Kövezsd rovása Kr. e. 2790-Kr. u. 25. (1250-4065. m.t.é.)

Pannon ifjúsági vezér Kr. e. 800-ban a Káspivári Szkíta birodalom küldetésében megjelent Eskülő vezér földjén, hogy a veszélyeztetett esklók kérésére megsegítse őket a görögök támadásaival szemben.

Az esklók egyistenhívő hun törzsszövetségi népek voltak. Kr. e. 2820-2810 között egy járványos megbetegedés elől elmenekültek régi hazájukból és a mai Erdélyben, Aranyosszéken telepedtek le.

Dernő fősámán ez után tartott újabb sámánképzésén Szuha-Balzsán lett az első. Szuha-Balzsán Kr. e. 2790-ben azt a parancsot kapta, hogy látogassa meg Eskülő ve­zért. Hat év alatt ért Ordoszból Aranyosszékre, majd onnan visszatértekor beszámo­lójában még azt is hírül vitte haza, hogy Eskülő népe új hazájában színarannyal dí­szítette Isis-Tórem kegyhelyét.

Utána Kr. e. 1610-ben Barca széki-hun vezér látogatott el az Eskló-földre. A mai Barcaságban megszervezte a Barca-őrséget, hogy az védelmezze az ellenség gyakori betöréseitől az aranyrögös hegyeket és az aranylemezekkel borított kegyhelyeket.

Az ordoszi Oregek Tanácsa az esklók újabb kérésére végül is úgy döntött, hogy Pannon parszi-szkíta ifjúsági vezér a hun törzsek több szálláshelyéről összeállított 1 tömény, vagyis 10 000 lovassal szervezze meg az Eskló-föld végleges, biztonságos védelmét.

Roppant vágta következett Ordosztól Káspiváron át Aranyosszékig. Itt Pannon vezér és öccse, Mecsek tárkány feleségül vette Eskülő eskló fejedelem két lányát. A kettős házasságkötés után aranylemezekre kezdték róni kalandozásuk eseményeit.

Négyezer aranykopjás vitéz elegendő volt ahhoz, hogy a hősködő, elhízott görögök elmeneküljenek az esklók nyugati határairól. Az Aranyosszéken maradó 6 000 kalan­dozó összeházasodott az eskló leányokkal. A téli fagy beálltával átlovagoltak a befa­gyott folyókon, s nyugat és dél felől megszervezték az Eskló- és az új Pannonföld vé­delmét. Az ott lakó görögök zöme, a kézművesek kivételével, dél felé vándorolt. Pan­non birtokba vette a róla elnevezett Pannóniát. Azt minden támadással szemben megvédték, s így Eskló-föld is biztonságba került.

A kelták (vagy a pannonok nyelvén: a káldorok) megjelenése azonban újabb ve­szélyt jelentett. Ezek Kr. e. 703-ban támadásra készültek.

Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is. Pannonföld védelmében a kabarok és úzok Lóbérctől (Lenben) a Fertő mocsaráig vívták harcai­kat. A több nyelvet beszélő Estorás ifjú fejedelem káldor foglyoktól ~rnegtudta, hogy Bángor káldor király hódításra készül. Veszprémbe lovagolt. Ott az Öregek Tanácsa így rendelkezett: “A káldorokkal keressétek a megegyezést!" Estorás egyezségre is jutott Bángorral: feleségül vette Bángor lányát, Bángorkát.

A kabar és az úz határvédők egy csoportja ezt nem jó szemmel nézte, tiltakozásul átkelt Dunna-asszony szent folyóján és a parszi-szkíták földjén telepédtek le: az úzok a Mátra, a kabarok a Bükk táján. De többségük továbbra is ott maradt Estorással, és a káldorokkal együtt kiváló vaskészítményeket állítottak elő az új szövetség részére.

A 24 törzs szövetségét Kr. e. 50-ben, megalakulásuk 3990. Medvetoros évében nagy veszély fenyegette. A kínaiak fondorlatos politikájukkal kettészakították a törzsszö­vetséget. Ordoszban Hóhanza lett a fejedelem.

408

A káspivári Szkíta birodalomban ekkor Csécsi széki-hun vezér uralkodott. Birodal­mát (amibe beletartozott a szkíta-jász síkság is) nemcsak a kínaiak, hanem emerről az oldalról a római légiók is veszélyeztették. A rómaiak ugyanis a káldor-pannon szövet­ség miatt Pannónia ellen, közvetve tehát az egész Szkíta birodalom ellen is készülőd­tek. A pannonok Csécsihez fordultak segítségért. Csécsi kabar, úz és kimmer törzsek­ből álló segítséget küldött. Ezek 40 évig, Kr. e. 34-től Kr. u. 6-ig állták a harcot a ró­mai légiók ellen. De Rómának végül sikerült áttörnie a déli pannon gyűrűt, és a Dara (Dráva) folyótól kezdve elözönlötte Pannóniát.

Pannonnal mind a 24 törzsből érkeztek lovasok, közöttük szkíták is.

Csécsit kínai orgyilkosok ölték meg. Négy fia: Bakát, Eged, Koncsur és Kövezsd az apjuk vérével vörösre festette a szemöldökét, úgy esküdtek bosszút.

