Amikor a földek remegnek

Szilakszó és Harkály rovása Kr. e. 3800-3750. (240-290. m.t.é.)

Szagamóni aranyasszonyt Mustavil fősámán még kislányként elküldte a Karnak­Ten térségében megtartott 6 éves beavatott-képzésre, mivel az ordoszi rimalány-kép­zésen a 240. medvetoros évben kiváló eredménnyel végzett és a pusztaszeri lovasver­senyt a férfiak előtt megnyerte.

Karnakban teljesen áttért a beavatottaknál szokásban lévő növény evésre. A 246. medvetoros évben rangelsőként végzett a beavatottak kiképzésén a Ménes Birodalom­beli bölcsek között. Midőn Ordoszba visszaérkezett, Szilakszó ifjúsági fejedelem fe­lesége lett. A 240. medvetoros évtől megszervezett rokonlátogatás során, Bolug, Har­kály, Begő, Manaj, Bajon és Szilakszó rovósámánokkal együtt, a 259. medvetoros év­ben útnak indultak. A 260. medvetoros évben Magyarkára értek.

Induló csapatuk az 5 évenkénti sámánképzés és a 4 évenként esedékes tárkánykép­zés ifjúságából állott. Szagamóni, Kaám fősámán engedélyével, az önként jelentkezők­253

ből 4-4 ifjúsági fősámánnal, harsánnyal, regőssel, bacsóval, bőddel, boksával, arbag­gal, káccsal, dalaccsal, ulcsákkal, duruval, jakuval, magóccal, barussal, nazírral, bán­nal, kendével, tárkánnyal, horkával, széccsel, igriccel, abakánnal, pateszivel és ifjúsá­gi aranyasszonnyal indult útnak.

Mustavil Kr. e. 3730-ben meghalt. A fősámáni széket vejének, a szellemi vetélke­désen győztes Kaámnak adta át, aki az ordoszi és a Fekete hun folyó melléki földren­gésből jött lovasoknak engedélyezte, hogy szokatlanul magas létszámmal induljanak a kötelező rokonlátogatásra.

Ekkor az igen erős földrengésnek sok halottja-sérültje volt, ezért a Harapiban szo­kássá vált, kőből való építést abbahagyták és áttértek a lakógödrös, patics építkezési módra. A pásztorok minden időben jurtákban éltek. A kazahunoknál sok ifjú kissé el­keseredett, és követelték a rokonlátogatáson való részvételt. Ehhez csatlakozott a be­avatottak tábora is, mivel Harapi és Ordosz kivételével Karnak, Pintor és Ninive is veszélyeztetve volt a fekete-fejűek által, ezért kísérletként áthelyezték a beavatott­képzést Harapiba.

Onnan azt a tanácsot adták Ordosznak, hogy ők földrengés-mentes övezetben lak­nak ugyan, de a kettős Hun folyónál is igyekezzenek a gerendák közé épített kövek helyett patics és agyag falakat emelni, mert a kövek okozták a legtöbb halálesetet. Már elkészültek az új lakógödrös építésekkel, de Szagamóni csak akkor indult el, amikor a kora tavaszi földrengések rombolásait (Kr. e. 3784-től Kr. e. 3781-ig) hely­reállították. Az elszórt településeket úgy rendezték, hogy 10-10 lakóházhoz 1 bíróla­kást és 1 asszonyházat építettek. 10 tizedes falu közepén egy századosi udvarhelyet tárkányrészleggel, míg 10 udvarhely közepére 1 ezredesi gerendavárat bazárral, amelynek nemcsak kirakó és kézműves, hanem állattartó vásárjoga is volt. Mindezt az építési törvénybe vették.

