|
1848-49 - Szabadságharc
Az 1848-as szabadságharc hadtörténete
Jellasics horvát bán csapatát, aki nem horvát, hanem császári zászlók alatt hatolt be Magyarországra 1848 szeptember 29.-én -a jórészt újoncokból álló magyar sereg Móga János tábornok vezérlete alatt- Sukoró és Pákozd között visszaverte és Bécs felé visszavonulásra kényszerítette.
Az ország helyzete egyre komomolyabbá vált, bár a magyar ügyet jelentősen támogatta a bécsi nép magyarbarát hangulata. A bécsiek akadályozták meg a bán segítségére küldött csapatok kivonulását és a fellázadt tömeg Latour hadügyminisztert október 6.-án felakasztotta. Bécs a magyar segítség reményében állott ellen, de a frissen szervezett nemzetőrőkből álló és a jobbára felszereletlen, nagyobbrészben csak kaszával rendelkező magyar alakulat Schwechátnál október 30.-án vereséget szenvedett a Windischgraetz Alfred herceg vezette osztrák haderőtől. Másnap a bécsi felkelők megadták magukat.
A nyugati határon álló kis magyar sereg vezérletét Kossuth Lajos Görgey Artúrra bízta. Görgey vált a magyar szabadságharc másik kimagasló vezér egyéniségévé. A fiatal Görgey 1845-ben elhagyta a császári hadsereget, Prágában egyetemi tanulmányokat folytatott, majd 1848 áprilisában hazatért, és 1848 májusában -ekkor 30 éves volt- belépett a magyar honvédek közé. Kiváló katona volt, egyike a magyar nemzet legnagyobb katonai tehetségeinek. Amikor Windischgraetz megkezdte támadását Buda felé, és amíg észak felől más császári csapatok törtek be az országba, Görgey Artúr kis seregével állandóan visszavonult, hogy közben kiképezze újoncait és kiegészítse felszerelésüket.
Perczel Móric ugyan csatát kockáztatott meg jóval kisebb csapatával, de Mórnál vereséget szenvedtek. Görgey védelem nélkül adta fel Budát, átment a Duna bal partjára és onnan északnak, Vác felé fordult, megtévesztés céljából.
 |
A magyar hadsereg gyülekező területe márciusban
A császári hadsereg gyülekező területe márciusban
Ütközet magyar győzelemmel
Ütközet császári győzelemmel
Ütközet cári győzelemmel
A magyar hadsereg gyülekező területe június után
A császári hadsereg gyülekező területe június közepe után
A császári hadsereg gyülekező területe júius közepe után
|
[Magyar Történelmi Atlasz: Kartográfiai Vállalat 1991] |
A téli hadjárat
A bécsi udvar 1848 dec. 2.-án V. Ferdinánd királyt lemondásra kényszerítette és utódjául unokaöccsét, a 18 éves I. Ferenc Józsefet választotta meg. A magyar országgyűlés ezt a lépést törvényellenesnek minősítette, mivel az ország uralkodója csak az lehetett, aki megesküszik a magyar törvényekre és megkoronáztatja magát. Ekkor az Országos Honvédelmi Bizottság elhatározta, hogy átteszi székhelyét Debrecenbe. Előtte még öttagú békeküldöttséget menesztettek Windischgraetzhez. Tagjai között Batthyány Lajos és Deák Ferenc is ott volt, de a császári főparancsnok "feltétlen alávetést" követelt és a delegátus tagjait már nem engedte el Debrecenbe. Gróf Batthyány Lajost pedig néhány nappal később Pesten elfogatta.
A magyar sereg által feladott fővárost Windischgraetz csapata elfoglalta, de sikereit túlbecsülve, nem indult a honvéd seregek üldözésére. Így kerülhetett sor a Felvidéken a szabadségharc egyik legszebb fejezetére a téli hadjáratra. Görgey csapataival elfoglalta a bányavárosokat, Guyon Rikhárd hadosztálya pedig legendás hősieséggel harcolta ki a császáriaktól a Branyiszkói-hágót és kerülővel vitte a hadsereget Kassára és onnan le az Alföldre. Görgey harcedzett csapataival szintén csatlakozhatott a tiszai seregekhez.