Kövezsd első lett mind a szkíta, mind az ordoszi sámánképzésen. Rögtön az elnyo­mott kínai és hun földművesek élére állott. Szemöldöküket azok is vörösre festették, s elindították az elnyomottak forradalmát. Az áruló Hóhanza félelmében vízbe ölte magát. Kövezsd Kr. e. 25-ben meghódította Kínát.

Nyugaton az öldöklő lóbérci csatában a szkíták derekasan megállták helyüket. A se­besült, vagy 24 évet leszolgált harcosokat a hátországba küldték. Egy vezéri párviada­lon a Rohonc-őrség vezére, Gyöngyös vezér legyőzte ellenfelét. De amikor leesett a lóról, a római légiós levágta három ujját. Felgyógyulása után, Kr. e. 27-ben, Koncsur fejede­lem Mátra-hegyi medvetorán érkezett meg menyasszonyához, Solymoskához. Végre feleségül vehette a fejedelem leányát.

Ordoszban a sámánképzés 5 évig, a tárkányképzés 4 évig tartott. Így minden hu­szadik évben egy időre esett az ifjúság előzködése. Ennek befejeztekor indulhatott az ifjúság új kalandozásra. De a vezetést mindig beavatott látóemberre bízták. Ilyen volt Eskló, Pannon és Kövezsd is.

Az ordoszi sámánközpont Kr. e. 720-ban egy Mátra nevű fősámánt azzal a céllal küldött a szkíta-jász síkságra, hogy ott nagyobb veszély esetére menedékhelyet készít­sen elő. Csécsi Kr. e. 40-ben szintén egy Mátra nevű fősámánt, bölénytor első napján (március 1.) született látóembert küldött a Mátra hegységbe.

Gyöngyös vitézei, akik vezérüket a pannonföldi Kőszeg vidékének Gyöngyös pa­takjától a Mátráig követték, a menyegzőn úgy döntöttek, hogy a fejedelmi nász em­lékére Gyöngyös vezérnek kegyhelyet építenek. A lakodalom hajnalán elejtettek egy medvét, és mire az ötnapos medvetor lezajlott, már készen állott Gyöngyös vezér ge­rendavára. Felesküdtek, hogy mire eljön az ötödik medvetor, szakítva a pamír-szkí­ták szokásával, lejönnek hegyi szállásaikról és parszi-szkíta szokás szerint a Mátra alatti síkságon, Gyöngyös vezér kegyhelye mellett építik fel szállásaikat.

A közbeeső 10 évben medvetorig nem esett hó, csak szarvastor havában, de a ge­rendákat le tudták rajta csúsztatni. Erre az időjárásra való tekintettel a parszi sámán Abáról, medvetor hava első napjának nevéről Abasárnak nevezték el a medvetor-szer­tartás helyét. Ez ellen az úzoknak se volt kifogásuk, hiszen a medvetor hava évről évre csakugyan sárral kezdődött.

Kövezsd a hun birodalmat újból egyesítette Ordosz székhellyel. Majd követeket küldött Rómába. Azok megegyeztek a császárral, hogy a káldorok (kelták) kiűzése után Pannonföld a Római Birodalomhoz fog tartozni, a parszi-szkíták földje pedig a nyugati Szkíta birodalomhoz. Dunna asszony folyója lett a két birodalom határa.

Ennek a szerződésnek a szövegét Ordoszban az “Élet-kegyhelyén" Eged sámán örökítette meg. Kövezsd vörösszemöldökű császár megbízásából Eged a Szkíta biro­

409

dalom legnyugatibb részébe költözött, hogy a szerződés teljesítéséről évről évre jelen­tést tegyen az Oregek Tanácsának.

Koncsur a keleti Szkíta birodalom fejedelme lett. Minden ingóságát Gyöngyös ve­zérre hagyta.

Eged jelentéseiből kitűnik, hogy Gyöngyös vezérnek 8 fia és 4 leánya született Solymoskától. Szól arról is, hogy a Pannonföldről elmenekült úzok szorgos munká­jukkal folyton gazdagították Gyöngyös városát. A Pannóniából áttelepedett rokonok római telepítésű szőlőt is ültettek az abasári kegyhely dombjain és az abasári medve­torokon azzal köszöntötték az évszámolást jelző medvetort.

Eged fejedelem vitézei 12 medvetoros év alatt Kr. e. 8-tól Kr. u. 4-ig, vagyis az ordoszi számítás szerint Eger évétől a másik Eger évéig mongol törzsbeli kőfaragók­kal felépítették Eger városát, Eged fejedelem székvárosát. Utána Szuha községben te­lepedtek meg. Innen vezényelték aztán őket a nyugati Szkíta birodalom különféle építkezéseihez, de a családjuk mindig Szuhán maradt.

Kr. e. 20-ban, vagyis a 4020. medvetoros évben Kövezsd megtartotta a 100 éven­ként esedékes Nagyszalát. A csillagok járása folytán minden 100 évben volt egy üres nap, ekkor tartották a Nagyszalát. Mind a 24 törzsnél az volt a szokás, hogy az a fiú­gyermek, aki ezen a napon született, Szala lett; a lányok pedig a Szalajka nevet kap­ták. A kevert törzsek ettől eltérhettek. Eged fejedelemnek ezen a napon ikerfiai szü­lettek. A fekete hajú, fekete szemű fiának Arnyék-Szala, a szőke hajú, kék szemű fiá­nak Verő-Szala nevet adtak. A hosszú vándorlás után és a többféle éghajlat alatt szí­vós ifjakká serdültek.