Szilakszónak azért sikerült elnyernie Szagamóni aranyasszony kezét, mert az Kr. e. 3780. évben megnyerte a pusztaszeri lovas versenyt és egyetlen kívánságát Kaám fő­sámánnak teljesítenie kellett. Ez az volt, hogy Szagamóni aranyasszonyt adják hozzá feleségül. Szagamóni, mire Magyarkára értek, megszülte a 6. gyermekét, s itt, az asszonyok uralma alatt jogot nyert arra, hogy innen irányítsa a rokonlátogatás meg­szervezését. Az elmúlt 20 medvetoros év minden viszontagságát figyelembe véve Sazag pateszi ajánlatára Balog lovasfejedelmet tették meg a rokonlátogató csoport pa­rancsnokának, mivel az induláskor tartott lovas versenyen első lett és ezért Bolugról a nevét Balogra változtatta. Harkály tárkányfejedelem lett a második. Mindketten a Melegvizek Birodalmába akartak menni, mert a kazahun vitézek mindenáron erre a jó legelőjű vidékre akartak lovagolni. Hanoj beavatott ifjúsági fejedelem Harapi Bi­rodalmába és az Indus síkság vidékére tervezte rokonlátogató útját, hogy a szitás-für­dők egyes változatait tanulmányozhassa. Gizerák ifjúsági arbagfejedelmet Ménes bi­rodalmába irányították Ordoszból, hogy a melegebb korszakokban elterjedt megbe­tegedéseket az ordoszi gyógymódok alapján gyógyíthassák.

Szilakszó a 6. kisfiú keresztelője után az Istenfiak hónapjában észak felé indult el Marinába, mert az Ergani földháton ekkor már tehéncsorda szélességben is át lehe­tett menni, mivel az áteresztékek is befagytak. Egyébként a Kazahun folyó menti földrengéseknek még itt is megmutatkozott a hatása, mert annyira kiemelkedett az Ergani földhát, hogy dombtetős házakat is lehetett már rá építeni.

Téli fagyban lovagolva Nagykarácsony napján érkeztek meg Káma fejedelemségé­be, ahol az Egyisten-hitűekkel együtt ünnepeltek. Utána a Földanya és Életanya Bi­rodalmain át a Szarvastor havában értek a Marina fővárosába, Mari városba, ahol

254

Nyireq~háza

~~Polg~.r t Hrárás ~r~ gtRl NÁNÁS ~ DORoG ~ehé~~ ~~áhy

_ ~ ,,

v $ÖKö3UY ,,~ ~ ~~ gAl-KÁNy~ margida ~ rBölCÖn~ Tisz,acsegeí ~ ~y ~ • C.sA~o CSEL. ', ~MARG~TT,A

höször - ~~ haol~ix

m~n`y ~ . ACSA~D MATH ~ ~l ~/ '' `` SámSOry''

$öS2öRl'1ÉNy,, ~p~SA ~ SZABn3's'RC:S HORTCIBÁGY ~ hortobá9BÁ C1AZ~ i ,'~ .~V_~im

_ _ _ OSpe.Y'c.S'

~- \' ',' ~wTmáR. __ ~,-.. . , G~.R~NcsER ,Szososz~.ó ; 'DEBR~cEr~ ``,

___ ~ yBAGAC~ER ~~H~jdúszob~s~dFancsüca 1. 1 ~1LMOSD N2dod~ar ~~

~BÁ~'~' Gazdagpáiyi. ~ .S2rámd ~`4• Kdkad j-iossuipályi.' Le~verles S~ováL

Te~.ét,len 1 ~ Derecske ,' . - ~ .' i

.o' ~ ~ • L1.GR~4 i~COV~CSSZ~G. •w ~ NemciGa

• Be~~ii,~óu~ faisi

12. ábra Debrecen tárkányfejedelem

(Kr. e. 3770. Balog lovasfejedelem: Nagykán)

Ezredesek Aranyasszony tömény Tárkány tömény

            Acsád  Marguta           Kovácsszeg

            Bagamér         Gerencsér      Szabóperes

            Balkany           Hortobágy       Gazdagpályi

            Baluraz           Böszörmény   Biri

            Bököny            Tépe    Csapó (Csapószeg)

            Dorog              Timár

            Csege             Ugra

            Kaba               Máta

            Nánás             Józsa

            Szoboszló                  Leta

255

nagy vigalmak közepette sok legény elkelt a Földi és Égi álarcban lévők közül. Ez annyit jelentett, hogy az elkelt legényeknek egy barlangban végződő lakhelyet adtak, amelyet a dolgos leánykezek az évek során építettek. Ezt a mézes ser hatása alá került, Ordosz-Birodalombeli lovasok nem utasíthatták vissza, mert az Aranyasszonyok Bi­rodalmában ez volt a legnagyobb bűn, s a hirtelen szerelmessé lett legény, ha vétett a szabályok ellen, az életét veszthette.

