A Hunyadi-család (címer) uralkodása az úgynevezett vegyesházi királyok időszakára tehető. Mind Hunyadi János, mind második fia Hunyadi Mátyás számos jelentős hadjáratot folytatott a törökök ellen. Utóbbi azonban Bécset is sikerrel vette be. Hunyadi János elsőszülött fia, László viszont áldozatul esett az udvari cselszövéseknek.

A 14-15. században jóformán egész Európa rettegte az Oszmán Birodalom erejét. A törökök számos hódító hadjáratot indítottak. Mindeközben Európa-szerte, de Magyarország határain belül is az összetartás és a széthúzás határozta meg a mindennapi politikát. Hunyadi János (1407 körül született a ma Szerbiában található Zimony városában) megjelenéséig hazánk nem túlságosan jeleskedett a törökök elleni harcban, amit a belső viszályok is nehezítettek. Nagy Lajos halála után nem volt fiúörököse a trónnak, így az lányára Máriára szállt. Luxemburgi Zsigmond 1385-ben jött Magyarországra, hogy feleségül vegye, ennek érdekében azonban kemény és előnytelen alkukat kellett kötnie a főurakkal. Hatalma megszilárdítása érdekében számos, sikeres balkáni hadjáratot vezetett, ám 1396-ban Nikápolynál súlyos vereséget szenvedett a török hadaktól. Újra igyekezett kiegyezni a főurakkal: a Cillei-, Rozgonyi, Garai-családokkal. A kiegyezés olyannyira jól sikeredett, hogy a Garai-Cillei szövetség szinte feltétel nélkül mellé állt. Igaz ezt egy házasság is megpecsételte: felesége halála után Cillei Borbálát vette nőül.

Vesztes hadjáratok, idegen urak

Luxemburgi Zsigmond hozzákezdett a végvári rendszer kialakításához. Ennek központja Nándorfehérvár lett. Az 1420-as években ismét kísérletet tett a törökök kiűzésére, ám Galambóc várának visszafoglalása kudarcba fulladt. Mindeközben a szinte elviselhetetlen adóterhek miatt az ország határain belül is forrtak az indulatok. Hovatovább 1437-ben kirobbant a Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés. Ezt a regnáló hatalom kegyetlenül leverte, azonban a király még ebben az évben meghalt. Luxemburgi Zsigmond szintén fiúörökös nélkül halt meg, így őt veje, Habsburg Albert követte a trónon. A megválasztott király szintén ki volt szolgáltatva a főnemeseknek. Sőt, hosszabb külföldi tartózkodásai idején az országot gyakorlatilag a különböző ligák vezették, miközben a török elleni küzdelem felelősségét a királyra hárították. Ez pedig fenyegető veszély volt, hiszen 1439-ben elesett Szendrő vára. Habsburg Albert ellentámadásra szánta el magát, azonban csak a szerbiai Titelig tudott előrenyomulni. Itt vérhas-járvány tört ki a táborban. Részben ezért, részben pedig azért, mert a török hadak Bosznia ellen fordultak, szélnek engedte csapatait. A király is megbetegedett, és vérhasban meghalt. Mivel felesége még nem hozta világra a későbbi V. Lászlót, a következő magyar királyt a főnemesség gyámságára bízták. A helyzet azonban nem volt ennyire egyszerű: az egyik liga V. Lászlót támogatta, míg egy másik főúri csoportosulás a lengyel Jagelló Ulászlót hívta meg a magyar trónra. A már Luxemburgi Zsigmond alatt is katonáskodó Hunyadi János az utóbbi mellé állt. Megkoronázása után a király erdélyi vajdává emelte Hunyadi Jánost, aki a déli végeken küzdött a törökök ellen. A keresztes hadjáratokat saját, hatalmas vagyonából finanszírozta: a hadúr ugyanis 28 vár, 57 város, és több mint ezer falu ura volt. A sikeres hadjáratokat (mint például szendrői, havasalföldi és gyulafehérvári győzelmeit) részben annak köszönhette, hogy modernizálta az addig használ haditechnikát. Előszeretettel indított támadó hadműveleteket, a különféle fegyvernemeket összehangoltan alkalmazta, sőt kihasználta a huszita szekérvárak rejtette katonai előnyöket is, amit az ellenük folytatott harcokban tapasztalt meg.