Amikor elkövetkezett életük 20. Medvetora, Gyöngyös várába mentek vendégségbe. Ott nagyon megtetszett nekik Gyöngyös vezér két leánya. Árnyék-Szalának a szőke Kökörcsiny, Verő-Szalának a barna Árvácska lett a menyasszonya. Díszesebb esküvőt még nem láttak a Mátra alján. A sok násznép ajándékokkal halmozta el a fiatalokat.

Az agg Gyöngyös szőlőművesekkel ajándékozta meg Eged fejedelmet. A nyugati szkíták fejedelme viszont Szuha kőfaragóinak a munkájával kedveskedett Gyöngyös vezérnek, hogy a gyöngyösi gerendavárat kővárrá alakítsák át.

Ezt a gerendavárat az úz ácsok, Kr. e. 27-ben 5 medvetoros nap alatt építették fel. A 24 építményből álló kegyhelyet 1 medvetoros év alatt ácsolták össze. Ez 240 lélek­nek biztosított szállást.

Az egyistenhívő parszi-szkíták gerendából, a pamír-szkíta kézművesek kőből épí­tettek maguknak 3 év alatt szálláshelyet. Mire elérkezett az úzok 10. abasári medve­tora, már 566 lélek részére gyújtották meg az “Örök tűz ünnepén" az Égi lelkek “örök mécsesét". Amikor pedig elérkezett Gyöngyös vezér leányainak fejedelmi násza, a 4040. Medvetoros évben már 900 lélek gyönyörködött az “Elet kegyhelyén" megtar­tott mennyegzőben.

Gyöngyös vezér öt fia volt a vőfély Bene sámán leányaival. Innen Eger városának felszentelésére lovagoltak. Itt egy kis meglepetés érte a násznépet, mert a két ifjú pár­nak Isis-hóstya kegyhelyén is örök hűséget kellett esküdnie. Eged fejedelem ugyanis nem vallotta sem Anyahyta, sem Anina egyistenhitét, sem a hun törzsszövetség sok Tóremjét, hanem Uruk város hunjainak Oreg Istenében, s a fényes tekintetű, mele­get adó Isis-Tóremjében hitt.

Ennyi esküvés után Eger városának minden harcosa bizakodott, hogy városuk, melynek felépítését 12 évre tervezték, a Nagyszala napján született fejedelmi ifjak munkája nyomán örökké élni fog.

A gyakori tűzesetek miatt Gyöngyös vezér elrendelte, hogy minden gerenda-épít­410

ményt bontsanak le; az új Gyöngyöst kőből kell felépíteni. Ez a nagyméretű építke­zés Kr. u. 8. évben el is kezdődött.

Ezen a kézműves-ünnepélyen Bene sámán rosszul lett. Hiába rakták rá a piócát, Koncsur napján meghalt (8. év júl. 1.). Harcostársa volt Gyöngyösnek, holtig tartó barátság fűzte hozzá. Amikor Gyöngyösnek levágták az ujjait, Bene vitéz sírt bánatá­ban. Odarohant nyílhegykovács üllőjéhez és villámgyorsan ő is levágta a saját ujjait. Gyöngyös esküvőjén ismerte meg Mátra fősámán leányát, Hajnalkát, és mindjárt fe­leségül is vette.

Amikor Gyöngyös látta vitéz testvére halálát, mély bánatban sietett Benevárra. Át­vette az őrbódés figyelő őrséget és a gerenda-figyelőt magára gyújtotta. De előbb hur­kot kötött a lábára, hogy szándékát meg ne változtathassa. Mire az őrség odaért, már hamuvá égett. Mindkettőjüket urnás temetkezéssel a gyöngyösi Élet kegyhelyén he­lyezték örök nyugalomra. Eged fejedelem a nevüket a városban rárótta a szkíta har­cosok “Barátság-oszlopára", hogy barátságuk örök dicsőségét hirdesse.

Két év múlva, Kr. u. a 10. évben futár érkezett, jelentve hogy Kövezsd, az ordoszi fővezér érkezik Gyöngyösre nagy kísérettel. Kövezsd az Elet kegyhelyén tisztelettel adózott Bene és Gyöngyös urnája előtt. A mátraaljai Oregek Tanácsát pedig így tájé­koztatta:

“Augustus római császár megtartotta szerződéses ígéretét és csapatai nem lépték át Dunna asszony szent folyamát. Sasvár, Pozsony, Selye, Ordas és Zombor szkíta őrsé­get állított fel, Mátra-Bükk népének a nyugalma tehát biztosítva van. Legkisebb fia­mat a Kövezsd napján született vitézt 24 vörösszemöldökű harcosával összekötőnek itt hagyom; Eged vezért pedig Nagypályi új fővárosba vezénylem."

Benevárban megtartották a pamír-szkíták nyárközépi hegyi ünnepét. Mire meg­szólalt a kakas, a kis fejedelem feleségül kérte Csobánkát, Gyöngyös vezér legkisebb leányát. Kövezsd a róla elnevezett sátortáborban telepedett le. Vörösszemöldökű vi­tézei uruk példáját követve valamennyien megnősültek.

Az idősebb Kövezsd, a vörösszemöldökűek császára Ordoszba érve azt javasolta az Oregek Tanácsának, hogy Léh fejedelem utódainak 400 családjával lépjenek szövet­ségre, hogy uralkodóházak alapításával biztosítani lehessen a bazaltból épített pere­mestől, az “Élet templomától" várható áldást. A peremes titkát a beavatottak a fára­ók országából menekítették Ordoszba.

