Kötélnek állt legények

Győri fősámán és Berény rovása                                                     Kr. e. 2610-2590. (1430-1450. m.t.é.)

Az 1430. medvetoros évben Ludas, a kunok fősámánja Ordosz székhelyen megin­dította az ötéves sámánképzést.

A 95. fősámán egy Győri nevű avar vitéz lett, aki Pusztaszeren is kivívta a nemes előzködésben a vitézi elsőbbséget. Ugyanis ő volt az egyetlen sámánjelölt, aki nem kényszerből jött el Ordoszba sámánképzésre, hanem önként vállalta a sámáni hiva­tást. Második az úz származású Berény lett, aki bal lábára nyomorék volt. Születésénél fogva is kicsiny, gyermekkora óta otthonülő, faragcsáló és mesekedvelő legényke. Vi­szont éles az esze, mint az ordoszi kés, ezért a harcias Győri mellett vállalta a rovásokat.

Az 1435. medvetor evésen az Oregek Tanácsa engedélyezte, hogy Győri, az ifjúság vezére kalandozásra vigye a 24 Hun Törzsszövetség aranyifjúságát. Erre főként az szolgáltatott okot, hogy a vadászat még csak mendegélt valahogy, de a szemes mag­vak és gyümölcsök gyűjtögetése nagyon vontatottan haladt. Sokszor még medveorr­csípés előtt meg kellett kezdeni a medve vadászatot.

A törzsszövetség szálláshelyein a tél végére már olyan nagy volt az aprónép pusz­tulása, hogy félő volt, hogy éhhalál következik be. Ezért eldöntötték, hogy szolga-né­peket szereznek a jurta körüli munkák végzésére.

A nyugtalan ifjúság Győri fővezér hívó szavára minden élelmet hátrahagyva elin­dult a sziklás hegység déli része felé, hogy zsákmányolással élelmezzék és új ismere­tekkel gazdagítsák a törzsszövetséget. Kétszáz év alatt a három német ifjú kecskéi any­nyira elszaporodtak, hogy az avarok már a kipusztított erdők aljai termékeny földeket is újra ültetgették. Egy tartalék lóért már egy egész métet adtak cserébe. A németség a járványos betegségek elől nagy csoportokban menekült nyugat felé.

Amikor kiértek a Hangun forrásvidék Éhség-sziklás síkság nevű részére, egy jávor­szarvas bukkant eléjük, amit azonnal űzőbe vettek. Minden este a szemük elől a bük­kösbe menekült, de ők reggel tovább űzték. 24 napig üldözték a szép vadat, amikor a nemes állat egy termékeny völgybe, egy szépséges tó partjára ért ahol habfehér testű leányok fürödtek. Midőn a ruha nélküli leányokat a lovas vadászok meglátták, abba­hagyták a szarvas üldözését és a foglyaikat nyeregbe kapva lovagoltak a sűrű erdőség­be, ahol egy juhhodálynál telepedtek meg. Amelyik harcosnak nem jutott rab leány­zó, azok a tanya minden élelem készletével indultak a többiek után.

Felverték a könnyű nyári jurtájukat és a juhászoktól mindennap bárányhúst köve­teltek. Ez így ment öt nap és öt éjszakán. A rab leányoknak tetszett a vadászokkal való kaland, de az ötödik napon megkérték a juhászt, hogy kumisszal részegítse le a vadá­szokat és sebes lovassal értesítse Dul-Bega fejedelmet, hogy leányaik és udvarhölgye­ik egy ismeretlen, szép fajta hegyi vadász csoportnak a fogságában vannak és ment­sék ki őket a rabságból.

A leányok csele sikerült, mivel a juhász fia keresztül tudott hatolni az őrség gyű­rűjén és korán reggel az alánok fővárosába ért. Három nap múlva az őrség jelezte, hogy fegyveresek közelednek fehér zászlókkal a juhhodályuk felé.

Győri ekkor megkérdezte a foglyoktól, hogy ki érti az itteni nép nyelvét. Egy jürcsik fogoly, akit ajándékba kapott Győri, jelentkezett: “Engem innen raboltak el a jürcsikek még gyermekkoromban és ha a Vezér megszabadít a béklyóktól, majd sza­baddá tesz, hajlandó vagyok a békés együttműködésre!" A lányok is nagyon örültek az ismerős beszédnek és tanácskozásba kezdtek a rab fiúval.