Szilakszó így 21 lovasát vesztette el. Ola aranyasszony azt válaszolta: “Hallod-e ro­kon, örülhet neki minden legény, ha egy hajnalhasadású leányunk reáfekszik a tűz­köves derékövére, mert itt 200 év óta nem volt földrengés, tehát nektek panaszotok nem lehet." Mire a Tengeri-Asszony halszagú vizéhez értek, 79 lovasa mellé még 11 vendég ifjú került a tartalék lovakra. Még az Aranyasszonyok Birodalmában is akadt olyan ifjú lovas, aki menekülni akart a lakógödrös, barlang végződésű gerendás laká­sokból, mert ráuntak a pergő-nyelvű, hosszúhajú veszedelmekre és búcsú nélkül el­távoztak.

Ezt az örök hűséges Ordosz-birodalmiak furcsának találták. Egy-két szitás-fürdős ünnep után már teljesen megértették egymást a szökevényekkel, s megkérdezték:

- Nem féltek az Oreg-Istentől? - Félénken válaszolták az ifjak, hogy nem, inkább az Isten nyila sújtsa őket, de másutt nősülnek meg.

A Csudok Birodalmába érve Bölénytor holdtöltén Szilakszó hálát adott Termek és a 9 tized lovasának nagy beszédet tartott:

- Megtiltom, hogy bekötetlen hajú asszonynéppel szerelemre lépjetek! Ha egy mé­zes sertől berúgott vadász felesége elcsábít benneteket, az semmi komoly következ­ménnyel nem jár, mert a sokistenes népeknél még az Istenek is bűnbe esnek. De a leánypártás hajadonok szigorú törvény alatt állanak! Nem akarok száznál kevesebb lovassal visszamenni!

Báránytor havának holdtölte ünnepét Tengeri-Asszony birodalma nagy vigalmak között ülte meg. Hajnalhasadtával indultak Magyarka felé. 25 keménykötésű legény jelentkezett, hogy ők is velük mennek. A Virolájok fejedelme nem akart a 25 halász­legénytől megválni. Hosszú tanácskozás és aranyrögök ajándékozása után végül meg­engedte, hogy Szilakszó a létszámát 100 főre kiegészítheti. Csak Borjútor havában, Oka fejedelem földjén jöttek rá arra, hogy három ifjú és két leány megszökött Viroláj Birodalmából. Az élelmező részleg kordélyaiban húzták meg magukat. Ez akkor tu­dódott ki, amikor az egyik gazdag fejedelmi hun ifjú ökölharcot vívott Evetke halász­lányért és sérüléseibe belehalt. A győztes Baruksának feleségül kellett vennie Evetkét, mivel a közös névnapjukon, kumisztól lerészegedve verekedést szítottak. Baruksának minden kincsét a magyarkai Egyigaz-Isten céljaira kellett felajánlania. A győztesnek azonban megérte, mert Evetke szép leány volt.

Visszafelé azonban az utazás nagyon elhúzódott, mert odafelé a fagyon sokkal könnyebb volt haladni, mint az árvizes eresztékekkel tarkított Ergani Földháton át. Az aratási nagy ünnepre, Aranyasszony napjára értek Magyarkára, ahol Vidonka ri­malány éppen a névnapján adta át a Marina Birodalomban történt rokonlátogatás tör­téneteit. Jókor érkeztek, mivel Balog lovasfejedelem vitézei éppen akkor fejezték be az Egyigaz-Isten Kegyhelyének az építését és a garaúz kőfaragók a munkájuk ellen­értékét követelték. Így a három építő mester kérését Baruksának az aranyröges kin­cseiből teljesítették. A kegyhely-szentelés ünnepén engedélyezték Balog és Harkály útbaindítását.