Az egyiptomi tébai sámánképzésen a látó papok azt javasolták az ottani Oregek Tanácsának, hogy a beavatottak őrizetében levő Élet Templomát Uruk, Ninive és Téba után most már át kellene helyezni egy olyan helyre, melyet nem veszélyeztetnek a pusztaságból a városokba özönlő sáska-népek.

Paszametik fáraó a tébai Élet templomának kincseit és titkait át is adta az ordoszi sámánközpontnak, ahol a mindenkori Oregek Tanácsát terhelte az a kötelesség, hogy megőrizzék az elsüllyedt földről való Ataiszi Titkok szent ládáját. A szkíta hadsereg­nek sok csatában kellett magát Egyiptom határáig végigküzdenie, míg a tébai papok­tól átvehették az Élet Templomának titkait.

A 100, illetve 400 családból álló kinaj, illetve kitaj vezetőréteg biztosította a beava­tottak szövetségét, hogy a központinak tekintett ordoszi térséget soha sem engedi veszélyeztetni, a kitaj és kinaj vezető réteget pedig beavatottaival mindig képviselteti Ordosz Élet Templomában.

Amikor Kövezsd visszatért Ordoszba, megbízta Koncsurt, hogy Ordosz érdekeit igyekezzék a szumér földről elszármazott, és a kinaj és kitaj vezetőségbe beolvadt hun származású beavatottak körében képviselni. Koncsur javaslata alapján a 100, illetve

411

Hej rege rejtem

230. Arvisura

Matyó birodalma

Varga Győző rovása Kr. e. 216-200. (3824-3840. m.t.é.)

Az úz származású Cabaj, aki a sámánképzés befejezése után a kinajoknál ötvösmes­terséget tanult, egy olyan páncélos öltönyt készített, amelyet az öregek tanácsa is el­fogadott a hun hadsereg felszereléséhez. Amikor Cabaj fia, Hunbál került a fővezéri székbe, elrendelte, hogy a 24 tyumen könnyű harcos még nehéz páncélos kiképzés­ben is részesüljön. Ugyanis a kalandozások miatt a kinajok egy hatalmas kőfalat épí­tettek, hogy a hun törzsszövetség betöréseit megszüntessék. Hunbál a Nagyfalon túli kalandozásoknál arra törekedett, hogy kézműveseket hozzanak hadifoglyoknak, akik a páncélöltönyök készítésénél segédkeztek.

Az eddigi lovas harcmodor szerint négy égtáj felől rohanták meg az ellenséget. Az új rendszerben előbb nyílzápor után csatakiáltással karddal és kopjával ritkították azt, ami után a nehézpáncélosok végezték el a csaták befejező részét, dárdával, buzo­gánnyal és kővetőkkel. Ezt az új harcmodort Hunbál Dernő sámán Arvisurája nyo-, mán határozta el, mivel Bihar fővezér a síkságon való harcokban már alkalmazta ezt régen és fényes győzelmet aratott az ellenség felett.

A hunok új hadserege így két könnyű lovas és egy páncélos hadseregből állott. Hunbál fővezérségének huszadik évében Bodó fősámán fia, Matyó .indult el a kalan­dozó ifjúsággal a jürcsik népek birodalmába. Apja nagy diadalt jósolt a fiának, de így szólt: “Ata-Isis azt ígérte, hogy ha a Tóremeknek tetsző életet élsz, ha nem iszol sok kumiszt és bozasört, akkor győzelmes hadvezér leszel, és így nem törhet ki rajtad a féktelen vadság!"

Azonban a sok kalandozás során meggazdagodott Matyó nem tartotta be szerető apja intelmeit, s annak ellenére, hogy jó fegyverkovács volt, rabja lett az italozásnak.

* Kövezsd Kr. e. 25-tőt-18-ig a Kinaj Birodalmat hódította meg, majd Kr. e. 18-tól 25-ig az Úz Kitaj-Birodalmat. Meghódította Huanghó alatti területétől kiindulva és élete végéig uralma alatt egyesítette kínai elnevezéssel az egész Kínai-Birodalmat. Kr. u. 29-ben az utódai ellenben meg­egyeztek a rokonságukba kerülő uralkodó házakkal, akik az “Élet Temploma" érdekeit mindig tiszteletben tartották, de az 54 év alatt kinevelt vezetőréteg a vörösszemöldökűek vívmányait határok közé szorította.

412

Részegen vezette az állandó győzelmekhez szokott ifjúságot a hegylakó jürcsik ellen. Amikor sok zsákmánnyal és láncrafűzött foglyokkal lovagoltak hazafelé, egy szép rab­leány leitatta borzasörrel és testvérei segítségével kilopatta Matyót a kalandozó ifjú­ság táborából.