310

Dul-Bega fejedelem leányai nagyon megörültek a már igen veszélyessé vált kaland­juk békés rendezésének és a szép Győri vezérnek a következő javaslatot tették:

- Mivel fejedelmi Atyánknak igen erős hadserege van és a erdő körül van véve erős fegyveresekkel, ajánlatos lenne, ha a rablók vállalnák, hogy leányválasztás szerint fér­jeik legyenek, hiszen ötven leánynak könnyebb választani a kétszáznegyven férfi kö­zül, mintsem hogy mindannyian vállalják egy összecsapás kétes kimenetelét.

Erre az ajánlatra újabb tanácskozásra gyűltek össze Győri jurtájában a 24 vezér és a 24 sámán. A legszebb fehér fürdőlepedőt fehér zászlókká széjjel tépték és az őrség­gel kitűzették a legmagasabb fákra. A jürcsik fogollyal a lányok üzentek, hogy türel­met kérnek, mert megkezdődtek érdemleges tanácskozásaik. 12 személy azt javasol­ta, hogy itt hagyva mindent, törjenek ki a gyűrűből és menjenek hazafelé. Viszont 36­an Győri elgondolását pártolták, miszerint bízni kell a rabbá tett lányokban, azok ésszerű javaslatában és vállalniuk kell a házasélet gyötrelmeit, hiszen az alól könnyen megszabadulhatnak, mintsem hogy emberélet veszteséggel térjenek haza. Lényegé­ben a lányok is jól járnak a békés megegyezéssel, mert ha kitörnek, örök folt marad az életükben, hogy öt napon keresztül nem csupán mesék hallgatásával foglalkoztak, hiszen még nem is értették a nyelvüket.

Felszólították a nőtlen harcosokat, hogy a nősek vegyék át az őrséget és törzsen­ként álljanak egy csoportba valamelyik jurta elé. Ekkor Győri hozzájuk lovagolt és azt mondta, aki már gyűrűs vőlegény, vagy igen szerelmes, szintén menjen őrségbe, mert ahogy látja, ez a kalandos nősülés kifizetődőbbnek ígérkezik egy vesztes háborúnál. Nyugodtan várhatják a lányok választását.

Aki a törzs legényei közül már választott, a jurtájukba visszavonulhat. Minden tör­zsi jurta elé egy háromcsombékos kötelet húztak ki és minden törzsből 3 vállalkozó legényember állott a kötélnek és megkezdődött a leányok felvonulása a férjek kivá­lasztására. A tisztás közepén szintén egy nagy kötelet húztak ki 30 csombékkal és az erre kötözött ismertetővel.

Farkasszemet nézett 72 harcos és 30 szerelemre vágyó leány-asszony a békés ren­dezés érdekében. Elöl ment a 103. érdekelt személynek Vidor, a tolmács, és a 105.-nek én, Berény, a nagy eset tanúja, aki a rovást vezettem és leróttam a 104. személynek, Dalmának, a szép fejedelmi lányok dadájának a megjegyzéseit.

Elsőnek a legidősebb fejedelmi lány, Aranyos a kazahun Bénye vitézt választotta, akit Vidor az első nagy csombékhoz vezetett, hogy azt megfogja, míg a másik 2 hun vitéz a jurtájába távozhatott.

- Másodiknak Kölpény fejedelmi lány Arács vitézt, - harmadiknak Csinos fejedelmi lány Taksony vitézt,

- negyediknek Büszke fejedelmi lány Ugocsa vitézt, míg

- ötödiknek Madárka, a legkisebb fejedelmi lány Győri ifjú fővezért választotta, az avarok szemefényét. A többi törzsbeli ifjú a jurtájába vonulhatott vissza. A lányok zavarban voltak a további választás miatt, hiszen szülői tanács és beleegyezés nélkül állottak a kötél másik oldalára.

Ezután a kötél két oldalán újabb tanácskozás kezdődött, hogy a következő hat lány is férjet választhasson. Aranyos javaslatára végül egyhangúlag beleegyeztek abba, hogy minden törzsből 2 vitézt, tehát 48 legényt fürdőzés közben megnézhessenek, hogy a 48 harcos közül mind magasságra, mind alakra a nekik legjobban tetsző férjet kiválaszthassák. Első fürdés után a 30 leány, hosszas vita után Pakocs, Káldor, Bodor, Dobsa, Kökénd és Rába vitézt találta leginkább alkalmasnak arra, hogy a férjek har­mincadjára jusson.

