Fontos megjegyzés: Bósza János elküldte Geönczeöl Gyula írását az összes szlovákiai valamint az EU parlamenti zöldek képviselőinek.
commora.hu, 2009.03.01.

A szlávokat térségünkbe az avarok hozták magukkal. Ezeket a segéderőket, elsősorban favágókat azonban az avarok a legyőzött Langobardoktól kapták, hogy a Morva - kaput a fáktól megtisztitsák, és hogy igy az avarok bevonulhassanak a Kárpát-medencébe. Ezek a szlávok és a csatlakozó Langobard csapatok délen, a mai Sremska Mitrovica térségében, ami a Száva folyó déli oldalán fekszik az avarokat segitették a görögök ellen. A déli szlávok ezekből a sziléziai eredetü szlávokból alakultak ki. Ezért a Magyar Királyság idején a kialakult déli szláv államok a Magyar Királyság társországai voltak. Pl. Szerbia, amit Ráczországnak neveztek, vagy pl. Szlavonia, amit Tótországnak neveztünk.

A Langobardok azonban avar nyomásra Észak - Olaszországba költöztek és belőlük alakult ki a Nagy Károly ellenes és száz évvel később az Arnulf, Kelet - Frank király ellenes katonai szövetség. 896 körül Árpádék ezt a katonai szövetséget verték szét, Anulf 896-ban Rómába vonult, ahol Római császárrá koronázta a pápa .
A hun-, avar korban a Langobardok határosak voltak a szlávokkal Szilézia és a Pripjety mocsarak vidékén és mert a gótok egy időben mélyen bejutottak a mai Ukrajna szkita kultúrájú területeire, onnan egyrészüket a hunok Dél - Erdélybe telepitették, nos a leigázott szlávoknak germán, tehát nimcse vezetőik voltak Lásd a Kis- és Nagy Tárih-i Üngürüsz régi, irott anyagaiban.

Mivel a germánokat teutonoknak is nevezték, ezért a sziléziai eredetü germán-szlávokat tótoknak neveztük a hun, és az avar kortól kezdve. A germánok latinosan sclavusok-nak nevezték őket, amiből a szláv elnevezés maradt meg.
Tehát mi, pannon őslakosok, szkiták, hunok, avarok, tehát várhunok, és magyarok, inkább kezeltük a szlávokat emberként, mint az őket sclavusnak, tehát rabszolgának, szolgának tekintő germánok. Vagyis a tót kifejezés részünkről nem arról szólt, hogy mi a szlávokat rabszolgának használtuk volna.
Ezért a germánoktól független lengyelek, akiknek nemzetalkotó rétege a szarmata eredetü hun nemesség volt, testvérének tekint minket, és teljes joggal.
Amikor a Magyar Királyság az északi területeket megszervezte, a korábbi turk, hun-avar, tehát várkun maradványokon, - a Fekete Horka, turk nyelvezettel fekete - kraszna, Karsznahorka név is innen ered, és pl. a turc(k) szóból Túróc neve tőlük ered, ezek a dél-lengyel beszédü emberek, nemesek, beszivároghattak és letelepedhettek a hungvárus, várkun, magyar katonai telepek, várak, mint Árva, Znió, Sztrecsnó, Ólubló, stb, várak, nemesi falvak mellett és körül. Mindez azonban legfeljebb az 13OO-as évektől indulhatott meg, kis mértékben.