Ezután a rosszul sikerült kaland után három évig volt fogságban a jürcsiknél, és csak egy tyumen hadifogoly jürcsikért adták ki az apjának. Mivel a fővezér, az agg Hunbál vonakodott kiadni az egy tyumen hadifoglyot, a fekete hunok vezérei és a gazdagabb kereskedők adták át a jürcsikeknek biztosítékul a tízezer foglyot. Az ün­nepélyes csere után az addig túszként fogvatartott Matyót az ifjúság diadallal vitte Ordoszba, ahol a tanácskozásra érkezett agg Hunbál fővezért Matyó meggyilkolta. A kalandozásra vágyó ifjúság Matyót követelte fővezérnek, mivel Hunbál a “Béke és Rokonság" szerződés miatt nem engedélyezte a kinajok megtámadását. A fiatalság kívánságát az Oregek Tanácsa is elfogadta és Matyót megerősítette fővezéri minősé­gében, aki rögtön hozzákezdett az új haderő kiképzéséhez Pusztaszeren.

Matyó néhány év alatt fennhatósága alá kényszerítene az összes rokon törzseket, akik pedig vonakodtak belépni a hun törzsi szövetségbe, a mongolokat, jürcsikeket, hokjenokat, mandzsuónokat és szonájokat leigázta, majd a jól kiképzett 30 tyumen harcossal a kinaj Nagy-Fal ellen indult. Ebből az új hadseregből már 24 tyumen volt a nehéz páncélos, míg 6 tyumen a könnyű páncélos. Ezt a 6 nomád tyument arra ké­pezték ki, hogy egy nap alatt átszállítsa a nehézpáncélos hadsereget a Nagy-Falon. A kinajok szinte megdermedtek, hogy a hunok serege a sebezhetetlennek hitt és ál­landóan erősítgetett kőfalon egy nap alatt át tudott törni és az őrségek leküzdésével diadalmasan haladt a kinaj-birodalom belseje felé.

Mielőtt Matyó elindult, az ordoszi fősámáni székhelyről az apja, Bodó fősámán fel­hívta a fia figyelmét, hogy a Tóremek parancsára innia kell a sámánok italából, ne­hogy megint lerészegedjen és akkor győzni fog az Égiek segítségével. Matyó szót fo­gadott a Tóremek parancsának és felhajtotta a “Sámán-italt".

Ettől kezdve Matyó még a kumisz illatától is undorodott. Józan állapotban tervez­te meg a kinajok ellen megindított hadjáratot. A legalkalmasabb helyen törte át a kő­falat és az előre eltervezett helyen vívta meg az összecsapást, majd egész nap tartó öl­döklő csatában megsemmisítette a kinajok seregét a 3834. medvetoros évben. (Erről a csatáról a kínai történészek is megemlékeztek, megírva, hogy Kr. e. 206-ban Motó legyőzte a kinajokat.)

Matyó hihetetlen nagy zsákmány mellett a kinajok nagy fejedelmeit is adófizetés­re kényszerítene, amit Ordoszon keresztül voltak kötelesek szállítani minden évben a fővezéri sátortáborba. Nyár derekán rendezték meg újból az ifjúság Nagy Süán ver­senyét és ilyenkor fogadták mindig a kinajok küldöttségét, mivel a törzsek vezérei és sámánjai ilyenkor gyűltek össze Pusztaszeren. Sok esetben hadisarc a győztes fiatalo­kat illette meg, mivel ők harcolták ki a kinajok adófizetését. Ezért az ifjúság Matyót a rajongásig szerette.*

A 30 törzs vezérei azonban mindig kevesellték a kinajok adófizetését. Ezért a hu­nok sarcolásai nem akartak véget érni, mindig betörtek a kőfalon. Matyó sem volt megelégedve a hadisarccal, s a vezérek külön portyázással rettenetes pusztítást vittek véghez. Az északi kiszakadt kis törzsek is a hunokhoz csatlakoztak, s így óriási terü­letek kerültek Matyó fővezér hatalma alá a Bujkál-tó vidékén túlról egészen Bihar

* A lerészegedett kinajok a Nagy-Süánt úgy tekintették, mintha az a hunok fővezérének a neve lenne, holott ez csak az ifjúság vetélkedő ünnepét jelentette a fővezérség előtt.

413

jéghegyéig, a síksági törökök birodalmától Ordoszon keresztül a mandzsu Nagyvízig. Ennek a területnek nem voltak határai, mivel az apró törzsek hol behódoltak, hol pedig elszakadtak. Azonban ennek hátrányai is voltak, mivel a fekete hun törzsek ál­landóan szaporodtak és a 12 fehér hun vezért a 18 fekete hun vezér mindig leszavaz­ta. Ezért a 12 fehér hun vezér folyton zúgolódott, nem bíztak a török-mandzsuk hű­ségében.

Matyó volt az első fővezér, aki egyben fősámán is lett az édesapja halála után. Mi­vel Hunbál fővezérnek nem volt fia, annak minden feleségét és leányát is feleségévé tette, mint törzsön belüli hadisarcot. Így az Arvisura törvények szerint egy kézbe ke­rült a hatalom. Ez eddig azért nem fordulhatott elő, mert a fővezérnek Agaba fősá­mán Arvisura törvénye alapján mindig volt fiúgyermeke, aki a fővezéri székre pályáz­hatott. Ha másként nem, akkor a 24 sámán fiai közül egyet örökbe fogadott. Erre Hunbálnak nem volt ideje, s így a fővezéri és fősámáni hatalom egy kézben egyesül­hetett.