Erek tanfejedelem tanításai szerint az Égi eredetű Urgani Szavárd-földről vissza­vándorolt az Özönvíz után, a 28. medvetoros évben Úr városába. Igen elcsodálkozott

256

azon, hogy a lecsendesült tenger már egynapi járóföldre elhagyta a díszes kikötőt, vi­szont a halak még mindig vígan ficánkoltak a megmaradt tócsákban. Akik a temp­lom-gazdaság tornyában, az éjjeliőrök kikiáltó helyén szorongva ott maradtak, nem győzték emlegetni, hogy morajlott a tenger és a földek hogy mozdultak meg. Utána minden gödröt betömött az iszap és homokszigetek keletkeztek.

Mivel ezen esemény leírása az Úr városbeli feljegyzésekben gyakran előfordult, Ur­gani ikertestvére, Ergani inkább a Magyarka környéki Óthegyen maradt. Amikor a 29. medvetoros évben (Kr. e. 4001) az Etil-vizek tájékán megrendült a Földanya, je­lezte, hogy változások történnek. Nyomban lóhátra ültek és észak felé holdtöltétől­holdtöltéig úgy kanyarogtak, hogy a vízáteresztők ne lepjék el a lovak nyakát. Erről a nevezetes lovaglásról az embercsapást Ergani-földhátnak nevezték el. A 25 lovas min­den falucskában másként mondta el az észrevételeit. Így terjedt el más-más alakban az északi szárazföldi út híre, mert addig csak a befagyott vizeken tudtak észak felé menni.

Szagamóni az engedélyt megadta az indulásra a Melegvizek Birodalmába, a 25 ki­képzett ordoszi pateszi 75 lovas kíséretével felsorakozott. Szilakszó beszédében han­goztatta: “Ugy hírlik, hogy az elmúlt nyáron nyugat felé járványos betegség sepert végig, de a lakosságnak csak a fele pusztult el." Alig mondta el rövid beszédét, lovas­hírnök érkezett, aki elfulladva jelentette, hogy Kerecs táján megnyílt a Föld és ott egykönnyen átmenni nem lehet. Ugyanakkor egy dél felől való muroma csoport ka­nyarodott a Nagy-templom elé és több nyelven beszélő vezetőjük azt mondta, hogy ők észak felé akarnak menni, mert falujuk lakossága nagyrészt meghalt egy járványos betegségben és ezért hidegebb tájak felé akarnak vándorolni.

Amíg a lovasok vizsgálata folyt, Szagamóni Kerecs hídfői beavatott jelentését ta­nulmányozta. Balog lovasfejedelemnek a jövőre vonatkozólag utasítást adott:

- Valószínű, hogy a Melegvizek Birodalmában a lakosság igen megfogyott, ezért 24 lovas kíséretet adok a csoportjuk mellé, garaúzokból és szavárdokból, magyarkai be­avatottal, aki a jelentését hozzám majd visszahozza. Amennyiben valaki visszakíván­kozik, Potia népe 100 főre kiegészíti a visszamaradók lélekszámát, hogy a rokonláto­gatók összesített jelentését 10 év múltán Ordoszba vihessem!

Mivel Magyarkán a vendégházak tömve voltak, a 100 fős Melegvizek Birodalmába tartó csoport mellé 12 garaúz és 12 szavárd lovas csatlakozott, míg a muroma létszám 8 fő menekült volt 4 nyéki beavatott kíséretében. Így a Nagytemplom teréről 136 lo­vas indult el 4 magyarkar vezetővel, akik az elvonulóknak azt javasolták, hogy az Ergani-dombhát felé menjenek, s így úsztatás nélkül, egy kis kerülővel, de veszély nélkül mehetnek az embercsapáson. A Mari-Birodalombeli jelentések alapján a Pilis­Tardos térségéig ismerik az utat.

