől és hatalma megnövekedett. A zagroszi szolgák ezen lugalokat királynak kezdték nevezni és ez

209

                       

                       

                       

                       

                       

                       

                       

                       

                       

                       

                       

                       

később a szolgák között általánossá vált. Később a pateszik Surupakban úgy döntöt­tek, hogy lugal csak az lehet, aki megtanulta a rovó-deákok mesterségét, hogy veszély esetén a szomszéd városállamoktól rovásos üzenettel segítséget kérhessen. Így aztán minden lugal igyekezett gyermekeit a rovások mesterségére megtanítani a rovások rajcsúrjában.

A Szabírfóldön lévő Agadi fejedelmi személy igen élénk kereskedelmi hálózatot épített ki a t