 A Délvidéki harcok
Bácskában és a Bánságban a szerb felkelők által teremtett válságos helyzetet súlyosbította még a császári csapatok 1848 októberében történő csatlakozása is. Ekkor került Arad és Temesvár az ellenség kezébe. Damjanich Jánosnak, aki Kiss Ernő tábornokkal együtt sikeresen harcolt a Délvidéken, seregével a tiszai csapatokhoz kellett csatlakoznia a tél folyamán. A Délvidék védelmét ezért Perczel Mór vette át. Először Bácskát foglalta el erődítményeivel, majd a Bánságot szabadították fel az Erdélyből erősítésre érkezett Bem tábornok seregével együttesen Fehértemplom, Pancsova, Orsova).
Görgey Artúr Erdélyi hadműveletek
Erdélyben kezdetben reménytelennek látszott a magyarság helyzete. Jelentéktelen magyar erők álltak szemben a császári csapatokkal. A helyzet akkor kezdett megváltozni, amikor Gábor Áron harangokból ágyúkat öntött a székely katonaság számára és a kormány a legendás hírű lengyel tábronokot Bem Józsefet bízta meg Erdély védelmével. Nagyszerű hadvezéri tehetségével sikerült neki először elfoglalnia Észak-Erdélyt Kolozsvárral, majd a döntő fontosságú Piski áttöréssel megtisztította úgyszolván egész Erdélyt az ellenséges császári, orosz és román csapatoktól. Kivételt csupán az Érchegységben tanyázó Avram Jancu vezette román felkelők képeztek, akikkel szemben sikertelen maradt a honvédek támadása. Továbbá még a gyulafehérvári erőd maradt a császáriak kezén.
A dicsőséges tavaszi hadjárat
A tél folyamán megerősített és felkészített tiszai magyar seregek a kinevezett híres lengyel tábornok Dembinszky Henrik vezetésével 1849 februájában Kápolnánál ugyan vereséget szenvedtek Windischgraetz csapataitól, de rendben visszavonultak a Tisza vonali mögé.
Windischgraetz a győzelemmel elszámította magát, gondolván, hogy most már Debrecen elfoglalására indulhat. Pár héttel később már Görgey Arthur vezetésével megindult a dicsőséges tavaszi hadjárat.
Április havában Hatvannál, Tápióbicskéné, Isaszegnél, Vácnál, Nagysallónál, nagyszerű győzelmet arattak a magyar honvédek az osztrákokkal szemben és felszabadították Komáromot is. Az osztrák sereg az előrenyomulás láttán visszavonult Győrig, de Budát még megszállva tartotta. Görgey az utánpótlás zavarai miatt ugyan nem tudta vállalni az osztrákok üldözését, de helyette május 21.-én visszafoglalta Budát. Az ország ezátal túlnyomó részben ismét szabaddá vált.
Than Mór: Tápióbicskei csata; Magyar Nemzeti Múzeum Budapest
Az 1848-49-es magyar szabadságharc
A párizsi forradalom híre 1848. március 1-én Pozsonyba érkezik. Kossuth március 3-án az alsótáblán beszédet mondott. Felirati javaslatában jobbágyfelszabadítást, önálló magyar kormányt, polgári reformokat, és alkotmányt követel a Habsburg Birodalom egészének. Ezt az alsótábla el is fogadta. Az udvar az országgyűlést fel akarja oszlatni, hogy időt nyerjen István nádort és helyetteseit Bécsbe küldik, hogy ne tudja senki összehívni a felsőtáblát. Kossuth ekkor a pesti radikálisokhoz fordult. Március 13-án Bécsben kitört a forradalom, ennek hírére március 14-én Kossuth 12 pontját a főrendek elfogadták. Kossuth 200 emberrel és 2 gőzhajóval Bécsbe utazik. A bécsi forradalom híre Pesten is meggyorsította az eseményeket. Március 14-én este a Pilvax kávéházban a 'márciusi ifjak' elhatározták, hogy követeléseiknek másnap tüntetéssel adnak nyomatékot. Másnap Pest utcáin húszezres tömeg vonult zuhogó esőben. A helytartótanács elfogadott minden követelést. A bécsi udvar rákényszerült, hogy a magyar országgyűlés határozatait V. Ferdinánddal jóváhagyassa. A törvényeket a király április 11-én ünnepélyes keretek között szentesítette. Megvalósult az örökváltság, a választójogot alacsony vagyoni határhoz kötötték, megszűnt a cenzúra. Batthány Lajos, az Ellenzéki Párt elnöke, kijelölt miniszterelnök április elejére megalapította kormányát. A miniszterek többsége az Ellenzéki Párt vezetőiből közül került ki. Deák Ferenc az igazságügyi, Szemere Bertalan a belügyi, Eötvös József a vallás és oktatásügyi, Klauzál Gábor a földművelés és iparügyi, Kossuth Lajos a pénzügyi, Széchenyi István a közmunkaügyi, Mészáros Lázár hadügyminiszter lett. Májusban felállítottak tíz honvédzászlóaljat, majd Kossuth július 11-i javaslatára az országgyűlés egyhangúan megszavazott 200 ezer katonát.
