Szinte napra pontosan 50 évet élt Thököly Imre, aki bár kora ifjúságától gyűlölte a Habsburg-házat. Volt kitől örökölnie a Béccsel szembeni ellenérzéseket, hiszen apja az a Thököly István volt, aki részt vett a Wesselényi-összeesküvésben. Az 1657. szeptember 25-én született Thököly Imre kora kiváló hadvezére volt. Ezt mutatja, hogy 21 évesen már kurucok vezérévé választották.

Thököly Imre 1657. szeptember 25-én született Késmárkon, és 1705.szeptember 13-án halt meg a kis-ázsiai Izmitben. Egész élete a Habsburgok elleni küzdelem jegyében telt el.

Volt kitől örökölnie a Béccsel szembeni ellenséges érzületet, hiszen apja Thököly István részt vett a Wesselényi-összeesküvésben, mely a XVII. század közepén indult, s melyben a magyar főnemesek I. Lipót hatalmát igyekeztek megtörni.

Az 1670. június 26-án kezdődő koncepciós per következtében az amúgy Felvidék egyik leggazdagabb családja ellehetetlenült, hiszen jószágvesztésre ítélték őket. Thököly Imrét a lengyelországi Huszt várába menekítették.

A gyermekkori sérelmek mély nyomot hagytak benne, hiszen 13 évesen feljegyezték róla: „engesztelhetetlen gyűlöletet érzett az ausztriai ház iránt”. Ez az engesztelhetetlen gyűlölet a gyermekkori sérelmek mellett a rendi szabadságjogok megsértéséből és a protestáns vallásgyakorlásból is táplálkozott.

Thököly Imre úgy számolt, hogy a törökök segítéségével megtörheti a Habsburg-ház uralmát. Ez azonban már kezdetben is illúzió volt, amely az 1683-as bécsi vereséggel vált nyilvánvalóvá. Azonban nem csak a törökökre támaszkodott küzdelmei során. 21 évesen, 1678-ban a kurucok vezérükké választották. 1682-ben vette feleségül Zrínyi Ilonát, I. Rákóczi Ferenc özvegyét, s mely házassággal jelentős birtokok erősítették meg az anyagi hatalmát. Azzal is megnőttek lehetőségei, hogy még abban az évben szövetségre lépett a Portával. A bujdosó kurucok élén számos hadisikert ért el az ifjú Thököly Imre.

1679. november 3-án a szikszói csatában mért súlyos vereséget a császári hadakra. Ennek következtében 1680-ban közfelkiáltással választották meg immár hivatalosan is a kurucok fővezérévé, és esküdtek fel rá kimondva, hogy:

„Teökölyi Imre urat, vezérünket nem hagyjuk el, bármit határoz az Isten dicsőségét és a Haza szabadságát illető ügyekben”.

A szikszó győzelem mellett 1680-ban a Vág völgyében portyázott csapatai élén, sőt betörtek Morvaország területére is. Elfoglalták Késmárkot. S ugyan már lőcsét is ostromolták, ám ezzel a későbbiekben felhagytak. Részben a hadisikerek okán a kurucok meghívást kaptak az 1681-es soproni országgyűlésre, ám erre nem mentek el.

Alig egy hónappal az elutasított országgyűlési részvétel után, május 30-án üzent neki Ibrahim budai pasa, hogy a nagyvezér fegyveresen is támogatná Thököly Imre mozgalmát. Ennek hatására felmondta a Béccsel korábban megkötött békét. Az augusztusban kezdődő hadjárat során Thököly Imre csapatai egyesültek a váradi török pasa hadaival, és végigportyázták Szabolcs vármegyét.

A hadjárat egészen novemberig tartott, hiszen I. Lipót megbízottai 13-án békét kötöttek Thököly Imrével. A hadvezér ebben azt követelte, hogy a kurucok megkapják az I. Rákóczi György idején Erdélyhez csatolt hét vármegyét, az uralkodó biztosítsa a rendi és vallásjogok szabad gyakorlását, a hadjáratban részt vevő kurucok pedig kapják vissza javaikat. Nem mellékesen azt is követelte, hogy az uralkodó hagyja jóvá Zrínyi Ilonával történő házasságát. Csak ez utóbbi teljesült, ugyanis szemben a dokumentumban foglaltakkal teljes behódolásra akarta kényszeríteni Bécs Thököly Imrét. Talán ennek hatására is 1683-ban Thököly Imre felkereste az akkor már fél éve portyázó török csapatokat, és mentelmi jogot kérve a hadjáratban részt vevő kurucok számára maga is csatlakozott a Portához.

Elfoglalta Nagyszombatot és Pozsonyt, ám utóbbit visszavették a császári csapatok. A már hanyatlófélben lévő török birodalom hadserege két súlyos vereséget is elszenvedett: először Angernél, majd később Kahlenbergnél. Ekkor Thököly Imre gyakorlatilag szakított a Portával, sőt felajánlotta Bécsnek, hogy Pozsonyért cserébe a 25 ezres seregével a törökök ellen fordul. Ebből azonban nem kértek a Habsburgok. A magára maradt Thököly Imre még folytatta hadjáratát, ám számos vereséget szenvedett el. Musztafa nagyvezír a szultánnál pedig őt nevezte meg a verség okául. 1685-ben Ahmed budai pasa Nagyváradon foglyul ejtette, hogy túszként lehessen használni a Béccsel való béketárgyalásokon. Ezzel gyakorlatilag összeomlott a felső-magyarországi fejedelemség, hiszen korábbi hűséges kurucai egyre-másra csatlakoztak a császári erőkhöz.

Mivel azonban Thököly Imre személye már nem volt fontos a Habsburg-ház számára, 1686-ban szabadon engedték, és bevonult Váradra. Azonban ez már semmit sem változtatott. Egymás után érték a hadi kudarcok. 1699-ben a karlócai béke értelmében őt és kisszámú megmaradt hűséges kurucát száműzték. A Porta Nikodémiában telepítette le, 1701-ben.

A mostohafia, II. Rákóczi Ferenc által 1703-ban felelésben már nem volt szerepe Thököly Imrének. 1705. szeptember 13-án érte a halál.

Kecskeméti József /honvédelem.hu