311

Másodszori fürdőző-legény választás után Csobán, Imola, Mágócs, Dengiz, Kaj­don, Káma, Alanyán, Báta, Altagur, Etecsény, Katapán, Dabas, Keselőd, Csapod, Ka­rád, Vezekény, Jutas, Szörény és Acsád vitéz állott a kötélnek, amit én, az úz rovósá­mán szent Tóremjeink előírása szerint jóváhagytam. Az egyezmények értelmében, fehér lóra ültem teljes ifjú-sámán öltözékemben és az ifjú párok élén megindultam a fejedelmi, tornyos székváros felé.

Amíg ez a nagy történelmi legényvásár lezajlott, addig 168 harcos állt őrséget az Íc erdő szélén. Amikor az ifjú, asszonynélküliek “gyászmenete" megindult, a párok nászmenetét oldalról biztosították. A menetben utánam Dalma asszony lovagolt, aki férjének az özvegy Selye kürtöst választotta, hogy ő se maradjon ki a legényvásárból. Szegénynek egész úton kürtölnie kellett, mert a vén banya így kívánta. Utánuk az öt fejedelmi lány lovagolt választott férjeikkel. Őket követte az első hat férj, míg utánuk ` a nagy gonddal kiválasztott tizenkilenc férj ment lóháton, mindegyik a szépséges ifjú feleségével. A menetet a feleség nélkül maradt 42 lovas zárta be a felvonulást kísérő fejedelmi harcosok díszes kíséretében.

Érdekes, színpompás menet volt, mert a fehérlovas ifjú férjek felvonulását a feke­telovas, asszony nélküli gyászlegények menete kísérte, akik szívesen álltak volna kö­télnek. Hátul tevés-harcosok díszőrsége kísérte az asszonyfogságba került kalandozó harcosokat. Látótávolságban pedig a fejedelem lovassága biztosította a felvonulást, nehogy valaki megszökjön.

Alig ért be a menet a fejedelmi székvárosba, hírnök jött, hogy a határok mentén a vad hegyi törzsek harcosai özönlenek Dul-Bega fejedelem országának síksága felé. Mivel a fejedelemnek nem voltak fiai, azért tolmács révén felkérték Győri fővezért, szervezze meg a birodalom védelmét. Az ifjú menyecskék kérésére húszan a hadsereg felszerelésén dolgoztak, azaz beálltak a szűcs, kovács és lábbeli-készítők közé. A negy­ven vezér-egyéniség közül csak harmincan állottak be a védőseregbe.

Így az ifjú Győri hadsereg-törzse kettőszáztíz harcosból állott. Harmincan olvad­tak be a székváros közösségébe. Aranyos és Madárka követték férjeiket a védelmi har­cokba. Győri fővezér holdtöltétől - holdtöltéig legyőzte a harcias, de rossz fegyverzet­tel bíró hegyi törzseket és harcosaival a törzsi szálláshelyeket elfoglalta. Hihetetlen zsákmányra tett szert. Ami a legfontosabb volt, megtanulták a hegyi törzsek tímárja­itól és a szűcseiktől a szarvasbőr ruhák készítését.

Mire eljött Joli-Tórem aratási hála ünnepe, a hadifoglyokkal, a férjnélkül maradt asszonyok és feleség nélkül maradt férjek ezreivel megindultak Ordosz felé, ahová sok élelmet és állatállományt vittek magukkal. Így az Oregek Tanácsa terve sikerült.

Dul-Bega fejedelem engedélyezte, hogy a legkisebb leánya elkísérje férjét, a diadal­mas Győri fővezért és szűkebb törzskarát Ordoszba. A többi négy vejét és 26 harcos társát asszonyaik kérésére visszatartotta a fejedelmi székhelyen, hogy azokkal kiépít­hessék a hunok kereskedelmét a két szövetséges tábor között.

A sikeres hadjárat befejezése után hálából Dul-Bega fejedelem száz tevét adott `í ajándékba Győrinek, vetőmaggal, új árukkal megrakodva, így új magvakkal látták el

a Hun Törzsszövetséget. Ebből Madárka szétosztása szerint minden törzsnek 3 fel- j' málházott teve jutott. 28 teve-rakomány a legkisebb leányának, Madárkának a hozo­

mányát jelentette és az ordoszi sámán-székhely gazdagságát biztosította.

A hadifogoly szolgák új gabonatermelési módszert alkalmaztak, az ún. béklyós ül­tetést, amelyet azután évszázadokig használtak a 24 Hun Törzsszövetség földjein, mivel ez bő termést, s ennek eredményeként jólétet biztosított.