Fényes küldöttség érkezett Ordoszba. Li-Pang, a kinajok Mennyei birodalmának első fejedelme kérte Matyót, hogy fogadja a kinajok vezetőségét, üljenek össze és a “Béke és Barátság" jegyében kössenek szerződést. Ne háborgassák a békés kinajok földművelőit, a hadisarcot folyamatosan fogják fizetni. Matyó biztosította a küldött­séget, hogy a “Béke és Barátság" jegyében fogadja Li-Pangnak látogatását. Ezután a küldöttség meghívta a 24 sámán ifjút a kinaj birodalomba, hogy a székvárosukban az öt tudományágban náluk is folytassanak tanulmányokat. Matyó a küldöttséggel útbandította a sámán-utánpótlás ifjait, de előbb mindegyiket kioktatta, mit kell meg­figyelniük a kinajok birodalmában.

Matyó jól tudta Li-Pang ravaszságát, hogy addig fogja ott tartani a sámánifjakat, amíg a küldöttség vissza nem érkezik fontos tárgyalásairól. Az aratási Joli-Tórem ün­nep előtt összehívatta a vezérek tanácskozását Ordoszba, hogy a Li-Panggal kötendő szerződés tartalmát megtárgyalja. Mire a kinajok küldöttsége megérkezett, Matyó már kész tervezetet tett a tárgyalóasztalra.

Li-Pang, amikor hírül vette, hogy az ordoszi Bálvány-hegyen az aratási örömtüze­ket meggyújtották, elindult a kinajok vezetőségével való nagy tárgyalásra. Igen meg­lepte Matyó felkészültsége a tárgyaláson, amelyet a kinajok nyelvén folytattak, mivel Cabaj Fősámán óta a vezető sámánok mind elsajátították a szomszédos kinajok nyel­vét. Így a hunok hírszerzése tökéletesen működött. Matyó és a törzsek.vezérei már előre pontról pontra megtárgyalták követeléseiket.

Ezért nagyon elhúzták a tárgyalást, hogy a cserébe küldött sámánifjak a megbízott feladatukat végrehajthassák. Matyó megkövetelte tanítványaitól, hogy minden nap­ról maradandó rovást kell készíteniük. Ez az előzködésük egyik legfontosabb bizonyí­téka lesz, mennyire haladtak a sámán-tudományok elsajátításában. Li-Pang türelme fogytán volt, siettetni próbálta a tárgyalások menetét, ezért fontos engedményeket tett. A kinajok nagy fejedelme gyakorlatilag a hunok adófizetőjévé vált és súlyos kö­telezettségeket vállalt.

Később a megkötött szerződés nem teljesítése miatt Matyó a hadisarc növelését sürgette. Li-Pang mindig igyekezett kibúvókat keresni és vonakodott a szigorított hadisarc megfizetésétől. Ezért a Nagy-Kőfalat nagyszámú katonasággal erősítette meg. Matyó igen jól kiképzett hadserege újból áttörte a Nagy-Falat, majd a Hun-sík­ságot teljesen elfoglalta. Ezért Matyó az újabb szerződésben már azt követelte, hogy hun földművelők telepedhessenek le újból a Hun-síkságon, a Hangun folyó jobb ol­dalán és Li-Pang adja hozzá feleségül a leányát. Matyónak ezzel az volt a célja, hogy 414

a Hun Törzsszövetség későbbi hódítását törvényessé és maradandóvá tegye. Ezzel tel­jesülhet Agaba fősámán tanítása, hogy a hunok birodalma az egyik Nagyvíztől a má­sik Nagyvízig terjedhessen.

Mindezeket a hódításokat a sámánifjak jelentései alapján hajtották végre. Az össze­hívott Öregek Tanácsa helyeselte Matyó érdekházasságát. Cserébe Hunbál felnövek­vő leányai közül Li-Pang fejedelmi férfi lépett házasságra a sok nyelvet beszélő szép­séges Szalajkával, aki az előző évben a nagy-süán egyik győztese volt és rimalány fo­gadalmat tett. Matyó ezzel a fogásával a kinajok vezetőségéről és terveikről állandó tá­jékoztatást kapott.

Így a szép Cen fejedelmi leányka Matyó 25. felesége lett. Li-Pang a szerződésben kikötött hadisarc mennyiségét nem tudta teljesíteni, mivel nekik is fogytán volt az élelmük, viszont kézművesekkel rendelkeztek, ezért Li-Pang egy szép, drágaköves palotát építtetett Ordoszban hozományként. Ezt elnevezték “Matyóvár"-nak, amely a kinajokkal rokonszenvező fekete-hunok állandó tanácskozó helyévé lett.

Matyóvár kertjében állott az Aranyasszony szent helye, ahol a szép Cen fejedelmi asszony örök hűséget esküdött. Ennek a kegyhelynek legszebb zugában helyezték el a drágaköves menyasszonyi fejdíszt, amelyet a leégett régi kegyhelyről mentettek ki a sámánifjak. Az esküvő egyik kiemelkedő mozzanata volt, hogy a 24 Hun Törzsszö­vetség vezérei felújították a kinaj vendégekkel a régi “Béke és Rokopság" örök időre kötött szerződést. Tehát ezzel a házassággal Li-Pang megoldott egy fontos kérdést, az eddigi “Béke és Barátság" szerződését egy fontosabb szerződéssel váltotta fel, hogy a Hangun folyó völgyében élő népek barátságban éljenek egymással.

Cen fejedelmi asszony halála előtt bevallotta, hogy Li-Pangnak az volt az elgondo­lása, hogy a kinajoknál az ősök tisztelete miatt a nép gyorsabban fog szaporodni és a 24 Hun Törzsszövetség, ha most fölényben is van katonai erejénél fogva, de később alulmarad.