Első jelentősebb törökellenes kampánya az 1443-ban indított hosszú hadjárat volt. A fél évig tartó háborúskodás főként Bulgária és Szerbia területén zajlott. A háborúban cseh, lengyel és magyar csapatok, valamint mintegy tízezer önkéntes vett részt. A teljes létszám körülbelül 35 ezer fő volt. Bár számos hadisikert értek el (elfoglalták Krusevac várát, felszabadították Szófiát), a hadjárat csak félig volt eredményes: Drinápolyt nem sikerült bevenniük. A törökök 1444-ben békét ajánlottak, amit V. László el is fogadott. Ennek ellenére azonban tovább folytatta a hadjáratot. A döntő ütközet Várna térségben zajlott le. A 20-22 ezer főnyi keresztény sereggel mintegy ötvenezres török haderő nézett farkasszemet. Az első rohamot Hunyadi János vezette, ám a törökök ellentámadásba mentek át. A véres csatában – ami még aznap véget ért – mintegy 10-12 ezer keresztes és egyéb keresztény katona maradt a csatamezőn. A csatában a király is elesett. V. Lászlót egy janicsár fejezte le, majd fejét elrettentésként egy lándzsára tűzte. A kialakuló pánikban Hunyadi János a visszavonulás mellett döntött. A vereség ellenére a keresztény jelentős veszteséget okoztak az ellenségnek: közel húszezer török maradt a harcmezőn.  A király nélkül maradt Magyarország először főkapitánynak, majd kormányzónak választotta meg Hunyadi Jánost, aki nem sokáig pihent, hiszen 1448-ban a második rigómezei csatában ismét megütközött a törökkel. A csata azonban ismét keresztény vereséggel zárult, amit részben Brankovics György szerb fejedelem árulásának tudható be. A csatamezőn 15 ezer magyar katona maradt holtan. A temetetlen halottak miatt kitör pestisjárvány olyannyira súlyos volt, hogy évekig nem lehetett a fertőzött területen élni.

Győztes csaták és árulás

A harcokban Hunyadi János maga is fogságba esett, azonban a mellette álló főurak semmilyen áldozatot nem sajnáltak: százezer arany váltságdíjon felül a magyar kézen lévő szerb várakat is átadták a töröknek. Mindeközben Magyarországon is belpolitikai változások zajlottak le: kénytelen volt elismerni az akkor még gyermek V. László uralmát. Emiatt a kormányzói tisztéről lemondott, ám főkapitányi rangját megtartotta. Egy újabb hadisikert követően egy százezer katonából álló sereg megszervezésére és a török kiűzésére tett javaslatot, ám terve nem lelt támogatókra. A török ismét támadásba lendült, és 1456-ban Nándorfehérvár ellen fordult. Az oszmán haderőt régebben százezer főre taksálták, míg a napjainkra teret nyert nézetek szerint 40-70 ezer főnyi sereggel rendelkezett a fiatal II. Mehmet szultán. A magyar sereg létszáma körülbelül 7000 várvédőből és Hunyadi János körülbelül 10-12 ezer fős csapatából állt. Hozzá később csatlakozott a mintegy harmincezres keresztes sereg. A kezdeti török sikereket keresztény ellencsapások követték: megbontották a vár körül kialakított blokádot, élelmiszert, vizet és utánpótlást juttattak be a várba. A közel három hétig tartó küzdelem végén a Kapisztrán János vezette keresztes gyakorlatilag ellenszegülve Hunyadi János parancsának újabb rohamot indított a törökök ellen. Ezt látva Hunyadi János a segítségükre sietett és döntő csapást mért II. Mehmet csapataira. A fényes győzelem után kitört pestisjárványban mind Kapisztrán János, mind pedig Hunyadi János életét vesztette. A hadúr halála után nagyobbik fia, Hunyadi László került a család és így a párt élére. A török legyőzése jelentős politikai hatalmat adott az ifjúnak, s ráadásul a köznép is kedvelte. A már említett Garai-Cillei ligával, de legalábbis annak egyik ágával is jó viszonyt ápolt, hiszen jegyese Garai nádor lánya volt. Ugyanakkor Cillei Ulrik már 1443. óta gyűlölte a Hunyadiakat. Ennek oka, hogy Hunyadi János megakadályozta a hatalmas főúrt abban, hogy elnyerje a megüresedett bosnyák trónt.  Cillei Ulrik 1452-ben vette át a gyámságot V. László felett, s az akkor 12 éves királyt jóformán teljesen hatalmában tartotta. V. László kezdetben ugyan biztosította Hunyadi Lászlót arról, hogy mindenben mellette áll, azonban később amiatt megváltozott, hogy az elsőszülött fiú nem akart lemondani a hatalmáról, s az általa birtokolt várakról. A követelés nem annyira a király sajátja, hanem inkább az őt befolyásolók, főként Cillei Ulriké volt, aki egyébként egy országgyűlés után látszólag újra kibékült a Hunyadi-családdal. Később azonban leleplezték az általa szőtt összeesküvést, s Hunyadi László, valamint hívei megölték Cillei Ulrikot.