Egynapi lovaglásra Szilakszó is elkísérte Balog lovasfejedelem csoportját és azt kér­te tőlük, hogy még egy holdtöltéig táborozzanak az Ergani hídfőnél, mivel meg sze­retné látogatni Szagamónit, aki ismét gyermeket vár.

Szilakszó nem szégyellte bevallani még rovásaiban sem, hogy ilyenkor a gyermek­áldás kezdetén Szagamóni egy kissé mindig ingerlékeny. Férje pedig bizonygatni szokta, hogy Te is ott voltál, amikor az Égiekhez fordultunk az Áldásuk reményében." Legalább egy újabb gyermekük is lehet Magyarkáról, a beavatottak keresztútján.

BALOG lovasfejedelem (VIII. 22.)

ifjúsági fővezér, kiképzett rovó és kísérői kalandozó csoportja névnapi dátummal: Pateszi Álmosd Kaba Urú Karágy IX. 20. XIL 29. IX. 4. VIIL 14.

257

            Harsány          Hencida          Rakamaz        Rozsály          Ebes

                        VII. 10. XL 11.  VL 15.  XIL 2.

            Regős Garbolc           Cégény           Bojt      Dob

                        I. 2.      IV 10.   II. 9.     V 11.

            Bacsa Zánka  Györösk          Ibrony-Vaja      Gyüre

                        IX. 7.    II. 4.     II. 18.   X. 12.

            Bőd-bőség      Gulács            Berek  Gyüde Vid

                        VIL 27. L 24.    XL 12.  VIIL 11.

            Boksa-Baksa  Egyek  Tarpa  Hódos Kék

                        III. 25.   VII. 16. V 16.    IX. 26.

            Arbag-gyógyító           Baluraz           Demecser      Geberjén         Uszka

                        XII. 6.   VI. 30.  V 29.    II. 17.

            Kács-vándorló            Kerecseny      Napkor            Haláp   Porcs

                        XII. 25. V 20.    XII. 6.   VII. 25.

            Dalacs-katona            Báránd            Kótaj    Piricse Biri

                        III. 21.   II. 23.   XI. 26.  III. 1.

            Ulcsák Gelénes          Dombrád        Gacsaj            Gelse

                        V 29.    V 24.    X. 27.   III. 4.

            Daru-összekötő         Bagamér         Kocsord          Gemzse          Buj

                        III. 7.     II. 9.     III. 26.   XI. 12.

            Jaku-összekötő          Darvas            Butyka Pátyrod Pátyros         Ajak

                        IV 25.   XII. 5.   VIII. 17.            XI. 17.

            Barus-jósló     Fejércse         Encsencs       Pányok            Mánd

                        IL 16.   XL 16.  VL 27.  L 23.

            Magóc-varázsló          Paszab           Kérze  Sáp     Ér

                        X. 21.   IV 9.     IV 6.     I. 15.

            Nazír-Istenidéző         Gégény           Mányok           Gáva   Doba

                        VIIL 1.  VIL 22. XIL 29. VIL 12.

            Bán-őrség       Boszkai           Szatmár          Bedő   Csege

                        XL 20.  XIL 31. VIL 14. X. 5.

            Kende Szabolcs        Kallós  Léta     Told

                        IV 25.   VI. 16.  X. 29.   X. 4.

            Tárkány           Bakonszeg     Márokszeg      Leveszeg        Timár

                        VIII. 31.            X. 22.   IV 20.   II. 29.

            Vajda-kalandozó         Apord  Anarcs            Ártány  Apagy

                        VIL 19. VIIL 29.            VL 1.    L 1.

            Gyula-szerződés        Szakoly           Jármi VI.          Mátyus            Jánd

                        VIL 26. VL 8.    XIL 3.   VL 2.

            Horka  Kókad  Bereg  Vértes Guta

                        II. 27.   V 22.    II. 25.   VII. 19.

            Szécs-asszonypap    Aradvány         Balkány           Bakta   Méhes

                        IIL 23.  VIIL 21.            VIIL 26.            XL 9.

            Igric-éneklőpap           Komlód           Csökmő          Szalka Belse

                        VIIL 23-26.       VIIL 30.            XIL 22. IIL 2.