A “Béke és Rokonság" hangzatos jelszó a kinajok vezetőségének igen fondorlatos eszközévé vált, mert a 30 törzsre nőtt szövetségben elhintették a gyanakvás és meg nem értés magvát. Folyton igyekeztek a fehér és fekete hun törzsek között nézetelté­réseket szítani. Li-Pang szét akarta robbantani a 24 Hun Törzsszövetséget a csatlako­zott 6 törzs segítségével, hogy aztán egyenként könnyebben elbánjanak a harcias tör­zsekkel. Cen fejedelemasszony fényes, vendégeskedő udvartartást vezetett, amelyben a kinajok küldöttségei egymást érték. Gazdagságukat nem rejtették véka alá.

Matyó azonban az Arvisurák tanításaira támaszkodott. A kinajok székhelyére kül­dött Szalajka minden fondorlatról azonnal értesítette az Oregek Tanácsát. A kinajok szerződésbeni kötelezettségei a Hun Törzsszövetségben jómódot teremtettek. Matyó nyugtalan természete is szelídült. A sámánifjak közül a leghűségesebbek mindig be­számoltak a helyzet várható alakulásáról, s így a kinajok fondorlatos törekvései meg­hiúsultak. A kereskedelem igen fellendült, mivel kiépítették az őrségekkel ellátott “Selyem utat", a kalandra menő ifjúság régi vándorútját. Kelet felé a mandzsuk egyik törzse, a mandzsánok a Nagyvízen új hajókat építettek és az agabók példáján keres­kedni kezdtek.

Ezek a sárkányos hajók egészen Ordoszig feljöttek a Hangun folyón. A törzsek kö­zötti szétosztást itt végezték el. Ennél a kirakodásnál a fősámán megbízásából a he­lyettese, a mindenkori nagy tárkány vett részt. A téli raktározásra szánt árukat félre­tette, ebből levonta a sámán-tizedet, így a törzsszövetség téli ellátása mindig biztosít­va volt. Ennek a sámántizednek egy része azt a célt szolgálta, hogy a betegeket sok esetben ingyen gyógyíthassák.

415

Minden héten vásárnapot tartottak. Az aratás utáni vásárnapja egészen a holdtöl­téig eltartott. Ekkor volt Joli-Tórem ünnepe, amely a bőséget és a jólétet jelképezte. Itt cserélt a legtöbb áru gazdát, mindenki beszerezte a nyílhegy, az íj, a kocsifelszere­lések, a tűzhelyek, kabát-nadrág és lábbeli szükségletét. Felvonultak a szűcs, tímár, szabó és ötvösmesterek. A 3840. Medvetoros év nyarán még a kun Csaba kereskedői is megjelentek, csupa arany és drágaköves ékszerekkel. Már csak Győző úz fősámán emlékezett rájuk az Arvisura rovások alapján, de igen nagy volt az öröm, hogy az el­kalandozott ifjúság ivadékai jómódban és bőségben élnek.

A Hun Törzsszövetség gazdaságilag igen megerősödött. A legelő területek kezdtek szűknek bizonyulni, s mindinkább terjeszkedni kezdtek az Arvisura törvényei szerint az egyik Nagyvíztől a másik Nagyvízig. A kalandozó ifjúság Matyó tanítványainak a vezetésével újabb terjeszkedési lehetőséget tárt fel. A kinajok azonban nem nyughat­tak, mert romlott húst csempésztek be Ordoszba, még mielőtt azt a tárkány megvizs­gálta volna. Matyó azonnal kidoboltatta a tárkány vizsgálatok eredményét, de akkor­ra már sokan betegek lettek, sőt az öregebbek közül egypáran meghaltak.

Matyó elfogatta a bűnösöket túszokként és a tárkány kérésére Cen asszony udva­rába vitette, ahol a vendégeskedő kinaj előkelőségek beismerték, hogy vezetőik nagy hibát követtek el.

Hosszas tárgyalás után egyezség jött létre, amely szerint Cen első iker fia, Varasd és Doboka fogja a szállításokat ellenőrizni, míg a második iker fia, Hokjen és Fokjen a tengerparti agabóktól megtermelt árukat fogja átvenni a hun kereskedők jelenlété­ben. A kinajok kötelesek az agabók földjét a kinajoktól megtisztítani és Hokjen és Fokjen fejedelmi ifjakat az agabók uralkodójának elismerni.

Matyó Ordosz-medvetorán összehívta az Oregek Tanácsát, amelyen Kalas és Kali vezérek is megjelentek, akik Csaba kincseit hozták a tűztenger földjéről; a suomák, akik összeolvadtak a tömény tavak halászgató népével és a szkíták, akik a parszi hu­nokkal egyesültek és a napnyugati tengerekig terjesztették ki hatalmukat.