A magyarországi parasztság soknemzetiségű volt. A mozgalmakban a parasztok mégis nemzetiségre való tekintet nélkül részt vettek. A túlnyomó részben nemzetiségek lakta országrészek nemzetiségi mozgalmai is paraszti követelésekkel indultak. De a nemzetiségeknek értelmisége is volt, akik követelték az őket megillető hasonló jogokat. A Batthány-kormány azonban arra az álláspontra helyezkedett, hogy Magyarországon csak egy politikai nemzet van. A nemzetiségi vezetők egyre inkább Bécs felé fordultak. Délvidéken júniustól egymást követték a véres összecsapások a szerb fölkelőkkel. Horvátországban Jellasics készülődése is Magyarország ellen irányult. A horvát autonómiát, a belső nyelvhasználatot elismerte a magyar vezetés, de az erős horvát mozgalom nem érte be ennyivel. Az események itt is fegyveres összeütközés felé fejlődtek.
Augusztus végén a királyi leirat követelte a magyar hadügy és pénzügyminisztérium beolvasztását a bécsi minisztériumokba. Batthány és Deák további engedményekre is hajlandóak lettek volna, de a király nem is fogadta őket. Szemere királyi szentesítés nélkül elrendelte az újoncozást. Megkezdték a Kossuth-bankó kibocsájtását. Szeptember 15-én az országgyűlés eltörölte a szőlődézsmát. A liberális nemesség az önkéntes alávetés helyett az önvédelmi harcot választotta. A miniszterek, Szemere, Kossuth és Mészáros kivételével, lemondtak. Szeptember közepén az ügyeket ideiglenesen továbbvivő kormány mellé hattagú bizottságot: az Országos Honvédelmi Bizottmányt választották, melynek elnöke Kossuth.
Szeptember 11-én Jellasics császári altábornagy 35 ezer főnyi seregével átlépte a Drávát. A gyenge magyar csapataink visszahúzódtak, s a volt császári tisztek kardcsapás nélkül feladták csaknem az egész Dunántúlt. Jellasics Pest felé igyekezett. Pest azonban készülődött, a város határában erődítési munkák folytak. Az udvar által teljhatalmú biztossá kinevezett, de a magyar országgyűlés által el nem ismert gróf Lamberg Ferenc Pestre utazott. A hajóhídon felismerték, s felkoncolták. A táborba érkezett országgyűlési küldöttek arra kényszerítették Móga altábornagyot, a főparancsnokot, hogy megütközzék Jellasics seregével. Erre szeptember 29-én került sor Pákozd és Sukoró között, ahol jórészt újoncokból álló magyar sereg vereséget mért a kétszeres túlerőben lévő ellenségre. Jellasics fegyverszünetet kért, mely alatt Győrön át elhagyta az országot.
Október 4-én V. Ferdinánd feloszlatta az országgyűlést, s Jellasicsot kinevezte Magyarország katonai biztosává. Latour hadügyminiszter kiadta a parancsot, hogy valamennyi határ mentén álló császári erő intézzen támadást Magyarország ellen. Erre azonban nem került sor a bécsi nép fölkelése miatt.
Móga tábornok követte a visszavonuló Jellasicsot, s október 30-án a magyar sereg átlépte a Lajtát. Az összpontosított császári erők azonban ezen a napon Schwechatnál visszaverték a magyar erőket.