Újabb intrikák és megerősített hadsereg

Hunyadi János özvegye, Szilágyi Erzsébet megeskettette a királyt, hogy fiainak Lászlónak és Mátyásnak nem esik bántódása. V. László azonban megszegte ígéretét és mind Lászlót, mind pedig Mátyást Budára rendelte. Utóbbit tömlöcbe záratta, míg Lászlóra – a törvényi előírások teljes negligálásával – halálos ítéletet szabott ki a királyi tanács. A legendák szerint a bakó háromszor sújtott le Hunyadi Lászlóra, aki mind a három csapást túlélte. Ezekben az esetekben a szokásjog szerint a királynak kegyelmet kellett volna adnia, de ezt elmulasztotta. A hóhér negyedszerre is lecsapott és ezúttal nem hibázott. A magyar történelemben a kivégzés és annak körülménye gyakorlatilag az alávalóság és a gyalázat szinonimája lett.  A két gyermek anyja, Szilágyi és Erzsébet azonban nem tört meg. Bátyjával, Szilágyi Mihállyal és a Hunyadi-család híveivel polgárháborús helyzetet teremtett. A király megrettent a hős asszony hatalmától és megpróbált kiegyezni vele. Ez nem sikerült, ráadásul 17 évesen 1457-ben meghalt. Ezt követően Szilágyi Erzsébet 40 ezer aranyat ajánlott fel a cseh kormányzónak Mátyás váltságdíjaként. Egyébként sem kímélte a család vagyonát, hogy hadsereget toborozzon és kisebbik fiát trónra emelje. Ez 1458-ban következett be, mivel azonban még kiskorú volt gyámjául Szilágyi Mihályt nevezték ki. A megválasztott király anyja korábbi ígéretének megfelelően feleségül vette a cseh kormányzó lányát, aki azonban gyermekágyi lázban meghalt. Ezt követően másodjára is megnősült: felesége Aragóniai Beatrix lett. Az 1458-ban még kiskorú király szinte trónra lépésének másnapján konfliktusba került a nemességgel. Bár megválasztását támogatta Garai László, aki cserébe büntetlenséget kapott a Hunyadi László-féle összeesküvésben betöltött szerepéért, a főurat megfosztotta nádori rangjától. Jan Jiskra cseh zsoldosvezér is fellázadt ellene, igaz később őt Mátyás kegyeibe fogadta. Az ifjú összetűzésbe keveredett III. Frigyes német-római császárral is. Olyannyira, hogy háborúskodást követően, 1463-ban a bécsújhelyi megállapodás értelmében 80 ezer aranyforintért kellett a Szent Koronát visszavásárolnia. A legmeglepőbb azonban Szilágyi Mihály pálfordulása volt. Az egyre inkább mellőzött gyám kiegyezett Garai Lászlóval és összeesküvést szőtt a király ellen, aki ekkor éppen Galambóc váránál harcolt a török ellen. A belharcok miatt a király visszafordult, az összeesküvőket elfogta és börtönbe vetette. Ezt követően erős központosított hatalom kiépítésére törekedett. Ennek fő eszköze az adóbevételek növelése volt: a kezdeti 220-250 ezer forintos kincstári bevételt uralkodása végére megháromszorozta. Rendkívüli hadiadót is kivetett: az egy forintos hozzájárulást először évente egyszer, majd többször is behajtották. A felgyülemlett összeget – mások mellett – erős és állandó zsoldos hadsereg, a Fekete Sereg felállítására, hadjáratai finanszírozására használta fel. A zsoldosok létszáma 8-10 ezer fő körül alakult, de háborúban akár a duplájára is nőhetett, főként husziták és a domesztikált Jan Jiskra csapatai alkották, s minden a korban létezett fegyvernem (gyalogság, tüzérség, könnyű- és nehézlovasság) meg volt benne.