Ekkor Matyó elmondotta, hogy a sámánifjak segítségével a ravaszkodó kinajok minden támadását meghiúsították, sőt az ételek megmérgezése miatt a hatalmukat a tengerparti agabókig kiterjesztették, ahol a fiatal Hokjen és Fokjen fiai mellett Győző fő­sámán-jelölt, az ifjú-sámánok vezetője megszervezi a hunok kereskedelmét. Győző igen okosan oldotta meg a kinajok fölött diadalmaskodó hadsereg élelem és fegyver ellátását. A kinajokat is nagyon meglepte, ahogy az ő elgondolása szerint a Nagyfalon a felduzzasztott Hangun segítségével könnyen átkeltek. Csapatai, mielőtt megérkeztek volna a Nagy-Csata színhelyére, minden hidat megerősítettek, rejtekhelyeket készí­tettek, kőágyúkat álcáztak. A győzelem minden percét előre meghatározta. A hadifog­lyokat is bőségesen tudta élelmezni. Ezért a sámánok között a tárkány tekintélyét igen megnövelte. Az elgondolás szerinti megoldásokat a hunok által vezetett terüle­teken mindenütt be kell vezetni. Megvitatták azt is, hogyan lehetne Kalas és Kali vezérek elszaporodott kunjaival a kereskedelmet fenntartani?

Ekkor az érthetőbben beszélő Kali elmondotta, milyen nehézségek árán tudtak csak 2 medvetoros év alatt elvergődni a régi származási helyükre, és hányan nem tér­tek vissza az ő általuk kiválasztott útról. Ok a kötelező rokonlátogatást most elvégez­ték, amelyen bejelenthették, hogy még élnek. Almafavirágzási ünnepük után elindul­nak hazafelé, hogy még a fagyok beállta előtt átjuthassanak a hideg tengereken.

Győző javaslatára minden hun törzs elfogadta az úzoknál bevált és a Nagy-Csatában dicsőséget arató tárkány szervezetnek a bevezetését. Ennek egyik feladata az élelme­zés megszerzésén kívül az volt, hogy minden tizedben egy sámán értse a böllérséget

417

és a sebek kötözését, minden századnál egy gyógyító sámán működhessen és minden ezrednél egy tárkány vezette nyílhegykészítő, lóápoló és rimalány csoport működhes­sen, így a hunok harckészsége megnövekszik.

A parszi sámánok figyelmét felhívták, hogy mindig a hun közösségi nyelven be­széljenek, és a szkíták nehezen érthető nyelvét az érthetőség felé formálják. A Pamír­bölcső ugyanúgy, mint az Ordosz-bölcső, ontja magából a gyermekeket és az érthető közös nyelv igen fontos. Amíg mi, a hunok sok lovunkkal minden földet könnyen bejárhatunk, addig a szkíták sok kincse és gazdagsága mindenkire nagy hatást gyako­rol. Ezért almafavirágzás után kalandozóinkat elküldjük a napnyugati Nagyvízig, hogy a szkíta-lányokkal gazdagítsák a hun birodalmat. Ezért szaporítani kell a hun törzsszövetségi őrségek számát, a kereskedelmünk biztosítása végett. Így Tevel állata­inak számát is szaporítani kell, hogy a teve karavánokkal dél felé is kereskedhessünk. A fegyvereseink számát is szaporítani kell, ezért növelni kell a nyílverő és kocsijavító helyek számát is.

Kalas és Kali még részt vettek az almavirágzás ünnepén, amikor az ordoszi ifjúság az esküvői ünnepségeit tartotta és Hokjen törzsének érintésével elindultak a kunok tűztenger országa felé.

A kinajok a kereskedelmi szállításaik ellenőrzését a Hun Törzsszövetségre bízták, akik megfelelő emberanyagukkal, kiváló lovas harcosaikkal az áruk kíséretét biztosí­tották. Így a békés évek meghozták a gyümölcsüket, mivel megszűnt az éhség és jó­lét uralkodott a gondosan megszervezett hun birodalom területén. A válogatott har­cosok benősültek a szkítákhoz, ha másként nem ment, akkor leányszöktetés formájá­ban, s így évről évre mind többen beszélték a szkíták közül a hunok birodalmi nyel­vét. Azonban ehhez a legnagyobb segítséget a parszik adták, akik mindig csak hun nyelven beszéltek. Harcosaik egészen a pannon földig eljutottak, ahol a görögöket dél felé szorították és a termékeny földjükön békés életmódot folytattak, hogy a sokféle hódítóval ne legyen nézeteltérésük és békességben szaporodhassanak őrségeik.

Matyó a hun birodalmat kiterjesztette a Nagyvizekig. Fiai a szkíta vezetők leányai közül nősültek, még Hokjen is egy szkíta fejedelem leányát vette feleségül, aki min­den gazdagságával az agabók földjére költözött. Leányáról elnevezve megalapította Bezdán városát a Nagyvíz partján, amely a kereskedelem végső állomása, az agabók tengerparti városa lett.

A hun törzsek szövetsége igen megerősödött és legelőterületei kezdtek szűknek bizonyulni. A kalandozó Matyó, - tanítványai vezetésével - újabb terjeszkedési lehe­tőségeket tárt fel. A fehérhunok suoma-törzsei teljesen birtokukba vették a napnyu­gati tengerpartot.

A kinajok azonban nem nyughattak, mert újra romlott húsokat csempésztek be Ordoszba, amelyről Szalajka már előzőleg jelentést küldött, és Matyó azokat a ven­dégségbe érkező kinajokkal etette meg. Emiatt sok vendég meghalt. Erről a kinaj tö­megek tudomást szereztek és a bűnösöket lemészárolták. Li-Pang halála után Matyó kínai elnevezéssel kinaj császár lett. A “Béke és Barátság" elvén álló birodalmának széleit a “Nagyvíz" mosta. Matyó végrehajtotta Agaba törvényeit.

418