1848. december 2-án V. Ferdinándot a kamarilla lemondatta. A 18 éves Ferenc Józsefet nyilvánították ki osztrák császárrá és magyar királlyá. Windischgrätz vezetésével a császári fősereg 44 ezer katonájával Magyarországra érkezett. Vele szemben csak 25 ezer főnyi magyar sereg állott Görgei Artúr vezetésével. Galíciából betört Schlick hadteste, s elfoglalta Kassát és Miskolcot. Puchner szebeni főhadparancsnok elfoglalta Kolozsvárt. Görgei Pozsony térségéből Pest felé húzódott harc nélkül. Perzel Mór december 31-én Mórnál megütközött Windischgrätz seregével, de a többszörös túlerő legyőzte őt. A pesti haditanács a Debrecenbe vezető út védelmét Perczelre bízta. Görgei Vác felé indult, majd nyugatra Windischgrätz hátát fenyegetve, hogy visszatartsa Debrecen elleni támadásától.
A Honvédelmi Bizottmánnyal az országgyűlés is átköltözött Debrecenbe. Batthány és Deák Bicskén felkeresi Windischgrätzet. Ő azonban Batthányt egyáltalán nem, Deákot meg csak magánemberként fogadja. Windischgrätz feltétel nélküli megadást követelt.
Az erdélyi hadsereg új főparancsnoka Bem József karácsonyra visszaszerezte Kolozsvárt. Január 13-án Marosvásárhelyen, január 17-én Gálfalvánál, február 9-én Pisknél Puchber vereséget szenvedett tőle. 1849. február 5-én Guyon Richárd hadosztálya áttört a Branyiszkói-hágón. Klapka György Tokajnál megállította Schlicket. Perczel kiverte Windischgrätz elővédjét Szolnokról.
Kossuth Dembinski Henriket nevezte ki a magyar sereg fővezérévé. Dembinszki 1849. február 26-27-én Kápolnánál ellentámadást indított, ahol a várt siker elmaradt. Görgei az elégedetlenkedő tisztek élére állt, s Dembinszkinek megtagadta az engedelmességet. Kossuth a táborba érkezvén látta, hogy mindenki Görgei mellett áll, s Dembinszkit alkalmatlannak találják a sereg vezetésére. Kossuth ekkor Görgeire bízta a fősereget.
1849. március 4-én Olmützben alkotmányt adtak ki (oktrojált-kényszerített), melyben Magyarország elveszti függetlenségét, s Bécs Magyarországot egyszerű tartományként sorolja be.
1849. április 2-án Gáspár András Hatvannál megverte Windischgrätzet. Ezután a fősereg április 4-én Tápióbicskénél, április 6-án Isaszegnél, április 10-én Vácnál, április 19-én Nagysallónál, április 23-án Komáromnál aratott győzelmet. A Isaszegi ütközet után Bécs leváltja Windischgrätzet, de a helyébe került Welden se járt több sikerrel. Április 23-án Pest felszabadul.
1849. április 14-án Kossuth Debrecenben kimondta A Habsburg-ház trónfosztását, Magyarország függetlenségét.
Ferenc József segítséget kér I. Miklóstól, ki május 9-i kiáltványával tudatta, hogy segít. Június elején megkezdi támadását 200 ezer katonával, a császári sereg Haynau vezetésével 160 ezer katonával. Vele szemben a magyar sereg csak 170 ezer katonából állt. 1849 júliusában elfogadták azt a tervet, hogy először dél-keleten verik ki az orosz csapatokat, majd nyugaton a császári erőket. Kossuth Dembinszkit nevezi ki a fősereg élére. Bem július 31-én Segesvárnál vereséget szenved, ezért menekülni kényszerül. Kossuth Dembinszkit leváltja, helyébe Bem kerül. Augusztus 9-én Bem vereséget szenved Haynautól Temesvárnál. A magyar fősereg szétesett, csak Görgei serege volt az egyetlen harcképes. Kossuth augusztus 11-én lemond, s átadja a hatalmat Görgeinek. Görgei a világosi-síkon augusztus 13-án a feltétel nélkül letette fegyvert. A komáromi vár 20 ezres seregével, Klapka vezetésével nem adta meg magát. Kiharcolta a várban tartózkodó katonai és polgári személyek bántatlanságát, s csak így tette le a fegyvert október 2-án. Október 6-án Aradon kivégeztek 13 honvéd főtisztet. Pesten agyonlőtték Batthányt. A várfogságra ítéltek száma megközelítette a négyszázat.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