Mátyás király ezen túlmenően magyar sereggel is rendelkezett, aminek létszáma 90 ezer fő volt. A székelyek pedig 32 ezer fővel járultak hozzá a király haderejéhez.

Elfoglalt Bécs és megszegett ígéret

Ezzel a hatalmas hadsereggel nem csak a törökök, de Európa számos régiója ellen is sikeres hadjáratot vezetett. Így például 1463-ban immár győzelmes csatát vívott Galambóc váránál, de elfoglalta Jajca városát is. Hadserege legfényesebb sikerét az 1479-es kenyérmezei csatában aratta. A keresztény erő – melyet Kinizsi Pál és Báthory István vezetett – 15-20 ezer főből állt. Az Oszmán Birodalom portyázó csapatainak létszámáról jelentősen eltérő – korabeli – becslések voltak. Egyesek 100 ezer főre becsülték, míg mások 60 ezerre tették a létszámot. Mátyás király leveleiben 40-43 ezer főt említett, míg a török források 15-20 ezer főről számoltak be. Vélhetően ez a szám állt legközelebb a valósághoz. A kenyérmezei csata október 13-án zajlott le. A korabeli tudósítások szerint törökök rajtaütést terveztek, míg a képzettebb magyar gyalogosok és lovasok részéről a Báthory István vezette erők szemből, míg Kinizsi Pál csapatai hátba támadták volna Ali bég csapatait. Ezzel szemben a keresztény erők három oszlopban sorakoztak fel: kettejük mellett Brankovics György állt a balszárnyon. A harcokban először a törökök voltak fölényben. Ennek oka, hogy Báthory István lova felbukott, s ezt rossz ómennek vették vitézei, akik ettől megzavarodtak. A csatát végül is Kinizsi Pál nehéz lovassága döntötte el, mivel állítólag megrémültek tőle a törökök. A csatamezőn háromezer török holttest és jelentős hadizsákmány maradt. Ezt követően újra kiéleződött a konfliktus Mátyás király és III. Frigyes között. Ennek több oka is volt – egyebek mellett az, hogy a német-római császár felfüggesztette a 100 ezer forintnyi hadi kárpótlás kifizetését. Hunyadi Mátyás ezen felháborodva – mintegy fájdalomdíjként – 1480-ban elfoglalta Stíria (Stájerország) egy várát. Erre az osztrák rendek is elkezdtek mozgolódni, hogy megsegítsék a császárt. Mátyás király erre válaszul ezer fős sereget küldött Ausztriába. A császárral való igazi háború azonban 1482-ben tört ki. A császár segítségére siető, a német birodalmi rendek által küldött hadsereg először az alsó-ausztriai Haimburg várát adta fel, majd ezt követően Kőszeget foglalta el a magyar sereg: III. Frigyes többet nem remélhetett segítséget a rendektől. Ekkor fordult Mátyás király Ausztria ellen, hogy annak leigázásával álljon bosszút a korábbi sérelmekért. Egyre-másra foglalta el a városokat: Bruck, Korneuburg, Kahlenberg. 1485. január 29-én a Fekete Sereg már Bécs alatt állomásozott. A váci országgyűlés egyhangúlag megszavazta a hadjárat bevezetéséhez szükséges rendkívüli hadiadó kivetését. Az ostrom egészen június elejéig tartott, ekkor a védők feladták Bécset és Mátyás király ünnepélyesen bevonult a városba. A város elfoglalása betetőzte Hunyadi Mátyás nagyhatalmi politikáját: felvette az Ausztria hercege címet, s a pólyát beiktatta a fejedelmi címerei közé. Állandó udvartartását is Bécsben rendezte be. 1487-ben Bécsújhely elfoglalásával végképp megtörte Ausztriát.

Mátyás király 1490-ben hirtelen halt meg. Egészen haláláig abban a tudatban volt, hogy a szeretőjétől, Edelpeck Borbálától származó balkezi gyermeke követi majd a trónon. Ám a Fekete Sereg a főurak mellé állt, s így Corvin János helyett II. Ulászló került a magyar trónra.

Kecskeméti József, Honvédelem.hu