            Abakán őrségpap       Nádasszeg     Henárszeg      Komoró           Mérk

                        XI. 6.    IV 12.   II. 6.     X. 17.

            Rimalány papnő         Debcen           Debrecenke    Szamosszeg  Lónya

                        IX.22.   XII.14.  VIII.3.   X.1.

Ordoszból, az Öregek Tanácsa javaslatára főként olyan kiképzettek indultak el, akik kettős születésű gyermekek voltak, vagy pedig árvák, akiket már nem siratott senki. Pányoknak például Pátyuros volt az ikertestvére és amikor Pányok meghalt, ő vette át a beosztását.

258

Olyan hiba mégis előfordult, hogy Pátyuros nem lovagolt jól, de Pányok már ki­tűnően lovagolt. De az összekötő kiképzett pap, vagy sámán, mégis minden esetben el tudta látni feladatát.

Harkály tárkányfejedelem Kaba pateszi rovódeáknak a Szilakszó rokonlátogatási gyakorlatának megfelelően megparancsolta, hogy mindig tartson létszámellenőrzést. Menetközbeni kiképzést kell végezni, hogy a szellemi fejlődés meg ne álljon. Az első napi megfigyelések után már nem egyezett a létszám, ezért elhatározták, hogy az Ergani földhát bejáratánál újabb létszámellenőrzést tartanak, mert Szilakszót be kell várniuk:

            Józsa VI. 9.     Olcsva            XIII. 4.  Vitkaj   VIII. 15.            Nábrád V 19.

            Cserk IV 26.    Zajta    VIII. 20.            Záhony            IX. 1.    Tetétlen VI. 10.

            Penyige IX. 29.           Petre   L 3.      Pályi    IIL 13.  Bezdéd L 30.

            Gégény VIIL 1.            Csécse           IL 13.   Vajta    IX. 31.  Szalka XL 9.

            Hódos V 16.    Ugornya          III. 22.   Zsáka  XII. 2.   Benk IV 25.

            Ugornya IIL 22.           Doba   VIL 12. Gáva   XIL 29. Mányok VIL 22.

            Darnó III. 19.   Terem V 27.    Keremet          II. 17.   Potpalád XII. 11.

            Kékcse           IX. 10.  Tépe    IL 19.   Tyukod            XL 23.

            Vekerd VIL 13. Vállaj   IX. 10.  Tunyog            IL 17.

            Gyüde XI. 12.  Kislét   IV 21.   Ujléta   VIII. 27.

            Szerep            IX. 17.  Csenger          VL 16.  Macs   L 6.

            Derecske        XIL 13. Jéka    IX. 13.  Tedes  X. .

            Furta   VL 10.  Nagy    L 2.      Milota   XIL 12.

            Tártok  XII. 13. Tarpa  V 27.    Fülpös VI. 14.

            Bas     IIL 16.  Kömörő           VL 23.  Csaroda          XL 10.

            Császló          VL 24.  Téglás IX. 13.  Lód      IX. 16.

            Mikepércs       XL 6.    Ibrány  VIIL 2.  Konyár            L 12.

            Csegöld          V 17.    Cserk  IV 24.   Bököny2 VII. 29.

            Apagy  L 1.      Jánki    VL 23.  Szakok            L 28.

            Hete    IV 17.   Hódász           V 16.    Fülesd V 22.

            Beszterec       III. 3.     Pocsaj II. 3.     Laskód            V 1.

            Eperjeske       VL 10.  Folyás XIL 27. Besnyőd         IIL 29.

            Szerszeg        VIIL 31.            Som    VIL 2.   Pátroha           VL 27.

            Berencs          X. 2.     Sonkád           VIL 24.            