312

Győri fővezér a foglyok segítségével az ordoszi fősámáni, központi városrészt kiépí­tette és amikor eljött az 1436. medvetoros év, új törvényt hozott, mely szerint:

A jávorszarvas vezette kalandozás emlékére az avarok, jászok és kunok a medve helyett a szarvast tették meg szent állatuknak és törzsi törvényükbe vették, hogy fia­ik addig nem nősülnek meg, amíg egy teljes öltözetű, díszített szarvasbőr-ruhát nem szereztek. A szarvas agancsa a jurtát és szálláshelyüket díszítse, majd amikor elhuny­tak, sírjaikat jelölték meg az örök Tóremek agancsos-díszeivel. Minden törzsi ünne­pen a jávorszarvasnak mutattak be áldozatot, mivel a jávorszarvas mutatta meg az utat, amely a 24 Hun Törzsszövetség jólétét meghozta.

Dul-Bega fejedelem halála után Kölpény leánya örökölte a trónját, mivel az első leánya, Aranyos gyermekszülés közben meghalt. Így Kölpény férje, Arács vitéz lett a fegyveres erőket vezető fejedelem, mert leány nem vezethette a hadsereget.

Emiatt Dul-Bega harmadik leánya, Büszke megharagudott, és minden vagyonával, marhájával elhagyta szülőföldjét és férjével, a deli Ugocsa vitézzel az almák birodal­mába költözött, de Ordosz sámánközponttal a kapcsolatot mindig fenntartották.

Ordosznak az előbb felsoroltak szerint az egyik legfontosabb feladata az volt, hogy az ifjúság nagy kalandjaiból eredő összeköttetéseket a hun kalmárok révén a hun törzsszövetség jómódja biztosítására fordítsa. Azonban Győri csak 12 medvetoros évig élvezte hasznos munkájának gyümölcsét, mert egy marhavész alkalmával, sá­mánkötelesség teljesítése közben meghalt.

Utolsó kívánsága az volt, hogy sírja fölé barackfa erdőt ültessenek és Berény gon­doskodjon róla, hogy az általa meghonosított barack termelést terjesszék el a 24 Hun Törzsszövetség területének minden szállásán.

Berényi Győri sámán és fővezér kívánságát teljesítette és húsz év alatt az Arany­asszony díszkertjéből ellátta az egész Hun Törzsszövetség álláshelyeit barackfákkal. A fővezéri nagyasszony Győri kívánságára másodszor is férjhez ment az agglegény Berényhez, akit még hét gyermekkel ajándékozott meg, s így tíz élő gyermekkel sza­porította a hun birodalmat.

Berény többé nem mozdult ki Ordoszból. Az ötévenként kiképzett sámánok segít­ségével Dul-Bega fejedelem székvárosával és az Almák-Atyja birodalombeli Ugocsával élete végéig fenntartotta jó kapcsolatát. A törzsi vetélkedések során az Öregek Taná­csát mindig maga mellé tudta állítani. A szolga-népek fiai segítségével az állatállomá­nyukat igen megnövelték, s emiatt napirenden voltak az összetűzések. Az asszony­szolgák kenyérmag dézsmálása miatt is jelentkezett a törzsek közötti ellentét. .

Ezért az 1440. medvetor evésen eldöntötték, hogy az avar, kazahun, jász és kun törzs elköltözött elő-őrsei után az említett négy törzs még kora tavasszal foglalja el helyét a Huni folyó környékén. Mind a négy törzs a szarvast választotta jelkép-állat­nak. A sámánok ezután szarvasos síremléket állítottak, mert a jászok Tóremje, Kaltes­asszon~ ennek a négy törzsnek új életet, új elképzeléseket adott.

Az Elet-Anya részére új kegyhelyet kerestek, melyet egy üldözött szarvas mutatott meg. Egy hegy alatt Bourbon vitéz előtt megállt a nemes állat, és összeesett.

Ezen a helyen építették föl Kaltes-asszony városát, amelynek első vezetője a kun származású Takson lett, aki Dul-Bega birodalmából családi vetélkedések miatt min­den jószágával visszatért a hun birodalomba. Felesége négy fiúval és hat leánnyal ál­dotta meg és családtagjai már elérték a 300-as létszámot. Nagy vagyonukkal, marhá­ikkal, tevéikkel nagyon fellendítették az elvándorolt négy törzs gazdagságát. Takson felesége a még mindig nagyon szép Csinos lett, aki a nagykun város úrnője volt.

A Bourbon-hegy tetején Kaltes-asszonynak Csinos kézműves szolgái kegyhelyet

313