Az Árpádok erős államot épitettek és ez vonzotta a munkaerőt, németeket is. A kuruc kort követően azonban az osztrák hadsereg a magyar lakosság elnyomása céljából tömegesen kezdte betelepiteni a magyartól idegen elemeket is. Ezek azonban mindenképpen a Magyar Korona alattvalóivá kellett váljanak. A habsburgoknak a koronást megelőzően a királyi hitlevélben ugyancsak szentesiteni voltak kénytelenek a Magyar Királyság törvényeit. A királyság területének megbontásával nem foglakozhattak, rablással annál inkább. (Nem véletlenül szövetségese a mai szocialistáknak, a soros alapitványos Bokrosnak, szdsz-nek, Dávid ibolyának napjaink Habsburg Györgyje.
A magyarok érkezése előtti kor pannoniai lakosságát a görögök uarkhunni, tehát avar-hun népnek nevezték. Ismerték az avarokat, akiket a magyarokkal egyetemben hunoknak is neveztek, a harcokból, követjárásokból és a kazáriai császárnék kiséreteinek elbeszéléseiből.)

Amikor pedig Zsigmond király elzálogositotta a Tátra alatti megyék városait, a lengyel adminisztrátorok Ólublóból szedték az adókat, a lakosság nyelve lengyelessé vált, de arról soha szó sem volt, hogy ezért valamiféle szláviához csatolnák ezeket a területeket. A kuruc korban pedig a legkiválóbb kuruc városok voltak pl. Lőcse, Poprád, Szepesbéla, Késmárk, Eperjes, stb. Pedig csak jóval a kuruc kort követően váltotta ki ezeket a városokat a Lengyelektől a magyar király. És ezért a Magas Tátra alatti területek lakossága nem is tót, mert nem is sziléziai eredetüek, tehát nem teuton származékok.A guraloknak hun-matyó, pásztor népviselete van, a havasok pásztorai a bacsák, vagyis a Bácsik vezetése alatt állt, és törökös, vagyis vlach nyelvet beszélnek. Ezt Dr. Blaskovics József turkológus kimutatta és a Prágai Károly Egyetemen ki is adta.

Történelmünk nekünk van.
Szlotáéknak nincs történelme.
Ezért nincs történelem könyvük, amit kitalálnak pedig legfeljebb kabarénak tekinthető, amivel a gyerekeket, legyenek bármilyen nyelvüek, nem kellene terhelni. Erre kell figyelmeztetni.

Csak annyi van nekik, amit tőlünk tudhatnak, amit mi tudunk róluk, mert mi tudjuk, hogy mikor és miért érkeztek hozzánk, hogy hüséget esküdtek a Magyarok Szent Koronájára és az Alkotmányra. Amikor pedig a magyar állam függetlenségét visszavette, türelmünket kérték, hogy jobban megtanulhassanak magyarul. Mert azok a generációk még tisztában voltak a saját gyökereikkel. Az Entente a Balfour deklaráció miatt párhuzamos, sosemvolt államokat akart teremteni, és mert a lengyelek ellenezték egy csehekkel közös Northszlávia, megalakitását, a nyugati barbárok a democsokráciájuk szellemében a történelmi cseh területekhez csatoltak ú.n. szláv lakosságot is, Észak Magyarországgal, hogy a cseh medence germán lakosságát valamennyire kiegyensúlyozzák. Mivel pedig ezt a germán lakosságot onnan mára már kitelepitették, a cseheknek nem kell Észak Magyarország és kárörvendve nézik a tótok
identitászavarait. Az oroszok pedig megpróbálják Szlotáékat hidfőállásnak használni a nyugat ellen.
Nem véletlen a lengyelek és a magyarok dühe.
Mert mindez csak arra jó, hogy idegenek keverjenek a mi térségünkben a mi kárunkra.

A pesti labanc világ, az identitászavartak, Dávid Ibolyák és KISZ elméleteken nevelkedettek zavaros beszédeivel szemben a történelmi tényeket ismételgetni kell, hogy megzavart népünk erőre kapjon.

G. Gy.

Forrás: www.commora.hu

ND megjegyzés: a szkíta-hun-magyar folytonosság ismert, az ú.n. avarok fehér hunok voltak. Régészeti bizonyítékok igazolják, hogy a később magyarnak nevezett néppel azonos népről van szó. Azonos kultúra, antropológiai paraméterek és temetkezési szokások.