Amíg Szilakszó megérkezett, kiderült, hogy a garaúzok, muromák és nyékiek kö­zül 78 lovas indult el Magyarkárói szerencsét keresni. Két Marina birodalombeli is meggondolta magát és a távoli ragályos betegségek hallatára visszafordultak és a meg­halt Pányok helyére jelentkeztek. Az egyiket elnevezték Ombölynek, míg a másikat Okörpösnek a nyéki névadó szerint, s így a nyékiek létszáma 6 főre emelkedett. Mire mindannyian felkészültek, egy Kerecsenyke nevű bújtatott leány került elő még a gazdag hunok településéről, aki Bugátban született az Istenfiak napján, Nagy-Kará­csonykor, a beavatottak ünnepén, iker-ráadásként.

Amikor elindultak a kiemelkedő Ergani földháton, már megszűntek az étereszté­kek. Penza marami fagyott földjén a kordélyokat marami szánokkal váltották föl. Pi­henőként az elbűvölő nagyságú gerendás, több bejáratú, földdel takart kurgánokban melegedtek meg. Itt minden muroma lemaradt. A nagyasszonyok ellátták őket asszonynéppel. Két fiatalabb muroma vitéznek álarcos esküvőt tartottak. Akit a lá­

259

nyok közül bekötött szemmel megfogtak, Szolemanya ajándékaként elfogadták. A lá­nyok versengtek, hogy a fiúk karjai közé kerüljenek, mert mód felett örültek, hogy a veszekedő nagyasszonyoktól végre megszabadulhattak.

A Ten folyó forrásvidékén Tula vadász-fejedelem meseser lovasai vendégelték meg a kazahunokat. Azzal a kéréssel fordultak Balog lovas-fejedelemhez, hogy sok asszonynépük van, akik a vadász-zsákmány legjobb falatjait mindig megeszik. Ezért válasszanak a javából, így a hosszúhajú veszedelmek létszámát csökkenthetik. A,nyé­kiek álltak kötélnek, de egy magyarkai is talált magának szemrevaló lánykát. Így a nagy vadászat után a farkasvéres Életfánál hűséget esküdtek.

Győr vezetésével a Desz folyónál telepedtek meg. Az ötkuckós vadászkurgánban kényelmesen elfértek. Innen a radomák földjén át a Tenisur folyóhoz értek. Itt vették észre, hogy a meseserek egy szánkót adtak kölcsön, amit fahordásra használtak. Az ajándék prémek közé 3 asszonyt is elrejtettek a legveszekedősebbek közül. Mivel a megmaradt 3 magyarkar a szánt saját ajándékának és tulajdonának tekintette, mindig a szánkó mellett lovagoltak. Mire az idő kezdett kitavaszodni, akkor vette észre Ba­log fejedelem az asszonyokat. Szörnyen mérges lett, hogy az utazásukat hátráltatják, mert már mind a hárman gyermeket vártak. Ilyen állapotban Balog nem volt hajlan­dó tovább bajlódni velük. Mire a hó elolvadt, a nagyfolyó elhordott köveiből a Keve vezette magyarkar kőfaragók a Tenisur jobbparte dombtetőjén egy hárombejáratú Kővárat építettek, lakógödrökkel. Sajnos Kevére egy nagy kő rázuhant az építkezés végén és szörnyethalt. A legveszekedősebb asszonya neki volt, Boris, akit Pátyros vett el feleségül.

Mivel a nyelves-Boris szemrevaló asszonynép volt, míg Pátyros olyan balta-képű lo­vas, legalább nem kellett féltékenykednie a nyelves asszonynak senkire, s így egy dara­big béke honolt. Kevevára felavatását Harkály tárkány-fejedelem végezte. A vadász la­koma végén Boris rá is szemet vetett. Aztán történt, ami történt, de amikor a kahazuhok Balog vezetése alatt már elvonultak Kevevárától, Pátyros a feleségével utánuk nyargalt. Egy darabig magukkal vitték őket. Egy folyóparton találtak egy elhagyott lakógödrös, nádtetős vadász-menedékhelyet. Harkály rájuk parancsolt, hogy most már itt maradja­tok. Mindkét csoportot azonban a gyermekek megszületéséig, 2 tized lovassal és egy ri­malánnyal megerősített utóvéddel látta el, hogy az Élet-anya szerinti munkákra az asszonyokat megtanítsák. Amikor a gyermekáldás megtörtént, a két tized